Kilencz szentbeszéd. Irta és elmondta Wolkenberg Alajos dr.. egyet, tanár.
A budapesti tudományegyetem kitűnő hitszónokának e kivételes értékű be-szédei mindenképen méltók arra,hogy a művelt magyar közönség széles köreihez eljussanak, a történelem leg-szörnyűbb háborúja közepett szét-árasztva a krisztusi világnézet nemes békeszellemét. Ára 4 korona.
Megrendelhetők a 5 zent-István -Társulat
könyvkereskedésében IV., Kecskemétiu. 2.
50250
I I I . F Ü Z E T « L X X V I I. É V F . « M á r c i u s .
R E L I G I O
H I T T U D O M Á N Y I
É S BÖLCSELETI F O L Y Ó I R A T
S Z E R K E S Z T I É S K I A D J A
D r . K I S S J Á N O S
EGYETEMI TANÁR
T a r t a l o m :
1517. A Krisztusi h i t e g y s é g . • ségi jegy m i v o l t á r ó l . Dr.
b ő i a p r o t e s t a n t i z m u s h i s z a - ° S c h ü t z A n t a l . — A t ö m e g b e n RadásánaK m e g i n d u l á s a . D r . a v é g r e h a j t o t t c s e l e k e d e t e k B r e z n a y Béla. - Egy u j a b b ° és az e r k ö l c s i f e l e l ő s s é g , s u m í r Kozmogónia. D r . • K o m i c s y I s t v á n . — I r o d a l m i K m o s k ó M i h á l y . — A s z e n t - D é r t e s í t ő . jiVegy«
B f ^ t á t e r a r é k s i t i i ü l *
* À l î f ? S • ü •
A P 1 C 5 T J l
A. S T E P H A N E U M R. T . N Y O M Á S A , 1 9 1 8 .
I
i
TARTALOM.
I. Értekezések.
Oldal
1517. A krisztusi hitegységből a protestantizmus kiszakadásának
megin-dulása. Dr. Breznay Béla 153 Egy ujabb sumír kozmogónia. Dr. Kmoskó Mihály ... _ 174
A szentségi jegy mivoltáról. Dr. Schütz Antal _. ... _ _ 193 A tömegben végrehajtott cselekedetek és az erkölcsi felelősség. Komócsy
István „ „ ... ... _. 213
II. Irodalmi értesítő.
Dr. Aug. Fischer-Colbrie : Pro fidei propagatione. Dr. Fekete Géza József 231 Dr. Czettler Jenő : Magyar mezőgazdasági szociálpolitika. Blaskovies
Ferenc — _ ... _ _ ... 232 Der stille Krieg der Freimaurerei gegen Thron u. Altar. Németh Sándor 234 P. Saedler S. J. : Mutterseelsorge u. Mutterbildung. Dr. Babura László 235 D r . Scheffler János : Szabad-e a papoknak nyerészkedniük ? Dr. Tauber
Sándor - - 236
III. Vegyesek.
Lehetett-e 1419—39 közt a római kúriához felebbezni ? Dr. Karácsonyi János ... — ... _ ... _ 238 Egyháztörténeti szakszemle. Dr. Sipos István ... ~ ... 238 Irodalmi jelentés és pályázati hirdetés... _ _. ... 244 Fizetések nyugtatása _ _. ... _ _ 244
Hirdetési rovat _ 245
A Religio-t dr. Szaniszló Ferenc nagyváradi kanonok, később nagyváradi püspök 1841 elején alapította. 1914 elején egyesült vele a Hittudományi Folyóirat, melyet dr. Kiss János 1890 elején alapított. Ez egyesüléstől kezdve a Religio megjelenik július és augusztus kivételével minden hónap közepén 4 — 6 ives füzetek-ben. Ára 1918 elejétől egész évre 2 0 korona. Mihelyt a nyom-tatási árak csökkennek, a folyóirat ára ismét kisebb lesz.
Szerkeszti és kiadja dr. Kiss János egyetemi tanár, Buda-pest, IX., Mátyás-utca 18.
' J
»•••«•••••»••m»**
I. É R T E K E Z É S E K
1517.
