• Nem Talált Eredményt

PINKESD INNEPIBE

In document MAGYAR KÖLTŐK TÁRA. RÉGI (Pldal 112-117)

-PINKESD INNEPIKE. 215

PINKESD INNEPIBE.

Keresztyének kik vagytok, Istent kérjük, adjon szent lelket, Építse mi bennünk az igaz hitet,

Vallhassuk csak Krisztusban az idvösséget,

És az életet. 5 Szent igéjét hallhassuk,

Hallván es elhihessük,

Híven megtarthassuk és őrizhessük, Kóla mind ez világ előtt vallást tehessünk,

Benne bízhassunk. 10 Bizonságot szívünkben

A szent lélek tegyen lelkűnkben, Erősítsen minket Isten kedvében,

Tegyen minket bizonyossá nagy kegyelmében, Legyünk kedvében. 15 Hitetlennek ő szívét

Hajtsa.hozzá, ne nézze bűnét, Hogy megesni érhesse idvözitőjét, Es tehesse mindenekben az ő jó kedvét,

Adván szent lelket. 20 Ne nézze bűneinket,

Nézze Krisztust, mi érdemünket, Kinek ő szentsége minden vétkünket.

Halálával elrontá kárhozatunkat,

Nagy halálunkat. 25 Ennyi sok jótétéről,

Hálát adjunk minden üdőben, llészesítsen minket minden jovában, Hogy láthassuk az Krisztust dicsőségében,

Az mennyországban. 3a

AZ ÚRNAK SZENT VACSORÁJÁRÓL.

Nótája: Virgo Bei génit rix etc.

Gyakran nekünk kellene Istennek hálákat adnunk, Sok jótéteményiről kellene emlékeznünk.

Régi jó szándékárul, hozzánk való szerelméről, Buzgóságos kedvéről, dicsérnünk jó voltáról.

Ennyi sok esetünkről hogy gondot viselt dolgunkról, 5 Titkait bűneinkről, mozdította vétkünkről.

Gyorsan olajt hogy lele sebünknek gyógyítására, Szent fiát elvégezé az mi megváltásunkra.

Oh istennek szerelme és eltitkolt nagy tanácsa,

Hozzánk honnan jó kedve, tetszik jó akaratja. 10 Ránk mert annyi nagy gondja, hogy nem nyughatik szerelme, Mely kedvét megmutatá, hogy fiát elbocsátá.

Istennek és embernek kell vala érettünk jőni, Krisztus Jézusnak kellé közbejárónak lenni.

0 hogy füzetest tenne szántalan adósságunkért, IB És hogy meg is halhatna az mi sok bűneinkért.

S eljőve s megfüzete testében adósságunkat, Es mindenestől fogva leköté bűneinket.

Szükségünknek, elei ez lön idvözűlésünknek.

Teljes megfüzetése mi nagy adósságunknak. 20

AZ ÚRNAK SZENT VACSORÁJÁRÓL. 217

Es lelkűnknek kenyere lön nekünk az ő szent teste, Lön örök életünknek oka ő istensége.

Ezt atyja magos mennyből, látván ő szent országából, Úgy engeszteltetek meg szent fia halálából.

Győzedelmet engede az poklon és kárhozaton, 25 Nekünk hatalmat vennünk úgy ada az bűnökön.

Ezért atyja országát, érdemlötte dicsőségét, Kétképen örökségét, bírta nagy gazdagságát.

De magának egyiket, nekünk tartotta másikot,

Erdemével keresett hütnek szent igazságát. 30 így szerze oklevelet elveszett örökségünkhöz,

Melylyel jutnánk hazánkhoz, elveszett jószágunkhoz.

No miérthogy jól tudá mi feledékenségünket, Még ez földön létében erről meginte minket.

0 testét hogy érettünk engedé törvény kezébe, 35 Azt akará hogy légyen örök emlékezetben.

Szörze azért vacsorát, testéről hogy emlékezzünk, 0 kiontott véréről hogy el ne feledkezzünk.

Félt vala hogy elvesztjük és hogy ugyan elfelejtjük,

Ez nagy kéneset hogy végre feledékensógbe vesszük. 40 Ez okáért akará megígért irgalmasságát,

Es bépecsétlenie bűnünknek bocsánatját.

Csudaképen ezeket, csak szörzé hogy szána minket, Mert ő jól látja vala mi örök el vesztünket.

I m m á r a n ő ezekért és ő nagy fáradságáért, . 45 Mi tőlünk hálaadást kéván minden dolgáért.

Teljes azért életünk csak haladás légyen dolgunk, Lefektünk és felkörtünk, járásunk és ülésünk.

2 ] 8 BZEGEDI GERGELY.

Örök örvendezésben és isteni dicséretben,

Foglaljuk már magunkat mi teljes életünkben. 5»

Mert nem mienk az bánat, kik vagyunk Isten jegyesi, De azoké, az kik az ördögöknek közösi.

