Idegenforgalmi politika és nemzetközi turizmus az OECD-országokban

594

ző nagyságúak lehetnek. ezért e színvonal- vizsgálatokat célszerű valamilyen viszonyla- gos érték (például tervteljesités vagy időbeli változás) összehasonlítása alapján és nem az abszolút értékek segítségével végrehajtani. A változás tendenciájának (nagyságának és irányának) összehasonlítása, amely több idő- szak bevonása esetén alapulhat a bázis—

vagy a láncviszonyszámok felhasználásán. de elvégezhető az egyes évek adatainak átlaga és az éves adatok összehasonlítása alapján is. Az egyes formák nemcsak elszigetelten, hanem összekapcsolva is alkalmazhatók a vizsgálatok során (például a tervteljesítés

időbeli változásának vizsgálata.)

3. Szintjük szerint. Vállalaton belüli, kom- bináton belüli, kombinátok közötti. különbö—

ző népgazdasági ágak közötti összehasonli—

tásokon kívül megkülönböztetünk területi (az országhatáron belüli vagy nemzetközi) össze-

hasonlításokat is.

4. A végrehajtás gyakorisága szerint. Pe—

riodikusan ismétlődő és eseti vizsgálatokat hajthatunk végre.

Két gazdálkodó egység és egy, lehetőleg átfogó mérőszám (például nettó termelés) alapján folytathatunk tervteljesítési. dinami- kus és szintösszehasonlítási vizsgálatokat. A vizsgálat során arra kell figyelnünk, hogy az időadatok összehasonlithatók legyenek. illet- ve a színtvizsgálatoknál, a gazdálkodó egy-.

ségek eltérő nagysága miatt a mérőszámo- kat célszerű például egy termékegységre vagy foglalkoztatottra átszámítani.

Több gazdálkodó egység esetén és egy mérőszámmal végzett vizsgálatoknál a rang- sort állapítjuk meg, amit elvégezhetünk az eredeti adatok, vagy a legjobb értékhez. il- letve az átlagos (súlyozott vagy súlyozatlan) értékhez mért viszonyszámok alapján is. A színvonalkülönbségek elemzésénél a szóródá- si mérőszámok (a szerzők az átlagos eltérést és a relatív átlagos eltérést ajánlják) is jó szolgálatot tesznek.

Két gazdálkodó egység adatainak tőbb mé- rőszám segitségével végrehajtott összeha—

sonlítása során a vizsgálat első lépése a mérőszámok kiválasztása. A feladat a rang—

sor megállapításával folytatódik. Mivel az egyes mérőszámok szerinti rangsor különbö- zőképpen alakulhat, ezért célszerű egy ősz- szefoglaló mérőszámot képezni a jellemzők alapján. A számításokat nehezíti, hogy az egyes jellemzők más—más mértékegységűek, összefüggnek és ezért egymás hatását erő- sítik vagy keresztezik, az egyiknél a nagy, a másiknál a kis érték a kedvező. A problé- mák megoldhatók például úgy. hogy a két egység mérőszámainak hányadosait átlagol—

juk súlyozatlanul, vagy szakértők által meg- állapított súlyrendszer segitségével.

Több gazdálkodó egység (lehetőleg tíznél kevesebb) és több mérőszám alapján vég—

zett ásszehasonlitások esetén a szerzők a PATTERN (Planning Assistance Through Tech- nical Evaluation of Relevance Numbers) mód- szert alkalmazzák. Ez a módszer az egyes mérőszámok arányainak súlyozatlan, illetve súlyozott átlagát képezi a rangsor megálla—

pitása érdekében.

A harmadik fejezet a vállalatok közötti és a vállalatokon belüli, a negyedik pedig a részleges (termékek és termelési folyamat) összehasonlításokra mutat be példákat.

A termék összehasonlítását végrehajtjuk szerkezeti, illetve a felhasználhatósági, a technológiai és termelésszervezeti és a gaz- dasági. valamint a piac meghatározta para- méterek alapján. Az összehasonlitásban sze- replő termékek használati értéke alapvetően nem térhet el egymástól. A reális termékösz- szehasonlitás előfeltétele az összehasonlítás alapját képező termék jó kiválasztása. Bá—

zistermék lehet: már a piacon (hazai vagy nemzetközi) fellelhető termék. de még csak

a tervezés állapotában levő új termék. vagy a meglevő termékek jó tulajdonságait ma—

gában foglaló, szintetikusan előállított ..mű"—

termék is. ( _

A termelési folyamatok összehasonlitása a tartalékok feltárásának is fontos eszköze le—

het. A bemutatott példák (a hajógyártás,a tengeri kikötők rakodási tevékenysége és a tengeri halászok üzemanyag-fogyasztása) több módszert is felhasználnak. például a regresszióanalizist. az egyenértékszámok se—

gítségével képzett aggregálást és a külön—

böző vetítési alapokon mért fajlagos jellem?

zők összevetését.

