A kísérletekben szereplő növényanyag bemutatása

Aucuba japonica Thunb. (Cornaceae) – Babérsom

1-2 m magas vastag, zöld ágú, örökzöld cserje. Keresztben átellenes, ritkásan, durván fogazott levelei fényes élénkzöldek. Kétlaki növény. Apró, barnászöld virágai a tél végén nyílnak. A nőivarú növények piros húsú termése ősszel érik és a következő év tavaszáig az új virágok nyílásáig díszít.

Hazája Japán. Nálunk elsősorban hidegházi cserepes dísznövényként ismert és csak másodsorban szabadba is kiültethető cserjeként. Páraigényes mezofiton. Árnyékvédelmet kapjon és lombtakarással teleltessük, mert télen levelei vagy az egész növény is elfagyhat (Schmidt és Tóth 2006).

Aucuba japonica Thunb. 'Rozzanie' (Cornaceae) – Rozzanie babérsom

Kompakt bokor, 90 cm magas (33. ábra). Levelei keresztben átellenesek, csillogó sötétzöldek, a levél alakja elliptikus, a csúcsi részen néhány durva foggal. Nagy, fénylő piros terméseket hoz. A kereskedelmi termeléshez nagyon lassú növekedésű fajta (Dirr, 2009).

Cotoneaster franchetii Bois (Rosaceae) - Vaskos levelű madárbirs

1,5–2 m magas, felfelé törő, majd oldalra kihajló ágú télizöld, védett helyen örökzöld, árnyékban viszont áttelelő lombú cserje. Fiatal hajtásai sűrűn szőrösek, később kopaszodók, a vesszők barnák. 2–3,5 cm-es hosszúkás tojásdad vagy széles lándzsás, hegyes vagy kihegyezett csúcsú, széles ékvállú, kissé bőrszerű, az ereknél bemélyedő levelei felül gyengén fénylő sötétzöldek, kopaszodók, a fonákon sárgás molyhosak és a hosszúhajtásokon többnyire kétsorosan állnak. A levélnyél 1–3 mm hosszú, fehér vagy rózsaszínes, 0,8-1 cm nagyságú virágai 5–15-ösével csoportosulva május–júniusban nyílnak (34. ábra). A csésze bozontos szőrös, a háromszögletű csészelevelek kihegyezettek. 6–9 mm-es, tojás alakú vagy hosszúkás, fényes termései narancs- vagy cinóbervörösek, bennük többnyire 3 kőmaggal. Fő dísze a sokáig megmaradó, szép színű rengeteg termése, ami napos helyen részben sárgás- vagy narancsvörösre színeződik. Szoliternek, csoportcserjének vagy nyírott sövénynek alkalmas.

Hazája DNy-Kína (Tóth, 2012).

Elaeagnus pungens Thunb. (Elaeagnaceae) - Örökzöld ezüstfa

2-3 m magas, széles bokrú, örökzöld cserje. Hajtásai, vesszői sűrűn barna pikkelyekkel fedettek, a hosszúhajtásokon elszórtan erős tövisekkel. 5-10 cm-es, hosszúkás vagy elliptikus, fodros szélű, hullámos élű levelei felül fényes sötétzöldek, kezdetben pikkelyszőrösek, később kopaszok, a fonákon tompán ezüstösek, néhány nagy, barna, pontszerű pikkellyel. A levéllemez hegyes, vagy tompa, a levélváll lekerekített, a levélnyél 6-12 mm-es, barna. 1 cm hosszú, ezüstösfehér, illatos virágai (1)-3-asával a levélhónaljakban október-novemberben nyílnak. Kezdetben barna, aztán barnásvörös, ellipszoid alakú, 1,5 cm-es termései a következő évben, májusban érnek.

Hazája ÉK-Kína, Japán (Tóth, 2012).

Elaeagnus pungens Thunb. 'Maculata Aurea' (Elaeagnaceae) - Szúrós ezüstfa, örökzöld ezüstfa

150–200 cm magas, 200 cm átmérőjű örökzöld cserje (35. ábra). Hajtásai, vesszői sűrűn barna pikkelyekkel fedettek. Az 5-10 cm-es hosszúkás vagy elliptikus, fodros szélű, hullámos élű, széles tojásdad sötétzöld színű leveleinek a közepén aranyszínű markáns folt található. A szórt állású levelek kezdetben pikkelyszőrösek, később kopaszok, a fonákon tompán ezüstösek, néhány nagy, barna, pontszerű pikkellyel. A levéllemez hegyes vagy tompa, a levélváll lekerekített, a levélnyél 6–12 mm-es, barna. Az 1 cm hosszú, sárgás krémszínű, édes illatú virágai (1)–3-asával a levélhónaljakban, októberben és novemberben nyílnak. A kezdetben barna, majd barnásvörös ellipszoid alakú, 1,5 cm-es termései a következő évben, májusban érnek (Tóth, 2012).

