Trócsányi László 65. születésnapi köszöntésére készített ünnepi kötetben a tisztelgő szer-zőnek illendő olyan témát választani, ami az Ünnepelt munkásságához, életművéhez – ami persze nem lezárt, hanem folyamatosan kiteljesedőben van – kötődik. Trócsányi professzor alkotmányjogász, aki eddigi nagyívű pályafutása minden tapasztalatát és tudományát a jog-tudomány, a jogalkotás, jogalkalmazás szolgálatába kívánta állítani, s következetesen az
„alkotmányos állam- és jogélet” fejlesztésén munkálkodott. Ügyvéd, alkotmánybíró, minisz-ter, s mindezek birtokában én elsősorban professzorként süvegelem. Mint volt dékánnak, biztos tudásom van arról, hogy hallgatói szeretik előadásait, s rajonganak egy-egy kötetlen beszélgetésben feltörő szakmai intellektusáért, magával ragadó lendületéért. Ezt a hevületet éreztem akkor is, amikor a szegedi egyetem kicsit gazdátlan Európa-tanulmányok Központja
„jogi karra importálásának” gondolatát felvetette, s a kivitelezés során az egyetem vezetését ennek helyességéről meggyőztük. Az idő fényesen igazolta előrelátását.
Mintegy négy évtizedes ismeretségünk, és barátságunk során szinte mindvégig csodá-lattal tudtam (tudok!) adózni tudományszervezői, vezetői tehetségének. Döntéseit rendre a racionalitás irányította, de irányát mindig is befolyásolták érzései és értékőrző meggyőző-dése. Trócsányi professzor mindig büszkén vallotta magát a szegedi egyetem oktatójának, s egyeteme is ezt a büszkeséget érzi európai hírű professzora kapcsán.
Annak előre bocsátásával, hogy perjogászént is vallom, „a perjog alkalmazott alkotmány-jog” és a Trócsányi László által elsődleges szempontként említett alkotmányos jogélet külö-nös jelentőségű szegmense az igazságszolgáltatás, s azon belül a polgári igazságszolgáltatás.
Az igazságszolgáltatás színvonala nagyban befolyásolhatja a társadalmi-gazdasági életet.
Az ünnepelt kiemelt figyelmet szentelt annak, hogy az igazságszolgáltatás objektív mutatói mellett, nagy jelentősége van az e tevékenység irányában mutatkozó „közbizalom” meglé-tének vagy éppen hiányának. Teljes részletességgel nem tárgyalhatjuk a témát a terjedelmi korlátok miatt, mert az monografikus megközelítést kívánna, ám megfelelőnek véljük a helyet és alkalmat, hogy egy rövid reflexióban „töredezett és szabálytalan ritmusú” meg-jegyzéseket tegyünk. Melyek azok a jogszolgáltatási pontok, amelyek meghatározólag hat-nak/hathatnak a közbizalom kialakulására vagy éppen elvesztésére, és közvetlenül vagy köz-vetve a polgári peres eljárás szabályanyaga által befolyásoltak vagy befolyásolhatók?
