A szentségi jegy mivoltának meghatározása

5. A szentségi jegy meghatározásának módszeréről. Minden meghatározás a meghatározandó való mivoltát, lényegét akarja megjelölni. A mivolt, lényeg (essentia, quidditas, oüaía, zb zí fjv efvat) szó az emberi gondolkodástörténet folyamán többféle gon-dolati tartalom megjelölésere szolgált, amelyeket nem lehet bün-tetlenül összezavarni, amikor oly kényes dolognak meghatáro-zásáról van szó, aminő a szentségi jegy: «res supernaturalis et valde occulta nobis».1 Azért mindenekelőtt lássuk, mi mindent jelentett és jelent a «lényeg», «mivolt» a bölcselőknél és hit-tudósoknál.

1. Platónnál, Aristotelesnél és a skolasztikusoknál a lényeg jelenti azt a valót, melynek tartalma egy faj összes egyedeiben való-sul ; amely tehát az egyedekkel szemben általános, a konkrétum-mal szemben elvont, a tapasztalati változékonysággal szemben ál-landó. Ez az értelmi megismerés közvetlen és természetszerű tárgya.

Mikor a szentségi jegy mivoltát keressük, nem erre a lényegre gondolunk. A szentségi jegy ugyanis nincs adva közvetlen tapasz-talatunkban; sem testi, sem értelmi szemmel közvetlenül nem láthatjuk másokon, nem észlelhetjük önmagunkon (mert, mint később fogjuk látni, nem tudatmódosító forma); következéskép nincs módunk akár értelmi szemlélettel meglátni egy konkrét jegy-egyedben az elvont jegy-lényeget, akár pedig jegyek egyedi sokféleségéből elvonni bizonyos általános, jellemző vonásokat.

2. Descartes óta a metafizikusok lényeg alatt értenek egy elemi, konkrét, létező valót, amely a tapasztalati sokszerű való-ságnak alapja és forrása (például kiterjedtség, monas, atom stb.).

A szentségi jegynél etekintetben legföljebb az jöhet kérdésbe, milyen viszonyban van a jegy azokkal a törzsfogalmakkal, ame-lyek a lét osztályozása végett rendelkezésünkre állnak, vagyis

1 Suarez, De sacr. in gen. disp. 11, sect. 1, n. 2. (Opera omnia ed.

Vivès, torn. 20, p. 189a.)

9 4 DR. SCHÜTZ ANTAI.

hogy milyen kategóriába tartozik. Az 1. és 2. alatt ismertetett lényeget szokás metafizikai lényeg-nek nevezni.

3. Lényeg az újabb bölcselőknél igen gyakran jelenti a konkrét egyedi létezőnek léttartalmát, szemben létezésével ; tehát mindazokat a meghatározottságokat, amelyek kiteszik ennek a konkrét egyedi létezőnek természetét. Ezt lehet és szokás fizikai lényegnek nevezni, szemben az imént jelzett metafizikai lényeggel.

4. Alighanem a fizikai lényeg körébe kell sorozni a lényeg-nek két másik jelentését is. Az újabb bölcselet és különösen a közélet lényegesnek azt is nevezi, ami nem nélkülözhető a kér-déses dologban, ami nélkül nem volna az, ami ; tehát értik a skolasztikusok essentiale-ját és proprium-át, szemben az accidens praedicabile-vel. Ez, úgy gondolom, nem egyéb, mint a fizikai lényeg tartalmának némi megszorítása egy logikai szemponttal;

t. i. az «esetleges»-sel szemben elhatárolt «lényeges» a fizikai lényegnek egy része. Ugyanennek a megfontolásnak szülötte a lényegnek az az elég gyakori értelmezése, hogy a lényeg az az alapvető és gyökérszerű benső elv, amelyből az összes meg-határozottságok sarjadnak. 1 Szokás ezt is metafizikai lényegnek nevezni. Erről van szó, mikor például keresik a hittudósok az istenség lényegét és azt a magánálló létben (ipsum esse sub-sistens), vagy az önmagától valóságban stb. találják.

