Ad notam : Mikor Senacherib . . .
Beszélek Ábrahám atyánknak dolgárul, A vígkedvű Izsák fogantatásárul, Sodorna, Gomora elsűlyedésérül, Lóth patriarkhának szabadulásárul.
Ábrahám mikoron Egyiptusba mene, 5 Nem sok idő múlván onnét visszatére,
Kánaán földében lőn telepödése, Sátorát vonyatá Mambrénak völgyébe.
Lám nagy sok fogadási az úristennek,
Ábrahám atyánkhoz sok beszedi lőnek, 10 Az sokasulásról nagy kötési lőnek,
Hogy ű nemzetségi nagy sokan Jönnének.
Azért az úristen ezt soká halászta, Ábrahám atyánknak hogy magzatot ada,
De nagy erős hűti Ábrahámnak vala, 15 Az ígéret mellől soha el nem álla.
Sőt kilenczveokilencz esztendős ű vala, Az ő felesége tíz héán száz vala, Ammár az természet tülök elmúlt vala,
Hogy fogantatása Izsáknak lőtt vala. 20 De egy időkorban Ábrahám él vala,
Mambrénak völgyében sátor előtt vala, Ám hamar két ifjú előtte megálla, Tisztösséggel nékik imezt mondja vala:
2 6 6 BÉKÉSI BALÁZS.
«Erre kérlek, maradjatok meg én nálam, 25 Szegény szolgátoknak az ő sátorában,
Mert megfáradtatok, tudom, útatokban, De legyetek nálam itt megnyúgovásban.»
Igen nagy kéréssel őket megmarasztá,
Hamar ő lábokat nékik megmosatá, 30 Egy szép kövér borjút hamar megnyúzata,
Pogácsát Sárával ő hamar süttete.
Azért ennik ada ott az férfiaknak, Szólának mindjárást azért Ábrahámnak,
Izsákot igérék méhében Sárának ; ss Sára mikor hallá, hogy ígyen mondának; — Koros ember vala és immár vén vala, Immár az természet szülésre nem vala, Ezt mikoron hallá, megnevette vala,
Ő magában azért ígyen mondott vala: 40
«Bizony idős vagyok mind urammal össze, Immár én nem élek az gyönyörűségben, Nem lehet, hogy szüljek immár vénségemben, Hogyha én nem szültem ifjú életemben.»
Ebben megfeddeték Sára ű dolgában, 45 Mire kételködnék az Isten szavában,
Semmi lehetetlen nincsen ű dolgában, Sára megtagadá az ű búsúltában.
Kelének föl onnad, elindultak vala,
Sodorna, Gomora felé mennek vala, 50 Ábrahám ű vélök együtt mégyön vala,
Az úristen akkor ígyen szólott vala :
«El-följött élőmben Sodornának vétke, Ő nagy kiáltása, szántalan sok bűne,
El nem szenvedhetem, elvesztőm érötte.» 56 Ábrahám így szóla Istennek előtte :
SODOMA ÉS GOMORA. 2 6 7
«Soha Uram Isten, te hozzád nem illik, Hogy jók gonoszokkal együtt elveszszenek, Ha ötven igazat közöttök lelöndök,
Kérlek Uram Isten, hogy el ne veszszenek !» * 6o ígyen szóla Isten akkor Ábrahámnak :
El nem vesztenéje, ha találhatnának;
Végre addig szóla Ábrahám az úrnak, Hogy csak tízre kére, — azt sem találának.
SECUNDA PARS.
Immár megértsétek és meghallgassátok, 65 Sodorna vészesén, kérlek, tanuljatok,
Az nagy gonosz bűnben, kérlek, ne járjatok, Hogy az veszedelmet eltávoztassátok.
Szintén estvefelé az két angyal juta,
Sodomában vígan az angyal megálla, 70 De Lóth patriarkha hogy meglátta vala,
Nagy kegyes beszéddel nékik mondja vala:
«Az én hajlékomban, kérlek, bejöjjetek, Immár estve vagyon, im eledelt szörzök,
Holnap, hogy virrad, bátor elmenjetek». 75 Azok felelének: «Itt az utczán állunk».
Reá kénszörété, véle bémönének, Vacsorán jó kedvvel ivának, övének, Estve ott az házban hogy beszélenének,
Ezt hogy az városban népek megértenének; so Zöndülést tőn az nép sokan az városban,
Az gonosz férfiak kicsintül nagyiglan, Lóth házára jőnek ők nagy rohanásban.
