A Számítástechnikai Központi Fejlesztési Program

Az 1968-as évet méltán nevezhetjük a számítástechnikai fordulat évé-nek. Addigra már nyilvánvalóvá vált, hogy a gépi adatfeldolgozás és a tudományos-műszaki számítások iránt folyamatosan és nagymértékben növekvő számítástechnikai igények kielégítése végett államilag is támo-gatni kell a fejlesztéseket és a beruházásokat. A Koszigin-levél hatására mintegy „megvilágosodtak” az addig bizonytalankodó párt- és állami vezetők a többi szocialista országban is, és megfogalmazták a KGST-országok számítástechnikai együttműködésének alapjait. A kormány – a levélre adott válaszában kifejezett szándéknyilatkozatát teljesíten-dő– még 1968-ban létrehozta a Számítástechnikai Tárcaközi Bizottságot (SzTB), amely kidolgozta és elfogadtatta a Számítástechnikai Központi Fejlesztési Programot (SzKFP).

A program célkitűzései

Az SzKFP 1971-ben indult és 1986-ig volt érvényben. Alapját az ESzR létrehozásában részt vevő szocialista országokkal és egyes tőkés vállala-tokkal való együttműködés képezte, fő célja pedig az volt, hogy a hazai számítástechnikai igényeket fokozatosan Magyarországon és a szocia-lista országokban gyártott eszközökkel tudják kielégíteni. Kidolgozói leszögezték, hogy a számítástechnika gyors minőségi és mennyiségi fej-lődésének követése érdekében a programot folyamatosan korszerűsíteni kell, és megvalósításához szükség van állami felügyeletre és forrásokra, valamint arra is, hogy a számítástechnikai kultúra elterjedését minden érdekelt főhatóság és társadalmi szervezet támogassa.

Maga a program talán túlzottan direktíva-jellegű tézisgyűjteményként hat, de önmagában is jellemző a korszak stílusára. A fontosabb részfel-adatok a következők voltak:

• Alkalmazási rendszerek fejlesztése, valamint a szakemberképzés korszerűsítése az eszközök hatékony felhasználása érdekében.

• Korszerű számítástechnikai gyártás megszervezése, és az erre al-kalmas fi nommechanikai és elektronikai gyártókapacitás bővítése.

• Az államigazgatás korszerűsítése az R-gépek államigazgatási célú alkalmazásának érdekében.

Pénzügyi előirányzatok:

• A számítástechnikai eszközök vállalati termelési értéke 1971-től

’75-ig összesen 8 milliárd, 1975-ben 3,5 milliárd forint.

• A számítástechnikai eszközök gyártására és szervizére fordítható összes fejlesztési költség ugyanebben az időszakban 3,5 milliárd forint, amiből a beruházás 1,8 milliárd + 850 millió forint állami fejlesztési kölcsön; tartós forgóeszköz-növekedés 1,5 milliárd; ál-lami kölcsön forgóeszközökre legfeljebb 1,2 milliárd, szerviz-fej-lesztésre 200 millió forint.

• A számítástechnikai eszközök hazai gyártásához szükséges tőkés devizakeret 30 millió USD.

• A számítástechnikai alkalmazási rendszerek beszerzésére 7 milliárd forint.

• A költségvetési szervek számítástechnikai célberuházásaira és egyes országos jelentőségű feladatokra 1,4 milliárd forint.

Az SzKFP megvalósítási feladatterve

A számítástechnika-alkalmazási bizottságok feladatai

Minden minisztériumnak és főhatóságnak létre kellett hoznia – miniszter-helyettesek irányításával – a maga számítástechnika-alkalmazási bizottsá-gát (SzAB) a fejlesztési és alkalmazási tervek kidolgozására, valamint az alkalmazások kifejlesztésének irányítására és használatuk ellenőrzésére.

Ezeknek kellett kidolgozniuk az R-gépek bevezetésének ütemtervét is.

Hasonló bizottságokat kellett alakítaniuk a program megvalósítása szempontjából fontos ágazati intézeteknek és az MTA Automatizálási Kutató Intézetének is.

