A Nagyfalvi nevet két énekszerzőnk viselte : György, az idő-sebb, Gergely, az ifjabb. Mindkettő Erdélyt mondja lakóföldének akkor, a midőn énekét szerezte ; mindkettő megjelöli az időt, melyben, vagy melynek eseményét versbe foglalva éneket írt. Ez az időjelölés harmincz évre terjedő közt mutat, a mi azzal összevetve, hogy Gergely jóval azután még Magyarországon folytatta életét, azt
378 JEGYZETEK.
a következtetést is valószínűvé teszi, hogy a két énekszerző apa és fiú volt, t. i. Gergely, Györgynek a fia. Itt az apával van dolgunk, a ki 1557-ben Bánfiak Huny adj án, Kalotaszegben foglalta versekbe Kain és Ábel históriáját. — Gergely éneke ismeretlen. Hegedűs István hívta fel rá a figyelmet (Irodtört. Közi. I. 403. — III.
40. L), de még eddig nem került elő. Tárgya a Báthory Zsigmond által Moldva ellen intézett hadjárat volna, a mint azt a szerző maga írja Baranyai Decsi János Commentárjai X. decasának ama másolatában, melyről Kovachich ezt a decast közzé tette (Scrip-tores Rerum Hung. minores II.J. A másolat 3. fejezetének végére ugyanis ezt írta : Haec memini, quando gesta sünt; sed omittit Stephanum Tholdi et Moysen Székely, quorum consilio et virtute res ea praecipue gesta fűit, quod et carmine in Transylvania cele-bravi. Gregorius Nagyjalvi. — Kovachich így ad számot a kiadott kéziratról: Ex apographo coaevo, ut videtur Gregorii Nagyfalvi, a Michaele Dóka iudice nobilium Comitatus Posoniensis mecum communicato desumta. (Előszó XXXI. l.) — Az «in Transyl-vania celebravi» kifejezés arra mutat, hogy a jegyzet írásakor N.
Gergely már nem lakott Erdélyben. Ha ő csakugyan Györgynek a fia s ha mint apja, ő is bánfihunyadi lakos volt, akkor talán Bánfi-Hunyadnak 1600-ban történt elpusztítása után menekülhetett Magyarországra. (Szamosközy IV. 117.1.)
György éneke a m. n. múzeum könyvtárában őrzött Poématia Hungarica czimtí XVII. századi kéziratos kötetben maradt fenn (15. sz.). Nyomatott példánya mai napig ismeretlen. A 4 + 4 + 3 sorokban írt négysoros strófák, Kain és Ábel történetét el nem nyújtva, ügyesen szőtt párbeszédekkel élénkítve, természetes nyel-ven adják elő. Az erkölcsi intés hasonló rövidséggel csak egy pár versszakba van foglalva. Az egészből arra következtethetünk, hogy György deák vagy gyakorlott énekszerző volt, bár több énekét nem tudjuk is felmutatni: vagy ép érzéke volt ahhoz, hogy az előadásban és kidolgozásban a kellő mértéket és arányt szem elől ne téveszsze. Ha e tulajdonok az apáról a fiúra átszállottak s ez azokkal — a mint Baranyai Decsi művének másolásából sejthet-jük — történetírói tanulmányt s érzéket párosított: akkor Ger-gely történeti énekének elveszését nagy veszteségnek tarthatjuk.
Bárcsak ez a vélekedésünk is ösztönül szolgálna arra, hogy a ve-szendőben levő Carment kutassuk, míg megtaláljuk.
Az a Gregorius Nagifalvy, a ki a váradi egyházmegyéből (Varadinensis Dioecesis) 1599-ben a római Collegium Germanico-Hungaricum növendéke volt, nem lehet az énekszerző, mivel
VILMÁNYI LIBÉCZ MIHÁLY. 3 7 9 ennek 1599-ben jóval idősebbnek kellett lenni 20 évesnél, holott az oda felvett növendékeknek «mintegy 20 éveseknek» kellett lenni. (Franki, A haz. és külf. isk. 281., 283. l.)