Lóthot ők kihívák az ház eleiben.
268 BÉKÉSI BALÁZS.
Ezt mondák ő neki: «Hol vadnak az ifjak? 85 Az kiket házadban innét béhivatál.
Azért mostan hozzad ide ki mi nekünk, A Ókét megismerni mert igen kívánjuk».
Oondolkodik vala Lóth és nekik monda:
Hogy ilyen gonoszság tőlök ne támadna, 90 Az ő szép leányát nékik kihoznája,
És mit akarnának, minden szabad volna.
Igen haragvának, ezt mikor meghallak, Lóth patriarkhának ezképen szólának :
Ha ki nem hoznája, az mit elszántának, 95 Szinte azon lönne Lóth patriarkhának.
Yala nagy haragjok és elfutamának, Az Lóth ajtajára ott mind rohanának.
Az Lóth patriarkhát az ifjak béránták,
Erősen az ajtót azok bezavarlak. 100 De ez gonosz népek mind megveretónek,
Mert az ajtó előtt ám mind vakká lének, Soha az ajtóra ők nem mehétének, Lóthnak az két angyal ígyen beszélének :
«Az mi rokonságid ez városban vannak, 105 Menj hozzájok, menj el, mondjad meg azoknak, Mert ezennel el köll veszni az varasnak.»
Lóth hamar elméne, megmondá azoknak.
Nekik tetszik vala, hogy álmot mondana,
De Lóthot az ifjak siettetik vala; 110 0 háza népével fölrakodott vala,
Csak nögyed magával igen mégyen vala.
Ezt megparancsolá úristen az Lóthnak, Ögyébbütt az helynél meg ne maradnának,
De az Lóth könyörgött az két angyalnak, 115 Hogy Zoár egy város, abban szállanának.
SODOMA ÉS GOMOKA. 269'
Szintén immár az nap föltámadott vala, Az Lóth patriarkha hogy Zoárban juta, Az úristen mindjárt kénköves esőt ada,
Mely tűz Sodomára az égbül leszálla. 120 Elveszte az Isten Sodomát, Gomorát,
Véle elszölleszté minden tartományát, Őt megszabadéta az Lóth patriarkhát.
Véle egyetemben ő két szép leányát.
Nem mere Zoárban Lóth sokat múlatni, 125 De kénszöritteték belőle khnönni,
Egy nagy magas högyön kezde ű lakozni, Hogy az föld elveszne, onnan kezdé nézni.
Erre Ábrahámnak vala oly nagy gondja,
Hogy ű atyjafia, Lóth megszabadulna, 13^
Mert Lóth patriarkha Sodomában vala, Sodorna el vesztét immár tudja vala.
El-fölkele regvei Ábrahám ágyábul, Kiméne az högyre ottan sátorábul,
Sodorna, Gomora felé álla arczczal, 135 Tehát az füst mégyen, mint egy kemenczébül.
Kétség nélkül elveszt mindent az úristen, Valakik élendnek nagy sok gonoszságban, Foglaljuk magunkat azért jó életben,
Ábrahámmal leszünk nagy hosszú életben. 140 Éle nagy jámborul Ábrahám éltében,
Halála lőtt vala néki vénségében, Száz és hetvenöt volt ő esztendejében, Felesége megholt az százhuszonhétben.
Tudnunk ezt ki írta Gyula varasában 1«.
Az üdő jártának ennyi folyásában, Ezer ötszáz ötvenkilencz esztendőben, Nevét megtaláljuk az versek fejében.
l
JEGYZETEK.
Szegedi Kis István.
