Cirill és Metód mint nemzeti szentek a szlovák nacionalizmus
politikai propagandájában
A 18–19. század fordulóján megjelenő szlovák nemzeti mozgalom tagjai kezdettől fogva ugyanazt azt eszköztárt használták fel a nemzeti közösségen belül a közélet-ben való részvételt illető, fokozatosan megformálódó igények legitimálásra, mint más nemzeti mozgalmak képviselői.2 Ebből következően a múlt megkonstruálása, amelyet a nemzeti emlékezet megteremtésének részeként értelmezhetünk, az egyik alapvető elemévé vált a születőben levő nemzet identitásképzésének.3 Ugyanakkor a szlovákok esetében nem volt egyszerű feladat a nemzeti hősök panteonját általá-nosan elfogadott hősökkel megtölteni, mivel a lutheránus és a katolikus kulturális elit szögesen ellentétes értékek alapján ítélte meg az egyes személyiségek szerepét.
Ez az ambivalens viszony a szentekhez való viszonyban is megmutatkozott, akik egyébként hagyományosan a legeklatánsabb módon testesítik meg az adott földrajzi területet és etnikumot. A szlovákok esetében két szent, Konstantin/Cirill és Metód viszonylag kései, immár tudományos diskurzuson alapuló recepciójáról van szó.
1 Szlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Intézet (Pozsony). Eredeti szöveg: Эва Ковальская: Традиция национальных святых Кирилла и Мефодия: возникновение и использование в политической пропаганде словацкого национализма. Славяноведение 2013. № 2. 68–78. Oroszból fordította Fedinec Csilla.
2 Eva Kowalská: Kyrill und Method. Ihre Tradition in Politik und Geisteswelt der Slowaken. In:
Stefan Samerski (Hrsg.): Die Renaissance der Nationalpatronen. Erinnerungskulturen in Ostmit-teleuropa im 20./21. Jahrhundert. Köln – Weimar – Wien, 2007. 116–127.
3 Joachim Bahlcke – Arno Strohmeyer (Hrsg.): Die Konstruktion der Vergangenheit: Geschichts-denken, Traditionsbildung und Selbstdarstellung im frühneuzeitlichen Ostmitteleuropa. Duncker
& Humblot, Berlin, 2002; Gabriela Kilianová – Eva Kowalská – Eva Krekovičová (eds.): My a tí druhí v modernej spoločnosti. Konštrukcie a transformácie kolektívnych identít. VEDA, Bratis-lava, 2009. 26–37.
Szarka_12 aug 2013.indd 197
Szarka_12 aug 2013.indd 197 2013.08.12. 21:04:402013.08.12. 21:04:40
198
Noha kezdetben egyáltalán nem mutatkozott egyértelműnek a szlovákokhoz való viszonyuk, fokozatosan nemzeti jelképekké alakultak át, és ma is meghatározó sze-repet játszanak a nemzetről alkotott képzetek szimbolikus terében.
A hagyomány kialakulása
Ez a folyamat viszonylag gyorsan lezajlott, s mindkét szent a szlovák lieus de mèmoire meghatározó részévé vált. Annak ellenére van ez így, hogy bár a szlovákok a két szent tevékenysége egyenes ági „örököseinek” tartják magukat, ám ez igazából egy művi állítás. A bizánci térítők meghívása a 9. század első felében a történészek által Nagy-Moráviának nevezett területre valójában nem a vallással, hanem sokkal inkább a politikával összefüggő döntés volt. A morva fejedelmek (akik a mai Szlo-vákia nagyobb részét uralták) arra törekedtek, hogy megszabaduljanak a frank kirá-lyoktól és a frank egyház befolyásától, és a két térítő missziójának tulajdonképpen ezt a célt kellett legitimálnia.4 Ugyanakkor Szent Cirill és Szent Metód tevékenysége ezen a vidéken ahhoz túl rövid időkeretet ölelt fel, hogysem szilárd hagyományt ala-pozott volna meg és erjedést indított volna el a latin kulturális és civilizációs térrel addig fennálló kapcsolatban.5 Az apologetikus beállítottságú egyházi historiográfi a ennek pont az ellenkezőjét állítja, miközben jellemző módon az állítás alátámasz-tására nem hivatkoznak szaktudományos munkákra.6 Ezeket az állításokat cáfolják a legújabb régészeti leletek is, amelyek határozott keresztény jelenlétről tanúskod-nak 863-at megelőzően is.7 A 10. század elején a magyar állam létrejöttével az elit hatalmi helyzetében végbemenő gyökeres változás paradigmaváltást eredményezett:
a két szent emlékezete és kultusza már nem töltött be legitimáló szerepet. Immár az új uralkodói dinasztiával és az új államalakulattal kapcsolatban álló új védőszentek töltötték be a szimbolikus területvédő szerepet. Kétségtelenül ebben az is szerepet játszott, hogy az új hatalmi elit számára, bár megtehette volna, hogy együttműködik az előző hatalommal, a letűnő állammal összefüggő hagyományok és jelképek nem voltak megfelelőek. Bár a magyar uralkodó elit kiegyensúlyozott viszonyokra töre-kedett, nem igényelte hatalma Bizánc általi legitimálását, és ezzel összefüggésben Ci-rill és Metód missziója feledésre volt ítélve. Ezzel összefüggésben a magyar királyság
4 Heinz Miklas: Zur Orientierung der Mission von Methodios und Kyrillos. In: Evangelos Kon-stantinou (Hrsg.): Methodios und Kyrillos in ihrere Europäischen Dimension. Frankfurt/Main – Berlin, 2005. 53–71.