A krisztusi hitegységből a protestantizmus kiszakadá-sának megindulása.
(Harmadik közlemény.)
C) Jézus tanítása a hitéletről.
E
ZT EQYSZERŰSÉOÉNÉL fogva igazán dióhéjban lehet előadni.Az Úr Jézus összes evangeliumi tanítása két sarkpont körül forog, és pedig:
a) hogy hinni és mit kell hinni?
b) hogy mit lehet, mit tanácsos és mit kell tenni?
E két sarkpont körül forog az újszövetségi Szentírásban minden evangelium, minden apostoli levél. S az evangéliumok és apostoli levelek hit- és erkölcsi tanításaihoz gyakorlati, históriai kommentárt, magyarázatot «Az Apostolok cselekedetei» és a
«Jelenések könyve» szolgáltatnak. Ez az egész újszövetségi Szent-írás, amely telidestelileg tele van nemcsak hittanításokkal, hanem erkölcsi oktatásokkal, parancsolatokkal és korholásokkal és mennél magasabb tökéletességre buzdító utasításokkal. Klasszikus például elég legyen szent Máté evangéliumának csak V., VI. és VII. fejeze-teire hivatkozni, amelyek a krisztusi, evangeliumi morálnak az e föl-dön Krisztus útján elnyerhető nyolc boldogság kihirdetésével és tü-zetes megismertetésével foglalkozó «magna chartá»-ját tartalmazzák.
Tehát: Az Istentől kinyilatkoztatott igazságokat hinni kelts Kerülve minden bűnt, állandóan jót kell cselekedni !
Krisztus evangeliumi törvényalkotásának rövid tartalma.
Mindakettőnek megszegésére Krisztus Urunk szentséges ajkaival büntetésül az örök kárhozat; mindakettőnek megtar-tására jutalmul, megdicsőítésül, itt e földön lelki újjászületés útján
«Isten fiaivá» való avatás és abban megtartás, a földi életen túl Isten szine látásával észt és sejtelmet felülmúló örök boldogság van kiszabva.
1 5 4 DR. BREZNAY BÉLA
«Aki hiszen és megkereszteltetik — Krisztus Urunk saját szavai — üdvözül, aki pedig nem hiszen, elkárhozik».i
«Valamennyien befogadák őt (a testté lett Igét, Jézust az emberré lett Isten Fiát) hatalmat ada nekik, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, kik az ő nevében hisznek».2
«Szem nem látta, fül nem hallotta, sem ember szivében fel nem merült, mit és mennyit készített Isten azoknak, kik őt sze-retik»^
A kettő: «hinni» és a hittel jó cselekedeteket párosítani, Krisztus Urunk evangeliumi rendeletében egymástól elszakít-hatatlan dolgok, úgy hogy hiába mondja valaki a kereszten függő Megváltónak: Uram! Uram! hiszek benned, de tovább nem megy! Ha valaki nem kerüli a bűnt és jó cselekedeteket nem gyakorol : azt az Úr, minden hite dacára, nem ismeri el tanítványának s az itélet napján elutasítja magától az örök kár-hozatba.
«Minden fa, mely nem hoz jó gyümölcsöt — Krisztus Urunk-nak saját szavai — kivágatik és tűzre vettetik».
«Nem minden, aki mondja nekem : Uram ! Uram ! megyen be mennyeknek országába, hanem aki Atyám akaratját cselekszi, ki mennyekben vagyon, az megyen be mennyeknek országába».
«Sokan mondják majd nekem ama napon (az itélet nap-ján): Uram, Uram! nem a te nevedben jövendöltünk-e? nem a te nevedben űztünk-e ördögöket? nem a te nevedben tettünk-e sok csodákat?»
«És akkor megvallom nekik: Mert soha nem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, kik gonoszságot cselekesztek!»4
Az a kérdés merülhet fel itt, hogy Krisztus Urunk tanítása szerint, mi szükségesebb: a hit vagy a jó cselekedetek? Erre a kérdésre könnyű megfelelni. Mindakettő elkerülhetetlenül (necessi-tate medii) szükséges az üdvösségre : a hit azért, mert nélküle üdvösséges cselekedeteket nem lehet gyakorolni; a jó csele-kedetek azért, mert nélkülök hiába hiszen valaki, nélkülök min-denki elkárhozik. Tehát melyik szükségesebb ? A jó cselekedetek, vagyis az erényes élet nyeri meg közvetetlenül az őrök életet; a hit pedig azért szükséges, hogy abból éljünk («iustus ex fide vivit»,.