Szegedi Kis István 1505-ben Szegeden született. Szülei a Sze-geddel határos Kis-Kunságból költöztek oda, minélfogva eredetére nézve kun ivadék. Tanulását Szegeden kezdte szülei gondviselése alatt, majd Lippán és Gyulán folytatta bámulatos sikerrel. Komoly gondolkodása, kiváló észbeli tehetséggel párosult szorgalma által kortársait túlhaladta s a legtanúltabb emberek közé számlálta-tott. Alapos tudománya és tanításbeli kiváló ügyessége közönsé-gesen ismeretes volt; ezeknek köszönhette, hogy midőn szülei idő-közben elhaltak, tanításával nemcsak fentartotta magát, hanem, ezzel szerezte meg azt a költséget is, melylyel elébb a hazai isko-lákat útba ejtvén, hihetően 1537. tavaszán eljutott Krakkóba. Azért csak hihetŐen, mivel ennek az évnek nyári felében fordul elő a krakkói magyar bursa tagjai közt Stephanus Naghizegedinus neve,, s azért bizonyosabban, mivel Szegedi életírójának Skaz-icza Máté-nak erre vonatkozó állítása nyomán szintén ez időtájra tehető Krak-kóba érkezése. Ha Skaricza előadása teljes hitelre méltó, akkor az a Szegedi István, a ki 1535-ben, a bécsi egyetem hallgatói sorában *-Kopácsi István neve után van félj egyezve, nem vehető egynek Sze-gedi Kis Istvánnal. {Franki V. A. hazai és külf. isk. 230. l.)
A mi iskoláink a XVI. században főképen a latin nyelvre for-dították gondjukat; a görögre és héberre keveset vagy semmit.
A mit ezekben tanulva és tanítva el lehetett sajátítani, Szegedi, azzal teljes mértékben elkészült s midőn 32 éves korában tudomá-nyos ismeretei öregbítése végett külföldre indult, egy részről azok kiegészítését tekintette feladatául, másfelől pedig a tudomány és művészet oly ágaiban kívántamagát tökéletesíteni, melyek itthon nem, taníttattak. Krakkóban tehát öt évet töltött a zene, valamint a görög és héber nyelv tanulásával s egyszersmind tanítással, hogy ez által szándéka elérhetésére, Wittenbergbe juthatására a szük-séges költséget összegytíjthesse. Skaricza szerint 1541-ben indult
RÉGI M. KÖLTŐK TÁEA. VI. 18
2 7 4 JEGYZETEK.
M Krakkóból, Wittenbergben azonban az anyakönyvi adat szerint csak 1543. márcz. 22-én iratkozott be s az ottani egyetemnek Abádi Benedekkel, Mobi Ferenczczel és Bihari Balázszsal egy napon lett tagjává. Ezt megelőzőleg azon évi február 17-ón jegyeztetett ott be Heltai Gáspár neve, kiről Skaricza írja, hogy midőn vele 1567-ben Kolozsvártt találkozott, mint már igen vény ember beszélte, hogy Szegedivel Wittenbergben töltött idejök alatt, bizodalmas barátságban éltek. Skaricza szerint Szegedi három évet töltött volna Wittenbergben, a mi azonban nem mutatható ki, sőt az ő saját előadásából is megczáfolható. Ez a három év ugyanis az ő előadása nyomán 1541, 1542 és 1543 volna, mivel Krakkóból tör-tént elutazását 154 l-re teszi. Úgyde wittenbergi beiratkozásának napja teljesen bizonyos ; kétségtelen tehát, hogy 1543 márczius 22-ig nem tanult a wittenbergi egyetemen. Másfelől ugyancsak Skaricza írja, hogy midőn elhagyta Wittenberget Cr iciger Gáspár akkori rectortól hozott magával bizonyítványt. Ámde Cruciger 1542/3-ban volt rector s már 1543 nyarán másnak adta át a rec-toraágot, s azután csak 1547/8-ban viselte ismét ezt a tisztet.
E szerint Szegedi bizonyítványa még ugyanazon évben, t. i. 1543 ban kelhetett, melyben beiratkozott, s wittenbergi időzése nem
•három hanem csak fél évre terjedt. Erre következtethetünk Gyalui Torda Zsigmondnak Eperjesről 1546. évi karácsonkor Melanchton-hoz intézett leveléből is, a ki ezt írja: Stephanus Zegedinus, qui;>li-quandiu Witebergae bonis artibus operám navavit, concionatur in oppido Ziglet, quod octo milliariis infra Budám Turcae tenent.
(Fechtés Bindseü után legújabban Tört. Tár 1885. 526. l.) Skari-cza szerint Luthert és Melanchtont hallgatta, a kik, mint Paksy Mihálynak Simlerhez írt leveléből tudjuk, különösen kedvelték.