5. Végül a logikai lényeg a logikai meghatározás tartalma,2

vagyis egy fogalom ama jegyeinek egységes foglalata, amelyek által bizonyos tudományos használatra elegendőképen meg van jellegezve és másoktól megkülönböztetve.3

Egy lényegmeghatározást kereső vizsgálódásnak a lényeg-nek valamennyi jelentését tekintetbe kell venni. Mindegyikben van a tudományos megismerés számára értékes és ismeretelmé-letileg indokolt mozzanat. Összefüggésük pedig ez: a tudomá-nyos vizsgálódásnak főérdeke a logikai lényeg meghatározása.

Csak olyan fogalmakkal lehet a rendszeres megismerés számára alkalmas műveleteket végrehajtani, amelyeknek tartalma szaba-tosan meg van jelezve és más fogalmaktól el van különítve. De nem felel meg e logikai rendeltetésnek az olyan fogalom, amely nincs egyértelműen vonatkoztatva a maga tárgyára és amelyen

1 Suarez, Disp. metaph. disp. 2, sect. 4, n. 6. (Opera omnia ed. Vives tom. 25, p. 89.)

2 Thom. S. th. 1, 29, 2 ad 3 ; de ente et essentia cp. 2.

3 Geyser, Grundlagen der Logik u. Erkenntnislehre. 1909, p. 112, n. 87.

A SZENTSÉGI JEGY MIVOLTÁRÓL 9 5

nincs pontosan megállapítva, hogy a fogalom logikai jegyeinek mi és mikép felel meg a fogalom jelezte tárgyban. Vagyis a logikai meghatározásnak kapcsolatot kell keresnie a fizikai foga-lomnak fönt 4. alatt ismertetett logikai árnyalatával. Törekednie kell jellemzőknek, lényegeseknek feltüntetni azokat a jegyeket, amelyek jellegzetesen fejezik ki az illető való léttartalmát és nevezetesen keresnie kell azt a jegyet, amely a többinek gyö-kere és forrása. Csak ezután teheti meg az utolsó lépést: csak ezután keresheti, mi felel meg a kérdéses fogalomnak az ismeret-től független valóságban, mi a metafizikai lényege.

De mikor metafizikai lényegről van szó, már eleve el kell utasítanunk egy téves fölfogást, amely napjainkban is elég sok zavarnak és csalódásnak oka bölcseleti és részben hittudományos tárgyalásokban is.

T. i. eléggé el van terjedve az a fölfogás, hogy a dolgok lényege (értik ilyenkor azt, aminek fölkutatása a bölcselők, neve-zetesen a metafizikusok feladata) egy a közönséges és tudomá-nyos megismerésnek egyaránt hozzáférhetetlen, rejtett valóság, amely ott lappang a dolgok mélyén, egészen másnemű, mint az, amit a közönséges vagy tudományos elme megismer a dolgok-ból és csak valami külön «intuíciónak» vagy «revelációnak»

hozzáférhető. Nekem pedig úgy tetszik, hogy minden való a maga mivoltát feltárja a szó legtágabb értelemben vett tevékeny-ségeiben, a járulékokban, amelyeknek együttessége kiteszi lété-nek tartalmát. Hogy mi egy lény, azt megmutatják kiterjedtsége, tulajdonságai, állapotai, tehetségei stb.