Végül az ötödik fejezet az eredmények fel- használásának módjaival foglalkozik.

(Ism.: Melega Tiborné)

lDEGENFORGALMl POLITIKA ÉS NEMZETKÖZI TURlZMUS

AZ OECD—ORSZÁGOKBAN

(Tourism policy and international tourism in OECD countries.) OECD. Paris. 1984. 164 p.

A Gazdasági Együttműködési és Fejleszté- si Szervezet ((OECD) minden évben elkészí- ti a tagországok nemzetközi idegenforgal—

mának értékelő elemzését. Az 1983. évi ide—

genforgalomról szóló jelentést 1984 júliusá- ban hagyta jóvá az OECD idegenforgalmi szakbizottsága. A 75 oldalas tanulmány nagyjából egységes szerkezetbe foglalva mutatja be a 24 tagország és Jugoszlávia

1982—1983. évi idegenforgalmát.

A kötet összefoglalója megállapítja, hogy a nemzetközi idegenforgalmi kereslet min- dig csak bizonyos fáziskéséssel követi a gazdaság általános mozgásirányait; A lassú.

bizonytalan élénkülésjelei ugyan észlelhetők voltak 1983—ban és 1984. első hónapjaiban.

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

595

az évtized eleje óta tartó stagnálás azon- ban nem ért véget. Bár a nehéz gazdasági helyzet a tagországok lakosságát nem kény—

szeritette arra, hogy a fizetett szabadság időszakában alapvetően változtasson utazá—

si szokásain, mindenesetre az utazásra for- dított jövedelmeket illetően óvatosabb, taka- rékosabb megatartásra késztette őket. Rövi- debb időre utaznak, szerényebb elszálláso- Iást vesznek igénybe, közelebbi úticélokat választanak és általában érzékenyebbek az árak és a szolgáltatások minőségének vi- szonyaira. Ennek természetes következménye, hogy a kínálati verseny területek, utazásszer- vezők, közlekedési vállalatok között egyaránt élesedett, A tagországok idegenforgalmi po- litikájukban figyelemreméltó erőfeszítéseket tettek a fiatal és az idősebb generációk részvételének serkentésére. Támogatták a szociálturizmust, hirdetési kampányokkal igyekeztek megnyújtani az idegenforgalmi szezont.

Az idegenforgalmi gazdaság résztvevői ál—

talában arra kényszerültek, hogy újragondol—

ják stratégiájukat, utazásszervezési módsze- reiket és egymással fennálló kapcsolataikat.

A határokat átlépők száma (15 tagország szolgáltat ilyen típusú adatokat) alapján 1983 a megelőző év szintjén maradt, a tu—

risták által külföldön eltöltött összes idő 1 százalékkal emelkedett. 1980 óta ez volt az első év, amikor a bevételek nem csökkentek, és lényegében az 1982. évi 67,5 milliárd dol- láros teljesítményt tartották meg. Ezen belül az európai régió (amelynek részesedése 78 százalék körüli) bevételei 5 százalékkal e- melkedtek. megfordítva az 1982-ig tartó ne- gativ tendenciákat (—1%).

Az érkezők száma alapján hét tagország számolhat el növekményt, köztük Portugália, az Egyesült Királyság és Japán is. Ugyan- akkor olyan mediterrán országokban, mint Olaszország vagy Görögország (de hasonló- an Jugoszlávia is) a forgalom csökkenését re—

gisztrálták.

Ami a négy legjelentősebb ún. küldőorszá- got illeti (ezek adják a régió forgalmának 45—60 százalékát). az Egyesült Államokból 8, az Egyesült Királyságból 2 százalékkal töb- ben, a Német Szövetségi Köztársaságból és Franciaországból 4—5 százalékkal keveseb- ben érkeztek, mint egy évvel korábban. Az amerikaiak élénkülő keresletét részbena dollár határozott erősödése valamennyi nyugat-európai valutához képest. részben az alacsony közlekedési viteldíjak okozták. Ez- zel párhuzamosan a francia piacot a ház- tartások jövedelmének csökkenése, a kül—

földre utazó franciák számára bevezetett ér- tékkiviteli korlátozások és a frank árfolya-

mok csökkenése jellemezte.