V i l m á n y i L i b é c z M i h á l y .
Benczédi Székely István és Károlyi Gáspár együtt voltak a gönczi reformált egyház papjai még 1563 végén is. Székely de-czember 5-én, Károlyi pedig 9-én kelt levélben ajánlja a kassai tanácsnak segélyezés végett Szamosfalvi András szántói és Károly Miklós tállyai rectort, a kik külföldi egyetemek látogatására in-dultak. (Tört. Tár 1889. 604. l.) Székely, már mint «veteranus ecclesiae filii Dei minister» írja alá a maga — ki tudná megmon-dani hányadik ilyen tartalmú — levelét. Talán az utolsót, mert későbbi időből, legalább eddig, semmi iratot sem ismerünk tőle.
Korábbi pártfogoltjai egyike bizonyosan Vilmányi Libécz Mihály volt, a ki 1558 őszén, a még abban az évben feloszlott krakkói magyar bursának utolsó előtti tagjául, mint ,Michael Libocz Wylmanus' íratott be a Eegestrumba. Keá bízhatta a maga Chro-nica-jának kéziratát, hogy vigye Krakkóba, a nyomtatásra ügyel-jen és korrigálja, mert tőle való a latin vers, a mely Németi Fe-rencznek a Chronica czímlapja hátulján álló czímerérol szól, ő írja az ajánlást követő latin verset, melynek czíme «In Chronologiam reverendi in Christo patris ac domini Stephani Siculi, verbi Dei ministri in Göncz. Micháél Lybecz á Wylman» ; — valamint az erre következő «Corrector pio Lectori» czímű itt közölt magyar distiehonokat és «Deakvl vgan azon» czímmel ezek latin fordítását ekképen :
Hos qui Pannonica legerit de gente libellos, G-audeat, et grato iure favore probet.
Cum videat Chronicon patrise sub nomine linguse, Et rerum seriem, et tempóra prisca dare.
At si conspiciat librum noua forte sonare Nomina, Pannoniis vix celebrata viris:
Protinus hic repetát Siculos ab origine prisea, Quos penes est patrii regula vera soni.
Illinc ergo petat nostri paradigmata libri, Scribendique habeat hac ratione modum.
Vilmány, Abaúj vármegyének ma is gönczi járásához tartozik s az onnan származott Libécz vagy Libécz (Bod, Athenas) Mihály
380 JEGYZETEK.
a gönczi iskolában Székely István vezetése alatt tanúihatott, majd épen úgy, mint Szamosfalvi és Károlyi M., néhány évi rectorkodás után mehetett Krakkóba. Mikor tért vissza s mi volt itthon foglal-kozása ? későbbi kutatás derítheti fel.
Nem hibátlan distichonairól Eajnis, Sándor István, Szombati János és Virág Benedek után Toldy Ferencz emlékezett meg
«A deák szabású magyar versek története» ez. értekezésében s nevezetesnek találta benne az utolsó sorban előforduló elisiót.
Névtelenek.
Az itt következő három éneket Thallóczi Lajos a zay-ugróczi levéltárban találta. A III. alatt az 1558. évszám olvasható az ere-deti kéziratban; a többi szintén 1560. előtt íratott le, azért ide kellett őket igtatni.
A CXXVII. Psalmus. Megvan: 1566. Ék. 96.1. — 1569. Ék.
65. 1. — Csonka Ék. 74. 1. — 1579. Ék. 62.1. — Born. Ék. CXXHI.
1. — 1590. Ék. 73. 1. — 1593. Ék. 213.1. — Gönczi Ékvén át a ref. Ékkben 1808-ig. — Első unitárius Ék. 391.1. — Második unit.
Ék. 652.1.
