RELIGIÓ&
4. A cselekedetek erkölcsi minősítésének előfeltételei
Az erkölcsi cselekedelek kialakulására három tényező szük-séges:
a) objective a törvény,
b) subjective a szabadakarat alapvető lényegében a meg-ismerő képességgel (a lelkiismeret),
c) in concreto a körülmények.
Ez utóbbiak ismét lehetnek:
a) A rnuli körülményei. Ilyenek : nevelés, faj, öröklés, szer-zett eszmék, szokások, tudatalatti készségek (habitus).
ß) A jelen körülményei, amik alatt egyrészről a cselekvő ember kész egyéniségét, mint a mult körülményeinek összesített eredményét értjük, másrészt csak a jelenben föllépő és ható külső körülményeket kell értenünk. Az ember jelenében múltját hordozza.
A körülmények emelhetik, csökkenthetik, színezhetik, sőt minőségileg is megváltoztathatják a cselekedetek erkölcsi értékét.
Iskolaeset erre annak a párisi apachenak esete, aki bírái előtt saját védelmére a társadalom ellen emelt vádat. Fogamzása bűn-ben és az alkoholikus terheltség minden veszedelmes előföl-tétele mellett történt. Apátlan, kirúgott volt már csecsemő korá-ban. Züllött környezetben nőtt fel. Ösztöneit fékezni senki sem tanította. A tekintélyt kiröhögték előtte. A magánvagyon ellen uszították.
— Mit akartok hát tőlem, uraim ? Becsületességet ? Erköl-csiséget ? Hol tanulhattam volna ? Lehettem-e más, mint amilyen vagyok? S vétkes vagyok-e abban, hogy nem lettem más, mint amilyen vagyok? Hogy dolgozni nem szeretek, hogy állásom nincsen, hogy éhes vagyok, hogy oda nyújtom ki kezemet, ahol éhségem csillapító szerét legkönnyebben elérhetem?... Hogy most itt állok, mit gondoltok, a vád engem illet vagy titeket,
A T Ö M E G B E N ' V É G R E H A J T O T T CSEI.EKEDETEK ... 1 2 3
akik az államhatalomnak, társadalomnak, az erkölcsiségnek és a jognak hivatott képviselői vagytok? Én vagyok-e oka magam-nak, vagy a balsorsom, amely engem ilyen környezetbe, ilyen társadalomba és csakis ilyenbe sodort? Szerencsétlen vagyok-e, vagy bűnös? Áldozatotok-e, vagy gonosztevő? Én multamnak gyermeke vagyok, Olyan, amilyen. És más nem is lehettem.
Az apacheot lopásért állították elő.
Nem érezzük-e, hogy ennek a 18 éves kamasznak erkölcsi elbírálása akkor lesz helyes, ha Ítéletünk nem az ő cselekményé-nek jogi megmintázásából indul. A cselekmény külső megálla-pításával és a törvény és a helyes lelkiismeret általános kategó-riáinak összemérésével, csak szisztematizálnánk, skatulyáznánk, de helyes, erkölcsi ítéletet nem formálnánk. Mikor ténykérdésről van szó, adott esetben, a törvény és lelkiismeret mellett a körülmé-nyek ismerete és helyes elbírálása a helyes erkölcsi Ítéletnek lényeges föltétele. Hogy ennek, főleg a mult körülményeinek és kialakulásának a lelkiismeret megállapítása tekintetében, szinte megoldhatatlan nehézségei vannak, ez az elven nem változtat.
Teljes s megbízható eredményt csak az biztosítana, ha a cselekvő egyént megismerésében ellenőrizhetnők. Ha látnólo mennyire ismerte a törvényt és ha tudnók, hogy a törvény ismerete mellett a félelemnek, az ösztönöknek, a rosszra való hajlandóságoknak mely múltból származó tényezői sarkalták az akaratot? Még nehezebbé, mert bonyolultabbá lesz a kérdés, ha az egyéni felelősséget és az egyéni beszámítást azon cselekede-tekre nézve vetjük fel, amiket az egyén, mint a tömeg szerves része visz végbe. Fölolvad-e az egyén a tömegben ? Megszünik-e az egyéniség — az actus humánus — annyira, hogy a tömegcselekedetekért, vagy jobban mondva a tömeg szerves részeként végrehajtott cselekedetekért az egyén felelősségre von-ható ne legyen ? Más szóval : a tömegben végrehajtott cseleke-detek erkölcsi cselekecseleke-detek-e, vagy csak emberi, de nem erkölcsi cselekedetek?!
