A jazz Goebbels szolgálatában
-as évek eleje: a swing Németországot is meghódította
. március : Goebbels miniszterségével megalakult a Népfelvilágosítási és Propaganda Minisztérium
. szeptember : Goebbels vezetésével felállították a Birodalmi Kulturális Kamarát : Goebbels ötlete nyomán megalakult a Charlie and His Orchestra, amely a tengerentúlra
sugározta műsorait
április: a sugárzások megszűnése; a zenekar az amerikaiaknak játszott
A nemzetiszocialista Németországban az ellenőrzés az élet szinte minden terü-letére kiterjedt. Ez alól nem volt kivétel a zene sem. Voltak olyan zenei stílusok, zenészek, hangszerek, amelyeket egyenesen tiltottak. Ezeket nevezték entartete Musiknak, vagyis degenerált zenének. Ebbe a kategóriába tartozott a jazz és swing is, mert afro-amerikai gyökerei voltak, s legtöbbször feketék, illetve zsidó jazz-zenészek vagy zeneszerzők adták elő. „Judeo-negroid” zenének tartották, amely nem volt jó hatással a germán ember fülére. A swing ritmusa, sugallt életstílusa, szexuális tartalma, érzékisége, amerikai gyökerei összeegyeztetlenek voltak az árja eszmékkel. Tiltott volt játszása, hallgatása és birtoklása is.
Az 1930-as évek elején Németországot is megérintette a „swing korszak”; az új, mozgalmas, szórakoztató zene gyorsan terjedt Európa szerte; klubok alakultak, s esténként a swing ütemes, magával ragadó dallama ömlött az utcákra.
Hitler hatalomra jutása után azonban már nem nézték jó szemmel az álta-luk elfajzottnak bélyegzett zenét, s megkezdődött tiltása. De a náci értékek és a Hitlerjugend ellen sok fi atal a swingben látta a lázadás eszközét, amelyet sokan a rádiók rejtett hullámhosszain hallgattak, vagy illegális jazz klubokban talál-koztak. A tiltás azonban erősödött: az éjszakai razziák után sokan a jazz klubból egyenesen a koncentrációs táborban találták magukat.
Az élet azonban furcsa dolgokat produkál, hiszen valamely tiltott dolgot akár eszközként is felhasználhatnak. Ez történt a swinggel is: az elfajzottnak tartott zenét a náci propaganda szolgálatába állították! Az ötlet ismét Joseph Goebbels, a propaganda nagymesterének fejéből pattant ki: a zene dallamával csöpögtessük az ellenséges fejekbe gondolatainkat. Tehát: az ellenséges hátország otthonaiba is be kellett szivárogtatni a náci propagandát, el kellett jutniunk a nappalikba, az otthon maradottak fejébe, hogy a háború alatt ezzel is gyengítsék a
szövetsége-seket. Lutz Templin szaxofonos hallgatta és lejegyezte a legújabb angolszász jazz slágereket, Karl Schwedler az amerikai fi lmeket, slágereket, a Broadway világát fi gyelte meg – mindezt Goebbels parancsára.
1940-ben pedig megalakult a Charlie and His Orchestra, a náci propaganda-gé-pezet legújabb eszköze. A zenekar tagjai közé kiváló jazz zenészeket válogattak be:
Karl Schwedler, alias Charlie – aki kiválóan beszélt angolul – lett az énekes, Fritz Brocksieper dobolt, Kurt Abraham fafúvós hangszereken játszott, Willy Berking trombitált, Lutz Templin pedig irányította az együttest. A tagok rendkívüli ki-váltságokban részesültek: mentesültek a katonai szolgálat alól, minden reggel 16 márkát kaptak a propagandaminisztériumtól, és sokuknak talán az életét jelen-tette a zenekar: Fritz Brocksieper nagyanyja ugyanis zsidó származású volt.
