FRANCIA, A N G O L , AMERIKAI, NÉM ET R E G É N Y E K A V IL Á G
H Á B O R Ú UTÁN
' --- :
j
43693. — Révai Irodalmi Intézet Nyomdája. Műszaki
rv co
jeles Szim bolikus Idegen, gyakori vendégünk a X V I I I . század óta, am ikor még Bennszülött volt a neve és gyak
ran Otahaiti szigetéről érkezett. D e lehet M arslakó is, a m in t a természettudományos m últ században volt szoká
sos. A kárhogy is nevezzük, szám unkra most is csak egy fontos tulajdonsága van: hogy kívülről és meglepetve szemléli civilizációnkat és elfogidatlan véleményt mond róla, a „józan ész szavát“ .
A Szim bolikus Idegen az elmúlt két évszázadban általában két dolgon csodálkozott: a technika fejlődésén és az emberek gonosz, harcias ostobaságán. A z előbbi m itik u s borzongással töltötte él, az utóbbi felháborította nemes szivét, m ély a természet emlőjén nevelkedve hum á
n u s és pacifista volt.
De tartani lehet attól, hogy az Írók, a kik látogatását és véleményeit megörökítették, félreértették a Bennszülöttet és a M arslakót, kinek n yilvá n kifejezési nehézségekkel kellett megküzdenie, m ikor gondolatait franciául vagy más kultúrnyélven tolmácsolta. N e m valószínű, hogy az Idegen olyannyira csodálkozott a technika vívm ányain.
H iszen ezek olyan dolgok, mélyek vágyképek form ájában a legprimitívebb tudatokban is benne élnek. A k i valaha madarat látott, el tudja képzelni a repülőgépet és a k i valaha félt a sötétben, megálmodta a villamos zseblámpát.
Szerb: Hétköznapok. 1
2
A z Idegen nem azon csodálkozott, hogy ezek a dolgok vannak, csak azon, hogy igazán vannak. A m i pedig az Idegen pacifizm usát illeti, arról jobb nem is beszélni.
A legelmaradottabb bennszülöttek is megeszik egymást olykor, de a földnek, a világegyetemnek vagy az időnek bármely távoli pontjáról érkezett is az idegen, az emberek gyilkos szenvedélyeiben fel kell hogy ismerje a természet és a világegyetem egymást emésztő szörnyű erőinek kicsi paródiáját.
M in csodálkozik tehát az Idegen? Értesüléseink szerint a regényolvasáson.
V alaki leül vagy lefekszik egy lehetőleg zavartalan helyre és papírra vetett jelek segítségével tudomásul vesz bizonyos sablon szerint lébonyolódó történeteket, m elyek
ről tudja, hogy élejüktől végig hazugságok. Közben esetleg hagyja, hogy kifusson a tej vagy elm úljék a randevú ideje. S ő t még olyanok is akadnak állítólag, a kik pénzt adnák az ilyesmiért. E z nem történik meg Otahaiti szigetén, sőt még a M arsban sem. A z Idegen megalapo
zott csodálkozással néz maga elé.
A lé lek tan i kíváncsiság, m o n d já k a m űvelteb b em berek. A regény m egvilágosítja lelkünk tito k za to s esem ényeit. M odern önism eretü n k legfontosabb esz
köze. A jó regény olyan, m in t azok a képek, am elyek m indig az em berre néznek, ak á rh o v á is á l l : a hősben m indenki m a g á ra ism er.
E z igaz. D e csak egyes regényekre és egyes olv a
só k ra vonatkozólag. K iz á rja az átlag reg ó n y t és az átlag o lv asó t. A riszto k ra tik u s felfogás, n em egyetem es m a g y a rá z a t. F ő k ép n em m a g y arázza m eg a regény legújabb fejlődését. A regény „lé le k ta n i" k o ncepcióját vessük m á r i t t el és in d u lju n k k i egészen m ás, lélek
ta n tó l független u ta k o n .
L ukács G yörgy könyve, a T heorie des R om ans, m ely a regényelm életben m indm áig az u tolsó szó, a szellem történeti iskola elő fu tár j a és egyben re k o rd teljesítm énye, a rra ta n ít m eg b en n ü n k e t, ho g y regény n em v o lt azo k b an a koro k b an , am elyeknek z á r t világ k ép ü k v o lt, am elyekben az istenség valah o g y benne v o lt, benne lá ttá k az átélh e tő világ b an , te h á t az a n tik k u ltú ra és a középkor n ag y század aib an . E zek b en a századokban az eposz tö ltö tte b e a z t a szerepet, am it m áskor a regény. A regény a n y ílt világkép kifejező
dése, am ikor a v o n alak a végtelenbe f u tn a k és a v án d o r
1*
4
lesz a szim bolikus életform a, a v án d o r, ak i az ism eret
len is te n t keresi.