1 Sz. Márk, XVI, 16. V. ö. sz. János, III, 18.
3 Sz. János, I, 12.
3 Kor. I, 2, 9.
4 Máté 7, 1 9 - 2 3 .
1517. A KRISZTUSI H I T E G Y S É G B Ő I - A PROT. KISZAK. M E G I N D U L Á S A 1 5 5
sz. Pál szavai). Tehát a hit csak a jó cselekedetek erejével, azok döntő közvetítésével szerezheti meg az örök életet. Tehát a jó cselekedetek fensőbb értékűek, döntők. Az Úr Jézus is a jó cselekedetekre vet fensőbbséges súlyt, mikor csodatevőinek nagy hitük dacára azt mondja: hitetek dacára «nem ismertelek (el) benneteket» enyéimnek.
Hogy a Krisztus Urunknak a jó cselekedetekről szóló taní-tásáról és rendeléséről szóló kép teljes legyen, figyelmeztetünk még arra, hogy ő azért rótta ki az ő hívei számára parancsolatait kötelességekül, mert az embereket nem puszta physikai szükség-nek alávetett állatnak, a kötelességek világában, mint Luther vélte, csupa «tuskók»-nak, hanem ésszel és szabadakarattal biró szellemi lényeknek tartotta és tartandóknak rendelte.
Végül, hogy az emberi szabadakaratnak egész a végtelenig szabad játékot és gyönyört engedjen a jó gyakorlásában, a szük-séges jókra vonatkozó törvények fölött tanácsokat is állított fel a jó biztosabb és a szükségesnél magasabb fokú gyakorolhatá-sára, úgy hogy Krisztus Urunk egyházában nemcsak physikai, testi csodák lehetségesek és otthonosak, hanem a jó, a töké-letesség gyakorlásának szellemi, erkölcsi csodái is szakadatlanul hirdetik a Megváltót adó mennyei Atya mindenhatóságát,
böl-cseségét és nemcsak aljasságtól mentes, de mindennapi közép-szerűségek, alacsonyságok eszközlése felett álló végtelen és kime-ríthetetlen szentségét.
Az evangéliumi tanácsokról szóló isteni utasítás részletesen mind a három synoptikus evangéliumban megvan. Egy iíjú, ki igen gazdag, sz. Lukács szerint «fejedelmi» vala, azzal a kér-déssel járult az Úr elé: mit cselekedjék, hogy az örök életet elnyerje (más szavakkal : mi szükséges, mit kell tenni az üdvös-ségre?) Jézus azt feleié neki: «Tartsd meg a parancsolatokat!»
(s felsorolta neki a főbbeket, hatot, legfőbbül a felebaráti szere-tetet.) A «sok jószágú» fejedelmi ifjú válaszolván, hogy ő az Isten parancsolatait híven megtartja-e, kérdé, «mi híjával vagyok még, (vagyis a kötelességek teljesítésén felül mit lehet még neki tennie?
Ekkor állítá fel Jézus a következő tanácsot: «Menj (haza), add el a mid vagyon és osszd a szegényeknek, és kincsed leszen mennyben; azután jöjj, és kövess engem». Máté 19, 16—30.
Márk 10, 17—31. Luk. 18, 18—30. Az evangéliumi tanácsok követésének a parancsok megtartásának tökéletességét fokozó tökéletessége az evangéliumi elbeszélésben mind a három
evan-156 D R . BREZNAY BÉLA
gelistánál Krisztus Urunk nyilatkozatában több tekintetben meg van állapítva és szinte kézzelfoghatóan fel van tüntetve.
* * *
Lássuk most ennek a krisztusi intézkedésnek Luther-féle torzképét i
D) Luther tanítása a hitéletről.
Luther tanítása a vallásos hitéletről bámulatosan hü kivetít-ménye az ő vulkáni természetének.
