Alaki jogerő, a határozat megtámadhatatlansága

A jogerő fogalmát több oldalról körüljárva azt találtuk, hogy az a határozat vég-legességét jelenti. Folyamatként kezelve a jogi eljárásokat, beleértve a közigaz-gatási hatósági eljárást is, egyszerű lenne az a helyzet, amelyben a hatóság ké-relemre, avagy hivatalból megindítja az eljárást, elvégzi a szükséges bizonyítási cselekményeket, meghallgatja az érdekelteket, majd a kellően felderített tény-állásra alapozva, a jogszabályok maradéktalan fi gyelembevételével törvényes, helyes és méltányos határozatot hoz, amely megszületése pillanatában végleges,

147 Ld. KOVÁCS András: A közigazgatási jogerő és végrehajthatóság. Jogtudományi Közlöny, 2008. szeptember, 429., 431., 433., 435., 437., 442.

148 Ld. PAULOVICS Anita: A jogorvoslathoz való jog a közigazgatási eljárásban. In: TORMA András (szerk.): Ünnepi tanulmányok Prof. Dr. Kalas Tibor oktatói munkásságának tiszteletére.

Miskolc, Z-Press, 2008. vagy PAULOVICS Anita: A közigazgatási határozatok jogereje a ma-gyar jogtudományban. Miskolci Jogi Szemle, 2011/1. 5–30.

149 Ld. Ütv. 13/A – 17. § ld. PATYI (szerk., 2009.) i. m. 431–439. és Újütv. 26–30. §.

azaz jogerős és végrehajtható is. Egyszerű lenne tehát egy ilyen helyzet, ám egyrészt gyakorlati (jogszociológiai) tapasztalatok, másrészt alkotmányos kor-látok miatt kivitelezhetetlen.

A tényállás felderítése ugyanis a hatóság mérlegelésére bízott cselekmények-ből áll, a hatóság dönti el, hogy egy bizonyítási cselekmény szükséges-e vagy nem, miként azt is, hogy eredményét hogyan értékeli. Nem objektíve adott a részt vevő természetes személyek együttműködési készsége, képessége sem. A határozatban megjelenő döntés ismét a hatóság nevében eljáró személy (köz-tisztviselő, rendőr, ügyész, bíró stb.) ismerete, tapasztalata, pillanatnyi lelki-állapota, lelkiismeretessége, munkaterhelése által befolyásolt mérlegelések sorozatának eredménye. Már ismeretelméleti megfontolások alapján sem ga-rantálható tehát, hogy egy elsőfokú – és a felvetett modell szerint egyetlen – el-járás eredményeként kivétel nélkül minden esetben ténybelileg megalapozott és maradéktalanul törvényes, ráadásul az ügyfelek méltányos érdekeit is kielégítő határozat születik.¹⁵⁰

Ez a jogszociológiai tapasztalat rejlik az ideiglenes Alkotmány, illetve az Alaptörvény jogorvoslati jogot biztosító rendelkezése (és hasonlóan minden jogrendszernek a jogi eljárásokban születő döntések ellen igénybe vehető jogor-voslati jogot biztosító szabálya) mögött.¹⁵¹

A határozat meghozatalát és jogerőssé válását tehát a jogorvoslati jog vá-lasztja el egymástól.¹⁵² A jogorvoslati jog parttalansága azonban a határozat jogerőssé válását a végtelenségig kitolná, vagy legalábbis teljesen bizonytalan időpontban bekövetkezővé tenné, ezért a jogorvoslati jog korlátozott. Általában elmondható, hogy egyfajta jogorvoslati eszközzel minden ügyfél csak egyszer élhet. Hasonló okból a jogorvoslati kérelem (fellebbezés, kifogás, ellenvetés, felülvizsgálati kérelem, kereset stb.) előterjesztése időben korlátozott, arra csak a határozat megszületését követő viszonylag rövid idő (15 nap, 30 nap, 6 hó-nap stb.) alatt van lehetőség (a rövid idő által okozott esetleges méltánytalan-ság kivételes kiküszöbölésére hivatott az igazolási kérelem előterjesztésének lehetősége, igaz, ez időben szintén korlátozott). Továbbá egyes eljárásokban a jogorvoslati jog gyakorlásáról a határozathozatalt követően le is lehet mondani.

Végül jogszabály is kizárhatja az egyes jogorvoslati eszközök gyakorlását bizo-nyos eljárások vagy határozatok esetében.