Az együttes dalait az Egyesült Államokba, Kanadába és Nagy-Britanniába su-gározták közép- és rövid hullámhosszon. Az adás minden szerdán és szomba-ton este 9 órakor indult. Az amerikai és brit népszerű swing dalokat kezdetben pontosan úgy adták elő, mint az eredetit, azonban a második, harmadik strófa környékén jött a „meglepetés”: nemzetiszocialista szövegek és monológok tűntek fel. Megírásukban Lord Haw-Haw, angol anyanyelvű náci propagandista rádiós és más szimpatizánsok segítettek a propagandaminisztériumnak. Ezekben a szö-vetségesek veszteségeire terelték a hangsúlyt; Angliát, mint a zsidó és amerikai érdekek bábját mutatták be, azt sugallták, hogy csak idő kérdése s elveszítik a háborút, ami már így is csak a borzalmakat zúdítja a szövetségesekre. Mindez természetesen a zsidók hibája, ők felelnek a háborúért: „Újabb háború, újabb pro-fi t, újabb zsidó üzleti trükk, újabb idő, újabb ok, amiért mulathatunk” – énekli Schwedler a zsidók nevében, eltorzított, ironikus hangon a Makin’ Whoopee című dalban. A legkedveltebb téma azonban Churchill volt. „Slágereikben” az angol miniszterelnököt úgy állították be, mint egy vak öregembert, aki éjjelente retteg-ve bújik pincéjébe a náci bombák elől. Az egyik leghíresebb számukban, a Little Sir Echo címűben így festették le Churchillt: „Szegény Mr. Churchill, hogy vagy? / Hello, Hello, / A híres konvojaid nem jutnak át / Hello / A német tengeralattjárók fájdalmat okoznak neked… / Mindig elvernek téged, nem volt egy sikered sem / Hello…/ Aranyos kis fi ckó vagy, de mostantól tudnod kellene, hogy sohasem fogod megnyerni ezt a háborút.” Az anekdoták szerint Churchill kifejezetten élvezte ezeket a dalokat, s vidámnak tartotta őket.
Németországban szigorúan tiltották a zenekar hallgatását, de ennek ellenére népszerűvé vált az országban. A La Manche-csatornán pedig átjutottak lemezeik, amelyek Angliában és a tengerentúlon nagyon népszerűek voltak. Elképzelhetjük azt a fonák helyzetet, hogy a bombázott, s német tengeralattjárókkal körülzárt Anglia egyik konyhájában, amikor a család férfi tagjai valahol a kontinensen
har-colnak a németek ellen, s a mindennapokat a félelem és bizonytalanság hatja át, felhangzik a rádióban a Submarine című sláger Goebbelsék által átírt változata…
Ilyen lelkiállapotban elérhette volna célját ez a fajta rádió-háború, azonban még-sem sikerült az angolok ellenállását megtörni. Nincs még-semmiféle bizonyíték arra, hogy a németek ezáltal jelentős előnyhöz jutottak volna; zenéjük nem bomlasz-totta a remélt módon a szövetséges hátországok morálját.
A Charlie and His Orchestra a bombázások elől Stuttgartba költözött, s a rádió-adások sugárzása 1945 áprilisáig folytatódott. Fennállásuk alatt 20 dalt szereztek.
Amikor az amerikaiak elfoglalták a várost, felismerték a zenekart és teljesen le voltak nyűgözve, hiszen rajongtak értük. Ekkor megbízták őket, hogy rendsze-resen játszanak nekik.
A „Harmadik Birodalom” bukása után azonban soha többet nem léptek fel e néven; később azonban tagjai sikeres zenészi karriert futottak be. Visszaemléke-zéseikben azt mondták, hogy nem tudtak angolul, s nem értették dalaik szöve-gét. Schwedler pedig egyenesen kijelentette, hogy pénzért csinálta. Egyikük sem szimpatizált a náci eszmékkel, de a katonai szolgálat alóli felmentés és a magas napidíj révén szerencsésen átvészelhették a háború éveit.
Irodalom
http://www.dw-world.de/dw/article/ , , , .html http://www.guardian.co.uk/music/ /oct/ /popandrock http://www.return style.de/swingaring/amijazz .htm http://fcit.usf.edu/HOLOCAUST/arts/musDegen.htm http://www.thenation.com/doc/ /morton http://itotd.com/articles/ /charlie-and-his-orchestra/
http://sitemaker.umich.edu/artunderfascism/home