•
DÍOSÉRET
DÁVID XXVI. ÉS XXVII. PSALMVSÁBÓL.
Nótája: Megszabadultam, már etc.
Bánja az úristen az sok nyomorúságot, A keresztyéneken esett nagy bosszúságot, Noha most eltűri, de el nem szenvedi, A sok méltatlanságot.
Erről az szent Dávid régen bizonságot tött, 5 Az keresztyénekre mikor igaz panaszt tött,
Istenre támasztván az ő igazságát Ily panaszolkodást tött.
Nagy sok nyavalyámat, sok nyomorúságomat, lm szemeddel látod az én bosszúságomat; 10 Ne hallgasd el uram, de ítéld meg kérlek
Én ártatlanságomat.
Elfelejtve tudod, soha nálam nem voltál, Te szolgálatodra hogy engem választottál,
Mind éjjel s mind nappal tudod én istenem, 15 Hogy szívemben forgottal.
Dicséretet mondtam az te szent templomodban, Én magam forgottam az te áldozatodban, Törvént magyaráztam, meg is oltalmaztam
Az én királyságomban. 20 Igazat mindenkor az törvényben ítéltem,
Soha ajándékért én az székben nem ültem, Az törvényre néztem, mikor törvényt töttem, Tűled oly igen féltem.
240 PAP BENEDEK.
Csalárdság, hamisság én szívemben nem vala, 25 Beszédemért orczám sohol nem pirul vala,
Néked légyen hála, mert az én szömélyem Nálad oly kedves vala.
Tudva más marháját én nálam nem tartottam, Az mivel tartoztam, mindeneknek megadtam, 30 Parancsolatidat erőssen tartottam, —
íme mire jutottam.
Ugyan cselekednek mint egy gonosz emberrel, Az én ellenségim az én szegény fejemmel,
Igazságom felött még ők fenyegetnek 3&
Most az számkivetéssel.
Sok hamis tanúkkal én reám állottanak, Eégijó atyáim, anyáim elhagytanak, Hogy az jó helyében gonoszt fizetnének,
Ok tanácsot tartottak. 40 Pusztában ezután magamnak kell búdosnom, Az nagy uraságból szolgálatra kell jutnom, Hajlékot fejemnek az míglen találok, Mindaddig kell búdosnom.
Az én istenemnek tisztességet nem tesznek, 45 Az én beszédemnek csak egy szálat sem hisznek, Fülök mellől könnyen ottan eleresztik,
Az mi nékik nem tetszik.
Panaszolkodásom most énnekem nem volna, Az számkivetésre ha nékem bűnöm volna, 5»
Az én szolgálatom ha nékik kellene, Semmi gondom nem volna.
Te tudod úristen, hogy én ártatlan vagyok, Az miért gyűlölnek, azban bűntelen vagyok, Én ellenségimnek ne bocsáss kezekben, 55 Mert bizony tiéd vagyok.
XXVI. XXVII. PSALMUS. 2 4 1
Úristen te voltál nékem világosságom, Minden félelmemben te voltál bátorságom, Én nagy bánatomban, keserűségemben,
Légy vígasztalásom. • 6o Uram ha vélem léssz s váljon kitül röttegjek, Ezerén volnának is, tülök meg nem ijedek, Ha táborral reám erővel jőnének,
Mégis semmit nem félek.
Mert uram még régen ezt én tűled megnyertem, 65 Semmi jóvoltomért kit én nem érdemlettem, Az te hatalmadban, mint erős kővárban Hogy megtartasz, elhittem.
Kiszabadítottál minden veszedelemből,
Mostan is ki nem hagysz esnem az te markodból 70 Én ellenségimet majd mind földre vered,
Elbúsúlt haragodból.
Majd minden meglátja hogy ők megszégyenülnek, Noha sokan vannak, de ezentúl elvesznek,
Sem hírek, sem nevek, még helyek sem leszen, 75 Úgyannyira elvesznek.
En nagy örömömben ily dicséretet mondok, Hálaadásokkal dicséreteket adok,
Az én hozzám való kegyeimességedért
Ilyen éneket mondok : so Oh én két szemeim ti az úrra nézzetek,
Hogy kegyelmes hozzám mindenkor elhigyjétek, Az ő nagy szerelmét, hozzám sok jó voltát, Mindenkor hirdessétek.
Uram meg ne gyűlölj engemet haragodban, 85 Ha immár bevettél nagy irgalmasságodban,
Kérlek el ne fordíts orczádat én rólam, Vígy bé szent országodban.
BKGI M.. KÖLTŐK TÁRA. VI. *" .