Dicséret az Istennek, atya, fiú, szent léleknek, Kit dicsérnek az szentek, az hatalmas felségnek.

VI. PSALMUS.

Domine ne in furore tuo etc.

Szent Dávid király bűnei ellen így panaszolkodik, De az Istennek kegyességében nagy erősen bízik, És teljes hűiből könyörgésében ígyen imádkozik.

Hatalmas Isten nagy haragodban kérlek ne feddj engem, Te haragodnak nagysága miatt ne ostorozz engem, 5 Mert haragodnak nagysága miatt kelletik elvesznem.

De sőt úristen könyörölj rajtam, mert csak alig vagyok, Tudod úristen mely beteg vagyok, mert nagy bűnös vagyok, Gyógyíts meg engem ez fájdalomból, mert gyógyulást várok.

Az én testemben felséges Isten ! semmi épség nincsen, 10 Csontjaim közöl — annyira juték, hogy egy helyen nincsen, Minden erőmtől megfogyatkoztam, semmi jó bennem nincs.

Háborúsága az én lelkemnek oly igen nagy vagyon, Minemő szélvész és nagy háború az tengeren vagyon, De míg reám nézsz hatalmas Isten ! az csak addig vagyon. 15 Tér hozzám uram és szabadíts meg elbúsult lelkemet, Jelents meg bennem te véghetetlen kegyelmessógedet, Tarts meg úristen irgalmasságodórt az én életemet.

VI. PSALMUS. 2 1 9

Vájjon s vagyon-e ki az halálban rólad emlékozik"?

Pokol fenekén kegyességedet nincsen kik említsék, 20 Mert haragodnak bosszúállását akarod hogy értsék.

Ne hadd úristen esni lelkemet ördögnek torkába, Kit te szerzöttél tisztességedre, ne hadd káromlásba, Vígy bé engemet örök életre te szent országodba.

Mert nem dicsérnek azok tégedet kik vadnak pokolban, 25 De sőt káromlják te szent nevedet örök káromlásban;

Téged dicsérlek ha béviendesz örök országodba.

Eégulta immár csak veszekedem fohászkodásomban, Elnedvesítem az én ágyamat könyhullatásimban.

Nyoszolyám immár ugyan eláradt az én siralmimban. 30 Én szemeimet homály fogta bé keserűség miatt,

Immár ezentől megemésztetem sok bűneim miatt, De kórlek téged, tekénts én reám fogadásod miatt.

Hatalmasságát te szent igédnek adjad hogy hihessem, Szabadulását az én lelkemnek adjad hogy várhassam, 35 ígéretedért te szent fiadban adjad hogy valhassam.

Örvendez lelkem, noha sok bűnöm, te benned úristen, Mert meghallgattad könyörgésemet hatalmas úristen, Bízzál jó fiam az én lelkemben, azt mondja az Isten.

Távozzatok el azért én tőlem minden ellenségim, 40 Mert Isten előtt kellemetessek az én imádságim,

Örvendez lelkem, mert sohol nincsen nékem ellenségim.

Mihelt az Isten imádságomat eleibe vövé,

Ottan lelkemet ördög markából hamar el-kimenté,

Az én szívemet bizodalomra ottan felóppíté. 45 Ellenségimet megháborítá és elszégyeníté,

Nagy hamarságval szégyenvallással mind visszatéríté, Bizodalomra az bűnösöket én általam intó.

220 SZEGEDI GERGELY.

Senki bűnétől meg ne ijedjen, csak Istenben higyjen, Elbocsáttatik szent áldomással, ha ő hozzá megyén, 50 Én rólam példát ez dicséretben mind ez világ vegyen.

Szent Dávid írta dícsíretinek hatodik részében, Az bűnösöket bizodalomra inti ez énekben, Mindennek vallja örök életit, ki hiszen Istenben.

X. PSALMUS.

Ut quid Domine recessisti longe etc.

Nótája : Bátran érted uram Isten kárt pállanék.

Tekénts reám Istenem nyavalyámban, Légy gyámolom, segítségem gondomban, Mert nem tudok mit tennem búsultomban.

Vájjon s mikor veted reám szemeidet,

Siralmimra ha fordítod füleidet ? 5 Nem tűrhetem sanyarú kezeidet.

Az ellenség fejemre törekedik, Erejében, hatalmában bizakodik, Sok tűréssel én lelkem fogyatkozik.

Dicsekedik, kérködik kevélységben, 10 Soha nem jut Isten is ő eszébe,

Mert nem vallott semmi kárt életében.

Ebből vészen bizodalmat, bátorságot, Nagy sokáig hogy eltűrsz gonoszságot,

Mert nem büntetsz hamar kegyetlenséget. 15 Fején vagyon áldomásod, segítséged,

En fejemre hogy üljön, te segélled, Azért nem fél, mert soha nem bünteted.