1 Erkölcsi cselekedetek = actus humani, emberi cselekedetek = actus*
hominis.
«Dicendum, quod actionum, quae ab homine agunturillae solae proprie dicuntur humanae, quae sunt propriae hominis, in quantum est homo. Differt autem homo ab irrationalibus creaturis in hoc, quod est suorum actuum dominus. Unde illae solae actiones vocantur proprie humanae, quorum homo est dominus. Est autem homo dominus actuum suorum per rationem
etvolun-124 KOMÓCSY ISTVÁN
5. Tömegcselekedetek nem függetlenek az egyén aka-ratától. A tömeg analysise.
Vannak-e tömegcselekedetek ?
S ezek a cselekedetek a tömegben cselekvő személy egyéni cselekményeitől egészen különvált, különnemű, külön erkölcsi és jogi elbírálás alá vonható cselekmények-e?
A szemléltetés kedvéért Hauptmann Oerhard Takácsai-x&
hivatkozunk. A Takácsok-ban nincsen «egy» takács. Csak taká-csokvannak. Tömegérdekek, tömegizgalmak, tömegilluziók, tömeg-vélelmek, közös szenvedések, tömegszenvedélyek, tömegerők által egyéniségüktől megfosztott, gondolkozásuktól megrabolt, elhatá-rozásképességükben megbénított emberek. Nem az öreg Baumert, nem Baecker, nem Heiber, Ansorge, Jaeger, Wiegand, Hilse, Gottlieb stb., hanem csak takácsok, emberek, akiket a tömeg szenvedélyei ellenállhatatlan erővel ragadnak magukkal. A szó legellentmondóbb igazságával minden erőkifejtésre kész, erőtlen erős emberek, személytelen személyek, kiket úgy ragad magá-val az áradat, mint az ágyából kiszakított folyamparti törzset a vizek árja. Gyárakat gyújtanak fel, rabolnak, gyilkolnak s nincs, aki tudja, ki tette. Nincs, aki felelősnek érezné önmagát a pusz-tításért. Gottlieb, aki ezelőtt a légynek sem ártott, baltával támad a katonaságnak. Ez nem Gottlieb gondolata, ez nem Gottlieb aka-rata, ez nem Gottlieb cselekedete. Ez a tömeg cselekedete.
Es ha a rohanó áradatot, mely a törvénynek, jognak, a bir-toknak, a személyes szabadságnak, magának az életnek korlátait pusztítva zúzza szét, senki sem vonja számadásra: vétkesebb-e az ember a tömegben, mikor az is zsilipeket tör szét, törvényt szakít, magánbirtokot rombol, sőt embert öl? Nem úgy van-e, hogy neki sincs személyisége? Sem a nagy vizek által sodrott törzsnek, sem a tömeg által magával sodrott embernek? A tömeg-ben végrehajtott cselekedetek nem az egyéné, hanem a tömegé.
. Igaz-e ez? Ez a problémánk.
Más szóval: vannak-e olyan értelemben vett tömegcseleke-detek, melyek a tömeget alkotó egyesek akaratától függetlenek,
tatem ; unde et liberum arbitrium dicitur facultas voluntatis et rationis. Illae ergo actiones proprie humanae dicuntur, quae ex voluntate deliberata proce-dunt. Si quae autem aliae actiones homini conveniunt, possunt dici quidem hominis, non autem proprie humanae; cum non sint hominis, in quantum est homo.» (S. Thomas: 1., 2. q. 1. a. 1.)
A T Ö M E G B E N ' VÉGREHAJTOTT CSEI.EKEDETEK . . . 125
azoknak gondolkozásától, akaratelhatározásától mentesek? Ezek-nek nem összetételei : a fizika, számtan, mechanika törvényei sze-rint, mint ahogy húzok, veszek, teszek, emelek többedmagammal egy terhet, vagy amint közrehatok másokkal egy cél elérésére egy előre meghatározott összműködéssel, mint kerekek a gépe-zetben, hanem olyanképen, mint a chemiában a vegyülékek alkotó elemeivel történik. A vegyületekben az alkotó elemekből előállott eredmény lényegében különnemű az alkotó elemek természeti sajátosságaitól. A belőlük és általuk létrehozott valami nem azonos az elemek összességével, különbségével vagy szor-zatával. A chemiában az eredményre nézve nem az összetevő elemek mennyisége döntő, hanem azoknak az eredménytől lényegileg elütő természete a jellemző.
