4 IRODALMI ÁTTEKINTÉS
4.3 A klímaváltozás tendenciái Európában
Az IPCC (Intergovernmental Panel on Climate Change, 2007) Negyedik Értékelő Jelentése 2007-ben megállapította, hogy a Föld éghajlati rendszere globális és regionális szinten is megváltozott az iparosodás kezdete óta, s új, a korábbinál erősebb bizonyítékok utalnak arra, hogy az elmúlt ötven év során megfigyelt felmelegedés döntő része az emberi tevékenységeknek tulajdonítható. Az IPCC Jelentés szerint a klímaváltozás során nő az egyes szélsőséges időjárási események száma és intenzitása. Minél nagyobb mértékű és minél gyorsabb ütemű az éghajlat változása, annál nehezebb az ahhoz való alkalmazkodás.
1901-2005 között Európa legnagyobb részén a hőmérséklet növekedése volt tapasztalható, az éves középhőmérséklet 0,9 °C-kal emelkedett az egész kontinensen (Kjellström, 2004; Alcamo et al., 2007). Ugyanakkor az 1977-2001-es időszakra a vonatkozó trend +0,4 °C/évtized, ami jóval magasabb, mint az átlagos trend (Jones és Moberg, 2003). Az elmúlt 25 évben a trendek magasabbak a közép- és északkelet-európai, valamint a hegyvidéki régiókban (Tank, 2004), a hőmérsékletemelkedés jelentősebb télen, mint nyáron (Wallerstein et al., 2004; Jones és Moberg, 2003). A hőhullámok növekedése miatt a hőmérsékleti változékonyság növekedése is megfigyelhető (Tank és Können, 2003). A csapadék mennyiségének a változása jelentősen eltérő régiónként és évszakonként (Christensen és Christensen, 2007).
4.3.1 A klímaváltozás várható tendenciái Magyarországon
A csapadék mennyiségének a változása
Az elmúlt 100 évben Magyarországon jelentősen csökkent a csapadék mennyisége és úgy tűnik, hogy ez a tendencia a 21. században is folytatódik (Gálos et al., 2007). Christensen et al. (2007) szerint a nyár hazánkban melegebb és szárazabb lesz a globális trendekhez viszonyítva. Az éghajlat-változási forgatókönyvek szerint a száraz évek és a száraz nyarak valószínűsége a 21. század első felében nem lesz nagyobb az 1951-2000-es időszakhoz képest, csak az intenzitásuk növekszik. 2051-2100 között a száraz időszakok száma szignifikánsan megnövekszik, az A1B és A2 forgatókönyvek szerint minden második nyár száraz lesz. Az egymást követő száraz események száma is több lesz, mint a 21. század első felében (Gálos et al., 2007).
A csapadék mennyiségének éves a változása nem szignifikáns, de jelentős és ellentétes
trendek várhatóak a különböző évszakokban. A téli csapadék mennyiségében növekedés várható, míg a nyáron csökkenés (Bartholy és Gelybó, 2007). Az előrejelzett csapadékcsökkenés mértéke nyáron 24-33% (A2), ill. 10-20% (B2), míg a téli csapadéknövekedés mértéke 23-37% (A2), ill. 20-27% (B2) (Bartholy et al., 2007). A 21.
század végére az eddig legszárazabb évszakunk, a tél csapadékban gazdag, és az eddig legcsapadékosabb nyár pedig a legszárazabb évszak lesz (Bartholy és Gelybó, 2007).
A szélsőséges időjárási események intenzitása és gyakorisága várhatóan növekedni fog hazánkban (Bartholy és Gelybó, 2007; Révész, 2008). A legfontosabb extrémitások közé tartozik a tavaszi fagy, az aszály, a hőhullámok és viharok, mint például a szélvihar, a jégeső és heves esőzések (Ladányi et al., 2009).
A hőmérsékleti értékek változása
Az éghajlat-változási forgatókönyvek szerint 2100-ra a Kárpát-medencében a felmelegedés várható mértéke az A2 és a B2 szcenáriók esetében mindegyik évszakban meghaladja a 2,5 °C-ot. A legnagyobb melegedés mindkét szcenárió esetében nyáron várható.
A hőmérséklet maximálisan várható növekedése 4,9-5,3 °C (A2), ill. 4,0-4,4 °C (B2). A minimum hőmérséklet várható növekedése pedig 4,2-4,8 °C (A2), ill. 3,5-4,0 °C (B2) (Bartholy et al., 2007).
