1553.
HELTAI GÁSPÁR
1553.
HYMNÜS
Az Ut qucant laxis nótájára.
Segélj meg minket mindeneknek atyja, Kinek erejét minden ember várja, E széles világ kire szemét hattá, Mert Jónak látja.
Te igazságnak igaz szeretője, 5 Az álnokságnak igen gyűlölője,
Az kegyességnek mert vagy szeretője, Ékesítője.
Ezt megesmérjük az Beel példájáról,
Mint állasz bosszút az vérontásokrul, 10 Mi rajtunk esett nagy bosszúságinkról
És nyavalyáinkról.
Panaszolkodván te hozzád ivöltünk, Mert te jól látod érted mit szenvedünk,
Mikor igédet mindenütt hirdetjük, 15 Szidalmaztatunk.
Ha szent fiadért te hozzád fogadtál, Tekénts fiadra kiért el nem hagytál, Vérünk hullása lett kegyetlen által,
Kit te utáltál. 20 A mint régenten kegyesek sírási,
Voltak előtted minden szöpögési, Ugyanazonképen kegyes tekóntésid, Irgalmasságid.
106 GYULAI ISTVÁN.
Nevedért rajtunk mostann is legyenek, 25 Elegtételid megelégítsenek,
S te szent érdemid bűntől megmentsenek, Idvözítsenek.
Úgy olvashatjuk a régi bölcseknél,
Kiknek írási kedves mindeneknél, 30 Tanácsadások hasznos embereknél,
Jó erkölcsiteknél.
Soha kegyetlen köztünk meg nem halhat, Vérhullás nélkül pokolra nem szállhat,
Száraz halállal világból nem múlhat, 35 Számot nem adhat.
Gyorsan mostan is ugyan cselekedjél, Kegyelmes Isten mert sokat engedtél És álnokságot sokat elszenvedtél
Es reá néztél. 40 Ugyan testünket meg akarják enni,
Mint oroszlánok akarják szaggatni, És szomjuhoznák vérünket ontani, Minket kergetni.
Láss h a m a r hozzánk kérünk kegyes atyánk, 45 Te szent fiadnak kik jegyesi vagyunk,
Mert kegyetlentől mi káromlást hallunk, Szidalmaztatunk.
Az te egyházad sírván most könyörög.
Ki mind egy hitben egybe gyülekezett, 50 Hogy szent fiadért őket ótalmazzad
Es takargassad.
lm azon járnak kik tőled nem várnak Hogy igazságnak ellene álljanak,
Te szent igédnek mind ellene mondnak, 55 És szent fiadnak.
HYMNUS. 107
Felséges Isten míg szenveded ezt el, Az nagy káromlást de míg szenveded el ? Támadj fel immár és minket emelj fel,
Nekünk is támadj fel. 60 Emeld fel i m m á r kegyes szemeidet,
Es megtekéntsed az te híveidet, Kik gyakran hozzád emelik szíveket, Könyörgéseket.
Csalárd ez világ minden ő ügyében, 65 De igaz vagy te szent ígéretedben,
Hogyha te hozzád fohászkodunk hitben, Leszünk örömben.
Jól látjuk gyakran, írás is jelenti,
Hogy az hív embert az Isten megmenti, 70 Mert néki vagyon ezen ígéreti,
Hogy el nem veszti.
Tudjátok nyilván óh hív keresztyének, Hogy nem sokáig lesznek kegyetlenek,
De mind elvesznek mint gonosz emberek, 75 Mert ők hitlenek.
Erről nagy hálát adjunk az Istennek, Mert nem sok üdőt halasztott mind ennek, De vége leszen csak higyjetek ennek,
Mondjátok Ámen. so
KERESZTYÉNI PANASZOLKODÁS ÉS INTÉS.
Ember, emlóközzél végedről És bizontalan időjedről.
Miért élsz olyan nagy kevélségbe, Pompaságba és döllyességbe ?
Mind Istent s mind embert utálván 5 Előmenvén nagy bátorságban ?
Mindent gyalázsz és szidalmazod, Minden háborúra adsz okot.
Mert te minden embert megguggolsz
Noha majd s ezennel leomolsz. iu Mert kevés múlva meg kell halnod
S a férgökkel leszen lakásod.
Por vagy és hertelen elmúló Csak árnyék és füst mely nem álló.
Felneveködéi mint egy virág, 15 És hamar lesz mint egy asszú ág.
Lassan lassan eloroszkodol És hamar minden időd elfoly.
