Az öröklési jog szerepéről – lehetséges-e a jogközelítés az öröklési jog területén?
3. Az öröklési jog szerepe – történeti megközelítés
Az öröklésnek a társadalomban és a gazdaságban betöltött szerepével kapcsolatban érdekes következtetésekre juthatunk a középkori Anglia történelmének tanulmányozása révén.
A hagyományos felfogás szerint Anglia a normann hódítás és a 18. századi ipari forra-dalom közötti időszakban egy hagyományos paraszti társaforra-dalom volt. A paraszti társada-lom alapegysége a paraszti háztartás, amely mint családi gazdaság a termelés, a tulajdon, a társadalmi élet alapvető egysége, amely az erkölcsi támogatásra és a kölcsönös gazdasági segítéségre épült.120
Azt ugyanakkor a hagyományos történeti megközelítés is elismeri, hogy az angol és a kontinentális agrárszerkezet között jelentős különbségek alakultak ki. Angliában soha nem jelent meg a hagyományos kelet-közép-európai parasztság legfontosabb jellemzője, vagyis az, hogy a tulajdon alanyai nem az egyének voltak. A tulajdon ugyanis ebben a régióban mást jelentett, mint amit ma Nyugat-Európában értenek alatta.
Kelet- és Közép-Európában a gyermekek egyszerre voltak a családi gazdaság örökösei és munkásai. Mint örökösök egyben társtulajdonosok is voltak, születésükkel társtulajdono-sokká váltak. A család egymást követő nemzedékei alkották együttesen a tulajdonosi csopor-tot. Az örökösök azonban nem voltak teljes és kizárólagos tulajdonosai az örökölt vagyon-nak, hanem inkább annak intézői. Elsősorban a család volt a föld tulajdonosa, az egyén csak ideiglenes intéző volt, a családfő pedig csak képviselte a háztartást.121 A tulajdon – elsődle-gesen pedig a földtulajdon – tekintetében tehát a csoport (a család, a rokonság) uralkodott az egyén felett. Kizárólagos magántulajdon nem létezett, különösen a föld tekintetében. A föld abszolút egyéni tulajdonának a hiánya a paraszti társadalmak lényegi meghatározója.
A hagyományos paraszti társadalmakban az öröklés és különösképpen az írásbeli vég-rendelkezés nem volt értelmezhető. A föld és a mezőgazdasági felszerelés vonatkozásában a végrendelkezést egyáltalán nem ismerték. A mai társadalmakra jellemző öröklésnek pedig még a fogalma is hiányzott.122
Újabb történeti kutatások szerint azonban Angliában ez a fajta paraszti társadalom sosem létezett, és a család mint a tulajdon alanya sem jelent meg.123 Ezzel szemben kimutatható, hogy már a 13. században az ún. szabad rendelkezésű földeket végrendeleti úton át lehetett ruházni.124 A 13. században a földek forgalma az agrártermékek iránti kereslet következté-ben igen nagy volt, a birtokok pedig általában széttöredezettek.125 Az aktív földpiac mellett számos adat és feljegyzés utal arra, hogy a korabeli angol társadalomban a szerződéses kap-csolatok – elsősorban a kölcsönnyújtáshoz kapcsolódóan – milyen intenzívek voltak, amely
120 Alan MacFarlane: Az angol individualizmus eredete. A család, a tulajdon és a társadalmi átmenet. Századvég
Kiadó, Budapest, 1993, 39.
121 Uo. 43. A gazdaság családi jellegét azonban nem lehet úgy értelmezni, hogy a család a közös vagyont birtokló
társaság lett volna.
122 MacFarlane 1993, 45. Az általános társadalmi felfogás szerint a földet nem volt szabad elzálogosítani, a
földel-adás pedig még nagyobb katasztrófának számított, amelyről ráföldel-adásul önállóan nem is dönthetett senki.
123 MacFarlane 1993, 128.
124 Ez a jog a szokásjog szerinti földekre nem terjed ki, de a tulajdonos életében ezeket is szabadon elidegeníthette.
Ld.: MacFarlane 1993, 164.
