1559.
NÉVTELENEK.
' J
CORRECTOR PIO LECTORL
Ez könyvet valamely Magyar olvasandja magába, Erről ő néki nagy vigasága legyen :
Hogy magyari nyelven az régi dolgok, idők is írván vadnak, igaz Chronika rendé szerint.
Hogyha penig valamint az szónak módja kilenbez, 5 És az szóllásnak új folyamása leend:
Mindjárt az régi Székelyek nyelvére tekintsen, Kiknél tiszta Magyar nyelv maradéka vagyon, 0 köztök .példát ez könyvbeli szóra keressen,
És tőlök módot mostani irásra vegyen. 10
CXXVII. PSALMUS.
Nisi Domirms eclificaverit domum.
Nótája : Siralmas énnekem $tb.
Mindenek meghallják és jól megtanulják, Kik segedelmeket Istentől nem várják ; Nincsen Isten nélkül segítség és üdvösség.
Valamely városnak avagy háznak népét
Úristen nem őrzi, higyjed annak vesztét; 5 Nincsen Isten nélkül stb.
Csak híjába lészen regvei felkeléstek, Nektek kik erőssen Istenbe nem hisztek ; Nincsen stb.
Ekképpen történik mindnyájan tinéktek, 10 Munkával, bánattal kik kenyeret észtek,
Nincsen stb.
Nagy könnyen az Isten ád mindent azoknak, Kik csak benne bíznak, néki könyörögnek;
Nincsen stb. i&
Mint az sebes nyilak hatalmas kezében, Erőssek az hívek Isten ótalmában;
Nincsen stb.
Bódog az ki lelkét hüttel erősíti,
Minden ellenségit erőssen meggyőzi; 20 Nincsen stb.
ISTENI DICSÉRET. 257
írja ezt szent Dávid ő Zsoltárkönyvében, Százhuszonhetedik ékes énekében;
Nincsen Isten nélkül segítség és üdvösség.
A PEÉDIKÁCZIÓ UTÁN VALÓ ISTENI DÍCSÉBET.
Hálaadás.
Hálát adunk teneked örök Isten, Ki mennyekben vagy örök dicsőségben, Megépítesz minket te szent igédben, Hogy ne essünk kétségbe szükségünkben.
Kérünk téged minden imádságinkban, 5 Ne hagyj minket elvesznünk vakságinkban,
Tarts meg minket az hütnek ágaiban, Szent fiadnak Jézusnak vallásában.
Ez világnak ne nézzed nagy vakságát,
Szent igédhez nagy háládatlanságát, 10 Minden bűnben tőled eltávozását,
Szent nevednek ilyen nagy káromlását.
De tekénts meg Krisztusnak méltóságát, Szent fiadnak keresztfán ként vallását,
Drágalátos szent vére kiontását, 15 Az híveknek bűnökért áldozását.
Tarts meg köztünk meghallott szent igédet, Vigasztalja szent lelked mi szívünket, Építsed megromlott természetünket,
Dicsérhessük örökké felségedet. 20
RKGI M. KÖLTŐK TÁKA. VI. -* '
258 NÉVTELEN.
AZ COMMVNÁLÁSKOR VALÓ ISTENI DICSÉRET.
Jézus Krisztus mi idvösségünk,
Egyetlenegy szószólónk, mi reménségünk, Atya istennek szent fia, mi ótalmazónk, Ki miatt minden gonosztul megszabadultunk.
Vallást teszünk, hogy mi mind bűnbe estünk, s Te szent halálodról nem emlékeztünk,
Hozzánk való jóvoltodról elfeledkeztünk, Nagy hitetlenség miatt megkeseredtünk.
Testamentomot tői az te szent testedről,
Hogy bizonyosok lennénk idvösségünkről, 10 És meg ne rettennénk nag}7 bűneinktől,
Szent véreddel meggyógyítál mi sebeinkből.
Testamentum szerént parancsolád mi nekünk, Hogy te szent testedet vennénk és ennénk,
Drága szent véredet vennénk és innánk, 15 Hogy bűnünk bocsánatjárói jó hütben lennénk.
Urunk Jézus Krisztus halálra mikor méné, Hogy a mi bűneinkért áldozat lenne, Atya istennek haragját értünk felvövé,
Nagy irgalmasságát ebben hozzánk jelenté. 20 Vövé az kenyeret, megáldá és megszegé,
Es hálákat adván akkor ezt monda:
Vegyétek és egyétek ez az én testem, Mely test sok nemzetségért elárultatik.
Az vacsora után urunk vövé az pohárt, 25 Hálát adván megáldá és imezt monda :
Igyatok ebből mindnyájan ez az én vérem, Mely kiontatik bűnöknek bocsánat]ára,
ISTENI DICSÉRET. 2 5 9
Szükség azért ennünk urunknak szent testét, Mi keresztyénségünknek bizonyos jegyét; 30 Szükség innunk mi urunknak drága szent vérét, Bűnünk bocsánatjának igaz pecsétét.
Ez nem puszta kenyér, de urunk szent teste, Önnönmagát az igékbe bérekesztötte,
Egyességet tűlünk kéván, azt jelentötte, 35 Hogy ételül önnönmagát nekünk engedte.
Ez nagy étel-ital mennyei szent titkunk, Kibe magát, testét, vérét, szent lelkét vennünk, Ily nagy egyesüléssel egy test vér lennünk,
Minden jóban immár véle egy társsá lennünk. 40 Távozzék el innét az hitetlen ember,
Alnok, ravasz, képmutató és csalárd ember, Ki mindenkor szánszándékkal az bűnbe hever, ítéletet mert magának vészen az ember.