Kérdés, lehetséges-e hasonlóképen, hogy a tömegjelenségek lényegileg másneműek legyenek, mint az azt kitevő egyének ki-forrott gondolkozás, érzés és akarat világa? Lehetséges-e, hogy a tömegbe illeszkedő ember egyénisége abban annyira meg-semmisüljön, hogy a tömegben végrehajtott cselekedetei többé ne az övé legyenek, hogy a megismerés, az akarat, a felelősség, a beszámítás megszűnjenek ? Lehet-e a tömegráhatás olyan, hogy a személyiség megszűnjön s cselekedeteink erkölcsi értékét lényegileg megváltoztassa ?
Iparkodjunk evégből a tömeg fogalmát és lényegét ele-mezni.
A tömeg bizonyos számú embernek közös eszmék, közös érdekek vagy közös izgalmak hatása alatt való egybe/orradása.
Ebben lényeges elemek : l.az emberek bizonyos száma ; 2. a közös eszmék, érdekek, izgalmak vagy célok, mint hatóokok; 3. a tény-leges lelki egybeforradás. Enélkül nincsen lélektani értelemben vett, erkölcsi vizsgálódásra alkalmas tömeg.
A tömeget alkotó elemek valamennyien befejezett egyéni-ségek (személyek) értelemmel és szabad elhatározásra alkalmas akarattal. Az egyeseket összekötő kapocs lehet pillanatnyi vagy állandó hatású. Például : egy villamos-baleset által érzelmi közös-ségbe jutott közönség, amely kész meglincselni a szájaskodó vezetőt, pillanatnyi hatások alatt vetődik össze. Nincs előkészítve, nincsen állandósítva sem. Az ilyen tömegeket elő nem készített tömegeknek nevezzük. A középkori nemesség tradícióiban, kivált-ságaiban, érdekközösségében állandó és tudatosan előkészített tömeg volt. Neve előkészített tömeg. Egy bemutató-előadás
126 KOMÓCSY ISTVÁN
hatása alatt lelkendező közönség elő nem készített tömeg.
A szakszervezetekbe tömörülő munkások előkészített tömeget képeznek.
A tömeg, ha eszmékről vagy érdekekről van szó, rendesen huzamosabb ideig érlelődik, mint az érzelmi hatások alatt ala-kuló tömeg. Az egybeforradás nehezebb és lassúbb, de rendesen intézményes. Ez esetben a térközi és időbeli egység nem lénye-ges elem. Ilyen értelemben tömeget alkotnak az osztályok és kasztok is. Például a katonaság, papság, munkásszervezetek, a bourgeoisie által előkészített és állandó jellegű tömegek, noha térben és időben szétszórvák.
Ha érzelmek, mint a harag, félelem, bánat, vágy, megriadás, kétségbeesés, vakmerőség, lelkesedés, utálat, szeretet és gyűlölet, meglepő események, közvetetlen elérendő célok az összeforradás tényezői, akkor a lelki egybeolvadás gyors, látszólag tökélete-sebb és mégis lazább. Gyorsan szétbomlik. Egy munkavezető modortalansága miatt előállott gyári munkástömegre kell gon-dolnunk, egy szakszervezeti alapon nyugvó, tüntető tömeggel szemben. Az ma gyilkolni volna képes, holnap mindent elfelejt, mindent megbocsát, semmire sem emlékszik. Nem is létezik.
Ez heteken keresztül tanácskozik, huzamos ideig képes sztráj-kolni, emellett nyugodtan tárgyal, vagy nem is sztrájkol, hanem szívós kitartással bojkottál, amerikázik vagy sabotaget űz.
A tömeghatás külső eszközei az állandó jellegű és elő-készített tömegeknél a nevelés, állás, foglalkozás, hivatás, nem-zeti és faji hozzátartozás, sokszor megismétlődő állítások s az ebből kialakuló közvélemény. A gyorsan felbomló s elő nem készített tömegeknél a központi izgalom egy szerencsétlenség, vélt vagy tényleges sérelem, gyújtó beszéd, mely rokonszenvet vagy ellenszenvet kelt, politikai vagy harctéri esemény, látvá-nyosság, zűrzavar.
Mind olyan tényezők, miket az erkölcsi beszámításnál és a körülmények tanánál figyelembe veszünk. Olyan tényezők, melyek a szabad elhatározás alanyi tényezőit: az értelem ítéletét és az akarat állásfoglalását mint tárgy foglalkoztatják, mint körül-mények a megismerést korlátozzák, ennélfogva az akarati elhatá-rozást befolyásolják. Öröm, bánat, sérelem, nevelés, állás, hivatás, faj, vérmérséklet, nemzetiség, vallás igen jelentősen korlátozzák már az izolált egyén mérlegelését és elhatározásszabadságát is.
