A Generalplan Ost ( – )
október – tavasz: a baltikumi, közép-kelet-lengyelországi, besszarábiai, bukovinai és egyéb délkelet-európai németek „hazatelepítése”; ezer német hagyta el korábbi lakhelyét
. október : rendeletileg Himmlert bízták meg a keleti német telepítés előkészítésével; a Generalplan Ost (Általános Keleti Terv) születése
. június : elfogadták Konrad Meyer agrárszakember tervét . július : Meyer új terve a Szovjetunióról
. július : Alfred Rosenberg a megszállt keleti területek birodalmi minisztere
október : Reinhard Heydrich terve már a Cseh-Morva Protektorátust is telepítendő terü-letnek tekintette. elején elkészült GPO változatát Dr. Hans Ehlich készítette . május : Meyer harmadik, a Führer elé terjeszthető változata: Generalplan Ost. Rechtliche,
wirtschaftliche und raumliche Grundlagen des Ostaufb aus (Általános Keleti Terv. A keleti felépítés jogi, gazdasági és térbeli alapjai) címen
. december : Meyer negyedik terve Himmlernek, aki azonban . január -én módo-sítást kért
. február : Meyer előállt a kért módosításokkal, s közölte, hogy dolgozik az Össztelepítési Terven (ötödik terv)
. május: a totális háború meghirdetése után Himmler válasza: „még gondolkodik ezeken a dolgokon”
A német katonai alakulatok 1941 fo-lyamán a Leningrád-Moszkva-Vo ro-nyezs-Sztálingrád vonalig összesen 1,5 millió km2-t foglaltak el. A had-műveleti zóna mögött két közigazga-tási egységet hoztak létre: a Déli vagy Ukrajnai Főbiztosságot, s a Keleti Főbiztosság (Ostland). A későbbiek-ben négy nagy tartományt terveztek kialakítani: Ostland (Fehér-Orosz-ország és Baltikum), Moszkovia (az orosz területek többsége), Ukrajna (ukrán-orosz területek), s a Kaukázus vidéke. Az Ost ministerium szerint ekkor a
pillanat-nyi cél a fő közlekedési útvonalak kiépítése, valamint ezek német településekkel való benépesítése volt (Krakkó-Kijev, Leningrád-Odessza).
Ennek érdekében megkezdődtek a népcsoportok telepítéseinek előkészületei, amely három szakaszban történt:
Lengyel és zsidó lakosság egy részének kitelepítése a Lengyel Főkormány-1.
zóságba
Közép- és kelet-európai német szórványok visszatelepítése Németországba 2.
Történelmi német területekről telepesek csábítása a birodalom keleti, új tar-3.
tományaiba
A baltikumi, közép-kelet-lengyelországi, besszarábiai, bukovinai és egyéb dél-kelet-európai németek „hazatelepítése” közben nagy körültekintéssel és szerve-zettséggel folyt. 1939 októbere és 1941 tavasza között 600 ezer német hagyta el korábbi lakóhelyét. A keleti határkörzetekbe birodalmi német telepesek is érkez-tek, számuk azonban nem haladta meg a 400 ezret. 1941 nyara és 1944 januárja között további 100-150 ezer német hagyta el lakóhelyét és a hadműveleti zónát.
A keletről érkező második hullámot azonban már a Lengyel Főkormányzóságba irányították. Hans Frank főkormányzó tervezete szerint a cél az elnémetesítés és a terület német tartománnyá szervezése lett volna.
Az újonnan elfoglalt keleti területek gazdasági irányításának irányelvei (Zöld dosszié, 1941. június) az elfoglalt keleti területek gazdasági feladatairól tájékoztat-ta a csapatokat, illetve a gazdasági szolgálati helyek vezetőit. Utájékoztat-tasításokat tájékoztat-tartájékoztat-tal- tartal-mazott a csapatoknak az érintett országból való ellátására és irányelveket nyújtott a gazdaság támogatására…
Ezen elvek elsősorban a hadműveletek időszakára vonatkoztak, amelyek
„azonnali és legnagyobb mérvű hasznosulást” eredményezhetnek Németország számára. „… az egyes országrészek teljesen eltérően kezelendők. Gazdaságilag csak a számunkra jelentős… tartalékokkal rendelkező területek támogatandók és ho-zandók sürgősen rendbe.”