A te napid megszámláltattak,
Határid is rendelve vadnak, 20 Uradtól és bölcs Istenedtől;
Azért ebbe egyebet ne vőlj.
KERESZTYÉNIPANASZOLKODÁS. 109 Szinettlen elkullag a halál,
Megöl mindent valakit talál, —
Mind a kazdagot s mind a szegényt, 25 Nem kimíly sem nagyot sem kicsént;
Mindegy néki a szegény koldus, A kegyetlen és hatalmas dús.
Ezt ezért meggondód te Ember
És teljes életben légy jámbor. 30 És végedről emélködjél mind,
így eltávoztatod a sok bűnt.
A ki sijet hamar Istenhöz, S életet igaz hitbe végöz :
Ez halottaiból támad fel, 35 És mennyországba örökké él.
•
HOGY A HALÁL NEM FÉL, SEM HATALOMTÓL SEM ERŐTŐL, SEM TÜDOMÁNTÓL.
Nem gondol a halál senkivel, Sem kazdaggal sem kegyetlennel:
Nem a pörlőknek esküvésekkel, Sem a patvarkodóknak nyelvekkel.
Nem gondol senki bölcseségével, 5 Sem okossággal vagy sebes észszel;
Nem az uraknak fenyittésekkel Sem a döllyeseknek haragjával ; Nem gondol a gyenge leányokkal,
Sem a szép cziffrás asszonnépekkel. 10 Nem gondol sem nagygyal sem kicsiddel,
Nem marhassál avagy szegénynyel.
Elsiet ő a császár házába,
Mint a szegény s hitván pásztoréba.
Hol vadnak most minnyájan a pápák, 15 A kardinálok és patriárkhák ?
Hol vadnak minnyájan az érsekek, A prelátusok és a pispekek ? A prépostok és a kananokok,
A dékánok és vikáriusok ? 20
HOGY A HALÁL NEM FÉL. 1 11 H o l vadnak a kazdak apáturak,
A priorok és gárdiánok ?
Hol a sok mester és a doktorok, Es a szántalanféle barátok ?
Hova lőttek el a sok császárok 25 . És a szántalan nagy sok királyok ?
A külemb-külemb fejedelmek, Es a telhetetlen nemesek ?
Hol vadnak az igen kevély groffok,
És a hamis Cancelláriusok ? 30 Hova lőttek a kegyetlen dúsok,
A hiresneves s a nemes vitézek ? Hol vadnak a birák és polgárok, A mű rések és szántó emberek?
Hol gyermek, leány, és asszonyállat 35 Es hol az egész emberi nemzet?
Hol immár Paris s a szép Heléna, Hol Tarquinius és Lucretia ? Hol vagyon Plató és Porphyrius,
A bölcs Tullius és Virgilius ? 40 Hol vagyon Tales és Empedocles,
Es a nagy mester Aristoteles ? Hol a nagy és erős Alexander Es az igen bátorságos Hector ?
Hol a drága császár Július, 45 Hol a vitézek Akhilles s Priamus ?
Hova lőtt el az igen erős Sámson, Az eszes és igen bölcs Salamon ?
112 HELTAI GÁSPÁR.
Minnyájan oda vaclimk s megholtak,
Egy sem meniködett meg közzűlek. 50 Minden embereknek kell követni
Ezeket és eképen meghalni.
Minden ember ezen megálljon Es a halálhoz igen készüljen.
KÖZBESZÉD.
A fólelmes és kétséges emberi természet mindenha erről tart, hogy meghal, a földbe temettetik és hogy azután teljességgel vége leszen: ezért közbeszédbe is az emberek ezt szokták mondani:
Három dolog kényoz engemet, Halnom kell, s nem tudom az időt;
Elmegyek, nem tudom a helyet, Hogy vennék valamely jó kedvet"?
E széles, vak és visszafordult világ ezt mondja ugyan;
minekünk ezokaérfc keresztyéneknek meg kell fordítanunk e vak és visszafordult világnak verseit: mert ha ő ezt mondja, hogy bánkódik, miérthogy halni kell, és nem tud hova menni, mi ez ellen így szerezzük a mi verseinket :
Víg vagyok és nem szomorkodom, Halnom kell ezt igen jól tudom;
De mivel tudom hova megyek Ezért vészek igen jó kedvet.
TÖKE FERENCZ
1553—1556.
RKGl M, KÖLTŐK TÁRA. V I .
