Szarka_12 aug 2013.indd 1Szarka_12 aug 2013.indd 12013.08.12. 21:04:222013.08.12. 21:04:22 KALLIGRAM

(1)

KALLIGRAM

Szarka_12 aug 2013.indd 1

Szarka_12 aug 2013.indd 1 2013.08.12. 21:04:222013.08.12. 21:04:22

(2)

Szarka_12 aug 2013.indd 2 2013.08.12. 21:04:322013.08.12. 21:04:32

(3)

A KÖZÉP-EURÓPAISÁG DICSÉRETE ÉS KRITIKÁJA

Szarka_12 aug 2013.indd 3 2013.08.12. 21:04:322013.08.12. 21:04:32

(4)

Szarka_12 aug 2013.indd 4 2013.08.12. 21:04:322013.08.12. 21:04:32

(5)

A KÖZÉP-EURÓPAISÁG DICSÉRETE

ÉS KRITIKÁJA

KALLIGRAM Pozsony, 2013

Szarka_12 aug 2013.indd 5 2013.08.12. 21:04:322013.08.12. 21:04:32

(6)

Szerkesztette:

Fedinec Csilla, Ilyés Zoltán, Simon Attila és Vizi Balázs Lektorálta:

Biczó Gábor (Miskolci Egyetem)

Győri Szabó Róbert (Széchenyi István Egyetem)

Hornyák Árpád (Pécsi Tudományegyetem; MTA BK Történettudományi Intézet)

A kötet az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézetének (Budapest) és a Selye János Egyetem Történelem Tanszékének (Komárom) szakmai műhelyében készült.

Szarka_12 aug 2013.indd 6 2013.08.12. 21:04:322013.08.12. 21:04:32

(7)

Tartalom

Előszó ...11 HATALOMKALKULÁCIÓ

PAP ANDRÁS LÁSZLÓ: Nemzet, nemzetiség, etnicitás:

retorika és fogalomalkotás ...15 MAJTÉNYI BALÁZS: Az alaptörvény premodern nemzete ...29 KÁNTOR ZOLTÁN: Nemzetpolitikai átalakulás:

eo ipso új állampolgársági keretek ...37 HERBERT KÜPPER: Újabb bizonytalanságok az állampolgárság

születéskori keletkezése körül ...44

ESZKÖZÖK ÉS ESZKÖZTELENSÉGEK

BÍRÓ GÁSPÁR: „Mi, az Unió államai…” ...59 VIZI BALÁZS: Konfl iktuskezelés és kisebbségvédelem:

az EBESZ Nemzeti Kisebbségi Főbiztosaés legfrissebb ajánlásai ...75 DUŠAN KOVÁČ: A kisebbségi kérdés Közép-Európában.

Kísérlet a szintézisre...97 KÁLLAI ERNŐ: A kisebbségi joganyag és annak változásai

az elmúlt negyedszázadban Magyarországon...109 ÖLLÖS LÁSZLÓ: A nemzeti harc állapota ...136

A NACIONALIZMUS ÚJ RUHÁJA

FEISCHMIDT MARGIT: A fölény revíziója. A populáris emlékezetpolitikák Trianon-képe ...151 KOVÁCS NÓRA: Hogyan lett a kopjafából rendszerváltó szimbólum:

a néprajz szerepe és egy dusnoki rác példa ...183 EVA KOWALSKÁ: Cirill és Metód mint nemzeti szentek

a szlovák nacionalizmus politikai propagandájában ...197

Szarka_12 aug 2013.indd 7 2013.08.12. 21:04:322013.08.12. 21:04:32

(8)

SAPIENTI SAT

KOCSIS KÁROLY: Az etnikai alapú területi autonómiák történelmi előzményei és jelenlegi földrajzi lehetőségei a Kárpát-medencében ...213 TÓTH NORBERT: A területi autonómia külső dimenziója:

nemzetközi jogalanyiság, nemzetközi felelősség, külkapcsolatok ...248 FEDINEC CSILLA: Az autonómia-gondolat ukrajnai változatai ...268 CSERNICSKÓ ISTVÁN: Ruszin nyelv Kárpátalján: tudományos kérdés ez? ...293

ROMA KÖZÖSSÉGEK

PAPP Z. ATTILA: A kultúra vizsgálatának néhány magyarországi

és nemzetközi empirikus gyakorlata ...317 BINDORFFER GYÖRGYI: Identitás és közösségi intézmények:

az informális családi és a formális politikai tér szerepe

a roma identitás alakulásában ...340 BAKÓ BOGLÁRKA: A „cigányok”, a „tetű” és a „bíró”:

egy romungro cigány közösség adaptációs törekvései ...365

HÉTKÖZNAPI LOKALITÁS ROMAN HOLEC: Monte Verita – az igazság, a próféták

vagy az utópiák hegye? ...383 ILYÉS ZOLTÁN: „Ahogy a verést meg lehet szokni, ezt is meg lehet szokni” − Pasztorációs konfl iktus Nyitracsehin ...399 PAPP RICHÁRD: Nevető kisebbség: Derű és humor

egy budapesti zsinagógai közösség életében ...423

NYELVEK ÉS VILÁGKÉPEK

VERES VALÉR: A haza fogalom sajátosságai és a romániaiság megélése

az erdélyi magyarok körében ...443 HORVÁTH ISTVÁN: Tündérkert vagy népek börtöne:

19. századvégi narratívák az erdélyi többnyelvűségről ...462 PETTERI LAIHONEN: A bánsági többnyelvűség az irodalomban ...480 NÁDOR ORSOLYA – ŽAGAR SZENTESI ORSOLYA: Nyelvpolitikai

és nyelvoktatás-politikai adalékok a horvát–magyar kapcsolatok múltjához és jelenéhez ...498

Szarka_12 aug 2013.indd 8 2013.08.12. 21:04:322013.08.12. 21:04:32

(9)

VESZTESÉGEK ÉS JAVAK

SZOTÁK SZILVIA: Nyelvi tájképek az Őrvidéken ...515 TÁTRAI PATRIK: Az etnikai viszonyok átalakulása a Zoborvidéken –

két felmérés tükrében ...538 BARTHA CSILLA – BORBÉLY ANNA – ERB MARIA – UHRIN ERZSÉBET:

A generációs nyelvátadás mint nyelvmegőrzési univerzálé:

egy 21. századi összehasonlító szociolingvisztikai vizsgálat eredményeiből ...557 PINTÉR TIBOR: Nyelvtechnológiai javak a magyar nyelvhasználatért ...577

KÉT VILÁG HATÁRÁN

PÓK ATTILA: Széljegyzet a magyarországi Tanácsköztársaság értékeléséhez ....591 SIMON ATTILA: Egy félbemaradt mártíromság nyomában:

Bikszárdy Vince és a Horthy Gárda elfeledett története ...597 ŠTEFAN ŠUTAJ: A magyar külpolitika lépései a párizsi békekonferencia előtt – a csehszlovák diplomácia szemszögéből (1946) ...613 STARK TAMÁS: Magyar sors Csehszlovákiában a második világháború utáni közvetlen időszakban ...634 VAJDA BARNABÁS: Csehszlovákia szerepe a helsinki-folyamatban:

a Szabad Európa Rádió és a pozsonyi Pravda anyagai alapján ...654

Szarka_12 aug 2013.indd 9 2013.08.12. 21:04:322013.08.12. 21:04:32

(10)

Szarka_12 aug 2013.indd 10 2013.08.12. 21:04:322013.08.12. 21:04:32

(11)

11

Előszó

Közép-Európa vagy Kelet-Közép-Európa az értelmiségiek egy részét rabul ejtő fo- galomként jelenik meg az utóbbi évtizedekben, miközben a hétköznapi politikai va- lóság kevés támpontot ad ahhoz, hogy egységes régióról beszélhessünk. Úgy tűnik, Mitteleuropa emléke a mai Közép-Európa értelmezését továbbra is főleg a vágyak, remények és nosztalgikus ideológiák keretei közé helyezi. A térség társadalmi, kul- turális, politikai valóságának, történelmi hátterének feltárása az alapos részkutatások és elkötelezett ködoszlató tudósok munkájának eredménye lehet. Ilyen ködoszlató munkát végez Szarka László is, aki 2013-ban ünnepli hatvanadik születésnapját.

Az egymással összebékíthetetlen történelem-értelmezések gyökereinek illúzió- mentes feltárásáért sokat tesz Szarka László, aki az apró részletek feltárása mellett a közép-európai összkép felrajzolását is meg-megkísérli. A dualista Monarchia gaz- dasági fejlődése, viszonylagos békés időszaka és új felemelkedési utakat nyitó polgá- rosodó társadalma a közép-európaiság sokszor idealisztikus képeként jelenik meg.

