A tejtermelés nemzetgazdasági jelentősége

A magyar mezőgazdaság teljes bruttó kibocsátásának 8,4%-át teszi ki a szarvasmarha és tej ágazat, mely mintegy 136 164 millió forintot tett ki 2009-ben. A teljes bruttó kibocsátás tekintetében a szarvasmarha és tej ágazat a harmadik helyet foglalja el a rangsorban a baromfi és tojás (14,3%), valamint a sertés (11,3%) ágazatok után.

A nyolcvanas-kilencvenes években ezen ágazatot tekintették, és talán tekintik most is az állattenyésztés nehéziparának. A szarvasmarha-ágazat hazánk állattenyésztésében jelenleg is az egyik legjelentősebb helyet foglalja el. Mivel az itt előállított termékek egyaránt fontosak a belső fogyasztás biztosítása, valamint az exportlehetőségek kihasználása szempontjából, joggal nevezhető stratégiai ágazatnak is.

A kisméretű, egytől tíz tehenet tartó gazdaságok száma mintegy 83%-ot képvisel a tejtermeléssel foglalkozó vállalkozások közül, azonban e termelők csupán 18%-át adják a teljes nemzeti tejtermelésünknek. A termelés 70%-át azok a 300 tehén feletti gazdaságok adják, akik a tejgazdálkodók 3%-át képviselik.

A nagyüzemi tehenészeti telepeken, lényegesen jobbak a tejtermelés feltételei a kisgazdaságokhoz képest mind a szakmai felkészültséget, mind pedig a technikai felszereltséget illetően. Azonban számukra sem közömbös, hogy milyen a tejtermelés gazdaságossága, milyen költségek állnak a jó minőség elérésének hátterében. Ugyanis – tekintettel a felvásárlási árak és az értékesíthető mennyiség felülről való korlátozásának tényére (kvóták) − elsősorban a költségeket kellene csökkenteniük a termelés folyamatossága érdekében. Mivel a gazdaságok jelentős hányadának termelő tevékenységére a forráshiány a jellemző, ezért a termelés során mindinkább racionalizálni kell a ráfordításokat.

A nagyüzemi tejtermelő tehenészetekkel szemben a kistermelői nyerstej előállítás számos nehézséggel küzd, pedig a vidéken élő családok megélhetését sokszor a tejből kapott bevétel biztosítja. Ennek ellenére – ahogy VÁNTUS (2003) vizsgálatai rámutatnak – a tejtermelés kisüzemi körülményei gyakran nem teszik lehetővé az extra minőségű nyerstej előállítását. Hiányoznak a termelési eszközök közül a higiénikus fejés és tejkezelés-hűtés gépi eszközei, illetve azok karbantartása sem megfelelő színvonalú, mindamellett, hogy az állattartók szakmai felkészültsége sem mindig kielégítő. A kistermelők lemorzsolódása POPOVICS (2005) szerint is azért következhet be, mert az általános követelménnyé váló extra minősítésű tejterelést nem tudták megvalósítani. A nem megfelelő tejminőség (összcsíraszám, szomatikus sejtszám) és az ehhez kapcsolódó alacsonyabb átvételi árak miatt a tejgyűjtő csarnokok sok településen bezártak, és emiatt számos kistermelő felszámolta a

A TEJHASZNÚ

SZARVASMARHA ÁGAZAT ÉS TERMÉKPÁLYA GAZDASÁGI

KÉRDÉSEI

tehénállományát. Mindezek következtében 2002-ről 2003-ra feltűnően visszaesett a hazai szarvasmarhalétszám, és állományunk az Uniós csatlakozás óta lassulva, ugyan de folyamatosan csökken.

A korábban említett problémák orvosolására javasolható azoknak a kistermelőknek, akik továbbra is nyerstej-előállítással kívánnak foglakozni, hogy alakítsanak tejszövetkezeteket, vagy tömörüljenek termelői csoportokba, mert így jobban meg tudnak felelni a szigorúbb minőségi és piaci követelményeknek (pl. korszerű fejőgépek, tejhűtők beszerzése, tejesedény-tároló kialakítása és a tejgyűjtő csarnokok modernizálása, erősebb alkupozíció, stb.).