•
AZ ISTENNEK KÖTTENETES HARAGJÁRÓL
ÉS BÜNTETÉSÉBŐL, KI MEGJENTETETT EZ MOSTANI IDŐBEN, AZ SPIEA FEEENCZ DOCTOEBAN AZOKNAK PÉLDÁJÁBA, KIK AZ HITET MEGESMEBVÉN MEGTAGADJÁK, AVAGY ELTITKOLJÁK.
Szegény keresztyénség kezdel megvakulni, Kezdel az Istentül igen eltávozni,
Szemed lévén semmit nem akarsz te látni, Füled lévén semmit nem akarsz hallani.
Ha nem hisz'sz régenten lőtt csoda dolgoknak, 5 Az Istentül adott sok jó nagy példáknak,
Higyj az újonnan lőtt Isten csodáinak, Igaz voltát értsed ebből mondásának.
Hallotok ingyen majd rettenetes példát,
Isten tagadásról hallhatatlan csodát, 10 Isten haragjáról véghetetlen dolgot,
, Az Krisztus hitiről erős bizonságot.
Az Olaszországban egy fő doktor vala, Ki Spira Ferencznek hívattatik vala,
Czitedelle varas ő hazája vala, 15 Ötven esztendőben mikor írnak vala.
Házastársa néki gyermeki sok vala, Világi marhával ékes, dicsős vala, Tisztes méltósággal becsületes vala,
Nagy sok ajándékot Istentől vött vala. 20
• 8 *
1 1 6 TŐKE FEEENCZ.
Az szent írást által megértette vala, Magát és istenét megesmérfce vala, Minden idvössígnek Krisztust vallja vala, És nagy "buzgósággal prédikálja vala.
Szépen háza népit ő tanítja vala, 25 Az Krisztus hitiben igazgatja vala,
Emberi érdemtül elfordítja vala, Kiknek gyömelcsire gyakran inti vala.
Sokáig nem akará ezt ő eltitkolni,
Isten ajándékát magának tartani, so Mindeneknél kezdé nyilvábban hirdetni,
És az igaz hitbe gyaporodást tönni.
Az szent lélek által szíve gerjed vala, Oly nagy békeséggel elméjében vala,
Hiti, szereteti, reménsége vala, 35 Örvendez szívében, Krisztussal él vala.
De az álnok ördög soha nem aluszik, Környülünk szüntelen es ő ólálkodik, Az ő szolgáival igen dihösködik,
Mint az szegín Spira majd megcsalatkozik. 40 Pápa követétül ő beárultaték,
Úgy mint hittül-szakadt eretnek mondaték, Krisztus ellenségi miatt gyaláztaték, Azért Velenczében gyorsan hivattaték.
Az úton magában tanácskozik vala, 15 Teste lelke ellen tusalkodik vala,
Az test az ördegtül erőt vészen vala, Az lélek az ellen ígyen inti vala :
«Francisce magadba miért búsolkodol,
Mely felé hajolnál azon gondolkodói ? so H a d d el az félelmet kiből sápolódol,
Higyjed Istenedet kivel bátorodol.
SPIRA FEEENCZ DOKTOR. 117
Hol vagyon most néked régi bátorságod, Hol vagyon most néked régi erősséged,
Hol vagyon most néked állhatatosságod, 55 Hol vagyon te benned Krisztusról vallásod?
Vallj ad azért Krisztust te félelem nélkül, Lészen ótalmazód higyjed kétség nélkül, Eszedbe juttatja gondviselés nélkül,
Mit kelljen mondanod hamis vallás nélkül. 60 0 megszabadíthat ez veszedelemből,
Kisegíthet nyilván az erős fogságból, 0 hamar kimenthet nagy kínvallásodból, Meg akar menteni higyjed mindezekből.
Jusson jól eszedbe Dániel írása, 65 Égő kemenczéből kiszabadulása,
És az szent Péternek Krisztusról vallása, Nagy erős temleczből kiszabadulása.
Hogy ha kell vettetnöd az setét tömleczben,
Krisztus szent vérejérfc légy te igaz hitben, 70 Vitetik te lelked angyalok kéziben,
Isten országában az örök életben.
Ha azt nem miveled gondold meg mint lészen, Az község kőzett botránkozás lészen,
Te predikálásod csak heában lészen, 75 Az ördögnek ismég ott sok rabja lészen.
Az tudatlan község ingadozó nádszál, Az honnat keménben fú az szél oda áll, Erőssen hajlódoz miképpen az nádszál,
Az igaz hit mellűi gyorsan más felé áll. so Rettenjél meg azért most az kárhozattul,
Az vagy ha vonatol gonoszra testedtűi, Menj el innen más helre az föld színéről, Hogynemmint tagadással eltévedj Istentől!»