Ezzel párhuzamosan a Magyarországgal szomszédos országok közvéleményében to- vábbra is erősen él a „népek börtönének” képe. Bár Ausztria-Magyarország határai között létező politikai egységben éltek a térség népei, de a tizenkilencedik század második felétől megjelenő nemzetiségi mozgalmak kezdték szétfeszíteni ezt a politikai keretet. Szarka László rámutat arra is, hogy napjaink közép-európai fejleménye- inek megértéséhez fontos látni, hogy miért volt gyenge – az elindult modernizáció- val kialakuló és például az asszimilációval jelzett – társadalmi kohézió a Monarchia keretei között. Tudjuk, az, hogy a nemzetiségi törésvonalak menthetetlenül elmé- lyültek, a velük szemben süket magyar elitek rövidlátó politikájának is köszönhető.

A magyar politikai hagyományban Kossuth, Jászi, Bibó által képviselt, a térség etnikai realitásait fi gyelembe vevő és megegyezésre törekvő irány jellemzően akkor ke- rült előtérbe, amikor az ezt képviselő politikusoknak sem valódi hatalma, sem igazi esélye nem volt elképzeléseik gyakorlati megvalósítására. Ezt a perspektívát – a Du- na-táji dilemmákról szóló könyvében – plasztikusan, Tisza és Jászi példáján pedig emberileg is átélhető módon tárja fel. Munkásságának egyik legfontosabb hozadéka viszont, hogy a történelmi tanulságokat a napjainkban zajló politikai, társadalmi folyamatok megértésénél is kontextualizálni tudja.

Szarka László sokrétű munkássága három jól érzékelhető, egymáshoz kapcsolódó pillérre épül, amelyek nagyon szorosan kötődnek a közép-európai régióhoz: akár

Szarka_12 aug 2013.indd 11 2013.08.12. 21:04:322013.08.12. 21:04:32

(12)

12

a térség újkori történelmének vizsgálatát, akár a kisebbségi kérdéseket, akár a magyar–szlovák viszonyt tekintjük kiindulópontnak, kikerülhetetlen ez a regionális perspektíva. A magyar–szlovák megértés elkötelezett motorjaként sokat tett az egy- mást kizáró, párhuzamos történelmi narratívák felülírásáért. Ugyanakkor nagyon világosan látja és láttatja ennek a kölcsönös megbékélésnek a mélyen gyökerező tár- sadalmi-politikai akadályait. A közép-európai együttműködést napjainkban gátló jelenségek (az, hogy a térség népeinek nincs egymásról hiteles információja, politi- kailag leértékelődik a regionális együttműködés egy jóval tágabb európai integráció- ban, a történelmi sérelmek rendezetlensége tartósítja a mély bizalmatlanságot stb.) történelmi hátterének feltárásában sok írása alapvető hivatkozási pont.

Van Szarka munkásságának még egy fontos motivációja: a szülőföld iránti elköte- lezettség. Igaz, élete egy adott pillanatában a kisebbségi létet a budapesti értelmiség közegére cserélte fel – többek között 1998–2000 között a Magyar Tudományos Aka- démia Kisebbségkutató Műhelyének vezetője, 2001–2009 között pedig Kisebbségku- tató Intézetének igazgatója volt, megszakításokkal az akadémia Történettudományi Intézetének munkatársa –, a szűkebb (Mátyusföld) és tágabb (Dél-Szlovákia) szülő- föld iránti elkötelezettsége azonban sohasem szűnt meg. Ezt nem csupán munkáinak bibliográfi ai jegyzéke, de a felvidéki tudományszervező tevékenysége is igazolja. Jó ér telemben vett kisebbségi identitását azonban sohasem tudta levetkőzni, s sohasem tudott teljesen belesimulni a főváros mindent felülről néző szellemi közegébe. Így amikor a komáromi Selye János Egyetem létrejött, senki számára nem volt kétséges, hogy ott a helye, ahol dékánként, majd egyetemi docensként a felvidéki magyar ér- telmiség kinevelésének máig nélkülözhetetlen résztvevője.

A térség mai politikai töredezettségét a legjobban az itt élő kisebbségek helyzetén keresztül lehet érzékelni. Az erőteljes asszimilációs folyamatok, az állami homoge- nizáló politikák mellett az egyes kisebbségi közösségek politikai mobilizációja, akti- vitása és önszerveződése egyszerre mutatja meg a közép-európai országok sokszínű társadalmainak problémáit. Szarka László munkássága, amely a kölcsönös megis- merést, a történelmi igazságok és interpretációk megértését és e sokszínű régió né- peinek reménytelen egymásrautaltságát mutatja be, megkerülhetetlen támpontot ad mindenkinek, aki jobban szeretné megismerni Közép-Európát és népeit.

A szerkesztők

Szarka_12 aug 2013.indd 12 2013.08.12. 21:04:332013.08.12. 21:04:33

(13)

Hatalomkalkuláció

Szarka_12 aug 2013.indd 13 2013.08.12. 21:04:332013.08.12. 21:04:33

(14)

Szarka_12 aug 2013.indd 14 2013.08.12. 21:04:332013.08.12. 21:04:33

(15)

15

PAP ANDRÁS LÁSZLÓ

¹

Nemzet, nemzetiség, etnicitás:

retorika és fogalomalkotás

Az új magyar alkotmány és kisebbségi törvény jogalkotási megoldásait használva példaként, az alábbi írás egy általános kérdés: a nemzeti, etnikai, faji kategóriák hasznosságával kapcsolatban vet fel néhány szempontot.² A tézisem az, hogy a kü- lönböző: faji, etnikai, nemzeti kisebbségekre vonatkozó fogalmak elhatárolása azért is nehéz, mert az egyes – egységesnek és egyértelműnek tűnő nyelvezetben megfogalmazott – kisebbségvédelmi intézmények mögött eltérő, az adott politikai közös- ségek sajátosságait megjelenítő jogalkotói (vagy jogértelmezői) célok, illetve a véde- lemben részesíteni kívánt (kisebbségi) csoportok nagyban különböző aspirációi és igényei állnak. Az emberi jogok nemzetközi védelmének intézményei és az egymás- sal versengő alapjogok alkotmányjogi retorikája ugyan a fenti kategóriákkal operál, e fogalmak fl uiditása azonban rámutat a jogvédelem céljainak komplexitására és az egyetemes igényű retorika ellenére is szituatív mivoltára.

A kisebbségi jogokkal foglalkozó szakemberek számára örökzöld kérdés a faji, nemzetiségi, etnikai kisebbség fogalmának, fogalmi elemeinek meghatározása. A defi nícióalkotás számos dimenzióban merül fel: egyfelől maga a kisebbségi csoport, másrészt a csoporttagság tekintetében. Mindkét kérdés kapcsán találunk objektív

1 MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézete (Budapest).

2 A kérdésről ld. még Pap András László: A vallási és etnikai hovatartozás összefüggései a kisebbségi jogvédelem rendszerében. In: Köbel Szilvia (szerk.): A vallási diszkrimináció ellen – az esélyegyen- lőség megteremtéséért. Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, Budapest, 2010. 13–162.; Pap András László: Észrevételek a kisebbségek parlamenti képviseletének szabályozásához az új alkot- mányban. Pázmány Law Working Papers 2011. 27.. sz.; Pap András László: Még egyszer a kisebb- ségek parlamenti képviseletéről. CoMMMunity.hu 2012. február 8.; Pap András László: Kisebbségi jogok az alaptörvényben. Szuverén 2011. július 6. http://szuveren.hu/vendeglap/pap-andras-lasz- lo/kisebbsegi-jogok-az-alaptorvenyben (2013-02-11) Jelen tanulmány egyes részei az itt közölt szövegek továbbfejlesztett változatai.

