Zolotas, X.: A munkások nemzetközi vándorlása és a gazdasági fejlődés kapcsolata

558

STATISZTIKAI IRODAan iF—IGYEEG

GAZDASÁGSTATISZTI KA

ZOLOTAS, X. :

, A MUNKÁSOK NEMZETKÖZI VÁNDORLÁSÁ 4 És A GAZDASÁGI FEJLÖDÉS KAPCSOLATA

(La migration internationale des travailleurs et le développement économigue.) — Economía Appliguée. 1967. 4. sz. 445—502 p.

Szerző elöljáróban megállapítja, hogy a munkaerő-állomány nemzetközi ván—

dormozgalmának a gazdasági fejlődésben betöltött szerepéről eddig vallott felfogás

átértékelésre szorul. Ezért a görög gya- korlati tapasztalatokra támaszkodó álta—

lánosított elméleti meggondolások útján a szerző mérleget állít fel a munkások nemzetközi vándorlásából eredő előnyök—

ről és hátrányokról. Megkísérel elméleti rendszert alkotni a mérleg készítéséhez, illetve újraértékeléséhez. Végezetül több

olyan nemzeti és nemzetközi politikai in—

tézkedés tervét adja elő, melyek segítsé-

gével a munkások vándormozgalmát ——

illetve áttelepedését egyik országból a másikba — a világgazdasági egyensúly és növekedés követelményeinek megfe- lelően lehetne megszervezni.

A tanulmány első része részletesen elemzi a vándorló munkásokat kibocsátó

(általában alacsony jövedelmű) és befo—

gadó (általában magas jövedelmű) orszá—

gok szempontjából a vándorlás által oko—

Zott előnyöket és hátrányokat, valamint ezek mérlegelését és a mérés eszközeit.

, A kibocsátó országok szempontjából előny a külföldön dolgozók átutalása az Otthon maradt család részére mind a de—

vizaellátás, mind pedig a belföldi takaré—

koskodás — tőkeképzés szempontjából.

A mérleg ellentétele azonban a fogyasz—

tás csökkenése a kibocsátó országokban.

Ez fékezőleg hat mind a termelésre, mind

a beruházási tevékenységre, nem szólva a kivándorlás kedvezőtlen demográfiai

következményeinek hatásáról.

Mivel a kivándorlók rendszerint a kép—

zett munkások köréből kerülnek ki, ez a

kibocsátó ország munkaerejének szak—

képzettségi színvonalát csökkenti. Eset—

leg bérszínvonal emelkedést okozó mun- kaerőhiány is fellép, amit csak a mun—

katermelékenység növelésével lehet el-

lensúlyozni, de ezt éppen a legképzettebb munkásállomány csökkenése akadályozza.

A kibocsátó országok számára viszont előny az, hogy kivándorolt munkásaik magasabb fokú szakismereteket szerez—

nek, amelyeket hazatérve az egész hazai

közösség javára hasznosíthatnak. Ezek az előnyök azonban csak akkor érvényesül-

hetnek, ha: a) a kivándorlók külföldön olyan szakismereteket és tapasztalatokat

szereznek, melyek a kibocsátó ország

gazdasági- társadalmi fejlődési irányának

megfelelnek; b) hazatérésük alkalmas idő- pontban történik, amikor újonnan szer- zett képességeik azonnal felhasználhatók

a képzett munkaerő hiányának megszün-

tetésére.

A kibocsátó országokban aktivizmként könyvelhető el a munkaerő-kiVándorlás által a munkabér-színvonal alakulásában

— mint árszínvonalt meghatározó ténye—

zőben — esetleg kiegyensúlyozottabb

mechanizmus kialakítása és ezzel a gaz—

dasági fejlődés arányosabbá tétele.

, A befogadó országok szempontjából vizsgálva a kérdést, mindenekelőtt az a fő előny, hogy a bevándorlás jelentősen járul hozzá a gazdasági növekedés üte—

mének fokozásához és ezzel egyidejűleg az ár— és bérszínvonal rögzítéséhez. Ezen- felül a külföldi munkaerő bevándorlása

a belföldi munkásság életszínvonalát is növeli, és megszilárdítja gazdasági—társa—

dalmi helyzetét a jobban fizetett -— meg-'-

becsültebb — munka belföldiek számá—

ra való fenntartása által.

A bevándorlók fogadása utáni kezdeti

időszakban problémát okozhat, hogy az

általuk termelt érték átmenetileg alatta marad a foglalkoztatásukhoz szükséges termelési eszközök többlete és a fogyasz—

tási javak iránti keresletük együttes ér—

tékénél. Ha ez a jelenség huzamosabb ideig tart, káros árszínvonal emelkedést okozhat. Számolni kell a befogadó. or- szág fizetési mérlegének a külföldi köve—

telések növekedéséből eredő 'fokozott

megterhelésével, amit a bevándoroltak

keresetének hazájukba utalása okoz. Vég—

eredményben a külföldi munkások hoz- zájárulása a befogadó országban .mutat—

kozó globális kereslet és kínálat alaku—

lásához —— illetve e kettő mérlege — dönti el, hogy tevékenységük a befogadó ország gazdasága szempontjából hasznos—e vagy káros. A társadalmi—gazdasági hely—

zet által indokolt mértéket meghaladó bevándorlás zavarokat okozhat a befo- gadó országban, amint azt Svájc" példája bizonyítja.

