Farkas Anett
Debreceni Egyetem, doktorandusz hallgató, tassza06@gmail.com
Absztrakt
Pamlény községének történelme 1930 és 1956 között élte meg virágkorát. Ezen időszakban 450 főt számlált, melyből 290 hívőt tartottak számon a katolikus vallás gyakorlójaként, s 147 főt kereszteltek reformátusnak. S bár népesítette még a falu területét két zsidó származású család, s egy Jehova tanúja, mégis a vizsgált időszak vallásszociológiai reliktum jelensége a katolikus és református szembenállásra éleződött ki.
A falubeliek által „vallásgyűlöletnek” titulált, a közösség vallási nézetkülönbségeit magában hor-dozó szembenállás az 1940-es évek végén robbant ki a falu határain belül. Tanulmányom elemzése tárgyául szolgál, hogy milyen, a falu társadalmi hátteréből táplálkozó okok vezettek a két fél egymás iránti gyűlöletéhez. A „harc” szociális hátterét elsősorban a két vallási fél hitbéli vezetője, a katolikus és református pap jelentette. Az ő vallásfilozófiájuk górcső alá vétele segít hozzá a „vallásháborúhoz”
vezető szociológiai okok feltérképezéséhez.
Annak ellenére, hogy a falu erkölcsi kódexe a közösség tagjainak egymás felé irányuló támogatását mindenek felé helyezte, a felekezeti különbségek mégis képesek voltak átvenni az uralmat az erkölcsi rend felett. Első lépésben a két felekezet tagjainak egymás ellen irányuló, szociológiai rendet bontó megnyilvánulásaiban manifesztálódott az említett jelenség.
Az első lépések azonban pár hónap elteltével, a két lelkész generálásának hatására túlzó mértékeket kezdtek ölteni. Bár a falu hagyományrendszere csak részben követelte meg, hogy a katolikus felekezet tagjai katolikus társat válasszanak - ugyanez történt a reformátusok oldalán – 1949 esztendejére az em-lített jelenség már követelménnyé duzzadt. Az újjá teremtett szociológiai háttér következményeképpen a falu szülei tiltották egymástól a katolikus és református gyermekeiket.
A közösség szociális rendje, hagyományvilágának egyensúlya megbomlott, s ez a vonal, a gyerme-kek egymástól történő tiltása elvezetett egészen a „vallásháború” tetőpontjáig. Mindezen jelenségek ötvöződtek a pamlényiak élettörténetével. A személyes élettörténések, a mindennapokban megnyilvá-nuló kifejeződése a vallási harcnak, átszőtték a falu társadalomtörténetének ezen fejezetét. A legérde-kesebb példákkal illusztrálom Pamlény történetének ezen éveit, amelyek leginkább kifejezik a „vallás-háború” jellegét. A tetőpontot egy kiharangozási aktus jelképezte. Egy református lányt Pamlényban katolikus udvarlójától nem sikerült eltiltani. A lány átkeresztelkedett vőlegénye kedvéért, a katolikus vallást vette fel. Az esküvők napján Pamlényból Gagybátorba mentek át lovas szekérrel a jegyzőhöz.
Az említett pár házasságkötésének napján a násznép indulásakor Gagybátorba mindkét harangot meg-húzatta a református pap a templomban. A harangok egészen addig szóltak, míg a násznép a falu ha-táráig ért. Szimbolizálta mindez azt, hogy a lány, „eredeti”, református vallása számára halottá vált. A gyűlölködés dühe odáig terjedt, hogy a falu társadalma számára is „halottá lett” a lány.
Mindezen körülmények, történések mellett szerepet játszott még a falu társadalmi rétegződésének mibenléte is. Számos, nemesi származású református tagja a közösségnek „megtalálta a számítását”, s szívesen gerjesztette tovább a harcot a két felekezet között. A településen a református vallás képviselői között szinte minden tag jelentős anyagi forrásokkal rendelkezett. A vagyon gyarapításának lehetőségét vélték felfedezi, amennyiben református reformátussal kötött házasságot.