242 PAP BENEDEK.
Megfoglak tégedet az én igaz hitemmel,
Reád támaszkodom erős reménségemmel, 90 Es el nem eresztlek míglen meg nem hallgatsz, Az én lelki kezemmel.
Felindítlak téged sok nyomorúságimmal, Az én bűneimnek szántalan sokságával,
Mindaddig kiáltok mig bé nem kötsz engem 95 Nagy irgalmasságoddal.
Oh mennybéli Isten! te vagy én reménségem, Kinek hatalmában, kezében ellenségem, Ott vagy te úristen, én nagy segítségem,
Az hol nincs reménségem. 100 Tanyíts meg engemet te igaz útaidra,
H a d d lássak én m e n n e m az te igazságodra, En ellenségimet gonosz szándékokra, Ne bocsásd ő száj okra.
Ha te benned uram n e m reménlettem volna, 105 Az nagy bánat miá megemésztettem volna,
Az élőknek földén az te javaidat Meg nem láthattam volna.
Azért oh én lelkem ne bocsásd el magadat,
Mit töröd, faggatod nagy bánattal magadat, no Majd meg fogod látni uramnak jó voltát,
Ne hadd el magadat!
Az kik nagy bánatban, keserűségben vadnak, ítélet napjára igaz bírót várjanak;
De addig magokat ígyen vigasztalják, n«
Mint Dávidtul meghallak.
, • ••;: n.'l.i
SEGÍTSÉGÜL HÍVÁSA ISTENNEK.
Nótája : Bátran érted Uram etc.
Bánat miatt mi szívünk meghervadott, Keserűség lelkűnkben megfarasztolt, Nyomorúság testünkben megszáraztotí.
Eletünket mert rabság háborgatja,
Mi hitönket ördög tántorgatja, 5 Országunkat az pogány nyomorgatja.
Nálad nekül Uram mi semmik vagyunk, Fiad nekül kárhozat a mi dolgunk, Lelked nekül tévelygés az mi utunk.
Kelj fel immár Uram Isten segélj minket, 10 Szent igéddel gyarapíis mi hitünket,
Szent lelkeddel vezérljed életünket.
Dühóssegéfc vedd el már az ördögnek, Szakaszd el már kötelét Ínségünknek,
Kegyelmesen tégy bíróvá az örök életnek. 15 ítéletre ha bocsátód szent fiadat,
Kiáltsa ki híveknek bódogságát, Hitleneknek siralmas kárhozatját.
Csúfolnak most mi hitünkbe az pogányok, Siralmunkon örülnek félhittiek, 20 Halálunkon örülnek az kergetők.
Ifi*
244 PAP BENEDEK.
Tudod atyánk! te adtál ez világra, Te viseld lelkünket mennyországra;, Hitünket is te készítsd az halálra.
Vígadhassunk mindenkor igazságba, 25 Örvendezzen szívünk irgalmadba,
Kárhozattul megváltó Úr Jézusba. LXIX. PSALMUS.
Dens in noimne tuo siilvum me fac.
Nótája: Tudni Itatta az Isten ctc.
Siess nagy úristen én segítségemre, Es légy figyelmetes az én beszédemre,
Emlékezzél reá szent ígéretedre, Hajtsad füleidet én könyörgésemre.
Tiszta szűből uram folyamom te hozzád, 5 Nagy bizodalomval fohászkodom hozzád ;
Szüntelen ó atyám kiáltok te hozzád, Kérlek, kiáltásom felhasson te hozzád ! Ezen te szent fiad megesküdt minekünk,
Hogy te szent orczádot nem rejted el tőlünk, 10 Sőt az ő nevében az mit tőled kérünk,
Minden kétség nélkül megadod minekünk.
Parancsolta nekünk szent Máté könyvében, Hogy az légyen dolgunk mindennek előtte,
Hogy szent országodat az ember keresse, 15 Azután az testi hogy minden meglenne.
Hütből, tiszta szűből azért arra kérlek, Engedd szent igédből, hogy esmérhesselek, Teljes életemben hogy dicsérhesselek,
Minden dolgaimban téged nézhesselek. 20 Az én életemet tarts meg szent nevedért,
Az te szent fiadnak kedves szerelmejért, Nagy hálákot adok teneked ezekért, Ha meghallgatsz uram, engem jóvoltodért.
2 4 6 BARÁT ISTVÁN.
Nem kérem az végre hosszú életemet, 25 Hogy itt ez világban hizlaljad testemet,
És hogy öregbítsem híremet nevemet:
Sőt hogy dicsérhessem te istenségedet.
Világi életem csak árnyék énnekem,
Mint az szép folyóvíz elmúlik én tőlem, 30 De az te országod örök lakóhelyem,
Melybe Jézus Krisztus által helyheztetem.