E p o sz és regény te h á t v alam ik ép ö sszetartoznak.
N em csak p o étik ai alapon, m in t az elbeszélő k ö lté sz et
n e k kétféle fo rm á ja , h an em m élyebben és végzetesen, eg y m ást kizáró m ódon, a tö rté n etfilo z ó fiáb an . A m i az ó k o rb an és a k özép k o rb an eposz, az a késő ó k orban és az ú jk o rb a n regény.
Az eposz leglényegesebb m o z za n ata — ta n k ö n y veinkből em lékszünk — a „cso d álato s esemény'*, a m itológiai a p p a rá tu s. A regény pedig az eposz fo ly ta tá s a , pót-eposz. D efiníciójának te h á t a k örül kell m egfordulnia, m ilyen szerepet já tsz ik benne a „ c so d á la to s esemény**.
Ú ja b b a n filológiailag is b eb izo n y íth ató v á le tt, hogy a regényírás, legalább is a k éső -an tik regényírás, az eu ró p ai regényirodalom kezdete, a m itológiából és a vele kapcsolatos vallási ku ltu szb ó l fejlő d ö tt ki.
K erén y i K áro ly könyve értelm ében (D ér griechisch- orientalische R om án) az a n tik reg én y ek et valahogy a nevezetesebb szentélyek b o c s á to ttá k ki, pro sp ek tu s g y a n á n t, idegenforgalm i célokból, hogy felsorolják, miféle csodák tö r té n te k az illető szentélyben és ezzel odacsődítsék a csodaváró idegeneket. T e h á t m á r az európai regényirodalom kezd etén o tt áll a csoda, a „paradoxon**, ahogy ők n ev e z té k ; m ég pedig olyan csoda, am elyben m á r nem hisznek teljesen, am elynek p ro p a g a n d á ra v a n szüksége.
A m a i regényolvasó m ég m indig u gyanaz a kissé k ételkedő csodaváró, a k it egykor A puleius igyekezett ráv en n i, hogy látogassa m eg az Isis-szentélyt és fel-
a d v a k étely e it, engedje á t m a g á t a tem plom -álom m isztikus élm ényének.
I t t a különbség eposz és regény k ö z ö tt. Az eposz o lyan csodálatos esem ényekről szólt, am elyek a d v a v o lta k a m itoló g iáb an és am ely ek et az egykorú olvasó n a g y á lta lá b a n e lh itt. A regény olvasója viszont a regényben foglalt cso d át á lta lá b a n n em hiszi el (a regény fikció), csak am en n y ib en m a g án a k a regény
n e k a szuggesztiója a l a tt áll. A regény te h á t olyan eposz, am ely fik tív csodákkal foglalkozik.
A m ú lt században, a regényírás fény k o ráb an , a regény e ltá v o lo d o tt legfontosabb ta rta lm i m oz
z a n atátó l. E n n e k a ren d k ív ü l kom oly és preten - ciózus k o rn a k n ag y regényírói ran g ju k o n alu l levő, gyerm ekies dolognak érezték, hogy csodákról írja n ak , am elyekben m a g u k sem hisznek. A regénynek m ás, kom olyabb és tu d o m án y o sab b célo k at tű z te k ki, a m it röviden ú g y lehetne összefoglalni, hogy n em a csodát a k a rtá k , h a n e m ellenkezőleg, a valóságot. N em v e tté k észre, m icsoda alap v e tő paralogizm us, ho g y v a la k i egy fik tív tö rté n e tte l, egy hazugsággal, a valóságot a k a rja ábrázolni.
A X X . századi reg én y írásb an m indegyre erősebb ' ( lesz a h ajlam , hogy a regény visszatérjen a csodához, újra, n y ílta n és b e v a llo tta n fikció legyen, já té k o s / m itológia-pótlék, a X IX . század n ag y célkitűzései nélkül, de u g y an a k k o r m élyebb és kevésbbé átlátszó célokkal.
De m ie lő tt ezekről az új tenden ciák ró l beszél
nén k , m érföld- és századlépő csizm ákkal fussunk á t a korokon, m elyekben a regény gyerm ek- és ifjú
6
k o rá t élte, hogy lássuk, m ennyire n em a valóság- ábrázolás, h an e m a csoda v o lt ered eti p rogram m ja, m elyhez m o s t lassan v isszatér.
K ez d jü k a kezdetén. Az a n tik regényről m á r R ohde, első n ag y k u ta tó ja is m e g állap íto tta, hogy nem a realisztikus ábrázolásból fejlő d ö tt ki. R ealisztikus e re d etű szerinte az a n tik novella, de az a n tik regény k ez d ettő l fogva bizonyos csodálatos esem ények el
beszélése.