A „vallásháború” története több mint egy teljes évtizedet ölelt fel. 1956-ban, a faluból történő kivándorlás vetett véget a háborúskodásnak. Ekkor a vallásszociológiai egyensúly visszaállt, azonban ekkorra már a falu létszáma szinte a végletekig süllyedt.
Munkámban a „vallásháború” vallásszociológiai okait, következményeit vizsgálom, melyhez aktívan felhasználom a pamlényi közösség tapasztalatait.
kulcsszavak: vallásszociológia, erkölcsi rend, házasságkötés, vallásfilozófia, élettapasztalatok
1.Bevezetés
1.1. Pamlény elhelyezkedése a térképen
Pamlény községe a néprajz megközelítése szerint, valamint földrajzi értelemben is az aprófalvak sorát gyarapítja. Elhelyezkedését tekintve a falu Magyarország, valamint Szlovákia határán képez színfoltot. Hazánk nagyvárosaihoz mért távol-ságát tekintve Miskolchoz fekszik a legközelebb. A határ túloldalán, Szlovákiá-ban Jánok, valamint Szepsi alkotják a község szomszédjait.
A települést a falubeliek gyakran emlegetik a „Cserehát gyöngyszemeként”, mely megnevezés Pamlény felszíni adottságainak köszönheti létét. Az említett adatközlők, úgy is jellemzik szülőfalujukat, hogy „Pamlény az a hely, ahol még a madár sem jár”, vagy „Pamlényban van a világ vége”.
A falu határszéli elhelyezkedéséből adódóan elszeparált közösséget alkotott létének évtizedei folyamán. Ugyanakkor ez az elkülönült világ, a szeparáció je-lenségének „köszönhetően” egy saját hagyományrendszert, erkölcsi kódexet ala-kított ki. Mind a község, mind az egyén szempontjából létfontossággal bírt, hogy megvédjék családi s közösségi értékeiket az elmúlástól, a közönytől, olykor még egymástól is.
Voltaképpen az értékek megőrzésére való törekvés vezetett el a „vallásháború”
kirobbanásáig, célom e folyamat bemutatása.
1. kép: Pamlény községének földrajzi elhelyezkedése
Forrás: Abaúj- Torna vármegye térképe (részlet). Letöltve: www.genealogus.hu/
terkepek/megye/1910/abauj-torna.html.
1.2. A kutatás
A Pamlény falvában végzett kutatómunka indíttatása részemről két forrásból táplálkozott. Egyfelől az a törekvés vezérelt és vezérel ma is, hogy feltárjam, s megóvjam egy kihalóban lévő, ugyanakkor a vizsgálat tárgyát képező időszak-ban gazdag, bőséges hagyományvilág jelenségeit. Ugyanakkor a faluhoz sze-mélyes szálak fűznek. Családom generációinak szolgált otthonául a 12,43 km2-t felölelő település.
A falu történetének 1930, valamint 1956 közé eső évtizedeit választottam elem-zés tárgyául. Összesen 26 esztendő, mely szám misztikus jelentést rejt magában.
Pamlény hagyományai szerint ugyanis 26 évnek szükséges eltelnie, mire egy fiú férfivá érik.
A szóban forgó évtizedekre úgy tekintenek az adatközlők, s magam is, mint a falu – a szociológia, valamint a tradíciórendszer szempontjának értelmében tekintett – fénykorára.
A szociológiai jelenségek azért vezettek e korszak virágzásához, mivel ezen időperiódus alatt a mindössze 4 utcát, 75 házat magában foglaló település életé-ben jelentős népességgyarapodás indult útjára. Ugyanakkor az emelkedő népes-ségszám dacolt a kor gazdasági helyzetének kilátástalanságával.
A községben az említettek a következő képet mutatták: 1930-ban 426 fő, 1941-ben 448, 1949-1941-ben 416, 1952-1941-ben pedig 450 személy lakta a falu területét.1
Mivel a fentiekben említésre került, hogy a községet az elnéptelenedés veszé-lye fenyegeti, példaként a leírtakra álljon a 2011. évi népszámlálás adata, mely szerint az adott évben az állandó lakosok száma 50 főt, a lakónépesség 45 főt tett ki.2 Pamlény falvát ma 41 fő alkotja.