Ilex cornuta Lindl. and Paxt. (Aquifoliaceae) - Szarvas magyal

Örökzöld cserje, vagy kis fa, amely 240–300 cm, de akár 750 cm magas is lehet. Az idősebb példányok a magasságuknál szélesebbek. A hajtások és a törzs sima szürke. A levelek szórt állásúak, egyszerűek, rövid szárúak, hosszúkásak-sarkosak, bőrszerűek. Hosszuk 3,8–10 cm, 2,5–7,5 cm szélesek, 3 erős, majdnem azonos tüskével a széles csúcson és 1 vagy 2 tüskével az alapi rész mindkét oldalán. A tüskék száma 5–9 közt változik, de az idősebb egyedekről már hiányozhat a tüske a levélalapnál. Fénylő sötétzöld a levél színe, sárgászöld a fonákja. A virágok kicsik és piszkos fehérek, 4 szirmúak, 0,6–0,9 cm szélesek, a hímivarúak 4 porzószállal, a nőivarúak nagy, zöld, kerek magházzal rendelkeznek s a levelek hónaljában helyezkednek el. A hím virágoknak émelyítően édes illata van. Késő márciusban kora áprilisban virágzik Athensban (Georgia, USA). Tökéletes méhlegelő, döngicsélő tömeg veszi

körül a szezon első édes nektárját. A termése változó színű az élénkpirostól a vérvörösig (36.

ábra), amelyek 0,6–0,9 cm átmérőjűek, kerekek és 0,9–0,6cm hosszú száruk van. Ellenállnak a télnek, elegánsak, de elveszítik a színűeket és lehullnak február környékén, ha hideg a tél.

Sajnos a kortárs tájépítészet nem alkalmazza ezt a fajt, míg a fajtáit az unalomig (Dirr 2009), ugyanakkor, ha megbízható, „golyóálló” növényre van szükség, akkor az I. cornuta és fajtái kitűnőek.

Származása: Kelet-Kína, Korea (Dirr, 2009).

Ligustrum sinense Lour. (Oleaceae) - Kínai fagyal

Örökzöld, félörökzöld, hideg éghajlaton lombhullató növény (Dirr, 2009). 3–4 m magas, sűrűn elágazó, széles bokrú cserje, hazájában olykor kis fa. Hajtásai szürkés sárgán, sűrűn szőrösek. 3–7 cm hosszú levelei elliptikusak vagy megnyúlt tojásdadok, hegyesek vagy tompák, széles ék- vagy lekerekített vállúak; felül fénytelen zöldek, a fonákon halványabb sárgászöldek és a főéren szőrösek. A levelek keresztben átellenesek. A levélnyél 3–6 mm hosszú. Igen illatos, fehér vagy sárgásfehér virágai június–júliusban 8–10 cm-es bugákban nyílnak (37. ábra). A pártacső rövidebb, mint a pártacimpa vagy azokkal egyenlő hosszúságú.

A sárga portokú porzók a csőből kissé kiemelkednek. A virágzati tengely és a csésze szőrös. 4 mm-es, gömbölyded, vöröses fekete termése sokáig a bokron marad.

A fagyalok között az egyetlen faj, mely kifejezetten virágos cserjének tekinthető, mert dúsabban hozza a többiekéhez képest nagyobb, szélesebb virágzatát. Erős, kellemes illata és nyári virágzása még növeli az értékét. Szoliternek, vagy kisebb, laza csoportba ültessük, sövénynek nem való. Jól fejlődik erős árnyékban és tűző napon is, áthatolhatatlan bozóttá képes válni. Hazája Kína (Tóth, 2012).