A középkor és a renaissanse mesgyéjén élt Picus a Miran-dula mondotta, hogy lángész — eszelősség belekeveredése nélkül nem létezik. «Nullum magnum ingenium, úgymond, (est) sine mixtúra dementiae.»
Bocsánat, hogy a plátói szárnyalású nagy idealistának ezt az elméletét, egyetemes érvényesség tekintetében, kétségbe von-juk. Miért? Mert esztelenségbe elsőbben is nemcsak nagy ész keveredhetik be. Gyenge észszel ez a baj még hamarább,és még gyakrabban eshetik meg és szokott is megtörténni. Azután a világtörténelemben az emberi gondolkodás története tanúskodik amellett, hogy voltak igazán lángeszű emberek, akik, ami a gon-dolkodás egészségét illeti, pillanatra ebben-abban esetleg téved-hettek ugyan, de esztelenségben, vagy mondjuk, állandó esze-lősségben nem merültek el, aránylag csak kevesen.
Lángeszű embereknél idült bajkép a szellemi napfogyat-kozást mindig az okozta, hogy vagy testi szervezetükben, vagy lelki egyensúlyukban történt valami nagy elzökkenés: a testi szervezetben az épségtől s egészségtől, a szellemi egyensúlyban a lelki tehetségek Összhangjától.
Igenis tehát, a nagy elmékben az eszelősséget nem az elme nagysága szokta okozni, hanem az elmére gyakorolt valamely káros vis major: agyzavaró testi baj, féktelen érzékiség, evés-ivásban való kihágások, ú. n. rosszmájúság, epe- vagy vesebajok, melyek méreggel töltik meg a szervezetet, továbbá a képzelő tehetség túltengése, a szellemi törekvő tehetség, az akaraterő, szóval az egyéniségnek — mindent, testet s lelket s a lélekben szintén mindent, képzelmet, emlét és elmét legázoló féktelen erő-szakossága.
Lutherrel egy ilyen erőszakos temperamentum vontatásába került nagy ész jelent meg a világtörténet folyásában. Lángész,
1517. A KRISZTUSI H I T E G Y S É G B Ő I - A P R O T . KISZAK. M E G I N D U L Á S A 157
mint jelző, egyszerűen nem illetheti meg őt, mert nagy elméje úgy-szólván sohasem égett tiszta lánggal, mert állandóan végletek közt vergődve, amint eddig is már láttuk s tüstént még jobban látni fogjuk, életében több fojtó füstöt termelt, mint jótékony világos-ságot és melegséget.
«Sic volo, sic iubeo: stat pro ratione voluntas». Ez a mon-dása maga a megtestesült Luther az ő teljes egyéniségében, lelki egyensúlytalanságának teljes valóságában. Ezzel a lelki kitörésével maga állította be a világtörténelem arcképcsarnokába a maga hasonmását. Igenis: maga rajzolta le magát a maga vulkáni természetével, amely nem egészen félszázad alatt egész hegy-láncolatokat vetített ki és halmozott össze elméleti képtelen-ségekből és valóságos ethikai szörnyűképtelen-ségekből. Ez utóbbiakra vonatkozólag elég legyen csak egy dologra hivatkozni, ama elfogadhatatlan lutheri szörnyű erkölcsi elvre: «Pecca fortiter, sed fortius crede, et gaude in Christo».1
S amilyen volt Luthernek megállapodott tudása férfi korá-ban, olyan volt előzőleg és előkészítőleg az ő tanulása, — midőn a Szentírásból, a szentatyákból, az egyház legnagyobb doctorá-nak, szent Ágostonnak műveiből és más későbbi hittudósok és kivált mystikusok könyveiből, — «össze-vissza olvasott és tanult.»