A község története során mind szociológiai, mind antropológiai szempontrend-szer alapján, részben a közösséget erősítő, részben pedig azt bontó, de minden-képpen közösségformáló jelenség, a „vallásháború”, vagy „vallásgyűlölet” ezen évtizedek termékét jelentette.
Általános értelemben véve a fogalom a következő meghatározást foglalja magába: olyan, vallási köntösbe öltöztetett fegyveres konfliktus, melyet külön-böző politikai célok megvalósításának okán hívtak életre.3
A meghatározás aktualitása napjainkban is érzékelhető, elegendő felidézni a Mohamed karikatúrák megjelenése miatt bekövetkező eseményeket. Pamlény közösségében természetesen mindez más formában öltött testet.
A „vallásháború” jelenségének, ugyanúgy, ahogyan Pamlény 1930 és 1956 kö-zött húzódó évtizedeinek vizsgálata során, a faluban ma is élő, illetve onnan elszármazott adatközlők visszaemlékezését kezelem elsődleges forrásként.
1 V.G.-né, 72 éves, jelenleg is pamlényi lakos családjának tulajdonában található feljegyzés alapján.
2 http://www.terezvaros.hu/testuleti/nepsz2011-3/pdf/nepsz2011_03_05.pdf 149. o.
3 http://fogalmak.blogspot.hu/2009/02/vallashaboru.html.
1.3. A falu társadalmi rendje
A község társadalmi megoszlásának bemutatása nélkülözhetetlen tényezőként szolgál a „vallásháború” jelenségének teljes körű feltérképezéséhez. A faluközösség lakóinak társadalmi hovatartozásával egyenértékű az egyes felekezetekhez tartozás szerint tör-ténő besorolása. A fent említettek az 1952-es évben kimutatható állapotot tükrözik, mely esztendőben tetőzött a „vallásgyűlölet” a közösség határain belül.
A határ menti település területén a következőképpen osztoztak meg a falubeliek:
A faluközség 450 lakója közül a fent említett esztendőben 290 hívő gyakorolta a katolikus vallást, ezzel szemben 147 személyt tudott a maga felekezetének tagjaként a református lelkész.4
Az adatokból láthatóvá válik, hogy a két említett vallásfelekezet létszámát tekint-ve voltaképpen virágkorát élte Pamlényban. E két közösséghez kapcsolódtak még el-enyészően kis lélekszámban két zsidó família 8 fővel, ugyanakkor egy, a Jehova tanúit képviselő dinasztia 5 személlyel. A „vallást nem gyakorlók” – ahogyan Pamlényban titulálták ezt a kategóriát – körébe mindössze egyetlen család tartozott.5
1. ábra: Pamlény vallási megosztottsága
A közösségben a felekezethez tartozás, valamint az egyes családok anyagi helyzete közötti párhuzam megléte nem hagyható figyelmen kívül.
E két jelenség összhangja a következő képet alkotta:
Továbbra is maradva az 1952-es esztendő jellemzésénél, ekkor 175 fő tette ki a faluban a szegény sorban élők létszámát, melyhez képest a községben 48 személyt kifejezetten vagyonos, gazdag embernek tituláltak. A két kategória között feszülő középréteg 227 személyből állt össze.6
4 R. L. 78 éves volt pamlényi lakos szavai, N.Z.-né 76 éves volt pamlényi lakos szavai.
5 R. L. 78 éves volt pamlényi lakos szavai, N.Z.-né 76 éves volt pamlényi lakos szavai.
6 R. L. 78 éves volt pamlényi lakos szavai, T. L.-né 75 éves volt pamlényi lakos szavai.
A történelem ezen esztendei alatt a „vagyon”, a „tulajdon” kifejezések a birtokkal, a földdel, a termés mennyiségével és minőségével voltak egyenértékűek, nem pedig a hagyományos, mai értelmében használt pénz fogalmával. Pamlény szociológiai szer-kezetében 45 család képviselte a már jelentős földbirtokkal rendelkezők körét.7
A szóban forgó kör a következőképpen oszlott meg vallásfelekezeti hovatartozás szempontjából: 154 fő katolikus, 65 fő református és 8 fő az egyéb vallás képviselője.
