A.Gergely András
A tavalyi év a komplimentek és emlékvilágok terén pazarul gazdag volt: elég az I. vi-lágháború centenáriumát, Görgeyt, Horthyt, Ceauşescut, Tisza Istvánt, Gavrilo Principet, Nassert, a prágai tavaszt, Martin Luther Kinget, a diákforradalmakat, a Ken-nedy-merényletet, Miklós cár halálát és az északír konfliktusokat említeni… Ráadásul a politikai gondolkodás jeles napjaihoz kapcsolódott Karl Marx születésének 200. év-fordulója is. S ha az elméletek és a hatalmi függőség témakörére vetjük pillantásunk, ugyancsak jubileumi kötet került a magyar könyvesboltok polcaira Louis Althusser:
Marx – az elmélet forradalma alakjában (1968), Althusser tanítványa, Étienne Balibar pedig épp huszonöt éve publikálta alapművét La philosophie de Marx címen (1993). A Typotex „Radikális gondolkodók” sorozatában kiadott, Marx filozófiája című mű pél-dányait mindenesetre rögtön elkapkodták.1
Ugyanakkor ne tévesszen meg bennünket népszerűsége: tudományos könyvről van szó, és nem ponyvaregényről. De regényes maga a tudáshistória, és benne az értelmezések kalandja, a feldolgozások horizontja, a cselekmény minapisága és a nyomozás furfang-ja. Gyanakodjon, aki akar, olvassa máshogy, ha tetszik, essen neki osztályelméleti kri-tikával, vagy az „elavult államideológia” vehemens elutasításával, sőt akár az „ortodox marxizmus” nyugati szemléletével… – Balibar mindenképp az egyik legnagyobb hatá-sú francia filozófus, jószerivel talán az egyetlen a ma még élő marxisták közül (77 éves), akinek a Marx utáni gondolkodási konvenciók alapján még van, még lehet mon-danivalója a 19. század egyik legfőbb szellemi forrásáról. Persze, kihívó és provokatív gondolkodási cselnek tetszik talán egy filozófus gazdaságfilozófiai forrásmunkákat elemző „dial-matos” cáfolata, vagy akár téziseinek filozófiatörténeti áttekintése, befo-gadás- és értelmezés-elméleti alaprajza, kronológiai és megismeréstörténeti alternatí-vákat vázoló felületvakolása is. Akik minden ilyesmiben valamiféle világméretű ösz-szeesküvés kisszerű tudós-cselét látják, legott fölkiálthatnak: minek a 21. században ilyesmit kiadni?!
148
Étienne Balibar (Tomislav Medak felvétele. Forrás: flickr.com)
Mindenesetre nyilván nem az „izmusról” van szó, s a szerző „A tanokat” nem szük-ségképpen valamiféle szemináriumi anyagként kivonatolta és intézményesítette, hogy azoknak így éppen Marxhoz ne maradjon már semmi köze. A kelet-európai átalakulá-sok egyik evidens következménye lett, hogy a „miért is olvassunk Marxot?” kérdésre a legközhelyesebb válaszokat adhatta bárki, de mindenekelőtt ezt: „hát ne olvass, örülj neki, hogy nem kötelező!” A gordiuszi csapást készséggel kiporciózók között azonban sokszor épp az óvatossággal kísérletezők maradtak kisebbségben, s így végeredmény-ben magát az „izmust” hajították a semmibe, vele Marxot is mindenestül, tőke-elmélettől filozófiai dialektikán át a kortárs politikai mozgalmárságig mindent egybe-markolva. Balibar épp ezt az anyagot, az életrajzi áttekintéstől az előzményekig, a kor-társ gondolkodástól az utókor interpretációiig hivatkozható szakirodalmat is új alapok-ra helyezi. Nemcsak revideál, hanem el is igazít, nem csupán a megtévesztéseket és az otromba összemosásokat tisztázza, vagy az egészet félreértő vitázók és hithű fel-használók vehemenciái között keres válaszokat, hanem maga is elgondolkodik az alapkérdésen, miért is kell (még, és újra-) olvasnunk Marxot a 20. század végén vagy azután is.
