STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ
545
atomerőművek építésével és működtetésével szembeni ellenérzésben az életszínvonal növe- lése iránti várakozás is megjelenik.
A lakosságnak az atomerőművekkel kap- csolatos véleménye több tényezőtől függ. Ezek közül az egyik legfontosabb a kérdéssel össze- függő információk hitele. Azok, akik megbiz- nak az ilyen adatokban (arányuk 14 százalék) reálisabban ítélik meg a helyzetet, mint azok, akik nem hisznek bennük (ezek aránya 42 százalék). Következésképpen érdemes meg- mondani az igazat, ami a bizalom növelése révén megkönnyíti a meglevő erőművek mű- ködtetésének elfogadását. Az atomenergia használatának biztonságát hirdető propaganda alacsony hatásfoka azzal is magyarázható, hogy azt olyanok hangoztatják, akik nem élve- zik a lakosság bizalmát.
Az emberek nem csak az atomerőművek működéséről rendelkeznek kevés információ- val, de azt sem tudják, hogy lakóhelyük kör- zetében egyáltalán mérik—e az ökológiai jel- lemzők alakulását. így például azt, hogy
folyamatosan mérnék a sugárszennyeződést, csak a lakosság fele gondolja, 9 százalék nem fogadja el ezeket a méréseket.
Az atomenergiával kapcsolatos bizalmatlan- ság elsősorban a csernobilihez hasonló ka- tasztrófa megismétlődésétől való félelemből fakad. A megkérdezettek 96 százaléka ezt nem tartja kizártnak, 75 százalék arra számít, hogy az erőművek személyzete hibázik, míg 66 százalék olyan ,,atornbombának" tartja az erőművet, amely előbb-utóbb felrobban.
A szerzők összefoglalóan úgy értékelik fel- mérésüket, hogy a lakosság, amennyiben meg- kérdezik, aligha támogatja új atomerőművek építését vagy a meglevők kapacitásának bőví- tését. A már felépített blokkok további hasz- nálatát illetően már nagyobb türelem nyilvá- nul meg. Ebben az is szerepet játszik, hogy az emberek általában tudatában vannak annak, hogy Ukrajna energiaellátásában az atomerő- műveket nem lehet mással helyettesíteni.
(Ism.: Szász Kálmán)
WEEDE, E. :
ÁLLAMHATALOM És GAZDASÁGI NÖVEKEDÉS AZ OECD-ORSZAGOKBAN
(The impact of state power on economic growth rates in OECD countries.) —— Guality and Ouantity. 1991.
4. sz. 421—438. p.
A szerző gondolatmenetének kiindulópontja a gazdasági és politikai szféra egyre erősödő
összefonódásának következményei. A parla- mentáris demokráciákban a politikusok igye—
keznek megszerezni maguk számára a külön- böző gazdasági érdekcsoportok támogatását;
az érdekcsoportok pedig a politikusokét. A fej- lett országokban általában növekszik a közös- ségi fogyasztás aránya, az állam pedig növekvő szerepet vállal a jövedelemeloszlás szabályo- zása és a szociális programok kidolgozása terén. Mindez a gazdasági, társadalmi és poli- tikai összefüggések egyre bonyolultabbá válá- sát eredményezi. Minél erősebb a politikai szféra behatolása a gazdaságba, annál inkább gátolja ez a körülmény a tisztán gazdasági erők érvényesülését és a gazdasági növekedést.
Az érdekcsoportok befolyására nő a gazda- ságban a kartellek szerepe, szaporodnak a különféle megkötöttségek, előfordulhatnak ke- vésbé hatékony erőforrás-allokációk. Hogy ezek a jelenségek mekkora intenzitással érvé- nyesülnek, és mennyi idő elteltével fejtik ki hatásukat, az az országonként adott körül- ményektől függ.
A szerző véleménye szerint a politikai érdek- csoportok gazdasági befolyása egyenesen a gaz- dasági növekedés és a gazdasági hatékonyság ellenében hat; konkrétan fogalmazva: minél ,,régebbi" a demokrácia, a demokratikus be- rendezkedés valamely országban, és minél nagyobbak a kormányzat társadalombiztosítási kiadásai, illetve minél nagyobb a kormányzat társadalompolitikai elkötelezettsége, annál las- súbb a gazdasági növekedés üteme, amely például a GDP növekedésével vagy más tetsző- leges mutatóval mérhető. További lehetséges következmények: az árnyékgazdaság növeke- dése, a megtakarítások és főleg a beruházások csökkenése a fogyasztás növekedésével szem- ben.
A szerző 19 európai OECD ország összesí- tett adatai segítségével, a regressziószámítás módszerével kíséreli meg állításait igazolni. A gazdasági növekedés periódusát négy részidő- szakra (1960—1968, 1968—1973, 1973—1979 és 1979—1985) bontva vizsgálja. A három regressziós egyenletből álló rendszer három függő változója: a reálértéken számított bruttó hazai termék növekedési rátája, az egy főre jutó bruttó hazai termék növekedési rátája és az egy aktiv keresőre jutó bruttó hazai termék növekedési rátája. E három függő változót első megközelítésben két független változó magyarázza; a demokratikus állami beren—
dezkedés kezdete óta eltelt idő (a szerző ki- fejezése szerint: a demokrácia életkora) és a GDP arányában kifejezett társadalmi juttatá-
546
sok összege. A szerző ezt a következő szám- szerűségekkel támasztja alá: mindhárom egyen—
letben értelmezhető mind a demokratikus be—
rendezkedés, mind a társadalmi juttatások változójának a paramétere, ami mind a pa- raméterek negatív előjelében, mind szignifi- kanciájában kifejezésre jut. Az egyenlet-vari—
ánsok között már nehezebb különbséget tenni olyan értelemben, hogy melyik ,,jobb" a má- siknál: a függő változók általában azonos számszerűséggel magyarázzák a függő változó varianciáját. Ezen az sem változtatott, hogy a szerző megkísérelte a társadalmi juttatások és a növekedési ráta közötti kapcsolatot nem—
lineáris összefüggésként specifikálni.