Az a n tik regény az a n tik m íto szn a k és a m íto sz t ta rta lm a z ó m ű fajo k n ak a jo g u tó d ja. A k u ta tó k n a k m á r rég fe ltű n t és a to v á b b ia k szem pontjából ren d k ív ü l fontos, h o g y az a n tik regény világa, té m a- tik á ja , gondolati ta rta lm a sokkal szűkösebb, m in t az a n tik m ítoszé. Az a n tik m ítosz, és a m á sik a n tik m ítosz, a B iblia, m a g áb a n fog lalta az em beri m in- denséget. N em v o lt o lyan em beri dolog, am iről ne beszélt v o ln a a m itológia. H o g y a görög m ítosz és a B ib lia m ennyire m a g áb a n fo g lalta az ejnberi t o t a litá s t, legjobban az m u ta tja , hogy egészen a X V II I.
századig, a renaissance és reform áció idejében az em berek m indenre ta lá lta k m egvilágító p é ld á t, id é zetet, v a g y az egyikben v a g y a m ásikban.
E zzel szem ben az a n tik regény v ilága igen szűkös.
Az esem ények, m ely ek et elbeszél, m ozgalm asak, de sém atik u sak . K é t szerelm est elválaszt a balsors, m ely tö b b n y ire u g y an a b b an a fo rm áb an jelenik m eg: te n . geri v ih a r, kalózok, rabszolgaság, te tsz h alá l és fe ltá m a dás a la k já b a n ; elvarázsolják őket, esetleg álla to k k á ;
szülő és gyerm ek v á ra tla n u l eg y m ásra ism ernek és a végén egy vallási, v ag y in k á b b szentélyi alap ú h a p p y end. Az a n tik regények té m á ju k b a n an n y ira h a so n líta n a k egym ásra, hogy K erén y i K á ro ly a z t a th ézist k o c k á z ta th a tja meg, hogy tu la jd o n k é p p en valam ennyien u g y a n a n n a k a k eleti m esének az ú jra - elm ondásai.
Az a n tik regény szűkösebb az e p o s z n á l: m e rt közben m e g h a lta k az istenek, v ag y legalább is össze
zsugorodtak. A kik valam ik o r az egész v ilág o t b e tö l
tö tté k és m indenfelé a n y o m u k ra le h e te tt b u k k a n n i az erdőkben és a lélek erdejében, m o st legfeljebb egy szentély m élyén tró n o ln a k , kegyesen fogadva a nem pénz nélkül érkező lá to g a tó k a t.
Az a n tik regényben tu la jd o n k é p p en m á r csak k é t iste n u ralk o d ik : E rő s és T h an a to s. A regény tá rg y a szerelem és h alál és a k e ttő n e k regényes összefonódása.
A tö b b i n a g y m ozgató, m ely a görög v ilá g b an istenek a la k já t ö ltö tte m a g á r a : a férfi heroizm usa, a nő anya-sorsa, a m űvészet apollói fehér m á rványossága és D ionysos isten ítő m ám o ra m in d elveszett. Az em berek p rim itív eb b e k le tte k , a m in t a n ag y élite -k u ltú ra összeom lott és a regény ennek a prim itívségnek a k i
fejezője.
A la p já b a n véve a regény m indvégig az is m a ra d t, am inek a késő-ókor te re m te tte . F o rm á já b a n is v a la hogy g y ó g y íth a ta tla n u l p rim itív a d rám ához v ag y a lírához k é p e st : m e rt tu la jd o n k é p p en n em form a, h anem „m o n u m en tale U n fo rm ,“ ahogy P a u l E rn s t nevezi. N em képes a rra , hogy s a já t fo rm ai erejével fejezze k i a k ifejezh e te tlen t, m in t a d rá m a i feszültség
8
á lta l a d rám a, zeneszerű h ullám zása á lta l a líra.
Csak kölcsöneszközökkel tu d kifejezni, elsősorban a fogalm i gondolkozás m űvészeten kív ü li eszközével.
A regényben nem igen lehetséges a poésie p u re fokáig elju tn i, am ik o r a sz av a k m in teg y g ondolati közvetítés nélkül, egyenesen a lélekhez beszélnek.
M ásrészt tá rg y á n á l fogva is p r im it ív : örök té m á ja a k é t legprim itívebb em beri szenzáció, a szerelem és a halál. C sak a X I X . század fo ly am án és a k k o r is csak a legnagyobbaknál és a n ag y o k m ajm olóinál tá g u lt k i a regény v ilá g a — az átlag reg én y m a is az, am i a késő ók o r
b a n vo lt. Óriási kifejlődését n ap ja in k b a n ta lá n éppen an n a k köszönheti, hogy az olvasók m a lelkileg p rim itív eb b e k , m in t v a la h a v o ltak .