Az elmúlt évtized elején bekövetkező politikai és gazdasági rendszerváltás egyik legnagyobb kárvallottja a szarvasmarha-ágazat volt. A visszaesést a tejelő szarvasmarha ágazatban jól jellemzi, hogy az országos tehénlétszám 421 ezerről 305 ezerre csökkent az utóbbi tizenöt évben (7.6. ábra). Kezdetben a tehénlétszám csökkenése nem volt érezhető az országos tejhozam alakulásán, amely 1,9-2,1 millió tonna körül alakult (7.1.

táblázat), azonban a fajlagos hozamok növekedése később már nem tudta kompenzálni a tehénlétszám csökkenését és így az országos tejhozam is esni kezdett. 2009-ben a hazai tejtermelés mintegy1749 millió literre tehető.

7.6. ábra

Magyarország szarvasmarha-állományának alakulása Forrás: KSH, 2010. évi adatok alapján saját szerkesztés

A tej ágazat nehéz helyzetét bizonyítja a 7.6. ábra is, melyen jól látszik, a kilencvenes évek elején bekövetkező drasztikus állományi létszám leépülés, mely csökkenés mára sem állt meg, csupán jelentősen lelassult a mértéke.

Mint már utaltunk rá, hazánkban számos tejtermelő kisgazdaság számolta fel zömmel magyar tarka állományát.

Ezen folyamatok hatására egyes vidéki településekről szinte teljesen eltűntek a tejelő tehenek.

A TEJHASZNÚ

SZARVASMARHA ÁGAZAT ÉS TERMÉKPÁLYA GAZDASÁGI

KÉRDÉSEI

7.1. táblázat Forrás: KSH, 2010

Az utóbbi tizenöt évben jelentős állományi koncentráció zajlott le az ágazatban, melynek során a kisgazdaságok kiestek a termelésből és helyüket a nagy 300 tehénnél többet tartó gazdaságok vették át. Ezen folyamat vidékfejlesztési szempontból kedvezőtlen folyamatnak tekinthető, ugyanakkor a minőségi, magas színvonalú termelésnek kedvezett. Fajlagos hozamaink az évek során folyamatosan emelkedtek, melynek hatására az állományi létszám csökkenése ellenére sem csökkent az országos tejhozam. Azonban ez a folyamat az utóbbi pár évben megállt és az országos hozamok is csökkenni kezdtek. A fajlagos hozamnövekedés már nem tudta kompenzálni a viszonylag nagymértékű tehénállomány csökkenését (7.1. táblázat).

Az állatlétszám változása mellett átrendeződött az állomány hasznosítási irányok szerinti összetétele is, jóllehet ezeket a folyamatokat nagyobbrészt más tényezők indukálták. Az 1970-es éveket megelőzően gyakorlatilag csak kettős hasznosítású állományaink voltak, de az 1972-ben meghirdetett szakosítás ezt az arányt már néhány éven belül jelentősen megváltoztatta. Egy évtized elteltével a kettős hasznosítású állomány aránya 62%-ra zsugorodott (7.2. táblázat), majd újabb évtizedet követően ez az arány az ellenkezőjére fordult. A tejhasznú fajták arányának növekedése a rendszerváltozás után lelassult, majd az Európai Uniós csatlakozást követően csökkenni kezdett, mivel a bevezetett támogatási rendszer változása a húshasznú fajtáknak kedvezett inkább, melynek állománya 2009-ben elérte a 21%-ot. A csatlakozást követően, a szarvasmarha-tartásunkban megfigyelhető egy másodlagos szakosítás végbemenetele, ahol ismét előtérbe kerültek a hústípusú- és a tejhasznú fajták, a kettőshasznosításúval szemben. A jórészt nagyobb méretű üzemekben termelő, törzskönyvezett tejelőtehén-állomány többségében fajtatiszta és magas vérhányadú, hatodik generációban folyamatos keresztezéssel kialakított Holstein-fríz populáció.