A nemzeti valutában számolt bevételek -'- Ausztriát, Hollandiát, Finnországot és az

7)—

Egyesült Államokat kivéve — valamennyi tag- országban magasabbak voltak, mint egy év—

vel korábban. Japánban nem történt érdem- leges változás.

Az idegenforgalomból származó bevételek az infláció és a különböző valutáknak a dollárhoz viszonyított hullámzó változása kö—

vetkeztében Európában 6 százalékkal nőttek, Észak—Amerikában 4 százalékkal csökkentek.

Az átlagosnál élénkebb volt a növekedés többek között Svédországban, Belgiumban.

Luxemburgban, Törökországban: Görögor—

szágban és Finnországban viszonylag jelen- tősen csökkentek a turizmus bevételei.

Az utolsó három évben 2.2 milliárd dol- lárról 900 millióra csökkent az OECD-tagor- szágok idegenforgalmi fizetéseinek egyenle- ge. Ezen belül Európa pozitiv egyenlege 4.5 milliárdról 7.2 milliárdra emelkedett. Mind- ez jól tükrözi azt a tendenciát, hogy amíg az amerikai földrész turistái előszeretettel kelnek át az Óceánon, az európaiak inkább a szomszédos országokat keresik fel.

Több nehéz év után 1983-ban a légi köz- lekedés ismét képes volt növelni nyeresége- it, hiszen a 782 millió utas szállítása 3 szó—

zalékkal magasabb teljesítményt jelentett, mint 1982-ben. Javult a gépek kihasználtsá—

ga, mivel sikerült jobban igazodni a keres- lethez.

Két valóban nehéz esztendő után a ki—

egyensúlyozott gazdasági fellendülés első jelei talán a turizmus területén is mutatkoz- nak, legalább is az OECD—országok egészé—

re nézve, mindenekelőtt 1983 második fél- évének eredményei alapján.

A tömör bevezető értékelés után a jelen—

tés első fejezete a tagországok idegenfor—

galmi polítikáját és tevékenységét értékeli.

Országonként sorra veszi az idegenforgalom érdekében támogatott kormányprogramokat és az 1983-ban foganatosított intézkedéseket.

Részletesen elemzi a kínálat fejlesztését, a marketing—tevékenységet, a turista mint fo—

gyasztó érdekében tett lépéseket, így a fize- tett szabadságok igénybevételét ösztönző- szabályozó intézkedéseket. a nemzetközi együttműködéseket, valamint bemutatja a tagországokban érvényes útlevél—, vízum— és vámrendelkezéseket.

A második fejezet első részében a határ- forgalmi statisztikai módszerrel (is) adato—

kat gyűjtő országokat — többek közötbAuszt—

riát, a Német Szövetségi Köztársaságot, Olaszországot, Spanyolországot. Svájcot, Ja- pánt stb. — veszi sorra részletesen áttekintve az irántuk megnyilvánult idegenforgalmi ke—

resletet. A második rész azokat az országokat tekinti át, amelyeknek adatai a szálláshelyi statisztika alapján hasonlíthatók össze. A harmadikurész a négy legfontosabb küldő- orszángranciaország. a Német Szövetségi Köztársaság, az Egyesült Királyság. az Ameri-

596 STATISZTIKAI iRODALMl FIGYELÓ

kai Egyesült Államok turistáinak keresletét elemzi a tagországokban.

A harmadik fejezet az 1983. évi nemzet- közi idegenforgalomnak a tagországok gaz- dasági életében játszott szerepével foglalko- zik. A bevételek és a kiadások országon- ként részletesen bemutatott adatai után az OECD nagyobb régióira (Európa, Észak—

Amerika, Ausztrália) vonatkozóan ad tájé- koztatást az idegenforgalmi fizetések egyen—

Iegéről. Ennél is érdekesebbek azok az al- dalak, ahol az idegenforgalmi bevételeket a bruttó nemzeti termékhez (GDP) hasonlítja a jelentés. Ez a mutató Ausztria esetében kimagaslóan a legkedvezőbb, évek óta 8 százalék felett mozog. Svájc, Spanyolország, Görögország bevételei a GDP 4 százalék körüli összegének felelnek meg, míg a küldő országonként számon tartott Német Szövet—

ségi Köztársaságban 0.8, az Egyesült Álla-

mokban 0.4, Japánban pedig mindössze 0.1 százalék.

Figyelemre méltók azok az összehasonlító- sok is, amelyeket a lakosság fogyasztása és az idegenforgalmi kiadások között lehet ten—

ni. Ezt a rangsort is Ausztria vezeti (720/0), de magasak a norvég lakosság kiadásai is (6.50/0). Viszonylag jelentős szerepet játszik a turizmus a lakossági kiadások között Svájcban. a Német Szövetségi Köztársaság—

ban, Dániában, Belgiumban, Luxemburgban.