„Marxot nem a múlt emlékműveként, hanem időszerű szerzőként olvassuk. Egyrészt azon kérdések miatt, melyeket feltett a filozófiának, másrészt azon fogalmak miatt, me-lyeket válaszul kínált. Arra szorítkozom majd, amit lényegesnek tartok, hogy olyan eszközt adhassak az olvasó kezébe, amely segíti a tájékozódását Marx írásaiban, és
149
bevezeti a róluk szóló vitákba. Szeretnék ezen kívül megvédeni egy kissé paradox tételt:
bármit gondoljunk is, nincs és soha nem is lesz marxista filozófia; viszont Marx jelen-tősége a filozófia számára nagyobb, mint valaha is volt. Először is abban kellene meg-egyeznünk, mit jelent a ’marxista filozófia’. A kifejezés két olyan, meglehetősen eltérő dologra is vonatkozhat, amelyet a 19. század végén kidolgozott, majd a kommunista állampártok által 1931 és 1945 után intézményesített ortodox marxizmus egymástól elválaszthatatlannak tekintett: a szocialista mozgalom ’világnézete’, amely a munkás-osztály történelmi szerepének gondolatára épül, és maga a rendszer, melyet Marxnak tulajdonítottak. Jegyezzük meg rögtön, hogy a két elképzelés egyike sem kötődik szoro-san a másikhoz. Kétségtelenül születtek különféle kifejezések arra, hogy leírják azt a filozófiai tartalmat, amely közös Marx filozófiájában és a rá hivatkozó politikai–
társadalmi mozgalomban: leghíresebb közülük a dialektikus materializmus, ez a vi-szonylag késői fogalom, amelyet az a mód hívott életre, ahogyan Engels használta Marx különféle tételeit. Mások vitatták, hogy a marxista filozófia megtalálható-e Marx írásaiban, és azt állították, hogy csak később született meg, életművének jelentéséről, elveiről és egyetemes érvényességéről szóló általánosabb és elvontabb gondolkodás-ként.”2
A szocialista mozgalmár világkép és a gazdasági–filozófiai kéziratok munka-bér/tőkeprofit/tulajdon/pénz elméletének újraolvasata tehát részben homlokzat-átfestésnek is tekinthető a politikai gazdaságtan klasszikus históriájában, de egyúttal belső átrendezést, új konstrukciót, állagmegóváson túli dizájnt, szerkezeti rekonstruk-ciót is jelenthet az egy évszázaddal későbbi reálpolitikai miliőben. Ma már nem egé-szen szokatlan jelenség, ami egyébiránt a nem-szovjet-típusú marxista gondolkodás francia hagyományában is mindmáig jelen volt/van, hogy egyesek olykor el is gondol-kodnak azon, amit másképpen értelmezni sokan voltak képesek, felszínesen fölhasz-nálni pedig még többen, de dekonstrukcióra alkalmassá tenni csak kevesek. Balibar bevezető szavaira illik kortársa, Emmanuel Terray antropológus, afrikanista, politikai gondolkodó találó megjegyzése: „A marxizmus úgy fest, mint lakóitól elhagyott palota:
üres már, de érintetlen, s mintegy előre látható, hogy nem marad véglegesen használa-ton kívül”.3 Balibar a fals módon „intézményesített” marxizmus helyett az újraolvasás-sal felfedező útra invitál, s tette ezt eredetileg 1993-ban, amikor még a Nyugat egyik lehetséges alternatívája volt a Kelet partnersége, s amúgy a nyugati világ számára Marx nem a reális szocializmus gyanús beteljesülését jelentette, hanem a tőkés szerve-zeti doktrína ellenében felkínálható alternatívát, a létező kapitalizmus kritikai átlátását, rendszerlogikájuk egyik értelmezési lehetőségét. „Azok az események, amelyek megha-tározták annak a nagy ciklusnak (1890–1990) a végét, amikor a marxizmus szervezeti doktrínaként funkcionált, egyetlen új elemet sem tettek hozzá magához a diszkusszióhoz (...). Valójában sem egy társadalmi mozgalom világnézeteként, sem egy Marx nevű szerző doktrínájaként vagy rendszereként nem létezik a marxista filozófia.”4Úgy véli:
még azok is tudják ezt, akik számára a marxi életmű, a közgazdasági és társadalomtör-téneti logikával összefoglalt rendszer nem pusztán „dialektikus materializmust” jelen-tett (ami sosem volt, maga a fogalom is későbbi), s azok is, akiknek olykor filozófia,
150
olykor gazdaságtudomány, máskor rendszerelmélet, megint máskor történelmi vízió volt, meg még azok is, akik nem-filozófiát, antifilozófiát vagy sajátos világértelmező gondolkodásmódot láttak bele.