A fölidézett emlékek és érzelmek, a jónak és rossznak képzetei
A T Ö M E G B E N ' VÉGREHAJTOTT CSEI.EKEDETEK . . . 127
mint indítékok, különböző és pedig jelentékenyen különböző súllyal nehezednek a lélekre. Az elszigetelt egyén, főleg ha ideje van hozzá, épen elszigeteltségénél fogva magába mélyedhet, megfontolhat és azután határoz. Akaratszabadsága, legyen az a különbözők szabadsága (libertás specificationis), az ellentétes választás szabadsága (libertás contrarietatis), vagy az egyszerű cselekvés szabadsága (libertás exercitii), létrejötte könnyen meg-állapítható. Adott esetben sem a kényszerűség, sem a szükség-szerűség nem köti választásának ehhez vagy ahhoz a tárgyához.
Nem állíthatjuk ugyanezt a tömegbeolvadt emberről. Itt a megismerés, akarat és szabad elhatározás ugyanazon gátló körül-ményein kívül a lelki fertőzés (infectio) és a varázslat (suggestio) állandó és jelentős szerepet játszanak. Emellett a félelem (metus), erőszak (vis), a szenvedélyek (concupiscentia), a tudatlanság (igno-rantia) lehetőségei a tömegállapot révén megsokszorozódnak.
Ugyanakkor az egyéni szabadság erősségei: az érvek, ellen-érvek, megfontolások, mint indító okok, erőszakosan háttérbe szorulnak.
Kérdés: miben áll a tömegállapot lelki fertőzése (infectio) és mit értünk a varázslata (suggestio) alatt?
A tömegben épen úgy, mint a gyűjtő párhuzamos vezeté-keiben a villamosáram, az eszmék és még inkább az ezeknek megvalósítására ösztökélő érzelmek, kölcsönös hatással vannak egymásra. Ha a villamosságot egyetlen szálon vezetjük, feszült-sége egészen csekély. Ha pedig egymással érintkező sodrony-rétegen vezetjük, a villamosenergiák nemcsak egyszerűen végig-szaladnak, hanem kölcsönhatásaik folytán megszaporodnak és feszültségük a legmagasabb fokra lép. Minden fonál, minden viszonylatban, indított és indító lesz. így van ez a tömegbe olvadó embernél is. Félelme, öröme, bátorsága, bontakozó eszméi, törekvései hatással vannak környezetére. Viszont minden társa suggestiv hatással van ő reá. Saul a próféták közé jut és maga is extázisba esik. Bátran nevezhetjük ezt a lelki ráhatás vagy a lelki accumulatio törvényének. A középkor önostorozó őrjöngő menetei, a háborús tömegek minden képzeletet meg-haladó kibirása és lemondása ebben nyerik magyarázatukat.
Országgyűlési tárgyalásokon művelt, máskor nyugodt, nagy-tekintélyű emberek az ország szine előtt kiabálnak, padot ver-nek, sértegetik egymást vagy verekednek. Amint az accumula-torban minden fonál indított és indító lesz, úgy van ez a
tömeg-128 KOMÓCSY ISTVÁN
ben is. Már kiérzem, hogy a lelki, pontosabban és jellemzőbben a szellemi műveltség lefokozódik.
Az egyént elszigeteltségének és gyengeségének tudata körül-tekintésre, előrelátásra és megfontolásra ösztökéli, a felelősség-érzését ébrentartja. A tömegben, főleg az elő nem készített tömegben ez tűnik el legelőbb.
A psychológiai értelemben vett tömegben ugyanis egy elő-térbe nyomuló érdek, eszme vagy érzelem uralomra jut s ugyan-akkor háttérbe szorít és elhomályosít minden más képzetet. Az előbb vázolt hatás, a lelki accumulatio megteszi útját. Az érzel-mek feszültsége, az értelemnek egyidejű elhomályosítása mellett maximalis lesz. Az akaratnak egyirányú készsége minden pilla-natban cselekedni kiván. Ebben az állapotban mindaz, amit a moralisták, mint az akarat szabad elhatározásának, természetes akadályait említenek, a tömegállapotban sűrítve és egyszerre hat az emberre. Az ember szinte a monoideismus állapotába jut s ez az egyirányúság minden más irányban tudattalanságot eredmé-nyezhet.