Ezeknél fogva 1543 végén, vagy 1544 elején érkezhetett haza, a mikor Tasnádon vállalt iskolatanítói tisztet, hol iskolában és templomban a reformáezió szellemében tanított, «bátran és ékesen hirdetve az ott még nem hallott igazságot». A mint működésének híre Martinuzzi György váradi püspökhöz s Erdély kincstartójához eljutott, ez azonnal meghagyta az ottani sereg kapitányának, Pe-rusicsGáspárnak, hogy Szegedit Tasnádról elűzze. Perusics e paran-esolatot a lehető legdurvább módon hajtotta végre, a mennyiben Szegedit agyba-főbe verte, csízmája sarkával félholttá taposta s rugdalta. Ugyanakkor, mint ő maga keservesen panaszolta, min:*
fenétől, amije volt s egyebek közt 200 egynéhány darab könyvétől is megfosztatott.
SZEGEDI KIS ISTVÁN. 2 7 5 Tasnádi számkivettetése után -- mint akkori időbén mon-dották — Gyulára hívták meg tanítónak, abba a jóhírű iskolába, melynek egykor ő maga is növendéke volt. Itt töltötte az 1545-dik évet s a következőnek első részét, tanítván s kipihenvén ama szen-vedéseit s fáradalmait, melyekben Tasnádon s bujdosása közben volt része. Egy évig tartott gyulai tanítóskodása után, Máté deák és Mihály deák nevű barátainak rábeszélése folytán, kik egykori ván-dorlásai közben útitársai valának, Czeglédre vitetett, hol épen úgy, mint Tasnádon és Gyulán templomi szolgálatot is teljesített, meg az iskolában is tanított. Melanchton «Loci communés» czímű hittanát mngyarázta s a pápák és Gratianus decretumaiból czáfolta a róm.
kath. papság tévedéseit. Nagy számú hallgatói közé tartozott Ba-konyi Albert czeglédi pap éá püspök is, kitől ezt Skaricza szemé-lyesen hallotta, valamint azt is, hogy bár ő, t. i. Bakonyi idősebb volt Szegedinél, mégis mint atyját úgy tisztelte, mivel tudományos ismereteinek bővülését s tisztulását neki köszönhette. Czegléden két évig maradt s onnan 1548-ban Makóra távozott, távozása előtt azonban házasságra lépett egy Orsolya nevű tisztességes ha-jadonnal.
Makói tartózkodása alatt Petrovics Péter temesvári kapitány küldöttei jöttek hozzá s meghívták az akkor szintén jó hírbén állott temesvári iskola igazgatására. Szegedi a meghívást elfogadta s itt is szívvel lélekkel tanított templomban és iskolában ; tiszt-társai voltak Lippai Kristóf, ki 1546 november 11-én Mélán ch-tontól nyert ajánló bizonyítványnyal hagyta el Wittenberget és Gergely, ki azelőtt decsi prédikátor volt. Petrovics különösen kedvelte Szegedit, úgy hogy nemcsak bő ellátásáról gondoskodott, hanem egy róka-mállal bélelt felöltővel is megajándékozta, mi által, Skaricza szerint, épen Szegedi óhajtása teljésült, mivel az eléggé alkalmas ruha volt az ő használatára. Nagyon hihető, hogy Ska-ricza ebben az öltözetben festette le Szegedit azon a képen, melyet Jász-Berényben készített, s mely Szegedinek Theologiae sincerae Loci communés czímtí munkája czímének belső lapját ékesíti.
Három évig teljes nyugodalomban élhetett ott hivatásának Szegedi. Azonban az 1552. évi márczius 30-án I. Ferdinánd által temesi gróffá tett Losonczi István, Castaldo által már 155l-ben Te-mesvárra küldetett s ott'az 1550. évi XII—XVI. törv. czikkek szelle-mében járt el, a mennyiben onnan Szegedit s társait, mint a refor-máezió buzgó híveit és szolgáit eltávolította. Lippai Kristóf elébb eltávozhatott onnan, mivel 1551. márczius 26-án már Vasas
Sz.-18*
276 JEGYZETEK.
Iványon volt (Szolnok-Doboka m.), mint Kendi Ferenczné, Lévai Katalinnak azon napon kelt végrendeletéből kitűnik. (Századok 1876. 747. l.)