Úgy az 1566. Ékben mint Bornemiszánál ez áll fölötte : Nó-tája : Siralmas énnekem stb. Ez pedig Bornemisza Péternek az éneke, mint a VII. kötetben látni fogjuk. Megjegyzem, hogy a versfőkből MVOsE olvasható ki. Born. Ék. CCXLVin. levelén is van egy Mikor meggondolom kezdetű ének, melynek versfőiből meg MVTS jön ki. Ha ezt a két éneket Baranyai Pál (de MVCHE) énekével vetjük össze (II. k. 261. l.J, majdnem hajlandók vagyunk egy szerző művének tartani, pedig könnyen meglehet, hogy ebben a kettőben véletlenségből kerültek úgy össze a versfők, hogy Ba-ranyai előnevére emlékeztetnek.
A három sorból álló strófákban az első és második (6+6) sor rímel, a harmadik (6 + 7) refrain.
A Hálaadás megvan: 1566. Ék. 6.1. — 1569. Ék. 147.1. — Csonka Ék. 156.1. — 1579. Ék. 134. — Born. Ék. L. 1. — 1590.
Ék. 194. 1. — 1593. Ék. 4. 1. — Gönczi Ékvén át a ref. Ékkben 1808-ig. — Első unitár. Ék. 465.1. — Második unit. Ék. 643.1.
Úgy látszik, hogy ez az egyszerű, dogmatikus tartalmú ének a reformáczió első éveiből származóit s talán régiségénél, könnyen érthető világos mondatszerkezeténél, artikulált sorainál fogva
NÉVTELENEK. 381 közkedvességben tartatott s használtatott. Négysoros egyrímű strófái 4+4 + 3 tagú sorokból állanak.
Az Commvnícáláskor való isteni dicséret megvan : Huszár G. 1574. Ék. — Born. Ék. XLVIII. 1. — 1593. Ék. 110.1. — Ács M. Zöng. m. kar 113. 1. — Ezekben az Ékkben semmi nyomára sem találunk annak, hogy mikor s ki által íratott. A zay-ugróczi levéltárban talált kéziraton, ennek a végén áll az 1558. évszám.
Ebben a kéziratban nincs meg az egész ének, csupán a 25—36. és a 65. sor. Ezután ezek a sorok következnek:
Bűnnek bocsánatjárói bizonyos legyünk, Minden hitetlensógtől már elszakadjunk, Hogy örökkén az Jézussal uralkothassong.
Ezután következik az 57—60. sorbeli doxologia.
Az ének eredetére a következőket jegyezzük meg :
A «de coena Domini» czimű, Jesus Christus nostra salus kezdetű hymnust Huss János írta. A reformátorok közül különö-sen kedvelte Luther, a ki Jhesus Christus unser Heiland kezdettel németre fordította elég szabadon, a mit a fölötte álló czím így fejez ki: S. Johannes Hussen lied, gebessert. Ugyancsak Luther egy három strófából álló húsvéti éneket is írt, mely szintén ezzel a sorral kezdődik. E kettőn kívül is van még ily kezdetű német ének. Luther, azt lehet mondani, csak az első strófában ragasz-kodott a latin eredetihez. Mivel a német ének egy pár sorában erő-sen ki van fejezve Luthernek az úrvacsoráról hirdetett tana, a német reformátusok épen úgy nem fogadták el, mint a hogy a magyar ének nem juthatott be a váradi és debreczeni (Szegedi-, Gönczi-féle) énekes könyvekbe. Huss éneke 10, 9 és 7 strófás variánsokban maradt fenn. Lutheré 10 strófából áll; míg a magyar 15 strófára terjed. Ez épen úgy nem ragaszkodik Huss latin éne-kéhez, de míg Lutheré a jól használt szabadság által ügyes szer-kezetű, egységes szerzemény, addig a magyar ének az úrvacsora szereztetésének majdnem szószerint beékelt történetének (17—
28. sor) előadásával és a tartalom némely részeinek ismétlése által hosszadalmas, szétváladozó szerkesztmény formát mutat.
