A Központi Statisztikai Hivatal különleges szerepe

Az 1949-es népszámlálás fordulópontot jelentett a gépi adatfeldolgo-zásban, addig ugyanis igen sok „szellemi szükségmunkást” foglal-koztattak az adatok kézi feldolgozásában, és még így is évekig tartott, amíg a népszámlálás adatait feldolgozták. A KSH részéről megjelent az igény, hogy lényegesen gyorsabban összesítsék az adatokat, mint eddig, s ehhez a gépi adatfeldolgozást hívták segítségül. Ez volt az első olyan nagy adattömegen végzett, nagy számításigényű feladat, amelyet lyukkártyás gépekkel végeztek el.

Mivel ennek a feladatnak az elvégzéséhez lényegesen több adatfel-dolgozó gépre volt szükség, mint máskor, 1952-ben a KSH kezdeménye-zésére a Minisztertanács úgy döntött, hogy a felesleges kapacitásokkal való gazdálkodásra felhatalmazza a KSH elnökét. Ez a hatáskör képezte később az alapját annak, hogy a KSH – az OMFB és az MTA mellett – egészen a rendszerváltásig a hazai számítástechnika egyik legfontosabb, a közigazgatási területen meghatározó fontosságú szereplője lehetett.

Erre az időszakra, az ’50-es évek elejére esett az ágazati ügyvitelszer-vező intézetek megalakulása is, melynek elősegítésére az előbbi miniszter-tanácsi döntés értelmében a KSH átadott néhányat a felesleges gépekből a rájuk igényt tartó ágazatoknak, és ekkor alapította meg a Számítástechni-kai és Ügyvitelszervező Vállalat (SZÜV) ősét is a Ludovika épületében.

Az intézményrendszer kiépítése

A hazai számítástechnikai kultúra kialakulásában két ágat különböztet-hetünk meg: a kibernetikai ágnak az MTA AKI, az ügyvitel-gépesítési ágnak pedig 1953-tól kezdve a KSH volt az állam részéről a gazdája.

Az 1949-es népszámlálás adatainak feldolgozása során szerzett tapasz-talatok hasznosítására az ’50-es évtized elején megalakult a Gépi Adat-feldolgozó Vállalat (GAV), majd jogutódjaként a Számítástechnikai és Ügyvitelszervezési Vállalat (SzÜV) (amellyel részletesen a 2.5.3 alpont-ban foglalkozunk). Az 1959-ben alapított Országos Ügyvitelgépesítési Felügyelet (OÜF) a következő feladatokat kapta:

• adatfeldolgozó gépek (tőkés importból: Bull-Gamma, ICL, Univac, IBM stb., szocialista importból Ural, ODRA és Minszk típusú gé-pek) beszerzése és elosztása, valamint felhasználásuk ellenőrzése;

• a szükséges felhasználói ismeretek oktatása, beleértve az általános szakmai tájékoztatást és a tankönyvkiadást is.¹¹³

1965-ben jött létre az Információfeldolgozási Laboratórium (INFELOR) - bővebben ld. a 2.3.4 alpontban. Az új gazdasági me-chanizmus (1968) bevezetésével anakronisztikussá vált OÜF funkci-óit részben a Számítástechnikai Oktató Központ (SzÁMOK), részben a Számítástechnikai Tájékoztató Iroda (SzTI) vette át. Az alkalmazás-fejlesztés felelőse változatlanul az INFELOR maradt, az ESzR együtt-működésből eredő feladatok megoldása pedig az AIR Irodára hárult.

Az SzKFP keretében az ágazati számítástechnikai alkalmazásokat a KSH-nak kellett összehangolnia, amely ebből a célból 1972-ben létrehoz-ta az Országos Számítástechnika-alkalmazási Irodát (OSzI), a következő feladatkörökkel:

• a számítástechnikai alkalmazások országos szintű elvi irányítása és koordinálása;

• az alkalmazás-fejlesztés távlati, országos szintű tervezése (beleért-ve a kutatás-fejlesztést is), és ehhez irányel(beleért-vek kidolgozása;

• a KSH elnökének felügyelete alá tartozó számítástechnika-alkal-mazási szerveknél dolgozó alkalmazottak tanfolyami képzésének és tájékoztatásának megszervezése;

• regionális számítógépes bérmunka-hálózat létrehozása;

• az Államigazgatási Számítógépes Szolgálat létrehozásának irányí-tása és felügyelete;

• az AIR Iroda munkájának szakmai irányítása.

Amikor 1973-ban újra központosították a számítógép-elosztás fel-ügyeletét, ezt a feladatot is az OSzI kapta meg. Az OSzI feladatait 1980-ban a KSH Számítástechnika-alkalmazási Főosztálya vette át.

Az ESZR műszaki eszközeinek komplex kiszolgálására (beszer-zés, üzembe helye(beszer-zés, szerviz) az Országos Számítástechnikai Vállalat (NOTO OSzV) kapott megbízást.

A KSH mindenkor követte a számítástechnikában zajló változásokat és intézményeinek feladatköreit folyamatosan ezekhez igazította.