Martin Bormann a Hitler, Göring, Rosenberg, Lammers, Keitel megbeszélésről készített feljegyzésében (1941. július 16.) ez állt: „hangsúlyozni fogjuk, hogy kény-szerítve voltunk egy terület elfoglalására… Ne legyen tehát felismerhető, hogy ez-által végleges rendezést készítünk elő! …Alapvető: az Uráltól nyugatra soha többé nem jöhet létre katonai hatalom, még ha ezért száz évig is kell háborúznunk…Az újonnan megszerzett keleti területekből Édenkertet csinálunk; e területek létfon-tosságúak számunkra…”
A kelet felé fordulást elsősorban a hatalmas szabad térségek vonzották. Hitler elképzelése szerint „Oroszországot az ottani germán elem államalkotó működése teremtette meg, amelyet az idő felemésztett, és helyét elfoglalta a zsidó”. Hitler
va-lójában olyan Európában gondolkodott, amely azonos lett volna a Német Biroda-lommal: „Európa ma a Birodalmat jelenti.” Ázsiától és annak embertartalékaitól azonban nagyon tartott: „Európa biztonsága … csak azzal a feltétellel képzelhető el, ha az európai határt az Urálig toljuk ki.” Olyan falat akart létesíteni, amely nem természetes határokból, vagy mesterséges építményekből áll, hanem em-berekből. A határ szerinte a germán lakosok legkeletibb településeinél húzódik.
A keleti határövezeteket katonaparaszti közösségek védik a betörő orosz népma-radványokkal szemben. Tartós határháborúval számolt, amely „idővel egy szilárd fajt hoz létre, amelynek lételeme a harc.”
1939. október 7-én Himmlert a németség megszilárdításának birodalmi biz-tosává nevezte ki és átfogó telepítési program előkészítésével bízta meg a német nép „tagosítása” (deutschvölkische Flurbereinigung) érdekében. 1941. július 17-én pedig Alfred Rosenberget nevezte ki a már megszállt keleti területek birodalmi miniszterévé.
A német keleti élettér politikában négy alapvető motívum különböztethető meg:
A birodalom túlnépesedésének érdekében, a határos területek gyarmati el-1.
nyerése, a telepesek számára stratégiailag fontos területeken
Az őslakos szlávság alávetése, majd fi zikai és szellemi kizsákmányolása 2.
Blokádbiztos gazdasági és hadászati védhetőség biztosítása Európa számára 3.
a jövő háborúi folyamán
A Szovjetunió „zsidó-bolsevik” rétegének fi zikai kiirtása, 1942-től kiter-4.
jesztve azt (Wannsee-Endlösung)
Rosenberg nagy területi kiterjedésű biztosságokat alakított (Reichs kommis-sariate):
Ostland Birodalmi Biztosság (Baltikum és Fehéroroszország) 1941. július 17.
1.
Ukrajna Birodalmi Biztosság 1941. augusztus 20.
2.
Ezek főkerületekre (Generalbezirke), majd körzetekre (Kreisgebiete) oszlot-tak. Élükön birodalmi biztosok (Reichskommissare), illetve főbiztosok (General-kommissare), a körzetek élén biztosok (Gebietskommissare) álltak volna. Az Ostland Birodalmi Biztosság vezetője Heinrich Lohse lett, Riga székhellyel. Erich Koch, az Ukrajna birodalmi biztosa Rovno székhellyel. Két további biztosság ala-kítását tervezték, amelyek azonban a hadihelyzet miatt nem jöttek létre.
A keleti telepítéseken kívül Hitlernek egyéb tervei is voltak. Elhatározta, hogy a szovjet államiság eltüntetése érdekében Moszkvát, Leningrádot, Kijevet teljesen leromboltatja. Először egy 1941. március 17-i tanácskozáson adott hangot ilyen irányú terveinek. Július 8-án egy tábornok így számolt be egy tanácskozáson hal-lottakról: „Moszkvát és Leningrádot a földdel egyenlővé akarja tenni”. Október 12-i
parancsa már Moszkva elpusztítására is vonatkozott: „Nem fogadható el Moszkva kapitulációja.” 1942. augusztus 6.: „Szentpétervárnak teljesen el kell tűnnie a föld színéről. Moszkvának szintén.” Hitler még az Urál ellen indítandó hadműveleti terveket is előkészíttetett, s a tokiói német nagykövet révén igyekezett elérni a japánok bevonását a szovjetek ellen.