Balibar legfőképpen abban segít, hogy a marxizmus utáni Marx-értelmezéseket éppúgy megértsük, mint az „ortodox marxizmus” tanításaival szemben megfogalmazott kriti-kákat, vagy éppenséggel az ortodox marxistákkal szembeni alternatív értelmezéseket (ilyenek Lenin, Gramsci, Lukács, Walter Benjamin, Althusser reflexiói), ahogyan az elődök és a kortársak (Kant, Feuerbach, Humboldt, Comte, Hobbes, Stirner, Engels) koncepcióit is. Mindezeknek nemcsak a „marxizmushoz” nincs köze, de még ennél is sokkal vitathatóbb szálak fűzik magához a Marxnál filozófiai problematikaként meg-fogalmazódó alapkérdésekhez (gazdaságtan, forradalom, idealizmus, szubjektum, on-tológia, ideológia, fetisizmus, emberi lényeg, tudat, idő, okság, haladás stb.).
Megeshet, egyes kritikai olvasatok szerint Balibar könyve „tankönyv” (melyből persze nem következik, hogy „kötelező irodalom” szemináriumi felmondásáról vagy bema-golt vizsgaanyagról lenne szó). Másfajta értékképzet szerint viszont mindaz, amit
151
(mondjuk így: iskolásan, kézikönyv-szerűen) áttekint a marxi életműből, szinte építő-kockánként is újfajta konstrukció összképét kínálja. Mégpedig nem pusztán Marx munkássága tekintetében, hanem a mának szóló analógiákat illetően is. Az öt nagyobb fejezet áttekintő időrendi képet is ad, de egyszersmind a párhuzamok, előfeltételek, kortárs tudás és vitakultúra, elemző tanulságok és világnézeti rokonszenvek konstruk-tuma is. Kezdi a marxista filozófia és Marx filozófiája, a nem-filozófia és a dialektika forrásvidékeinek áttekintésével (Althusser tanítványaként a mester szerinti) idealista elméletekkel, az 1845-ben írt Tézisek Feuerbachról értelmezésével, az idealista filozó-fusok elméleti humanizmusának és historizmusának ismertetésével, a Német ideológia, az ember vallás révén saját lényegétől elidegenedő sérülékenységének bemutatásával (I-II. fejezet),5 majd folytatja a fétis és az árutermelés politikai gazdaságtanával, a for-radalommal, az idealizmussal és a szubjektum, valamint „az emberi lényeg” ontológiai kulcsproblémáival.6 A hatalom és függőség, a tudat autonómiája, az intellektuális és ideológiai világegész működése, a szükségszerűség, idealizmus, eldologiasodás, az emberi jogok kérdése, a bálványtól a fétisig húzódó erővonalak fogalmi seregszemléje alkotja a III. fejezetet gondolatmenetét,7 hogy egyfajta „értékautonómiát” szem előtt tartva a szerves értelmiség szerepét, az ideológiai államapparátust, a domináns ideoló-giák osztályállami prioritásait az értékek szimbolikájával tegye átláthatóvá, s a min-dennapi élet fenomenológiáját már a pénz és a törvény nyelveként jellemezze, a „cse-reérték fetisizmusát” jellemző koncepciót megjelenítő „használati érték” fundamentális kérdését a baudrillard-i kifutásig vezesse. A IV. fejezet8már a történelem integráló és oksági dialektikáját, az osztályharc jelenvalóságát, a valóságos ellentmondások és az ökonomizmusok teóriáit (Engels és Lenin mint filozófusok és teoretikusok, akik dia-lektikusan materialista mozgalom-víziót faragtak a „tagadás tagadásából”), egyúttal az idő és a haladás fogalmi hálóit is felöleli. A záró V. fejezet9 (a mellékletek, a kronoló-gia és a bőséges szakirodalmi rendszerezés előtt) mintegy a megérteni vágyó, de a fo-nalat valahol elveszítő olvasóval kerül dialógusba, s a tudomány és a forradalom alap-kérdéseit, a filozófiai életmű „cselekvésbe” átfordítható hasznát és evidens haszonta-lanságát vezeti fel, végül a Marx ellen és mellett kitermelődő tudás-partnerségek, ideo-lógiák, mozgalmi tézisek, világképek általános és szakkérdéseket tárgyaló forrás-irodalom foglalatát adja.