Legkézenfekvőbb válasz, hogy a jogkeresők számára legfontosabbak a megnyugtató ítéletek (döntések). A Pp. fejlődése során ez a cél folyamatos változáson ment keresztül,
584 egyetemi tanár, SZTE ÁJTK
azonban a jogvita eldöntése alaptörvényi kötelezettsége a bíróságnak ma is. „A bíróság dönt büntetőügyben, magánjogi jogvitában, a közigazgatási határozatok törvényességéről, az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközéséről és megsemmisítéséről, a helyi önkor-mányzat törvényen alapuló jogalkotási kötelezettsége elmulasztásának megállapításáról és törvényben meghatározott egyéb ügyben.”585
Az 1952. évi III. törvény (1952-es Pp.) a bíróság feladatává tette, hogy az anyagi igazsá-got derítse ki, és annak alapján döntse el a jogvitát. „Ennek a törvénynek az a célja, hogy a bíróságok előtti eljárásban az állampolgárok személyi és vagyoni jogaival, továbbá az állam és a jogi személyek vagyoni jogaival kapcsolatban felmerült jogviták eldöntését az anyagi igazság alapján biztosítsa.”586 Az anyagi igazság kiderítésének feladatát azonban a bíró-ságra hárította, a feleket mindössze jóhiszemű eljárásra kötelezte. Az 1952-es Pp. harma-dik Novellája587 kapcsán törvénymódosítást mellőzve, de törvényi felhatalmazással az igaz-ságügyi miniszter az érdemet nem érintő szövegmódosítások között a közzétett szövegből elhagyta az anyagi jelzőt, amit 1973. január elsejétől tekinthetünk hatályosnak az 1972. évi 26. törvényerejű rendelet (III. Ppn) 64. § (2) bekezdése alapján.588 Igaz, hogy a szövegmó-dosításra csak a törvény közzétételével került sor, ám maga a törvényerejű rendelet, illetve a miniszteri rendelet sem tartalmazott erre nézve expressis verbis rendelkezést. Ehelyütt nem taglalva azt a fejlődési ívet, amelyen az 1952-es Pp. az igazság kiderítésének törvényi köve-telményétől eljutott a tisztességes és időszerű eljárás lefolytatásának alkotmányos alapjogi igenléséig, néhány pontszerű felvillantással igyekszünk bemutatni, miként valósult ez meg az új Pp. kodifikációja során.
Álláspontunk szerint a polgári igazságszolgáltatás a rendszerváltozást követő években már olyan működési nehézségekkel küzdött, s a jogkereső polgároknak és gazdálkodó szervezeteknek olyan anomáliákkal kellett szembesülni, amik arra mutattak, hogy az igaz-ságszolgáltatás eltávolodott attól az alkotmányos követelménytől (jogállamiság!), amit az Alkotmánybíróság még 1992-ben megfogalmazott, majd 2014-ben, 2017-ben visszahivat-kozva megerősített, hogy „[a] jogállam nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. A jogbizton-ság az állam – s elsősorban a jogalkotó – kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésü-ket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára. Vagyis a jogbiztonság nem csupán az egyes normák egyértelműségét követeli meg, de az egyes jogin-tézmények működésének kiszámíthatóságát is.”589 A jogállamisági garanciák őrzése, működ-tetése elsődlegesen az állam feladata. Az állam szerveinek működését a közjog vezényli.
Amennyiben tehát e szervek igénybevétele szükséges, az csakis az állam által biztosított
585 Alaptörvény 25. cikk (2) bekezdés
586 1952-es Pp. 1. §
587 1957. évi VIII. törvény
588 1972. évi 26. sz. törvényerejű rendelet (III. Ppn.) 64. § (2) Felhatalmazást kap az igazságügyminiszter, hogy az
átmeneti, valamint e törvényerejű rendelet hatálybalépéséhez szükséges egyéb szabályokat rendelettel megállapítsa, továbbá hogy a Pp. módosított szövegét egységes szerkezetben közzétegye és ezzel kapcsolatban az egységes szö-vegen átvezesse az e törvényerejű rendelet, valamint más hatályos jogszabályok folytán szükségessé vált szövege-zési módosításokat is. Lásd a 7/1972. (XI. 28.) IM rendeletet.
589 Ezért alapvetőek a jogbiztonság szempontjából az eljárási garanciák. Csak formalizált eljárás szabályainak
követésével keletkezhet érvényes jogszabály, csak az eljárási normák betartásával működnek alkotmányosan a jogintézmények” {9/1992. (I. 30.) AB hat., ABH 1992, 59, 65.; 33/2014. (XI. 7.) AB hat., Indokolás [32], 8/2017.