Az 1. soron kívül, Huss szövegére emlékeztet a 33. sor Hussnál: Non es panis, sed es Deus etc. 37 sorral Össze-vethető :
Caro cibus, sanguis vinum, est misterium divinum.
382 JEGYZETEK.
A mi a verselést illeti, az egyenetlen, darabos, több helyen pró-zává laposodik, úgy hogy a szerző még a rímről se gondoskodik.
A sorok szótagszáma hol több, hol kevesebb, a sormetszet hol van, hol nincs.
Dicséret. Bornemisza után közöltük szövegét, a kinél Németi Ferencznek a LXXVII. zsoltárból, ennek a nótájára készült éneke után «Más dicséret, azon rendbeli dologróh czímmel olvasható.
Azóta előkerült régibb énekeskönyveinkben is megtaláltuk, mert megvan: 1566. Ék. 181. 1. -- 1569.' Ék. 189. 1. — 1579. Ék. 164.1.
— Bora. Cm 1. — 1590. Ék. 229.1. — 1593. Ék. 248. 1. — Miért maradt ki a későbbiekből ? nehéz rá okot találni, ha csak azt nem, hogy ez is úgy tekintetett, mint a 77. zsoltár fordítása, de a mely-nél, az ennek nótájára Németi Ferencz által szerzett ének, az ere-detihez közelítőbbnek ítéltetett s ezért a zsoltárok közt ez állít-tatott a 77-dik szám alá, míg ez az 1559-ből származó szöveg Optima Cantio czímen egy darab ideig a többi énekek közt szere-pelt, azután pedig végképen elmaradt. A Bornemisza által neki adott czím s a kettőnek egymás mellé sorozása is arra látszik mu-tatni, hogy csakugyan a 77. zsoltár fordításának tartatott. Ez ter-mészetesen csak oly tág értelemben veendő, mint a zsoltár-para-phrasisok legtöbbnyire, mert ebben a bűnbánatinak mondható énekben is annyi a zsoltárból ki nem magyarázható fogalom és keresztyén dogmatikus elem, hogy szerzője is e miatt hagyhatta el a végső sorokban a Dávid szerzőségének megemlítését.
23. sor az 1566. Ékben így hangzik: Ennél nagyobbal sze-rettél.
25. s. u. o. Elküldéd te Ígéreted,
40. s. u. o. s 1569. Ékben: Isten ellen viaskodám. Ez után a sor után az 1566. és 1569. Ékben ez a Bornemiszánál s szövegünk-ből is hiányzó strófa következik :
Reám jőve nagy haragja, Lelkemben megnyomoríta.
Egésségemben megronta, Nagy sokképen ostoroza.
A nagy sokképen szó matatja, hogy Bornemisza ezt másolta s alakította a 40-dik sor helyére, átugorván a 40. sört s a kimaradt strófa három első sorát.
83. s. 1566. Ékben: Mi meg térhetsz azt gondolni. — 1569.
Ékben: Mig megtérhetsz stb.
NÉVTELENEK. 383 85. s. 1566. Ékben: Nem lehete elhalgatnom. — 1569. Ékben:
Nem lehető elhalgatnom.
95. s. 1566. 1569. Ékkben: Ne veszesd el
98. s. 1566. Ékben: Szent fiadért meg értények. — 1569.
Ékben : Szent fiadért megérteni.
116. s. 1566. 1569. Ékkben: Krisztust vallja csak hitében.
A 4 + 4 sorokból szerkesztett ének nyelve élénk, jól folyó, verselésbeli ügyességre mutat, bár a szótagszám olykor-olykor megszaporodik.
