A levélanatómiai vizsgálatok eredményei

Az általunk vizsgált fajok dorziventrális (bifaciális) levelének mezofilluma heterogén, azaz a levél egyik oldalán jelen van az oszlopos asszimiláló alapszövet, míg a másik oldalán a szivacsos parenchima. A sztómák mindegyik fajnál a fonákon helyezkednek el (hiposztómia).

A levéllemez vastagságának és kutikulával borítottságának a mértéke a 7. táblázatban található. A szárazságtűrő növények levelei vastagok, az epidermiszt vastag kutikula borítja és általában jellemző rájuk a fokozott szőrözöttség (Eames és Macdaniels, 2001). Ezek a szőrök visszaverik a napfényt és zárt, szélmentes mikroklímát biztosítanak a gázcserenyílásoknak, nagyon hatékonyan csökkentve a párologtatást. Éppen e szőrözöttség miatt nem tudtuk a fonáki kutikula vastagságát megmérni és a sztómákat szemrevételezni a V. x pragense-nél.

7. táblázat: A levélanatómiailag is vizsgált fajok levelének néhány paramétere, azok átlaga és szórása (* az eredeti kísérletben nem szereplő faj, lásd 5.10 fejezet)

A vizsgált fajok színi kutikula vastagsága (µm) fonáki kutikula vastagsága (µm) színi bőrszövet vastagsága (µm) levéllemez vastagsága (µm) oszlopos parenchima vastagsága (µm) 10 oszlop szélessége (µm) sztómaszám (db/mm2) sztóma nagyság (µm2)

Ilex aquifolium * 19 ± 4 13 ± 3 42 ± 8 484 ± 29 103 ± 15 123 ± 20 95 ± 12 Ilex cornuta 15 ± 4 10 ± 1 28 ± 5 470 ± 22 134 ± 8 117 ± 10 154 ± 45 16 ±0,28 Nandina domestica 4 ± 1 3 ± 1 16 ± 3 197 ± 6 92 ± 13 147 ± 18 266 ± 40 4 ± 0,15 Viburnum

cinnamonifolium 11 ± 1 5 ± 1 23 ± 1 419 ± 16 141 ± 23 174 ± 20 384 ± 51 4 ± 0,13 Viburnum x

pragense * 7 ± 1 - 16 ± 1 235 ± 14 76 ± 5 126 ± 12 - -

Viburnum tinus 5 ± 2 3 ± 1 18 ± 2 264 ± 45 82 ± 6 168 ± 18 179 ± 30 9 ± 0,25

A 7. táblázatban foglaltak alapján az Ilex fajok és a V. cinnamonifolium tűnik a levéllemez vastagsága miatt szárazságtűrőnek, de az Ilex fajok leveleit vastag kutikula is védi.

A N. domestica kivételével a színi kutikula mindenütt vastagabb, mint a fonáki. Kummerow (1973) szerint a xerofita növények jellemzői közé tartozik még a nagyobb sztóma sűrűség is, ami jelen esetben a V. cinnamonifolium jellemzője, azonban Huzsvai et al. (2004) szerint ez fajra, fajtára jellemző bélyeg.

6.6.1 Az Ilex aquifolium levélanatómiai vizsgálatának eredménye

A színi epidermiszt 2-3 sejtsor alkotja, amely a szárazságtűrő növények levélanatómiájára jellemző bélyeg (69. ábra).

69. ábra. Az I. aquifolium levélmetszete

A szivacsos parenchimában kalcium-oxalát rozetta kristályok találhatóak és számos

sejtközötti járatot is találunk benne. A paliszád parenchima 2 (3) sejtsorból áll, sejtjei szorosan kapcsolódnak egymáshoz. A levelek kopaszok, viszont vastag kutikula borítja őket. A sztómák melléksejt nélküliek (70. ábra), vagyis anomocitikusak. A sztómák zárósejtjei egy sejtsornyival kiemelkednek az epidermiszből és a bőrszöveti sejtek fölé emelkednek, ami meglepő, hiszen ez a sztóma pozíció inkább a jó vízellátottságú leveleknél szokott előfordulni, és a levél többi anatómiai bélyege (vastag kutikula, több sejtsoros epidermisz) inkább szárazságtűrő karakterre utal.

70. ábra. Az I. aquifolium epidermisz-nyúzata (x 80)

Larcher (2003) irodalmi adataihoz képest (200-600 db/mm²) ennél a fajnál jóval kevesebb sztómát (95 ± 12 db/mm²) számoltunk meg.

6.6.2 Az Ilex cornuta levélanatómiai vizsgálatának eredménye

A színi bőrszövet 1 sor sejtből áll, felszínét vastag kutikula borítja (71. ábra). Az oszlopos parenchima 4 sor sejtből áll, amelyek nagyon szorosan tapadnak egymáshoz.

71. ábra. I. cornuta levélmetszete

Négy paliszád rétegre nagyon ritkán látunk példát a lomblevelekben, gyakoribb, hogy csupán 1 vagy 2 sejtsorba rendeződnek az oszlop alakú sejtek. A szivacsos parenchimában nagy sejtközötti járatokat találunk. A sztómák melléksejt nélküliek (72. ábra), vagyis anomocitikusak, zárósejtjei az epidermisz sejtekkel egy szintben helyezkednek el, nyitott állapotban fél sejtsornyival a bőrszöveti sejtek fölé emelkednek. A mezofillumban, főleg a paliszád parenchimában, kalcium-oxalát tartalmú rozetta kristályok találhatóak. A levelek kopaszok. Ennél a fajnál is, hasonlóan az előzőhöz, keverednek a szárazságtűrésre utaló bélyegek (vastag levéllemez, vastag kutikula) a higrofita életmódhoz szokott növények ismertetőjegyeivel (sztóma elhelyezkedés).