A számítástechnikai alkalmazások országos elterjesztése és felügyelete

A Gazdasági Bizottság (GB) 1968-as határozata a KSH felelősségi kö-rébe sorolta az államigazgatási és költségvetési intézményeknél a köz-ponti irányítási feladatok megoldására szolgáló számítógépek kapaci-táskihasználási rendjének kidolgozását; új funkcióként pedig a KSH-t és a PM-et bízta meg, hogy dolgozza ki a számítógépek államigazgatási alkalmazásának távlati fejlesztési programját.

Az SzKFP-t felügyelő SzTB méltányolta a KSH addigi tevékenysé-gét, és a KSH elnökét bízta meg a számítástechnikai alkalmazásoknak mind országos szakmai felügyeletével, mind pedig ágazati szintű ösz-szehangolásával. Ebben a feladatkörében – a többi tárcával együttmű-ködve – ki kellett dolgoznia az elkövetkező időszak fejlesztési célkitű-zéseit, súlypontjait és feltételrendszerét, fi gyelembe véve a szükséges infrastrukturális fejlesztéseket is. A döntés értelmében irányítási és koordinálási feladatokat látott el a számítástechnikai tanfolyami kép-zés és továbbképkép-zés, a számítástechnikai tájékoztatás és dokumentá-ció, az alkalmazásfejlesztés, valamint a regionális bérmunkahálózat fejlesztése terén is.

A határozat a KSH-ra bízta, hogy az SzTB-vel egyetértésben fogal-mazzon meg irányelveket a SzAB-ok tevékenységéhez, és koordinálja ezeknek a munkáját. A határozat felhatalmazta a pénzügyminisztert, hogy a KSH elnökének javaslata alapján gondoskodjék az SzKFP meg-valósításához szükséges forrásokról.

A Számítástechnika-alkalmazási Főosztály működése

A horizontális és az ágazati koordinációs feladatokat 1980-tól a KSH Számítástechnika-alkalmazási Főosztálya látta el.¹¹⁴ Ez a főosztály vet-te át az OSzI fenvet-tebb felsorolt feladatait, s emellett felelősségi körébe tartozott

• a SzAB-ok tevékenységének összehangolása az országos számítás-technikai alkalmazási célok megvalósítása érdekében;

• a számítástechnika-alkalmazás fejlesztési céljainak eléréséhez szükséges pénzügyi feltételek tervezése, valamint a számítástech-nikai eszközök beszerzésének és elosztásának országos felügyelete az SzTB-vel egyetértésben;

• a KSH felügyelete alá tartozó számítástechnika intézmények – a SzámKI, a NOTO OSzV és az AIR Iroda – működésének szakmai irányítása és összehangolása, és végül

• a regionális bérmunka-hálózat fejlesztése.

• A számítástechnika-alkalmazás ágazati irányítása az intenzív szakaszban Hatásait tekintve az SzKFP teljesítése úgy szakaszolható, hogy 1975-ig sikerült lerakni a számítástechnikai kultúra alapjait, ezt követően 1980-ig erőteljes mennyiségi növekedés következett, majd 1981-től in-tenzív fejlődés indult.

A harmadik szakaszban egyértelműen előtérbe kerültek az alkalma-zások, jellemzővé vált a számítástechnika szélesebb körű elterjedése és a nagyobb arányú hozzáférés, a lehetőségek kibővülése. A számítástech-nika teret nyert az állami irányításban és bevonult a közgondolkodásba;

megteremtődött a bizalom a számítástechnika iránt. A széleskörű tájé-koztatás, ismeretterjesztés és oktatás hatására mind többen rendelkez-tek a számítástechnika igénybevételéhez és előnyeinek kihasználásához szükséges ismeretekkel.

Ugyanekkor a számítástechnika-alkalmazás ágazati irányítása továb-bi új célkitűzések mentén haladt és ezeknek megfelelő hatásokat ért el:

• Kezdeményezte korszerű számítástechnikai rendszerek meghono-sítását és az irányítás eszközeivel támogatta megvalósításukat.

• Érzékelve a folyamat jelentőségét, elősegítette a mikroszámítógé-pek elterjedését és támogatta vállalkozások létrehozását.

• Tevőlegesen támogatta a modern információtechnológiai eszközök és módszerek felhasználását a közigazgatásban a központi állam-igazgatási információrendszerek és az alapnyilvántartások területén.

• Szorgalmazta a tanácsi informatikai rendszer megtervezését, meg-alapozását és fejlesztését.

• Az új eszközöknek és módszereknek az állami irányításba és a köz-gondolkodásba történő bevezetésével, továbbá a statisztikai méré-sek megindításával és a jogszabályok ilyen irányú módosításával előmozdította a korszerű információtechnikán alapuló magyar in-formációgazdaság létrejöttét. Tevékenységének kiemelt részeként részt vett a kormányzati információpolitika megalapozásában és elveinek megfogalmazásában.

• Létrehozta és gondozta a számítástechnika-alkalmazás hazai és nem-zetközi tendenciáinak feltárásához szükséges piaci információs bázist.

