A versenyszabályozás eszközei

A versenyszabályozás alapvetı eszköze a versenytörvények megalkotása. Ezek törvényellenesnek minısítenek minden olyan vállalati stratégiát, amely az adott ágazatban a hatékonyságot sértı módon korlátozhatja a versenyt, egyben meghatározzák azokat a szankciókat, amelyek e törvények megsértıit sújtják. Egyes országokban a történelmi hagyományok és sajátosságok folytán törvényeket trösztellenes törvényeknek, kartelltörvényeknek, tisztességtelen versenyrıl szóló törvényeknek hívják. E törvények fıbb rendelkezései a következık:

• Tilos a versenytársak között az olyan - nyílt vagy burkolt, titkos - megegyezés, amely az árak meghatározására, vagy olyan termelési megállapodások megkötésére irányul, ami az árak növelését, versenyt korlátozó elınyök megszerzését célozza. A vállalatok számára számos taktikai lehetıség kínálkozhat a verseny szigorú követelményeinek megkerülésére. A közvetlen ármegállapodásokon túl a versenyzı vállalatok egymás között felosztják a piacokat, abban állapodva meg, hogy bizonyos piacokon nem versenyeznek. A termék eladója (termelıje) olyan megállapodást köthet a terméket forgalmazó kereskedıvel, hogy az a versenytársak termékeit nem értékesítheti (ún.

Exiusive Contract), Egymás között a vállalatok megállapodhatnak abban, hogy a vásárló akkor veszi meg az eladó terméket, ha az eladó is hajlandó megvenni a vásárló termékeit (ún. Reciprocal Agreement). A versenytörvények ezeket és az ezekhez hasonló magatartásokat törvényellenesnek minısítik.

• A versenytörvények állami ellenırzés alá vonják a vállalatok közötti szervezeteket, egyesüléseket, fúziókat; ezzel a piac szerkezetében végbemenı változásokban a nem indokolható, versenyellenes fejlıdés útját kívánják elzárni. Így például az amerikai trösztellenes törvény, a Claylon-Act megtiltja, hogy egy vállalat a versenytársa részvényeit megvásárolja, ugyanazon személy (vagy személyek) az egymással versenyzı vállalatok igazgatótanácsában részt vegyenek, ha ezek azzal a veszéllyel járnak, hogy monopolista erıfölényt hoznak létre, és jelentısen csökkentik a versenyt. Az USA-ban 1950-ben elfogadott Celler-Kefanuer Act pedig megtiltja, hogy egy vállalat a vele versenyzı vállalat vagyonát megszerezze, ha az érdemben csökkenti a versenyt. A versenytörvények általában nem tiltják meg a vállalati egyesülést, fúziót, csak akkor, ha az hátrányos a hatékonyságra, a közérdekre, közjóra. Azonban éppen az utóbbiak miatt - mivel nehéz, ha ugyan nem lehetetlen egyértelmően értelmezni a közérdeket - rendkívül bonyolult és körülményes e törvények gyakorlati érvényesítése. Például egy vállalatnak a versenytársa által történı megvételét törvényesnek lehet tekinteni, ha az a volumenhozadék alapján csökkenti a fajlagos költségeket. Részben ezen értelmezési problémák miatt is az újabb versenytörvények a monopol helyzetek árnyaltabb meghatározását adják és azok megítélését is szélesebb szakmai alapokra helyezik. Így értelmezik a gazdasági erıfölénybıl, a piacon elfoglalt domináns pozícióból adódó visszaélések tilalmát. E visszaélési lehetıségek sokrétőek lehetnek, tételes felsorolásukat a törvények mellızik is, csak a legjellemzıbb eseteket határozzák meg. A visszaélések gyanújának az elbírálásánál a jogi szakértık mellett szélesebb körben és kompetencia mellett támaszkodnak a közgazdasági szakértık véleményére is.

• A versenytörvények megtiltják, hogy az eladó árdiszkriminációt alkalmazzon a vevıkkel szemben, a különbözı vásárlóknak azonos minıségő-, és mennyiségő áruért más és más árat számoljon fel. Például a kanadai versenytörvény azt is megtiltja, hogy a termelı a kereskedı számára meghatározza, milyen áron értékesítheti a termékét. Ezzel is elı kívánja segíteni a versenyt a kereskedelemben. Ugyancsak törvényellenes olyan vállalati árpolitikát folytatni, amely átmenetileg az árakat a költségek alatt tartja, ezzel meggyengíti vagy tönkreteszi a versenytársakat, majd ezt követıen jóval a költségek felett állapítja meg az árakat, (az ún. Predatory Pricing).

• A versenytörvények olyan kérdéseket is szabályoznak, amelyek nemcsak a monopolista pozíciókhoz kötıdnek, de olyan körülményeket is teremthetnek, amelyekben nagy a valószínősége a hatékonyságot rontó problémák kialakulásának. Így tiltják a fogyasztóknak a hirdetések által történı félrevezetését, elıírják a fogyasztók valóságnak megfelelı és közérthetı tájékoztatását.

Az illetékes állami hatóságok elsınek e törvények alapján járnak el mindazon vállalatokkal szemben, akik a monopolista pozíciókkal visszaélnek, vagy törvényellenesen kívánnak ilyen pozíciókat létrehozni. Így például nem engedélyezik e törvényekkel ellentétes vállalati fúziókat, vagy ha ezek már megtörténtek a vállalat szétbontását rendelhetik el. Bizonyítható törvénysértések súlyos bírságot, pénz- és börtönbüntetést is maguk után vonhatnak.

Az amerikai vállalatokat, ha megsértik a versenytörvényeket 10 millió dollárig terjedı pénzbírsággal, az egyes felelısségre vonható egyéneket pedig 300 000 dollár pénzbüntetéssel is sújthatják és ezen érintett üzletemberek három évig terjedı börtönbüntetést kaphatnak. A fogyasztó megkárosítása esetén az így nyert többletprofit háromszorosát kell megtéríteni. Például egy vasúttársaság 650 millió dollár kártérítést kellett, hogy fizessen az acéltársaságoknak, mert bizonyítást nyert, hogy az 1960-as és 1970-es években indokolatlan magas áron szállította a vasércet. A Közös Piac versenytörvényei még ennél is szigorúbb büntetést helyeznek kilátásba, ez elérheti az üzleti forgalom 10%-át, azaz gyakorlatilag egyenértékő lehet a profit nagyságával.

(The Economist April 6th. 1991. 11 p.)

A bizonyítási eljárás esetenként nemcsak rendkívül bonyolult, de költségigényes is lehet. Például az A.T.T. (American Telegramm and Telephone Co.) esetében - amelyet a versenytörvények alapján 1975-ben a Ford adminisztráció vádemelés alá helyezett - a bírósági költségek meghaladták a félmilliárd dollárt.

Ugyanakkor jelentıs politikai érdekek is átszıhetik ezeket az ügyeket, mint például a Microsoft esetében, amit a Clinton adminisztráció káros monopóliumnak és ezért szétbontandónak minısített. Ezt a döntést azonban a Bush adminisztráció felülvizsgálta és e vállalat versenyügye korántsem zárult le.