Érdemes persze azt is látni (ma már ez egyre egyértelműbb), hogy mindaz, ami Marx-nál a társadalom átalakítására elszánt elidegenedés-ellenes (éppenséggel a Gazdasági-filozófiai kéziratok kora és alapértékei) idealizmusokkal szembeni kritikájába bepillan-tást enged, az gazdagon összefügg a mindenkor fennálló politikai rendszer(ek) értéke-lésével, a világkép-konstituálás szubjektív és gyakorlati normáival is: „Marx úgy gon-dolta, hogy a szubjektív cselekvés, amiről az idealizmus beszél, csupán nyoma, tagadá-sa (egyszerre felismerése és félreismerése) egy valóságosabb, ’hatékonyabb’ cselek-vésnek. Mondhatjuk úgy is: olyan cselekvésnek, mely egyszerre a külvilág konstituálá-sa és önmagunk képzése (Bildung) vagy átformálása.”10 Mármost a marxi proletariá-tus-kép és az önkép-építmény Balibar szerint épphogy nem az idealizmus ellen hat, hanem ellenkezőleg, a materializmust erősíti, miáltal az emberek többsége szembe
152
kerül a vallási/politikai függésrendek gyakorlatával, az elidegenedő társadalmi közeg-gel, s ha ezt a világértelmezés forradalmi (értsd: jakobinus, dekadens polgár, iparosítás martalékává vált proletár) mozgalmi céljaival teszi, akkor a világértelmezések új rend-je immár egyenesen a kortárs környezet, a burzsoá–polgári társadalom felbomlását idézheti elő (lásd a Szent család vagy a Kommunista kiáltvány világképét). Azután a nemzetépítésben mesterkedő hatalmak (jobbára épp létfeltételeik új társadalmi alapér-tékeinek ellentmondóan) – leginkább a patriotizmus, a profitorientált magántulajdon, az új idealizmus vagy az individualizmus révén – immár a szükségszerű osztály-alapú konfliktusokat is magukkal hozzák: a proletárok ellentmondó helyzete és „egyre nö-vekvő szembenállásuk az állammal és az uralkodó osztállyal szükségszerű következmé-nye a modern társadalomszerkezetnek, de hamarosan megpróbálják majd szétrombolni ezt a struktúrát.”11 Mindennek következménye, hogy „a jelenben cselekvés” tényekre és aktualitásokra építő tervezetei korántsem a közösség-elvűség idealizált képeit öltik magukra, hanem csak a valóságos mozgalmat szem előtt tartva épülhet ki mindez, ezért a cselekvés-filozófia itt a „hatni, hatással lenni” megvalósítását tűzheti ki célként. Ezt az elvet azonban a „cselekedj a világban” kanti kategorikus imperatívusza már mintegy a hegeli fenomenológia felé mozdítja el, az „egyenlőség–szabadság–testvériség” elmé-letileg szentként tisztelt jelszava azonban ettől már mindenképp megvalósíthatatlanná válik, a tagadás pedig a lázadásokhoz visz közelebb – s Marx erről beszél, amikor az idealizmus materializmusba való átfordításának programját pártolja.12
Elgondolkodtató, értelmes, kihívóan továbbgondoló és vitatkozó monografikus áttekin-tést (bármily könnyed és világos a nyelvezete, átlátható a narratíva-rendszere) vétkes dolog rövid vázlatpontokba szedve összefoglalni. Erre nálam Balibar sokkal inkább képes, így további szövegek citálásától itt eltekintek. A kötetet olvasni érdemes, s a róla született filozofikus interpretációk a kiadó weboldalán is megtalálhatóak.13 Ami itt konklúzióként még helyet kell hogy kapjon, az pusztán hipotetikus utóhang: Balibar (kétségtelenül nem mai, éppen negyedszázados, de érvényét korántsem vesztő!) mono-gráfiája nem csupán Marxról szól, hanem kicsit az ezredvég kelet/nyugat problemati-kájáról, az elhasznált „dial-mat” végleges diszkreditálásáról, a nyugati filozófia útkere-ső világképeinek és megerősödő új rendszerképzeteinek kritikai ellenoldaláról ugyan-csak, egyúttal valamiféle egészséges invitáció is mindez a lebutított szocializmus híve-inek, akik már rég nem Marxot olvassák, hanem a sületlen és programos marxistákat, amilyen Marx sosem volt. Balibar persze mintegy a saját filozófiáját is tükrözi Marx filozófiájáról szólva, de segít abban is, hogy e poros marxizmus leporolása ne az egész marxi életmű sutba dobásával végződjön. Mert annak nem csak, vagy nem elsősorban a proletár, nem is a burzsoá, hanem a társadalom (s minden társadalom) öntudat és kritika nélküli tudománytalansága, a politika és filozófia közötti közvetítő szerep leér-tékelése lesz csak következménye. Ez olyan botorság, amit sem Marx dialektikája, sem a filozófia számára hozott világképi kontrasztja, sem az értelmező társadalom nem érdemel meg.