A falu földbirtokosainak vallási megoszlása a következőképpen zajlott: 8 fő katoli-kus, 40 fő református. Egyúttal a falu társadalmi rendjének vizsgálata során nem elha-nyagolható tény, hogy a község leggazdagabb családja a református vallást képviselte.8 A két véglet felekezetének tartották a katolikus és református gyülekezeteket, a megállapítás nem pusztán a hitélet, de az anyagi javak szempontjait tekintve is igazsá-got nyert a pamlényi közösségben.
Az 1940-es évtized végén e két felekezet között „robbant ki” a „vallásháború”.
Pamlény lakosságának anyagi helyzete
0 10 20 30 40 50 60
1
gazdagok középréteg szegények
2. ábra: A falu lakóinak anyagi helyzete 2. A „vallásháború”
2.1. Az előzmények
A „gyűlölködés időszaka” 1947-ben vette kezdetét, „azon a napon, amikor a katoli-kus felekezethez új pap érkezett”.9
7 N.Z.-né 76 éves volt pamlényi lakos szavai.
8 R. L. 78 éves volt pamlényi lakos szavai, N.Z.-né, 76 éves volt pamlényi lakos szavai.
9 N.Z.-né 76 éves volt pamlényi lakos szavai.
„Az a lelkész lobbantotta fel a katolikusok ellenérzését a református felekezet tagjaival szembe. Ahogy az beszélt, meg ahogy az viselkedett.”10
Bár Pamlény lakói a „háború” kirobbantó okának az új katolikus lelkész ér-kezését tartják, illetve a gyűlölködés időszakának kezdetét a pap érkeztének év-számával azonosítják, mégis ezen esztendő sokkal inkább a „háború” tetőpontját jelentette, mint annak kezdetét.11
Adatközlőm szavainak igazsága abban rejlik, hogy Pamlényban valóban igazi, ősi hit élt az emberekben. Szociológiai, valamint földrajzi értelemben vett elzárt-ságuk okán, illetve a gazdasági és történelmi helyzet támasztotta nehézségekből kifolyólag, hit nélkül gyakorlatilag a reménytelenség és a kilátástalanság sodorta volna végveszélybe a falut.
A katolikus lelkész ebbe a hitbe, bizalomba vetett erőt, valamint a „pamlényiak saját vallásfelekezetük irányában tanúsított büszkeségét” használta fel céljainak elérése érdekében.12
A fent leírtak mondvacsinált ürügynek feleltek meg, mint egy, a falu szegény sorban élő lakói számára elhintett magyarázat. A „vallásháború” a település éle-tében nem az említett évben vette kezdetét, akkor már évek óta zajlott. A ka-tolikus pap érkezése pusztán olaj volt a tűzre, egyben a gyűlölködés nyilvános manifesztációjának időbeli határa.13
A „vallásháború” kirobbanásával egy időben, az 1940-es évtized utolsó éve-iben a hozományvadászok „megszaporodtak” a faluban. Olyannyira, hogy
„Pamlényban is voltak szegények, akiknek a vagyonosok javaira fájt a foguk, de abban az esztendőben (1947-ben) már a szomszédos településekről is csak jöttek meg jöttek a gazdag jányok szegény kérői.”14
Magát a jelenséget minden jómódban élő családfő felismerte, s arra törekedtek, hogy útját állják a házasság útján vagyont szerezni kívánó legényeknek. „Valójá-ban ekkor rob„Valójá-bant ki a vallásháború”.15
A hozományvadászat társadalmi jelenségének kibontakozása a következő okokban nyilvánult meg:
A nemesek, a vagyonos társadalmi réteg körében gyökeresedett meg annak szokása, hogy amennyiben egy családfőnek leánya született, annak férjhez adá-sát követően a vő vette át a birtok felett az irányítást. Ebben az esetben a lány ho-zománya a meggazdagodáshoz elegendő javakat tartalmazott, s mindehhez még hozzájárult a családi birtok feletti uralom.16