Mindezek következtében előfordulhat, hogy egy határozat meghozatala és jogerőssé válása időben egybeesik, ez azonban a kivételes eset.¹⁵³ Általában az

150 Az eljárásban érintetteket az egyes eljárások félnek, mások ügyfélnek nevezik; a Ket. szó-használata szerint a továbbiakban csak az ügyfél elnevezést használjuk.

151 Az ideiglenes Alkotmány 57. §-ának (5) bekezdése vagy az Alaptörvény XXVIII. cikkének (7) bekezdése.

152 Ld. BELOVICS i. m. 426–478.

153 Ld. NÉMETH (1999.) i. m. 885–899.

első határozat meghozatalát követően azonnal nem, hanem csak a jogorvosla-ti kérelem bejelentésére nyitva álló határidő letelte után, avagy a jogorvoslajogorvosla-ti kérelem folytán másodfokú (vagy felülvizsgálati stb.) eljárást követően emelke-dik jogerőre az elsőfokú vagy a további eljárás során megváltoztatott határozat.

Természetesen az is gyakran előfordul, hogy a jogorvoslati eljárás következté-ben a felettes (vagy felülvizsgáló) hatóság az eredeti elsőfokú határozatot hatá-lyon kívül helyezi (megsemmisíti) és új eljárást rendel el. Ebben az esetben az eredeti első fokú határozat természetesen soha nem emelkedik jogerőre. Mindez irányadó arra az esetre is, amikor nem csak egyfokú jogorvoslati lehetőség biz-tosított az érintettek számára.

Különbséget kell tenni az egyes jogorvoslati eszközök között is. Általában minden jogágra jellemző, hogy az egyes határozatok elleni jogorvoslatokat két csoportra osztja. Eszerint megkülönböztethetünk rendes és rendkívüli jogor-voslatokat. A rendes jogorvoslatok közé azok az eszközök tartoznak, amelyek közvetlenül az Alaptörvényen (korábban az ideiglenes Alkotmányon) alapul-nak, vagyis amelyek az ügyben született első még nem jogerős határozat ellen meghatározott időn belül ugyan, de minden további feltétel nélkül igénybe ve-hetők az eljárással, avagy a határozattal érintett ügyfelek által. Ettől különböz-nek a rendkívüli jogorvoslati eszközök, amelyek a rendes jogorvoslatot köve-tően nem, vagy nem kizárólag az ügyfelek által, csak meghatározott okból, és főként: a már jogerős határozat ellen vehetők igénybe.¹⁵⁴

Látható tehát, hogy a jogorvoslat lehetősége egyrészt kitolja a határozat jog-erőre emelkedését, másrészt ’át is lépi’ azt, vagyis egyes jogorvoslati eszközök éppen a határozat jogerőre emelkedését követően alkalmazhatók. Világosan le kell vonni ebből a következtetést, hogy a rendes jogorvoslatot követően beál-ló jogerő még nem teljes. Ezt a nem teljes, de rendes jogorvoslattal már nem támadható határozatot nevezzük alaki értelemben jogerősnek. Másképp fogal-mazva: az alaki jogerő a határozatnak az a tulajdonsága, hogy rendes jogorvos-lattal már nem támadható meg.¹⁵⁵ Az alaki jogerő beállhat a rendes jogorvoslati jogról lemondás, a rendes jogorvoslatra nyitva álló határidő letelte, a rendes jogorvoslati kérelem elbírálása folytán, avagy azért, mert a rendes jogorvoslatot a törvény kizárja.

154 Meg kell jegyeznünk, hogy a közigazgatási határozatok jogerejével a Ket. irodalma igen rö-viden foglalkozik. Ld. KILÉNYI i. m. 42., 334, 336–337.; LŐRINCZ (2005) i. m. 465–468.; TILK

i. m. II. 119–120. Nem volt ez másként az Áe. hatálya alatt sem, ld. például DUDÁS–KILÉNYI et al. i. m. 313. A jogerő fogalmának leírása a polgári perrendtartás és a büntető eljárásjog dog-matikájában hasonlóan rövidre fogott, ld. PETRIK Ferenc (szerk.): Polgári eljárásjog. Budapest, HVG-Orac, 2005. 504/2. 518. vagy BERKES György (szerk.): Büntetőeljárási jog. Budapest, HVG-Orac, 2005. 951., 977.

155 Ld. PETRIK (2005) i. m. 436. és BERKES i. m. 1275.