Szent fiad vállára rakád bűneimet, Ördög rabságából megváltál engemet,
Érette fiaddá fogadál engemet, 35 Örökössé tevéi ő értté engemet.
Bízvást merek azért néked könyörgeni, Az én ajakimval áldozatot tenni, Mint kegyes atyámval te véled szólani,
Minden szükségemet es megbeszélleni. 40 Az te népeidet uram immár szánd meg,
Az te ostorodat tőlünk immár vond meg, Te nagy haragodat szent atyám enyhíts meg, Gyülekezetedet immáran építs meg.
Rútságát úristen bűnünknek ne nézzed, 45 Hanem szent fiadnak halálát tekéntsed,
És áldozatjának szent érdemét nézzed, Szegény fiaidat immár megsegéljed.
Az te jóvoltodért mindörökké áldunk,
Irgalmasságodért es fel magasztalunk, 50 Háladatlanságot távoztass el tőlünk,
Új és tiszta szívet teremts már mi bennünk.
Tijéd légyen Isten mindenben dicsőség, Az te szent fiaddal és minden tisztesség,
Szentlélek Istenvei egyenlő fölségben, 55 Az szentháromságban mindörökké Ámen.
CHAIN ÉS ÁBEL HISTOEIÁJA.
Mikor Isten Ádámot kiűzeté Paradicsom kertébül kirekeszté, Éva felesége terhébe esek, Első fia, Chain tűle szülétek.
Eva asszony igen igen vígada, 5 Az Istennek ezen nagy hálákat ada,
Embereknek monda lenni váltsága, Ki ő neki megígértetött vala.
Nevelkedni kezde Chain magába,
Szántóemberré lön ifjúságába, 10 Azon közbe Ábel fia Évának
Szülétek világra Ádám atyánknak.
Ez Isten igéjében nevelködék, Paraszt Chain Ábelre bosszonkodék,
Szép ruhába hogy Ábel öltöztetek, 15 Chain csak paraszt ruhában jártaték.
Végre juh-pásztorrá Ábel lőtt vala, Az juhokbul igaz dézmát ád vala, Chain is búzabul dézmát ád vala,
Veréb-megött kalangyát felfelé rak vala. 20 Az búzának konkolyosát, hitványát
Meggyújtá, mutatá ő áldozatját, Földön széllel terűié füstét látá, Áldozatja nem kedves, azt is látá.
Í248 NAGYFALVI GYÖRGY.
Másik fia Ádámnak Ábel vala, 25 Az juhoknak jovait hozza vala,
Az Istennek azt megáldozza vala, Kedves áldozatja Istennél vala.
Ennek füsti az égbe megyén vala,
Az Chainé földön elterül vala, 30 Csalárd módra mert Chain dézmál vala,
Utálatos azért Istennél vala.
Meglátta azt paraszt Chain, haragvék, Az Ábelre igen megbosszonkodék,
Miden (?) szive nagy haragra változók, 35 Ábel állapotjáért megharagvék.
Borzas fővel regvei el-kiindula, Elvégezé, Ábelt hogy megrontaná.
Az mezőre Chain Ábelt kihívá,
Hogy ő öcscsét igen megbotolná] a. 40 Chain egy najjy botot övébe vona,
Öcscsével búzája felé indula.
Kordé Ábel: bot mire való volna?
Monda Cbain, néki hogy megmutatná.
íme álnok Chain mit szól Ábelnek : 45 iSok verebek búzájára mentenek,
Verebeket bottal hajigálnája.
Chain álnokságát az Úr szólótá :
«Miért haragudtál Chain öcsédre?
Miért akarod őtet megölnie ? 50 Ha gonoszul cselekedel ő véle,
Megbánod, — előtted leszen ő vére.
«Hatalmad lészen te néked ű rajta, De jaj lészen, meghidjed, nyavalyája'».
De az Úr szavával Chain nem gondola, 55 Annálinkább megharagvék reája.
CHAIN ÉS ÁBEL HISTÓRIÁJA. 249
Legottan felele Chain Ábelnek, Mezőbe öcscsét híva, elmenének,
Mondja, mindjárást hogy visszatérnének,
Megmutatá álnokságát szívének. so Igen jámbor ifjú az Ábel vala,
Chain ravaszságát nem tudja vala, Nagy szép szóval Ábelt kihítta vala, Az mezőre Chainnal indult vala.
Mikor az Chain földéhöz eljuta, 65 Borzas fővel akkoron Chain vala,
Édes öcscsét istokön kapta vala, Chain Ábelt földre lerántá vala.