A k ö zépkorban a regény fö ld a la tti ereken á t sz iv á rg o tt to v á b b , leg en d ák b a és eposzokba re jtv e , az ú jk o r felé. A középkori n a g y k u ltú rá n a k m egint z á r t világképe v o lt és n em reg én y ek et h o z o tt létre, h an e m eposzokat. A csoda m eg in t h ih e tő v o lt. Ű j m itológiák jö tte k , az em beri m indenség ú jra istennel te líte tt le tt. A középkornak k é t m itológiája is v o lt : a keresztényi, m ely D a n ié b a n és a m isztériu m b an , és az északi, m ely a n em zeti ep ik áb a n fejező d ö tt ki.
A regény m egint m in t bom lási tü n e t jelenik m eg a színen. Az északi m ítosz enyészeti fo ly am ata m a jd n em u gyanaz, m in t az a n tik é v o lt. A középkori epika írói és olvasói m ég többé-kevésbbé h itte k az o k b a n a csodálatos esem ényekben, am ely ek et előadtak.
A k ö ltő k forrásokra h iv a tk o z ta k , igazm o n d ásu k at egyre b iz o n y g atv a és h a nem v o lt forrásuk, k ita lá lta k
egyet, m in t az északi epika legnagyobb m estere, W olfram v o n E schenbach.
A X IV . század b an , a középkori világ alk o n y atá n , feltű n n ek eposzok, am elyek m á r n em lépnek fel a csak u gyan-így-törtóntség igényével. Az előbbi epo
szok n em k ita lá lt em berekről szóltak, h an e m a m ondái tö rté n ele m n agyjairól, A rth u s k irá ly vitézeiről, N agy K áro ly palad in jairó l. Az új eposzokban ugyanolyan hősökről v a n szó, m in t a régebbi eposzokban, de m á r a hős neve is eláru lja, hogy a hős a k ö ltő egyéni lelem é
nye, fikció. A középkori eposz is tele v o lt óriásokkal, tö rpékkel és csodálatos esem ényekkel; de m ost, a b o m lási korb an , az óriások valah o g y sokkal n ag y o b b ak lesznek, a tö rp é k sokkal kisebbek és a csodák szükség
telenebbek. A világkép elveszti a z t az em berszabású- ságot, m ely a n ag y k u ltú rá k a t jellem zi.
Az isten e k h ely ét a dém onok foglalják el. A míg isten ek tö ltik be a világot, m inden borzalm asság k ö zt is valahogy re n d v a n , m indennek m egvan a helye és a végzet végzet, n em véletlen. A dém onok elsősorban a rendetlenség dém onai. Az ú jk o ri regény, m in d já rt a kezdetén, dém onológiája á lta l kifejezi a z t a m o d em életérzést, m ely et O rteg a y G asset a p á r excellence életérzésnek t a r t : „é ln i a n n y it je len t, m in t veszendő
n ek érezni m a g a d a t “ .
Az eposz utolsó erőfeszítést tesz m ég az olasz renaissance- és barok-époszban, hogy n a g y tö rzsi és nem zeti k ó ru sá t u d v a ri k am arazenére h an g o lja á t, és T assoval elhangzik a h a tty ú d a la . A regény d ia d a lá t véglegesíti a k ö n y v n y o m ta tá s. E z szenteli m eg a p ró za -fo rm át; az o lv a so tt szövegben nincs szükség
10
rím ekre, m in t az o lvasásra és em lékezetben m egjegy
zésre sz á n t eposzokban.
Az első regényform a, m ely az ú jk o r kezdetén, n y u g a tró l k eletre h a la d v a , lo v asroham m al m eghó
d ítja E u ró p á t, m ég teljesen a középkori epikából nő k i : a lovag-regény, A m adis de G aula húszegynéhány k ö te te s tö rté n e te , m ely et a z tá n n yom on k ö v e t A m adis u n o k atestv érén e k , P alm erino de O livának a tö rté n e te és la ssa n k in t az egész család, m in t Göre G ábor, M ackó M uki és a z tá n a tö b b i m edve, m in d en k iadó s a já t k ü lö n m edvéje, g y erm ekkorunkban.
\
L ovagok m á r nincsenek, de a m e g h alt lovagság dém onai, em berfölötti m é rték re nőve, em berfölötti hű ség ű A m adisszal és O rianával, varázsszigeteken k ö te te k e n á t elvarázsolva fekvő hősökkel, m ég o tt k ísé rten e k a képzeletben. A spanyol nem es lá to g ató b a m envén, b a r á tjá t és c sa lá d já t gyászb an ta lá lja . „M eg
h a lt A m ad is", m o n d ja a házigazda.
Az ú jk o ri regény k iin d u lása k o r te h á t nem csak h o g y nem realisztik u sab b a középkori eposznál, m in t ahogy az em b er gondolná, h an e m ellenkezőleg, az irá n y a derealizáló, a v alóságtól eltávolító. A középkori lovageposz u g y a n egy m esebeli brecelianei erdőben já ts z ó d o tt le, de m aga a lovagvilág a k k o r m ég valósá
gos v o l t ; a lovagregrém/nek és u tó d já n a k , a p á s z to r
regénynek az egész v ilága fik tív , álarcosbál.
