A világ juhállománya, a termelés és kereskedelem alakulása

A világ juhállománya az 1960-as évektől az 1990-es évek elejéig folyamatosan növekedett, majd az 1991-2003 közötti időszakban mintegy 180 millió egyeddel csökkent, így visszaesett az 1973-as szintre. 2007-től ismét enyhe növekedés figyelhető meg a létszám tekintetében (LAPIS-NÁBRÁDI, 2007). Az állomány nagysága 2004-ben 1,039 milliárd egyed volt. 2007-re ez a létszám 1,112 milliárd egyedre nőtt. A világ legjelentősebb juhtartó államait az 10.1. ábrán tüntettük fel.

10.1. ábra

A világ jelentősebb juhtartó országai Forrás: FAO, 2007

A világ hústermelése a FAO adatai alapján 281,5 millió tonna volt 2009-ben, amelyből a juhhús 3%-ot tett ki. A világ juhhústermelése nőtt az elmúlt néhány évben, mértéke kb. 8,9 millió tonna. A növekedéshez döntően az ázsiai országok termelésnövekedése járult hozzá. Európában a termelésben csökkenés ment végbe a termelésben 2000-hez képest.A juhhús export mértéke a FAO adatai alapján 2006-ban mintegy 1 013 682 tonna volt. A juhászati termékek világpiacán Ausztrália és Új-Zéland a meghatározó piaci szereplők, amit az bizonyít, hogy 67%-kal részesedik a két ország a világ juhhúsexportjából. (Új-Zéland értékesítése önmagában a világexport 36,5%-át adja.). A jelentősebb juhhúsexportőr országokat a 10.2. ábrán tüntettük fel.

A JUHÁSZATI ÁGAZAT GAZDASÁGI KÉRDÉSEI

10.2. ábra

Jelentősebb juhhúsexportőr országok Forrás: FAO, 2006

A FAO adatai alapján a világ gyapjútermelése jelentősen visszaesett az elmúlt húsz évben. Míg a nyolcvanas évek végén 3,2 millió tonna volt a világ gyapjútermelése, addig napjainkra visszaesett 2,19 millió tonnára. A gyapjú világpiaci ára és kereskedelme elsősorban a tengeren túli országok termelésétől és áraitól függ. Az ausztráliai- és az új-zélandi termelés a meghatározó (az előbbi a világ gyapjútermelésének 35-40-, az utóbbi pedig a 25%-át adja), de a dél-afrikai és dél-amerikai gyapjú is jelentős részt foglal el a piacon. Emellett Oroszország és Kína is a nagy termelők közé tartozik, jóllehet rendszeres vásárlóként is jelen vannak a piacon (CEHLA et al. 2010)

A világ tejtermeléséből a juhtej 1,4%-al részesedik, ami 9,3 millió liter tejnek felel meg. A tejtermelő országok legfontosabb exportcikke a juhsajt. A világexport 2007-ben a FAO adatai alapján 52200 tonna volt, tehát nagyságrenddel elmaradt a hús vagy a gyapjú forgalmától. A jelentősebb juhsajt exportőr országok Olaszország, Görögország, Franciaország és Bulgária.

Európa juhtenyésztése: Az elmúlt évtizedekben Közép- és Kelet-Európa állománya jelentősen csökkent. Az Európai Unió (továbbiakban EU) legtöbb tagállamára igaz a csökkenés, amely alól Olaszország (minimális növekedés) és Románia számít kivételnek (csatlakozástól évi egy milliós növekedés). Az utóbbi esetében alapvetően az adminisztrációs számok pontosítása következett be. A teljes Unió juhlétszáma azonban a 2004-es és 2007-es kibővítés ellenére folyamatosan csökken, ami a fő juhtartó tagállamokban zajló tendenciák következménye.

Ha csökkenő sorrendbe állítjuk az egy milliónál nagyobb juhlétszámot tartó tagállamokat, akkor a következő sorrendet kapjuk: EK, Spanyolország, Románia, Görögország, Olaszország, Franciaország, Portugália, Írország, Németország, Bulgária, Hollandia és Magyarország. Az EU teljes anyajuh létszáma 2009-ben 68,5 millió volt, és 2010-ben várhatóan 66,5 millió egyed lesz (KUKOVICS, 2010). A juhállomány csökkenésével párhuzamosan csökkent a juhhústermelés mértéke is 10.1. táblázat.

Kontinensünkön a legtöbb juhhúst az Egyesült Királyságban (30%) és Spanyolországban (20%) állítják elő (Institute de L’elevage, 2005). Az EU-ban felhasznált juh és kecskehús mennyisége már 2009-ben 1,2 millió tonnára apadt, és a csökkenés idén is folytatódik. Az idei várható fogyasztáson belül a belső juhhús termelés 870 ezer tonnát, a belső kecskehús termelés 75 ezer tonnát, az import (juh és kecskehús) pedig 270 ezer tonnát tesz ki. Mindez azt jelenti, hogy az Eu nettó importőr juhhús tekintetében. Az import döntő hányada Új-Zélandról (86%) és Ausztráliából érkezik (7%), az export pedig legnagyobb hányadban Horvátországba (20,9%), Libanonba (13,8%) és Svájcba (9,8%) kerül (KUKOVICS, 2010).