72. ábra. I. cornuta epidermisz-nyúzata (x 80)

Larcher (2003) adataival összevetve ennek a fajnak kevesebb a sztómaszáma (154 ± 45 db/mm²), mint ami általában az örökzöld lomblevelű fajokat jellemzi.

6.6.3 A Nandina domestica levélanatómiai vizsgálatának eredménye

A levéllemez (lásd a 7. táblázatot) – az előzőekben jellemzett Ilex nemzetséggel szemben – meglehetősen vékony, felszínét kutikula csak nagyon vékonyan fedi be (73. ábra).

73. ábra. A N. domestica levélmetszete

A színi bőrszövetet 1 sejtsor alkotja, az oszlopos parenchima réteget 2 sejtsor, a szivacsos parenchimában alig vannak interceluláris terek. A sztómák Watson és Dallwitz (1991) leírásával összhangban anomocitikusak (74. ábra), zárósejtjei kissé kiemelkednek a fonák bőrszövetéből. Kalcium-oxalát oszlopos hasábkristályok találhatóak a mezofillumban.

A levelek kopaszok. A trichómák hiánya, a vékony levéllemez, a vékony kutikula és a kissé az epidermisz szintje fölé emelkedő sztóma zárósejtek arra utalnak, hogy a növény kevésbé szárazságtűrő, jobb vízellátottságot igényel, mint pl. az Ilex taxonok.

74. ábra. A N. domestica epidermisz-nyúzata (x 80)

Ennek a fajnak a sztómaszáma (266 ± 40 db/mm²) megfelel Larcher (2003) által

közölt örökzöld lomblevelű fajokra jellemző sztómaszámnak.

6.6.4 A Viburnum cinnamonifolium levélanatómiai vizsgálatának eredménye

A színi bőrszövet 1 sor sejtből áll. A szivacsos parenchimában sok az intercelluláris tér. Az oszlopos parenchima 2-3 sejtsor vastag (75. ábra).

75. ábra. A V. cinnamonifolium levélmetszete

A sztómák anomocitikusak (76. ábra), a zárósejtjei az epidermisz sejtekkel egy szintben találhatóak, ami a mezofiton növények bélyege. Az epidermisz papillázott, a papillák leggyakrabban a főér régiójában és a levél csúcsi részén figyelhetőek meg. A mezofillumban kalcium-oxalát tartalmú rozetta kristályok találhatóak Erőteljes, el nem ágazó, soksejtű fedőszőröket is találunk a levelek színén. Vastag kutikula borítja a színi epidermiszt, míg vékonyabb a fonákit. Mindezek alapján a faj a szárazságtűrő növények jegyeit is magán viseli.

76. ábra. A V. cinnamonifolium epidermisz-nyúzata (x 80)

Az általunk vizsgált fajok közül ennek a fajnak vannak a legsűrűbben a sztómái (384 ± 51 db/mm²), ami jóval több, mint amit Zarinkamar (2007) mért a lombhullató V. lantana faj esetén (143 db/ mm²).

6.6.5 A Viburnum x pragense levélanatómiai vizsgálatának eredménye

A színi bőrszövet felszíne a főér mentén erősen papillázott, kutikula is borítja, a fonáki oldalt viszont sűrű szőrzet, mely pikkely- és csillagszőrökből áll (78. ábra).

77. ábra. A V. x pragense levélmetszete

Az oszlopos parenchima 1-2 sejtsorból áll (77. ábra), a szivacsos rétegben alig vannak sejtközötti járatok. Rengeteg rozetta kristály található a levél mezofillumában. A zárt sztómák zárósejtjei kissé, a nyitottak teljesen kiemelkednek a bőrszövetből, amit egy sejtsor alkot.

Ennél a fajnál is keverednek a szárazságtűrésre utaló bélyegek (fedőszőrök nagy számban)

azokkal, amelyek inkább a jobb vízellátottságot kedvelő növényekre jellemzőek (a bőrszövetből kiemelkedő sztómák).

78. ábra A V. x pragense epidermisz-nyúzata (x 80)

A nagy számban a fonákon elhelyezkedő fedőszőrök miatt nem tudtuk a sztóma számolást elvégezni.

6.6.6 A Viburnum tinus levélanatómiai vizsgálatának eredménye

A levelek kopaszok, de az epidermisz papillázott, amely főleg a főér mentén figyelhető meg (79. ábra).

79. ábra. A V. tinus levélmetszete

Az oszlopos parenchima 1 sejtsornyi vastag, ahol a sejtek nem kapcsolódnak szorosan

egymáshoz. A szivacsos parenchimában nagy sejtközötti járatokat találunk. A mezofillumban rozetta kristályok találhatóak. A sztómák paracitikusak (80. ábra), vagyis a melléksejtek hossztengelye párhuzamos a zárósejtekével, ami a Viburnum nemzetségben előfordulhat. A zárósejtjei a bőrszöveti sejtekkel egy sorban helyezkednek el. Ez utóbbi, mezofita ismertetőjegytől eltekintve, szárazságtűrő növényről beszélhetünk.

80. ábra. A V. tinus epidermisz-nyúzata (x 80)

A sztómaszáma (179 ± 30 db/mm²), ami Zarinkamar (2007) által a Caprifoliaceae családnál mért átlagos értéknek felel meg, azonban elmarad Larcher (2003) által említett, a lomblevelű örökzöld fajokra jellemző értékektől.