Sírván Ábel ő bátyját kéri vala,
Ne lenne hóhéra, néki szól vala; 70 Ám az álnok Chain megdühödt vala,
Bottal öcscsét ott agyonverte vala.
Igen hamar egy szántás barázdában Temeté bé öcscsót azon órában,
Elrökkenteni őtet akarja vala, 75 Az Isten Cbaint megszólította vala.
Nagy fólszóval Isten az magas mennybül Megszólítá, hogy megholt volna Ábel:
«Chain, hol az te atyád fia?»
Monda Chain: «Nem volt gondom reája». 80
«Minem őrizője voltam öcsémnek, Gondviselője sem voltam Ábelnek, Semmi gondom nekem nem volt Ábelre, Nem tudom, hol járt, hova lett éltében.»
Az Úr Isten magas mennybül szólala, 85 Gyilkos Chain szavára ígyen szóla:
«Az föld tatja torkát az mennyországra, Öcsédet temetted az barázdába».
2 5 0 NAGYFALVI GYÖRGY.
«Imé az te öcséd ártatlan vére
Sírván kiált heted égig élőmbe, 90 Meghallgatom őtet könyörgésébe,
Te Chain, léssz azért számkivetésbe».
Kezdé Isten Chainot megátkozni, Az ű gyilkosságáért számkivetni,
Örökkön való rettegésbe tenni, 95 Megijede Chain, kezde reszketni.
«Átkozott légy Chain, te életedben, Átkozott légy az föld kerekségében, Átkozott légy ez világon éltedben,
Átkozott légy mind jártodban-költödben. 100
«Te előtted az iöld átkozott legyen, Ábel ártatlan véréért ez legyen, Gyilkosságodért jutalmad ez legyen, Mindörökké tévelygő légy ez földön.
«Mi vélj ed ez földet, de ne törömtsön, 105 És semmiféle gyümölcsöt ne adjon,
•Jutalmad gyilkosságodért ez légyen.
Mindörökkön rettegő légy ez földön.»
«Búdosó légy, Chain, te életedben,
Tévelgő légy ez föld kerekségében, 110 Mert te ivál atyád fia vérében,
Te elveszted Ábelt földön éltében.»
>
Chain megijede az Isten szaván, Felel nagy fölszóval eztet mondván :
«Nárn sokkal nagyobb az én bűnöm annál, 115 Hogynemmint én bocsánatját várhatnám.
«Az én álnokságomért immár leszek, Isten te színed elől is elmegyek, Nyomorult búdosó ember én leszek,
Elvettetött mert örökken én leszek. 120
CHAIN ÉS ÁBEL HISTÓRIÁJA. 25 í
«Tudom, bujdosván ki meglel engemet, Az órában minden megöl engemet.»
Az Úr monda: «Nem bánt senki tégedet, Megbüntetném, ki megölne tégedet».
Elméne Chain Isten színe elől, 125 Fél mindentül, valakit talál elől,
Édom földére méné napkelet felől, Azután nem méné hazája felé.
Soha Chain meg nem téré bűnéből,
Istent meg nem engesztelje bűn érül, 130 Elkárhozék, mert nem akara ebbül
El-kitérni nagy undok bűneibül.
Gyilkosok, ez lészen ti koronátok, Nagy Istentül ti mind megátkoztattok,
Mert tönnön magatoknak mind ártotok, 135 Azért ördög rabjai mind lőttetek.
Ádám megholt Ábelt igen siratá Akkor neki mert csak két fia vala, Annak is egyik ördögé lőtt vala,
Másik Isten országába ment vala. 14»
Megholt fiárul Ádám feletköz ék Mert más fia Évátul születtetek, Az Ábel helyében Sethnek hívattaték, Mert Ábel az Chaintul megöletek.
Judással, Chainnal el ne veszszetek, 145 Gyilkosok, nektek szólok, meghalljátok,
Ha történet szerint ti bűnben estek, Chain módjára ne cselekedjetek.
Mert ő nagyobbnak véle az ő bűnét,
Hogynemmint Istennek kegyelmességót; 150 Ti azért fie kövessétek ű vétkét,
Hogy el ne veszszetek Chainnal együtt.
2 5 2 NAGYFALVI GYÖRGY.
Ez éneket mostan szörzék versökben Az szent Bibliábul szorzók énekben,
Bánnak Hunyadján, Galota székben, 155 Kisasszony estin szörzék ezt versekben.
Ezör ötszáz ötvenhét esztendőben Nagyfalvi György deák szörzé énekben, Az Istennek bízik ígéretiben,
Elvégezé eztet egy jó kedveben. íeo
j