A következő századokban is m in d en m egfordítva tö rté n ik , m in t ahogy az em ber gondolná. A valóság- ábrázolás lassan, á lc á z o tta n lopakodik be a regénybe.
N em k ita lá lt dolgokat írn a k le úgy, m in th a igazak
v o ln án ak , h a n e m igaz do lg o k at írn a k ú g y le, m in th a k ita lá lt dolgok v o ln á n ak .
E z a h a ro k -k o r n ag y fo rm átu m ú á llam regényén ek a lényege. A X V II. sz ázad b an egyesítik a lov ag reg é n y t a pásztorregénnyel. Sidney „A rcadia“ -jáb an p éld áu l lovagok és k irály o k szerepelnek, de k irá n d u lá s t teszn ek Á rk ád iáb a, a p ászto ro k b iro d alm áb a . É s ekkor •—- b árm ily en fu rcsán han g zik — a királly al a d v a v a n a valóságábrázolás első eleme. Az első em bertípus, m e ly et az ú jk o ri regény az életből m e rí
t e tt, a k irá ly v o l t ; k itű n ő p é ld á ja k u ltú rá n k arisz to k ra tik u s felülről lefelé való eredetének. Az uralkodó és az u d v a r tö rté n e té n á t b eh a to l a b áro k regénybe a valóságos p o litik ai élet. L assan k in t az egész m űfaj á ta la k u l p o litik ai regénnyé. In n e n m á r csak egy lépés a kulcsregényig, am ilyen v o lt pl. a X V II. század leg
népszerűbb regénye, J o h n B a rc la y A rgenise, m elyben tö b b e k k ö zt B e th le n G ábor is szerepel P eran h y laeu s vagyis E rd ő n tú h , E rd é ly i néven.
D e im e : ho g y B e th le n G ábor bejusson a regény biro d alm áb a, de-realizálódnia k e lle tt, fel k e lle tt vennie a pásztorregényesen hangzó P eran h y la eu s n ev e t. Az igaz d olgokat ú g y írjá k m eg, m in th a fikció volna.
E z a valóság egyik b eáram lása a fikció b iro d al
m á b a : a k irá ly és az u d v a r, m elynek az élete b á r v a ló ság, de m ég m indig eléggé csodaszerű, a m in d e n n ap tó l távolálló ahhoz, hogy a regény já ték szab á ly a iv al, a csoda-várással n e ellenkezzék. A m á sik beáram lás az ellenkező oldalon tö rté n ik . R egényes valóság a t á r sadalom a la tti tá rsa d alo m , a cselédszobák és az ország u tak világa, hol szerelem és h a lá l m ég m indig
12
v á ra tla n szenzációt okoznak, n em úgy, m in t a polgár szürke és a nem esem ber fo rm á k b a re n d e z e tt világában, íg y keletkezik a ,,p ik areszk “ regény, a csirkefogó
regény, a re g é n y tö rté n e t következő lépése.
A h a rm a d ik és a k övetkezm ények szem pontjából legfontosabb beáram lási te rü le t : a lélek, m in t csodá
la to s valóság. A d ö n tő fo rd u la to t C ervantes D on Q u ijo te ja jelen ti. A D on Q uijote is lovagregény az A m adis c s a lá d já b ó l; A m adis nélk ü l nincs B úsképű L ovag. D e m íg az A m adis-regények világa egészben véve fik tív világ v o lt, v arázsló k és e lv aráz slo ttak fényes ködével benépesítve, C ervantes v ilá g a a v aló ságos, falusi Spanyolország, ahol a fikció, a csoda, a p rim itív szenzáció borzongása, a lovagság, m á r csak a lelken helül él, D on Q uijote képzeletében. Ilym ódon C ervantes p árh u zam o san k é t v ilág o t rajzol : a re a li
tá s t és an n a k lovagi to rz tü k ré t D on Q uijoteban. B á r C ervantes n em a k a r „lelki é le te t11 ábrázolni, h anem csak fik tív , csodahordozó életet, m ely a valóságos életn e k képzeletbeli k o rre látu m a, m égis i t t kezdődik a pszichológiai regény, későbbi ko ro k n ag y és gyönyörű rögeszm éje.
