Az értekezés szerkezete

A dolgozat struktúráját tekintve hat nagyobb szerkezeti egységre, fejezetre osztható, melyek az elméleti, fogalmi és jogi keret meghatározása után az egyes jogesetek bemutatására, a született döntések elemzésére, valamint a konklúziók levonására fókuszálnak.

A dolgozat bevezetését követő második fejezet a vallásszabadság általános elméleti, történelmi és fogalmi keretének ismertetését foglalja magában, kiemelve, hogy az milyen jelentéstartalmakkal gazdagodott a jogfejlődés során, és hogy jelenleg milyen értelemben hivatkozunk rá. A fejezet kitér a vallás fogalmának különböző értelmezéseire, valamint a fontosabb nemzetközi emberi jogi dokumentumok vallásszabadságra vonatkozó rendelkezéseire, bemutatva a vallásszabadság e jogok rendszerében betöltött helyét.

Az értekezés harmadik fejezete a vallásszabadság Európai Unión belüli helyzetére, ennek lassú átalakulására fókuszál, majd ennek keretében kitér a vallásszabadság általános társadalmi és jogi relevanciájára, érintve a kontinens vallási térképét és annak tapasztalható valamint várható változásait. A fejezet szintén magában foglalja az Európai Unió tagállamainak egyházakhoz és vallásokhoz fűződő változatos viszonyinak bemutatását, tekintettel azok implikációira és sajátosságaira, valamint az állami semlegesség kérdésére, melyek a munkaviszonyokra - kiváltképpen az állami alkalmazottak esetében - is kihatással vannak.

A fejezet ezen kívül bemutatja a vallás szerepének változását Európai Unió jogának történetében és ismerteti az integráció szempontjából meghatározó fontosságú olyan jogforrások vallásszabadságra vonatkozó rendelkezéseit, mint az Emberi Jogok Európai Egyezménye (a továbbiakban: EJEE), az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban:

Alapjogi Charta) és a Foglalkoztatási Keretirányelv, melyek az értekezés magvát adó jogesetek elemzésekor is kiindulási alapot képeznek. Az EJEB tevékenysége vitathatatlanul hatással van az EuB-re és ez fordítva is igaz, e kapcsolat és kölcsönös hatás szintén érintésre kerül a fejezeten belül. A harmadik fejezet utolsó szerkezeti egységében viszonyítási pontként megemlíti az amerikai eredetű, de helyenként az Európai Unióban is megfigyelhető jelenséget, az úgynevezett ésszerű alkalmazkodás vallásszabadsághoz kapcsolódóan is értelmezhető elvét (ami a Foglalkoztatási Keretirányelvben a fogyatékosság kapcsán kerül megfogalmazásra), melynek értelmében a munkáltatótól elvárható bizonyos szintű alkalmazkodás egy munkavállaló vallási eredetű munkahelyi igényeihez.

Az EuB a doktori értekezés elkészültéig öt döntést hozott a munkahelyi vallásszabadsággal kapcsolatos egyes kérdésekben. Ebből kettő ügy a magánszférában történő

munkavégzéshez kapcsolódik, ahol muszlim nőket fejkendőviseletük miatt bocsátottak el,⁷ kettő az egyházi munkáltatók által támasztott követelmények kérdését érinti,⁸ egy pedig a vallási ünnepek kapcsán, a munkahelyen tapasztalható eltérő bánásmód egyes vonzatait illeti.⁹ E döntések elemzése képezi az értekezés gerincét, ugyanis a téma aktualitása és frissessége következtében is relatíve kevés még a döntéseket feldolgozó szakirodalom, kiváltképpen a legújabb jogesetek esetében. Ez azzal is magyarázható, hogy az esetek kapcsán az EuB olyan kérdéskörben nyilvánult meg, melyet korábban mellőzött, de a társadalmi (és az azokat követő jogi) változások miatt mára megkerülhetetlenné vált az iránymutatása.

A negyedik fejezet az EuB első két döntését vizsgálja meg külön-külön és együttesen is. A jogesetek ismertetését és elemzését megelőzően a megfelelő társadalmi-és jogi koordinátarendszer létrehozása érdekében a vallási öltözetek – kiváltképpen a muszlim női viselet – kapcsán ismertetésre kerülnek a viseletüket meghatározó vallási követelmények, illetve hogy miként viszonyulnak hozzájuk viselőik és bírálóik, érintve e viseleteket övező társadalmi vitákat is.

A fejezet jogeseteken keresztül mutatja be hogyan és milyen aspektusokon keresztül jelent meg a vallási meggyőződés kifejezésének kérdése és miként került sor a vallási öltözetek, szimbólumok viseletének korlátozására és tiltására elsőként az állami oktatási intézményekben, majd a közterületeken és állami intézményekben, végső soron a közszféra munkaviszonyaiból

„átfolyva” a magánszférában is. Jelentőségének köszönhetően külön alfejezetpontban kerül bemutatásra az Eweida és Mások kontra Egyesült Királyság ügy,¹⁰ mellyel az EJEB a magánszféra munkaviszonyaival kapcsolatban tett, az EuB döntéseire egyértelműen hatással lévő megállapításokat.