A Generalplan Ost (GPO)
Az 1939. október 7-i rendelet Himmlert bízta meg a germán telepítés előkészíté-sével, amely a Generalplan Ost nevet kapta. Himmler révén ez a terv így az SS monopóliuma lett. Az első változat, amelyet 1939–40-ben dolgoztatott ki, a len-gyel területekre vonatkozott, ugyanígy az 1941. évi is. A többi változat már széle-sebb körben kívánta alkalmazni a megtervezett doktrínát.
1. Nyugat-Lengyelország (Konrad Meyer, 1940. február)
2. Közép-Lengyelország-i Főkormányzóság (Meyer 2. terve és a Birodalmi Biz-ton sági Főhivatal (RSHA, Reichssicherheitshauptamt) 1941. július 15-i ter-ve)
3. Baltikum, Fehéroroszország, Ukrajna egyes részei, „Ingermanland”, Krím-félsziget (RSHA és Meyer 3. és 4. terve, 1942. május)
Egységes és minden részletre kiterjedő GPO a katonai helyzet miatt nem jött létre, 1943 után pedig egyszerűen feleslegessé vált.
1939. október 11-én, tehát alig négy nappal megbízása után, Himmler már el is készítette első vázlatát, felsorolva elgondolásait: az új német falvak kb. 25 bir-tokból álljanak, magját 10-12 birodalmi német birtoka adja, 10–12 áttelepített német család (Volksdeutsch), 2-3 katonaparaszt (Wehrbauer) a vezető tisztségek betöltésére. Ennek alapváltozata az 1939. november 25-én az NSDAP Fajpolitikai Hivatala által kiadott irat, amely szerint: „A német telepeseket faji felsőbbrendű-ségük alapján a lengyel réteg fölé kell helyezni.”
A feladatot Himmler hosszú lefutásúnak ítélte, s a lengyeleket munkaerőnek tekintették. A dokumentum a toborzási övezeteket is részletesen felsorolja. Mivel Himmler nagyobb mérvű és területű telepítésekre gondolt, a feladatot szakem-berre kellett bízni. A választás Prof. Konrad Meyer agrárszakemszakem-berre esett, aki SS ezredesi rangban látott hozzá a GPO kidolgozásához. A terv a szakértelem és a fajpolitika párosulásának bizonyítéka volt.
Meyer első tervezetében a betelepítendő területeket két részre osztotta:
Első rendű telepítési zóna (sűrű telepítésű), 1.
2. Egyelőre fennmaradó lengyel „szigetek”.
Háromféle birtoktípust különböztetett meg:
a) 20–30 ha nagyságú, saját tulajdonú családi gazdaságot;
b) 50–200 ha nagyságú (katonaparaszti) nagybirtokot, amelyet német föld-munkásokkal műveltetnének, s csak SS-szolgálatra képes lehetne tulajdonosa;
c) kisbirtok, ahol egy család 5–8 év próbaidőt töltene el, mielőtt tulajdont kap.
Az ilyen települések 3–400 fős lélekszámmal működnének. 40 birtokból (átla-gosan 2 nagybirtokból, 26 közép- és 12 kisbirtokból) állnának, s 1000 ha területet fednének le.
Az első rendű zónában 2800 falu 40 körzetben helyezkedne el. Meyer sorfalvak építését javasolta és meghatározta, hogy az államnak mennyi induló állat- és épí-tőanyagot kell biztosítania. Első lépésben 4000 km új út, valamint két autópálya építését javasolta Berlin és Danzig között. A tervet 1940. június 13-án elfogadták, s szeptemberben Himmler elrendelte a térrendezési tervek elkészítését.
Himmler már 1939. október 24-i előadásában kitért a települések részletezésé-re, amely „egészséges paraszti környezet” lesz, az otthon „nem lesz se fényűző, se primitív”, „nagy súlyt fektetünk a higiéniára”, „a pincében lesz mosókonyha, fürdő-kád, vízvezeték, villanyáram”, „50–80 év múlva 20 millió német telepes él itt, s 10 millió parasztnak 8–10 gyermeke lesz”, „ha nem lesz több elosztanivaló föld, akkor a kard erejével kell új földet szereznünk.”