• Tájékoztatási tevékenysége keretében támogatta a havonta meg-jelenő Számítástechnika és a kéthavonta megjelenő, tudományos igényű Információ Elektronika című folyóiratok kiadását.

• Szabályozási tevékenysége keretében gondozta a számítástechni-ka-alkalmazási termékek jegyzékét, közreműködött a számítás-technikai szolgáltatások árképzésében, és támogatta a szoftverek jogi védelmének korszerűsítését.

Az információs törvény tervezetének kidolgozása

A szabályozási munka speciális részeként 1984-től a KSH felügyelte az úgynevezett információs törvény előkészítését, és széleskörű szakmai és tudományos bázis megszervezésével elősegítette a törvénytervezet kidolgozását. Ennek kapcsán közreműködött az általános európai gya-korlatnak megfelelő információ-hozzáférés és -felhasználás törvényes alapjainak megteremtésében.¹¹⁵

A törvénytervezet ötlete a ’80-as évtized kezdetére nyúlik vissza.

Ennek első dokumentuma a dr. Vámos Tibor által a KSH elnökének írt levél, amelyben az előterjesztő javasolja informatikai törvény meg-alkotását és mellékeli a törvényjavaslat második tervezetét. (KSH Le-véltár, G2, 1981. december 29.) Eszerint a törvény „meghatározná az adatok hozzáférésének és felhasználásának körét, feltételeit és szer-vezeti hátterét”, továbbá szabályozná „a munkahelyi és közigazgatási demokrácia nyíltságának, s az állampolgárok magánszemélyi jogainak (privacy) viszonyát”. A javaslatról a KSH elnöke egyetértően tájékoz-tatta az MSzMP KB Gazdaságpolitikai Osztályát, jelezve, hogy a KSH kész részt vállalni a munkában.

A kérdés nagyobb nyilvánosságot először Vámos Tibornak a Magyar Tudományban megjelent cikkében kapott (Információ és társadalom, 1982. november, 796-802.o.), amely a személyes adatok védelmének, az információs önrendelkezési jognak, az információszabadságnak és a közérdekű adatok nyilvánosságának törvényi szabályozását sürgette.

A közigazgatás malmai lassan őrölnek, a KSH illetékes számítás-technikai szakemberei azonban nem hagyták kihűlni a vasat. Többszöri sürgetésüknek köszönhetően a Hivatal elnöke 1984-ben levélben fordult a Minisztertanács akkori elnökéhez, Lázár Györgyhöz, állásfoglalását kérve „átfogó úgynevezett ’információs törvény’ kibocsátására irányuló munka megkezdéséről” és „annak megvitatásáról, hogy indokolt és cél-szerű-e új, átfogó jogszabály alkotását javasolni” egy erre a célra létreho-zott bilétreho-zottság keretében (Iktatószám: 226/Eln. 84. KSH Levéltár, G2/7.).

Lázár György hozzájárulásával megalakult az Információszabályozási Munkabizottság, amelybe tagokat delegáltak a minisztériumok és más országos szervek, s tevékenységét a munkabizottság tagjaiként tudósok, jeles jogászok és szakértők is támogatták tanulmányok, szabályozási koncepciók és tervezetek kidolgozásával.

Az információs törvény megalkotására vonatkozó javaslat – még min-dig fedőnéven, talán éppen azért, mert így ártalmatlannak tűnhetett a po-litikai döntéshozók számára – 1987-ben hivatalosan is bekerült az 1988-1990. évi törvényalkotási tervbe. Az évek során az „információs” vagy

„informatikai” jelző lekopott róla, s a törvénytervezet egyre inkább a sze-mélyes adatok kezeléséről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szólt.¹¹⁶ A törvényalkotási tervben foglaltaknak eleget téve a Minisztertanács megtárgyalta és jóváhagyta a KSH-nak a törvény elveit tartalmazó elő-terjesztését (A Minisztertanács 3022/1989. határozata a személyes ada-tok kezeléséről és a közérdekű adaada-tok nyilvánosságáról szóló törvény elveiről), rendelkezve arról is, hogy „a törvénytervezetet a Központi Sta-tisztikai Hivatal Elnöke és az igazságügy-miniszter 1990. december 31-ig terjessze a Minisztertanács elé”.

Bár a KSH elnöke később meghátrált a konkrét javaslattétel elől és leállította az előkészítő munkákat,¹¹⁷ az igazságügyminiszter eleget tett kötelezettségének, és 1992. október 27-i ülésnapján az Ország-gyűlés elfogadta a törvényjavaslatot (1992: LXIII. törvény a szemé-lyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról). A törvény végleges változata – a KSH javaslata alapján – szabályozza mindazokat az adatokra vonatkozó jogokat és kötelezettségeket, ame-lyek a személyes adatok esetében az információs önrendelkezés, a

közérdekű adatok esetében pedig az információszabadság körébe tar-toznak, amiért törvény nemzetközi elismerésben részesült.

A számítástechnika-alkalmazás ágazati irányítása a fenti tevékenységé-vel nem csupán befolyásolta a számítástechnikai szakma fejlődését, hanem egyértelműen és folyamatosan fel is használta az elért eredményeket.