Szegedi, kerülő úton, ugyancsak 1551-ben Lippán át Túrra érkezett, hol nagy becsülettel fogadtatott s az iskola igazgatása oly feltétellel bizatott rá, hogy a mellett időnként templomi tanítási is tartson. Közszeretetben töltött ott mintegy másfél évet, a mikor neje halála után 1552-ben Békésre költözött. Itt az Ozorai Imre által kezdett reformáló munkát mind az iskolában, mind a templomban szorgalmasan s hallgatói megelégedése közt kezdte folytatni. Nem sokára azonban az történt, hogy Losonczi egyik vezére, a magyarok által közönségesen csak Kis Kampó-nak neve-zett Alonzó Perez, Temesvárból kijővén, lovasaival egészen Békésig száguldott, s az alatt az ürügy alatt, hogy Szegedi temesvári szö-kevény, őt felsőbbjei parancsára elfogni szándékozott. Szegedit egyik közrendű hallgatója figyelmeztette a fenyegető veszedelemre s unszolta, hogy meneküljön. Ez egy úttal arra is ajánlkozott, hogy ha értékesebb dolgait neki átadja, híven meg fogja őrizni s vissza-szolgáltatja. Szegedi bízott benne; azonnal lakásába ment s a kertre nyíló ablakon át egy zacskó pénzt nyújtott ki az embernek, arra kérvén, hogy arra nagyon vigyázzon. Alig hogy ez megtörtént Kis Kampó katonái a házat körülfogták, Szegedinek könyveivel együtt mindenét elrabolták, csupán nyoszolyáját, a benne levő szal-mával hagyták ott, magát pedig megkötözve vitték Kis Kampóhoz.
Szerencsére volt a katonák közt Szegedinek egy régi tanítványa^
a kinek segítségével a fogságból és bizonyos halálból kimenekült s titkon a Körös túlsó partjára jutott. A portyázó katonaság elvo-nulása után visszajött s pénzének ágya szalmájába rejtett részét az azt ott is felkutatott asszonyoktól visszakapta, de azt az embert, kinek a többit az ablakon át kiadta, azután sohasem látta. Néhány:
nap múlva eltemette Katalin nevű kis leányát. Nem sokkal azután (július 25'én) Temesvár török kézbe esett.
Ennyi baj s szerencsétlenség közt fél évet töltött Békésen s akkor a tolnaiak, a kik hírből már jól ismerték, iskolájuk igazga-tására hívták meg. Szegedi a meghívást elfogadta s egy szolgájával de sokaktól kísérve, Tolnára vitetett 1552. végén. Itt az iskolában tanított s Sztárai Mihály mellett, ki akkor tolnai pap volt, csak innepnapokon szolgált a templomban. Higgadt s világos előadá-sáért.a más felekezetbeliek is igen kedvelték s óhajtották, hogy mind a nyilvános vitatkozásokat, melyek akkor a különböző
fele-SZEGEDI KIS ISTVÁN. 2 7 7 kézetek papjai közt szokásban voltak, ő vezesse, mind a templomi predikácziót ő végezze, ne pedig a misét, pápát s barátokat he-vesen támadó Sztárai. Különben a híres Józsa barátot, a tolnai katholikus egyházi szónokot ő sem igen simogatta. — Körülbelől fél évet töltött Tolnán, a mikor másodszor megnősült s elvette Béremeni János volt tolnai prédikátor özvegyét Erzsébetet, a kiről Skaricza nagy dicsérettel emlékezik. Házassága után a laskóiak azzal a kéréssel fordultak Sztárai Mihály baranyai püspökhöz, hogy az általa elhagyott laskói predikátorságra Szegedit rendelje hozzá-jok. Sztárai teljesítette kívánságokat, akik azután Szegedit Laskóra szállították. Az iskolai és templomi tanítást itt is azonnal megkez-dette s Sztáraival levelezés által is személyesen is folytatott tanács-kozásai alapján nagy buzgósággal és eredménynyel teljesítette.
Ottani munkássága első évében, 1554-ben megtörtént amit mind a nép mind Sztárai sürgetve óhajtott, hogy t. i. Szegedi többekkel együtt nagy ünnepélyességgel felavattatott a papi hivatalra Sztárai által. Ekkor -—mint Skaricza írja — az addig viselt «mester»
(magister) czímet a doktorival kellett felcserélnie s 49 éves korá-ban mindenek egyező szavazatával az egész Baranya szuperinten-densévé választatott. Püspöki hivatalánál együtt járó nagy elfog-laltsága mellett sem tudott megválni a tanítástól s tovább is foly-tatta azt mind az iskolában, mind pedig saját házánál, hol azokat a kevésbbé tanult egyházi szolgákat oktatta, kik mindenfelől hozzá gyülekeztek. Ebben holmi csekélyebb betegség által sem engedte magát akadályoztatni. A nép épen úgy, mint a közép és főnemes -ség, szerette, becsülte s ajándékokkal halmozta el. Horvát Márk szigeti kapitány igen gyakran hívta magához s olyankor részint prédikálnia, részint igen fontos titkos ügyekben kellett véleményt mondania.