(IV. 18.) AB hat., Indokolás [48]}.
közjogi keretek között történhet. (Nem érintve itt azt a kérdést, amikor az állam magánjogi viszonyba lép, mert akkor ki kell, hogy szakadjon a közjogi felsőbbség szerepéből.)
A jogbiztonság körében az állam kötelessége, hogy polgárainak biztosítsa a magánjogaik érvényesülését, illetve érvényesíthetőségét, ha azok védelemre szorulnak. Nem véletlen, hogy igazságügyi miniszterré történt kinevezését követően Trócsányi László – akár minisz-teri ars poeticaként is vehetően – kijelentette, hogy az irányítása alá rendelt igazságügyi minisztériumnak „jogász-minisztériummá” kell válni. Ez alatt azt értette, hogy a miniszté-rium tevékenységében meg kell erősíteni (sokszor inkább kialakítani) a jogalkotási ellenőrző szerepet, illetve a törvényalkotási, előkészítő tevékenységben vezető szerepet kell játszania.
Nagyon fontosnak nevezte korszakos törvények (kódexek) megalkotását, az anyagi jog-szabályok kodifikálását követően az eljárásjogok – polgári, büntető, közigazgatási – újra szabályozását. A miniszter határozott elvárásokkal és vezetéssel magához vonta a kodifiká-ció vezetését. Wopera Zsuzsa miniszteri biztossal, valamint az Igazságügyi Minisztérium kebelében működő Kodifikációs Szerkesztőbizottsággal (melynek elnöklését volt szeren-csém ellátni), a szovjet mintán keletkezett és a paternalista-szocialista jellegét teljes egészé-ben kinőni képtelen polgári perjogi törvény helyére egy teljesen új elveken felépülő kódexet kívánt a parlament elé terjeszteni.
Az új polgári perrendtartás590 kodifikációjának kezdetén (s talán később is) többen kifo-gásolták, hogy a kódex nem határozza meg a törvény célját. Határozott meggyőződésünk, hogy a törvénynek és a pernek önmagában véve nincs „célja”. Célja a törvényalkotónak van a törvénnyel, illetve a feleknek a perrel. A jogalkotóval szembeni elvárás tehát, hogy olyan célok realizálását várja el a törvénytől, minek eredményeként kijelenthető, hogy a polgári igényérvényesítés (polgári per) során, a perlés eredményes, a peres eljárás hatékony volt, ami alatt azt értjük, hogy az eszköz (a törvény szabályai szerint lefolytatott eljárás) ered-ményes volt, azaz „a kívánt eredményt (célt) elérte”. Ennek biztosítéka lehet a jól átgondolt és megalapozott eljárásjogi törvény, ami a bírói és perféli cselekvéseknek adekvát keretét jelenti. A per „mint tudattalan létező” logikailag nem kapcsolható össze a célelemmel. Indo-koltabb törvényhozói célról vagy inkább a per rendeltetéséről beszélni. „A per tehát törvény-hozói célok elérésének eszköze”, írta Gáspárdy.591
Ezt a célt juttatta kifejezésre az új Pp. már a preambulumában amikor leszögezi, hogy
„Az Országgyűlés a magyar perjogi hagyományokra és az európai jogfejlődés vívmánya-ira építő, a felek felelős pervitelén és a bíróság aktív pervezetésén alapuló, a koncentrált per feltételeit biztosító szabályozás megteremtése céljából, a polgárok szolgálatát biztosító, a közjónak és a józan észnek megfelelő jogalkalmazás eszméjétől vezérelve, a magánjogi jogviták tisztességes eljárás elvén nyugvó rendezése és az anyagi jogok hatékony érvényre juttatása érdekében az Alaptörvény 25. cikk (2) bekezdése végrehajtására a következő tör-vényt alkotja.”
