LIBER AMICORUM LÁSZLÓ TRÓCSÁNYI

LIBER AMICORUM LÁSZLÓ TRÓCSÁNYI

Tanulmánykötet Trócsányi László 65. születésnapja alkalmából

Studies commemorating the 65

birthday of László Trócsányi

Mélanges offert à László Trócsányi pour ses 65 ans

Szerk./ed.: Kruzslicz, Péter – Sulyok, Márton – Szalai, Anikó

Szeged, 2021

Szerzők:

©Andréani, Pascale

©Badó Attila

©Balogh Elemér

©Blutman László

©Bodzási Balázs

©Chronowski Nóra

©Csehi Zoltán

©Cservák Csaba

©Csink Lóránt

©de Zwaan, Jaap

©Delpérée, Francis

©Dezső Márta

©Dienes-Oehm Egon

©F. Rozsnyai Krisztina

©Farkas Beáta

©Fejérdy Gergely

©Ferwagner Péter Ákos

©Flogaitis, Spyridon

©Gellén Klára

©Görög Márta

©Gültekin-Várkonyi Gizem

©Hajas Barnabás

©Hajdú József

©J. Nagy László

©Jakab Éva

©Károlyi György

©Karsai Krisztina

©Kecsmár Krisztián

©Kisari Miklós

©Kiss Barnabás

©Korhecz Tamás

©Kovács Péter

©Köbel Szilvia

©Kruzslicz Péter

©Kukorelli István

©Lourde, Albert

©Martonyi János

©Mathieu, Bertrand

©Miskolczi-Bodnár Péter

©Mouton, Jean-Denis

©Nagy Csongor István

©Paczolay Péter

©Patyi András

©Philip, Christian

©Raisz Anikó

©Schanda Balázs

©Smith, Eivind

©Somogyi Norbert

©Somssich Réka

©Sulyok Márton

©Sulyok Tamás

©Szabó Imre

©Szabó Marcel

©Szabó Zsolt

©Szajbély Katalin

©Szakály Zsuzsa

©Szalai András

©Szalai Anikó

©Szekeres Ildikó

©Szilágyi Ede

©Téglási András

©Tóth Károly

©Traser Julianna Sára

©Tribl Norbert

©Udvary Sándor

©Varga Zs. András

©Várhelyi Olivér

©Veress Emőd

©Zalai Anita

Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Nemzetközi és Regionális Tanulmányok Intézet

Intézetvezető, felelős kiadó: Szalai Anikó University of Szeged Faculty of Law International and Regional Studies Institute

Head of Institute, publisher: Szalai, Anikó

Université de Szeged, Faculté de droit et des sciences politiques Institut des études internationales et régionales

Directrice de l’Institut, éditrice: Szalai, Anikó Kézirat lezárásának időpontja: 2021. január 31.

Szeged, 2021 ISBN 978-963-306-815-1

Tartalomjegyzék Contents Table des matières

KÖSZÖNTŐK – LAUDATIONS – MOTS DE SALUTATION

S^zalai a^nikó: Európai szellemiség Szegeden . . . 9

MiSkolczi-Bodnár Péter: Trócsányi László köszöntése. . . 11

M^athieu, B^ertrand : Portrait d’un ambassadeur de Hongrie en France par lui-même . . . . 12

Dezső Márta: Születésnapi köszöntő Trócsányi Lászlónak . . . 19

F^arkaS B^eáta: A nemzetközi és európai tanulmányokért Szegeden . . . 21

károlyi GyörGy: Trócsányi László nyomdokaiba lépve. . . 22

P^aScale a^ndréani : Contribution pour le recueil des mélanges en l’honneur du Professeur László Trócsányi . . . 23

SzekereS ildikó: Több mint tizenhét éve. . . 24

t^óth k^ároly: Nagyrabecsült Professzor Úr! . . . 26

Várhelyi oliVér: Hazánk egyik meghatározó építőmestere . . . 32

k^orhecz t^aMáS: A tudós és a politikus szimbiózisa – ingyen ebéd nincs, de vannak vállalható kompromisszumok. . . 33

Sulyok Márton: A Mester és (egy) tanítványa – Trócsányi László 65. születésnapjára. . . 36

NEMZETI JOG – NATIONAL LAW – DROIT NATIONAL B^adó a^ttila: Centralizációs törekvések a magyar önkormányzati rendszer átalakításánál. 41 BaloGh eleMér: Alkotmányunk történelmi értékei. . . 51

B^odzáSi B^alázS: Az öröklési jog szerepéről – lehetséges-e a jogközelítés az öröklési jog területén? . . . 59

cSerVák cSaBa: Az alkotmányos identitás összetett kérdésköréről . . . 71

c^Sink l^óránt: Lehet-e alkotmányos, ami törvénytelen?. . . 81

GöröG Márta: Szemelvények a Magyar Jogászegylet első éveiből . . . 89

h^ajaS B^arnaBáS: A hely már nem is számít? Avagy van olyan hely, ahol nem szabad gyülekezni?. . . 101

kiSS BarnaBáS: A közjog – államjog – alkotmányjog tárgyának és viszonyának meghatározása a magyar jogirodalomban . . . 113

k^öBel S^zilVia: „[A] legszigorúbb puritánsággal igyekeztem egész pályámon eljárni” – Vladár Gábor kitelepítése Budapestről 1951-ben . . . 123

k^ukorelli i^StVán: „Találkozásaim” Bibó Istvánnal, Bibó időszerűsége . . . 129 Patyi andráS: Néhány gondolat a hetedik Alaptörvény-módosítás ürügyén . . . 139 r^ozSnyai k^riSztina: A step towards the dualistic model of administrative justice:

the creation of an autonomous administrative procedural law in Hungary . . . 157 Schanda BalázS: Néhány megjegyzés az alkotmánybíráskodás új szerepéhez . . . 167 S^zaBó i^Mre: Közjog – magánjog – közbizalom: egy törvénymódosítás margójára. . . 175 SzaBó Marcel: A nemzeti identitás és az alkotmányos önazonosság védelme

a magyar Alkotmánybíróság gyakorlatában – gondolatok egy,

a 143/2010. (VII. 14.) AB határozathoz fűzött párhuzamos indokolás utóéletéhez . . . 185 S^zaBó z^Solt: A brit parlamenti jog forrásai. . . 197 Szakály zSuzSa: Megkötheti-e egy generáció egy másik generáció kezét?

Jefferson és Madison vitája az alkotmány szövegének módosíthatóságáról . . . 205 S^zalai a^ndráS: Az ellenállás joga, mint a demokrácia védelmének eszköze . . . 213 SziláGyi jánoS ede: Észrevételek a jövő nemzedékek érdekeinek alkotmányjogi

védelme kapcsán, különös tekintettel a környezethez való joghoz

és környezetvédelemhez kapcsolódó más kérdéskörök vonatkozásában . . . 223 t^éGláSi a^ndráS: Jogutódlás a korlátozási kártalanítás érvényesítése terén –

elenyésző (alkotmányos) igény (?) . . . 235 udVary Sándor: A non-humán ágensek cselekvésének beszámítása . . . 247 V^arGa z^S. a^ndráS: Az alkotmányos önazonosság doktrínájához vezető út . . . 253 Veress eMőD: Megjegyzések a „korlátozott precedensrendszerről”:

adalékok egy aktuális vita hátteréhez . . . 261

EURÓPAI JOG – EUROPEAN LAW – DROIT EUROPÉEN

B^lutMan l^áSzló: Non-Transferable Competences of EU Member States:

context and conceptions. . . 279 chronowSki nóra: Promises and practice: European judicial dialogue in the

case law of the Hungarian Constitutional Court . . . 287 c^Sehi z^oltán: Az Európai Unió Törvényszéke előtti eljárás egyes buktatói. . . 299

de zwaan, jaaP w.: The Future of European Union Cooperation:

The need for more internal stability and external authority. . . 311 d^elPérée, F^ranciS : L’État contaminé . . . 325 Gültekin-Várkonyi GizeM: A Comparative Approach to the Data Protection Indicators in the National Artificial Intelligence Strategies of Hungary, Finland,

the Netherlands and Italy . . . 331

h^ajdú j^ózSeF: Protection and monitoring of human (social) rights in the 60-year-old