A regény ú tjá r a nézve sorsd ö n tő ízlésváltozás a X V II . század utolsó évtizedeiben kezdődik el. Az állam regények elvesztik népszerűségüket. A kiadók igaz tö rté n e te k e t keresnek ; ö n életrajzo k a t, ú tle íráso k a t a ko r k iadói m éreteihez képest r o p p a n t töm egben d o b n ak a piacra, ak á rcsa k n a p ja in k b a n . B iztos jele ez a n n a k , ho g y a fikció uralkodó fo rm á ja e lav u lt és
valam i új v a n keletkezőben. E k k o r tá m a d egy zseniá
lis írországi irodalm i szegénylegénynek az a k itű n ő ö tlete, hogy á l-é letra jzo k a t ír, m elyek éppoly elhihetők, m in t a valóságos életrajzo k , de a b e n n ü k levő fik tív és regényszerű elem k ö v etk ez téb e n sokkal érdekeseb
bek. D ániel D efoe ez, a k i R o b in so n jáv al és Moll F lan d ersév el a h a lh a ta tla n sá g b a svindlizte m a g át.
D efoe alkalm azza ta lá n elsőnek a részlet-rajzolás m űv észetét, a későbbi re a lista regény legfontosabb stíluseszközét. A z angol iro d alo m tö rtén e t az ő egyik kis tr a k tá tu s á tó l keltezi az irodalm i realizm ust. E z a tr a k tá tu s néh án y o ld alas beszám olás egy k ísé rte t v i
selt dolgairól — ilyen tr a k tá tu s o k a b b a n az időben százszám ra k eletk e ztek az az ó ta is k ís é rte tjá rta A ngliában. A n a g y ú jság az, hogy D efoe k iterjeszkedik a k ísé rte t m egjelenésének m in d en m ellékkörülm é
ny ére : pl. M rs. Veal, a k i a k ís é rte te t lá tta , éppen k en y e ret d a g a sz to tt, m ik o r a filológiailag oly n ev e
zetes szellem m e g lá to g a tta . Defoe részletrealizm usa m ég n em stíluseszköz, h a n e m egyszerűen tr ü k k a közönség m egnyerésére, az elhitetésnek, a fikció lep
lezésének az eszköze.
E ttő l kezdve a reg é n y tö rté n e t irá n y a m egfordul : m ost m á r n em de-realizáló, h anem realizáló az á l ta lános törekvés. A X V II I. század n ag y regényírói, R ich ard so n és Fielding, S m ollet és M arivaux, realis
tá k . Ő k te re m tik m eg a z o k a t a stíluseszközöket, m elyekkel régebben a regény a m a g a való ság -v o ltát ig azolta : az É n -fo rm át, a levélform át, a regényíró szem élyes b ev o n u lásá t a regénybe.
Az ízlésváltozásnak term észetesen szám os oka
14
v o lt. A régi fo rm á k kim erülése, a polgárság növekvő h a ta lm a az irodalom ban, a te rm észettu d o m án y o k , a racionalizm us, a jó z a n ész k u ltu sza , az a n a g y szel
lem i kom plexum , a m it F elvilágosodásnak neveznek.
A X V I I I . század egyik legközpontibb m o n d an iv aló ja j éppen az, ho g y nincsen csoda. A filozófok és enciklo- p e d istá k k a já n szenvedéllyel c s a p ta k le a csoda leg
kisebb n y o m á ra is. H a Is te n k a r d ja ak k o r seb zette v o ln a m eg a ju h lá b á t, az in tellektuellek rö g tö n o tt te re m te k v o ln a és n em h a g y tá k volna, hogy lángolva . k in ő jjö n a földből.
D e h iá b a, a regény lényege m égis a csoda és a csoda n em so k ára visszaköveteli jo g a it. A X V II I.
század közepén m eginduló ú ja b b ízlésváltozás vissza
vezeti a reg é n y t a b b a az á tm e n e ti állap o tb a, m elyben az előző század folyam án v o lt. A regény m eg in t csodá
la to s v alóságot ábrázol, de m o st az ellenkező irán y b ó l k e rü l u g y an o d a : az előző száz ad b an olyan csodála
to sság o t kerestek, am i valóságos, m o st olyan valósá
g ot, am i csodálatos.
K é t ilyen új v alóságot fedeznek fel ekkor a r e gén y író k : a földrajzi értelem ben v e t t ex o tik u m o t és a tö rté n e lm e t. D iv a tb a jö n n e k a tá v o li földségeken, K ín á b a n , rézbőrűek k ö zt, óceáni szigeteken játszódó tö rté n e te k , a term észet m itológiás szín p o m p áján ak és a b en n szü lö ttek p rim itív életének ra jz á b a n kielégül a csoda váró szenvedély. U g y an a k k o r a „gothic novels“ , az ódon v árk a sté ly o k m ohos, b ag o ly h u h o g ta to rn y a i
b a n lejátszódó ré m tö rté n e te k színpadi m ennydörgése k ö z t m egszületik a m o d e rn cso d av árás egyik legfőbb kifejeződése, a tö rtén elm i regény.