Szarka_12 aug 2013.indd 15 2013.08.12. 21:04:332013.08.12. 21:04:33

(16)

16

és/vagy szubjektív kritériumrendszerek különböző mértékű fi gyelembe vételére épí- tett megoldásokat: az identitásválasztás szabadsága mellett sok esetben megjelennek a jogi, politikai, esetenként biológiai ismérvek bonyolult klasszifi kációi is.³

A nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény 1. § alapján például nemzetiség minden olyan – Magyarország területén legalább egy évszázada honos – népcsoport, amely az állam lakossága körében számszerű kisebbségben van, a lakos- ság többi részétől saját nyelve, kultúrája és hagyományai különböztetik meg, egyben olyan összetartozás-tudatról tesz bizonyságot, ami mindezek megőrzésére, a törté- nelmileg kialakult közösség érdekeinek kifejezésére és védelmére irányul. A fenti defi nícióhoz hasonlóan a továbbiakban is az 1993-as kisebbségi (a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII.) törvény szabályozását követve, a jogszabály (az 1. számú mellékletben) még fel is sorolja a 13 ily módon elismert ki- sebbséget, amíg a törvény 148. § (3) bekezdése rendelkezik a további csoportelisme- rés során követendő eljárásrendről. A kisebbségi, nemzetiségi státusnak a törvény 1. §-a szerint nem feltétele az állampolgárság, és így például a tartósan Magyarorszá- gon tartózkodó román vagy lengyel állampolgárok a magyarországi román, illetve lengyel nemzetiség tagjainak számítanának. Sajátos kodifi kációs megoldásként az állampolgárság követelményét a törvény 170. §-a, az egyik átmeneti rendelkezés ál- lapítja meg: kimondva azt, hogy: „E törvény hatálya a Magyarországon lakóhellyel rendelkező, valamely nemzetiséghez tartozó magyar állampolgárságú személyekre és e személyek közösségeire terjed ki.” A jogszabály – és az Alaptörvény is – hallgat a kisebbségi csoporthoz tartozás kritériumairól.⁴ Erre egyetlen helyen, a kisebbségi többletjogok csupán egy szelete, a politikai képviselet vonatkozásában látunk egy erőtlen kísérletet, ahol fennmaradt a korábbi szabályozásban is működő nemzetisé- gi választói névjegyzék – igaz, az ebben való részvételre itt sem találunk semmiféle előírást. Meg kell jegyezni, hogy ez korántsem egyedülálló megoldás: Dél-Tirolban

3 A kisebbségfogalom külső, nemzetközi jogi meghatározásáról számos monográfi a, travaux preparatoir és akadémiai tanulmány készült. Az ENSZ keretében külön rapporteur-testület is alakult egy egységes fogalomrendszer kialakítása céljából. Az 1987-es Capotorti-jelentésről ld.

Nicola Girasoli: National Minorities – Who are they? Akadémiai Kiadó, Budapest, 1995.

4 Fontos megjegyezni, hogy ez az értelmezés nemhogy nem következik a nemzetközi jog elő írásaiból, de kifejezetten el is tér attól: a Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló Keret- egyezményhez fűzött Magyarázó megjegyzések (ETS No. 157, http://www.jogsegely.sk/

2012/01/magyarazo-megjegyzesek-a-nemzeti-kisebbsegek-vedelmerol-szolo-keretegyezmeny- hez/ (2013-02-11)) 34–36. pontjai szerint: „Az (3. cikk) 1. bekezdés mindenekelőtt valamennyi nemzeti kisebbséghez tartozó személy számára biztosítja annak szabad megválasztásához való jogot, hogy ebben a minőségben vegyék fi gyelembe vagy sem. E rendelkezés e személyek min- degyike számára megadja a jogot annak elhatározására, hogy a Keretegyezmény elveiből folyó védelmet kívánja-e élvezni vagy sem. E bekezdés nem foglalja magában az egyén tetszés szerinti választási jogát valamelyik nemzeti kisebbséghez tartozás vonatkozásában. Az egyén szubjektív választása elválaszthatatlanul kötődik a személy azonosságtudatát meghatározó lényeges objek- tív kritériumokhoz.”

Szarka_12 aug 2013.indd 16 2013.08.12. 21:04:332013.08.12. 21:04:33

(17)

17

(ahol a Proporz-rendszer jegyében ez még a tartományi igazgatásban is jelentőség- gel bír) a szabad identitásválasztás elve alapján nyújtott, tíz évre szóló népszámlálási adatok képezik e nyilvántartások alapját. 1991-óta a polgárok két nyilatkozatot tesznek: az egyikben anonim módon a nyelvi csoportok általános számarányának meg- határozásához nyilatkoznak hovatartozásukról; a másik, névvel, születési dátummal, aláírással ellátott nyilatkozatot pedig a kvótarendszerben, pl. állásjelentkezésekkor használják „identitás-igazolásként”.⁵ Ebben a modellben, bár a csoport-meghatáro- zásra találunk szabályokat, a csoport-hovatartozás terén korlátlanul érvényesül az identitásválasztás szabadsága.⁶

E modellektől jelentősen eltérnek, a csoporttagsághoz egyébként lényegesen szé- lesebb körű jogosítványokat, erősebb többletjogokat kapcsoló azon megoldások, amelyekre az őslakos (’indigenous’, ’aboriginal’) életmód védelmét szolgáló preferen- ciális eljárások és intézmények épülnek. Itt gyakran szigorú, többnyire a törzsek által meghatározott (végső soron bíróság előtt is megtámadható) államigazgatási eljárás során jogvita tárgyává tehető származási, vérségi szabályokat találunk a csoporttag- ságra vonatkozóan,⁷ de az őslakosként elismert csoportok körének meghatározása is 5 Bővebben ld. Majtényi Balázs: Korlátozható-e az identitásválasztás szabadsága? (A területi, a személyi elvű autonómia és a regisztráció). In: Halász Iván–Majtényi Balázs (szerk.): Regiszt- rálható-e az identitás? Gondolat –MTA Jogtudományi Intézet, Budapest, 2003.

6 Érdekes a magyar jogalkotó által a státustörvény néven ismert, a szomszédos államokban élő magyarokról szóló 2001. évi LXII. törvény során alkalmazott magyarság-meghatározása, amely szakított a kisebbségi törvénynek a magyar kisebbségekre vonatkozó identitáskoncepciójával, és a nemzeti-etnikai hovatartozás defi nitív elemeinek egy pontosabb meghatározását adja, amikor a következő objektív kritériumok egyikének meglététől teszi függővé a magyarigazolványok- ra való jogosultságot: a magyar nyelv ismerete, vagy „a lakóhely szerinti állam magát magyar nemzetiségűnek valló személyként tartja nyilván, vagy a területén működő magyar nemzetiségű személyeket tömörítő szervezet nyilvántartott tagja, vagy a területen működő egyház nyilván- tartásában magyar nemzetiségűként tartják számon).” Ehhez képest a magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény 2010-ben módosított 4. § (3) bekezdése, amely a határon túl élő magyarok állampolgársághoz juttatásának vállalt politikai céljait kodifi kálta, az alábbi defi nícióval operál: kedvezményesen honosítható, tehát magyar az, akinek felmenője magyar állampolgár volt, vagy valószínűsíti magyarországi származását, és magyar nyelvtudását igazolja.

7 Az amerikai legfelsőbb bíróság által 2000-ben meghozott Rice v. Cayetano, Governor of Hawaii- ügyben (528 US 495 (2000)) például a jogvita tárgyává tett rendelkezés a Hawaii-i alkotmány azon passzusa volt, amely az őslakosprogramok összehangolására létrehozott országos hatás- körű szerv vezető testületének (felügyelő bizottságának) választása kapcsán a választásra jogo- sultak körét leszűkítette az őslakosságra. A jogszabály az őslakosok két kategóriáját határozta meg: „őslakos hawaii” (’native Hawaiian’) az, aki legalább ötven százalékban olyan faj (etnikum) leszármazottja, amely 1778-előtt a szigeten élt; „hawaii” pedig az, akinek felmenői között talál- ható olyan személy, aki 1778 előtt a szigeten élt. Hasonlóképpen, a lapp (számi) identitás alapján a skandináv államokban biztosított többletjogok is objektív kritériumok előírásainak teljesítése alapján biztosítottak. Így a számi parlamentet megválasztó választói névjegyzékre az jogosult felkerülni, aki, amellett, hogy magát lappnak vallja, megfelel az alábbi feltételek egyikének: sa- ját, vagy egyik szülőjének, nagyszülőjének anyanyelve számi; olyan személy leszármazottja, aki

Szarka_12 aug 2013.indd 17 2013.08.12. 21:04:332013.08.12. 21:04:33

(18)

18

szigorú, nem ritkán politikai és jogviták kereszttüzében álló kérdés.⁸ (És természete- sen számos példa létezik a két modell keverékére is.⁹)

Amellett, hogy a fogalom-meghatározás roppant izgalmas elméleti kérdés, konk- rét helyzetek, jogviták megítélésekor döntő fontosságú is lehet. Ugyanis a különböző csoportok különböző jogvédelmi igényei eltérő jogi és politikai megítélés alá esnek.

Nagyon más a faji kisebbségek diszkriminációjának tilalmára, és az őshonos nemzeti kisebbségek, vagy éppen a bevándorló, alapvetően vallási szokásai által megha- tározott kisebbségek igényeinek elismerésére kialakított szabály- és elvárásrendszer.