125 MacFarlane 1993, 177. A földátruházások gyakorisága és indokai a 12-13. századi Angliában nem
hasonlítha-tók össze a kelet-közép-európai hagyományos paraszti társadalmakban uralkodó viszonyokkal, amelyek közepette földpiac gyakorlatilag nem létezett.
virágzó kereskedelemre és a likvid tőke jelenlétére utal. Emellett elterjedt volt a bérmunka, vagyis a szülők munkaerejét nem a gyerekek és a rokonok munkájával, hanem bérmunkával egészítették ki.126
A 13-14. században az angol társadalmat a legalsóbb szintekig áthatották a készpénzes fizetésen alapuló piaci és szerződéses viszonyok. A legtöbb erőforrás – ideértve a munkaerőt is – piacképes volt, melyek értékét pénzben (árban) is ki lehetett fejezni.127 Mindezek alapján az is megállapítható, hogy Angliában legkésőbb a 13. században már megjelent az individu-alizált tulajdonjog. Hamarosan egész Európában itt volt a legfejlettebb a magántulajdonnal kapcsolatos jogi szabályozás. Anglia tehát legkésőbb a 13. századra egy státuson alapuló társadalomból egy szerződésen alapuló társadalommá alakult át.128
Ezzel magyarázható az a tény is, hogy sem a jog, sem a szokás nem biztosított a szü-lőknek semmiféle jogot gyermekeikkel szemben, ha javaikat korábban már rájuk ruházták.
A szülő-gyermek viszony ennek alapján szintén inkább a szerződés és nem a státus elvére épült. Ezt támasztják alá a korszakból származó okiratok, amelyekből megállapítható, hogy a szülők gyermekeikkel együttélés esetén részletes írásbeli szerződést, illetve eltartási egyezséget kötöttek. Ilyen írásos megállapodás által nyújtott jogi védelem nélkül kizárhat-ták volna őket abból az ingatlanból, amely már nem volt az övék. Az eltartási egyezségeket az úriszéki jegyzőkönyvekbe jegyezték be. Ezek tanúsága szerint az is előfordult, hogy az eltartásban rokoni kapcsolatban nem álló személyek egyeztek meg.129
Az angol társadalom további sajátossága volt, hogy a nők a magánjog legtöbb területén a férfiakkal egyenlő jogokat élveztek. Így a nők is teljes jogú tulajdonosai lehettek a földnek, azt szabadon eladhatták és végrendelkezhettek is. Ezek a jogok pedig nemcsak a házasság-ban élő nőket, hanem a hajadonokat és az özvegyeket is megillették.130 Ezzel magyarázható az adott településen élő nők függetlensége és aktivitása is, amely egyértelműen kitűnik a korabeli feljegyzésekből.131 A korabeli adóösszeírásokból emellett az is kiolvasható, hogy a 13. századi Angliában nagy számban éltek emberek (nők is) házastárs nélkül, egyedülálló-ként.132
Az egyéni magántulajdon elterjedésével állhat összefüggésben az is, hogy Anglia a vég-rendelkezés szempontjából is kivételt jelentett: Nyugat-Európában sehol másutt nem volt a tulajdonosnak ekkora végrendelkezési szabadsága és sehol másutt nem fordult az elő, hogy a fiatalabb gyerekek végakarat hiánya esetén nem bírtak semmiféle joggal a családi birtokra.
126 MacFarlane 1993, 208-209. A 14. század végére, a nagy pestisjárvány után jelentősen megemelkedtek a bérek
és sok ember vált bérmunkássá.
127 MacFarlane 1993, 210.
128 MacFarlane 1993, 256.
129 MacFarlane 1993, 200-202. Mindez arra utal, hogy pontosan tudatában voltak annak, hogy jogi garanciák
nél-kül a szülőknek semmilyen joguk nem marad. Ez egyértelműen ellentmond a családi háztartási gazdálkodás és tulajdon eszméjének, valamint az egész paraszti modellnek.
130 A 13. századból származó feljegyzések szerint hajadonként élő nőknek földtulajdonuk volt, földeket
idegenít-hettek el, illetve adhattak és veidegenít-hettek bérbe. Ld.: MacFarlane 1993, 192.