X. PSALMUS. 221

Az ő szája teljes sok szidalomval.

Szíve lelke gerjedez álnoksággal, 20 Nem gondol ő semmit nagy haragoddal.

Halálomra csikorgatja az ő fogát, Al utakon titkon megvonta magát, Hogy nyakamba kerítse ő hálóját.

Mint az farkas az juh után ólálkodik, 25 Bárány után az oroszlán sivalkodik :

Mindenkor csak utánam leseskedik.

Az gazdagság kevélységre készeríti, Az ő lelkét kárhozattul nem félti,

Hogy Isten légy, azt soha ő nem hiszi. so Te erődet, hatalmadot ő nem tudja,

Hogy irgalmas, igaz vagy, nem gondolja;

Minden dolgát csak szerencsének tartja.

Indulj azért én Istenem ótalmamra,

Ily későre tekénts reám árvádra, 35 Vigasztalj meg ennyi sok siralmamra.

Szent nevednek káromlását hogy tűrheted, Kevélységét miérthogy nem bünteted ? Tűréseddel bűnében keményíted.

Minden dolgomat jól hiszem hogy felróttad, 40 Nyavalyámot, siralmamot felírtad,

Az büntetést utóira hallasztottad.

Az bűn ellen mutasd meg haragodat, Büntetéssel jelents igazságodat,

Hogy rettegjék mindenek hatalmadat. . 45 Hogy az árvák, özvegyek Istene vagy,

Szükségemben szememvei hadd lássam meg, Szabadulást azért most énnekem adj.

222 SZEGEDI GERGELY.

Ezt Úristen! én nem kérem bosszúságból,

Csak kívánom megtérését bűneiből, 50 Ne támadjon ellenem kevélységből.

Esmérje meg por, hamu, féreg voltát, Soha többé el ne higyje ő magát;

De szolgálja alázatossan urát.

Az szent Dávid így tanít könyörögni, 55 Az szomorú szívét megvigasztalni,

Szokták tized zsoltárban énekleni.

XXIX. PSALMUS.

Exaltaho te Domine quoniam suscepisti me etc.

Az Jázon nótájára.

Dávid prófétának imádkozásáról Magasztaljuk Istent irgalmasságáról, El ne feledkezzünk jó téteményéről, Vegyünk tanúságot szent Dávid királyról.

Erre tanítani akar az próféta: 5 Micsoda szívünket Istenhez indítsa.

Az mint huszonkilencz részében megírta, Jó tétét Istennek ígyen magasztalta.

Száma nincsen uram, irgalmasságodnak,

Vége, hossza nincsen kegyelmességednek, 10 Azért magasztallak fölötte mindennek,

Mert hiszen én lelkem te ígéretednek.

Kiáltásom uram tőled el nem veted, Az én nyavalyámat csak te magad érzed,

Atyai voltodat rajtam megtökélled, 15 Irgalmasságodat mikor megjelented.

xxix. PSALMUS. 223 Az pokol torkából te kiszabadítál,

Az ennen lelkemben mikor megnyúgotál, Te ígéretedben mikoron bíztatál,

Ottan én szivembe bizodalmat adál. 20 En éjjel és nappal hálát adok néked,

Dicséretet mondok örökké teneked, Mind ez világ előtt vallást teszek néked, Irgalmasságodért mert te azt érdemled.

En tőlem haragod úristen megvonád, 25 Imádkozásomat mihelt meghallgatád,

Lelkem csendességét azonnal megadád, Én könyörgésemet mihelt béfogadád.

Szántalan bűnömet mikoron meglátád,

Mindjárt szemeidet tőlem elfordítád, 30 Érzem bűneimet mint fövény sokságát,

De szent felségednek hivém fogadását.

El ne idegenülj ön felséged én tőlem, Tekénts fogadásod, noha nagy sok bűnöm,

Mert ha az pokolba veted az én lelkem, 35 Nem lószen örömem soha úgy énnekem.

Nem ördög rabjai tesznek rólad vallást, Mert szent felségedről szólnak csak káromlást, Nem várnak te tőled többé szabadulást,

De én csak te tűled várok igazúlást. 40 Én imádságomat hiszem meghallgatád,

Mert én siralmimat örömre fordítád, Irgalmasságodat rajtam bizonyítád*

Mikor én lelkemet te megvígasztalád.

Kész mindenha lelkem néked énekelni, 45 Mind ez világ előtt rólad vallást tenni,

Sok jótételedről néked hálát adni;

Örökül örökké téged kell dicsérni.

2 á 4 SZEGEDI GERGELY.

In document MAGYAR KÖLTŐK TÁRA. RÉGI (Pldal 112-117)