II. A vallásszabadság elméleti és történeti alapjai, fogalmának változása
II.1. A vallásszabadság történelmi gyökerei és alapja
Az emberi jogok középpontjában az emberi lét alapja, az emberi méltóság foglal helyet, mely méltóság számos vallás és filozófiai irányzat kiindulási pontját képezi (Biblia, Korán, Konfucius munkássága vagy éppen a sztoikusok).12 Nincs olyan ismert kultúra a Földön, mely ne gyakorolt volna valamilyen vallást, ami az ősi időkben gyakorlatilag megkülönböztethetetlen volt a mitológiától, ezzel párhuzamosan minden nép saját világképe szerinti hiedelemvilágot alakított ki. Erre találóan rámutatott Kolophóni Xenophanész, amikor így fogalmazott:
„ A halandók úgy vélik, hogy az istenek oly ruhákban születtek és hangjuk, alakjuk is olyan, mint az övék. De ha a marháknak, lovaknak és oroszlánoknak kezük lenne, vagy tudnának festeni, akkor a lovak is ló-szerű, a marhák pedig marha-szerű isteneket festenének, hozzájuk hasonló testtel. Az etiópok istenei lapos orrúak és feketék, a trákoké kék-szeműek és vörös hajúak”.13
Henry Maine14 szerint a jog és a vallás organikus, folyamatos fejlődésen megy keresztül, mely a kezdeti egységből fokozatosan a szétválás irányába halad. Ezzel szemben A.
S. Diamond egy olyan ellentétes álláspontot képvisel, mely szerint a jog eredetileg nem volt vallási töltetű.15 A vallás és jog közötti kapcsolatát tekintve előbbi szerzővel érthetünk egyet, legalábbis Európában ahol a vallás a jogi történelem elválaszthatatlan része.16
12 Heiner BIELEFELDT: Freedom of Religion or Belief – A Human Right under Pressure. Oxford Journal of Law and Religion, Vol. 1, No. 1, 2012. p. 18–23.
13 Fordítás és kiemelés tőlem, innen: STANFORD ENCYCLOPEDIA OF PHILOSOPHY: Xenophanes.
https://plato.stanford.edu/entries/xenophanes/
14 Henry MAINE: Dissertations on Early Law and Custom. London, 1891. p. 5.
15 Lásd: Arthur SigismundDIAMOND: Primitive Law Past and Present. London, 1971, reprinted by Routledge, Abingdon, 2004.
16 A vallás és jog közötti erőteljes kapcsolatra példa Szaúdi-Arábia, Irán és Irak alkotmányai, melyek hangsúlyozzák a jogalkotás Sharia-val való összhangjának fontosságát.
A történelem során számtalan államot alapítottak a vallási és polgári hatóságok együttműködésére, és majdnem minden társadalom isteni eredetre visszavezetve igyekezett legitimálni a politikai hatalom gyakorlását. Az isten-császárok jelensége, a teokrácia abszolút monarchiával történő ötvözése például az ókori Kína és Egyiptom jellemzője volt. A görög – római kultúrák eredetileg elfogadták azt, hogy minden nép, közösség saját isteneikben hisz, saját rítusuk szerint él. E megközelítés nem Európa sajátja, Asóka indiai uralkodó is vallási békét hirdetett birodalmában, annak érdekében, hogy a társadalmon belüli konfliktusokat csökkentsék. A görög városállamoknak megvoltak a maguk istenei, Róma pedig tisztelte a birodalom részévé vált népek szokásai és hitvilágát; a korabeli írók szerint így (a keresztényüldözéseket és vallási konfliktusokat megelőzően legalábbis) meglehetősen toleráns és plurális társadalom volt. Tertullianus i.sz. III. századi apologéta volt az első, aki a libertas religionis kifejezést használta, amikor a lelkiismereti szabadságot az egyén alapjogának tekintve érvelt.17
A középkor nagy részében az európai országok királyai, fejedelmei felett vallási tekintélyként a pápa állt, az államok és az egyházak pedig igencsak sokáig szoros kapcsolatban álltak egymással. A keresztény uralkodók főhatalmát rendszerint isteni eredetre vezették vissza, egyik legfőbb kötelezettségük ennek következtében a hit védelme volt.18 Az érett középkorban már az egyházi és politikai hatalom elválasztásának fő kérdése állt az invesztitúraharcok mögött, ezzel szemben a Bizánci Birodalomban az államfő egyben az egyház de facto feje is volt,19 hasonlóképpen a kalifa is kettős szerepet töltött be az iszlám világ országaiban.