A tömegbe olvadt egyes ember kinő az egyénileg lehető dolgok, kinő az egyéni felelősség határából. A valóság tárgyai és viszonylatai megnyúlnak, bizarr, fantasztikus képeket öltenek A suggestiv hatások megmérhetetlenek. Caesar, Antonius beszéde közben nem zsarnok többé, hanem Róma atyja és jótevője.
Brutus és a többiek közönséges gyilkosok. A munkásvezér beszéde alatt az elszenvedett kis sérelem, a munkaadó fegyel-mezése hajmeresztő zsarnok támadás lesz a nép legszentebb szabadságjogai ellen s a tömeg valamennyi munkaadót vér-szopónak mond. Gazember valamennyi, mind föl kellene akasz-tani. A színházban egy vak tűzi lárma pánikot teremt s minden megfontolás elleni cselekedetre késztet.
A tömegben mindenki cselekvő, de senki sem felelős.
A tömegben az egyes is mindenre képesnek, mindenben felelőt-lennek és mindenre jogosultnak képzeli magát, mert a tömeg-állapot személytelenséget és erőt biztosít. A tömegben az egyén szinte atommá válik, melynek nincsenek egyéni tulajdonságai.
A homogenitásnak nincsen felelősségérzete.
Említettük már, hogy az ember jelenében múltját hordozza.
Minél több érzet és képzet halmozódott fel bennünk, annál több motívumot nyújt elhatározásainkra emlékezetünk. Ezekből egye-sek, rokonhatások folytán, évek multán is felújulhatnak. Ily
érte-A T Ö M E G B E N ' V É G R E H érte-A J T O T T C S E I . E K E D E T E K ... 1 2 9
lemben elhatározásunk motívumait nagyrészt neveltetésünkben birtokoljuk. Az akaratnak módjában van egyeseket mestersége-sen felidézni, másokat ugyanígy elnyomni, de csak bizonyos határig. A felizgatott szenvedéllyel és a túlélénken foglalkozta-tott fantáziával szemben az akarat elgyengül és csaknem tehe-tetlenné lesz. A tömeghatás alatt álló embernél mindez foko-zottan érvényesül.
Kasztunk, osztályunk, hivatásunkhoz való tartozásunk messze visszanyúló, egészen sajátunkká lett, bennünk uralkodóvá vált képzeteket és képzettársításokat idéznek fel. Az értelem rajtuk keresztül néz és lát, velük kombinálja ítéletét. Az akarat igéze-tük alá kerül. így van ez az előkészített tömegállapotban. Az elő nem készített tömegnél pedig a szónok által élénken festett kép, a hirtelen előállott rendkívül megkapó helyzet, a tömegalakulást előidézett sérelem vagy érdek lesz előidézője olyan képzettársí-tásoknak, amelyek az értelem nyugodt Ítéletét s ez alapon az akarat szabad elhatározását korlátozzák. Ha valamikor, úgy a tömegállapotban a motivumok a determinánsok szerepét közelí-tik meg, mert érzeteink, képzeteink, hajlamaink és indulataink minősége és az ezekből előálló akarati irányok nem állanak szabad elhatározásunk választása és irányítása alatt.
Érzeteink és képzeteink a külső világ reflexei bennünk.
Az indulatok, hajlamok pedig idegrendszerünk, tehát nem sajá-tosan lelki alkatunk termékei. Másrészt ezek is az érzetek és kép-zetek közvetlen hatása alatt állanak. Ez elégséges ahhoz, hogy a haragot, bosszúállást, lelkesedést, lemondást, önfeláldozást, félel-met és vakmerőséget ne akarjunk puszta okoskodással elérni vagy megfejteni. Ez túlságosan «hideg út», melyen nagynehezen jön létre elhatározás. Az akaratnak ezúton való felajzása mindig körülményes és ritkán sikeres. Az okoskodás csak akkor indít elhatározásra, ha a képzetek és a képzetekkel rokon indulatok egész skáláját indítja meg bennünk. Nem így vagyunk az érzel-mekkel és fölizgatott fantáziánk képzeteivel. Ezek közvetlenül markolnak belénk s ugyancsak «meleg úton» sarkalnak elhatá-rozásra.