118 TŐKE FEEENCZ.
Lelki esméreti erre inti vala, 85 Istennek szent lelke így oktatja vala,
De teste ördöggel egy tanácson vala, Az jó tanács ellen tusakodik vala.
«Francisce, meggondold jól tennen magadban, Mind végit mind hosszát meghányjad szívedben, 90 Tanácsát ne fogadd lelkednek semmiben,
Mert ha azt fogadod, elveszt életödben.
Nagy sok kazdagságid hirtelen elveszted, Sok munkád, sok gondod csak semmivé teszed, Az te híred neved csak örök szégyen lószen, 95 Útálatos neved majd eretnek lészen.
Nem félsz-e az undok és büdös temlecztül, Es majd abban való dögleletességtül, Nem félsz-e halálnak véres fogaitnl,
Nem félsz-e az tűznek sanyarú lángjátul ? 100 Ha magad n e m szánod, szánjad feleséged,
Édes gyermekidet, nyomorult árváidot, Marhád tékozlását, szerelmes barátid, Ezektől megváltod, világból múlásod ?
Én csodálok rajta mely oktalan te vagy, 105 Még az vadaknál is vadabb, kemémb te vagy, Hogy édes magzatid ellen ily kemény vagy, És te feleséged ellen kegyetlen vagy.
Megmetszed-e torkokot tizenegy magzatidnak, Poroszlójuk lész-e temagad azoknak, 110 Kik még az közsíget szépen tanyíthatnák,
Istennek, híveknek ők megszolgálhatnák ? Azért én azt m o n d o m siess Velenczében, János kardinálnak hamar eleiben,
Eómai pápáknak mit ellene mondtál, ns Mondd vissza valamit te prédikállottál!»
SPIRA FERENCZ DOKTOR. 110 Meggyőzte ott az test az lélek tanácsát,
Az Spira fogadá ördög akaratját, Mikor ékesíté pápa méltóságát,
Megtagadá hitről ő igaz vallását. 120 Készeríteték arra, hogy ő azt fogadná,
Pápa szentegyháza valamit tartana, Azon község előtt mind visszaszólaná, Az mit pápa ellen prédikállott volna.
De hogy Velenczéből kiszabadult vala, 125 Az szent lélek Isten ismég inti vala,
Hogy az község ellen vissza ne mondaná, Mit előbb hirdettett, ő meg ne tagadná.
Jobb volna meghalni, hogy nem elveszteni,
Ennyi sokaságot pokolra szállítni, 130 Másod tagadással pápát magasztalni,
Az ördög országát megerősítem.
Efféle sok intést mind csak hátra vete, Eeggel vasárnapon az tagadást tévé,
Nagy sokaság ellen, Isten ellen tévé, 135 Rettenetes harag ott fejére jőve.
Az igaz Istennek nagy erős csapása, Nyilván kijeiének rajta nagy haragja, Tüle eltávozék Istennek malasztja,
Bétölté ő szívét Istennek átok]a. 140 Úgy tetszék mint hogyha egy menyütő kővel, Ha ütötték volna nagy hertelenséggel, Ördögnek, halálnak lön szíve markában, Eettenetességgel pokolnak kínjában.
Mikor hat holnapig ilyen betegségben, 145 Ő gyötrődött volna szívében kétségben,
Az bölcs doktorokhoz vitetek Padvában, Nardinus Jakabnak ő híres házában.
120 TŐKE FEBENCZ.
Hallj ez csoda dolgot! semmit ő nem eszik,
Igen szomjúhozik, de nem hevejtőzik, íso Derék folyó vizet meginná úgy tetszik,
Színe, állapatja semmit nem változik.
Tovább egy holnapnál semmit nem ött vala, Fiai az kézit megkötözték vala,
Erővel szájában ennyi tölfcnek vala, 155 De azonnal ismég mind kihányja vala.
Akadozás semmi nyelvében nem vala, Beszéde értelmes, tökélletes vala, Elméjében nyilván állhatatos vala,
Semmi fogyatkozás eszében nem vala. 160 Három jeles doktor választatott vala,
Hogy kik gyógyítanák arra hittak vala, Frisiméliga Ferencz annak egyik vala, Második Bellatos, harmad Grassi vala.
Önnön maga szegín ezt kiáltja vala, i65 Hogy ez az betegség nem afféle volna,
Hogy kit orvossággal meggyógyíthatnának, Azvagy kötözéssel megszállíthatnának.