Azonban, ha a családfő, a „menyecske apja” úgy rendelkezett, hogy a földjét
10 T. L.-né 75 éves volt pamlényi lakos szavai.
11 N.Z.-né 76 éves volt pamlényi lakos szavai, T. L.-né 75 éves volt pamlényi lakos szavai.
12 N.Z.-né 76 éves volt pamlényi lakos szavai, T. L.-né 75 éves volt pamlényi lakos szavai.
13 P.I., 75 éves, volt pamlényi lakos szavai, KÓSA LÁSZLÓ – SZEMERKéNyI ÁGNES: Apáról fiúra. Néprajzi Kalauz. Móra Ferenc Könyvkiadó. Budapest. 1973.
14 P.I., 75 éves, volt pamlényi lakos szavai.
15 V.G.-né, 72 éves, jelenleg is pamlényi lakos szavai.
16 V.G.-né, 72 éves, jelenleg is pamlényi lakos szavai.
másra, például testvérének gyermekére hagyja, az ellen nem tehettek semmit a hozományvadászok. Az adott nemesi dinasztián belül, a község hagyomány-rendszerének értelmében a családfő szava szentként élt. A „sérelmezettek” ugyan fordulhattak a falu bírájához jogi segítségért, de a szóban forgó hivatalnoknak általában nem állt szándékában véteni a tradíciórendszer ellen.17
A falu hagyományainak értelmében, amennyiben a vő élt panaszával a község bírájánál, a hivatalnok rendszerint eltanácsolta városra ügyével, mondván, hogy ott majd igazságot szolgáltatnak a számára.18
„A bíró tudta, ha egy nemes szavának ellent mond, a falu hagyományainak mond ellent. Pamlényban a családfőnek minden körülmények közt igaza volt.”19
Ahogyan Pamlényban utaltak rá, az „élelmesebb szegények” igyekeztek azon, hogy házasságkötés útján szerezzenek vagyont. E jelenség visszaszorítása okán, mintegy erre válaszként, a pamlényi nemesség a hagyományrendszerre támasz-kodva rendezkedett be a védekezésre.
A falu vagyonosai saját, a társadalmi rétegükhöz tarozó tradíciójuk főbb ele-meit arra élezték ki, hogy vagyonukat megőrizzék. Mindezt pedig azon az elven kívánták véghezvinni, mely számos alapvető teóriát tekintve szinte teljes azonos-ságot mutatott a szegény hozományvadászok tevékenységével.
Mindez már 1930-ban is, a vizsgált időszak kezdetén része volt a közösség reliktum jelenségeinek. A vagyonos réteg törekvésének fő irányvonalát képezte, hogy igyekeztek a magukhoz hasonló társadalmi preztizzsel, anyagi javakkal bíró família gyermekével megházasítani a maguk fiát vagy lányát.20
A fiúgyermekek jogi helyzete eltért a lányokétól, hiszen a családi birtok kezelé-se, tulajdonjoga a fiú utódot illette. Feleségének a jog nem biztosított semmilyen szerepet.
2.2. A „háború” folyamata
Pamlényban a „vallásháború” időszakának „tevékenysége” a faluközösség kato-likus és református lakosságának szociológiai terében két részre oszlott. Ennek egyik megnyilvánulási formája a település lakóinak mindennapi cselekedeteiben öltött testet.21
A fent említett folyamat jelenségeként abban az esetben, ha egy katolikus egy református lakossal „akadt össze a faluban”, a két személy egymás vallásának hangos ócsárlásába kezdett. Ez a tényező azért kiemelkedő eleme a „háborúnak”, mivel a pamlényiak a hétköznapi életben tisztelték egymást. A község lakóinak egymás irányában nyújtott megbecsülését az erkölcsi kódex előírta, annak
telje-17 R. L. 78 éves volt pamlényi lakos szavai.
18 V.G.-né, 72 éves, jelenleg is pamlényi lakos szavai.
19 R. L. 78 éves volt pamlényi lakos szavai.
20 P.I., 75 éves, volt pamlényi lakos szavai.
21 T. L.-né 75 éves volt pamlényi lakos szavai.