És ez a tömegállapot útja. Magafeledt cselekvések, forra-dalmi elhatározások, önfeláldozó átadások nem okoskodásokból, hanem az érzéseknek az öntudatlanságig emelkedett paroxis-musából származnak. A szónok, aki okoskodik, unalmassá lesz, legfeljebb meggyőz, de cselekvésre nem bír. Aki pedig a
kép-130 K O M Ó C S Y ISTVÁN
zelmet megragadja, a szenvedélyeket felgyújtja, ha okoskodása helyt nem áll is, ha igazságát gyűszüvel mérhetjük is, az magá-val ragad és- cselekvésre késztet. Nem állítjuk, hogy szabadabbá is tesz, mert a szenvedély fokozza ugyan bennünk az akarati elemet, de csökkenti az elhatározás szabadságát. És ne feledjük:
a tömegbe való felolvadás szükségképen előkészít erre a lelki-állapotra. Megfélemlít és bátorít, a csendes fontolgatást a külső hatások ezer új és fantáziánk ezer régi képzetével gátolja.
A tömegbe olvadó emberre helyzete valóságosan ránehe-zedik, csaknem agyonnyomja a gondolkozóképességét. A tömeg-atom úgy érzi, azt hiszi, azt «tudja», hogy mások, sokan, «.min-denki* úgy érez, hisz, gondolkozik és cselekszik, mint jómaga.
Ez annyira általános törvény, hogy nemcsak az élő nem készí-tett, hirtelen előállott izgalom hatása alatt létrejött tömegre áll, hanem az előkészített tömegekre nézve is. A «társaságbéli»
ember nem filosofál, hanem «megérzi», mivel tartozik rangjának.
A katonatiszt is «megérzi» a tiszti becsület és a párbajkodex szabályait. A munkásoknak is van osztályerkölcsük: egy mind-annyiért és mindannyi egyért. Nem dolgozunk este 6 órán túl.
A tömeghez hamarabb érünk a szivén, mint az eszén keresztül. Sőt vannak, akik azt mondják: a tömegnek nincs is esze. Csak szive van. Egy egészen bizonyos : az elszigetelt egyes állásfoglalásának oka a belátás és a szabad elhatározás, a tömeg-ben levőé a gondolkodás hiánya, az infectió és a suggestió.
Nem az értelmi, hanem az érzelmi elem. A lelki visszahatás pedig a legegyszerűbb érzelmeket, a legelemibb indulatokat megsokszorozza. Ilyenek: a düh, csodálkozás, büszkeség, elszánt-ság, félelem, levertség, elkeseredés, szeretet, önfeláldozás, a rom-bolás és alkotás vágya. Tehát azok az érzelmek, amiket az erkölcstan a szabad elhatározás akadályainak mond. Indulatok, melyeknek megindítói nem a bölcselkedések, hanem érzelmi vibratiók, melyek egy alkalmasan elejtett szó, egy élénken fes-tett kép, vagy épen néhány üres frázis nyomában kelnek.
Innen van, hogy a tömeg mindig hajlamosabb a cselek-vésre, mint az egyén, hamarabb kész az Ítéletével, mint az egyes.
Nem mintha gondolkoznék. Nem! Hanem azért, mert egyáltalá-ban nem gondolkozik. Azért ügyes vezetők pillanatok alatt nagy elszántságot és tettrekészséget kelthetnek fel a tömegekben.
Elég, ha a nevelés által beágyazott, de nyugvó érzelmeket föl-élesztik.
A T Ö M E G B E N V É G R E H A J T O T T C S E L E K E D E T E K . . . 131
Ismeretes az a történet, mely sokszor megismétlődött az oroszlengyelországi harcokban: A tisztjeitől megfosztott század hátrálni akart. Ekkor, süvítő golyózápor közepett, fölugrik az őrmester. Ordít és rohan: Fiúk! Magyarok vagyunk! Előre!
És a századot a halálmegvetés lelki közösségére egybe-olvasztotta. Alig hinnők, hogy azonos lenne az eredmény, ha minden egyes katona legalább öt percen át külön-külön meg-fontolhatta volna az esélyeket. Tamássy altábornagy Przemysl utolsó kirohanásánál 10.000 elnyomorodott katonát azáltal vitt hősi rohamra, hogy sétapálcát vett kezébe és azzal hadonászva kiáltotta: Előre!
A lelki fertőzés, a varázslat és a lelki visszahatás szerepét példázza ez is. Egyik barátunk, nyugodt filiszter, sohasem vett részt semmiféle sportmozgalomban. Ismerősei között sem voltak
A lelki fertőzés, a varázslat és a lelki visszahatás szerepét példázza ez is. Egyik barátunk, nyugodt filiszter, sohasem vett részt semmiféle sportmozgalomban. Ismerősei között sem voltak