Az a feltevés pedig, hogy a lények a legmélyebb mivoltu-kat elrejtik a megismerő elme elől, úgy gondolom, merész anthropomorfizmus. A személynek van meg ugyanis az a képes-sége, hogy léttartalmának egy részét, sokszor ép a legmélyebbet, elrejtheti mások elől. Csak ahol az önkorlátozásnak, önuralom-nak, a legteljesebb bensőségnek elve hozzátartozik egy való lényegéhez, csak ott van megadva a lehetőség arra, hogy a lét-tartalom részben ne kifelé, hanem befelé forduljon és így is maradjon. Ahol ez a bensőség elve metafizikailag azonos a lét-tartalommal, ott azután önelégséggé fokozódik és metafizikai alapját adja a kifelé ható tevékenység abszolút szabadvoltának:

Isten semmiféle formában nem kénytelen megnyilvánulni;

a teremtett szellemek csak annyiban, amennyiben bennük a személyesség nem hajtotta egészen uralma alá a természetet;

9 6 D R . S C H Ü T Z ANTAI.

például minél kevésbbé fegyelmes valaki, annál könnyebben és annál többet árul el belsejéből.Hol személyesség nincs, ott a lény természetszerű szükségességgel kifelé fordítja, föltárja, elárulja egész tartalmát: «a virágnak megtiltani nem lehet, hogy ne nyíljék». És pedig magát a lényegét, mivoltát viszi bele önnyil-vánulásába. A léttartalom megnyilvánulásai ugyanis tevékeny-ségek, a tevékenységek pedig nem más létrendűek, mint a tevé-keny: való «operari sequitur esse». Ezért minden lénynek mi-voltát, lényegét ismerjük annyira, amennyire ismerjük meghatá-rozottságait, járulékait. Ennek a megismerésnek a történeti és egyéni értelmi fejlettség fokai szerint megvan a maga története, megvannak a fokai s ennyiben lehet beszélni bizonyos dolgokra nézve arról is, hogy lényegük még ismeretlen. De amennyiben sikerült megismerni egy lénynek megnyilvánulásait: tulajdon-ságait és tevékenységeit, annyiban sikerült megismerni a lénye-güket is, és nem kell attól tartani, hogy az a lényeg egészen másnemű, mint megnyilatkozásai.

Ez a megfontolás egyúttal elénk szabja a lényegmeghatá-rozásnak útját: mindenekelőtt föl kell kutatni és azután logikai-lag földolgozni, vagyis következetesen tagozott logikai vonat-kozásba hozni a kérdéses való léttartalmának mozzanatait. Ezek pedig általában két csoportba oszthatók. Hogy mi egy lény, azt elsősorban abból tudhatom meg, hogy mire való, milyen cél-gondolatot valósít. Ezért a lényegmeghatározás első lépése a

teleologiai meghatározás. Azután pedig meg kell állapítani azo-kat a mozzanatoazo-kat, amelyek által valósítja az a dolog a rendel-tetését. Ezek formai mozzanatok és adják a formai meghatáro-zást. Végül a logikailag földolgozott léttartalom útmutatása sze-rint kell keresnünk egységes metafizikai gyökerét, amely a dol-gok mivoltáról jelzett álláspontunk értelmében nem lehet más, mint létkategóriájának megjelölése. Ez az ontologiái meghatáro-zás, amely nem új léttartalmi ismeretet nyújt, hanem a dolog tartalmi meghatározásának csak metafizikai megkoronázása és egységesítése.

Mikor a szentségi jegy mivoltát keressük, nem mutatkozik számunkra más járható út, mint amelyre most utaltunk. A jegy ugyanis természetfölötti való, amely hozzá még nem is jelent-kezik közvetlenül öntudatunk előtt, még hatásaiban sem. Hon-nan akarunk tehát mivoltára nézve valami biztosat megtudni egyebünnen, mint abból, hogy mire való? Csak ha tisztában

A S Z E N T S É G I J E G Y M I V O L T Á R Ó L 9 7

vagyunk ezzel, kérdezhetjük tovább: minő tulajdonságok teszik alkalmassá rendeltetésének betöltésére? És a legvégén

szeré-nyen megkockáztathatjuk azt a kérdést is: mi a metafizikai mi-volta, milyen létkategóriában van ? Fonák logikát követ, aki fordítva jár el, aki mindenekelőtt a szentségi jegy mivolta címén azt keresi, milyen kategóriába tartozik; s csak azután akar tisztába jönni azzal a kérdéssel: mire való a szentségi jegy?1