Ligustrum texanum Thunb. (syn.: Ligustrum japonicum var. texanum) (Oleaceae)- Japán fagyal

Felfelé növő örökzöld cserje, nagyon sűrű, sötétzöld, fénylő lombbal, de kis fává is fejlődhet. 180–360 cm magas, 180–240 (360) cm széles, de 450–540 cm magasra és szélesre is megnőhet. A levelei keresztben átellenesek, egyszerűek, alakjuk a széles oválistól az ovális négyzetesig változik, hosszuk 3,8–10 cm és szélességük 1,9–5 cm. A fonákon 4–5 határozott érpár látható, a széle és középső ér pirosas. A levél színe fényes sötétzöld, majdnem fekete, bőrszerű, sima, a levél szára 0,6 cm hosszú. A rügyek zsindelyesek, többé-kevésbé 4 oldalúak, 0,3–0,6 cm hosszúak, barnák és fényesek. A hajtás egyszerű, majdnem négyszögletes, fényes, zöld a csúcshoz közel szürkésbarnák, bőségesen pontozott nagy kiemelkedő szürke

lenticellákkal, a nóduszok belapítottak, a bél zöld. A virágai krémesen fehérek, illatosak, 5–15 cm széles és hosszú, relatív szűken elágazó, piramis alakú virágfüzérben találhatóak, május közepén–végén virágzik Athénban (USA). Az illata tipikus fagyal, amely sok emberre veszélyes, allergén. A virágok hosszú időn át virítanak, a párta hossza kétszerese a csészének, hasonlóan a L. lucidum-hoz. A termése fekete, sima felületű, viaszos, ovális alakú csonthéjas termés (38. ábra), szeptemberben–októberben érik, gyakran egész télen át díszít.

A különböző talajtípusokhoz jól alkalmazkodik, de valószínűleg a tartós vízborítottságot nem bírná. Meglehetősen sótűrő, napon és árnyékban is jól fejlődik. Ellenáll az erős metszésnek, ezért gyakran formára nyesik, azonban a metszés elcsúfíthatja és ekkor geometrikus zöld „gombóccá” válik. A fenntartása egyszerűnek mondható, mert még akkor is jól fejlődik, ha elhanyagolják. Széleskörűen alkalmazható: szoliternek, sövénynek, nyírott alakúnak, szobornak is alkalmas.

Származása: Japán, Korea (Dirr, 2009).

Nandina domestica Thunb. (Berberidaceae) - Japán szentfa, égi bambusz, mennyei bambusz 1,5–2 m magas, tövistelen örökzöld cserje. Tőből előtörő hajtásai nem, vagy csak ritkán ágaznak el. A rügyek szőrösek. Világos piros-barnás hajtásai kopaszok. 30–60 cm-es levelei 2–3-szorosan páratlanul szárnyaltan összetettek, a levélgerinc hosszú szártagú, az elágazásoknál félgömbszerűen megvastagodott, narancssárgára színeződött. A 3–8 cm-es levélkék keskeny elliptikusak, hosszúkás tojásdadok vagy lándzsásak, hosszan hegyesek, ékvállúak, ép szélűek. A levéllemez vastag, bőrszerű, kopasz, kihajtáskor vörösesbarna, később fénytelen szürkészöld, a fonák halványabb színű. Pálháik nincsenek. A 20–35 cm hosszú, végálló bugában június–júliusban nyíló, 6 mm átmérőjű, hímnős, fehér virágok 3–6 szirmúak, a befelé mind nagyobb és színesebb csészelevelek hármasával több körben állnak.

A porzók száma 6, a bibe rövid, kúp alakú. A 2 magvú termés 8 mm-es, szabályos gömb alakú, fényes tűzpiros bogyó, a csúcsán rövid bibemaradvánnyal. A termések súlyától a kissé lehajló bugák a tél végéig a bokron maradnak (39. ábra). Levágott terméses hajtása Japánban vázadísz, nálunk is az lehetne.

Kínából származik, a japánok szelektálják, már több mint 50 klónja ismert (Tóth, 2012).

Osmanthus heterophyllus (G. Don) P.S.Green (Oleaceae) - Változékony illatvirág

2–3 (5) m magas, sűrűn elágazó, gömbölyded bokrú cserje. Vesszői szürkék, simák, a hajtásai sárgásbarnák. 2–6 cm hosszú, 1–3 cm széles levelei tojásdadok, elliptikusak vagy

hosszúkás elliptikusak, szúrósak, hegyes csúcsúak, ékvállúak. A levelek egy része ép szélű, másoknál mindkét oldalon ritkásan álló, 1–4 cm hosszú, szúrós fog van. A színén és a fonákán sima, kopasz levéllemez kemény, vastag, felül fényes világoszöld, alul világos- vagy sárgászöld. A levélnyél 8–12 mm hosszú. Édes illatú, fehér virágai levélhónalji csomókban szeptember–novemberben nyílnak (40. ábra). A párta majdnem a tövéig hasadt, a cimpák visszahajlanak. 10–12 mm-es, kékesfekete termése megnyúlt tojás alakú.