A Számítástechnikai Tárcaközi Bizottság (SzTB) feladatai

Az SzTB látta el teljes felelősséggel az SzKFP megvalósításának fel-ügyeletét, összehangolta a különböző végrehajtó szervek tevékenységét, képviselte hazánkat a Számítástechnikai Kormányközi Bizottságban (SzKB), és a KSH elnökével egyetértésben kidolgozta a SzAB-ok tevé-kenységének irányelveit.

További feladatai az alábbiak voltak:

• Követni a változásokat és folyamatosan korszerűsíteni a programot, szükség esetén változtatási javaslatokat kidolgozni a kormány számára.

• Felügyelni az SzKB munkájában közreműködő hazai szervek tevé-kenységét, fi gyelemmel kísérni a két- és többoldalú egyezmények kialakítását és szükség szerint összehangolni a végrehajtásukat.

• Kialakítani és fi gyelemmel kísérni a licencvásárlási politikát.

• Kidolgozni a számítógépek bérleti rendszerét és ellenőrizni ennek működését.

Az országos hatáskörű szervekre kiosztott feladatok Központi Statisztikai Hivatal

A KSH-ra hárult a számítástechnikai alkalmazások országos szintű szak-mai felügyelete, a miniszterekre és az országos főhatóságok vezetőire vonatkozó felelősség érintetlenül hagyása mellett, továbbá az SzTB-vel egyetértésben ki kellett dolgoznia a SzAB-ok tevékenységének irányel-veit és összehangolni a bizottságok munkáját.

Egyéb feladatai között szerepeltek a következők:

• A pénzügyminiszterrel egyetértésben kidolgozni az államigazga-tási munka korszerűsítésének távlati programját.

• Az érdekelt szervek vezetőivel együttműködve – a központi irányí-tási feladatok megoldása céljából – kidolgozni az államigazgairányí-tási és a költségvetési intézményeknél meglevő számítógépes kapacitá-sok hatékony kihasználásának rendjét.

• Megfelelő intézményeket létrehozni a számítástechnika alkalmazásának el-terjesztésére, az ESzR műszaki eszközeinek komplex kiszolgálására, vala-mint az AIR Magyar Tagozatára háruló operatív tevékenységek elvégzésére.

• Megszervezni a tanfolyami szintű számítástechnikai képzést és to-vábbképzést, gondoskodni a megfelelő dokumentációról.

• Megszervezni a regionális számítógépes bérmunka-hálózatot.

Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság

• Az OMFB fő feladatait az alábbiakban határozták meg:

• Irányítja és ellenőrzi a számítástechnikai országos kutatási cél-program végrehajtását.

• Szokásos tevékenysége keretében kidolgoztatja a számítástechni-kai előrejelzéseket és fejlesztési terveket.

• Az MTA elnökével egyetértésben meghatározza az MTA alapku-tatási főirányait.

Az Országos Tervhivatalnak kellett gondoskodnia róla, hogy a rövid-, közép- és hosszú távú gazdasági tervek, valamint a nemzetközi tervegyez-tetések során létrejött megállapodások összhangban legyenek az SzKFP-val.

A Pénzügyminisztérium feladata az SzKFP megvalósításához szük-séges források biztosítása volt, a KSH elnökének javaslatai alapján. Eh-hez fi gyelembe kellett vennie az SzKFP előirányzatait a közgazdasági szabályozó és ösztönző rendszerek előkészítése és végrehajtása során. Rá hárult továbbá a távlati fejlesztési program kidolgozása az államigazga-tási munka korszerűsítésére, a KSH elnökével egyetértésben.

A Kohó- és Gépipari Minisztériumhoz tartozott a számítástechnikai hardver eszközök és alkatrészek gyártásának felügyelete, az alkatrészellátás megszervezése (szükség esetén vásárlással vagy kooperáció keretében), az érvényes szabványok betartatása, a táv-adatfeldolgozási eszközök gyártásá-nak felügyelete, nem ideértve az adatátviteli hálózatok kiépítését, valamint az R-gépek és egyéb eszközök szerviz-ellátásának megszervezése.