De ennek orvosa csak az Isten volna,
Kitül szakadással ő elszakadt volna, 170 ' Az szent lélek ellen hogy vetkőzött volna,
Az ő gonosz bűne bocsánatlan volna.
Hogy ő idvösséget már soha nem várna, Az Krisztus halála néki nem használna,
Isten irgalmasságát ő soha nem várná, 175 Csak pokolnak kénját ő fejére várná.
Az örök életre választott nem volna, Az Krisztus ő érte nem szenvedett volna Azt ő rajta mostan akarja töltenyi,
Az ő nagy haragját bűnért megmutatni. íso
SPIEA FERENCZ DOKTOR. 121
Efféle sok mondást mikor beszél vala, Sokan csodájára oda gyűlnek vala, Tizenkét országból nemzetség ott vala, Kik közül némelyik tanoló is vala.
Itt hallgasd meg kérlek ő vetekedésit, iss Az bölcs doktoroknak nagy sok felelésit,
Kiből megértheted az ő eszességit, Rettenetes szívben lángálló kétségit.
Vengerius pispek kezdé vigasztalni,
Isten jóvoltával őt bátorítanyi, 190 Azután Gebaldus doktor kezde szólni,
Isten beszédével kezdek vigasztalni.
«Nem tudod-e mely nagy Istennek irgalma, És hogy véghetetlen ő neki jó volta,
Teljes mind föld mind menny irgalmasságával, 195 Minden bűnt felőlmúl kegyelmes voltával ?
Ez világon mennyi szántalan bűn vagyon, Es az kárhoztaknak mennyi bűne vagyon Hogyha mind ennyi bűnt egy ember tött volna, Isten megbocsátná ha folamnék hozzá. 200 Ki próféta által igen hirdettetik,
Valamely órában hozzá fohászkodik, Szegín bűnes ember néki reménkedik, Annak bűneiről meg nem emlékezik.
Gondoljad meg azérfc szent Péter mondását, 205 Az Krisztussal való gyakran ő járását,
Isméglen hitetlen kemény tagadását, De esmég Istentül bűne bocsánatját.
Gondoljad az latrot ki urunkkal vala,
Az magas keresztfán irgalmat nyert vala, 210 Az soha semmi jót nem cselekedett volt,
Útálatos bűnnel rakva teljes ő volt.
122 TŐKE FEEENCZ.
Minem megkissebbült ő hatalmassága, Minem megrevidült ő irgalmassága,
Kegyes engedelem ő tulajdonsága, 215 Krisztus híveinek örök megváltása !»
Spira mindezekre ígyen felel vala, Mindeneket hiszek, ő azt mondja vala, Az Istent ördög is hiszi, — felel vala,
Mindenben rettegi, féli, így szól vala. 220
«Az nekem n e m használ, hogy egy Istent hiszek, Mert hogy az irgalmas Istenben nem hiszek, Azaz bűneimnek bocsánatját nem hiszem, Az örök halálra bűneimet hiszem.
Akarnám Istennek szent irgalmasságát, 225 Kívánnám megnyerni az ő szent malasztját, Akarnám meghinnyi ígéreti hasznát, De nem várhatom már istennek jó voltát.
Az nagy szent Péterre az Isten tekinte,
Én reám nem tekint mint reá tekinte, 230 Mert az ő eseti kiváltképpen esett,
Mind egész világnak példájára az lőtt.
0 választatott volt az örök életre.
De én választattam pokol fenekére,
Nyelvemmel én hívom Istent segítségre, 235 De szívem Istenhöz nincs örök életre.
Ezemben röpűle egy légy eleiben,
Monda: ím Belzebub jött az vendégségben, Lesz már te én vélem örökké insígben,
Vélem hol gyötrődjél véghetetlen tűzben. 240 Az ördög környűlünk mint az légy forgódik, Azért Belzebubnak zsidóul mondatik, Mert az légy mindenre undokul ganéjlik, Az képpen az ördeg köztünk sátánkodik.
SPIRA FERENCZ DOKTOR. 123
Harmadnap meglátják az én halálomot, 245 Soknak példájára én kimúlásomot,
Az én Istenemet megtagadásomat, Az ő haragjának én reám varasát.
Azért intek minden embert, itt meghallja,
Megtagadásom légyen minden példájára. 250 Mert azért szállott reám Istennek haragja,
Krisztus tagadásért az pokolnak kínja !»