Az amerikai legfelsőbb bíróság például a faji klasszifi kációkra alapított jogszabályo- kat eleve „gyanúsnak tekinti” (’suspect classifi cation’) és az ilyen esetekben a szinte minden esetben az alkotmányellenesség kimondását eredményező szigorú alkotmá- nyossági tesztet (’strict scrutiny’) fogja alkalmazni. Az emberi jogok nemzetközi jogi standardjai tekintetében is óriási jelentőséget kap az, hogy faji, etnikai, nemzeti vagy vallási kisebbségről beszélünk-e. A jogalkotó által alkalmazott különbségtétel azonban mindig politikai alapú lesz abban az értelemben, hogy a személyiség bizonyos vonását, így a vallást, a faji, etnikai hovatartozást, nemzeti kisebbséghez tartozást a(z ugyancsak diplomáciai tárgyalások és egyfajta politikai lobbitevékenység ered- ményeként megszületett) nemzetközi jogi standardok állandósága mellett politikai közösségenként eltérő mértékű védelemben részesíti. Fontos ugyanis látnunk: a szó- használat mögött eltérő jogi standardokat és mögöttük a politikai közösség részé- ről eltérően kezelt aspirációkat látunk. Okulva például a wilsoni alapelvekre épített, a népszövetségi modellben kifejezésre juttatott nemzeti kisebbségvédelmi rendszer politikai kudarcából, az egyetemes emberi jogok nemzetközi jogi alapokon nyugvó rendszere kiemelt védelmet nyújt a faji alapú diszkrimináció ellen, sőt, az egyetemes emberi jogok retorikája és a ráépített jogi védelmi rendszer éppen a nemzeti kisebbségi jogok, a nemzeti önrendelkezés helyettesítésére jött létre, ahol lényegesen gyengébb lábakon áll a nemzeti kisebbségek kulturális többletjogainak védelme, kü- lönösen, ha a csoport nem őshonos.

De térjünk vissza a kiindulóponthoz: mi a kisebbség? Első ismérveként arra gon- dolhatunk, hogy a mindenkori kisebbségfogalom fontos feltétele, hogy az érintett csoport az adott közösségen belül számszerű kisebbségben legyen, ám azt látjuk, hogy ennek hiányában (pl. az apartheid idején Dél-Afrikában) akkor is beszélhe- tünk kisebbségekről, ha a társadalom többi tagjához képest valamilyen egyéb kimu-

szerepelt a „hegyi,” „erdei,” vagy „halászó” számi lakosság adófi zetői nyilvántartásában, vagy leg- alábbis egyik szülője szerepelt a számi parlamenti nyilvántartásban.

8 Ld. pl. Ld. pl. Cuison Villazor, Rose: Blood Quantum Land Laws and the Race versus Political Identity Dilemma. California Law Review June, 2008. 16.

9 Bővebben ld. Pap András László: Identitás és reprezentáció – az etnikai hovatartozás meghatáro- zásától a politikai képviseletig. Gondolat, Budapest, 2007.

Szarka_12 aug 2013.indd 18 2013.08.12. 21:04:332013.08.12. 21:04:33

(19)

19

tatható hátrány sújtja őket.¹⁰ Emellett ugyanakkor az is előfordulhat, hogy a szám- szerű kisebbség, mondjuk egy „uralkodó” nemzetiség előnyösebb helyzetben van a többséghez képest. Sokkal tehát nem jutottunk előbbre.

Az is felmerülhet, hogy a kisebbségi hovatartozás döntő eleme az alapjául szolgá- ló tulajdonság (pl. bőrszín) megváltoztathatatlansága, vagy az a körülmény, hogy az illető akaratán kívül vált a csoport tagjává (pl. származás). Azonban (bár az önkén- tesség és a döntés szerepe igencsak fontos szerepet kap például az őshonos „nemzeti” kisebbségek és a bevándorlók igényeinek eltérő megítélésekor) ezt megcáfolja a (gyakran az „etnokulturális” jelzővel illetett) vallási, vagy éppen a nemzeti nyelv vagy kultúra ápolásáért síkra szálló kisebbségek léte, akiknek igényjogosultságát nem diszkreditálja eleve a tény: dönthetnének úgy is, hogy más vallás követőivé vagy más nemzeti kultúra hordozóivá válnak. Ugyanígy, a bőrszín alapú diszkrimináció attól még nem válna megengedetté, ha egy biotechnológiai eljárásnak köszönhetően valamennyi fekete bőrpigmentációja megváltoztathatóvá válna.¹¹

Akkor mi lehet vajon a kisebbségi „minőség” alapja? Melyek a személyiség lénye- ges vonásai, vagy melyek a csoportképzés alapjául szolgáló körülmények, amelyek a kisebbségeknek kijáró, különféle nemzetközi és belső jogi dokumentumokban meghatározott védelem vagy többletjog, kedvezmény alapjául szolgálnak?

Próbáljuk talán a hármas: faji-etnikai-nemzetiségi felosztást követni úgy, hogy az elemzés során vegyünk alapul konkrét jogalkotói és alkalmanként jogalkalmazói megoldásokat. Az alábbi értelmezési kísérletben (ahol terjedelmi keretekre való te- kintettel sajnálatos módon egyébként is kénytelen vagyok eltekinteni a szakirodalmi 10 A hátrány sem triviális fogalom. Az indiai alkotmány pozitív diszkriminációról szóló 15. § (4) és 29. § (2) bekezdései lehetővé teszik például a preferenciális eljárást a lényegében az érinthe- tetlenek kasztjával azonosítható „regisztrált osztályok” (Scheduled Classes) és a kasztrendsze- ren kívül élő, elszigetelt, hátrányos helyzetű „regisztrált törzsek” (Scheduled Tribes), valamint az érinthetetleneknél magasabb kasztba sorolt, ám mégis „kulturálisan és szociálisan hátrányos helyzetű rétegek” (’socially or educationally backward classes’) részére. (Az 1971-es népszám- lálási adatok szerint a lakosság 14,6%-a, mintegy 80 millió ember tartozott a regisztrált osztá- lyokba, 6,9 %, 38 millió a regisztrált törzsekbe és 11,8 %, mintegy 60 millió „egyéb hátrányos helyzetű” volt. Ld. Christopher Ford: Administering identity: the determination of „race” in race-conscious law. California Law Review October, 1994. 1268.) A közalkalmazotti állások 15%-át a regisztrált osztályok, 7,5 %-át pedig a regisztrált törzsek tagjai számára tartják fenn.

A legfelsőbb bíróság ugyanakkor több döntésében kimondta, hogy a kaszt nem azonosítható, de még csak döntően nem is befolyásolhatja a „hátrányosság” kérdésének általános megítélé- sét. A hátrányos helyzet a vizsgált régió sajátosságainak és az érintettek személyi feltételeinek (pl. foglalkozás), valamint műveltségi és szociális kritériumok alapján határozható meg. Ezek- ben a kasztjegyek iránymutatást adhatnak ugyan, de önmagukban nem elegendőek a hátrá- nyos helyzet vélelméhez, sőt az adott törzs (illetve a törzsbeli család) elveszíti kedvezményjo- gosultságát, amennyiben olyan államba költözik, ahol az adott kaszt vagy törzs nem tartozik a „regisztrált kasztok és törzsek” közé.

11 Erről ld. pl. Laurence Tribe: Th e Puzzling Persistence of Process-Based Constitutional Th eory.

Yale Law Journal Company, 1980. 1067, 1073–1074.

Szarka_12 aug 2013.indd 19 2013.08.12. 21:04:332013.08.12. 21:04:33

(20)

20

defi níciók és a nemzetközi szerződések szövegszerű bemutatásától) tehát a különbö- ző kisebbségformációkat tartalmi szempontból igyekszem elhatárolni, azaz a külön- böző fogalmakkal társítható jogintézmények szolgálnak az elemzés alapjául.

a) Kevés eligazítást kapunk a „faj” vonatkozásában. Biológiai értelemben az egész emberiség egy fajnak tekinthető; ehhez képest a fajhoz kapcsolt nemzetközi jogi vagy alkotmányos védelem többnyire a bőrszínre vagy valamilyen származásra vonatkozó, alapvetően a külvilág klasszifi kációja és többnyire percepciója alapján értelmezett, hátrányos megkülönböztetés, verbális (gyűlöletbeszéd) vagy fi zikai erőszak elleni vé- delemre irányul. Itt tehát a tágan értelmezett az antidiszkriminációs logika érvényesül és a kisebbségi védelem alapjául a külvilág által percipiált és valamilyen joghátrány kiváltását eredményező biológiai alapú, vagy külső rasszjegyek szolgálnak.

b) Tartalmi tekintetben nehezen különböztethető meg ettől az „etnikai” kisebb- ség fogalmának gyakorlati értelmezése. Ugyan a döntően az államközi kapcsolatokat szem előtt tartó nemzetközi jog azt a megközelítést alkalmazza, hogy az etnikai ki- sebbségek azok a nemzeti kisebbségek, amelyeknek nincs anyaországuk. Ehhez kép- est itt is a külső megjelenés vagy valamilyen egyéb, askriptív, az egyén döntésétől, szabad választátástól független csoportbesorolás, és valamilyen potenciális joghát- rány lesz a fogalom értelmezésének alapja: ismételten az antidiszkriminációs logika érvényesül tehát. A fenti értelmezési keretben a nemzetközi joggyakorlat az etnikai hovatartozást egy sor egyéb tulajdonsággal is azonosítja, például: állampolgárság, születési hely, származási ország, anyanyelv, beszélt nyelv, név, bőrszín, szokások, vallás, öltözködés, étkezési szokások, a szülők etnikai hovatartozása, anyanyelve, születési helye stb.¹² Az Európai Emberi Jogi Bíróság Nagykamarája a Cseh Köztár- saságot iskolai szegregáció miatt elmarasztaló, 2007. januári „D. H. and Others v.

