I. RÉSZ
5. A PROTOTIPIKUS VALENCIAKÉPLETEK
5.3. A különféle mondatmodellek és a valenciaképletek összehasonlítása
Az angol mondatok alapformáinak, a mondatmodelleknek a számában, meghatá-rozásában és elnevezésében igen nagyok az eltérések az egyes művekben attól füg-gően, hogy számításba vesznek-e transzformációkkal előállítható mondatokat is, vagy hogy mennyire részletezik a bővítmények fajtáit, mennyire szerepeltetik mo-delljeikben a határozókat az egyes kutatók. Nagy eltéréseket mutatnak a jelölési rendszerek is főként attól függően, hogy kategóriaszimbólumokat vagy szintaktikai funkciójeleket találunk-e a modellekben. (Lásd pl. KRUISINGA 1925, FRIES 1952, HORNBY 1954, 1989, ROBERTS 1956, 1961 [cit. GLEASON 1965], HARRIS 1957, FRENCH 1960,CLARKE−MACKENZIE 1963,CARROL 1964,STOCKWELL ET AL.1965, ALLEN 1966,ALEXANDER 1967,DINNEEN 1967,SCOTT ET AL.1968,BELASCO 1969, NIDA−TABER 1969, WALLWORK 1969, LONGMAN 1978, 1987, BROWN−MILLER 1980,HUDDLESTON 1988).
A csak kategóriaszimbólumok a morfoszintaktikai valencia formális elemzésé-nek jobban megfelelelemzésé-nek, mint a szintaktikai funkciójelek:
Since complements are seen as forms expressing sematic roles, the formal classification of the components need not, and indeed should not, reflect any semantic properties (because this is part of the semantic description of the same complement).This is one of the reasons why traditional categories such as object or attribute provide an unsuitable basis for the description of complement classes, at least as long as semantic criteria are crucial to their definitionHERBST URL).
Az összehasonlítás kedvéért az alábbiakban a QUIRK ET AL. (1972:343) mondat-modelljei szerepelnek. A nekik megfelelő valenciaképletek jobbra találhatók:
1. SVC N1 ~.. ←N2 / N1 ~.. ←Q 2. SVA N1 ~.. ←A
3. SV N1 ~..
4. SVO N1 ~.. N2
5. SVOC N1 ~.. N2 ←N3 / N1 .. N2 ←Q 6. SVOA N1 ~.. N2 ←A
7. SVOO N1 ~.. N2 N3 / N1 ~.. (N3) N2
Lényeges mennyiségi különbség, hogy az 1., az 5. és a 7. sorban a jobb oldalon két-két formula szerepel, ami inkább a jobb oldalon levő képletek előnye, mert az
←N és a ←Q alapján elkülöníti egymástól a két alosztály modelljét, illetve a tár-gyak különböző fajtáit; bár az is igaz, hogy a bal oldali képleteknek nagyobb az általánosító szerepe.
Nagy előnye a valenciaképleteknek, hogy a szintaktikai funkciókat realizáló ka-tegóriaszimbólumok mellett az N1-nek, az N2-nek és az N3-nak az igéhez és egy-máshoz viszonyított helye, valamint a relációjel (←) alapján elegendő információval szolgál a szintaktikai funkciók azonosításához is.
A főnévi alaptagú szószerkezetek konstans indexei arra adnak lehetőséget, hogy az egymással kapcsolatba hozható prototipikus és deviáns struktúrák is egyértelmű kifejezést nyerjenek. Lássuk példáként a szenvedővé alakítható négy modellt (SVO, SVOC, SVOA, SVOO, vö. QUIRKET AL. 1972: 346) mind a két jelölési móddal:
S V O S Vpass [A] N2 ~..pass (by N1) S V O C S Vpass Cs [A] N2 ~..pass ←N3 (byN1)
N2 ~..pass ←Q (by N1)
S V O A S Vpass Aloc [A] N2 ~..pass ←A (by N1) S V O O S Vpass Od [A] N2 ~..pass N3 (by N1)
S Vpass Oi [A] N2 ~..pass N2 (by N1)
A bal oldali modellek esetében még a cselekvő és a szenvedő szerkezetek egy-más mellé helyezésével sem mindig válik világossá, hogy miből mi lesz, míg a jobb oldali képletek ebből a szempontból is egyértelműek, és önmagukban is teljes érté-kűek.
A szintaktikai funkciókat bemutató formulákat és a kategóriaszimbólumokkal ki-fejezett valenciaképleteket esetleg együtt is alkalmazhatjuk a mondatok szerkezeté-nek az ábrázolásakor:
(104) I can’t put up with your friend.
S V O
N1 ~ ADV prep N2
(105) I asked him to help me.
S V O O
N1 ~ N2 [to V]
(106) They goaded him into doing it.