Menyegzői vers. Ez ismét a zay-ugróczi levéltárból való s a fentebb közölt három darabbal egy korban másoltatott le 1560.
előtt. Hihetően valamely hosszúra nyúlt menyegzői jó kivánság-nak a kezdete, a mit a «satöbbi»-vei végződés is gyaníttat. Utána következik a másolatban Batizi András Jámbor házasok kezdetű Cantio de matrimoniojának négy első sora Az házasságrótt czím-mel, a mi után szintén etc. áll.
Onnan való még ez a Szkhárosi Horvát András írásmódjára (II. köt. 228. l.) emlékeztető Epigramma is, szintén 1560 előtt feljegyezve :
Angyalnak tetszik az ember ha véle szóllasz,
De ha meghányod veted magadba, látod őtet hogy ravasz, Dolgaiba változandó mint az tavasz,
Titkon téged ugyan megmar mint az nagy kuvasz.
Ezután folytatva ezek a latin versek következnek : Vide a Deo gratus
A totó mundo semper tumulatus Crimine purgatus
Ex semper abire paratus.
Escas praesentes Domine Deus páter Ooelestis Benedicat Deus et hostes Agimus tibi gratias, Et potum servorum Qui nos semper satias
Benedicat Deus alme triunus Per manus rusticorum Et reliqua munera Per omnia ssecula sseculorurn
Benedicat Trinus et Unus. ÁMEN.
Békési Balázs.
Dr. Nagy Sándor, a korán szerencsétlen véget ért szép re-ményű ifjú tudós már foglalkozott Békési Balázs kilétének fel-derítésével, midőn a Philol. Közi. 1885. évi folyamában (155.1.)
384 JEGYZETEK.
a múzeumi kéziratos kötet több darabjával együtt az ő énekét is közzé tette. Az addig ismeretes adatok alapján az látszott előtte valószínűnek, hogy ez a Balázs deák Békési, egy azzal a vitéz Balázsdeák Mártonnal, a ki a gyulai vár védelmében annyira kitűntette magát, hogy Istvánfi és Pethő Gergely, nevét és vitéz-ségét feljegyzésre móltónak ítélték. A különös családi név révén tovább menve, a szintén XVI. században élt Balázsdeák Istvánt Márton fiának gyanította Nagy Sándor, de azzal az óvatossággal, a mely a csak sejthetőt korántsem akarja bizonyos tényképen tekintetni. Véletlens égből az történt, hogy Nagy Sándor czikkével egy időben, szintén 1885. elején jelent meg a gróf Károlyi Oklevél-tár harmadik kötete, 1887-ben pedig a negyedik, melyben a Balázsdeákokat illetőleg nevezetes adatok foglaltatnak — legalább Márton vitéztől kezdve. Ott van I. Ferdinándnak Pozsonyban 1563. november 15-ón kiadott levele, melylyel Balázsdeák Márton gyulai vitézt testvéreivel s rokonaival együtt nemességre emeli, czímert ád neki (közölve a czímer is). A levélben ismételve csak testvérek s rokonok említtetnek s ebből megállapítható, hogy Márton gyermektelen volt. A testvérek sem említtetnek nóvsze-rint, de abból a két körülményből, hogy a czímeres levél a gróf Károlyi levéltárba került és hogy Károlyi Mihálynó Segnyei Bor-bála anyja Balázsdeák BorBor-bála (Segnyei Miklósné) volt, bizo-nyosnak látszik, hogy Mártonnak Borbála és István a szintén jeles vitéz, testvérei voltak s a czímeres levél gondja viselése, Márton halála után, jogosan és legközelebbről őket illette. Balázsdeák Borbála leánya Károlyi Mihályné 1618-ban már férjével együtt a róm. kath. vallásra tért (gr. Károlyi oki. t. 4. k. 205. l.), mig Balázsdeák Jánosról, hihetően István fiáról, ez olvasható a nagy-bányai ref. egyházmegye jegyzőkönyvében: «Anno Domini 1654.
Adott Istenhez való buzgóságtul viseltetvén Nagy-Bányán lakozó Balasdeák János uram egy ezüst fedeles kívül-belöl aranyos po-harat a magyar-kékesi ekklesiának».