Th e Czech Republic”-döntésében a romák kapcsán is „faji” diszkriminációról be- szél – míg a roma kisebbséget a magyar jogszabály etnikai kisebbségként határozza meg. Hasonló következtetésre jutott a Bíróság Sejdic és Finci Bosznia-Hercegovina elleni ügyében¹³ is. Tartalmi értelemben az etnikai és a faji kisebbség tehát annyiban hasonló, hogy többnyire mindkettő a külvilág által defi niált csoportfogalomra épül és a faji-etnikai kategóriákra épített jogintézmények alapvetően e tulajdonságokkal összefüggésbe hozható joghátrányokkal szemben kívánnak védelmet nyújtani, így az antidiszkriminációs logikát követik.

c) Az általam követett, a jogintézmények tartalmának vizsgálatára épített nemzeti kisebbségfogalom, még ha gyakran etnokulturális közösségek igényeit is érinti, any- nyiban különíthető el a faji és etnikai kisebbségek jogaitól és a számukra biztosított jogvédelemtől, hogy a nemzeti kisebbségi jogok többnyire csoportalapú többletjo- gok, azaz bizonyos igények elismerését foglalják magukba, nem pedig pusztán vé-

12 Patrick Simon: Ethnic Statistics and data protection in the Council of Europe countries. ECRI, Strasbourg, 2007. 20.

13 Application nos. 27996/06 and 34836/06, 43.

Szarka_12 aug 2013.indd 20 2013.08.12. 21:04:332013.08.12. 21:04:33

(21)

21

delmet a csoportalapú kirekesztés, jogsérelmek elleni védelemmel szemben. A nemzeti kisebbségek tehát az antidiszkriminációs logikán túllépve kollektív jogigénnyel lépnek fel: a kulturális és politikai jogok terén autonómiát, de legalábbis a többségé- től eltérő kulturális szokásaik tolerálását – azaz egyfajta preferenciális bánásmódot kérnek. Az elhatárolás ugyanakkor nem egyszerű, főleg, ha arra gondolunk, hogy az elmélet és a joggyakorlat is az antidiszkriminációs jogintézmények sorában szere- pelteti a kiegyenlítő, megerősítő intézkedéseket. Emellett önmagában az a folyamat, amelynek során eldől a kérdés, hogy mely csoport, illetve aspiráció lesz jogosult az egyenlő bánásmódra, azaz mely etnokulturális ismérv válik védett tulajdonsággá, nemcsak a gyakorlat, de az elmélet szintjén is nehezen teszi megkülönböztethetővé e két fogalmat. Az, hogy mely csoport vagy igény lesz méltó az elismerésre, a mindenkori politikai közösség sajátosságain múlik. (Beleértve ebbe a nemzetközi közös- séget és a nemzetközi jog által védett egyetemes emberi jogi és speciális kisebbség- védelmi szabályokat.)

A lényeg: nem az elnevezés (tehát, hogy nemzeti, etnikai vagy faji kisebbségekről beszélünk) lesz érdekes, hanem a mögötte meghúzódó tartalom; a jogvédelem mor- fológiája, a védett tulajdonságok köre és a többletjogok mértéke.

A hármas felosztásnál árnyaltabb, elsősorban a kisebbségvédelem során elismert igényekre fókuszáló megközelítésre van tehát szükség. A kisebbségpolitika morfoló- giája ugyanis mindig az adott ország történelmi sajátosságai, a társadalmi specifi ku- mok függvényében alakul. Ennek megfelelően a kisebbségi jogok és az ilyen igények elismeréséért folytatott küzdelem. Célul tűzheti például a diszkrimináció és a ki- sebbségi csoport tagjai ellen irányuló verbális és fi zikai támadások elleni védelmet;

a többletjog-tételezés (kulturális, szociálpolitikai) elveinek megvalósítását; de akár szimbolikus munícióval is szolgálhat a nemzet(diaszpóra)politika formálói számára.

A tágan értelmezett kisebbségi jog ennek megfelelően jelentheti elsősorban a gaz- dasági-társadalmi esélyegyenlőség célul tűzését; a vallásszabadság biztosítását; véres etnikai konfl iktusok, pogromok potenciális áldozatainak védelmét; bevándorlók és leszármazottaik kulturális különbözőségéből fakadó feszültségek csökkentését; a faji alapú szegregáció vagy az apartheid elleni harcot; de rasszalapon tetten érhető tár- sadalmi-gazdasági különbségek reparatív, vagy egyfajta tranzitív igazságosság nevé- ben tett kiegyenlítő intézkedéseket, identitás alapú csoportok politikai képviseletét;

lehet a kulturális identitáspolitika, vagy a nemzetközi biztonságpolitika eszköze; az őslakosok jogainak biztosítéka, vagy egyes csoportok speciális történelmi érzékeny- ségének védelmét is szolgálhatja (pl. a holokauszt-tagadás tilalma esetében) – továb- bá a diaszpóra-politika eszköze is lehet.

A fentiek fényében érdemes megvizsgálni, hogy például az Alaptörvény megalko- tói mit is érthettek a nemzetiség fogalma alatt. Összhangban az alkotmány előkészí- tésekor megszólaló kisebbségi önkormányzatok és a kisebbségi ombudsman javasla- tával, a „nemzeti és etnikai” kisebbség terminológiát az Alaptörvény a „nemzetiség”

elnevezésre cseréli. Etnikai kisebbség alatt a – döntően az államközi kapcsolatokat

Szarka_12 aug 2013.indd 21 2013.08.12. 21:04:332013.08.12. 21:04:33

(22)

22

szem előtt tartó – nemzetközi jog azon népcsoportokat érti, amelyeknek nincs nem- zetállamuk.¹⁴ Ezzel szemben az etnikai hovatartozással összefüggésbe hozható jogvé- delem az érintett egyén döntésétől független, a külvilág besorolásán (biológiai jelleg- zetességeken vagy külső rasszjegyeken) alapuló hátrányos megkülönböztetés, verbá- lis erőszak (gyűlöletbeszéd) vagy fi zikai erőszak ellen is védelmet nyújt. Nem világos, hogy mi volt a gond a „nemzeti és etnikai kisebbség” elnevezéssel. Feltehetőleg az alkotmányozók nem vonták kétségbe sem a „nemzetiségek” számszerű kisebbségi létét, sem pedig valamilyen egyéb tekintetben jelentkező (éppen hogy a kisebbsé- gi jogokkal orvosolni kívánt) hátrányos helyzetének meglétét. Emellett a „nemzeti”

és „etnikai” kisebbségek között fontos különbségek vannak, és a „nemzetiség” nem tekinthető a kettőt magába foglaló nagyobb halmaznak, leginkább a nemzeti kisebb- ség szinonimája. Nem véletlenül használja ezt a különbségtételt a nemzetközi termi- nológia, és az Alaptörvény eredetileg benyújtott verziójában is még a „nemzetiségek és népcsoportok” szerepelt. (A numerus clausus néven hírhedtté vált 1920. évi XXV.

törvény is „népfajokról és nemzetiségekről” beszélt.) Az archaizáló, illetve tartalmi- lag nem defi niált fogalmat az új kisebbségi törvény sem határozta meg egyértelmű- en, hiszen – láthattuk – a kategóriába beletartoznak a korábbi terminológia szerint etnikai kisebbségnek tekintett roma és ruszin közösségek is.

A nemzetiség fogalmának vizsgálatát érdemes a többségi nemzet alaptörvényi ér- telmezésével kezdeni. A jogi defi nícióalkotás gigászi vállalkozás: az Európa Tanács Közgyűlése például az 1335 (2003) sz. határozatában megjegyezte, hogy a mai napig

„nincsen Európában általánosan elfogadott jogi defi níciója a »nemzet« fogalmának”.

Az Állandó Nemzetközi Bíróság a görög–bolgár közösségek ügyében adott tanács- adó véleményében¹⁵ pedig megállapította: a közösségek létezése tény- és nem jogkér- dés. Hasonló megfogalmazást találunk az Emberi Jogok Bizottságának a Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya 27. cikkéhez fűzött 1994. évi általános magyarázatában is. Az alaptörvény szövegét vizsgálva megállapíthatjuk, hogy, érde- kes módon, keveredik a kulturális és a politikai nemzetfelfogás, az előbbi túlsúlyával.