Minden való elsősorban tevékenysége által hivja magára figyelmünket és e tevékenység logikai feldolgozásában a tevé-kenységek iránya, a célgondolat kínálkozik föl első szempont-nak, Ezt az utat ajánlja a jegyről szóló tan története is : a Szent-írás és a szentatyák a Szentlélekkel való megpecsételésnek, a pecsét elveszíthetetlenségének és a szentségek megtapadásának és megismételhetetlenségének gondolatait hangsúlyozzák. Tehát teleologiai meghatározásokat adnak. A formaiakat hasonlatok-kal intézik el (katona, nyájhoz tartozó állat jelzete). A jeggyel foglalkozó skolasztikusok csak idő folytán (elsőnek valószínűleg

Auxerrei Vilmos) vetik föl az ontologiai mivolt kérdését és Durandusnak ismert tétele, hogy a jegy csak viszony, alighanem jórészt visszahatás az előző skolasztikusoknak a jegy ontologiai mivoltáról szőtt nagyon is terjengős és sokszor meddő vizsgáló-dásaival szemben. A trienti zsinatnak fennidézett kánonjából lehet a jegy meghatározását összeállítani: character est Signum quoddam spirituálé distinctivum et indelebile animae impres-sum, quod est ratio initerabilitatis quorundam sacramentorum.

Ebben a «dogmatikai» meghatározásban a Spirituálé és animae impressum formai elem, a többi mind teleologiai. Innen van, hogy akárhány újabb dogmatikus kevés jelentőséget tulajdonít a jegy metafizikai kategóriája kutatásának, hanem gondosan iparkodik megállapítani rendeltetését és csak azután keresi mintegy az előző megállapítások megkoronázása végett a meta-fizikai kategóriáját.2

1 Mint pl. Pohle, Lehrbuch der Dogmatik III.3 1908. p. 45, Atzberger, in Scheebens Handbuch der katholischen Dogmatik IV. 1903. p. 495.

2 Érdekesen igazolja a mi nagy Pázmány-wak talpraesett elméjét, hogy ebben a kérdésben is a józan utat követi : először kifejti, hogy a jegy «morális potestas activa» szentségek felvételére vagy kiszolgáltatására és csak azután kérdezősködik «de intrinseca natura et essentia eius», azzal az indokolással, hogy hát az embernek lényege sincs megmagyarázva azzal, hogy bizonyos

98 D R . SCHÜTZ A N T A I .

Franzelin pedig egyenest pedzi a dolog módszeri oldalát is: «A jegyben gyökerező vonatkozások, úgymond, ismerete-sek előttünk és az atyák is behatóbban tárgyalják. Azért a jegy mivoltát feltárja a célja, a vonatkozásai: quid sit character, non aliunde melius assequimur, quam ex consideratione relatio-num.i

így a dolgok lényegéről vallott fölfogásunk, a jegyről szóló tan története és az újabb hittudósok itt-ott elejtett útmuta-tásai azt javallják, hogy keressük mindenekelőtt a jegy teleo-lógiai vonatkozásait, azután nézzük, mik azok a formai elemek, amelyek alkalmasak a szentségi jegy rendeltetésének valósítá-sára és végül nézzük, melyik az a létkategória, amely eleget tud tenni a teleologiai és formai elemeknek. A létmegállapítás-nak e három állomása úgy következik egymásután, hogy min-den következőbe fokozatosan kevésbbé világít bele a kinyilat-koztatás és az Egyház hivatalos tanítása és ennélfogva minden következő fokozatosan csekélyebb bizonyosságot is igér.

Már ez okból is ajánlatos a jegy mivoltával közvetlenül összefüggő kérdéseket az illető létmeghatározási foknál letár-gyalni; de meg azért is, mert amint a dolog mivolta az, ami lüktet a lény minden megnyilvánulásában, épúgy a mivolt meghatározása belevilágít a dologgal összefüggő összes kér-désekbe.

6. Teleologiai meghatározás. Tétel: a szentségi jegy a lélek