Idéző jel közé tesszük ezt az össze-vissza való tanulást, mert a tanulás Luthernél csakugyan — volt is tanulás, nem is. Tanulás volt annyiban, hogy egyik-másik tanítójától csakugyan elsajátított valamit, például Occamtól nagyon sokat. De tulajdonképen
Luthernél a tanulás még sem volt igazi tanulás; vagyis igaz ismeretek elsajátítása, hanem meghibbant rengeteg egyéniségé-nek, egyéni ötleteiegyéniségé-nek, képzelődéseiegyéniségé-nek, botor aspiratióinak, rög-eszméinek belesugalása, belelövelése, belegyömöszölése az olva-sott szerző szavaiba és mondásaiba. És minthogy ez szépszerivel nem ment, Luther magával a Szentírással szemben is olyan eljá-rásra ragadtatta magát, amilyet a világ még nem látott : elcsűrte-csavarta magának Krisztus Urunknak világos szavait,2 lóhátról megleckéztetett apostolt;3 és mikor figyelmeztették őt, hogy az még sem járja, hogy ő a rómaiakhoz írt apostoli levél
szöve-1 Epistolae Lutheri a Joh. Aurifabro collectae. Jenae, 1556. 345.
2 Lásd fent sz. Máté XVI, 18. verséhez a jegyzetet.
3 Például sz. Jakab apostol leveléről azt merte mondani, hogy az «stra-minea epistola.» Miért? Mert ez a levél Luther hadakozásának a jó cselekvés szükségessége ellen áthághatatlan akadályul útjába esett.
158 D R . BREZNAY B É L A
gébe a maga elméletét a «sola fides»-ről a «sola» szócska beszú-rásával belecsempéssze: akkor maró gúnyjának mérges nedvét lövelte ellenfeleinek a szemébe.1
Innen van, amit legújabban Denifle állapított meg, az, hogy ami a Szentírás protestáns magyarázatát illeti, a Luthert követő szentírásmagyarázók vallásalapítójuk subjectivismusától, önkényes eljárásától visszariadva, magyarázataikban Lutherre ritkán hivat-koznak.2
Miután ezekben az itt előrebocsájtott lélektani és nevelődés-történelmi észrevételekben s megállapításokban Luther vallás-tanítói kifejlődéséhez és meglettségéhez s azoknak megértésé-hez, — a kulcsot kézbe szolgáltattuk, lássuk most már Luther tanítását magát a keresztény hitről s az abból kifolyó jó csele-kedetek nélküli hitéletről.
* * *
Luther valláserkölcsi összes tanításáról szakemberek köré-ben az a vélemény jegeceződött ki, hogy Luther tanrendszere, ha nála rendszerről lehet szó, nem egyéb, mint Krisztus köntö-sébe kapaszkodó, vagyis a Szentírás önkényes magyarázatához kapcsolódó — pantheistikus mysticismus.3
Luther vulkáni természete soha tulajdonában nem birta — s talán nem is ismerte — a lelki egyensúlynak azt a nyugalmát, mely igazi, kiváltságos, de egészséges lángelmék sajátja. Az ő szelleme olyan volt, mint az inga: megtestesült nyugtalanság s
1 «Seine Obersetzung, írja e tekintetben Hergenröther, Kirchengesch.4
III, 39. 1. 2. jegyzet, des Neuen Testaments zeigt willkürliche und entstellende Einschaltungen in den Text, z. B. der Partikeln allein und nur; so Rom.
3, 20: Durch das Gesetz kommt nur Erkenntnis der Sünde; ebd. 4, 15: das Gesetz wirkt nur Zorn ; 3, 28 : «Dasz der Mensch gerecht werde ohne des Gesetzes Werke allein durch den Glauben». Letzteres, mit Recht vielseitig getadelt, rechtfertigte er 1530 in einem Briefe an Link: «Wenn euer neuer Papist sich viel unnütze machen will mit dem Worte sola, so sagt ihm flugs also : Dr. Martin Luther will's also haben und spricht : Papist und Esel sei ein Ding; sic volo, sic iubeo; stat pro ratione voluntas. Denn wir wollen nicht der Papisten Schüler noch Jünger, sondern ihre Meister und Richter sein ; wollen auch einmal stolzieren und pochen mit den Eselsköpfen, und wie Paulus wider seine tollen Heiligen sich rühmt, so will ich mich auch wider diese meine Esel rühmen».
2 Id. m. 29. I.
3 «Luthers System war ein religiös-pantheistischer Mystizismus.» Hergen-röther, Kircheng.4 3. köt. 26. 1.
