A tejtermelés hozamai és termelési értéke

Az tejtermelő szarvasmarha-ágazat főterméke a tej, méghozzá jelen piaci körülmények között kizárólag az extra minőségű tej. Emellett azonban egyéb értékesíthető termékek is keletkeznek, melyek hozzájárulnak a hozamhoz.

Ilyen termékek a következők: vágómarha, selejt tehén, kényszervágott állat, vágóborjú, tenyészüsző, vemhes üsző, szopós borjú, trágya.

A friss árutej termelésekor általában a nagy fajlagos tejhozam elérésére kell törekedni, mivel a tejtermelésben az állandó költségek magasak, és ennek a fajlagos értéke leginkább így csökkenthető. Viszont a legmagasabb fajlagos hozam elérése nem lehet öncél, hiszen a termelés során nem szabad figyelmen kívül hagynunk a ráfordítás és a hozam kapcsolatát. Mindez azt jelenti, hogy a maximális fajlagos hozam elérése, azaz egy csúcsra járatott termelés nem feltétlen eredményez megfelelő gazdasági eredményt. Erre a magas hozamra a legalkalmasabb fajta Magyarországon az évi 7–9 ezer kg tej (3,5-3,7% zsírtartalom, 3,3-3,5% fehérje tartalom) előállítására képes Holstein-fríz fajta.

Magyarországon a fajlagos tejtermelés mutatói az utóbbi tíz évben tendenciózusan folyamatosan javultak, mindamellett, hogy az ágazat által termelt tej mennyisége viszont csökkent, ami azt mutatja, hogy elsősorban az országos átlagnál alacsonyabb éves tehenenkénti hozammal termelő gazdálkodók hagytak fel a tejtermeléssel (7.9. ábra).

7.9. ábra

A TEJHASZNÚ

SZARVASMARHA ÁGAZAT ÉS TERMÉKPÁLYA GAZDASÁGI

KÉRDÉSEI A egy tehénre jutó tejtermelés alakulása Magyarországon Forrás: KSH, 2009. évi adatai alapján saját szerkesztés

Az árutej-termelő szarvasmarha-ágazat főterméke a tej, méghozzá jelen piaci körülmények között kizárólag az extra minőségű tej. Ezzel együtt megjelenik a borjú is, így a szaporulat értékesítési módjától függően, egyben kettős hasznosítást is jelenthet. Az árutej-termelő ágazat keretében megvalósítható termelési folyamatokból az árukibocsátás lehetőségeiről a 7.10. ábra ad áttekintést. (SZÉLES, 2001.)

7.10. ábra

A termelési folyamatok és az árutermelés lehetőségei az árutej-termelő ágazatban Forrás: SZÉLES, 2001.

Az árutejtermelő ágazatban akkor a legnagyobb a szakosodás, ha a friss tejet vagy a tejterméket és a szopós borjakat értékesítik, az állomány pótlásához szükséges tenyészüszőket viszont vásárolják. Ilyen rendszer kialakítása főleg a nagy fogyasztóhelyek és tejfeldolgozó üzemek közelében, jó takarmánytermelési feltételek mellett indokolt. A tenyészüsző-nevelésnek a hasznosítási rendszerbe iktatása leginkább nagy tenyészértékű tehénállomány esetén, jó értékesítési lehetőség és kedvező üszőnevelési feltételek (gyep, olcsó tömegtakarmány) mellett célszerű. (SZÉLES, 2001.)

Az állatok genetikai teljesítőképességét csak megfelelő takarmányozással tudjuk kihasználni. A tehenek táplálóanyag szükséglete életfenntartó- és termelő részből áll. A létfenntartó táplálóanyag-szükséglet biztosítja azt az energiát, amely a testhőmérséklet fenntartásához és a szervi működéshez elengedhetetlen. A termelő táplálóanyag-szükséglet kifejezi, hogy 1 kg tej előállításához, a még növekedésben lévő tehenek testtömeg- gyarapodásához, valamint a vehemépítéséhez mennyi táplálóanyagra van szükség.

NAGY és VINCZEFFY (1993) a legelőt tartják a tömegtakarmányt fogyasztó állatok alapvető takarmányának.

A legelés nemcsak élettanilag kedvező, hanem egyúttal a legolcsóbb takarmányozási mód, mert az állat maga takarítja be a tömegtakarmányt, gépek nélkül. (NAGY – TOPA, 2003)

A termelési érték a családi gazdálkodók esetében általában megegyezik az árbevétellel, vagyis az értékesített termék hozamának és a termék egységárának szorzatával. A termelési érték vizsgálatát azonban három oldalról célszerű megközelíteni (7.10. ábra). Az egyik a hozamokkal összefüggésben, a másik a hozamtartalommal nem

A TEJHASZNÚ

SZARVASMARHA ÁGAZAT ÉS TERMÉKPÁLYA GAZDASÁGI

KÉRDÉSEI

bíró egyéb termelési érték növelő bevételek (támogatás, biztosítási visszatérítés, stb.) viszonylatában és nem utolsósorban az értékesítési árak felől. A tejtermelés hozamait az ésszerűség határain belül érdemes fokozni, de csakis addig a pontig, amíg ez egyben a nettó jövedelem növekedését is jelenti.