131 Uo.
132 MacFarlane 1993, 218.
A 16. századra az angol bíróságok már az örökhagyó által sajátkezűleg, tanúk nélkül írt vég-rendelet érvényességét is elismerték.133
Más országokban törvény korlátozta azt a részt, amellyel a földbirtokos szabadon rendel-kezhetett, és a birtokból minden gyerek igényt tarthatott örökrészre.134 Ezzel szemben Ang-liában a szülők meglehetősen gyakran végrendelkeztek, sőt az is gyakori volt, hogy a földet fiú örökös megléte esetén idegenítették el.135 A nagyszámban fennmaradt végrendeletek a magánjogi alapú öröklés jól kifejlett rendszerét mutatják. Ezekben földekről, házakról és ingóságokról is rendelkeztek.136
További sajátosságként Anglia legnagyobb részén végintézkedés hiányában a törvény szerint az elsőszülött fiú örökölte a földbirtokot, vagyis a primogenitúra elve érvényesült.137 A primogenitúra azonban nem képezte akadályát annak, hogy a szülő még életében eladja a földjét, vagyis a gyermeknek nem volt előjoga szülei földjére.138 Angliát ez az elsőszülött-ségen alapuló öröklési rend is megkülönböztette a kontinens társadalmaitól, főként amiatt, mert a primogenitúra az angol társadalom alsóbb rétegeiben is érvényesült. A primogenitúra és a teljes egyéni ingatlantulajdon elismerése szorosan összekapcsolódott egymással és a 13.
századra mindkettő gyökeret vert Angliában.139
Az angol jog által előnyben részesített osztatlan öröklés következtében Angliára már a középkor során az egyéni és nem a csoportmobilitás volt jellemző.140 Ez azt jelentette, hogy a családok nem együtt változtatták meg lakóhelyüket. Ennek oka pedig az volt, hogy az örökségből kizárt gyerekek – ideértve a lányokat is – elköltöztek a faluból és egyedülálló-ként éltek. Ez magyarázza a nem házas egyének nagy számát.141
A sajátos angol öröklési szabályok, valamint a végrendelkezés széles körű elterjedése már a 13. században, egyaránt Anglia sajátos tulajdoni viszonyaira, az individualista tulajdon-rendszerre vezethető vissza.142
133 Reinhard ziMMerMann: Kulturelle Prägung des Erbrechts? Juristen Zeitung, 7/2016. 321. A katolikus egyház a
kontinentális Európában is megkönnyítette a végrendeletek készítését. Az egyházi bíróságok és a kánonjog a lehető legtöbb esetben próbálták megakadályozni a végrendeletek érvénytelenné nyilvánítását. Ez természetesen azzal is magyarázható, hogy a végrendeleti juttatások jelentős részét az egyház kapta.
134 MacFarlane 1993, 173.
135 Kezdetben még nem élt az a jog, hogy földet végrendeleti úton ruházzanak át, a tulajdonos azonban életében
már ekkor is szabadon eladhatta a földjét, ehhez nem volt szükség az örökösök beleegyezésére. Az élők közötti elidegenítési jog tehát korábban kialakult a föld vonatkozásában, mint a végrendeleti úton történő elidegenítés. Föl-det nemcsak idegeneknek adtak el, hanem tulajdonostársaknak, és maguknak az örökösöknek is. Ld.: MacFarlane
1993, 164., 168.
136 MacFarlane 1993, 127-129. Anglia bizonyos vidékein (pl. Cumbria) a földbirtokosok csaknem egyharmada
után maradt törvényszékileg jóváhagyott végrendelet. A szegények ugyanakkor csak nagyon ritkán végrendelkez-tek.
137 Eltérő szabályok vonatkoztak az ingók és az ingatlanok (föld) öröklésére. Ld.: MacFarlane 1993, 123.
138 A törvény szerinti öröklés tehát csak akkor érvényesült, ha a szülő nem végrendelkezett és még életében nem
idegenítette el a vagyonát. Ld.: MacFarlane 1993, 161.
139 MacFarlane 1993, 130-131.
140 Az osztatlan öröklés elvét követő területeken a fiatalabb gyerekek nagyobb arányban nem házasodtak meg.
Ennek oka, hogy amíg nem szereztek földet, addig nem tudtak házasságot kötni és családot alapítani. Ld.: MacFar
-lane 1993, 217.
141 MacFarlane 1993, 212., 218.
142 Mindezek alapján pedig a kapitalizmus eredetét is már a nagy pestisjárvány előtti időszakra lehet tenni. Ld.:
MacFarlane 1993, 270.