Olyan egyenlet-variánsok bemutatására is sor kerül, amelyekbe a fejlett iparú 19 európai OECD-ország adatai mellé további fejlett OECD-országok adatait is besorolta a szerző, (például Japáne't). Harmadik választható vál- tozóként a szerző a mezőgazdasági munkaerő változójával kísérletezett, ami a viszonylagos gazdasági fejlettség mutatója, hiszen köztudo—
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ
mású, hogy a fejlett országokban a mezőgaz- dasági foglalkozásúak aránya csökkenő. Ezzel a magyarázó változók szignifikanciája javult.
A becslés a legkisebb négyzetek klasszikus mód- szerével történt.
A szerző kezdetben szokatlannak tűnő meg—
állapításai talán kétféleképpen támaszthatók alá. Mindenekelőtt a kevésbé fejlett (és felte- hetően ezzel együtt kevésbé ,,demokratikus") országokban a növekedés egyik motorja a mezőgazdasági munkaerő nagyobb termelé—
kenységű ágazatokba való átcsoportosítása.
Erre a fejlett országokban már nincs lehetőség.
További előnyük a kevésbé fejletteknek, hogy az innovációkat készen vehetik át a fejlettek- től. Másrészt a régi demokráciák, a jóléti álla—
mok kevésbé alkalmazkodóképesek hirtelen megrázkódtatásokhoz; netalán ,,intézményi szklerózisban" is szenvednek. A következteté- sekben azonban mindenképp célszerű óvatos—
ságot tanúsítani.
(Ism.: Nyáry Zsigmond)
TÁRSADALOMSTATISZTIKA — DEMOGRÁFIA
GAVRILOV, L. A.—GAVRILOVA, N. S.:
AZ ÉLETTARTAM BIOLÓGIÁJA:
MENNYISÉGI MEGKÖZELíTÉS
(The biology of life span: a guantitative approach.)
—— Harwood Academic Publishers. Chur—London—
Paris—New York—Melbourne. 1991. 385 p.
A könyv szerzői több mint egy évtizede rendszeresen publikálnak figyelmet érdemlő közleményeket a nemzetközi szakirodalomban.
A mű előzménye egy azonos című, de szeré- nyebb tartalmú, 1986—os orosz nyelvű munka.
Fő erénye a hamisítatlan interdiszciplináris szemlélet. A téma átfogó tárgyalásához való- ban nélkülözhetetlen számos, egymástól na- gyon távol álló diszciplína alapos ismerete.
Ilyen területek: a humán és az experimentális öregedési jelenségek, a humán gerontológía, a demográüa, a populáció-biológia és -ökológia, humán oldalról szocio-ökonómiai vonatkozá- sok, másrészt genetikai szempontok, morbidi- tási és mortalitási statisztikák, a sejtszintű folyamatok időbeni viszonyai, biokémia, cito- lógia, vagy éppen a megbízhatóságelmélet feje- zetei. A lista természetesen folytatható és elemeinek kapcsolata újabb kérdéseket ger- jeszt, hiszen nem kevesebbről, mint magáról az életről van szó. Ugyanakkor, más szemszögből vetve fel a könyv tematikájának teljességét, a
növényi élettartam-vizsgálatokról a könyvben gyakorlatilag nem esik szó. A szerzők széles körű szakirodalmi jártassága tükröződik a témakörök közötti keresztutalások biztonságos megoldásában, egyes helyeken azonban terhes—
nek érezzük a vonatkozó irodalmi utalások szövevényét.
Az első, bevezető fejezet éppen az élettar- tam-témakör diszciplináris vonatkozásaival foglalkozik. A második fejezet tárgya az élet- hossz (life-time) fajonként változó variabilitása.
A szerzők itt kifejtik, hogy az egyedi élettar- tam variabilitásában a vizsgált kohorsz gene- tikai variabilitása és a környezeti tényezők sztochasztikus jellege egyaránt szerepet ját- szik. A halálozási dinamika szokásos tárgya- lásával párhuzamosan kritikai áttekintést kapunk a Gompertz——Makeham-törvény prob- lémaköréről. A szerzők szakirodalmi jártas- sága kiváló: a Gumbel—féle extrémérték-elmé- lettől a Skurnick—Keme'ny-modellig a kérdés- kör szinte minden lényeges mozzanatára kitérnek. Bemutatják saját eredményeiket is, majd a fejezet végén egész sor megoldatlan problémát ismertetnek. Minthogy ezek meg- oldása spekulatív úton és könnyen elérhető nemzetközi statisztikák alapján történhet, hazai viszonyainkra tekintettel e problémakör