7.11. ábra

A tejtermelés termelési értékét meghatározó tényezők Forrás: NEMESSÁLYI (1994)

A termelési értékre ható tényezők közül a legfontosabb a mindenkori értékesítési ár alakulása. A tej értékesítési ára nagymértékben függ a tej minősítésétől. Ez pl. az AKI PÁIR adatbázisa alapján 2009 szeptemberében az extra tej esetében 75,6 Ft/kg (1 liter tej = 1,03 kg tej) volt, mely tartalmazza a 8,50 Ft/kg minőségi támogatást.

A nyerstej és tejtermékek uniós és világpiaci árai 2007. évben és a 2008. év elején folyamatosan növekedtek. Az árnövekedést a legnagyobb exportáló országok termeléscsökkenése és a tejtermékek iránt erősödő kínai és indiai kereslet okozta. A legnagyobb termelők, mint az EU és az USA készletei alacsony szintre estek, ami szintén növelte az árakat. Az árfejlődés hatására a tejtermékek világpiaci és uniós árai közel azonos szintre kerültek és a nyers tej ára valamennyi tejtermelő régióban emelkedett. (AKI, 2008).

Az uniós nyers tej és tejtermékek árának növekedése hatással volt a hazai tejpiaci folyamatokra, így ugyanazon tendencia érvényesült. Ezek a tejpiaci folyamatok a hazai piaci szereplők számára is előnyökkel jártak. A folyamatban azonban törés következett be, és mind nemzetközi szinten, mind pedig hazánkban a tej felvásárlási árak drasztikusan csökkentek, majd 2009-ben elérték a mélypontot. Extra minőségű tej esetén 2008 januárjában még 94,33 Ft/kg-os termelői átlagárral számolhattunk, ami év végére 71,01 Ft/kg-ra csökkent. De itt még nem állt meg a „mélyrepülés”, hazánkban a nyerstej termelői átlagára 2009 júliusában már csupán 55,12 Ft/kg volt.

Ettől kezdve figyelhető meg növekedés az árak alakulásában, így 2010 szeptemberére egy kilogramm nyerstej termelői átlagára 75,6 Ft (AKI, 2010). A 7.12. ábra az extra minőségű nyerstej termelői átlagárának alakulását szemlélteti, alátámasztva az előzőeket.

A TEJHASZNÚ

SZARVASMARHA ÁGAZAT ÉS TERMÉKPÁLYA GAZDASÁGI

KÉRDÉSEI

7.12. ábra

Nyerstej (extra minőségű) éves termelői átlagának alakulása Magyarországon 2004-2010 szeptembere között

Forrás: AKI PAIR, 2010. évi adatai alapján saját szerkesztés

A tejfelvásárlás kapcsán kijelenthetjük, hogy az ágazatban a tejfeldolgozók alkupozíciója erősebb, mint a termelőké. A feldolgozók határozzák meg a minőségi igényeket, és a felvásárlási árstruktúrán keresztül érvényesítik ezeket. 1994 óta már nálunk is az ún. komplex higiénés tejminősítési és ár-meghatározási rendszer van érvényben. A korszerű követelményrendszer és az árösztönzés összekapcsolása a nyerstej minőségének jelentős javulását eredményezte. A tejfeldolgozók gyakran éveken átnyúló keretszerződésekkel biztosítják alapanyag-ellátásukat, de oly módon, hogy az árban és a konkrét mennyiségben évente állapodnak meg. A tejfeldolgozók és a kiskereskedők kapcsolatában az utóbbiak kedvező pozícióban vannak. A nagy kereskedelmi láncoknak történő szállítások terén már sokkal kiegyenlítettebbek az erőviszonyok, egyes esetekben a nagy láncok nyomott árakat is tudnak érvényesíteni a feldolgozókkal szemben.

7.5. táblázat

Forrás: SZŰCS et al. (2005)

Egy tehenészet termelésének gazdaságosságát több tényező befolyásolja. Az viszont tény, hogy komolyabb nyereségtartalmat csak az extra tej termelése hordoz magában. A hozamok értékelésénél azt is el kell mondani, hogy a jövőben csak azok a tejtermelő vállalkozások lehetnek versenyképesek és mi több életképesek, amelyek szinte csak extra minősítésű tejet állítanak elő.

A TEJHASZNÚ

SZARVASMARHA ÁGAZAT ÉS TERMÉKPÁLYA GAZDASÁGI

KÉRDÉSEI

Magyarországon (2009) az egy tehénre jutó átlagos termelési érték nagysága 550-800 ezer Ft/tehén éves átlagban. A termelési érték mintegy 85-88%-ban a megtermelt tej értékének tudható be a nagyüzemekben, míg a kisüzemekben ez az arány kb. 15%-al kevesebb.