Németh és Kalmár (2006) megállapította, hogy az OMSZ állomáshálózatának mérései szerint az utóbbi 10-15 évben (a növekvő hőmérsékleti tendencia mellett) szignifikánsan nagyobb az áprilisi fagyok gyakorisága és erőssége. Az utolsó tavaszi fagyok átlagos határnapja is egyre későbbre tolódik. Mindez azt jelenti, hogy a késő tavaszi fagyok gazdasági kockázata egyre jelentősebb.
Ha a téli hónapokat külön – külön megvizsgáljuk, akkor arra az érdekes következtetésre jutunk, hogy az évek során decemberben inkább hőmérséklet-csökkenés tapasztalható. Januárban a trend igen közel áll az átlaghoz, az emelkedés csekély. Csak februártól mutatható ki szignifikánsan a hőmérséklet-emelkedésre utaló tendencia (Németh és Kalmár 2006).
Az elmúlt 50 évben a minimum hőmérsékletek időbeli alakulásában március elején és végén határozott negatív hőmérsékleti anomália figyelhető meg. Előfordult, hogy március elején -25 °C alatti hőmérsékletet mértek az országban. Az elmúlt 50 évben a Kárpát-medence térségében a tavaszi időszakban április közepén és végén fordult elő két fagyhullám. Ekkor a
fagy előfordulási valószínűsége meghaladja a 10%-ot (Soltész et al., 2006).
4.3.2 Az éghajlat változásának tendenciái Keszthelyen
A csapadék mennyiségének változása
Kocsis (2008) a keszthelyi csapadékadatok elemzése során megállapította, hogy az éves csapadékösszegek esetében az 1871 és 2000 közötti időszakra vonatkozóan nem mutatható ki szignifikánsan a lineárisan csökkenő tendencia, sem az éves adatok változékonyságában bekövetkező módosulás, bár az adatok megoszlása arra utal, hogy a vizsgált időszakban az átlagnál alacsonyabb csapadékösszegű évek voltak túlsúlyban. Mind a mozgóátlagok sora, mind a klímanormálok azt jelzik, hogy a XX. század második felében a csapadék mennyisége csökkent. A klímanormálok képzésének elve alapján tíz évvel csúsztatott 30 éves periódusok lineáris tendenciái közül az 1881-1910 közötti időszak szignifikáns csapadékemelkedést mutatott. Az adatok évszakos bontását tekintve csak a tavasz esetében mutatható ki statisztikailag igazolhatóan a lineáris csapadékcsökkenés. Az évszakos adatok változékonysága egyik évszak esetében sem módosult szignifikánsan. A csapadék éves járásában, az őszi hónapokban jelentkező másodmaximum eltűnni látszik. Október hónap csapadékösszege szignifikáns csökkenést mutat 1871-2000 közötti időszakban. Ezt a 2006-ig kibővített lineáris trendelemzések is megerősítik. A csapadékmentes periódusok számának vizsgálata során megállapíthatjuk, hogy legalább egy 15 napos, vagy kettő 10-14 napos csapadékmentes periódussal kell szembesülniük gazdálkodóinknak egy-egy tenyészidőszak során. Következtetésként megállapította, hogy a globális klímaváltozás egyik következményeként nyilvántartott csapadékcsökkenés Keszthely esetében évszakos szinten érvényesül, bár az éves és havi adatokban is fellelhetőek a módosulás nyomai. A tavaszi csapadékbevétel csökkenése igen kritikusan érintheti a mezőgazdasági termelést, hiszen mind a tavaszi vetésű, mind az őszi vetésű gabonák esetében terméskiesést okozhat a csapadékszegény időjárás.
A hőmérsékleti értékek változása
Kocsis (2008) szerint az évi középhőmérsékletek adatsorában szignifikánsan kimutatható a felmelegedés (0,49 °C/100 év) 1901-2000 között, de a változékonyság módosulása nem. A 2006-ig kibővített adatsor ennél még erősebb felmelegedést jelez (0,58
°C/100 év). A felmelegedés tényét a klímanormálok alakulása is alátámasztja. A
klímanormálok képzésének elve alapján tíz évvel csúsztatott 30 éves periódusok lineáris tendenciái közül az utolsó, 1971-2000-es periódus szignifikáns melegedést jelez (0,3 °C/10 év). Az évszakok közül a nyár esetében szignifikáns hőmérsékletemelkedés tapasztalható (0,61 °C/100 év) 1901-2000. közötti időszakban, míg a többi évszak esetében nem tudott statisztikailag igazolható változást kimutatni. A 2006-ig kibővített adatsor tendenciája az előzőeket megerősíti, sőt az itt tapasztalható emelkedés intenzívebb (0,8 °C/100 év). A nyári és az őszi középhőmérsékletek változékonyságában csökkenést tapasztalt. A havi adatok esetében nem mutatható ki szignifikáns változás.