European Social Charter . . . 339

karSai kriSztina: Mérföldkő az uniós büntetőjog fejlődésében – az első büntetőjogi rendelet . . . 349

k^ecSMár k^riSztián : Le charme discret de l’article 65 du Traité CECA dans la lutte contre les ententes à la lumière des affaires Feralpi . . . 359

kiSari MiklóS: Joseph de Maistre a politikai alkotmányok és az emberi intézmények rendezőelvéről . . . 367

k^ruzSlicz P^éter : Un dialogue imaginaire autour du principe de la souveraineté . . . 373

Martonyi jánoS: Európai identitás – Nyitni vagy bezárkózni. . . 383

M^outon, j^ean-d^eniS : L’Etat membre de l’Union européenne: entre défense de son identité constitutionnelle et respect de l’identité constitutionnelle européenne . . . 393

naGy cSonGor iStVán: Constitutional objections to opt-out collective actions: a cover up for a system failure? . . . 411

P^aczolay P^éter: A bírói függetlenség az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatában. . . 419

PhiliP, chriStian : Union européenne et souveraineté des États membres . . . 429

S^Mith, e^iVind: Judicial Independence: On the relative importance of access to and status on the bench . . . 435

SoMSSich réka: Nyelvfejlesztés és nyelvvédelem a magyar nyelvű uniós jogalkotásban . . . 441

S^ulyok t^aMáS: Felelősségünk az európai integrációért – Egy jogösszehasonlító tanulmány . . . 453

traSer julianna Sára: „A tett halála az okoskodás” – avagy az európai polgári kezdeményezés hatékony alkalmazásának politikai korlátai. . . 465

t^riBl n^orBert: « Imaginer, c’est choisir »: az alkotmányos identitás európai értelmezésének nyomában . . . 473

NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK – INTERNATIONAL RELATIONS – RELATIONS INTERNATIONALES Fejérdy GerGely: Jean Paul-Boncour: egy „túlképzett” diplomata a budapesti francia követség élén . . . 483

a^lBert l^ourde : La Francophonie instrument d’équilibrage de la mondialisation. . . 495

dieneS-oehM eGon: Harminc esztendő ingoványos európai terepen . . . 507

F^erwaGner P^éter á^koS: Az 1926-os libanoni alkotmányhoz vezető út . . . 521

G^ellén k^lára: Fenntartható fogyasztás vs. termékelavulás – a fogyasztó

és a vállalkozás a fenntartható termékek piacán . . . 527 j. naGy láSzló: Diplomácia és kereskedelem - Magyar kapcsolat az Öböl menti

országokkal (Az 1970-80-as évek) . . . 537 j^akaB é^Va: Háború és béke: Néhány gondolat Hugo Grotiushoz . . . 543 koVácS Péter: A Nemzetközi Büntetőbíróság és az Európai Unió. . . 557 r^aiSz a^nikó: Gondolatok a nemzetközi jog egyes aktuális kérdéseiről

a közép-kelet-európai országok szemszögéből avagy alkotmányos identitás

a nemzetközi jog szemüvegén át . . . 575 SoMoGyi norBert: Az agrár- és tudománydiplomácia, mint a szakdiplomácia

két sajátos területe . . . 583 S^Pyridon F^loGaitiS: The commemoration of the Three Holy Hierarchs and the

relation of Christianity with the Greco-Roman civilization . . . 591 SzajBély katalin: Vallási jelképek viselése az oktatási intézményekben –

eltérő standardok az ENSZ Emberi Jogok Bizottsága és az Emberi Jogok

Európai Bírósága gyakorlatában . . . 597 z^alai a^nita: A spanyol Második Köztársaság Magyarország-képe –

A trianoni békeszerződés revíziójának kérdése spanyol diplomáciai jelentésekben . . . 607

IRODALOMJEGYZÉK . . . 613

Köszöntők

Laudations

Mots de salutation

S

a

Európai szellemiség Szegeden

Egyetemi tanulmányaim alatt nem sokat találkoztam Trócsányi professzorral a szegedi jogi karon, egyrészt mert brüsszeli nagykövetként Szegedtől távol dolgozott, másrészt mert engem inkább a nemzetközi jog mint az alkotmányjog vonzott. Aztán pályakezdőként elkezdtem nemzetközi jogot tanítani az éppen akkor induló nemzetközi tanulmányok alap- szakon, ami az akkor már Trócsányi László-vezette Európa-tanulmányok Központ képzése volt. És ezzel becsöppentem egy új világba! A nemzetközi tanulmányok szakos hallgatók kiváló tanulmányi eredménnyel és magas szintű nyelvtudással érkeztek, és persze a szakból adódóan, teljes nyitottsággal a nemzetközi jog iránt. Lelkesek és kiválóan motiválhatóak voltak, szívesen vettek részt az ENSZ-modellezés fakultációmon. Amikor 2011-ben cseh, osztrák és szlovák kollégákkal elkezdtük megtervezni a Regionális ENSZ Akadémiát, csak egy nyitott kérdés volt: honnan találok arra finanszírozást, hogy a szegedi hallgatók és én, oktatóként részt vehessünk ebben a nemzetközi együttműködésen alapuló különleges tanul- mányi programban.

Egy kolléga bíztatott, hogy keressem meg Trócsányi professzort. Nem voltam benne biz- tos, hogy ő tudja, ki vagyok, de azért bekopogtam hozzá. Csak később jöttem rá, hogy már pontosan tudta. Az ő egyik nagy titka, hogy folyamatosan figyeli a környékén tevékeny- kedő fiatalok munkáját és maga köré gyűjti azokat, akiket motiváltnak és tehetségesnek lát.

Ennek köszönhetően tíz évvel ezelőtt kezdetét vette a közös munkánk és biztosított támoga- tásáról. Egyre nőtt a projektek száma, amelyekbe bevont. Megfigyeltem, hogy az ETK-ban, majd mai nevén a Nemzetközi és Regionális Tanulmányok Intézetben hogyan épít csapa- tot, hogyan tartja össze a sok különböző habitusú, tudású, szakterületű kollégát. Mindenkire nagy felelősséget tett, elvárva az önállóságot, és sosem maradt el a teljesítmény honorálása.

Két évvel ezelőtt felvetette, hogy az a bizonyos életkor betöltése után szeretné, ha az utóda lennék az intézet vezetésében. Ez egyben volt örömteli megtiszteltetés és kissé ijesztő kihívás is. A kavargó érzések ellenére két dologban nagyon biztos voltam: a Trócsányi pro- fesszor által felépített intézeti kollektíva kiváló és ő is támogatni fog szakmailag és emberi- leg egyaránt.

1 habilitált egyetemi docens, intézetvezető, SZTE ÁJTK

Kedves Laci!

A Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Nemzetközi és Regionális Tanulmányok Intézet minden dolgozója nevében köszönöm a kialakított szellemiséget, az européer gondolkodást, a lehetőségeket és kapcsolatokat, amelyeket Szegedre hoztál és az oldott, közvetlen, vidám munkalégkört. Nagyon jó a kollégádnak lenni és kívánjuk, hogy ez még sok évtizedig így maradjon erőben, egészségben!

Fejes Zsuzsanna Gulyás László Gültekin-Várkonyi Gizem Gyivicsán Andrea Kruzslicz Péter Laureline Congnard

Silay Tünde Sulyok Márton Szakács Ildikó Réka

Szalai Anikó Szekeres Ildikó Vágóné Lipták Dóra

M

-B

P

Trócsányi László köszöntése

Megtiszteltetés, hogy Trócsányi László Professzor Urat úgy köszönthetem, mint a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kara kollektívájának tagját. Sokáig a távolból követhettük meredeken felfelé ívelő szakmai pályafutását, amelyben az egyetemi és külföldi vendégprofesszori aktivitás, a tudományszervezői tevékenység, az alkotmány- bírói és nagyköveti pozíció, az Európai Parlamentben betöltött tagság gazdag publikációs tevékenységgel párosul. Miniszterként is megőrizte egyetemi oktatói mentalitását, és a jogi felsőoktatás iránti elkötelezettségét. Sokrétű teendői ellenére is folyamatosan figyelemmel kísérte a jogi karok tevékenységét. Új forrásokat talált a jogászképzés korszerűsítéséhez, mindenekelőtt arra, hogy ösztönözze a doktori iskolák hallgatóinak tudományos fejlődését és a jogi oktatók kutatómunkáját. Ugyanezt a féltő figyelmet és támogatást tapasztaljuk most is részéről a Magyar Jogász Egylet elnökeként. Egyik első teendője az volt, hogy a jog- hallgatók szakmai előmenetelét támogassa. Egyéniségére jellemző módon hasznos ötleteket fogalmazott meg, lehetőségeket villantott fel, de a helyi sajátosságok figyelembevételére mozgáskört biztosított.