Feltehetnénk a kérdést, hogy melyek voltak azok a legjelentősebb polgári igazságszolgál-tatási problémák amelyek orvoslásra vártak. Elsődlegesen a perek elhúzódását sérelmezték a polgári perek fel- és alperesei, valamint a jogi képviselők. Több szerző állapította meg, hogy a perek elhúzódásának okaiként megjelölhetők: a) a bírósági fórumrendszer, b) a bírák
590 2016. évi CXXX. törvény a polgári perrendtartásról
591 GáSPárdy László: A polgári per idődimenziója. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989., 49.
tevékenysége, c) a peres felek magatartása, d) a peres felek képviselőinek tevékenysége, e) a közreműködők magatartása, f) a perjogi szabályozás. A Pp. novelláinak, kisebb módosí-tásainak történetét feldolgozva, az látszik, a sikertelenség annak volt köszönhető, hogy a módosítások rendszerint csak egy-egy szegmensre koncentráltak.
A bírói igazságszolgáltatásba vetett bizalom erodálódását erősítették az ún. „meglepetés ítéletek” és a szakértői vélemények diffúz értelmezési felfogásai. Mindkét esetben arról volt szó, hogy a peres felek és főleg azok jogi képviselői számára a perek kimenetele bizonyta-lanná vált. Az egyre jobban elhúzódó perek is elriasztották a jogkeresőket (a 90-es években leginkább a gyors változáson átesett és az új formációiban még meg nem erősödött gazdaság szereplőit) az igazuk bírósági úton történő keresésétől. Különösen az üzleti világban, akár bizonyos maffia-módszereket, fizikai erőszakot is hajlandóak voltak igénybe venni egyesek.
Az 1952. évi III. törvény toldozása-foldozása tehát nem segített a negatív irány meg-fordításán, a polgári bíráskodással szembeni legsúlyosabb kritika továbbra is az eljárások elhúzódása, az eljárás-vezetés és igen sok esetben az ítéletek kiszámíthatatlansága miatt következett be.
A perek elhúzódása az igazságszolgáltatás eredményességébe vetett bizalom csökkené-sét segítette, az által, hogy a hosszú pertartam alatt a „lánctartozások” kötelezettjei sokszor
„kiürítették” a céget, s mire a jogerős ítélet alapján sor kerülhetett volna a végrehajtásra, már nem volt miből behajtani a követelést. Sajnos a nem fizetés miatt tönkrement alvállalkozók százain az sem segített, ha a nemfizető fővállalkozókat (vagy megrendelő építtetőket) fel-jelentették, s a cégvezetők ellen – rendszerint – csődbűntett vagy sikkasztás miatt büntető eljárás indult, a hitelező de facto nem jutott hozzá a követeléséhez.
Sajnos a XXI. század első évtizedének kisebb terjedelmű módosításai inkább rontottak a Pp. alkalmazhatóságán, mintsem javítottak volna. Félresikerült próbálkozások és szer-kezet-rontó, az egységes szabályozást dogmatikailag is szétszakító módosítások sokszor a jogtudomány kemény bírálata és a jogalkalmazó hivatásrendek (bírák, ügyvédek) kritikái ellenére kerültek a törvénybe.592 A XX. század végén még úgy-ahogy az egységes eljárás képét mutató polgári perrendtartást különböző eljárási rezsimekre szabdaló, önmagukban is egymásnak ellentmondó rendelkezések sora halasztást nem tűrően követelte az új pol-gári perjogi kódex megalkotását. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy közvetlen veszélybe került az igazságszolgáltatásba vetett bizalom, hiszen az ún. meglepetés ítéletek, a hatályon kívül helyezések gyakorisága és gyakorlata bizonytalanná tette a jogkeresőket. A bírói hatalom-mal (igazságszolgáltatással) szembeni közbizalom megrendülése vagy súlyos csökkenése, végső soron az állammal szembeni bizalom elvesztését jelentette.