A TEJHASZNÚ

SZARVASMARHA ÁGAZAT ÉS TERMÉKPÁLYA GAZDASÁGI

KÉRDÉSEI

7.2. táblázat Forrás: KSH, 2010

A hazai szarvasmarha-tartó gazdaságok száma és állatállománya gazdaságcsoportok szerinti vizsgálata alapján megállapítható, hogy a szarvasmarha állományunk 66%-át gazdasági szervezetekben tartják (7.3. táblázat), mely csupán 3%-ot képvisel az ágazatban jelenlévő gazdasági formák közül. Ehhez kapcsolódva kell megemlítenünk, hogy az elmúlt években egyre inkább megfigyelhető a tejtermelés gazdasági polarizálódása: a tőkeerős vállalkozások fajlagos tejhozama évről-évre emelkedik, míg az elmúlt tíz évben fejleszteni nem képes termelőegységek képtelenek a versenyhelyzethez alkalmazkodni.

7.3. táblázat

Forrás: SALAMON et al. (2006)

Ha megvizsgáljuk a hazai szarvasmarha-állomány területi megoszlását, akkor azt tapasztaljuk, hogy az Alföldön található az állomány közel 45%-a. Mindezt a 7.7. ábra jól szemlélteti. Bár a dunántúli területeken az állomány kisebb hányada található, azonban relatíve nagyobb a koncentráció foka, mint az Alföldön.

A TEJHASZNÚ

SZARVASMARHA ÁGAZAT ÉS TERMÉKPÁLYA GAZDASÁGI

KÉRDÉSEI

7.7. ábra

A hazai szarvasmarha-állomány régiók szerinti megoszlása (2009) Forrás: KSH, 2010. évi adatai alapján saját szerkesztés

A termelés követelményeinek hátterében a fogyasztói igények (változatos és megfizethető és egyben biztonságos és nyomonkövethető tejtermékek, stb.) változása áll, és ezt a termelőnek szem előtt kell tartania. A fentiek – természetesen – igazak hazánk mezőgazdasági termelésére, így a tejágazat szereplőire is.

A piac- és rendszerváltás elkerülhetetlen átállási veszteségei oda vezettek, hogy a magyar tejgazdaság elveszítette belső piaca csaknem negyedét. Ez a kedvezőtlen folyamat már a ’80-as évek végén elkezdődött, és az elmúlt évtized közepére oda jutott, hogy az 1987. évi közel 200 kg/fő tej- és tejtermékfogyasztás 130 kg/fő értékre csökkent. Ezt a mélypontot követően lassú növekedésnek indult, és 2005-ben elérte a 155 kg/fő körüli szintet (7.8. ábra). Tej- és tejtermékfogyasztásunk jelenleg az EU fejlett országainak 55-60%-át teszi ki.

7.8. ábra

Magyarország egy főre jutó tej és tejtermékfogyasztása 1990-2008 között Forrás: KSH, 2010. évi adatai alapján saját szerkesztés

A tej- és tejtermékfogyasztás – amellett, hogy a táplálkozási szokások is változnak – alapvetően jövedelmi kérdés. Ezt bizonyítja, hogy amíg hazánkban a magasabb átlagkeresettel rendelkezők éves tejfogyasztása mintegy 250 kg/fő körüli értéket mutat, addig az alacsonyabb jövedelmű réteg alig 90 kg/fő mennyiséget fogyaszt.

A TEJHASZNÚ

SZARVASMARHA ÁGAZAT ÉS TERMÉKPÁLYA GAZDASÁGI

KÉRDÉSEI

Mint már utaltunk rá, az Európai Unió országai közül Magyarország igen alacsony tej és tejtermék-fogyasztási szinten van. Például a Svédország, Ausztria, Franciaország és Németország lakosainak fajlagos tej és tejtermékfogyasztása 250-340 kg/fő/év között alakul. Még Közép-Kelet Európa országai közül sem vagyunk az élen, ugyanis megelőz minket Csehország a maga 202 kg/fő/éves fogyasztásával.