Az Ilex aquifolium-ra emlékeztető cserje, de a levelei nem szórt állásúak, hanem átellenesek. Érdekessége, hogy a bokron kétféle levél van, ép szélű és nagy, szúrós fogú. Igen illatos virágait szokatlan időben, ősszel tömegesen hozza. Termést Magyarországon nem érlel, mert a késői virágzás miatt már nincs idő a kifejlődésére. Kemény, sötétzöld lombja is igen mutatós. Szoliternek ültessük. Elviseli az erős metszést, a városi környezetet is jól tűri, a teljes naptól (kissé elszíneződhet) a közepes árnyékig jól fejlődik.

Származása: Japán, Tajvan (Tóth, 2012).

Phillyrea angustifolia L. (Oleaceae) - Keskenylevelű olajfagyal

Csodálatos, finom textúrájú lomblevelű örökzöld. Levelei átellenes állásúak, 2–6,5 cm hosszúak, keskenyek, lándzsásak, teljesen épek, sötétzöldek és fényesek, 5–6 pár ér látszik, a levélnyél rövid. Habitusa kompakt, arányos termetű a finom textúrájú levélzet hullámzó tömegével. Az átlagos magasságuk 240–460 cm. A virágok fehérek, illatosak, a hónaljban jelennek meg április–májusban (41. ábra). Minden virág 4 lebenyes pártát, 4 fogú csészét tartalmaz. A termés kerek-tojásdad, hegyes végű, kék-fekete színű csonthéjas. A nedves talajt kivéve mindenhol alkalmazható. Tolerálja a teljes napot és a részleges árnyékot is. Teljesen sótűrőnek írják le. Származása: USA Nyugati part, Észak-Afrika, Dél-Európa (Dirr, 2009).

Photinia x fraseri Dress (Rosaceae) – Korallberkenye

2-3 m magas, idősebb korban ennél szélesebb, laza bokrú, örökzöld cserje. 8-12 cm hosszú, visszás tojásdad levelei erősen kihegyezettek, széles ékvállúak, finoman fűrészes szélűek. A bőrszerű, fényes üdezöld levelek kihajtáskor bronzszínűek. Fehér, 5 szirmú virágaik 10-12 cm átmérőjű, végálló, dús sátorvirágzatban, májusban nyílnak. 4-5 mm-es, gömbölded termései piros színűek.

A Ph. glabra és a Ph. serratifolia keresztezésével állították elő a Fraser faiskolában (USA, Alabama) 1961-ben.

Imponáló megjelenésű cserje, kihajtáskor branzos, később fényeszöld, feltűnően hosszúkás, nagy leveleivel, dús virágzatával, a hajtások csúcsát szinte lehajlító, apró, vörös

termések sokaságával. Védett hely szükséges számára. Szabad állásba ültessük, hogy terebélyes bokrának elegendő helye legyen (Tóth, 2012).

Photinia x fraseri Dress 'Red Robin' (Rosaceae) - Korallberkenye

Az örökzöld cserje 3-4,5 m (6 m) magasra nő és fele olyan szélesre. Mind a fiatal, mind az idős példányok habitusa határozottan a magasba tör. A levelek szórt állásúak, egyszerűek, örökzöldek, alakjuk az elliptikustól a tojásdad alakú elliptikusig változhat. A levél 7–10 cm hosszú és fele olyan széles, hegyes, ék alakú, egyöntetűen aprón fogazott, kihajtáskor tűzpiros, később rézvörös, majd csillogóan sötétzöld, a nyél 1,3–2,5 cm hosszú, enyhén szőrös (Dirr, 2009). Krémszínű virágai végálló, dús sátorvirágzatban nyílnak (42.

ábra). Terméságazata 15-25 cm átmérőjű, a kocsányokhoz és az 5-5 mm-es megnyúlt gömb alakú termésekhez hasonlóan piros (Tóth, 2012).

USA déli kertjeinek legnépszerűbb korallberkenyéje, a piros hajtáscsúcsát nagyon szeretik, ami az új levelek piros színét jelenti. Fiatal korában vissza kell metszeni, hogy elágazásokban gazdagodjon. Rendkívül látványos színhatású cserje nemcsak tavasszal, hanem az év során mindaddig, amíg új leveleket hoz. 2–4 hét után a lombozat elveszíti a színét és sötétzölddé válik. Az USA déli faiskoláinak legjobban eladható növénye. Európában a

’Birmingham’ helyett a ’Red Robin’ fajta népszerű. Rubinosabb a színe, de nem olyan intenzív, mint a ’Birmingham’-é, viszont annál sokkal szétterülőbb. Új-Zélandon nemesítették (Dirr, 2009).