1941. július 15-re Himmler új tervet dolgoztatott ki Meyerrel, s ez már a Szov-jetunióra vonatkozott. Ennek vázlata elveszett, csak kísérőlevele maradt fenn, amely „nagy vonalakban állapítja meg a… telepítési munka kiterjedését”. A célte-rületek közül Hitler „kedvence” a Krím-félsziget volt, amelyet dél-tiroli németek-kel akart betelepíteni, akik majd szőlőt és gyümölcsöt termesztenek. Hatalmas üdülőövezetet is elképzelt, s Szevasztopol helyén Th eodorichshafen néven a leg-nagyobb német hadikikötőt kívánta létrehozni.
A tervezésbe Reinhard Heydrich (az RSHA vezetője) is beszállt, saját elképzelé-seit 1941 október 2-i prágai beszédében körvonalazta. Ő már a Cseh-Morva Pro-tektorátust is telepítendő területnek tüntette fel. Heydrich 1942 elején elkészült GPO változatát Dr. Hans Ehlich készítette el. A terv szerint a lengyelek 80–85%, Fehéroroszország 75%, Ukrajna lakosságának pedig 65% kellett volna eltávolíta-ni. A maradék, számításaik szerint kb. 14 millió fő maradhatott volna munka-erőnek.
A tervet az Ostministerium részéről még 1942 áprilisában. Dr. Erhard Wetzel vizsgálta meg Ő más számokat adott meg, a szibériai kitelepítést viszont támo-gatta, mivel Szibériát „európai települési és nyersanyagterületnek” tekintette.
E változatot Himmler révén Dr. Meyer is megkapta, aki eddigi munkáiból már a Führer elé is terjeszthető változatot készített (3. terv), amely a Generalplan Ost.
Rechtliche, wirtschaft liche und raumliche Grundlagen des Ostaufb aus (1942. má-jus 28.) (Általános Keleti Terv. A keleti felépítés jogi, gazdasági és térbeli alapjai) címet kapta. Az irat három fejezetre osztva tartalmazta a célterületek pontos be-osztását, a jogi és adminisztratív rendtartás kifejtését, végül az egész program anyagi ráfordításainak igényét. Ütemét és lefolyását 25–30 évre tervezte.
Három telepítési területet határozott meg:
1. A rövid időn belül birodalmi tartományokká kiépítendő terület (Kelet-Po-roszország déli része, Danzig körzet, Kelet-Felső Szilézia, stb.): 25 évre 450–
490 ezer munkaerő, 1,5 millió telepes, költsége: 45,71 mrd. birodalmi márka (RM)
2. Település-határtartományok (Siedlungsmarken): 25 év alatt 50%-ban el kell németesíteni, Leningrádi körzet, Krím-félsziget, Nyugat-Litvánia (Białystok), költsége: 12,4 mrd RM
3. Település-támaszpontok (Siedlungsstützpunkte): Német helyőrségű városok német falvakkal körülvéve. Közlekedési csomópontoknál létesültek volna:
14 lengyel város, 14 balti város, 8 ukrán város, egymástól 100 km távolság-ban, egyenként 2000 km2 területtel, költsége: 8,5 milliárd RM.
Meyer a második és harmadik területnél 3,35 millió telepessel és 30 év futam-idővel számolt, s úgy nyilatkozott, hogy „nem lehet lemondani a helyi lakosság együttműködéséről… el kell érni az ottani lakosok megbékéltetését is.”
Himmler 1942. június 12-én válaszolt Meyernek a programmal kapcsolatban:
megnövelte a totális elnémetesítési területeket, s a futamidőt 20 évre csökkentet-te. Új megbízást is adott számára, amely az Össztelepítési Terv (Gesamt-Siedlungs-Plan) nevet kapta. Ez már valamennyi annektált területre vonatkozott volna. Er-ről Meyertől előzetes áttekintést, valamint becsült anyagi és humán ráfordítási értékeket is kért.