Jócskán kérdéses persze, hogy 200 évvel később, a 21. században miképpen lehet még újraértelmezni a világösszefüggések korábbi korszakában, azon belül is a globális
ka-153
pitalizmus valamiféle európai keretvilágában egykoron megalkotott gondolatmenete-ket. Balibar kötetében erre válaszként sejtetések, utalások, egyes trendek alapján meg-rajzolható logikus interpretációk hangzanak el, de nem valamely végső érv, vagy a
„követőket” jellemző túlkommentáló megjegyzéstömeg alakjában, hanem a félreértett-ség és átpolitizáltság elleni állásfoglalásként. Mint tudásterületet bőszen elkerüli a pártmarxizmus vagy mozgalmi fohászok bűvkörét, a szabad munka vagy a beruházási piac leleményes indoktrinációs áthatását, de az „izmusossá” vált szolgai narratívákat is.
A „praxistól a termelésig”, az „ideológia vagy fetisizmus, hatalom és függőség” intel-lektuális módjaitól a csere, az eldologiasodás, az emberi jogok vagy a kötelezettségek szimbolikája felé kitekintve „az idő és haladás”, az „ökonomizmus igazsága” és a „fi-lozófiai életmű – a cselekvésben” alapján pedig valamiféle történelemfilozófia felé megtett lépéseivel Balibar egy másik Marxot mutat föl, ellene és vele is gondolkodva, tekintettel az eltelt időre és fölhalmozódott filozófiai hordalékra, a politikai szerveze-tek konfliktusos kapcsolataira, az egyetemi–oktatási világ részválaszaira, a „tagadás tagadására” is.14 A 200 év során a filozófiai gondolkodás „egyetemi tudássá” avanzsá-lása és osztályharcos eszmévé silányodása egyszerre lehetett az ellentmondások idő-szerű hírnöke, a „transzindividuális” és interszubjektív világok konfrontatív mutatvá-nya, a relációkon túl pedig a komplexitás igényének serkentője is.
Azok az olvasók – gondolkodók, akik számára tehát mindez nem „lezárt kérdés”, ha-nem a dialektika lehetőségeként és a jelenben való cselekvés egyik útjaként felfogható opció inkább, mindezen újrakezdő problematizálásban nem az avíttságot látják, hanem a világok és dolgok együttállásának egy verzióját, „ami Marxot nem egy szerényebb programba szorítja vissza, hanem hosszú időre biztosítja neki a ’közvetítő’ helyét a politika és a filozófia között.”15
2019. 04. 09.
1. Balibar, Étienne: Marx filozófiája. Fordította Mihancsik Zsófia, lektorálta: Tütő László. Typotex Kiadó, Budapest, 2012. 267 oldal
2. Balibar: Marx filozófiája i.m. 10.
3. Terray, Emmanuel: De la fécondité du marxisme. Égalité & Réconciliation, 2017. aug. 19.
[https://www.egaliteetreconciliation.fr/_Emmanuel-Terray_.html] (2019.04.09.) 4. Balibar: Marx filozófiája i.m. 11.
5. Balibar: Marx filozófiája i.m. 9-38 6. Balibar: Marx filozófiája i.m. 39-90.
7. Balibar: Marx filozófiája i.m. 91-165.
8. Balibar: Marx filozófiája i.m. 167-232.
9. Balibar: Marx filozófiája i.m. 233-252.
154 10. Balibar: Marx filozófiája i.m. 59.
11. Balibar: Marx filozófiája i.m. 52-53.
12. Balibar: Marx filozófiája i.m. 53-55.
13. Weiss János: Marx-szeminárium. Élet és Irodalom, 2013. jan. 11. [https://www.es.hu/cikk/2013-01-11/weiss-janos/marx-szeminarium.html] (2019.04.09.); Barna Benedek: Marx – Egy időszerű szerző. Kultúra és Kritika, 2014. szept. 13. [http://www.kuk.hu/hu/content/marx-%E2%80%93-egy-id%C5%91szer%C5%B1-szerz%C5%91] (2019.04.09.); Részlet a műből:
https://www.typotex.hu/upload/book/3531/etienne_balibar_marx_filozofiaja_reszlet.pdf (2019.04.09.)
14. Balibar: Marx filozófiája i.m. 225-247.
15. Balibar: Marx filozófiája i.m. 252.
155