A JUHÁSZATI ÁGAZAT GAZDASÁGI KÉRDÉSEI

10.1. táblázat

Forrás: CEHLA, 2010 FAO adatai alapján

Néhány tagállam, pl. Magyarország, Írország és Lengyelország termelése viszont messze meghaladja az országban elfogyasztott mennyiséget. Ezek az országok elsősorban kis súlyú, úgynevezett könnyűbárányként (13 kg nyakalt törzs súly alatt) exportálják terméküket.

Európa gyapjú termelése mintegy 265 ezer tonna. A legjelentősebb gyapjú előállító országok - Egyesült Királyság, Spanyolország, Oroszország, Franciaország – termelése is nagyságrenddel elmarad Ausztrália termelésétől. A gyapjú világkereskedelmében Európa nettó importőr. Az import értéke több mint négyszerese az exportált gyapjú értékének. A világexport közel fele kontinensünkre irányul. A legnagyobb európai gyapjútermelő ország is a világexport mindössze 4%-át adja (LAPIS-NÁBRÁDI, 2007).

A juhtejtermelés jelentősége a mediterrán országokban, az ottani hús- és tejtermék fogyasztási szokások miatt lényegesen nagyobb, mint az északi államokban. Franciaországban és (időnként) Görögországban a tejtermelés meghaladja a belső fogyasztás szükségleteit Agreste, (2006) és jelentős az EU-n belüli-, valamint a kifele irányuló export, mégis a teljes EU a nem tagországok jelentős juhtejtermék felvevő piaca lehet (KUKOVICS et al., 1998). Az elmúlt másfél évtizedben Kelet- és Közép-Európában nagymértékben csökkent a tejtermelés. Ezt a csökkenést az EU tejtermelése ellensúlyozta, ami 2,9 millió tonna körüli szinten mozog (LAPIS, 2006). A juhhús külkereskedelmi egyenlegével szemben a juhtejtermékek közül a juhsajt külkereskedelmi egyenlege pozitív volt 2006-ban (10.3. ábra).

A JUHÁSZATI ÁGAZAT GAZDASÁGI KÉRDÉSEI

10.3. ábra

A juhhús és juhsajt külkereskedelmi egyenlege az EU-ban Forrás: CEHLA, 2010 FAO 2006 adatai alapján

Az EU DG AGRI (2010) előrejelzése szerint a juhhús bruttó és nettó belső termelése 2015-ig folyamatosan csökkenni fog, míg az élőjuh export és import változatlan szinten marad.

Magyarország helyzete: Míg a 60-as években döntően a gyapjú járult hozzá az ágazat termelési értékéhez és a hús csak másodlagos szereplő volt, addig ez a helyzet napjainkra (már az 1970-től számítható tendencia váltás eredményeként) teljesen megváltozott. A gyapjú gyakorlatilag az ágazat melléktermékévé vált. 1990-ben 7,3 ezer tonnát meghaladó gyapjútömeggel szemben. 1997-ben már kevesebb, mint 3,0 ezer tonna gyapjú értékesítése jelenthetett gondot a termelőknek. Hazánk Európai Uniós csatlakozásának évében jelentősen nőtt a gyapjútermelés a létszám növekedéssel párhuzamosan 4100 tonnáról 4700 tonnára, majd 5027 tonnára.

Napjainkban 4500-4600 tonna körül alakul hazánk gyapjútermelése. Az elmúlt évek adatait értékelve elmondható, hogy a gyapjútermelés értéke gyakorlatilag az ország juhállományával együtt változott. Fajlagosan 3,8 -4,2 kg/anyajuh körül alakul az egy anyára jutó gyapjútermelés.

A FAO forrásai szerint hazánk juhtejtermelése 2006-ban 2511,3 ezer liter volt, amely az előző évi 3541,2 ezer literhez képest jelentős visszaesésnek tekinthető. Magyarország juhtej termékekből nettó importőr, behozatalunk 2001-ben 2500 tonna, exportunk mintegy 260 tonna volt. Az 1990 és 1997 közötti időszakban juhtejtermelésünk kevesebb, mint felére csökkent, 2001-ben magas volt, majd ismét csökkenő tendenciát mutatott (LAPIS, 2006).

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai alapján 2008-ban Magyarországon 19 571 tonnányi vágójuhot állított elő az ágazat. A Magyarországon előállított bárányokat döntően élőállatként, nem pedig feldolgozott termékként értékesítjük. A vágóbárányok értékesítési átlagsúlya 21 kg körül alakult. Ez az értékesítési átlagsúly a már több éve hazánk meghatározó vágóbárány piacának az igényei alapján alakult ki. Ennek hátterében az áll, hogy az ágazatot az olasz piacra irányuló exportorientáció jellemzi, ami szinte teljes egészében élő bárányként kerül értékesítésre.

Magyarországon a juhágazat az összes állati-termék előállítás 2%-át adja, míg a mezőgazdaságban előállított összes termelési értékből csupán 1%-ot tesz ki (JÁVOR- APÁTI, 2006).