Nehéz betájolni ugyanakkor az alkotmányozó által használt nemzetfogalmat: hol az ország polgárairól (politikai nemzet), hol a nemzetről, hol pedig az attól külön- álló entitásként nevesített, „a nemzet polgárai”-ról beszél. Az Alaptörvény sajátos, normatív erővel felruházott preambulumának tekinthető „Nemzeti hitvallás” szerint: az Alaptörvény „szerződés a múlt, a jelen és a jövő magyarjai között. Élő keret, amely kifejezi a nemzet akaratát.” Ugyanitt az is olvasható, hogy: „Mi, Magyarország polgárai készen állunk arra, hogy országunk rendjét a nemzet együttműködésére alapítsuk”; valamint, hogy: „Tagadjuk a magyar nemzet és polgárai ellen a nemze- tiszocialista és kommunista diktatúrák uralma alatt elkövetett embertelen bűnök

14 Ld. Pl. Hurst Hannum, International Law. In: Encyclopedia of Nationalism. Academic Press, 2001. 405–419.

15 PICL Series B, No. 17. 17.

Szarka_12 aug 2013.indd 22 2013.08.12. 21:04:332013.08.12. 21:04:33

(23)

23

elévülését.” Az Alaptörvény „Alapvetés” című fejezetének D) cikke tovább árnyalja a többségi nemzet meghatározását, amikor rögzíti, hogy „Magyarország az egységes magyar nemzet összetartozását szem előtt tartva felelősséget visel¹⁶ a határain kívül élő magyarok sorsáért, elősegíti közösségeik fennmaradását és fejlődését, támogatja magyarságuk megőrzésére irányuló törekvéseiket, egyéni és közösségi jogaik érvé- nyesítését, közösségi önkormányzataik létrehozását, a szülőföldön való boldogulá- sukat, valamint előmozdítja együttműködésüket egymással és Magyarországgal”.

Némi zavart eredményezhet ugyanakkor az, hogy ha a Szent Korona „megtestesíti a nemzet egységét”, akkor ehhez képest hogyan értelmezhető az, hogy „Magyaror- szág államfője a köztársasági elnök, aki kifejezi a nemzet egységét” – az Alaptörvény 9. cikk (1) bekezdése szerint. Míg az Alaptörvény első sora szerint az alkotmány elfogadói: „MI, A MAGYAR NEMZET TAGJAI”; az alkotmány preambulumának tekinthető „Nemzeti hitvallás” egyfelől kimondja, hogy az Alaptörvény megőrzi „az elmúlt évszázad viharaiban részekre szakadt nemzetünk szellemi és lelki egységét”, majd elvi éllel rögzíti, hogy: „A velünk élő nemzetiségek a magyar politikai közös- ség részei és államalkotó tényezők.” Ezt megismétli a „Szabadság és felelősség” című fejezet XXIX. cikke is.¹⁷

Ez a régi Alkotmány szövegének ismétlése ugyan,¹⁸ ám ez a paragrafus a koráb- biakban több magyarázó célú alkotmánybírósági határozat ellenére sem nyert értel- met. Ha a kisebbségek nemzetalkotó, a politikai nemzetet alkotó tényezők lennének, annak lenne értelme, de az államot alkotó kisebbségek, nemzetiségek szemantikája meglehetősen zavaros, hiszen a régi Alkotmány a következő eligazítást adja csupán,

16 Ez a kifejezés – „felelősséget vállal” – a régi Alkotmány „felelősséget érez” kitételével szemben határozottabb felelősséget állapít meg az állam számára. A régi szöveg 6. § (3) szerint: „A Ma- gyar Köztársaság felelősséget érez a határain kívül élő magyarok sorsáért, és előmozdítja a Ma- gyarországgal való kapcsolatuk ápolását.”

17 A „Szabadság és felelősség” fejezet XXIX. cikke szerint „(1) A Magyarországon élő nemzetisé- gek államalkotó tényezők. Minden, valamely nemzetiséghez tartozó magyar állampolgárnak joga van önazonossága szabad vállalásához és megőrzéséhez. A Magyarországon élő nemzetisé- geknek joguk van az anyanyelvhasználathoz, a saját nyelven való egyéni és közösségi névhasz- nálathoz, saját kultúrájuk ápolásához és az anyanyelvű oktatáshoz. (2) A Magyarországon élő nemzetiségek helyi és országos önkormányzatokat hozhatnak létre. (3) A Magyarországon élő nemzetiségek jogaira vonatkozó részletes szabályokat, valamint a helyi és országos önkormány- zataik megválasztásának szabályait sarkalatos törvény határozza meg.”

18 „68. § (1) A Magyar Köztársaságban élő nemzeti és etnikai kisebbségek részesei a nép hatalmá- nak: államalkotó tényezők. (2) A Magyar Köztársaság védelemben részesíti a nemzeti és etnikai kisebbségeket. Biztosítja kollektív részvételüket a közéletben, saját kultúrájuk ápolását, anya- nyelvük használatát, az anyanyelvű oktatást, a saját nyelven való névhasználat jogát. (3) A Ma- gyar Köztársaság törvényei az ország területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek képviseletét biztosítják. (4) A nemzeti és etnikai kisebbségek helyi és országos önkormányzatokat hozhatnak létre. (5) A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.”

Szarka_12 aug 2013.indd 23 2013.08.12. 21:04:332013.08.12. 21:04:33

(24)

24

egyfelől a 2. § értelmében: „A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé”;

másrészt: „a Magyar Köztársaságban élő nemzeti és etnikai kisebbségek részesei a nép hatalmának: államalkotó tényezők” – így a 68. §. Várfalvi Attila így írt erről:

„Hogy a hatalomból való részesedés mit jelent, illetve, hogy a nemzetiségeken kívül még kik az államalkotó tényezők, arra semmiféle utalás nincs. Bár a nép hatalom- birtokosként történt megfogalmazása sem szerencsés, az államalkotói szerepnek a nemzeti kisebbségekre való szűkítése egészen nyilvánvalóan arról vall, hogy az utóbbi tétel logikailag »idegen test« a szövegben, és egy át- és végiggondolatlan (bár kétségtelenül jószándékú) etnofi l ötlet.”¹⁹ Gombár Csaba szerint „abban az esetben, ha az etnikai elv államkonstituálóvá válik, ha etnikai közösségek jogaként államal- kotó igények fogalmazódnak meg, akkor súlyos csapdahelyzet alakul ki, s várható, hogy az etnikai konfl iktusok állóháborúvá lesznek. [...] Minden olyan esetben, amikor az etnikumokat államalkotó tényezőnek minősítik, vagy kívánják minősíteni, amikor az állameszme szintjén »társnemzetek« állampolitikai jogalanyiságáról vizi- onálnak, akkor a »polgárok vagy etnikumok állama« címen ismert vita jogelméleti zsákutcába téved.”²⁰

Az 1994–98-as ciklusban, az új alkotmány szabályozási elveinek vitája során tör- tént egy kísérlet az „államalkotó tényező” kiváltására, amikor Jakab Róbertné képvi- selő az alábbi passzusra javasolta lecserélni a problematikus bekezdést: „A nemzeti és etnikai kisebbségek a társadalom kulturális, közéleti gazdagságát növelő ténye- zők. Nyelvük, hagyományaik fennmaradása és a magyarországi kulturális örökségbe való mind teljesebb illeszkedése közérdek.”²¹ A fogalom más megközelítésű megha- tározása a kisebbségi törvény jogi kötőerővel nem rendelkező indokolásában talál- ható: „Eszerint a nemzeti és etnikai kisebbségek a magyar nemzettel együtt, egyen- lő jogokkal vesznek részt az állami, társadalmi, gazdasági feladatok megoldásában, részesei azoknak az előnyöknek, amelyek ezzel járnak, és viselik azokat a terheket, amelyek a Magyar Köztársaságot terhelik. Az »államalkotó tényező« kategória ebben az értelmezésben úgy tekinthető, mint a kisebbségek jogegyenlőségének meg- fogalmazása.”²²

A kisebbségi ombudsman megkísérelt értelmezést kapni az Alkotmánybíróság- tól ezen – az Alaptörvénybe is átvett – megfogalmazásra vonatkozóan: sikertelenül.

19 Várfalvi Attila: Nemzetiségek és parlament. Szakdolgozat. Országgyűlési Könyvtár, Budapest, 1998. 2.2.2. alfejezet.

20 Gombár Csaba: Társadalomszemléletünk etnicizálódása. Politikatudományi Szemle 1994. 4. sz.

108.

21 Ld. Jakab Róbertné H/2252/174. számú módosító javaslatát. Országgyűlés Irományai 1994–

1998.