Azért teljes hittel urunkhoz járuljunk, 45 Egyszer való haláláról hogy emlékezzünk,
Azban való érdemünket el ne felejtsük, Bűneinknek bocsánatját csak azba higyjük.
Ez hitednek vegyed el immár pecsétét,
Az mi urunknak Jézusnak szent testét vérét, 50 Es mindazzal egyetemben az ő szent lelkét,
Mindezekkel erősítsed gyenge hitedet.
Azért járolj hittel urunk asztalához, Bűnöd bocsánatjárói légy már bizonyos,
Örök örvendezésben légy foglalatos, 55 Hálát adván dicsérd Istent mert vagy örökös.
Dicsértessék dicsőséges szentháromság, Ki egy bizony Isten és örök boldogság Kit soha meg nem foghat emberi okosság,
Kiről mi reánk szállott nagy irgalmasság. eo
17*
260 NÉVTELEN.
DÍCSÉRET.
Magasztallak én Istenem, Mert megtartál uram engem, Nem kívánád veszedelmem, De akarád inkább éltem.
Magam uram, ha gondolom, 5 Vétkeimet ha számlálom,
Méltóbb volnék elkárhoznom, Hogy nem tőled megtartatnom ; Mert én a te jóvoltodért,
Hozzám való szerelmedért, 10 Bosszúságval jó tétedért
Illetélek mindezekért.
Elfeledvén hogy teremtél, Ez világra ékesítél,
Okosságval es szerettél, 15.
Mindenekben megszentelél.
Ez világra felnevel él,
Szent szemeddel r á m tekéntél, Tisztességre engem vövél,
Mindenekben ékesitél. 20 Ki még nagyobb mindezeknél,
Mert ezzel nem elégedéi:
Ennél nagyobb szeretettel, Mindenekben megszentelél.
Elküldéd ígéretedet, 35 Egy szép szűzbe szent lelkedet,
Jelentvén istenségedet, Hozzánk való szerelmedet.
DICSÉRET. 261
Es szülétek ez világra,
Te szent fiad állatjára, 30 Isten lévén vőn magára
Emberi testet váltságunkra.
Minden bűnöm reá vövé, Csak felsége magát nézvén,
Sok kínokat elszenvedvén, 35 Végre értünk megöletek.
Mindezeket hátra hagyám, Es mint magam megútálám, Sőt bűnökre magam adám,
Nagy sokképen undokítám. 4«
f
Ugy annira elmerűlék, Vétkek miá elréműlék, Hogy lelkemben elijedek, Az ördögtől kísértettem.
Mikor immár gyötrettetném, 45 Vétkem miatt veszekedném,
Es hogy szinte már elesném, Mert haragját jól esmerém : Egy kis szikra bennem vala,
Mely szent leiektől jött vala, 50 Lelkemben megvídámíta,
Könyörgésre felindíta.
Az nagy Isten meghallgata, Szent fiaért nem útála,
Bűneimért el nem hagya, 55 Kegyességejért irgalmaza.
Meg új óbban ez világra Szent felsége engem ada, Lelkemben megvídámíta
Idvösségre feltámaszta. 60
262 NÉTVELEN.
Bűneimből megtisztíta, Az ördögtől szabadíta, Betegségből meggyógyíta, Minden jóval es megláta.
Kiért néki hálát adok, 65 Ez világban mig maradok,
Csak felségének szolgálok..
Mert minden jót tőle várok.
Ezt halljátok keresztyének,
Magatokat őrizzétek, 70 Az nagy Istent szeressétek,
És haragjától féljetek.
Ezt nem azért írtam nektek, Hogy az bűnbe merüljetek;
Vagy bíztatnálak tüteket, 75 Hogy az bűnért el nem vesztek.
Mert jobb volna nem születni, Hogynem Istent nem tisztelni, Jóvoltáról feledkezni,
Szent igéjét megutálni. 80 Nem jó Istent kísérgetni,
És a dolgot megkóstolni, Meg megtérhetsz azt gondolni:
Vajki csoda ítéleti!
Nem lehető elhagyhatnom, 85 Kegyességét eltitkolnom;
Jóvoltáról hálát adnom, Készeríttetem kiáltanom.
Kik csak téged uram, válnak
Es felségedhez folyamnak; a<>
Kik csak téged kiáltonak, Légy hallgatója azoknak.
DÍCSÉEET. 263
Az "kik tudatlanságokból Vetkeznek gyarlóságokból,
Ne veszedd el jóvoltodból, 95 Térjenek meg irgalmadból.
Szent igédet adjad nékik Szent fiadért érteniek ; Támaszd fel az ő lelkeket,
Mennyországot adjad nékik. 100 A kik kedig megutálják,
Szánszándékkal és káromlják, Tisztességed ellen szólnak Es teneked nem szolgálnak:
Ronts meg Isten szent fiadért, 105 Nevednek tisztességejért,
Szent igéd hirdetésejért, Szolgáidnak szidalmukért.
Dícsértessél atya Isten,
Véle öszve fiú Isten 110 -Es te szentlélek úr Isten,
Szentháromság, egy Istenség.
Az ki szerzé ezt versekbe, Lelke vagyon nagy örömben,
Nincsen semmi rettegésben, ns * Krisztust vallja ő hitében.
írnak vala ez időben
Ezer ötszáz ötvenkilenczben, Kis Karácsonnak hetében;
Dicsértessék Isten. Ámen. 120
264 NÉVTELEN.