A magyar tejpiacot jellemzi, hogy évente megközelítőleg 251 ezer tonnát tesz ki az exportált tej mennyisége, melynek legnagyobb hányada a szomszédos országokba kerülő folyadéktej (amit elsősorban Olaszországba és Németországba szállítunk), illetve a sajtféleség, mellyel szemben mintegy 114 ezer tonna import áll. Tekintettel arra, hogy a Magyarországon megtermelt tej mennyisége mintegy 1,8 milliárd liter és a belsőfogyasztás 1,5 milliárd liter körül alakul, az önellátottsági fokunk mintegy 120%-os. Az exportunk termékszerkezetére jellemző, hogy a megtermelt tej több mint 90%-át nyerstej formájában értékesítjük, holott versenyképesebb pozíciót jelentene, ha az itthon megtermelt tej nagyobb hányadát feldolgozott formában, magasabb hozzáadott értéken (pl. sajt, vaj, savanyított termékek, stb.) vinnénk a külpiacokra.

KŐNIG (2007) szerint hazánknak az EU-hoz történő csatlakozásával a tejágazatban bővült a belföldi piac, nőtt a forgalom és a fogyasztás, amit viszont a növekvő, olcsó importból fedeztek. A versenyképesség szempontjából kedvezőtlen a tejtermelők közötti alacsony fokú horizontális koordináció. Ezen tényezők hatására nagy valószínűséggel tovább fog csökkenni a hazai tejtermelés, és a rendelkezésünkre álló tejkvótát nem tudjuk majd a jövőben kihasználni.

Az EU tagsággal együtt járó kölcsönös piacnyitás fokozta a gazdálkodókra nehezedő piaci nyomást, a versenytársak velünk szemben nagyobb mértékű piacbővülést tudtak elérni, mint fordítva. Meglepő, hogy néhány velünk csatlakozott ország (Lengyelország, Szlovákia) milyen jelentős – 50-70% körüli behozatal-emelkedést tudott kivívni a magyar piacokon, csökkentve ezzel a hazai gazdálkodók piaci esélyeit (KOVÁCS-UDOVECZ, 2005).

Magyarországon már 2004 előtt is létezett az uniós kvótarendszer alapjait alkalmazó szabályozás. Az Európai Unióban alkalmazott tejkvóta-rendszer a csatlakozásunkkal lépett életbe. Magyarország a csatlakozási tárgyalások folyamán nem tudta elérni a tervezett 2,8 milliárd literes tejkvótá t, de a jelenlegi termelési szintet biztosító keretet megkaptuk. A számunkra megítélt nemzeti kvóta két részből áll, feldolgozói kvóta (deliveries) címen l 947 280 tonna, illetve közvetlen értékesítési kvóta (direct sales) címen 164 630 tonna áll rendelkezésre.

A jelenlegi termelési volumen fenntartása tehát biztosított, viszont kizárólag extra minőségű tej kerülhet értékesítésre. Támogatást a tejkvóta-regisztrációban szereplő, tejkvótával rendelkező gazdálkodók igényelhetik.

E jogcím pénzügyi forrásai – a Koppenhágai Megállapodásban rögzített l 947 280 t (tejkvóta) támogatási felső határig. A tejkvóta támogatás 2010-ben 8,30 Ft/kg tej.

Magyarország tejkvótái tehát mintegy 2 millió tonna tej termelését teszik lehetővé, ez körülbelül a portugálok kvótáival egyezik meg. Ezt a mennyiséget azonban még egyszer sem sikerült kihasználnunk, sőt a hazai termelés a csatlakozást követően folyamatosan csökkent: a 2008-2009-es kvótaév 84%-os kihasználtságával szemben a 2009-2010-es kvótaévben a kihasználtság 74%-ra esett. Ennek előnye, hogy nem kell pénzbírságot fizetni a kvóta túllépése miatt, félő azonban, hogy a 2008 óta évente emelkedő kvótamennyiséget a magyar termelők nem lesznek képesek kihasználni, sőt a kvótarendszer 2015-ös megszűnésével a termelők helyzete tovább romolhat.