A fenntartható fejlődés és a hulladékgazdálkodás

A fenntartható fejlődés elveit az ENSZ által 1984-ben független szakértőkből létrehozott Környezet és Fejlődés Világbizottság dolgozta ki. A Bizottság je-lentését (Bruntland-jelentés) az ENSZ Közgyűlése 1987-ben „Közös jövőnk”

címmel egyhangúlag fogadta el. Ez fogalmazta meg a fenntartható fejlődés ma is érvényes defi nícióját:

„A fenntartható fejlődés olyan fejlődés, amely kielégíti a jelen generáció szükségleteit anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő ge-neráció esélyeit arra, hogy ők is kielégíthessék szükségleteiket.”

A fenntartható fejlődés alapvetése, hogy a gazdasági növekedés, a környezet-védelem és a társadalmi (esély)egyenlőség egyensúlyban tartása az emberiség és a Föld létérdeke. Ezek bármelyikének előtérbe helyezése a másik kettő rovására történik, ezért olyan összehangolt fejlesztési politikára és cselekvési programok-ra van szükség, amelyek globális, regionális, nemzeti és helyi szinten egyaránt fi gyelembe veszik mindhárom terület igényeit és lehetőségeit. A közös célok és az összehangolt intézkedések meghatározása érdekében került sor 1992-ben Rio de Janeiróban az ENSZ környezetvédelmi világkonferenciájára, amelyen többek között közös nyilatkozatot fogadtak el „A környezetről és a fejlődésről”

(Riói nyilatkozat). A nyilatkozat 27 pontban fogalmazza meg a fenntartható fejlődés ma is aktuális elveit, közöttük a ‘szennyező fi zet’, az elővigyázatosság, a nyilvánosság, valamint a szubszidiaritás elveit, rögzíti a környezeti kár, illetve

153 szennyeződés okozójának felelősségét és kártérítési kötelezettségét, továbbá az államok felelősségét a területükön kívül okozott károkért, beleértve a káros anyagok vagy tevékenységek exportjának tilalmát is.

A nyilatkozat mellett kialakítottak egy átfogó cselekvési tervet is (Agenda 21; Feladatok a XXI. századra). Az Agenda 21 összesen 40 fejezetben tárgyalja a különböző cselekvési területeket. Így pl. a fogyasztói szokások megváltoz-tatásának szükségességét a szociális és gazdasági kérdések között taglalja, amely a hulladékgazdálkodás szempontjából is jelentős feladat. Az erőforrások védelmével és az erőforrás-gazdálkodással foglalkozó fejezetben szerepelnek a kimondottan a hulladékgazdálkodással kapcsolatos feladatok.

A veszélyes hulladékkal kapcsolatos feladatok a következőkben foglalhatók össze:

• a képződés megelőzése,

• a képződés, tárolás, szállítás, kezelés (hasznosítás és ártalmatlaní-tás) hatékony ellenőrzése,

• a szennyezett területek rehabilitációja,

• a szükséges ismeretek, tapasztalatok, létesítmények, technikai és tudományos kapacitás, pénzügyi források biztosítása,

• a nemzetközi szállítás ellenőrzése, szabályozása és korlátozása, különös tekintettel a fejlődő országok védelmére.

A feladatokhoz eszközöket is megállapít, így a képződés minimalizálása érdekében az ipari eljárások és a fogyasztói szokások megváltoztatása, például szennyezés-megelőzési és tisztább termelési stratégiák kialakítása és megvaló-sítása, „hulladékszegény” technológiák alkalmazása szükséges. A nemzetközi szállítás mérséklése érdekében kimondja az önellátás elvét, amely szerint a veszélyes hulladék kezelését a lehető legnagyobb mértékben azon országban kell megvalósítani, ahol az képződik.