Ezúton is köszönöm, hogy bátorította a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának oktatóit arra, hogy figyelmüket a folyamatosan változó világ, a tech- nikai fejlődés nyomán kialakuló jogi problémák feltárására koncentrálják. Ösztönzésének és az Igazságügyi Minisztérium támogatásának köszönhetően évről évre konferenciákat szer- vezhettünk és köteteket jelentettünk meg a jog és a jogászok teendőiről a modernizáció és a digitalizáció korában, és jogi válaszlehetőségeket fogalmazhattunk meg a technikai kihívá- sokra. Trócsányi László publikációs listáját áttekintve aligha volt véletlen a kutatási irány- mutatás, hiszen maga is maximális nyitottságot mutatott az újdonságokra, aktuális kérdések- kel foglalkozott, kereste a megoldandó problémákat, az elemzést, elmélyült gondolkodást igénylő kérdéseket, hogy csak az Alaptörvénnyel, a közigazgatási bíráskodással, a GDPR-ral kapcsolatos írásait említsem példaként az utóbbi három évben megjelent publikációi közül.

Trócsányi László 2018 óta kutató professzorként segíti a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán folyó kutatásokat, és részt vesz az oktatásban is.

Közvetlenséggel és nyíltsággal párosuló vitathatatlan szakmai tekintélye példaképül szolgál.

Kívánom Trócsányi Lászlónak, hogy őrizze meg nyitottságát, vidám életszemléletét és kívánom magunknak, hogy sokáig élvezhessük társaságát, profitálhassunk tanácsaiból, jelenlétéből.

Isten éltessen Professzor Úr!

Miskolczi-Bodnár Péter

2 egyetemi tanár, dékán, KRE ÁJK

M

, B

Portrait d’un ambassadeur de Hongrie en France par lui-même

L’ouvrage que László Trócsányi a consacré au temps de son séjour à Paris en tant qu’am- bassadeur de la Hongrie peut faire l’objet de plusieurs grilles de lecture. La plus évidente est celle qui répond probablement à l’objectif principal de l’auteur. Il est double : la France vue par un hongrois et la Hongrie expliquée aux français. La publication de l’ouvrage en hongrois et en français y répond parfaitement. Indépendamment de savoir quelle était la priorité de l’auteur, j’avouerai que pour un lecteur français, aussi pertinent que soit le fait de savoir quel regard extérieur peut être porté sur son pays, c’est le souci de mieux com- prendre la Hongrie d’aujourd’hui qui constitue l’un des intérêts premiers de cet ouvrage.

Une autre grille de lecture consiste à mieux comprendre, de l’intérieur, ce qu’est la fonction d’un ambassadeur. Par ailleurs, aussi paradoxal que cela paraitra à certains, on découvre au fil des pages une analyse cohérente, originale, parfois subversive, de ce qu’est l’État de droit. Enfin, et l’analyse se fait ici plus personnelle, c’est une personnalité politique à la fois atypique et attachante qui se révèle au fil des pages.

Je tenterai d’illustrer, sommairement et de manière inégale, chacun de ses aspects, mes propos ne devant être considérés que comme une invitation à se plonger dans la lecture de ce « journal ».

1. La Hongrie présentée aux français

C’est tant un miroir qui nous est tendu sur la manière dont nous percevons la Hongrie en France, essentiellement à la lumière des comptes rendus souvent tendancieux de la presse, qu’une image en négatif sur la réalité de la situation. Cette réalité n’est pas, à l’inverse, décrite à la manière d’un « village Potemkine ». En fait ce que tente de nous montrer László Trócsányi, c’est la singularité de la Hongrie, comme explication, plus que comme justifica- tion de la politique de son gouvernement.

Chaque jour l’Ambassadeur de Hongrie en France peut constater les préjugés qui affectent le regard porté sur son pays. Comme il l’écrit, de manière à peine exagérée, selon les médias l’apocalypse règnerait en Hongrie. Dans la sensible préface qu’elle offre à cet ouvrage, Ursula Plassnik, alors ambassadeur d’Autriche à Paris, souligne la difficulté à représenter la

3 Professeur à l’Université Paris 1 Panthéon Sorbonne, Conseiller d’État en service extraordinaire, vice-président de l’Association internationale de droit constitutionnel.

4 trócSányi László: Pressions et impressions Chroniques d’un ambassadeur hongrois en France 2010-2014, Institut des affaires et de l’économie étrangères, Budapest, Hongrie, 2020.

Hongrie en France durant cette période. Son ami, János Martonyi, alors ministre des affaires étrangères hongrois, souligne également la difficulté qu’il y a, pour un responsable hongrois, à défendre ses intérêts nationaux de manière déterminée tout en continuant à se faire des amis. On y reviendra, si cette situation peut s’expliquer dans le champ des relations poli- tiques, elle est malheureusement aussi applicable à des relations personnelles. En réalité l’auteur souligne que le combat est essentiellement idéologique, les analyses juridique et politique étant alors secondes.

La méconnaissance par les français de la Hongrie est patente qu’il s’agisse de situer ce pays dans l’Europe de l’est, alors qu’il appartient à l’Europe centrale⁵, ou de la comparaison qui a pu être faite de la Hongrie d’Orbán avec la Biélorussie de Loukatchenko!

Cette méconnaissance n’est en fait que renforcée par le regard que porte l’Europe ins- titutionnelle sur la Hongrie, qu’il s’agisse de celle de Bruxelles ou de celle de Strasbourg et c’est à juste titre que l’Ambassadeur Trócsányi dénonce le tropisme de la Commission de Venise la conduisant à traiter avec condescendance les « jeunes démocraties » issues pour l’essentiel du démantèlement du bloc soviétique, traitant ainsi d’une même et injuste manière les anciens États de l’Union soviétique et les anciennes démocraties « occupées » par le système soviétique. En réalité cette position, aussi critiquable soit-elle, s’explique par la mission première de la Commission qui est de faire entrer dans un moule unique, celui d’une certaine vision de la démocratie libérale, l’ensemble des États dont elle encadre la politique par ses avis.

Pourtant, la lecture de cet ouvrage nous permet de comprendre le traumatisme que repré- sente pour la Hongrie, un traité qui a un nom bien français: le traité de Trianon. Sans qu’il s’attarde sur ces différents épisodes, l’auteur nous invite à parcourir l’histoire de la Hongrie, soumises aux Empires, ottoman, autrichien, allemand, soviétique, amputée d’une très impor- tante partie de son territoire à la fin de la première guerre mondiale.

Malgré ce passé, ou peut-être à cause de son histoire, la Hongrie participe de l’identité européenne. L’analyse de László Trócsányi est un plaidoyer pro-européen. Seulement face à une vision monolithique et désincarnée de l’Europe, il en appelle à la Rome et à ses racines grecques, au christianisme et à ses racines juives, plutôt qu’au multiculturalisme… Que l’on me permette ici une tentative d’explication, sûrement partielle : au moment où la Hongrie est à la recherche de son identité, la plupart des nations européennes rejettent leur identité propre et commune en se bornant à inscrire leur passé, leur présent et leur avenir dans un individualisme désincarné et coupé de ses racines. Ce mouvement à contre sens participe probablement à l’incompréhension manifestée face à la politique menée par Viktor Orbán.

Comment comprendre la revendication de la fierté de ses origines dans un monde occidental qui a perdu l’estime de soi et s’enferme dans une mortelle repentance?

Par ailleurs, le système politique de la plupart des États européens est un système qui fait prévaloir les exigences libérales, en tant que mode d’exercice du pouvoir, sur les exigences démocratiques, en tant que mode de légitimation du pouvoir⁶.