A munkásvándorlás nemzeti és 'nemzet—

közi síkon egymással részben ellentétes

érdekeket érint, így különösen például

a befogadó ország gazdasági—pénzügyi

helyzetének fejlődéséhez a bevándoroltak

által nyújtott hozzájárulás —— méltányta-á

lanul és igazságtalanul —— a kibocsátó

STATISZTIKAI vIRODALMI FIGYELÖT

ország rovására is történhet. Ennek elke-

rülésére és azért; hogy a vállalati és

magánszempontok által ösztönzött mun- kásvándorlás ne haladja meg az össz-tár—

sadalmi gazdasági érdekek által megsza—

bott határokat, szükség van a munkaerő-

vándorlás hosszú távú nemzetközi szabá—

lyozására, kiegyensúlyozására.

A tanulmány a továbbiakban erre vo- natkozólag vet fel gondolatokat és tesz

javaslatot a megoldásra. A vándor-mozga—

lommal járó előnyök és hátrányok mérlegének felállításánál tekintettel kell lenni mind a vándormunkások saját ér—

dekeire, mind a kibocsátó és befogadó or- szág kívánalmaira, mind pedig a világ—

gazdaság követelményeire és ezek össze—

függéseire. Ha a vándormozgalom mére-

tei áttörnek ezeken a határokon, akkor egyre nagyobb lesz a hátrányok túlsú—

lya. A kritikus határok a kibocsátó és

befogadó országok esetében nem azono—

sak, azért fennáll a veszély, hogya két—

féle típusú ország között nemzetközi sí—

kon érdekellentét merül fel. A vándor- mozgalom hatása többféle lehet: a) a leg—

kedvezőbb esetben mindkét ország szem—

pontjából előnyös; b) a befogadó ország

szempontjából előnyös, a kibocsátóéból

hátrányos; c) az előbbi (b) eset fordí-

tottja; d) a legkedvezőtlenebb esetben

mindkét országra nézve hátrányos.

Az előnyök és hátrányok anyagi meg—

nyilvánulásának mérésére a szerző cél- ravezetőnek tartja az egy főre jutó nem-

zeti jövedelem összegének alakulását.

Óvatosságot ajánl azonban (például nem

mindegy, hogy a mérőszám a kibocsátó országokban a népesség számának ki- vándorlás okozta csökkenése következté—

ben vagy tényleges gazdasági fejlődés ha- tására növekszik—e?) és kiemeli a pszicho—

lógiai tényezők figyelembevételének fon—

tósságát.

A munkásvándorlással összefüggő or—

szágon belüli és nemzetközi problémák

kérdésében a szerző szerint a nehézsé—

551.)E

gek rendeződését nem lehet egyedül a

kibocSátó országok gazdasági fejlődésétől várni. A hazai lehetőségek korlátozott-f'

sága és a külföldi anyagi előnyök remé- nye által ösztönzött kivándorlás foko-'

zódása előidézheti a kibocsátó ország fej—'

lődésének lassúlását és a viszonylag ala-' csonyabb életszínvonalat.

—A munkásvándorlás nemzetközi ki—

egyensúlyozására szükséges intézkedések

sorában javasolja a szerző a kibocsátó or;

szágban a munkások rendszeres informá-'

lását a külföldi munkavállalás kilátásai—

ról, a külföldi elhelyezkedést elősegítő

szakképzés és a munkapiac szervezését, a kivándorolt munkásokkal a kapcsolat fenntartását. Ez utóbbi megfelelő időben

történő hazatelepítésüket is célozza. Ezen a téren van a legfőbb szükség jó együtt- működésre a befogadó országgal, azona gondoskodáson kívül, hogy a munkások

olyan magasabb szakismeretek birtoká—

ba jussanak a befogadó országban, ami—

lyet a kibocsátó ország gazdasági fejlő- désének iránya megkíván. ' E követelmények kielégítésére szerző

nemzetközi vándorlás—forgó bevezetését

javasolja, mert így biztosítani lehetne a' hazatérő és az újra kivándorló munkások számának nagyjábóli azonosságát. Említi

a mezőgazdasági körök Véleményét, mely szerint a nekik nyújtott ár— és jöve—

delemtámogatás nemzetközi perspektívá—

ban nézve jogosan megilleti őket a többi gazdasági tevékenység munkaerővel való ellátásáért.

A tanulmány második része a görög—

országi munkás ki- és Visszavándorlás

legutolsó 10 évi alakulását, annak az or-

szág gazdaságára gyakorolt előnyös és

hátrányos hatásait, a demográfiai hely—.-

zetben mutatkozó következményeit is- merteti, továbbá szerepét az 1966—1970.

évi gazdaságfejlesztési tervben, végül fel- vázolja az ország vándormozgalmának

szervezésére irányuló javaslatait.

(Ism.: Juhász László)

KULTÚRSTATISZTIKA

ROBINSON, E. A. G. — VAIZEY, J. E. : AZ OKTATÁS GAZDASÁGTANA

(The economics of education.) London. 1966.

MacMillan —— St. Martin's Press. XVII, 781 p.

Azzal a tudományos felismeréssel pára huzamosan, hogy a népesség iskolázott-

sága és szakképzettsége a gazdasági és

társadalmi fejlődés fontos tényezője, a

legutóbbi években kialakult a közgazda-

ságtudománynak egy új ága, az oktatás gazdaságtana. Az ebbe a körbe tartozó kutatásoknak különösen nagy hajtóerőt ad az, hogy a gazdaságilag fejlett és gyengén fejlett országok egyaránt objek— _

tív alapokra kívánják építeni oktatási rendszerük tervezését, annál is inkább, mert az iskoláztatás és szakképzés meg—

tervezésekor nem néhány évet, hanem több következő évtiZed szükségleteit kell

megfelelően számításba venni. Ezért a