A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium volt felelős az adatátviteli há-lózat kiépítéséért és üzemeltetéséért, az érvényes szabványbázisok alapján.

A Művelődésügyi Minisztérium kötelességei közé tartozott az intézmé-nyes alsó-, közép- és felsőfokú számítástechnikai oktatás megszervezése.

Az Építésügyi- és Városfejlesztési, a Külkereskedelmi, a Könnyű-ipari és a Munkaügyi Minisztériumnak, valamint a Magyar Nemzeti Banknak a maguk ágazati felelősségi körében fokozott fi gyelemmel kel-lett kísérniük az SzKFP-ben rájuk háruló feladatokat, alkalmassá téve intézményeiket azok maradéktalan teljesítésére, és szükség szerint új szervezeteket létrehozva.

A Magyar Szabványügyi Hivatal részt vett a nemzetközi számítástech-nikai szabványosítási munkákban. Honosította a nemzetközi szabványokat, ütközés esetén módosítva a magyar szabványokat, továbbá felügyelte és ösz-szehangolta az ágazati számítástechnikai szabványosítási tevékenységeket.

A IV. ötéves terv

Az SzKFP szempontjából kiemelkedő jelentősége volt az 1971 és 1975 közötti IV. ötéves tervidőszaknak, ezért érdemes röviden áttekintenünk a terv legfontosabb célkitűzéseit és feladatait, kivonatosan idézve a rele-váns dokumentumokból.

• I. fejezet: A számítástechnika alkalmazásának pénzügyi támogatása Az országos jelentőségű feladatok megoldására 1,4 milliárd, a vállalatok számítógépesítésére és kiemelt fejlesztési programjaik támogatására 5,6 milliárd forintot (ebből 4 milliárd forint visz-szafi zetendő hitelt) kell biztosítani. Ezen kívül támogatandó a gépbeszerzés társulásos formája és a gépbérleti rendszer, és jól szervezett országos bérmunkahálózat kell kiépíteni azok számá-ra, akik nem rendelkeznek saját számítástechnikai eszközökkel.

Az igényeket elsősorban szocialista (főleg szovjet) piacról, illetve R-eszközökből kell kielégíteni.

• II. fejezet: A számítógépgyártás fejlesztése

A híradástechnikai és műszeripar elektronikai termelési volumenét 1975-re 28 milliárd forintra kell emelni, s ebben a számítástechni-kai berendezések arányának 12 százalékot kell kitennie. A tervidő-szak végére a híradás- és vákuumtechnikai, valamint a műszer- és automatikai iparágnak¹¹² a harmadik generációs technika és tech-nológia általános bevezetésével fel kell zárkóznia a világszínvonal-hoz, továbbá ki kell alakulnia exportképes hazai számítástechnikai iparnak, amelynek termékei fedezik az import-szükségleteket.

Az ESzR keretében gyártásra vállalt kisgépeket (6-700 konfi gurá-ció), valamint egyes periférikus- és adatátviteli eszközöket részben licencek alapján, részben saját fejlesztéssel kell létrehozni, kezdet-ben termelő célú tőkés import igénybevételével; összességékezdet-ben mintegy 1400 db számítógép-konfi gurációt kell üzembe helyezni.

A hazai gyártók feladata a számítástechnikai eszközök telepítése, az alkatrészellátás és a szerviz ellátása is.

• III. fejezet: Számítógépes távadat-feldolgozás

Fokozatosan ki kell építeni az országos adatátviteli hálózatot, ame-lyen keresztül közüzemi jellegű számítástechnikai szolgáltatásokat és számítógépes táv-adatfeldolgozási lehetőségeket kell nyújtani.

• IV. fejezet: ESzR kétoldalú és többoldalú együttműködés

Gyártani kell a vállalás szerinti kisgépeket (R10) és periférikus eszközöket, és ezekre piacképes alkalmazási rendszereket kell ki-fejleszteni az érdekelt vállalatok és intézetek együttműködésével.