Ainsi face à un Premier ministre, Viktor Orbán, qui veut instaurer un système politique partiellement différent et des institutions plus démocratiques que libérales, le légitime débat

5 Cf. à ce sujet le très éclairant ouvrage, GaStineau Max-Erwann : Le nouveau procès de l’Est, Paris, Du Cerf, 2019.

6 M^athieu, Bertrand : Le droit contre la démocratie, Paris, Lextenso, 2018., traduit en hongrois.

politique et doctrinale se transforme en un combat idéologique qui fige les positions, sans possibilité d’argumenter et donc de faire évoluer les positions des uns et des autres.

Parmi les sujets qui ont pu logiquement heurter les responsables politiques, la doctrine et l’opinion occidentaux, la question non pas du droit de vote accordé aux populations étran- gères d’origine hongroise, mais la cause qui est la reconnaissance, de manière massive, à ces étrangers de la nationalité hongroise. C’est un sujet sur lequel László Trócsányi revient à de multiples reprises, nous permettant de comprendre, à défaut de l’approuver, le caractère his- toriquement, politiquement et émotionnellement essentiel de cette question pour le peuple hongrois.

Si László Trócsányi ne cache pas une certaine admiration pour Viktor Orbán, celle d’un juriste pour un grand politique, avec une modération de ton qui ne masque pas une fermeté des convictions, il ne perd pas sa liberté d’analyse.

C’est ainsi la forme dans laquelle certaines politiques sont présentées ou défendues qui fait l’objet de critiques. Ainsi, parle-t-il d’une communication défaillante et d’argumentaires choquants qui desservent des actions justes, en rappelant que son gouvernement devrait par- fois argumenter de manière diplomatiquement moins choquante.

On pourrait illustrer ce propos avec la présentation de la loi « dite anti Soros » qui répon- dant aussi à un légitime objectif de transparence des ONG, s’inscrit dans un combat ad

’hominem qui répond mal aux caractéristiques qui doivent être celles de la loi.

Il note aussi que la justice fait face à des problèmes auquel il convient de remédier.

Qu’il me soit permis d’illustrer modestement ce contraste entre les vues de la Hongrie de l’extérieur et de l’intérieur, par l’expérience d’une visite en Hongrie comme expert pour la Commission de Venise, alors que les rencontres avec les représentants des professions juri- diques hongrois ont été l’occasion de critiques modérées de la politique gouvernementale en matière judiciaire, bien loin des analyses occidentales, les critiques les plus vives sont venues de certaines ONG et elles présentaient un caractère idéologique marqué.

En réalité la Hongrie que nous présente László Trócsányi est celle d’un pays européen, attaché à son identité, qui cherche sa voie, qui commet des erreurs et obtient des résultats positifs mais qui ne se pose pas comme un modèle. En réalité un pays comme les autres, même si la voie suivie est sur certains points originale.

2. La France vue par un hongrois qui la connait bien

A titre d’exemple du contraste qui peut régner entre la vision française de la Hongrie et la vision hongroise de la France, on notera, de manière tout à fait anecdotique, que László Trócsányi se définit, politiquement, comme un homme de centre droit. Pour qui le connaît, il en est sûrement ainsi. Mais en France, c’est difficile à faire admettre : le Fidesz est souvent perçu comme un parti d’extrême droite (ainsi confondu avec le Jobbik) et non un parti qui, bien que de droite, se trouve au centre de la vie politique hongroise. Ce qui signifie que toute accointance avec le Fidesz instille le procès de sympathies d’extrême droite.

On relèvera, au fil des pages, une galerie de portrait psychologiques d’hommes politiques français, comparant notamment le charisme de Hollande et celui de Macron, les rapports avec le peuple de Copé, Balkany, Bayrou ou Sarkozy, mais aussi ceux de représentants de la

haute administration française. On lira, entre les lignes, avec moins de plaisir, les marques d’une certaine morgue française.

Se glissent également quelques questions plus politiques, par exemple, sur l’efficacité de la stratégie du ni-ni de la droite à l’occasion des élections régionales de 2011 (ni socia- liste, ni front national) qui traduit en fait l’impasse dans laquelle se trouve (au demeurant aujourd’hui plus qu’hier) la droite française.

D’autres observations concernent l’équilibre des pouvoirs en France, notamment au tra- vers de la remarque sur le rôle joué par la justice avant ou au moment des élections.

Sur le terrain de la politique étrangère, László Trócsányi relève justement la place ambi- valente de la Russie dans la diplomatie et l’opinion françaises.

Sur un ton toujours modéré, la plume se fait un peu plus aiguisée concernant certains moments de l’histoire française ou certains aspects de sa politique. Il en est ainsi du passé colonial de la France, de la place de l’esclavage, ou de certaines décisions limitant la liberté d’expression. Si, par exemple, le passé colonial de la France est ambivalent et si sa dénon- ciation est à l’ordre du jour, on a le sentiment que cette dénonciation vise plus à défendre la politique hongroise qu’à juger la France. Ainsi la politique coloniale explique que la France soit un pays d’immigration, alors que la Hongrie, qui n’a pas un tel passé, est justifiée à refu- ser les immigrés. Un lecteur français pourra ressentir un peu d’amertume, non pas dans la réalité du problème, mais dans la manière dont il est présenté.

3. Le métier d’Ambassadeur

La lecture du livre de László Trócsányi nous offre également quelques vues sur ce qu’est le métier d’ambassadeur, métier bien méconnu, loin de ce qu’imagine en France, une partie de l’opinion publique, il est vrai peu informée, retenant l’image d’une vie consistant essentiel- lement dans l’organisation de soirées où l’on porte habit et robe de soirée tout en dégustant champagne et chocolats⁷. L’humour et la critique distanciée du petit monde diplomatique ne sont pas absents, alors qu’il est relevé que certains de ceux qui lui appartiennent ont une très haute opinion d’eux-mêmes. Plus sérieusement, c’est parfois une diplomatie des bons senti- ments des émotions et des intérêts à court terme qui est dénoncée.

Cet ouvrage a d’ailleurs fait des émules car l’ancien ambassadeur Alexandre Orlov vient de publier « un ambassadeur russe à Paris »⁸.

En réalité l’ambassadeur est un homme-orchestre.

On comprendra les angoisses de l’ambassadeur de Hongrie face aux atermoiements de Nicolas Sarkozy, fixant puis déplaçant des rendez-vous avec le premier ministre hongrois, alors que ce dernier vient d’arriver sur le sol français. On partagera son légitime agacement face à la difficulté d’obtenir des rendez-vous au Quai d’Orsay. Il relève également qu’une année la représentation du quai d’Orsay à la fête nationale hongrois était d’un niveau si bas que cela en était blessant. Cette façon de maltraiter les représentants des « petits » pays, ou

7 Selon une ancienne publicité pour une marque de chocolat « Ferrero roche d’or »

8 o^rloV Alexandre : Un ambassadeur russe à Paris, Paris, Fayard, 2020.

de ceux considérés comme tels, n’est pas l’un des moindres travers de la diplomatie fran- çaise et à tous ses échelons.

On découvrira avec intérêt les fonctions de diplomatie économique dans un contexte où aux conflits idéologiques s’ajoutent les problèmes économiques liés au sort réservé à certaines grandes entreprises françaises en Hongrie. László Trócsányi relève combien son ancien métier d’avocat d’affaires a pu l’aider à tenter de concilier les points de vue. Sans prendre aucunement partie sur cette question, on ne peut reprocher au gouvernement français de défendre les fleurons de son industrie, alors que notre auteur relève que chaque Nation définit ses relations économiques en fonction de ses intérêts propres et qu’il est important que la Hongrie établisse des relations commerciales avec l’Orient, notamment la Chine.

Cette question mériterait cependant d’être abordée sous l’angle de la préférence économique européenne.

La lutte de Sisyphe menée par l’Ambassadeur contre la désinformation diffusée par la presse française, et notamment un grand quotidien du soir et l’une des antiennes de ce récit.

Il ne s’agit pas pour l’auteur de remettre en cause la liberté de la presse mais de dénoncer le refus de publier toute mise au point, même lorsqu’il s’agit de dénoncer des erreurs factuelles.