Márton, a ki 1563-ban mint vitéz katona nyeri a nemességet, 1559-ben sokkal inkább hivatásának ólt, semhogy Sodorna és Gomora veszedelméről szerezhetett volna éneket. Arra pedig, hogy ha csakugyan ő írta volna az éneket, semmi oka sem volt, hogy keresztnevét elhallgassa s magát a versek fejében így nevezze meg : BALAS DEIAK BEKESII ZEBZE GIYDAN EZ ENEEKET. — Nem ő tehát, hanem minden valószínűség szerint az ő Békésről származott atyja, a családnak nevet adó Balázs deákarta ezt Gyulán, meglehetős öreg korában.
BÉKÉSI BALÁZS. 335 A Genesis 17., 18., 19. részének tartalma van egyszerű, 12 szótagból álló rímelt sorokba foglalva, melyekből négy alkot egy versszakot. A «Secunda pars» első s harmadik utolsó strófájából gyenge intés hangzik talán a gyulaiakhoz, a hol a folytonos hadi állapot sok minden erkölcsi romlásra mutató jelenséget idézhetett elő, a melyek láttára a jó Balázs deák pennájához nyúlt, hogy Sodorna, Gomora elkerülhetetlen sorsára figyelmeztesse lakos-társait.
A 101. sor De helyett Lam-mal kezdődhetett s akkor a vers-főkből Gyudán helyett Gyulán olvasható.
P ó t l é k .
Az 1566. évi váradi énekeskönyv 160—165. lapján olvasható egy, eddig merőben ismeretlen ének, a melynek, mivel 1555-ben szereztetett, ebben a kötetben van helye. A könyv későbben fedez-tetett fel, mint az e kötetben foglalt szövegek kinyomattak, annál fogva az időrendi sorból kimaradt. Helyesnek véltük mégis, hogy itt szorítsunk neki helyet, a hol kortársaival együtt könnyebben feltalálható s összehasonlítható, mint valamely más kötetben, későbbi korból származottak közt.
Micsodás az fesvény ember, itt megirattatik.
Csuda dolgot beszéllenók ha meghallgatnátok, Ha érteném bizonyára, hogy nem hallgatjátok, Beszédemet úgy ón velem ti elhagyatjátok.
lm elkezdem beszélleni, kórlek hallgassátok,
Ha gonoszra én tanítlak, bátor ne higyjétek, 5 Azért szóllok igazságot, hogy ti elhigyjótek.
Nagy dolog ez ammit mondok ón tőlem, higyjétek, Mert csuda vad, kit különben meg nem esmérhettek, Ez énekből, mi légyen az, ha meg nem értitek.
Azon kórlek, magatokat ez vadtul ójjátok iu Mert ha megmar, ű oly mérges, mind el kell vesznetek, Tulajdon termószetirül így megesmeritek.
KÉGI M. KÖLTŐK TÁBA. VI. 25,
386 JEGYZETEK.
* Lágy ő teste, de én szemét nem tudom ha vagyon, Mint macskának vagy bagolynak, olyan szeme vagyon, De ezeknél mind tüzesebb szemefénye vagyon.
Az ő szája mindenkoron csak eltátva vagyon, Bele valót úgy kandácsol, ha valaki viszen, Meg sem rágja, mindjárt nyeli, ki mit neki viszen.
Ennek nyelve mint egy kénkő olyan tüzes vagyon,
Mert ő néki mindörökké szomjúsága vagyon, u>
A folyóvíz mossa nyelvét s mégis szomjuhon vagyon.
Szája, foga mint éles tőr, néki olyan vagyon, Az farkasnak ő fogánál élesb foga vagyon,
A mit kaphat mindjárt falja, m e r t nagy éhen várja.
Téstova ő csak búdosik, szárnyas lába vagyon. 25 Ugyan repül, ő lígy siet a hol haszon vagyon,
Olyan helre, hol n e m kaphat, n e m örömest megyén.