1517. A KRISZTUSI H I T E G Y S É G B Ő I - A PROT. KISZAK. M E G I N D U L Á S A 159
hol kínos, hol gyönyörben tobzódó vergődés volt az két véglet-nek majd egyikében, majd másikában. Hogy csak egy példát hozzunk fel: ott van a pápasággal szemben egész életén át foly-tatott tusakodása. Volt idő, mikor hason csúszott előtte mint a kígyó;' és volt idő, mikor villámokat, megvetésének ! villámait szórta rá, mint valami Jupiter. Kitűnt, hogy mikor alázatoskodott előtte, lelkében letaksálta a föld sarába. Mikor pedig villámokat, persze hogy csak puffanó léggel töltötteket, szórt a pápaságra, lelke mélyén nem volt ám mindig minden rettegéstől mentes, hátha mégis elhibázta vele szemben a maga dolgát. Halálos ágyán is utolsó tette, utolsó rendelkezése nem egyéb, mint egy háborgó lélek remegése, melyben Isten és az ő evangeliuma megsegítéseért (!) imádkoztatja híveit, mert, így szólt, «a trienti zsinat und der leidige Papst, zürnt hart mit ihm.»2
Ami a vittenbergi «reformátor» tanait részleteiben illeti, Luther a philosophiának szabályszerűen promoveált magistere, a theoló-giának szokásszerűen kreált doctora volt.
Ebből az ő két szaktudományából következő mixtum com-positumot állított össze:
Lénytana (mert már Aristoteles utalt arra, hogy minden ethikának lénytanból kell kiindulnia) Luthernek nem ugyan tiszta pantheismus, mert theismusa ily teljes felfordulást nem engedett meg,3 hanem azért mégis pantheistikusan vizenyős volt végtől-végig.
Miért és hogyan?
Azért, mert, amint Hergenröther újabban találóan megálla-pította, Luther szerint föltétlen és kikerülhetetlen isteni szüksé-gesség uralkodik minden fölött. E miatt Luther tanítása szerint minden emberi cselekedet — jó vagy rossz, az mindegy —
«tulajdonképen» Isten tette.4 1 Hergenröther, i. k. 19. 1.
2 U. a. i. k. 119. 1.
3 «Die Realität Gottes war ihm nie Problem, wohl aber, wie er «den gnädigen Gott kriegen könnte.» Köhler, 27. I. Keze ügyébe keríteni az Isten irgalmát s abból a maga bűnössége számára üdvösséget kisajtolni : ez volt Luther Istennel szemben való erőszakoskodásának a végcélja.
4 Luther interpretatora, «Germania praeceptor»-ja, Melanchton fogal-mazta a következő lutheri tételt : %a Deo fieri omnia, tarn bona quam mala — et non solum permittere Deum creaturis, ut operentur (ez az emberben szabad akaratot feltételez), sed ipsum omnia proprie agere». V. ö. Möhler, Symbolik.
6. Aufl. 1843. 44. 1.
1 6 0 DR. BREZNAY BÉLA
Lélektana nem ugyan materialismus, de inaterialistikus volt szintén végtől-végig.
Miért és hogyan?
Mert — és itt már philosophiai lélektanába belekeverte a maga gyökerében megromlott «theologiáját» — mert szerinte az első szülők áteredő bűne az ember szellemiségét lerontotta és a szellemiekben olyanná tette, mintha rothadt «tuskó» volna, i
Ethikája a philosophus Luthernek legsötétebb Pessimis-mus volt.
Miért és hogyan?
Mert — itt ismét belekeverte a maga philosophiájába a maga gyökerestől romlott «theologiáját» — mert ősszülőink áteredő bűne a szellemiséggel együtt Luther szerint kioltott minden jót, sőt magát a jóravalóságot, a jónak lehetőségét, az akarat szabad-ságát is, úgy hogy szerinte az Ádámban elbukott ember min-denestől, teljesen rossz lett, annyira, hogy saját erejéből csak rosszat tehet. 2
A mennyországba erőszak alkalmazásával való jutásról két homlokegyenest ellenkező világnézlet van: az egyik a krisztusi, a másik a lutheri. A krisztusi ez: «Regnum coelorum vim pati-tur, et nonnisi violenti rapiunt illud», vagyis a mennyeknek országa erőszak alkalmazásának a tárgya és csak azok ragadják magukhoz, azok jutnak ennek az Isten országának s javainak élvezetébe, kik erőt vesznek magukon, bűnös természetükön.
