A Hordozhatósági rendelet

Nem is kérdés, hogy a szerzői jogi harmonizáció palettáján a legnagyobb újdonságot a Hordozhatósági rendelet jelenti, mivel egy korábban egységesen egyáltalán nem szabályozott területre hozott harmonizációt. Míg a VIP-rendelet és a Kiegészítő szol-gáltatásokról szóló rendelet már korábban kiterjedten EU-hatáskörbe tartozó terüle-teken hoz magasabb szintű harmonizációt, addig a Hordozhatósági rendelet egy az uniós jogalkotó számára szinte még teljesen érintetlen területre lép.

44 93/83/EGK irányelv (1993. szeptember 27.) a műholdas műsorsugárzásra és a vezeték útján tör-ténő továbbközvetítésre alkalmazandó szerzői jogra és a szerzői joghoz kapcsolódó jogokra vonatkozó egyes szabályok összehangolásáról.

A Hordozhatósági rendelet lényegében nem is szerzői jogi eszköz, hiszen nem a szerzők (vagy más jogosultak) és a felhasználók közti szerződések szabályait egy-ségesíti közvetlenül. Azáltal viszont, hogy előírja, hogy az online tartalomszolgálta-tást nyújtó szolgáltató biztosítsa, hogy az az előfizető, aki ideiglenesen tartózkodik egy tagállamban, ugyanúgy hozzáférjen az online tartalomszolgáltatáshoz és azt ugyanúgy igénybe vehesse, mint a lakóhelye szerinti tagállamban, végső soron rá -kényszeríti a szolgáltatókat arra, hogy azok a szolgáltatásuk alapját biztosító felhasz-nálási szerződéseikben is olyan tartalmú felhaszfelhasz-nálási engedélyeket szerezzenek, amelyek lehetővé teszik számukra az Európai Gazdasági Térség teljes területén a nyilvánossághoz közvetítést, illetve többszörözést. Ez a megoldás pedig kényszeríti a jogosultakat is, hogy azok olyan engedélyeket adjanak, amelyek lehetővé teszik az ilyen „extraterritoriális” felhasználásokat.

A rendelet azt a fikciót rögzíti, hogy az online tartalomszolgáltatás olyan előfizető részére történő nyújtását, aki ideiglenesen tartózkodik egy tagállamban, és az e szol-gáltatáshoz való előfizetői hozzáférést, valamint az e szolgáltatás igénybevételét úgy kell tekinteni, hogy arra kizárólag az előfizető lakóhelye szerinti tagállamban kerül sor. Ez a szabályozási megoldás megkerüli a nyilvánossághoz közvetítési jog értelme-zésének azon problémáját, hogy mindenhol, ahol elérhető a közönség számára a tarta-lom, ott megvalósul a nyilvánossághoz közvetítés, és ehhez engedélyt is kell kérni.

Ezt ráadásul nem a közvetítő személy (a felhasználó) tekintetében szűkíti, hanem a közönség, azaz a befogadó körében. Ez értelemszerűen visszahat a szolgáltató szerzői jogilag értelmezett tevékenységére is, hiszen azt sem lehet eztán másképp tekinteni, mint ami az előfizető székhelye szerinti tagállamban történik meg csak, és ezáltal odáig is el kell jutni, hogy a felhasználási engedélyt is csak a közönség eredeti országa tekintetében kell megadni, még ha értelemszerűen figyelembe is kell venni valami-lyen módon azt, hogy az ténylegesen más országokba mozgó közönséget is el fog érni.

A rendelet 7. cikke rögzíti is ezt a továbbgyűrűző hatást, amikor érvénytelennek tekinti a jogosultak és a szolgáltatók közti olyan szerződéseket, amelyek akadályoz-zák a fogyasztókkal kötött szerződések ilyen tartalmú alkalmazását.

Szükséges itt arról is szólni, hogy a rendelet hatálya egy szempontból extra-territoriális, mivel szabályait a szerződésekre alkalmazandó jogtól függetlenül kell alkalmazni. Ez pedig azt jelenti, hogy amennyiben a releváns előfizető EGTállam -polgár (azaz számára jogszerűen nyújtanak akár az EU-n kívülről szolgáltatást), akkor ezek a szabályok alkalmazandók akkor is, ha egyébként az alkalmazandó jog nem valamely tagállam joga. Bár a rendelethez fűzött magyarázat nem utal erre, álláspontom szerint éppen ez a szabályozási elem lehet az, ami valójában megalapoz-hatja a szabályok rendeletbe foglalt elfogadását. Ráadásul talán nem túlzás azt mon-dani, hogy ez a megoldás valójában elsősorban nem az európai felhasználók, hanem az EU-n kívüli felhasználók jogbiztonságát fokozza.

Álláspontom szerint a gyakorolt felhasználás mögötti vagyoni jog és a vele kap-csolatban kötött szerződés alapján ténylegesen megvalósuló felhasználás nem

elvá-laszthatók egymástól. Ami azt jelenti, hogy a rendelet hatálya alá eső felhasználás tekintetében a rendelet értelmezi a vagyoni jogot és így a felhasználás megvalósulá-sának helyét is, e tekintetben azonban eltér a nyilvánossághoz közvetítéssel kapcsola-tos eddigi jogértelmezéstől, amely szerint a felhasználó által megvalósított magatar-tás a felhasználás elsődleges beszámímagatar-tási pontja. Igen közvetett eszközzel tehát, de szerződési szabályozással tehát befolyásolja az – egyébként irányelvben harmoni-zált – vagyoni jog tartalmát is.

Látszólag tehát a Rendelet egy szolgáltatástípushoz kapcsolódó szerződési sza-bályrendszert tartalmaz, valójában azonban a felhasználás és így az – egyébként irányelvben szabályozott – vagyoni jog értelmezésére vonatkozó szabályokat ad, ilyen módon pedig e rendelet vizsgálata során ugyanazt a jelenséget láthatjuk, mint a Kiegészítő szolgáltatásokról szóló rendelet vagy a VIP-rendelet esetében.

6. Záró következtetések

Összefoglalva jól látható, hogy a harmonizáció folytatása és magasabb szintre eme-lése számos tagállam és a nagy piaci szereplők közös érdeke, aminek a Bizottság meg kíván felelni, és szó sincs arról, hogy ezzel összefüggésben a Bizottság azt a kiinduló elképzelését feladta volna, hogy uniós szerzői jogi jogcímet hozzon létre.

Az uniós szerzői jogi jogcím létrehozásának ugyanis nem az az egyetlen módja, ha egyetlen, átfogó rendelet születik, és az közvetlenül hatályosul a tagállamokban, hanem lassú és a gyengébb ellenállás felől közelítő létrehozási módja az is, ha egyes égetően fontos vagy a jelentéktelenségük miatt kevés figyelmet kapó területeken kerülnek elfogadásra olyan rendeletek, amelyek gyakorlati alkalmazásuk során kény-szerítő erővel egységesítik a más eszközökkel vagy még egyáltalán nem szabályo-zott területeken lévő szabályokat.

A szerzői jogi szabályozási hatáskörök elvonása megkezdődött, ráadásul olyan területeken is, amelyek korábban a legszorosabban tagállami kötődésű területeknek számítottak. A Bizottság nem fogadta el azt, hogy az egységes uniós jogcím létreho-zása hosszú távú terv lehetne csak: az addig vezető úton lépésről lépésre történik meg a szabályozási területek kizárólagos uniós hatáskörbe vonása, ráadásul erősen vitatható jogalapokra építve ezeket az új harmonizációs eszközöket.