Az egyházi és polgári hatalom végleges szétválasztása a reformációval kezdődött.20 A reformáció és ellenreformáció küzdelmében született olyan kompromisszumok, mint az 1555.évi augsburgi vallásbéke, az 1557. évi tordai országgyűlés egyéni vallásszabadságot deklaráló határozata, a Habsburgok és Erdély közötti békék mind meghatározták a jogfejlődés irányát.21 Ide nyúlik vissza tehát az a gyakran vitatott jelentéstartalmú fogalom, melyet mai értelemben vallásszabadságnak nevezünk, a történelem során legkorábban nevesített és elismert
17 Mar MARCOS: Religious Diversity and Discourses of Toleration in Classical Antiquity. In: Lene KÜHLE – William HOVERD – JørnBORUP (eds.): The Critical Analysis of Religious Diversity. International Studies in Religion and Society, Vol. 32, Brill Publishing, Leiden, 2018. p. 110–111.
18 Nico SCHRÖTER: Order, Authority and Law - On the Development of Modern Conceptions of Political Order, Legitimate Rule, and Law and How They are Challenged. LSE Law Review, Vol. 2, 2017. p. 26–28.
http://eprints.lse.ac.uk/87720/
19 Deno J. GEANAKOPLOS: Church and State in the Byzantine Empire: A Reconsideration of the Problem of Caesaropapism. Church History, Vol. 34, No. 4, 1965. p. 381–382.
20 Aernout NIEUWENHUIS: European Court of Human Rights: State and Religion, Schools and Scarves, An Analysis of the Margin of Appreciation as Used in the Case of Leyla Sahin v. Turkey, Decision of 29 June 2004, Application Number 44774/98. European Constitutional Law Review, Vol. 1, No. 3, 2015. p. 499–501.
21KOVÁCS Péter: Nemzetközi Közjog. Osiris Kiadó, Budapest, 2011. p. 334.
emberi jogok egyikeként, amely egyúttal a vesztfáliai rendszer kialakulásában is meghatározó szerephez jutott.22 Az állam függetlenségének alapelvét lefektető, az evangélikus és református vallásokat elismerő, az európai vallási tolerancia kezdetét jelentő23 és a modern nemzetközi jogrend alapjait megalapozó24 vesztfáliai béke értelmében25 a vallásszabadság európai jelentéstartalma alapvetően a felekezetválasztás szabadságát takarta.26 A vallásszabadság jelentése az azóta eltelt évszázadok alatt sokat változott, egyre újabb és újabb aspektusokat foglalt magába, nemzetközi emberi jogi egyezményekben és alkotmányokban foglalva el kitüntetett helyét.