Nem voltak azonban alaptalanok azok a bírói kritikák sem, amelyek a keresetlevelek és ellenkérelmek, a perbeli előadások szakszerűtlenségét, az előkészítő iratok halmozását és a keresetmódosítások kiszámíthatatlanságát, a bizonyítási indítványok hiányosságait panaszolták. Erre a helyzetre reagált a kormány, s az 1267/2013. (V. 17.) Korm. határo-zattal elrendelte egy új polgári perrendtartási kódex megalkotását. A jogalkotó komoly
592 2008. évi XXX. törvény a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény és egyes kapcsolódó
törvé-nyek módosításáról (lásd: kisértékű perek szabályai); 2009. évi LXVIII. törvény a vállalkozások közötti jogviták gyorsabb elbírálása érdekében a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról (nem lépett hatályba!) 2011. évi LXXXIX. törvény az egyes eljárási és az igazságszolgáltatást érintő egyéb törvények módosí-tásáról (lásd: kiemelt jelentőségű perek beiktatása, gyakorlatilag egy külön eljárásrendet kialakítva)
reményekkel bocsátotta útjára az új kódexet, bízva abban, hogy az a koncentrált, s ily módon kiszámítható, tervezhető permenet garanciája lesz.
Az új Pp. koncepcionálisan megújította és új dogmatikai alapokra helyezte a magyar pol-gári perjogot, összhangban a legújabb nemzetközi perjogi jogfejlődéssel. Mint a Czoboly vezette kutatás kimutatta a perelhúzást leginkább azok a perjogi rendszerek tudják megaka-dályozni, amelyekben „az együttműködés, az arányosság, a rugalmasság és a koncentráció elvei érvényesülnek.”593 Ezek voltak azok a követelmények, amelyek az új Pp-ben a felek és a bíróság hatalmi viszonyát megszabják. Míg tehát a bíróság az állam nevében, közhatalmi feljogosítással bír a felek jogvitájának rendezésére, addig e felhatalmazás a felek rendelke-zésén alapszik.594 A jogvita kereteit (kereset – ellenkérelem) a felek határozzák meg. A per lefolytatására azonban a közjogi jogosultsággal és egyben kötelezettséggel is felruházott bíróságnak kell meghatározónak lenni. Ezt fejezik ki a bíróság közrehatási kötelezettségé-ről, illetve az anyagi pervezetési kötelezettségéről írott rendelkezések. A bíróság a perkon-centráció érvényesülése érdekében a törvényben meghatározott módon és eszközökkel hoz-zájárul ahhoz, hogy a felek eljárási kötelezettségeiket teljesíthessék.595 Az anyagi pervezetés keretében abban az esetben, ha a fél perfelvételi nyilatkozata (keresetlevélben feltüntetett nyilatkozatok, alperesi ellenkérelem, viszontkereset, beszámítás) hiányos, nem kellően rész-letezett vagy ellentmondó, a bíróság közrehat abban, hogy a fél a perfelvételi nyilatkozatát teljes körűen előadja, illetve annak hibáit kijavítsa. Ha a perfelvételi nyilatkozat nem ter-jed ki valamely lényeges tény vonatkozásában a bizonyításra vagy a felek között vita van abban, hogy valamely tény bizonyítása mely felet terheli, a bíróság tájékoztatja a feleket a bizonyíték rendelkezésre bocsátása, illetve a bizonyítás indítványozása elmulasztásának, valamint a bizonyítás esetleges sikertelenségének következményéről is. A bíróság hozzájárul a jogvita kereteinek tisztázásához azzal is, hogy a felek tudomására hozza, ha a) az általuk hivatkozott jogszabályi