S V O A
N1 ~ N2 prep ←[V-ing]
A valenciaképleteknek még egy előnyére kívánok rámutatni:
A kategóriaszimbólumokat további egyszerű jelekkel ellátva, az N-nel kifejezett igei valencia szemantikai kategóriák szerint is jellemezhető, és ezzel együtt vala-mennyi N hármas jellemzésére nyílik lehetőség. Az esetgrammatikából ismert leg-fontosabb szemantikai szerepek egy-egy képleten belül az inherens szemantikai jegyek és a vizuálisan is percipiálható relációs jelek segítségével azonosíthatók. E tekintetben NILSENék megállapításával értek egyet:
...deep cases represent a relationship between inherent features, like animate, and relational features, like cause ... the term Agent is nothing more than a short-cut way of saying Animate Cause...(NILSEN−NILSEN 1975:97).
Bizonyos célok érdekében természetesen hasznosak a szintaktikai funkciók és a szemantikai szerepek is; mondjuk, ha le akarjuk rövidíteni az utat (‘short-cut’), ha nem akarunk valamit részletezni, de az itteni céloknak, az ige morfoszintaktikai valenciája sokoldalú jellemzésének jobban megfelel, ha az inherens szemantikai jegyeket és a relációs jegyeket egymástól elválasztva kezeljük, nem feledkezve meg természetesen összefüggéseikről.
A jelen könyvben kidolgozott jelölésrendszer segítségével egy egyszerű képletbe sűrítve adhatjuk meg mindazt a szükséges információt, amelyet például HELBIG−SCHENKEL (1973:312) oly körülményesen tálalt:
N1n ~.. N2a N3d
Az angolban pedig még az esetekre (n/a/d) sem kell külön jelekkel utalnunk.
Ha az ALLERTON (1982:150) által javasolt néhány szócikket vesszük szemügyre, azt állapíthatjuk meg, hogy az áttekinthetőség szempontjából azok a HELBIG−SCHENKEL-féle valenciaszótár szintjét sem érik el. (Igaz ugyan, hogy ALLERTONt HELBIG−SCHENKELlel és jómagammal szemben nem vezérelték nyelv-pedagógiai célok.) Például:
teach imparting of knowledge or skill to someone’
1. subject ‘performer’
(2. object ‘mental focus (= knowledge/skill)’) (3. to-indirect object ‘recipient’)
e.g. Oliver taught (me) (history).
A jelen könyvben használt jelekkel: N1 ~ N2 (to N3) <dat> N1 ~ (N3 /\/ N2) A két szócikk (GEBEN, TEACH) eltérő jellemzői: HELBIG−SCHENKEL kategó-riaszimbólumokat és a morfológiai esetekre utaló jeleket, valamint szemantikai jegyeket használ; míg ALLERTON gyűjtőfogalmakat, szintaktikai funkciókat és sze-mantikai szerepeket nevez meg.
Összehasonlíthatjuk e könyv ábrázolásmódját a lexikai grammatika formuláival (BRESNAN 1981:111) is:
a) <(SUBJ), ((S-COMP))>
b) inquire (1, 2)
c) inquire ((SUBJ), ((S-COMP))) d) Mary inquired who was coming.
Egyáltalán nem világos, hogy BRESNAN miért tartja szükségesnek az a) és a b) pontokat, hiszen a c) mind mennyiségileg, mind minőségileg kifejezi mindazt az információt, amely az előző két pontban szerepel. Igen egyszerű és áttekinthető formában a c)-ben foglaltakat az alábbi képlet is tartalmazza:
N1 ~.. [wh]
A [wh] pontosabb is, mint az S-COMP, mert ez utóbbi a beágyazott mondatok akármelyik fajtájára utalhat, míg a valenciaképletben a szögletes zárójelnek van meg ugyanaz az általánosító jelentése.
A jelen könyvben használt formulák ellen fel lelehetne hozni, hogy kevésbé exp-licitek, mint a BRESNAN által használt lexikai formák. A jeleket azonban egyszer mindenképpen értelmezni kell, és akkor már a SUBJ a mi jeleinkkel is egyszerűen azonosítható: SUBJ = a tildétől balra eső N vagy fordítva: a tildétől balra eső N = SUBJ. A számozott N és helyértéke, valamint a korefereciára utaló jel azonosítási alapul szolgál a szintaktikai funkciók számára, és máris grammatikai funkciókat rendeltünk az itt pontosabban megnevezett, az inzerteket is azonosító ‘argumentum’-okhoz.
Végül is használhatnánk kettős jelölést is ugyanúgy, mint fentebb, és még akkor is áttekinthetőbb maradna a képletünk:
SUBJ S-COMP
N1 ~ [wh]
(Szintaktikai funkciójelekként szívesebben használnám az egyszerűbb rövidíté-seket: S, O.)
További példák a lexikai grammatikából (BRESNAN 1981:115–116) a zéró gramma-tikai funkció kifejezésére (immár viszonylag egyszerűbb formában):
a) read ((SUBJ), (OBJ)) b) read ((SUBJ), O) c) read (O, (SUBJ))
A fenti lexikai formákat az alábbi mondatok példázzák:
(107a) Fred reads Russian novels easily.
(107b) Fred reads easily.
(107c) Russian novels read easily.
A jelen dolgozat ábrázolásmódjával, amely a mondatrészek kötelező és fakultatív jellegére, valamint a szerkezet közötti szoros kapcsolatokra is utal:
N1 ~ N2 (A) ←→ N1 ~ del (A) ←→ N2 ~ q-pass (←A