Svédországban és lrországban. A fejezet vé- gén hosszú adatsor mutatja be az idegen- forgalmi bevételek szerepét az exportban.

illetve az idegenforgalmi kiadásokét az im—

partban.

A negyedik fejezetet a közlekedés idegen—

forgalmi szerepének szenteli a tanulmány, kiemelt terjedelemben elemezve a légi köz- lekedés problémáit. A teljes utasforgalom mellett részletes adatokat tartalmaz a légi forgalom szezonalitásáról, a menetrend sze- rinti és charter járatok arányáról is. A köz—

úti közlekedéssel kapcsolatban a csoportos (autóbuszos) és egyéni (magánautós) forga- lom viszonyát elemzi a tanulmány, majd adatösszehasonlitást közöl a tagországok 1983. évi üzemanyagárairól, illetve azok vál- tozásairól.

(Ism.: Probáld Ákos)

:

HlTlRlS, T. —— PETOUSSIS. E.:

ÁR— ES VÁMHATASOK

AZ IMPORTKERESLET DINAMIKUS LEIRÁSABAN (Price and tariff effects in a dynamic specifica—

tion of the demand for imports.) — Applied Eco- nomics. 1984. 1. sz, 15—25. p.

A tanulmány célja annak a hipotézisnek az empirikus tesztelése, mely szerint a vá—

mok és az importárak azonos hatással van-

nak az import iránti kereslet alakulására. A kérdés eddigi szakirodalma általában elve- tette ezt az azonossági hipotézist, jelentős különbséget mutatott ki a relatív árak és a vámtarifák importigényekre gyakorolt hatá- sának nagysága között.

A szerzők szerint ennek elsősorban az volt az oka. hogy a korábbi elemzések az im- portfüggvények specifikálása során a vám- tarifákat nem szerepeltették önálló változó- ként. Az import volumenének alakulását ha—

gyományosan olyan regresszió-egyenletek se—

gítségével vizsgálták. amelyeknek a reáljö—

vedelmek és a relatív árak voltak a függet—

len változói. A vámtarifák hatására vonatko- zó információkat úgy nyerték, hogy az ár—

változót bontották fel a ,,nettó" relativ árak és a vámtarifák komponensére. Az így kapott eredmények azt mutatták, hogy az import vámrugalmassága lényegesen nagyobb, mint árrugalmassága. Míg az árrugalmasság mu- tatója gyakran ——l—nél is kisebb, addig a vámrugalmasság Nagy—Britanniában —-4,3, az Egyesült Államokban -—6,0, a Német Szövet—

ségi Köztársaságban —9;0 volt.

Ezt a különbséget Balassa Béla azzal ma- gyarázta,, hogy a vámtarifák változását az importőrök valószinűleg állandónak tekintik, s vásárlásaikban alkalmazkodnak ezekhez a változásokhoz, ugyanakkor kevésbé veszik figyelembe az importárak módosulását, mi—

vel azt átmenetinek tartják. Ez a mogyoró- zat azonban nehezen egyeztethető össze a fogyasztói viselkedés elméletének alapvető megállapításaival. Egy másik indoklás sze- rint az árak és a vámtarifák importra gya- korolt hatásának különbözőségét rövid távon az okozza, hogy a vámtarifák változásai nagy publicitást kapnak, ezzel szemben az árváltozások rendszerint csendben, feltűnés

nélkül következnek be.

A szerzők számára a vám- és az árrugal- masság közötti nagy különbség nem tűnik indokoltnak, hiszen végső soron mind a két rugalmassági mutató a fogyasztóknak az árváltozásokkal kapcsolatos reakcióját hiva- tott leírni. Kételyeiket az is alátámasztja, hogy az importfüggvény árváltozójának té- nyezőkre bontásából származó vámrugalmas- sági mutató nem vethető alá szignifikancia- tesztnek, így nem ellenőrizhető, hogy az ár—

és vámhatások közötti különbség mutatója milyen megbízhatóan tükrözi a tényleges kü- lönbségeket. Ezért tartják szükségesnek azt a vizsgálatot. amely a vámtarifát az import- ff'igavény önálló változójaként kezeli, s igy nem közvetett úton, hanem az importfüog—

vényből közvetlenül becsüli az import vám- rugalmasságot.

A korábbi ökonometriai elemzésekben er—

re azért nem volt lehetőség. mert az impor- tált áruk igen széles körében a vámtarifák változásai nem voltak elég gyakoriak ahhoz,