Gyakran szemlél embereket, m i n d elnyeli őket.
Strució hasa, ő mindjárást megemészti őket,
Mint ez m a d á r vasat eszik, úgy az embereket. 30 Reggel s estve mindenkoron szövetnek kezében,
Világánál az setétben igen gyorsan mégyen,
Egyiránt fut földen, vizén, m i n d télben s mind nyárban.
Ellensége nagyobb nincsen a m m i n t a szegénység,
A nevét is mihelt hallja, elüti az nehézség, 35 Halálra fél ez undok vad, ebben hogy ne essék.
•Győlöli ő a holott jár az zörgést, csattagást, Csak fának levelét(ől) is megijed mindjárást, Az hamissan gyűlt prédában félti az kárvallást.
'Olyan távul ha tekinted mint szintén az szamár, 40 A mely hátán nagy teróhben hordoz drága marhát,
Mindazáltal hitván fűvel telti be az hasát.
Rendtartása olyan vagyon, ammint a békának, :Soha nem mert enni adni az veszött torkának,
JMert majd elfogy, azt gondolja, nincs több nyavalásnak. «
GERGELY. 387 Ingyen ütet vendékségben ha ki elhívándja,
Az ételből három ember ott őt meg sem drilja, De azután az szegény hast csak szagával tartja.
Ugyan szintén csak nem egy vagy a szántó barommal, Ki igyen sok munkát teszen együtt gazdájával, 50 De ő véres munkájának más telik -zsírjával.
Semmi hasznot ő éltében csak egy szálat sem tött, Ha mikoron meghalhatott, jobbat annál sem tött, Akkor mégis papnak, diáknak, barátnak hasznot tött.
Az örökös ő utánna telik marhájával, 55 Gazdagon ól nagy fesvényen győtött jószágával,
Síppal, dobbal kéméletlen költi barátival.
Attul szegénb ammennyivel több marhája vagyon, E n n y i nagy sok nyavalája a bévségtül vagyon,
Mennyországba hogy n e m mehet, csak egy héjjá vagyon. 60 Szárnya vagyon jobb kezébe, egy kő bal kezében,
A m m i n t repül mennyországra szárnyas jobb kezével, Mindannyira vonyatik le nehéz bal kezével.
I m m á r ennyi sok beszédből hiszem érthettétek,
E z t az vadat, kit megmondok, megesmerhettétek, 65 Én nem kétlem, ilyen vadat ti es hallhattatok.
Megmutatni ujjaimmal itten nem akarom,
Nem sok napja, minapon is egygyel szembe voltam, Ójj meg Isten, hogy ezeknek kezekben ne essem.
Ez oktalan undok vadat fösvénségnek hijják, 70 Megesméred mert magyarul őt fösvénnek hijják,
Az Istennek jó fiai, ördög tőrének hijják.
Ódd magadat, hogy ne kívánj ilyen gazdagságot, Nehéz lészen mennyországban — higyjed — bémenésed, Mert két úrnak hogy szolgálnál, soha nem teheted. 75 Ha holtodig elég neked ammit Isten adott,
Vedd jó nevén mindennapi kenyeret ha adott, El kell veszned hogyha kóvánsz ilyen gazdagságot.
' 25* •
388 JEGYZETEK.
Tudod nyilván, mezítelen jüttól ez világra,
Mind elmarad, semmit nem víszsz az örök világra so De jobb volna, hogy ruháznád az nyomorultakra.
História egy királról bizonynyal beszélli, Valamit tapaszt, arany legyen, Isteniül azt kéri, História ezt az királt Midásnak nevezi.
Önni király az kenyeret mikoron kévánja, 85 Hogy tapasztja, am aranynyá Isten változtatja,
Önni király az kenyeret mikoron kévánja, 85 Hogy tapasztja, am aranynyá Isten változtatja,