Une grande majorité de la presse française (à l’exception parfois du Figaro) mène un com- bat contre la Hongrie de Viktor Orbán et refuse de concéder quoi que ce soit à l’adversaire.

C’est la fonction de représentation de l’image de son pays par l’ambassadeur qui est en jeu.

Si László Trócsányi s’étonne légitimement du fait que son pays soit parfois plus maltraité que de véritables dictatures, cela peut en réalité s’expliquer : le système politique Biélo- russe, par exemple, ne représente pas un danger pour le modèle démocratique occidental, plutôt un repoussoir, tel pourrait ne pas être le cas pour le système hongrois. Il convient donc de le combattre par tous moyens. A la vision idéologique de certains s’ajoutent chez d’autres (voire chez les mêmes) une profonde méconnaissance des réalités et des mentalités du pays dont ils traitent.

L’ambassadeur peut être aussi une interface entre les intérêts français et son pays. C’est ainsi que le grand francophile qu’est László Trócsányi, use de sa position pour défendre l’enseignement de la langue française en Hongrie.

4. Une réflexion sur l’État de droit

Mais ce qui ressort de ces analyses, c’est que László Trócsányi est et reste avant tout un juriste.

En cela, et ceux qui suivent les débats européens actuels sur la situation hongroise⁹, pour- ront être surpris, il est un vrai démocrate respectueux de l’État de droit. Ainsi, profondément légaliste, il déclare, « l’acceptation du verdict de la Cour de justice de l’Union européenne reste pour moi fondamentale ».

En réalité, la vraie question qui se pose et sur laquelle on trouvera des éléments de réflexion au fil des pages, sans que cela soit l’objet de ce livre et encore moins celui de la

9 Voir notamment les procédures engagées par l’Union européenne contre la Hongrie pour violation de l’État de droit.

recension qui en est faite, ici, de quel État de droit s’agit-il ? qui en définit la nature ? qui a la légitimité pour en imposer le respect ?

Comme le relève László Trócsányi, ces questions dépassent largement la situation de la Hongrie : quelle place pour les États Nations, comment considérer les relations entre l’Union européenne et les États membres, qu’est-ce que la démocratie, comment articuler démocratie et droits de l’homme quelles sont les valeurs communes européennes et certaines valeurs considérées comme européennes, concernant, par exemple, la famille, ne sont-elles pas sus- ceptibles d’entrer en conflit avec des valeurs nationales, les valeurs européennes doivent- elles prévaloir sur des valeurs profondément inscrites dans l’histoire et le sentiments natio- naux, quelles sont les places respectives du juge et du politique, du juge européen et du juge national concernant le règlement des conflits potentiels ?

L’approche essentiellement individualiste des droits de l’homme par les institutions euro- péennes n’est-elle pas susceptible de faire passer au second plan l’intérêt général et se foca- liser sur conception éloignée des réalités sociales et des sentiments populaires ? A aucune de ces questions ne correspond une réponse évidente mais la référence à l’État de droit tend parfois à masquer la complexité des questions qu’elle recouvre.

En tant que constitutionnaliste, László Trócsányi, transposant la belle formule de Jean- Marc Sauvé, explique que le rôle premier d’une Constitution est de tracer un lien entre les hongrois d’hier, ceux d’aujourd’hui et ceux de demain. Ainsi peut-on considérer que si un organe comme la Commission de Venise est légitime à donner son avis et fournir des conseils sur les mécanismes institutionnels mis en place par une Constitution nationale, elle l’est moins à juger des valeurs auxquelles elle renvoie et qui correspondent au génie d’un Peuple. László Trócsányi est parfois tellement dans son rôle de constitutionnaliste qu’il peut au détour d’une phrase relever que « le Parlement européen est un organe politique », or d’une part, il est logique qu’il en soit ainsi, un parlement n’est pas, d’abord, un organe juri- dique, et d’autre part gageons que le jeune député européen aura mesuré toute la justesse de cette formule.

Si, in fine, les questions non résolues restent posées : quelles institutions pour quoi faire, quelle démocratie, quel modèle, que recouvre l’État de droit ?, il en est une autre que l’ob- servateur de bonne foi de la situation hongroise ne peut pas éviter de se poser : la remise en cause du libéralisme peut-elle ne pas conduire, à terme, à une remise en cause de la démo- cratie elle-même ?

Malheureusement le témoignage que constitue cet ouvrage démontre indirectement que le droit trouve difficilement sa place entre les enjeux politiques, économiques et idéologiques.

5. Le portrait en filigrane d’une personnalité politique à la fois atypique et attachante En guise de conclusion, je souhaiterais dire deux mots de la personnalité qui se dessine der- rière les pages.

Le plus révélateur de ce point de vue tient à la présentation chaleureuse de l’auteur par deux de ses amis. L’une, Ursula Plassnik, ancienne ambassadeur d’Autriche à Paris, tout en ne cachant pas ses réserves sur la politique hongroise, dresse un beau portrait de László,

« un juriste et non un missionnaire », un européen convaincu qui porte courageusement

le flambeau d’ « une Hongrie fière et solitaire ». Le second témoignage est celui de János Martonyi. Un sort particulier lui est réservé : il occupe dans ce récit une place centrale où l’admiration le dispute à la fidélité et à l’amitié.

Sur le plan professionnel, je reprendrai la formule de l’homme-orchestre déjà utilisée, avocat d’affaires, juge constitutionnel, diplomate, ministre, député européen et … surtout…

professeur de droit. De ce dernier point de vue, l’Université de Szeged occupe une place de choix dans ce récit, s’il la quitte si pour mieux y revenir au fil des pages.

C’est aussi un véritable ami de la France qui s’exprime.

Réaliste mais combatif face aux difficultés, il reconnait qu’il a travaillé parfois avec « la rage de l’impuissance ».

Enfin et la note est plus personnelle, je voudrais terminer sur l’amitié, déjà évoquée s’agissant de sa relation avec János Martonyi.

László cultive l’amitié. Je m’honore de compter parmi ses amis. Sa légitime incompré- hension face à certaines situations dans lesquelles l’amitié n’a pas résisté face à des diver- gences idéologiques en témoigne. Conscient que l’amitié n’existe pas vraiment en politique, il a raison d’affirmer qu’il devrait être tout à fait possible de concilier divergences idéolo- giques et amitié. C’est, au demeurant, là, l’exigence de toute vie intellectuelle.

De l’amitié à l’amour … je voudrais en terminer (vraiment) par rappeler la dernière phrase de ce livre : Diner d’adieu à l’Ambassade « mon épouse et moi avons reçu beaucoup d’amour ce soir-là ».

D

M

Születésnapi köszöntő Trócsányi Lászlónak

E jeles születésnapon szívből köszöntöm az Ünnepeltet, a jogász szakma kivételesen sokol- dalú, kiváló képviselőjét és az igaz barátot.

Trócsányi László egy rendkívül gazdag életpályát tudhat magáénak, amelyben egyaránt helye van az alkotmányjog tudomány és az európai jog művelésének, az egyetemi tanári tevékenységnek, az ügyvédi munkának, a diplomáciának, a jogi pálya csúcsát jelentő alkot- mánybíráskodásnak, a miniszteri tisztségnek, az európai parlamenti képviselői mandátum betöltésének, és bár életműnek is teljes lenne, még csak egyik fontos állomásához értünk egy nagy ívű perspektivikus pályának.

Ha az életrajzi adatok mögé nézünk, egy kiváló adottságokkal rendelkező, tehetséges, ambiciózus, a színvonalas munka iránt elkötelezett jogász képét láthatjuk, aki mind az elmé- leti, jogtudományi, mind a gyakorlati, jogalkotói és jogalkalmazói tevékenységével mara- dandót alkotott.

Az Ünnepeltet az MTA Állam-és Jogtudományi Intézetében ismertem meg az 1980-as évek elején, amikor fiatal jogászként tele tervekkel érkezett az Intézetbe, innen datálódik barátságunk is. Derűs személyiségével, közvetlenségével, a másokra való odafigyeléssel hamar lefegyverezte környezetét. Akkor már évek óta a Jogtudományi Intézetben dolgoztam és jól ismertem az édesapját, idősebb Trócsányi Lászlót a munkajog neves kutatóját. Laci bácsi nagytudású, szerény, végtelenül kedves, segítőkész ember volt, aki egyenrangúként kezelte a fiatal kutatókat és hasznos tanácsokkal segítette indulásukat. Mindig büszke volt a fiára, most nagyon boldog lenne!