Az Agenda 21 a nem-veszélyes hulladékra vonatkozóan szintén a hulladék-minimalizálást tekinti elsődleges feladatnak, ezért a megelőző hulladékgazdál-kodásra kell koncentrálni, megváltoztatva az életstílust, a termelési és fogyasz-tási szokásokat. Ennek érdekében csökkenteni, de legalább stabilizálni kell az ártalmatlanításra kerülő mennyiséget, amihez megfelelő hulladékcsökkentési szakpolitikákat kell kialakítani, az újrahasználat és az újrafeldolgozás növelése érdekében pedig elkülönített gyűjtési rendszereket kell alkalmazni.

A képződött hulladék kezelésében az anyag-hatékony megközelítésnek kell előnyt biztosítani, és elő kell segíteni az újrafeldolgozott anyagokból készült termékek piacra jutását.

Az Agenda 21 a települési hulladékra vonatkozóan célként tűzi ki, hogy 2025-re a lakosságtól történő szervezett gyűjtés és elszállítást biztosító szolgáltatás a városi lakosság teljes egészére terjedjen ki. Minden témakörben részletezi a cél-kitűzések eléréséhez szükséges jogi és gazdasági szabályozási, fi nanszírozási, nemzetközi együttműködési és információ-megosztási, technológiai fejlesztési és ellenőrzési intézkedéseket.

A riói konferenciát követően tízévente megrendezett környezetvédelmi világ-konferenciákon (Rio+10, Johannesburg, 2002, Rio+20, Koppenhága, 2012) a riói alapvetésekhez képest nem történt érdemi előrelépés, lényegében megerősítették az akkori megállapításokat és célkitűzéseket. A Rio+10 konferencián ugyan elfogadtak egy 170 pontos végrehajtási tervet, ez azonban lényegében csak eltérő megfogalmazásban ismétli meg és aktualizálja az Agenda 21-ben lefektetetteket.

Felhívja az államokat arra, hogy a hulladékgazdálkodás terén

• előzzék meg, illetve minimalizálják a hulladék képződését;

• maximalizálják az újrafelhasználást és a környezetbarát alternatív anyagok használatát;

• javítsák az erőforrás-hatékonyságot;

• alakítsanak ki megfelelő hulladékgazdálkodási rendszereket (bele-értve a megfelelő ártalmatlanító létesítményeket és a hulladékban rejlő energia hasznosítására irányuló technológiákat is);

• ösztönözzék újrahasználható fogyasztási cikkek és biológiailag lebomló termékek előállítását.

A veszélyes hulladékról külön már nem esik szó, csak a vegyi anyagokkal együttesen, azok teljes életciklusának részeként, felhívva a fi gyelmet a nemzet-közi vegyianyag-szabályozások betartására.

A Rio+20 konferencia záródokumentuma már teljes egészében a vegyi anyagokkal közös cím alatt tárgyalja a hulladékot, lényegében megismételve a johannesburgi megállapításokat, sokszor csak hivatkozva azokra. Újdon-ságként talán egyedül az életciklus-szemlélet hulladékgazdálkodásban történő alkalmazásának megjelenése említhető.

Láthatjuk tehát, hogy a gazdasági növekedés, a környezetvédelem és a tár-sadalmi egyenlőség hármas kapcsolatrendszerében a fenntartható fejlődéshez a hulladékgazdálkodás területén a leghatékonyabban a hulladék képződésének megelőzése járulhat hozzá, a termékek előállítása során felhasznált veszélyes anyagok kiváltása, az anyagtakarékos és hulladékszegény technológiák alkalma-zása révén, ami egyúttal a hulladékkezelési igények és költségek csökkenésével is jár. A hulladékban megjelenő anyag- és energiapotenciál kihasználása, a

hasz-155 nosítás szükségessége következtében a hulladékgazdálkodás a globális anyag- és termék-életciklus részévé, az integrált termék- és termeléspolitika, valamint a tervezés, a fenntartható fogyasztás és termelés egyik meghatározó elemévé vált.