A kontinens történetében meghatározó szerepet töltött be a római jog27 (ez alól kivételt képez Skandinávia és Anglia common law rendszere) és a helyi szokásjogok, a középkor kánonjogának térnyerése,28 a nemzetállamok felemelkedése, valamint a napóleoni kódexek. Az Európai Uniót alkotó államok a heterogenitásuk ellenére így közös és párhuzamos történelemben, kulturális örökségben osztoznak. Nagy forradalmak szüntették meg az egyházak társadalmi hegemóniáját, megindult a szekularizmus evolúciója, mely jelen formájában se nem ateizmus, se nem agnoszticizmus.29 A szekularizmus két nagyobb hullámát különböztethetjük meg. Az elsőt a modernitás jegyében a Felvilágosodás kora indukálta, elmozdítva az egyházat a társadalmi élet középpontjából. A második hullám a második világháborút követően bekövetkezett „szubjektív fordulat” eredménye, ami a kereszténység szerepének csökkenéséhez és a személyes identitás újraértelmezéséhez és újratervezéséhez vezetett.30 Az évszázadok óta
22 Jellinek egyenesen „minden jogok szülőanyjának” is nevezte. Természetesen ezt a kijelentését már kortársai is vitatták, de tagadhatatlan a vallásszabadság más jogok fejlődésében betöltött szerepe. Lásd: Georg JELLINEK: Die Erklärung der Menschen- und Bürgerrechte. Ein Beitrag zur modernen Verfassungsgeschichte. Lipcse, Duncker und Humblot, 1895.
23 Érdemes megjegyezni, hogy a vallási béke előmozdításában Erdély igencsak megelőzte a legtöbb korabeli európai államot. Amiként a Tordai Országgyűlés szövege is említi:
„Ki-ki tartsa meg azt a hitet, amelyet akar, az új és a régi szertartásokkal, megengedjük, hogy hitük ügyében azt tegyék, ami nekik tetszik, de bárkinek a sérelme nélkül”.
A fenti meghatározás illeszkedik a korszellemhez, melyben elsősorban a külső behatásoktól mentes vallásgyakorlást igyekeztek biztosítani.
24KONDOROSI Ferenc: Vallásszabadság kultúrák keresztútján. Jura, 2011/1. p. 68–70.
25 William Cole DURHAM Jr.: Perspectives on Religious Liberty: A Comparative Framework. In John R. WITTE Jr – Johan D. VAN DER VYVER (eds.): Religious Human Rights in Global Perspective: Legal Perspective. Martinus Nijhoff Publishers, Boston, 1996. p. 1–2.
26SCHANDA Balázs: A gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadsága. In: JAKAB András – FEKETE Balázs (szerk.):
Internetes Jogtudományi Enciklopédia, 2018. [19]. (Alkotmányjog rovat, rovatszerkesztő: BODNÁR Eszter, JAKAB András) http://ijoten.hu/szocikk/a-gondolat-a-lelkiismeret-es-a-vallas-szabadsaga
27 Anthony GRAY: The Reconciliation of Freedom of Religion with Anti-Discrimination Rights. Monash University. Journal contribution. 2019. p. 72–73. https://doi.org/10.26180/5db8070796348
28 Patrick PARKINSON: Accomodating Religious Beliefs in a Secular Age: The Issue of Conscientious Objection in the Workplace. University of New South Wales Law Journal, Vol. 34, No. 1, 2011. p. 211–212.
29 Judit Baseiria MARTÍ: Freedom of Religion at Work in EU Migration Law and Policy. European Labour Law Journal, Vol. 7, No. 3, 2017. p. 404–405.
30 Russel SANDBERG:The sociological dimension of law and religion. In: Rex AHDAR (ed.): Research Handbook on Law and Religion. Edward Elgar Publishing, Cheltenham, 2018. p. 24.
folyamatban lévő szekularizációs hullám, jobban mondva “egyháziatlanodás” a vallási individualizációval jár együtt, ami a vallási követelmények hívők általi sajátos értelmezésében, a vallási meggyőződés fokozottabb kifejezésében vagy éppen a vallástól való eltávolodásban kristályosodhat ki. Emellett „nyugati” értelemben vett szekularizmus saját értelmezése szerint a vallásszabadság szükségszerű feltételének is tekinthető, lévén e jog részjogosultságait (így a vallás gyakorlását, vagy az attól való tartózkodást) e nézet szerint az állam vallási ügyektől való távolságtartása, semlegessége teszi lehetővé.