Meyer 1942. december 23-án adta át Himmlernek a negyedik tervet, aki azon-ban 1943. január 12-i válaszáazon-ban újabb módosításokat kért, s már a Krímet és
’Ingermanlandot’ is teljesen elgermanizálandónak minősíttette. Február 15-re állt elő Meyer a kért módosításokkal, illetve közölte, hogy dolgozik az Össztelepítési Terven (5. terv). A február 15-i beterjesztés elveszett, az 5. terv el sem készült va-lószínűleg. Meyer utoljára 1943. májusában, a totális háború meghirdetése után kereste fel Himmlert.
A GPO végrehajtására ugyan történtek próbálkozások, azonban teljesen so-hasem sikerült kivitelezni. 1943 végéig 17 ezer litván-németet telepítettek vissza Litvániába. 1942 júliusától a Krím betelepítésére is előkészületeket tettek, ám azt végül a háború végére halasztották.
A GPO különböző variánsaiban három közös momentum jelent meg:
– 30–40 millió „nem kívánatos” deportálása és kiirtása,
– a mezőgazdasági struktúra kiépítése germán parasztok bevetésével,
– a helyben hagyott, kb. 14 milliós szlávság kényszermunkás-státuszba szorí-tása.
A közlekedés helyzetét illetően 1941. október 30-án az Ostministeriumban tartott megbeszélésen Todt víz- és közlekedésügyi miniszter beszámolójában fel-vázolta az infrastruktúra lehetőségeit.
Autópálya építések: Berlin-Danzig-Minszk, Kelet-Poroszország-Riga, Posen-Varsó-Minszk, Krakkó-Lemberg-Kijev-Poltava. Innen lehet folytatni délkelet felé Rosztovig, illetve délre a Krímbe is. A megbízott szerint a cél 30–40 évnél gyorsabban is elérhető a szláv „munkaerővel”.
Vízi összeköttetés: a Dnyeper-Bug folyamrendszertől a Balti-tengerig a Visztu-lán keresztül, Dnyeper-Oginszki csatatorna – Memel-Balti-tenger, Balti-tenger – Fekete-tenger (Dvina-Berezina-Dnyeper), Kaszpi-tenger összekötése a Dunával a Fekete-tengeren keresztül
Vasúti összeköttetés: Hitler megálmodott egyolyan vasútat is, amely 4 méteres nyomtávú, 4 sínpáros vonalon közlekedne Felső-Szilézia és a Donyec-medence között, kétemeletes vagonokkal és óránként 200 km-es sebességgel.
A Generalplan Ostot két kulcsszó jellemezte: reagrerizáció és a deurbanizáció.
Hitler a „keleti életteret” múltnélküli, hatalmas kiterjedésű, a germán faj számá-ra ideális élőhelynek tekintette, ahonnan az „alsóbbrendű” szlávokat kiszorítva
„paradicsommá” változtathatják a területet. Hitler a szokványos, Európán kívüli gyarmati megszállási eljárást alkalmazta Európában. Szerinte „ami Angliának India, az nekünk a keleti térség lesz.” A kimerülő európai kontinenst új energi-ákkal tervezte feltölteni, s német vezető szerep alá helyezni. A grandiózus ter-vek azonban mindinkább elszakadtak a realitásoktól. A telepítési programban is megjelent egyfajta idealista, sőt szürrealista motívum, amely több, az SS és Himmler által támogatott tervet is jellemzett.
Irodalom
Madajczyk, Czesław: General plan east. Hitler’s master plan for expansion. In: Polish Western Aff airs Vol III. No .
Németh István: Európa-tervek – . Visszapillantás a jövőbe. ELTE Eötvös Kiadó, Buda-pest, .
Ormos Mária: Hitler. T-Twins, Budapest, .
Polyák Péter: A „keleti élettér” hitleri germanizmusa. In: Századok, / , – . p.
Pritz Pál: Pax Germanica. Osiris Kiadó, Budapest, .
Romsics Ignác: Expanzionizmus és regionalizmus. Integrációs tervek Kelet-Európáról a . szá-zadban és a . század elején. In: Romsics Ignác (szerk.): Integrációs törekvések Közép- és Kelet-Európában a – . században. Teleki László Alapítvány, Budapest, .
Romsics Ignác: Nemzet, nemzetiség és állam Kelet-Közép- és Délkelet-Európában a . és a . században. Budapest, .
http://gplanost.x-berg.de/generalplaneast.html( . november .) http://gplanost.x-berg.de/( . november .)