Az a családi miliő, az intellektuális légkör, amelyben nevelkedett szinte predesztinálta az ifjabb Trócsányit, hogy erre az útra lépjen. Amit elért tehetséggel, kitartó munkával, azért az elismerés őt illeti.

Az intézeti években kezdte választott témája, a közigazgatási bíráskodás kutatását, tudo- mányos feldolgozását, majd védte meg kandidátusi értekezését. A jogállamiság szempontjá- ból e fontos témakör később is szívügye maradt, bár a gyakorlatba nem sikerült átültetni, az 1992-ben publikált „Milyen közigazgatási bíráskodást? című monográfiája ma is időtálló.

Hasonló szakmai érdeklődésünk, az alkotmányjogi témák tudományos, összehasonlító jogi kutatása és az az inspiráló szellemi műhely, ami az akkori Jogtudományi Intézetet jel- lemezte a munkakapcsolatot barátsággá formálta. Később is ezen a két szálon futott kap- csolatunk, amikor egyetemi oktatók lettünk. Doktori eljárásokban: szigorlatokon, bíráló bizottságokban működtünk együtt, konferenciákon találkoztunk. Amikor privát beszélge- tésre nagy ritkán alkalmunk nyílt, mindig ott tudtuk folytatni, ahol esetleg évekkel korábban

10 professor emerita, ELTE ÁJK

abbahagytuk. Ez egyértelműen Őt dicséri, a magas pozíciók soha nem változtatták meg jel- lemét.

A szegedi Alma Materhez, ahol jogi tanulmányait kezdte, mindig hű maradt, sohasem vágta el az egyetemhez fűződő szálakat. Szegeden lett professzor, tanszékvezető, dékánhe- lyettes és ott alapította meg a francia nyelvű európai jogi Master képzést, amelynek szakfe- lelőse is lett. Az intézményalapítási tevékenysége nemcsak Szegedhez kötődik, Trócsányi Lászlónak oroszlán része volt abban, hogy létrejött a Károli Gáspár Református Egyetem Jogi Kara. Ismerve Őt azt gondolom, hogy az egyetemi szférában elért eredményeire a leg- büszkébb. Méltán lehet rá büszke! Ahogy kollégái és tanítványai is büszkék lehetnek a szá- mos publikációval rendelkező, nemzetközileg is elismert alkotmányjogász professzorra.

Trócsányi László eddigi életútját tekintve, tiszteletet érzek a tehetsége, szorgalma, a munkabírása iránt, elismerem munkássága kiváló eredményeit és szeretem az emberségét.

Tudom, fiatal korában nagy hatással volt rá Montesquieu: Perzsa levelek című műve, álljon itt egy rövid idézet.

„Amióta Európában vagyok, kedves Rédi, sokféle kormányt láttam. Itt nem úgy van, mint Ázsiában, ahol a politika szabályai mindenütt egyformák.

Sokat töprengtem rajta, melyik kormányzat felel meg legjobban az értelemnek. Úgy gon- dolom, az a legtökéletesebb, amelyik a legkisebb áron jut el céljához, tehát az a legjobb, amelyik a természetüknek és hajlamaiknak legmegfelelőbb módon vezeti az embereket.”

(LXXX LEVÉL, Üzbég Rédinek, Velencébe) Kedves Laci! Isten éltessen sokáig!

Dezső Márta

F

B

A nemzetközi és európai tanulmányokért Szegeden

Kedves Laci!

Nagyon sok jogász kolléga kedveskedik születésnapod alkalmából egy-egy remek tanul- mánnyal. Egy közgazdász kevésbé tud egy jogász számára élvezhető ajándékkal előállni, ellenben az innováció szakmai ártalom nálam, ezért a szerkesztőkkel megállapodtunk egy újításban. A tanulmányok olvasása közben talán jól esik egy személyes megemlékezésnél elidőzni.

A szakmai utunk nagyon régen, a József Attila Tudományegyetem Állam- és Jogtudomá- nyi Karán találkozott össze. 1994-től Molnár Imre dékánsága mellett voltunk dékánhelyet- tesek Paczolay Péterrel együtt. Azt hiszem nemcsak az én emlékezetemben élnek ezek az évek mint a jóhangulatú közös munka, a pezsgő egyetemi élet időszaka. A három hasonló korú – akkor még fiatal – dékánhelyettes között baráti, egymásban megbízó együttműködés alakult ki, amit, főként Péter fanyar humorának köszönhetően, sok derű kísért. A jogászkép- zés iránti óriási keresletet alig lehetett kielégíteni, a közgazdászképzés alapjait a Jogi Karon belül raktuk le. Abban a reményben éltünk, hogy a rendszerváltozás után sikerül moderni- zálni a felsőoktatást, és stabil új kereteket kialakítani. Azóta ugyan kiderült, hogy folyama- tosan sokkok érik az egyetemeket, különösen a mi képzéseinket, de akkoriban még számos illúzióval gazdagabbak voltunk.

1999-ben megalakult az önálló Gazdaságtudományi Kar, 2000-ben nemcsak a Szegedi Tudományegyetem jött létre, hanem nagyköveti pozíciót kaptál Brüsszelben. A kapcsola- tunk azonban nem szakadt meg, hiszen összekötött bennünket az európai integráció iránti elkötelezettség. Minden más közigazgatási és alkotmánybírói tevékenységed mellett is hűsé- ges maradtál a szegedi egyetemhez, és az Európa-tanulmányok Központjának igazgatója lettél. Ez újra lehetőséget adott a közös munkára. A nemzetközi irányultságú képzéseinkben a multidiszciplinaritás nem egy divatos szólam, hanem valóság lett, kölcsönösen számítot- tunk a jogászok és közgazdászok szakmai tudására és természetesen a bölcsészekére is. Az európai integrációt érő számtalan kihívás garantálja, hogy az együttműködésünknek belátha- tatlan időre lesz létjogosultsága.

Kedves Laci, Isten éltessen sokáig örömben és jó egészségben! Még hosszú évekig jus- son a kimeríthetetlen energiádból a szegedi egyetemre!

Farkas Beáta

11 egyetemi tanár, intézetvezető, SZTE GTK

k

G

Trócsányi László nyomdokaiba lépve

Sokkal tartozom Trócsányi Lászlónak. Rég óta, már az első Orbán-kormány idejében is figyelemmel és érdeklődéssel kísértem nagyköveti tevékenységét. Gyakran találkoztunk Budapesten diplomáciai fogadásokon, kerestem vele a beszélgetést, megismerkedtünk, meg- barátkoztunk. A francia nyelv, kultúra, politika közös ismerete volt a kapocs közöttünk. És teljesen természetes volt számomra, amikor 2010-ben a párizsi állomáshelyre őt nevezték ki.

Ezután egyre szorosabbá vált kapcsolatunk. Misszióvezetése nehéz perceiben, amikor az

« unortodox » gazdaságpolitika és az új magyar alaptörvény hazánkra zúdította fél Európát, beleértve Franciaországot, abban a megtiszteltetésben részesített, hogy hivatalosan meg- hívott az általa szervezett eseményekre, melyek célja Magyarország megvédése volt. Így vehettem pl. részt moderátorként azon az emlékezetes szenátusi konferencián, amelyen ellensúlyozni kellett egy, az akkor még baloldali többségű francia felsőház Európa-ügyi bizottsága által korábban elfogadott, rendkívül negatív jelentést hazánkról.

Ez valahogyan « beavatott a szakmába ». Rájöttem, hogy nem lehet szó nélkül hagyni a Magyarország elleni sajtótámadásokat, melyek egyre gyakoribbá váltak. Trócsányi László nagykövettel egyeztetve elkezdtem heves levelezéseket folytatni a Le Monde napilap akkori bécsi (és onnan magyarországi) tudósítójával, Joelle Stolz úrhölggyel, akinek a cikkei rendre felháborítottak. Ezek a közös kedves emlékeinkhez tartoznak. És amikor jómagamat nevezte ki a magyar köztársasági elnök párizsi nagykövetnek, úgy éreztem, hogy egy kicsit (sőt, nagyon) Trócsányi László nyomdokaiba lépek. Felkészülésem alatt első lépésként az Igaz- ságügyi miniszterhez tettem látogatást, akinek a tanácsaiért a mai napig hálás vagyok.