• V. fejezet: Kutatás-fejlesztési központi célprogram

A tervidőszakban a K+F tevékenységnek egyrészt a vásárolt licencek és know-how adaptálására, másrészt az R-gépek hatékony felhasználását lehetővé tevő alkalmazási rendszerek kifejlesztésére kell irányulnia.

• VI. fejezet: Számítástechnikai export és import

A programban R-gépek, részegységek és alkatrészek importjá-ra 135,5 millió, termelőeszközök, nagyobb értékű berendezések, részegységek és alkatrészek importjára pedig 3,8 millió rubel áll rendelkezésre. Ennek ellentételezésére 146,2 millió rubel értékű számítástechnikai eszközt kell exportálni szocialista relációban.

A fejlesztésekhez szükséges összes tőkés import értéke 65 millió USD, ezen belül 22 millió dollár fordítható számítógép-beszerzés-re (az R-gépek esetleges késéséből, illetve kezdeti alkalmazástech-nikai hiányosságiból fakadó nehézségek kiegyenlítésére).

• VII. fejezet: Szakemberképzés és tájékoztatás

Az általános és a szakirányú közép- és felsőfokú oktatás révén el kell érni, hogy a számítástechnikai ismeretek az általános művelt-ség részévé váljanak és kellő számban álljanak rendelkezésre szak-emberek a számítástechnika eszközök működtetésére és hatékony kihasználására, különösen az államigazgatási és vállalati szféra vezető pozícióiban.

Az SzKFP a horizontális számítástechnika-alkalmazási feladatok koordinálásával, valamint a központi fejlesztések szervezésével és ezek intézményrendszerének kialakításával jelentős hatást gyakorolt a köz-igazgatásra. Nélkülözhetetlen bázist szolgáltatott az államigazgatási informatika, az alapnyilvántartások és a tanácsi informatika fejleszté-séhez is. Emellett stratégiai szerepet játszott a hazai számítástechnikai kultúra megalapozásában és elterjesztésében azzal, hogy lehetővé tet-te sok számítógép beszerzését és ezáltal a számítástet-technika széleskö-rű felhasználását, s megalapozta a számítástechnikai eszközök hazai gyártását és folyamatos fejlesztését.

Stratégiai szerepe tetten érhető volt az alkalmazások fejlesztésé-ben, az oktatásban és a tájékoztatásban, a számítástechnikai statisztika kialakításában, a jogi és a közgazdasági szabályozásban, valamint az államigazgatási alkalmazások széleskörű elterjesztésében és összehan-golásában. Sikeresen közreműködött továbbá a tanácsi alkalmazások beindításában, az ágazati alkalmazások fejlesztésében, az államigaz-gatási alapnyilvántartások automatizálásában, a közös felhasználású államigazgatási számítógépes szolgáltatás (ÁSzSz) beindításában, az országos bérmunkahálózat kialakításában (SzÜV), a legjobb alkalma-zások elterjesztésében, az infrastruktúra intenzív fejlesztésében, sőt a gépbeszerzések és az import koordinálásában is.

Az SzKFP mindezeken túl a társadalmi kultúraváltás programjává is lett azáltal, hogy felkeltette az igényt a számítástechnika alkalmazása iránt mind az állami irányításban, mind a közgondolkodásban, és széles körben lehetővé tette a szükséges eszközök használatát. A politikai veze-tés támogatása és az állami szerepvállalás kedvező politikai-társadalmi környezetet alakított ki, megteremtette a bizalmat a számítástechnika iránt, s az ismeretterjesztés és tájékoztatás révén társadalmilag elfoga-dottá tette az új technológia alkalmazását az élet számos területén.

Az SzKFP egyszersmind kormányzati szintű stratégiaként is műkö-dött, amely irányította a szakmai és pénzügyi tervezést, és bár az ága-zatok feladatává tette a teendők elvégzését, egy kézben tartotta ennek ellenőrzését. Evégett kialakította a megfelelő jogi és közgazdasági szabá-lyozást, összehangolta a megvalósítás lépéseit, és folyamatosan bővítette az együttműködés feltételeit. Mindezzel voltaképpen egyfajta kultúra-váltást katalizált, ami az egész társadalom érdekeit szolgálta.