A lutheri világnézet az erőszak alkalmazásáról nem a bűnös beri természet fölött való erővéíel, hanem megfordítva, az em-beri bűnösségnek az Isten irgalmasságára való rátukmálása irá-nyában halad. Krisztus Urunk szerint magunkon kell erőt venni ; Luther szerint ellenben bűnös természetünket szabad pórázra lehet bocsájtani s az Isten irgalmát a maga fegyverével, a meg-váltás tényének ellene való szegezésével kell, az embernek kierő-szakolnia. «Pecca fortiter, sed fortius crede !» Ki ne látná a kiáltó ellentétet?!
Dogmatikája Luthernek — a lénytani rovatban imént
kifej-1 Luther hasonlata. V. ö. Möhler Symbolik-ját.
1 «Liberum arbitrium (mely közhasználatú műkifejezés helyett Luther a servum arbitriumot kedvelte) dum facit qaod in se est, peccat mortaliter.»
Luther e tételére a párisi hittudományi kar a következő censurât mondta ki:
«propositio scandalosa, impia, in fide et moribus erronea». Du Plessis d'Ar-gentré, Collectio iudicior. de novis erroribus, I. 2. 373.
1517. A KRISZTUSI HITEGYSÉGBŐI- A P R O T . KISZAK. M E G I N D U L Á S A 161
tett ok miatt és módon — pantheisíikus volt végtől-végig, életé-nek mind a két felében, valamint a kétségbeeséses pessimistikus,
úgy az Istenben való vakmerő bizakodás túlon-túl optimistikus korszakában. Amott, ahol Luther a kétségbeesés kínjait nyögte és oly vezekléseket végzett, aminőket, szavai szerint, csak «csábult szent» (toller Heiliger)1 szokott végezni, Luthert a tőle eltor-zított büntető isteni igazságosság-lói való rettegés szorította a kétségbeesés végletébe; emitt a tőle szintén eltorzított isteni irgalmasság-xó 1 alkotott rögeszméje szinte minősíthetetlen rug-dalózásokna kapatta el Isten rendeleteivel szemben. Csak jól át és át kell gondolni Luther egyik legjellegzetesebb főmondását (pecca fortiter stb.), hogy lázító vakmerősége Istennel szemben egész rettentő, «démoni» nagyságában előttünk álljon.
A kétségbeeséssel küzködő, és a vakmerő bizakodásban tobzódó Luther lélektani problémájánál érdemes is, szükséges is, kissé meg-állni és vele itt tüzetesebben is foglalkozni azért, mert tény, hogy Luthernek több tekintetben rejtélyes életében ennek a két ethikai végletnek a megértése, amint egyfelől a legnehezebb feladatok egyike, úgy másfelől a leghálásabb tanulmánytárgy, mivelhogy ez szolgáltatja Luther erkölcsi mibenlétének meglátásához a kulcsot.
Az a két isteni tökéletesség, melyekkel szemben Luther végletekbe sodródott, t. i. az Isten igazságossága és az ő irgal-massága, mibenlétükre nézve a dogmatika istentani részébe tar-tozik. E két tökéletességnek az emberiség életének vezetésében való megnyilatkozása a dogmatikának abban a részében van helyén, melyet Soteriologiának, az emberiség megváltásáról és iidvözítéséről szóló keresztény hittanításnak nevezünk.
Azért most, hogy a kulcsot Luther erkölcsi mibenlétének, legbensőbb egyéniségének megértéséhez készen kézbe adhassuk, áttérünk arra a kérdésre, milyen volt Luther soteriologiája, az
Azért most, hogy a kulcsot Luther erkölcsi mibenlétének, legbensőbb egyéniségének megértéséhez készen kézbe adhassuk, áttérünk arra a kérdésre, milyen volt Luther soteriologiája, az