O lvasás szem p o n tjáb ó l a tö rté n elm i regény d iv a tjá n a k éltető je és ú jr a m eg ú jr a feltám asztó ja nem a m ú lt ir á n t való érdeklődés, h an em a tö r té nelm i regény n a g y a rá n y ú felelőtlensége a v a ló sággal szem ben. K ülönösen áll ez a ro m an tik u s k o rra , a m ikor a tö rté n e ttu d o m á n y m ég sokkal fe jle t
lenebb v o lt és eredm ényei sokkal kevésbbé éltek a k ö z tu d a tb a n , m in t m a. L é lek tö rté n etrő l m ég fogal
m u k sem v o lt, a m a g u k k o rá n a k lelki m o tív u m a it h abozás nélkül v e títe tté k vissza a legtávolibb m ú ltb a is. U g y an ak k o r pedig erre a m ú ltra r á a g g a th a ttá k a csodának, a p rim itív élet n ag y szenzációinak a leg- exotikusabb színeit. A regénybeli középkorban m in den m e g tö rté n h e te tt, a középkori m iliő leg itim álta a csodát. W a lte r S c o tt k ö v ető i egy m ese-középkort te re m te tte k , m elynek a valósághoz époly kevés köze volt, m in t az A m adis-regények lovagvilágának.
A h a rm a d ik csodálatos valóság, valóságos csoda, m egint a lélek v o lt. A X V II I. század vége fedezi fel bizonyos értelem ben a lelket, m elyről eddig csak a z t tu d tá k , hogy h a lh a ta tla n . M ost eszm élnek rá, R ousseau, L a v a te r és H a m a n k o rá b a n , hogy nem csak h a l
h a ta tla n , h anem érdekes, élvezetes i s ; hogy az em ber
n ek foglalkozása le h et az, ho g y lelke v a n ; hogy a lélek szenzáció, csoda. Az em berek n a g y gonddal áp o ljá k lelkűket, kicserélik b a rá ta ik k a l, elajándékozzák h ö l
gyeknek és h a rosszul m egy nekik, h áz a ln a k vele. E z a k o rh an g u la t a szentim entalizm us.
A szen tim en tális lélek-csodavárás a regénynek eddig n em ism ert belső p e rs p e k tív á k a t ad. A regény lesz az új exotikus ta rto m á n y n a k , a léleknek, a h iv a
16
ta lo s baedeckere. A szentim entális regény csúcsm űve a W e rth e r, a század legnagyobb könyvsikere. B enne a szen tim en tális regény form ai önellenm ondása egy
ú t t a l a szentim entális em b ertíp u s tr a g é d iá já t is k i
fejezi : a szentim entalizm us rosszul sik e rü lt kísérlet, hogy összeegyeztesse a h étk ö z n a p o t a lélekkel, a csodá
v al. W e rth er ú tja a h a lá lb a fu t, m e rt a k e ttő kö zt örö k a szakadék.
A következő nem zedékek, a ro m an tik u so k , m á r n em is a k a r ta k egyeztetni, h an e m teljes m eggyőző
déssel a csoda p á r tjá r a á llta k . N em csak, hogy fel
ism erték , ho g y a regény lényege a csoda, h a n e m az egész m ozgalom legfőbb id e á ljá t is az így értelm ezett regényességben, a ro m a n tik á b a n lá ttá k . V oltaire m o n d á sá t ők így v á lto z ta ttá k v o ln a á t : H a csoda n em volna, k i kellene ta lá ln i — és b e v e tté k m a g u k a t a cso d át se jte tő régiókba, a földrajzi ex o tik u m b a , a m ese-középkorba és a lélek erdejébe. Ők fedezték fel a p ath o ló g ik u sa t, a csodát a lélekben, m in t a regény
szerűség egyik új tá p lá ló já t.
D e m égis elsősorban a folklórétól v á r tá k az új cso d át, a k o r n ép i tá jék o z ó d ásá n ak megfelelően. F e l
ú jíto ttá k a régi m itológiákból a z t, am i m in t vallási ,,U n te rströ m u n g “ , bab o n a, nép i hiedelem m ég ele
v e n v o lt. A k ísé rte t, a félelem , az ősvilági borzongás e rd ő k és n a g y hegyek m a g án y án , nem csak a regény
nek , h an e m az egész szellemi m a g a ta rtá sn a k is ten g e
lyévé v á lt.
S ajnos — az elm életünk szem p o n tjáb ó l sajnos — p ara d o x o n , hogy a X IX . század n ag y regényeit nem a csodaváró ro m a n tik a h o z ta lé tre, h an em az ellene
való rea lista reakció. A ro m an tik a — sajnos — Vic- to r H ugó, de S ten d h al nem ro m an tik u s. A X IX . század n ag y regénye a realizm usnak, a ste n d h ali m e g h atá ro z ásn ak a diad ala: a regény vándorló tü k ö r.