22 Beszámoló „A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának tevékenységéről”, 1999. január 1.–1999. december 31. 2000. V. A kisebbségek országgyűlési képviselete, 2.1. Az

„államalkotó tényező” mint alkotmányos fogalom tartalma. http://www.kisebbsegiombuds- man.hu/hir-351-nemzeti-es-etnikai-kisebbsegi-jogok.html (2013-02-11)

Szarka_12 aug 2013.indd 24 2013.08.12. 21:04:332013.08.12. 21:04:33

(25)

25

Ahogy azt az ombudsman 1999-es beszámolójában olvashatjuk: „Az Alkotmány ér- telmezni kért rendelkezése rögzíti, hogy a magyarországi nemzeti és etnikai kisebb- ségek részesei a nép hatalmának, államalkotó tényezők. Az Alkotmány a kisebbsé- gek sajátos jogi helyzetének kinyilvánításán túlmenően nem fogalmazza meg, hogy ebből a rendelkezésből milyen konkrét jogok vezethetők le, és egyéb jogszabályok sem határozzák meg az »államalkotó tényező« mint jogi fogalom tartalmát.” Beadvá- nyában a biztos is ismerteti az Alkotmánybíróság korábbi gyakorlatát; ugyanis a tes- tület a 35/1992. (VI. 10.) és a 24/1994. (V. 6.) AB határozataiban már foglalkozott a kisebbségek „államalkotó tényező” mivoltának kérdésével, azonban erre irányuló, illetve jogosulttól származó indítvány hiányában, annak mindenkire kötelező (erga omnes) értelmezését nem fejtette ki. A biztos szerint alkotmányosan aggályos, hogy a jogalkotó nem határozta meg a kisebbségek „államalkotó tényező” státusának pontos tartalmát, ezáltal ugyanis „nem vonható meg kellő bizonyossággal a Nektv.-ben biztosítani kívánt kulturális autonómia terjedelme sem. A törvényben ugyan talál- hatóak olyan rendelkezések, amelyekből e fogalom tartalma részben kikövetkeztet- hető, ez a jogszabály sem ad azonban iránymutatást arra, hogy mit kell érteni azon, hogy a kisebbségek »államalkotó tényezők«”.²³ Véleménye szerint „ahhoz, hogy iga- zán koherenssé lehessen tenni az Alkotmány 68. §-ának rendelkezéseit, normaszö- vegben nem szükségszerűen megjelenítetten meg kell határozni »akár pozitív, akár negatív tartalommal« az »államalkotó tényező« kategória pontos jogi tartalmát, illetve legalább annak körvonalait, konkrétan azt, hogy milyen jogalkotási feladatokat igényel a kisebbségek e speciális státusának biztosítása”.²⁴ Arra hivatkozással, hogy az nem tartalmaz konkrét alkotmányjogi problémát, az Alkotmánybíróság 2000. szept- ember 5-én kelt végzésében²⁵ az indítványt visszautasította.

Mindezzel együtt úgy tűnik tehát, hogy az alkotmányozó magyar nemzet tagjai megosztják az államhatalmat a nemzetiségekkel. Utóbbiak egyébként az alkotmá- nyozásnak nem alanyai – noha a parlamenti, ezen belül pedig még a kormánypárti képviselők között is akadhatnak, illetve akadnak nem magyar nemzetiségű magyar állampolgárok.

Fontos ismételten megemlíteni, hogy sajnos az új, sarkalatos kisebbségi törvény sem adott eligazítást a kisebbséghez tartozás feltételeit illetően. Annak ellenére, hogy az Alaptörvény „Szabadság és felelősség” című fejezetének XXIX. cikke²⁶ szerint: „Minden, valamely nemzetiséghez tartozó magyar állampolgárnak joga van 23 Uo.

24 Uo.

25 1041/G/1999 AB végzés, ABH 2000, 1085, 1087.

26 „(1) […] Minden, valamely nemzetiséghez tartozó magyar állampolgárnak joga van önazo- nossága szabad vállalásához és megőrzéséhez. A Magyarországon élő nemzetiségeknek joguk van az anyanyelvhasználathoz, a saját nyelven való egyéni és közösségi névhasználathoz, saját kultúrájuk ápolásához és az anyanyelvű oktatáshoz. (2) A Magyarországon élő nemzetiségek helyi és országos önkormányzatokat hozhatnak létre. (3) A Magyarországon élő nemzetiségek

Szarka_12 aug 2013.indd 25 2013.08.12. 21:04:332013.08.12. 21:04:33

(26)

26

önazonossága szabad vállalásához és megőrzéséhez.” A kisebbségi identitás vállalá- sa, és nem az identitás választásának deklarálása alkotmányosan megalapozhat egy olyan szabályozást, ami a szubjektív – például a regisztráció során megjelenő – ele- mek mellett objektív kritériumokhoz kötheti a kisebbségi többletjogok gyakorlását.

Ez azonban, sajnos, kimaradt az új kisebbségi törvényből. A nemzetiségek jogairól szóló törvény meghökkentő kodifi kációs megoldásai, amelyek a kisebbségi jogok tekintetében különbséget tesznek állampolgárok és külföldiek között – bizonyos jogok tekintetében jogalanynak elismerve a nem állampolgárokat is – tulajdonképpen csak leképezik az Alaptörvény belső diszharmóniáját. Érdekes ellentmondás feszül ugyanis az Alaptörvény azon két rendelkezése között, amely egyfelől a „velünk”, illetve „Magyarországon élő” nemzetiségeket nevesíti államalkotó tényezőként – azaz számukra biztosított az anyanyelvhasználathoz, a saját nyelven való egyéni és közös- ségi névhasználathoz, a saját kultúra ápolásához, az anyanyelvű oktatáshoz, valamint a helyi és országos önkormányzatok létrehozatalához való jog –, ugyanakkor csak a nemzetiséghez tartozó magyar állampolgárok számára biztosítja az önazonosság szabad vállalásának és megőrzésének joga.

Visszakanyarodva az eredeti, elméleti kérdéshez, a faji-etnikai-nemzeti triásznál tehát lényegesen több kisebbségi csoport létezik, és ami még ennél is fontosabb, hiszen igazából ez lesz az érdekes, ezek a csoportok különféle igényekkel lépnek fel.

A különböző kisebbségi csoportok meghatározására tehát inkább egy olyan, komp- lex szempontrendszert érdemes felállítani, amely egyidejűleg veszi fi gyelembe a kü- lönböző csoportok eredetét, a csoportformáció alapját és a csoportnak a többség irányában megfogalmazott igényeit, aspirációit. Már csak azért is lényeges ez az ár- nyalt megközelítés, mert ezen ismérvek függvényében a többségi társadalom morá- lis és politikai hozzáállása is merőben eltérő lesz. Építve Will Kymlicka²⁷ felosztására például így nézhet ki a kisebbségi mátrix:

a) az őslakos-életmód védelmét, megőrzését igénylő leigázott csoportok;

b) őshonos nemzeti kisebbségek – akik nem saját döntésük folytán kerültek ki- sebbségi helyzetbe, és akik a területi vagy kulturális autonómiától kezdve a politikai reprezentáción keresztül különböző igényekkel léphetnek fel;

c) kulturális igényeket megfogalmazó modern bevándorlók, akik akár önszántuk- ból, akár politikai vagy gazdasági kényszer hatására döntöttek az elvándorlás mellett (és még az utóbbi esetben is kevesebb empátiára számíthatnak a többségi társada- lomtól).

jogaira vonatkozó részletes szabályokat, valamint a helyi és országos önkormányzataik megvá- lasztásának szabályait sarkalatos törvény határozza meg.”

27 Kymlicka, Will: Western Political Th eory and Ethnic Relations in Eastern Europe. In: Will Ky- mlicka – Magda Opalski (eds.): Can Liberal Pluralism be Exported? Oxford University Press, 2001. 13–107.

Szarka_12 aug 2013.indd 26 2013.08.12. 21:04:332013.08.12. 21:04:33

(27)

27

Az első két csoport Kymlicka szerint a szabályt erősítő kivétel az etnokulturáli- san semleges, az egyetemes emberi jogi platformot megjelenítő nemzetközi jogban, ám az egyes államok, nemzetállamok tág mérlegelési joggal rendelkeznek további, a nemzetközi jogi minimumszintet meghaladó többletjog tételezés terén. A nyugati társadalmakban²⁸ az általuk megfogalmazott etnokulturális csoportigények alapján a fentiek mellett tehát további alcsoportok is megkülönböztethetőek. A bevándor- lók kapcsán például fontos különbséget jelent majd, hogy állampolgár, avagy annak megszerzésére esélytelen, Kymlicka szóhasználatában metoikosz, „együttlakó”, aki sok tekintetben jogfosztott. Ilyenek az illegális, irreguláris, átmenti migráns, ven- dégmunkás (mint például sok Németországban élő török, vagy az USA-ban élő his- pán, Olaszországban élő észak-afrikai), akiknek jogi státusa, a politikai közösségben való (pl. a választójog útján kifejezett) részvétele megoldatlan, tartózkodása akár ge- nerációkon keresztül is illegális. A nemzeti kisebbségekkel szemben számukra nem az asszimiláció vagy integráció jelenti a veszélyt, hanem hogy egyáltalán nincs is rá lehetőség (és igényeik ennek megfelelően az integrációra irányulnak majd).