Trócsányi Lászlót nem kerülte el a napjaink politikai korrektsége, ebben Ő korunk élő tanúja. Különösen “korrekt” volt a többek között az a módszer és azok az érvrendszerek, melyekkel megakadályozták uniós biztosi kinevezését. Ugyanolyan “korrekt” volt az a kez- deményezés Brüsszelben, melynek hatására letiltották a Leuveni egyetemen való előadása megtartásáról. Még “korrektebb” volt az a bírósági döntés, mely nemrég ezt helyén valónak ítélte. Ha ez a mai korrektség, örömmel vagyunk mindannyian inkorrektek. Ezt szeretném elmondani Trócsányi László barátomnak, sok sikert kívánva Neki értékes pályafutása foly- tatásához.

Károlyi György

12 párizsi nagykövet (2015-2021)

a

, P

Contribution pour le recueil des mélanges en l’honneur du Professeur László Trócsányi

Je me réjouis, au nom de la France, de contribuer à ce recueil qui met à l’honneur la carrière universitaire du Professeur László Trócsányi au sein de l’Université de Szeged, notamment de par son engagement sans faille pour encourager la coopération universitaire et scienti- fique entre la Hongrie et la France, et plus largement encore entre la Hongrie et le monde francophone. Il maitrise notre langue, réputée difficile et la pratique avec aisance. Il connaît également bien notre pays et les cultures francophones ce qui l’a conduit à être Ambassadeur de Hongrie en Belgique et en France.

Le Professeur Trócsányi est un juriste universitaire reconnu tant en Hongrie que dans le monde, spécialiste en droit constitutionnel, en droit européen et en droit comparé. Si ses pairs seront mieux placés que moi pour juger de l’excellence scientifique de ses recherches, je peux attester de son engagement pour la coopération universitaire franco-hongroise depuis de longues années.

A la Faculté de droit et de sciences politiques de l’Université de Szeged, les premières for- mations en langue française ont débuté en 1996, d’abord en coopération avec l’Université Paris X Nanterre, puis grâce à son engagement, en partenariat avec l’Université Jean Moulin Lyon 3, dans le cadre d’un Master francophone complet en Droit européen qui s’est ouvert à Szeged et fonctionnant en tant que formation délocalisée de l’Université Jean Moulin Lyon 3.

Ce sont ainsi plus de 71 étudiants hongrois qui ont pu recevoir ce diplôme entre 2007 et 2012.

A partir de 2012, avec ses collègues lillois, il a créé un double-diplôme de Master en études internationales, spécialité Etudes européennes en partenariat avec l’Institut d’études politiques de Lille, étendu également par la suite à l’Université Babeş-Bolyai de Cluj en Roumanie. Depuis, la coopération s’est enrichie, notamment au travers d’un Master Erasmus Mundus s’intéressant aux migrations transnationales.

A partir de 2014, grâce au partenariat qu’il a noué avec l’Université Senghor d’Alexan- drie, l’enseignement francophone en études internationales s’est enrichi avec la création d’un Campus Senghor à Szeged et un Master double diplômant en français, avec l’Univer- sité de Szeged en études internationales, spécialité Développement Europe –Afrique.

Pour toutes ces raisons, j’adresse à Monsieur le Professeur László Trócsányi toutes nos féli- citations pour sa riche carrière universitaire et son engagement pour la coopération bilatérale.

Nous honorons tout particulièrement en lui un ami de la France et de la langue française.

Pascale Andréani

13 Ambassadrice de France en Hongrie depuis 2018

S

i

Több mint tizenhét éve

2003 késő őszén a helyi napilap oldalait futottam éppen át, amikor megakadt a szemem egy álláshirdetésen: a Szegedi Tudományegyetem az akkori Európa-tanulmányok Központba keresett projektmenedzsert. A feladatleírást elolvasva azonnal tudtam, hogy ez a felhívás nekem szól, s eszerint cselekedtem.

Emlékszem, a háromfős felvételi bizottságban ott ültél elegáns távolságtartással, für- készőn, de rövid időn belül úgy alakult, hogy már csak ketten beszélgettünk. Akkor még nem voltam tudatában, hogy tulajdonképpen melléd kerestek munkatársat, mégpedig egy teljesen kiüresedett, funkciótlan egyetemi központi egységbe.

Én lelkesen lobogtattam friss német írásbeli nyelvvizsgámat, fogadkozva, hogy a szóbeli részt is nagyon hamar letudom. Lehűtött, hogy ez téged mennyire nem érdekelt. Ellenben megkérdezted, franciául hajlandó lennék-e megtanulni. Bevallom, soha, de soha nem akar- tam ezzel a nyelvvel foglalkozni. Az egyetemi angol szak elvégzésével alapvetően anglo- fón embernek tartottam magam, és elég erős előítéleteim voltak a francia nyelvvel szemben (persze alaptalanul). De ebben a helyzetben mit tehet az ember, gondoltam, ezen ne múljon!

Abban a pillanatban még nem tudtam, hogy neked köszönhetően a varázslatos francia nyelvvel és kultúrával való ismerkedés mennyi örömöt fog nekem szerezni később.

2004 januárjában az ETK-ban való kezdés kiábrándító volt. Hamarosan fogtam a fejem:

„Te jó ég, hova kerültem én, nem erről volt szó!” Te még Brüsszelben dolgoztál fél éven át, én pedig itt próbáltam a helyem megtalálni, de nem volt könnyű: se értékelhető tevékenység, se forrás, se...

Sokkolt, hogy nem volt fogódzóm ebben a hatalmas szervezetben, te pedig, amikor időn- ként hazajöttél, a legtermészetesebb módon beszéltél emberekről, dolgokról, akikről, amik- ről életemben nem hallottam még: „Beszélj Paczival!” (?), „Kérj kölcsön Badótól!” (?). Kér- dőjelekből bőven volt a fejemben, a válaszmorzsák pedig lassan-lassan görögtek felém.

Nagyon hálás voltam Tóth Judit tanárnőnek, aki picit a szárnyai alá vett, együtt megvaló- sítottunk néhány civil projektet, rendezvényt. Egyszer, rólad beszélgetve Judit megjegyezte:

„Ja, tudod, ha Laci két hétig nyugton van, utána biztos, hogy össze akar rakni egy atomreak- tort.” Ezen akkor jót nevettem. Ma már tudom, nagyon pontos volt a jellemzés.

A rákövetkező évben az Európa-tanulmányok Központ átkerült az ÁJTK-ra, s ezzel az események felpörögtek: rendezvények, projektek, új képzések sora valósult meg, folyamato- san új kollegákkal gyarapodott az ETK, majd később intézetté alakultunk.

Soha nem tanítottál (tudod, én és jog…), mégis rendszeresen vizsgáztam nálad, leg- alábbis eleinte nem egy alkalommal ez volt a benyomásom. Örülök, hogy egyszer sem

14 irodavezető, SZTE ÁJTK NRTI, Europe Direct Szeged

kellett pótvizsgára jelentkeznem. Az idővel formálódó tapasztalat elsöpörte a kezdeti kétsé- geket, helyüket a feladatok, a felelősségvállalás, döntéshelyzetek végtelen sora, az építkezés vette át.

A tevékeny évek hosszú során tisztelettel figyeltem, milyen nagyszerűen bánsz a fiatal kollegákkal, hogyan segíted őket az útkeresésben, mutatod számukra a lehetséges irányokat.

Párizs – nos, a nagykövetségen eltöltött intermezzo (három és fél év) volt az az időszak, amikor közvetlenül, nap mint nap megtapasztalhattam a munkabírásod és persze a mun- katempót, amit a követségi beosztottaktól elvártál. A délelőtti műszak lejártának vicces emlegetésével sokat „húztad” a késő délután haza készülődő kollegákat. Abban a nehéz és rendkívül aktív időszakban (többek között az első magyar uniós elnökség párizsi kísérő ren- dezvényeinek, kommunikációs kampányának levezénylése is a te feladatod volt), pontosan erre a tempóra, lendületre és persze sok-sok humorra volt szükség.