5 Alexander Avenarius: Th e Basic Problems of Slovak History and Historiography. In: Elena Man-nová (ed.): A Concise History of Slovakia. Historicky ustav SAV, Bratislava, 2000. 307–314.
6 Ján Chryzostom Korec: Cirkev v dejinách Slovenska. Lúč, Bratislava, 1994.
7 Karol Pieta – Alexander Ruttkay – Matej Ruttkay (eds.): Bojná. Hospodárske a politické centrum Nitrianskeho kniežatstva. Archeologický ústav SAV, Nitra, 2007.
Szarka_12 aug 2013.indd 198
Szarka_12 aug 2013.indd 198 2013.08.12. 21:04:402013.08.12. 21:04:40
199
területén működő bizánci rítusú kolostoroknak nem lehet ugyanazt a jelentőséget és funkciót tulajdonítani, mint amit például bolgár és szerb közegben betöltöttek: Ma-gyarország területén keleti szertartású kolostorok működése csak a szláv lakosságú déli területeken bizonyított, illetve alapításuk kizárólag a magyar uralkodók politikai ambícióival volt összefüggésben.8 Cirill és Metód tisztelete ebben az időben nem volt élő hagyomány annak a nyitrai püspökségnek a területén sem, amelyik nagy való-színűséggel Nagy-Morávia egyházszervezetének alapjain keletkezett. A kultusz csak a mai Szlovákia területén kívül maradt meg, a helyi közegben megőrzött liturgikus szövegekben előforduló szórványos említések (mint például a Pozsonyban őrzött kódex) nem bizonyítják a kultusz továbbélését, és még kevésbé a lakosság szélesebb körére gyakorolt befolyását.
A felsorolt tények ily módon semmiképp nem adnak választ arra a kérdésre, hogy a két szent vajon miért vált a történelmi tudat talán legjelentősebb oszlopává azok számára, akik a 18–19. század fordulóján a szlovák nemzeti eszmét megalapozták.
Ennél is nehezebb válaszolni arra a kérdésre, hogy a két szent kultusza vajon miért olyan alapvető még ma is, hogy bekerült a szlovák alkotmány preambulumába is.9 Ennek során a múlt megkonstruálása ellentmondásos és bonyolult úton haladt.10 Noha a szentek kultusza elsősorban katolikus hagyomány, Cirill és Metód bekapcso-lása a történelmi emlékezet alakításának folyamatába mégis mindenekelőtt a nem katolikus (lutheránus) kulturális közeg érdeme. Ennek a paradoxonnak a magyará-zatát azok a körülmények adják, ahogy a kultusz feléled és funkcionál, illetve disz-funkcionál a középkorban és kora újkorban: noha mindkét szent kanonizálva lett már a középkor folyamán és emlékezetük a liturgikus szövegekbe is beépült, kul-tuszuk nem kapcsolódott közvetlenül a „szlovák” területekhez és nem szólt a hívek széles rétegeihez. Néhány csehországi kolostorban voltak elfogadottak; szórványo-san említik őket az egyes kódexekben és missilis levelekben (például az 1400 utánra datált pozsonyiban). Ez is azt bizonyítja, hogy egy szűk egyházi elitréteg számára voltak ismertek.
Magyarország (azon belül a szlovákok, mint önálló etnikum) egyházi életében alapvető vonás, hogy a kultusz nem jelent meg a helyi nyelveken keletkezett, azaz a szélesebb közönségnek szánt szövegekben, így nem volt benne például az éne-keskönyvekben és az imádságoskönyvekben. Egész a 18. századig az egyház védő-szentjei között van a helyük, nincs ismeretünk arról, hogy oltárt szenteltek volna 8 Ján Steinhübel: Veľkomoravská tradícia v česko-slovenskom kontexte. Kultúrny život 1991.
Т. 25. № 31. 7.
9 „Mi, a szlovák nemzet, emlékezve elődeink politikai és kulturális örökségére és a nemzeti lé-tért és saját államiságunkért folytatott harcok több évszázados tapasztalataira, Cirill és Metód szellemi öröksége és Nagy-Morávia történelmi hagyatéka értelmében…” http://www.vlada.gov.
sk/8576/ustava-slovenskej-republiky.php?menu=1280 (2011-06-05)
10 Norbert Kersken: Entwicklungslinien der Geschichtsschreibung Ostmitteleuropas in der Frü-hen Neuzeit. In: Die Konstruktion der Vergangenheit… (2002) i. m. 18–53.
Szarka_12 aug 2013.indd 199
Szarka_12 aug 2013.indd 199 2013.08.12. 21:04:412013.08.12. 21:04:41