Léteznek emellett (d) önkéntes izolációba vonuló, a társadalmi marginalizációt el- fogadó, sőt kifejezetten igénylő (például az ámisokhoz hasonló) elzárkózó, nemzeti- etnikai alapon is elkülönülő vallási közösségek, amelyek éppen hogy e tulajdonkép- peni részleges állampolgárságot és a törvények (pl. monogámia, katonai szolgálat, kötelező oktatás) alóli mentesség igényét fogalmazzák meg a többségi társadalom- mal szemben – többnyire a vallási tolerancia jegyében. (Az ő igényeikkel szemben, főleg ha „őshonos” közösségek, nagyobb empátiát is tanúsít a többségi társadalom, mint az újonnan érkező bevándorlók akár hasonló tartalmú igényeivel szemben. Jól látható az antidiszkriminációs és a többletjog-igénylő retorika elválasztásának nehé- zsége, ha szembeállítjuk például az USA-ban az ámisok esetében a vallásgyakorlás jogaként értelmezett – és elfogadott – mentességét²⁹ a tankötelezettség általános sza- bályával, vagy az Európában élő egyes migráns csoportok körében továbbélő gya- korlatot, a női nemiszerv-csonkítást, illetve az egész test mellett az arcot is elfedő női ruházat viselését. Az utóbb említett, „hagyományokon alapuló káros szokások”

elleni fellépés a jogalkotó és a jogalkalmazó szerint nem vallási alapú diszkriminá- ció, hanem az alapvető emberi jogokkal összeegyeztethetetlen, tolerálhatatlan cso- portigények elutasítása. További (e) külön csoportot alkotnak a többség percepciója alapján meghatározott faji kisebbségek, akik történelmi vagy újratermelődő struktu- rális diszkrimináció, kirekesztés vagy egyéb veszélyeztetettség potenciális áldozatai.

A fenti írás célja az volt, hogy bizonyítsam: a különböző faji, etnikai, nemzeti ki- sebbségi kategóriák elhatárolása azért nehéz, mert a különböző kisebbségvédelmi intézmények mögött eltérő, az adott politikai közösségek sajátosságait megjelenítő

28 Uo.

29 Ld. pl. az amerikai legfelsőbb bíróság közismert Wisconsin v. Yoder, 406 U.S. 205 (1972) dön- tését.

Szarka_12 aug 2013.indd 27 2013.08.12. 21:04:332013.08.12. 21:04:33

(28)

28

célok, illetve a védelemben részesíteni kívánt csoportok nagyban különböző aspi- rációi és igényei állnak – annak ellenére, hogy az emberi jogok nemzetközi védel- mének intézményei és az egymással versengő alapjogok alkotmányjogi retorikája a fenti kategóriákkal nem kellőképpen refl ektáltan operál.

Szarka_12 aug 2013.indd 28 2013.08.12. 21:04:332013.08.12. 21:04:33

(29)

29

MAJTÉNYI BALÁZS

¹

Az alaptörvény premodern nemzete

Magyarországon a politikai közgondolkodásban a határváltozások következtében a 20. századra a kulturális és nem a politikai nemzet tradíciója vált uralkodóvá. An- nak ellenére, hogy bár Trianon óta a magyar közpolitikában a kulturális nemzetfel- fogás domináns, ezt a folyamatot a Harmadik Köztársaság közjogi dokumentumai nem követték. Utóbbiakban a 2010-es közjogi változásokig a politikai nemzet fogalma volt meghatározó. A fogalom elsődleges alkalmazását a következővel lehetett magyarázni: ha a nemzet két értelmezéséhez hozzátársítjuk a demokratikus alkot- mányok által deklarált elvet, mely szerint a politikai közösség minden tagja – etnikai identitásától függetlenül – egyenlő, akkor nyilvánvalóvá válik számunkra, hogy ez szükségessé teszi a nemzet fogalmának a politikai közösség minden tagjára történő kiterjesztését. Tegyük hozzá, az ettől való eltérés nem lett volna lehetséges a ’89-es alkotmányos keretek szétfeszítése nélkül.

E dichotómia hatására, jónéhány évvel az Alaptörvény hatályba lépése előtt, Szar- ka László érdekes gondolatkísérletet tett a kulturális és politikai nemzet fogalmának magyarországi közpolitikai és jogi használatának az összeegyeztetésére.² Szerinte a magyar kulturális nemzet elképzelhető úgy, hogy azt a magyarországiak (akkor a politikai nemzet) és a határon túli magyarok alkotják. A nemzetpolitika pedig az, ami az így felfogott kulturális nemzet érdekeit képviseli. A magyar politikai nemzet részét alkotó magyarországi kisebbségek – Szarka érvelése alapján – azért tartozhat- nak a kulturális nemzethez, mivel közösségeik többes (részben magyar) identitástu- datúak. S egy ilyen nemzetfelfogásról azt gondolta, hogy az elvezethet egy befogadó,

1 MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézete (Budapest).

2 Szarka László: Korszerű magyar nemzetfogalom. http://www.mtaki.hu/docs/kulkapcsola- ti_strategia/kulkapcsolati_strategia_nemzetfogalom.pdf (2013-02-11), illetve Szarka László:

A kisebbségek helye a magyar nemzetfogalomban a 21. század elején. In: Szarka László – Vizi Balázs – Majtényi Balázs – Kántor Zoltán (szerk.): Nemzetfogalmak és etnopolitikai modellek Kelet-Közép-Európában. Gondolat, Budapest, 2007.

Szarka_12 aug 2013.indd 29 2013.08.12. 21:04:332013.08.12. 21:04:33

(30)

30

korszerű nemzettudat kialakításához, amelyen a magyarországi nemzetiségek sem maradnának kívül. Szarka László akkor így fogalmazott: „A nemzetfogalom másik dimenzióját a magyar nyelv és kultúra közössége jelenti, amelybe a magyarországi kisebbségek a maguk kettős-többes kötődése révén – saját szabad döntésük alapján – éppúgy beletartozhatnak, mint a szomszéd országokban diaszpóra helyzetben élő magyarok.”³ Ez a felfogás abból indult ki, hogy a törvény által elismert tizenhárom magyarországi kisebbségi közösségnek a tagjai „egyszerre vallják magukat német- nek és magyarnak, cigánynak és magyarnak stb.”⁴

Az Alaptörvény által hozott nemzetpolitikai változások azonban nemcsak a ko- rábbi alkotmány nemzetfogalmától, hanem ettől a Szarka László által befogadóként leírt, a politikai nemzetet a kulturális nemzetbe foglaló koncepciótól is alapvetően eltérnek. Az Alaptörvénynek a nemzet tagjait nem egyenlő módon kezelő zavaros nemzetfelfogása a politikai nemzeten belül képzeli el a kulturális nemzetet. Az új közjogi rendszer karakteresen anti-egalitariánus szemléletű, az, a szólamokat leszá- mítva, sem a magyarországi nemzetiségeket, sem a határon túl élő magyar nemze- tiségűeket nem kezeli a politikai nemzet egyenlő tagjaiként. Kovács Kriszta megál- lapítása szerint az Alaptörvény preambuluma, amely az alapvető értékek (például a család, a nemzet, a hűség, a hit és a szeretet) felsorolásakor az egyenlőséget nem nevesíti, világossá teszi ezt az új szemléletet.⁵ Sőt, az alaptörvény több rendelkezésé- nek határozottan egyenlőségellenes karaktere van, így az nemzeti szempontból sem plurális társadalmat vizionál, ezáltal az az állampolgárok egyenlőségével összefonó- dó politikai nemzet eszményétől igencsak messze került.

Az Alaptörvény nemzetfogalma

A kulturális nemzet fogalmának korlátlan közjogi térnyerését már a 2010-es Nem- zeti Összetartozás Napjáról szóló törvény elfogadása előrevetítette. A jogszabály a nemzet fogalmát az alkotmány szellemiségével ellentétesen nem politikai, hanem kulturális értelemben használja.⁶ E változást mutatta az is, hogy a 2010-es válasz- tásokat követően az új parlament egyik első döntése az állampolgársági törvény módosításával a kedvezményes honosítás bevezetése volt.⁷ Az Országgyűlés ezt kö-

3 Szarka (2007) i. m. 140.

4 Uo. 136.

5 Kriszta Kovács: Equality: Th e Missing Link. In: Gábor Attila Tóth (ed.): Constitution for a Disuni- ted Nation. On Hungary’s 2011 Fundamental Law. Central European University Press, 2012. 186.

6 2010. évi XLV. törvény a Nemzeti Összetartozás melletti tanúságtételről, a törvényt az Ország- gyűlés a 2010. május 31-i ülésnapján fogadta el.

7 Majtényi Balázs: Etnikai származás és állampolgárság Jogi iránytű 2011. 1. sz. http://www.mta- jti.hu/majtenyi_balazs_3.pdf (2013-02-11)

Szarka_12 aug 2013.indd 30 2013.08.12. 21:04:332013.08.12. 21:04:33