rendelkezést eltérően értelmezi, b) a rendelkezésre álló adatok alap-ján olyan tényt észlel, amelyet hivatalból kell figyelembe venni, vagy c) jogszabály szerint a kérelemhez nincs kötve, és lehetőséget biztosít a feleknek nyilatkozataik megtételére.596 A bíróság az ügy körülményeitől függően a félhez intézett kérdéssel, nyilatkozattételre fel-hívással, illetve tájékoztatással járul hozzá ahhoz, hogy a felek eljárási kötelezettségeiket teljesíthessék. Azonban a felek rendelkezési jogának elsődlegessége be is határolja a bíróság lehetőségeit a per érdemének mikénti becsatornázásában: tevékenységét a felek kérelmének és jogállításának korlátain belül gyakorolhatja.597
Mindezek a bírói cselekmények akkor lehetnek eredményesek, ha maga a permenet kiszá-mítható és átlátható. Ennek érdekében nyert bevezetést az osztott perszerkezet, ami törvényi keretet ad ahhoz, hogy a per tárgyi, személyi és jogi keretei már a tényleges bizonyítási cse-lekmények – amely csecse-lekmények köztudottan a per legidőigényesebb részét teszik ki – előtt kialakításra kerüljenek. Hogy minderre kellően rugalmas lehetőségek álljanak rendelkezésre
593 czoBoly Gergely et al.: Perelhúzódás: A felek és képviselőik felelőssége és együttműködése a polgári
eljárás-ban. Szakmai beszámoló a KIM és az MTA TK közötti kutatási megállapodás céljának megvalósulásáról 2013-2014. évre. 3.
594 Pp. 1. § (2) bekezdés és 2. § (2) bekezdés.
595 Pp. 6. §
596 Pp. 237. § (1)-(3) bekezdés
597 Pp. 237. § (4)-(5) bekezdés
a Pp. a perfelvétel lebonyolításának három lehetséges útját kínálja a bíróság, illetve a felek számára. A kiszámíthatóság tárgyi kereteit hivatott biztosítani a legjelentősebb perfelvé-teli nyilatkozatok (keresetlevél, ellenkérelem, viszontkereset-levél, beszámítási kifogást tartalmazó irat) kötelező alaki és tartalmi követelményeinek – ha tetszik talán túlzottan is részletező – szabályozása,598 míg időbelileg a preklúziós rendelkezéseknek kell útját állni a permenet szétszabdalásának. Utóbbi elvárás teljesülését hivatott biztosítani, hogy a kereset-változtatásra (ellenkérelem kereset-változtatásra), illetve új tény vagy bizonyíték előterjesztésére a Pp. csak kivételesen, szigorú feltételek és bírói kontroll mellett ad lehetőséget.
Az új törvény szerkezetileg két fő részre osztotta a pert, perfelvételi és főtárgyalási szakra, és részletesen szabályozta a perindítás (a keresetlevél befogadhatóságának) felté-teleit.599 A professzionális pervitel megerősítése érdekében bevezette (avagy a Plósz alkotta 1911. évi I. törvénynek megfelelően ’visszavezette’) a kötelező jogi képviseletet. Erre tekin-tettel komoly követelményeket támasztott (támaszthatott!) a jogi képviseleti tevékenység-gel szemben, s a perjogi előírásoknak nem megfelelően végzett eljárási cselekményekhez vagy azok elmulasztásához erőteljes perjogi felelősségi szabályokat telepített. Ezek közül is kiemelendők a keresetlevéllel, az egyéb perfelvételi nyilatkozatokkal, a keresetváltoz-tatással, bizonyítási indítványokkal szembeni kötelező tartalmi elvárások, illetve ezeket a törvényi követelményeket nem kielégítő eljárási cselekmények szankciós következményei.