Hogy ezt az attitűdöt később sem hagytad el, azt néhány, az Igazságügyi Minisztériumban akkoriban veled dolgozó kollegádtól is hallottam, és persze én is ezt tapasztalom ma is.

Immár több mint tizenhét éve.

A mostani születésnapoddal elérkezett kiemelkedően fontos mérföldkő alkalmából szere- tettel kívánok neked jó egészséget, kreativitást és humort a rád váró kihívások leküzdéséhez, és az egyébként nagyon megérdemelt pihenés mellett még sok-sok, munkával töltött, aktív évet.

Szekeres Ildikó

t

k

Nagyrabecsült Professzor Úr!

A 65. születésnapja alkalmából tervezett írásomat eredetileg úgy akartam kezdeni, hogy

„Nagyrabecsült Professzor Úr!”…

Ez igen jó kezdet, csettintettem magamban, hiszen egy megbecsült egyetemi tanár tiszte- lete elismerésre méltó megszólítás lehet, nem is illő felülmúlni. Vezette az Államjogi/Alkot- mányjogi Tanszéket, így a nemzetközi viszonyok között ismert Kovács István akadémikus tiszteletre méltó utóda lehetett.

Persze, egy igazi professzornak fontos terepe az egyetem, ezért később Laci rendszere- sen ellátogatott Szegedre és – ha nem is minden héten – tartott előadásokat a hallgatóknak, akik előadásait mindenkor különös figyelemmel követték. Ezt a helyes magatartást később is gyakorolta, igazolva szoros kapcsolatát az eredeti egyetemmel.

Általános vélemény volt, amit később számtalanszor megerősítettek, hogy könnyen tudott megbízható, baráti kapcsolatokat létesíteni másokkal. Az egyik napon telefonon értesített, hogy azonnal menjek be a Tanszékre, mert indul vissza Budapestre, s beszélni akar velem. – Számomra váratlan volt a hír…

– Nagykövetnek fognak kinevezni Brüsszelbe, ez váratlan nehézséget jelent a tanszékve- zetői tisztségemet illetően. Te dékán vagy Budapesten, nem helyettesíthetsz, mit lehet tenni?

– tette föl a kérdést.

– Maradj tanszékvezető, ma már van közvetlen kapcsolati lehetőség egymás között, fel- adataidat meg tudjuk így oldani! – válaszoltam.

– Ezt javasolta a Rektor és Dékán úr is, valószínű, ez lesz a megoldás az én esetemben – tette hozzá Trócsányi, s valóban így lett. Nos, a megbízhatóságát főnökei pontosan ismerték!

(Most már nyugodtan tehetem hozzá: nem is volt semmiféle gond és probléma a brüsszeli nagykövetsége idején a tanszéki ügyekkel…)

Itt van egy másik kiemelkedő poszt, az „Excellenciás Úr” megjelölés említése, mert a professzor „rendkívüli és meghatalmazott” nagykövet lett 2000-ben Brüsszelben és később (2003-ban) Luxemburgban is.

Nem hagyhatom szó nélkül, hogy 1998 februárjától 2000 októberéig minden hétfőn haj- nalban Budapestre utaztam és szerdán este értem vissza Szegedre. Ebben az időben több- ször is találkoztunk a fővárosban is. Az egyik alkalommal én voltam a meghívó a Lacival tervezett baráti vacsorára. Kiválasztottam az éttermet, megbeszéltem Trócsányival, és ter- mészetesen türelmesen vártam a helyszínen. Megérkezett, fáradtan és magyarázta helyze- tét. Angol-tanfolyamra jár, kemény a tanára, de ő is keményen készül a nagyköveti megbí- zatásra. ‒ Szinte megható volt, hogy egy tekintélyes professzor ekkora önkéntes feladatot

15 c. egyetemi tanár, SZTE ÁJTK

vállalt, hogy képes legyen feladatai teljesítésére. Önmagában az is erősítette meglepetése- met, hogy ő a francia nyelvet tökéletesen bírta, vendégprofesszora volt két francia egyetem- nek (Lyon, Louvain-la-Neuve)…

Egy nagykövet természetesen nem csupán saját állama politikai érdekeit képviseli és közvetíti külföldön, hanem tevékenysége egyéb fontos területekre is kiterjed. Brüsszeltől bő 30 km-re Louvain-la-Neuve város egyetemén 2001. november 8‒9-én nemzetközi kol- lokviumot rendezett francia és magyar résztvevő kiváló emberek jelenlétében. „Az egyházi intézmények szerepe az európai integráció fejlesztésében valamint a belga és magyar társa- dalomban” témában tartott összejövetelen két nyelven tartott felszólalások magyar nyelvű kiadása hazánkban is megjelent (Budapest, 2002, 178 p.). A jelenlévők és felszólalók közül néhány személy utal a szervező tekintélyére is: olyan készséggel és odaadással vettek részt a vitában és a könyv előkészítésében, hogy egyértelmű volt a rendezőhöz való elismerésre utaló emberi viszonyuk.

Hozzá kell tennem, hogy e várossal kapcsolatban egy ideig félelmetesen szörnyű, vagy szörnyen felemelő élményben volt részem. Mivel szállásunk Brüsszelben volt, a Louvainbe vezető utat mikrobuszban tettük meg. Az egyik ilyen úton történt a következő eset.

A mikrobusz a rendes tempóban haladt az úton, amikor én az ablakából kitekintve egy óriási utasszállító repülőgépet láttam felénk robogni, elég jelentős sebességgel, éppen irá- nyunkba haladva. Nem volt kérdés, hogy akkorra ér oda a földön, amikor mi éppen oda- érünk… Az autót nem én vezettem, nem tudtam ijedtemben a fékre lépni, fényképező gépem sem volt kéznél, hanem vártam a végső fejleményt… Jön a „csatt!!!” … és mindennek vége…

A gép riasztóan közeledett, de egyben úgy látszott, hogy kissé magasabban futott, mint mi a közúton. Sőt, egyre magasabban, mint a mi autónk, és fölöttünk suhant tovább. – Ez a kép később is félelmetesen csodálatosnak bizonyult, és utóbb folyamatosan kész fényképe- zőgéppel közeledtem a felüljáró felé, de ilyen csodaélményben már nem volt részem.

A jogász-kollégák között közismert, hogy a legmagasabb szakmai elismertség egyike az, ha valakit alkotmánybíróvá választanak.

Trócsányi László 2007-ben elérte ezt a magas tisztséget: alkotmánybíró lett. Ez nem csu- pán egy beosztás az adott államban működő bírák között, nem a törvények alkalmazása eset- leges – olykor nem is túlságosan jelentős – jogvitákban, hanem minőségileg más, ettől eltérő tevékenység: az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. Kiemelkedő szerepére az is bizo- nyíték, hogy a bíróságok ítélkezési gyakorlatában jellemző, hogy a döntéseik ellen van mód a jogorvoslati eljárásra, az Alkotmánybíróság döntései ellen viszont nem lehet fellebbezni.

Aki látott már komolyabb ügyekben ítéleteket, láthatta, hogy azok oldalak sokaságát töltik meg, alaposan megindokolva a döntés részleteit.

Ámde aki arra gondolt, hogy az alkotmánybíró életét tizenkét évig senki sem zavarja, akkor csalódnia kellett, mert Trócsányi életében talán vágyának kellemes teljesülése követ- kezett be: 2010-ben nagykövet lett Párizsban.

Párizsi megbízatása után megígértettük vele, hogy meglátogatjuk Franciaországban. Nem akartuk lehetetlen helyzetbe hozni, ezért minden részletet megbeszéltünk. Nyári szünetben megyünk, de csak a franciák nagy ünnepe (július 14-e) után, hogy őket ne zavarjuk. Mindent mi szerveztünk, a nagykövet segített néhány fontosabb úticélunk elérésében, de arra mi is törekedtünk, hogy ne igyekezzünk semmiféle kellemetlen helyzetbe hozni segítőnket, s ne