Másodszor isméglen hozzá gyűltek vala, 0 mely siralommal ott beszéli vala,
Kettenetesképpen kénját mondja vala, 255 Kietlen látásit ő számlálja vala.
Mindennap szüntelen úgymond az ördögök Házamban, ágyamban jőnek késértetek, Előttem forognak rettenetességek,
Gyakorta láttatnak itt sok ellenségek. 260 Ott jó reménségre őtet intik vala,
Az hív imádságra szépen kérik vala, Nagy ájítatosson vélek mondja vala, És figyelmetesen ő könyörög vala.
Az kik látják vala, ők is sírnak vala, 265 És mind térden állva könyörögnek vala,
Nagy fohászkodással ő könyerög vala, Igaz hitit erről néki vélik vala.
De az ő szájával ő ezt mondja vala:
Szíve egy n e m volna, azt kiáltja vala, 270 Ajétatossága most néki nem volna,
Hiti, reménsége hogy semmi nem volna.
Az hit az istennek nemes ajándéka, Vaj ha adatnéjek nékem szent malasztja,
És az igaz hitnek csak kicsin szikrája, 275 De most rajtam vagyon pokolnak nagy kínja.
124 TŐKE FEEENCZ.
Kennyebb a tengernek vizét felmerítnyi, Egy kicsin kalánnal es felhörpenteni,
Hogy nem mint bűnemnek bocsánatját hinnyi, Vagy egy kölesszömmel világot töltenyi. 280 Szent Dávid, Manasses királyok életit,
Támaszták kétségig Pálnak fordulásit, Ott beszélik vala szenteknek példáit, Istennek kegyelmes nagy sok ígéretit.
Mondja, felel vala ez szót mondásában: 285
«Talám azt vélitek hogy beteg ágyamban Mostan én kénlódom nyomorúságomban, Es azért nem hiszek ti bizonságtokban.
De ha reménségnek csak kicsin szikráját,
Szivemben foghatnám csak kicsin világát, 290 Kész volnék tízez>r, húsz ezer esztendőt
Pokolban gyötrődnöm mindennyi nagy időt.
Mert annak valaha még is vége lenne, En vígasságomnak reménsége lenne,
De az én kénomnak soha nem lesz vége, 295 Mert pokolban lészen lelkemnek gyötrelme!»
Jeles beszédekkel azoknak szól vala, Az kik ott valának, szépen inti vala, Hogy kegyes szentséges élettel élnének,
Az Istennek tiszta templomi lönnének. 300
«Mert az idvösségre nem elég körösztség, Sem szent írás által tudomány, bölcseseg, Nem elég Krisztusról a külső bölcs beszéd, Sem száj okkal mondó hízelkedő beszéd.
Kell az keresztyénnek nagy erősnek lenni, 305 Az megesmért hitben győzhetlennek lenni,
Hitit, szent életit kell kijelentenyi,
Mint szent Péter mondja, megbizonítanyi.
•
SPIBA FERENCZ DOKTOR. 125
Én is azt tartottam, hogy hiszek Istenben,
De gonosz fajtalan voltam életemben, 310 Tudván sokszor estem útálatos bűnben,
Az megszokott bűnben, mint eb okádásban.
Minem csak egyképpen lészen az tagadás, Az igaz Istentől hittül elszakadás,
Mikor fejedelmek előtt megfagadás, 315 Az igaz tudománt Krisztusról elhagyás.
Ha baráti kőzett ember eltitkolja, Az megismert Krisztust szóval eltagadja, Gonosz társaságban ő magát beadja,
Ezzel az úr Krisztust ottan megtagadja. 320 Bálvány imádásnak valaki engedni
x\kar és azokban magát elvégeznyi, Úgy mint Isten fia ha nem akar lennyi, Megtagadta Krisztust, nem akarta fólnyi!»
Ezeket gyakorta ő kiáltja vala, 325 Szent Pálnak mondását úgy ivölti vala :
«Az Isten kezében rettenetes esnyi, 0 szent felségének haragjában jutnyi.
Jaj, jaj már énnekem! kévánnék meghalnom, De meg nem hallhatok, örökké kónzatom. 330 Kévánnék Istenben bíznom, nem bízhatom,
Akarnám szeretnem, de igen lítálom !»
Derék szent írásból nagy sokat szól vala, Az ö veszedelmit bizonítja vala,
Sokképpen ő bűnét öregbíti vala, 335 Sokaknak például magát adja vala.
Úgymond Krisztus u r u n k : valaki ember előtt
Úgymond Krisztus u r u n k : valaki ember előtt