Prunus lusitanica L. (Rosaceae) - Portugál babérmeggy

Nagy, bokros, örökzöld cserje, vagy kis fa, amely 300–600 cm magas vagy esetenként még nagyobb. Az európai irodalom 18 m magas fa-szerű egyedről is beszámol.

Leggyakrabban mégis a bokorszerű formáról írnak. A levelek váltakozó állásúak, egyszerűek, tojásdadok vagy oválisak, 6,3–12,7 cm hosszúak, 3,2–5 cm szélesek, csupaszok, enyhén fogazottak, fénylő sötétzöldek egész éven át. A hajtások vörösek, csupaszok. A virágok fehérek, 0,85–1,3 cm átmérőjűek, illatosak, 15–25,5 cm hosszú fürtvirágzatban jelennek meg május–júniusban az előző évi hajtásokon a levélhónaljban (43. ábra). A termés 0,85 cm hosszú, kúp alakú és sötétlila. Teljesítménye napon és árnyékban is kiváló, alkalmazkodik a magas pH-hoz, akárcsak a savas és meleg, száraz talajokhoz.

Származása Spanyolország, Portugália (Dirr, 2009).

Sarcococca hoockeriana Baill. (Buxaceae) - Bogyóspuszpáng

1–1,5 (2) m magas, terjedő tövű, sűrű, örökzöld cserje. Zöld hajtásai egészen finoman szőrösek. 3–8 cm hosszú, 1–2 cm széles levelei keskeny hosszúkásak vagy lándzsásak, kihegyezett csúcsúak, ékvállúak, ép szélűek, szórt állásban helyezkednek el. A levélnyél 5–8 mm hosszú. Illatos, fehér virágai levélhónalji csomókban szeptembertől novemberig nyílnak (44. ábra). A virágok lényegében láthatatlanok, mert a levélzet között bújnak meg, de az édes illat jelzi jelenlétüket. A portokok sötétrózsaszínűek. A bibék száma 3. A fénylő fekete csonthéjas termése 6 mm átmérőjű, majdnem gömb alakú. A hajtás vékony, zöld, enyhén bolyhos, sérüléskor kellemetlen szagú. A teljes napfényen a színe elhalványul, jobban kedveli az árnyékot, a szennyezett légkört jól tűri. Fényes zöld lombja és késő őszi virágzása miatt értékes. Kis foltokba ültessük.

Származás: Nyugat-Himalája, Afganisztán (Tóth, 2012).

Viburnum cinnamonifolium Redh. (Caprifoliaceae) - Fahéjlevelű bangita

180–300 cm (6 m) magas örökzöld cserje, nagy, bőrszerű, sötétzöld, közel ovális vagy fordított tojásdad alakú levelein három feltűnő ér található. A levelek keresztben átellenesek.

A növény szélessége megegyezik a magasságával. Az apró fehér virágai bogernyőben helyezkednek el, kora nyáron nyílnak (45. ábra). Kékesfekete bogyó a termése.

Származása: Kína (Dirr, 2009).

Viburnum tinus L. (Caprifoliaceae) - Téli bangita

Finom, felfelé törő kerek örökzöld cserje, 180–360 cm magas, de a szélessége ennél kevesebb. A levelei keresztben átellenesek, egyszerűek, közel oválisak vagy tojásdad alakúak, 4–10 cm hosszúak, 2–4 cm szélesek, simák, fénylő sötétzöldek a színén, fonákon halványabbak, a levélhónaljban szőrözött; a levél nyele 0,9–1,9 cm hosszú, általában szőrözött. Rózsaszín színűek a rügyei, az 5–10 cm átmérőjű virágai fehérek és télen januárban vagy februárban nyílnak (46. ábra). Mivel önmeddő, ezért ültessünk a közelbe másik magoncot vagy klónt, hogy hozzon termést. A termés tojásdad alakú, fényes fekete, majd az érés során kékes feketévé, feketévé válnak. A növény nagyon jó árnyékolásra, sövénynek, jó az árnyéktűrő képessége és ellenáll a sózásnak is. Jól használható faj a mediterrán régióban, vagy olyan területeken, ahol a hőmérséklet ritkán csökken -12 ºC alá.

Származása: Dél-Európa, különösen a mediterrán régió, Dél-Afrika, Angliában a 16. század óta telepítik. (Dirr, 2009).