1558-ban a laskóiak sajnálkozására Kálmáncsehibe vitetett, hova Perneszi Farkas babócsai és Horvát Márk szigeti kapitányok óhajtásának engedve költözött. Itt rendszerint avatta fel hivata-lukra az egyházi szolgákat s nemcsak a közhadi népnek, hanem Szigetben a fő- és köznemességből való tiszti kar előtt is gyakran prédikált. Horvát Márk minden szükséges élelmi szerrel bőven
•ellátta s még végrendeletében is megemlékezett róla. Halála után 1559-ben, Szegedi is híven teljesítette abbeli végső kívánságát, hogy vitézeitől elbúcsúztassa. - Kálmáncsehiben Belléni Tamás, jeles készűltségű ifjú ember volt mellette az iskola tanítója, egykor Tolnán tanítványa. Ez, Szegedi mostoha leányát, Katalint
élje-278 -; JEGYZETEK.
gyezvén, 1559-ben Wittenbergbe ment, honnan 1561-ben tért vissza s decsi tanítóvá, majd pesti prédikátorrá lett.
1561. új év napján történt az, hogy Szegedi a keresztségről tartván templomi tanítást, a szokásban volt keresztnevek értelmét is magyarázta. Egy Orsolya nevű előkelő nő hallgatója, Furia Al-bert neje sérelmesnek vélte magára nézve az Ursula (nőstény medve) név magyarázatát; s ezért nem csak ő maga haragudott meg Szegedire, hanem férjét is ellene ingerelte. (V. ö. Ndnási L.
István, Szű titka. 508. l.)
A pécsi bég ebben az évben eltávozván, helyébe Mahmud bég lépett. Mint új uvoknak, a kálmáncsehiek is ajándékkal kedves-kedtek neki, mely alkalommal arra figyelmeztette őket, hogy Dsafer kaposvári vajdát szintén embereljék meg 4 vagy 5 sing posztóval., A kálmáncsehiek nem igen siettek e kívánság teljesítésével, ami-nek az lett a következése, hogy az e miatt haragos vajda, épen istentisztelet ideje alatt, rajtok ütött. A papot, Szegedit s Imre nevű tanítót többed magokkal kocsikra rakva Kaposvárra vitette.
Az aga ezt a dolgot nagy ravaszul úgy írta meg a pécsi bég-nek, mintha az ő emberei csak holmi szolgákat fogdostak volna Kálmáncsehiben. Mikor aztán a kálmáncsehi bírák a hirtelen, összeszedett ajándékokkal a vajdához siettek s késlekedésükért bo-csánatot kérve, az elhurczoltaknak, különösen pedig Szegedinek szabadon bocsáttatásaérfc könyörögtek, azt nyerték válaszul, hogy ő t. i. a vajda, most már nem teljesítheti kívánságukat, mivel már a béget értesítette, hogy néhány szolgaembert papjaikkal együtt bevitetett; hanem forduljanak, siessenek a béghez, az engedheti meg a mit kérnek.
Ezek szép szóval és ajándékkal meg is kérlelték a béget, úgy, hogy az el is rendelte valamennyi fogoly szabadon bocsáttatását.
Ezen a kálmáncsehiek örömükben vérszemet kapva, vádakkal állottak elő a vajda ellen, hogy ha lehet, egyúttal végkép megsza-baduljanak tőle. Ezek ellenében a vajda tagadásra vette a dolgot s az ajándékot sem kímélte. A bég is azonnal mást gondolt s így szólt
Ezen a kálmáncsehiek örömükben vérszemet kapva, vádakkal állottak elő a vajda ellen, hogy ha lehet, egyúttal végkép megsza-baduljanak tőle. Ezek ellenében a vajda tagadásra vette a dolgot s az ajándékot sem kímélte. A bég is azonnal mást gondolt s így szólt