A negyedik fejezet második részében az Achbita és Bougnaoui hölgyek elbocsátásához kapcsolódó döntések kerülnek részletes bemutatásra és elemzésre, felvázolva a nemzeti kontextusokat, amit e döntések összehasonlítása, egyes kritikák szemléltetése és Sharpston, valamint Kokott Főtanácsnokok eltérő megközelítésének ismertetése követ. A fejezet szintén kitér a folyamatban lévő, előzetes döntéshozatalra bocsátott további „fejkendő-ügyekre”,

7 C-157/15. sz. Samira Achbita és Centrum voor gelijkheid van kansen en voor racismebestrijding kontra G4S Secure Solutions NV ügyben 2017. március 14-én hozott ítélet [ECLI:EU:C:2017:203] és

C-188/15. sz. Asma Bougnaoui és Association de défense des droits de l’homme (ADDH) kontra Micropole SA ügyben 2017. március 14-én hozott ítélet [ECLI:EU:C:2017:204].

8 C-414/16. sz. Vera Egenberger kontra Evangelisches Werk für Diakonie und Entwicklung e.V. ügyben 2018.

április 17-én hozott ítélet [ECLI:EU:C:2018:257] és

C-68/17. sz. IR kontra JQ. ügyben 2018. szeptember 11-én hozott ítélet [ECLI:EU:C:2018:696].

9 C-193/17. sz. Cresco Investigation GmbH kontra Markus Achatzi ügyben 2019. január 22-én hozott ítélet [ECLI:EU:C:2019:43].

10 Eweida és Mások kontra Egyesült Királyság ügy, 2013. május 27-i ítélet (ügyszám: 48420/10, 59842/10, 51671/10, 36516/10).

valamint kísérletet tesz az Achbita- és Bougnaoui-ügyekben meghatározottak alapul vételével annak meghatározására, hogy milyen logikát és megközelítést fog majdan alkalmazni az EuB.

Ezen túlmenően, bemutatásra kerül az Unió egyes tagállamainak releváns joggyakorlatából is néhány figyelemre méltó ügy, melyek egy részénél már érezhető az Achbita- és Bougnaoui-ügyekben tett megállapítások hatása. A negyedik fejezetben bemutatott jogesetekben született döntések igencsak megosztják a jogi és laikus elemzőket, a legnagyobb társadalmi visszhangot is ezek az ügyek váltották ki, egyúttal itt lelhető fel a legkiterjedtebb szakirodalom is, ehhez igazodva az értekezés strukturális egységei között is ez képezi a leghosszabbat egyben leghangsúlyosabbat.

Az ötödik fejezet szintén két jogesetre, az Egenberger kontra Diakonie- és az IR kontra JQ-ügyekre fókuszál, melyekben az egyházi kötődésű munkáltatók sajátos foglalkoztatási követelményeit és azok igazolhatóságának lehetőségeit vizsgálja. E vizsgálódás keretében kitér a valláson, szellemiségen alapuló, egyházi kötődésű szervezetek sajátosságaira, az EU által biztosított nemzeti jogállásuk tiszteletének kérdésére, valamint az ügyeket megelőző, meghatározó fontossággal bíró jogesetekre is. A negyedik fejezethez hasonlóan itt is részletesen ismertetésre kerülnek az ügyek körülményei, valamint az EuB döntései. Terjedelmét tekintve ez a rész a negyedik fejezetnél rövidebb, mivel kevésbé megosztó, társadalmi vitákat nem igazán generáló döntések születtek. Ennek jele, hogy a jogi szakirodalomban és a médiában egyaránt az EuB döntését támogató nézetek képviselték a döntőtöbbséget.

Az utolsó EuB jogeset, az Achatzi-ügy a vallási ünnepekre vonatkozó nemzeti szabályozás diszkrimináló jellegéhez kötődik, amit a hatodik fejezet dolgoz fel. A fejezet a korábbi szerkezeti egységek logikájához igazodva itt is magában foglalja a téma elméleti megközelítését, a nemzeti kontextus szerepének hangsúlyozását valamint a korábbi joggyakorlat bemutatását. Ezt követi az ügy körülményeinek ismertetése, és az EuB döntésének részletezése, valamint elemzése, melyben szerephez jut annak bemutatása, hogy a korábbi döntéseiből milyen elemeket emelt át az EuB. E döntés kapcsán is elmondható, hogy az általánosan üdvözölte a jogász szakma, dicsérve az EuB logikáját és megállapításának helyességét.