Utóbbiak közül kiemelkednek a keresetlevél visszautasításának, a bírósági meghagyás hiva-talbóli kibocsátásának, a keresetváltoztatás bírói engedélyezésének vagy a fellebbezéssel szembeni tartalmi követelmények előírásai.600
Lényegében az új Pp. igyekezett megoldásokat találni azokra a kihívásokra, amelyeket érintve megakadályozhatók a perek elhúzódásai. A szakszerűséget megkövetelve, mind a perelőkészítés, mind a pervitel tekintetében lényegesen megemelte a jogi képviselőkkel szembeni elvárásokat, s mintegy ennek pandanjaként a bírói felelősséget is konkretizálta az anyagi pervezetés szabályával.601
A joghoz jutás lehetőségének alkotmányos elve követeli, hogy az állampolgárokhoz leg-inkább és leggyakrabban közel eső perekben a jogalkotó tekintsen el a professzionális per-vitel megkövetelte igényektől (pl. kötelező jogi képviselet, a polgári jogi igény jogi indo-kolása, stb.) és a felek személyes eljárását (perjogi értelemben vett előadási képességük megtartását) tegye lehetővé. Ezért a személyi állapottal kapcsolatos perekben, a végrehajtási perekben, valamint a harminc millió forintos perértéket meg nem haladó vagyonjogi perek-ben nem követeli meg a jogi képviseletet.
A közbizalom része, hogy az igazságszolgáltatás mindenki számára elérhető legyen. Alap-vetően ez a kívánalom leginkább politikai, s ha részletezzük gazdaság- és jogpolitikai kér-dés. De megoldani jól, valószínűleg csak kellően érzékeny szociális megközelítéssel lehet.
Nem is véletlen, hogy az első szociálisan is érzékeny polgári perrendtartásként a Franz Klein nevéhez köthető 1895. évi osztrák polgári perrendtartást emelhetjük ki, s annak nyomán
598 Pp. 170. § a keresetlevél, 199. § az ellenkérelem követelményeire, és az ezekre visszautaló 201. § a
viszontkere-setlevél, a 205. § a válaszirat és a 211-212. §-ok a beszámítást tartalmazó iratra nézve
599 Pp. 170. §, 176. §
600 Pp. 170. § vs. 176. §; 181. §; 185. § vs. 215-219. §§; 369-375. §§
601 Lásd: Szabó Imre: Perjogi kísérletek az igényérvényesítés gyorsítására. In certicky Márió (szerk.): Innovatív
magánjogi megoldások a társadalmi-gazdasági haladás szolgálatában. Tanulmánykötet. Miskolc, 2020., 13-19.
hívhatjuk fel a figyelmet a Plósz Sándor nevével fémjelzett 1911. évi I. törvényünkre. Mind-két törvény különös figyelmet fordított a „szegényjog” néven szabályozott perlési kedvez-ményekre, s megőrizte ezt a lehetőséget az 1952. évi III. törvényünk is (régi Pp.). Ugyanak-kor voltak olyan rendelkezések, amelyek életszerűségéről bebizonyosodott, hogy nem valós.
Ilyen volt a költségkedvezmények körében az illetékfeljegyzés intézménye, ami a felperest
„szűkös anyagi lehetősége” miatt mentesítette a perindításhoz kapcsolódó illeték lerovása alól, de nem mentesítette a bizonyítási költségelőleg letétele alól. „Perelj, de ne bizonyíts és veszíts?” Ez nyilvánvalóan nem lehetett a jogalkotó célja. Ezért – éppen a szociális érzé-kenység miatt – a Pp. megalkotásakor expressis verbis került kimondásra, hogy természetes személy személyes illetékfeljegyzési jogban nem részesülhet, mert ha a vagyoni helyzete ezt megkívánná a részleges költségfeljegyzés keretében – itt most nem érintve a költségmen-tesség vagy a költségfeljegyzés lehetőségét – a bíróság kellően mérlegelheti a rászorultság mértékét és ahhoz igazodva szabhatja meg a feljegyzés milyenségét (százalékosan mindenre kiterjedően, avagy bizonyos költségek konkretizálásával).
Trócsányi professzor gyakorlati tapasztalatai, praxisismerete alapján kívánatosnak
Trócsányi professzor gyakorlati tapasztalatai, praxisismerete alapján kívánatosnak