Az EuB döntéseinek értelmezése nem lehetséges az EJEB idevágó joggyakorlatának bemutatása nélkül, hiszen az Európai Unió Bírósága maga is többször hivatkozik utóbbi döntéseire, és a két fórum kölcsönösen hatást fejt ki egymásra. Az EJEB „előnye” az EuB-vel szemben az, hogy míg az Európai Unió alapvetően gazdasági megfontolások alapján jött létre,¹¹

11SZABÓ Marcel – LÁNCOS Petra Lea – GYENEY Laura (szerk.): Az Európai Unió jogi fundamentumai. Szent István Társulat az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, Budapest, 2014. p. 315.

így az olyan emberi jogok, mint a vallásszabadság és annak munkahelyen történő megélése az integráció története során csak viszonylag későn került a vizsgálódások középpontjába, addig az Európa Tanács kifejezetten az emberi jogok védelmének céljából született meg. Ennek köszönhetően az EJEB olyan kérdésekben is megnyilvánult, mint a vallási, vagy lelkiismereti okokból történő ellenkezés bizonyos munkahelyi követelmények ellenében, mely szintén iránymutatásul szolgálhat az EuB részére, hiszen utóbbi e téren ez idáig még nem nyilvánult meg.

Az értekezés elkészítésekor alapvetően öt forrástípusra hagyatkoztam: 1. nemzetközi és magyar szakértők publikációira, 2. az EU és az Európa Tanács, valamint nemzetközi szervezetek hivatalos publikációira és jogforrásaira, 3. az EuB és az EJEB, továbbá egyes nemzeti bíróságok joggyakorlatára, 4. jogvédő szervek által készített felmérésekre és elemzésekre, 5. valamint kifejezetten a vallásszabadság témakörével foglalkozó jogászok értékeléseit összegyűjtő fórumokra.

A második fejezetben lefektetett elméleti keretrendszer létrehozásakor klasszikus és kortárs, nemzetközi és magyar szakértők megállapításaira hagyatkoztam, angol és magyar nyelvű könyvekre, online és offline megjelenő, rangos és elismert egyetemi és szakmabeli folyóiratokban megjelent elemzésekre, valamint az Európa Tanács vallásszabadságra vonatkozó hivatalos kiadványaira, egyes meghatározó jogesetekre. A harmadik fejezetben ismertetett társadalmi relevancia kérdésében leginkább egyes kutatóközpontok valamint az Európai Unió által készített közvélemény kutatásokra, felmérésekre és az általa összeállított statisztikákra, illetve az ezek eredményét összefoglaló és elemző kötetekre, jogi és szociológiai folyóiratcikkekre támaszkodtam. A vallási kisebbségek és a vallási öltözetet viselők helyzetének bemutatásakor a főáramú „nyugati” szerzőkön túl e kisebbségekhez tartozó szerzők véleményét is ismertettem, mely megközelítést az értekezés során konzisztensen igyekeztem követni. Az állam-egyház kapcsolatok tipológiájánál leginkább a magyar és a nemzetközi szakirodalom meghatározó szerzőit hívtam segítségül. Az állami semlegesség kérdése kapcsán az EJEB döntéseit, e döntések értelmezéseit és elemzéseit vettem alapul, míg a jogforrások elemzésekor e források szövegét.

A jogesetek elemzésekor az egyes döntéseken túl saját megállapításaim mellett leginkább a nemzetközi szakirodalomra (rangos nemzetközi folyóiratokban megjelent publikációk, a vallásszabadság helyzetével foglalkozó könyvek) valamint az igencsak eltérő, gyakran kritikus hangvételű jogi véleményeket ismertető, vallásszabadságra és uniós jog elemzésére fókuszáló platformokra is (jogi elemző oldalak, uniós és vallásszabadsághoz kapcsolódó jogi blogok) támaszkodtam. Az ügyek nemzeti bíróságok előtti utóéletének

bemutatása érdekében pedig e fórumok döntéseit vettem alapul, kitérve a végkifejletet érintő, azokat üdvözlő, vagy elutasító laikus véleményekre is. A folyamatban lévő ügyek bemutatásakor a benyújtott kérdéseket és a munkadokumentumokat elemezve, az Achbita- és Bougnaoui-ügyekben hozott iránymutatásokra tekintettel kíséreltem meg az EuB várható döntéseinek körvonalait meghúzni.

A dolgozat záró fejezete összegzi az értekezés főbb megállapításait és konklúzió gyanánt igyekszik levonni a döntések konzekvenciáit, azok társadalmi hatásait és bemutatni milyen értelmezési, valamint fogalmi keretrendszert alakított ki az EuB a munkahelyi vallásszabadsághoz kapcsolódó vizsgálódásai során. Az értekezés érdemi részét a felhasznált irodalom jegyzéke, valamint a hivatkozott jogesetek listája követi.