T erm észetes is. U gyanazok az okok, m elyek a X V II I. század realizm u sát lé treh o zták , a X I X . sz á za d b an m ég nyom ósabb okok. A polgárság előretörése m o st ö lt törv én y es fo rm á t a d em o k ratik u s liberaliz
m u sb a n . A racionalizm us m ost rendszereződik tu d o m ányos m egism eréssé, a te ch n ik a m o st kezdi el m in d e n t á ta la k ító k ib o n ta k o zá sát. A csoda, a ro m a n tik a , a század közepén elveszti az ü tk ö z e te t, E u ró p a csen
des, ú jr a csendes és a ro m an tik u s seregek leteszik a feg y v e rt V ilá g o sn á l. . .
A regény a dem okrácia szellem ének m egfelelően a k is em berek é le té t és á lta lá b a n a tá rsa d a lm a t kezdi ta n u lm á n y o zn i (angolok), v ag y a m egism erés hideg te k in te té v e l h a to l be a lólekbe, hogy leleplezze, m icsoda sivár h étk ö zn a p lap p an g a szentim entális em berek á lta l s e jte tt csodálatosság m ö g ö tt (franciák), v ag y té tle n fájdalom m al sóvárog az e lv esz íte tt csoda, az elv eszített Is te n u tá n (oroszok). A regény m á r n em ero tik u m és h irte len h alál p rim itív szenzációival a k a r szórakoztatni, sokkal hősiesebb fela d ato k ra v á lla l
kozik: tá rsa d a lm i ré sz v éte t a k a r felkelteni, tu d o m á nyos igazságokról a k a r m eggyőzni, m etafizik ai p r o blém ák k al viaskodik és legfőképpen alk a lm a z o tt lélek tan a k a r lenni, vagyis tu d o m á n y . A kísérleti regény ko ra, Zola p rogram ja.
D e . . .
A zé rt a regény m égis regény m a ra d , p rim itív ,
Szerb: Hétköznapok. 2
18
fo rm á tla n m ű faj, m e rt a regényolvasó m inden k o rb an egyform a. A legrealisztikusabb ábrázoló sem boldogul a szenzáció nélk ü l és k én y telen régi értelem ben regényes elem eket beleszőni m űvébe, h a n em a k a r közönség nélkül m arad n i. A p u b lik u m részéről a rész
v é t, a tu d o m á n y o s és m etafizik ai érdeklődés m in d csak hipokrízis, a m in th o g y á lta lá b a n ez a század a k é p m u ta tá s rek o rd -k o ra. Az olvasó szerelem ről és halálró l a k a r olvasni és ez ért h a jlan d ó elszenvedni a tá rsa d alm i és lélektani célkitűzéseket is. H a m egfigyeljük, a lélektani regény elsősorban a szere
lem lé lek tan á v al foglalkozik. A m it a X IX . sz á
za d b an b iz o n y talan nagyképűséggel léleknek v agy É le tn ek h ív n a k , P la tó n k o rá b a n m ég E rő s név re h a ll
g a to tt és isten v o lt. A század legnagyobb regényírói, D ickens és D osztojevszkij, nem is ta k arék o sk o d n a k a szenzációkkal. D osztojevszkij rém reg én y t a k a r t írni, sok gyilkossággal és végzetes szerelem m el és m algré lu i m e g írta a K aram azo v o t.
K ü lö n b en is, az öncélú realizm us és a problém a- regény csak a m agas irodalom ban érvényesül. A kor népszerű irodalm a, az az irodalom , m ely a n agyok m űvem éi jo b b a n kifejezi a k o r ízlését, to v á b b ra is ro m an tik u s m a ra d . A regény is h ip e rtro fiásan fel
d u zzad a X IX . században, m in t m inden, népesedés, gazdagság, sütem ények ; soha n em írta k , soha nem o lv a sta k e n n y i t : de n em F la u b e rt-t olvassák, h an em S uet. A n a g y regény is csak az ért lehetséges, m e rt a S ue-típusú regény sikere kegyessé h a n g o lta a k ia d ó t és a közönséget. Az alacsonyrendű regény m inden k o rb an e g y fo rm a : regényszerű. Z ane G rey sokkal
jo b b a n h aso n lít H eliodorosra, m in t egy m ai kom oly író egy húsz év elő ttire. H o g y kalózok ra g a d já k el a leányzót v ag y g angsterek, hogy erősállú d e te k tív m e n ti m eg av a g y fia ta la b b isten, egyre m egy.
1900 felé a k étféle regény, m ag asren d ű és a la csonyrendű, végkép e lv á lta k egym ástól, á tm e n e t tö b b é n em v o lt lehetséges és m in d a k e ttő kijegecese- d e tt bizonyos sztereo tip form ába.
A m a g asren d ű regényből k iküszöböltek m inden szenzációs elem et. A realizm us kism ű v észetté fejlő d ö tt, különösen m ikor d iv a tb a jö tte k a sk a n d in áv írók, a k ik e t fa ji és k lim a tik u s h a jlam o k v o n z o tta k a szürke szín felé. L é tre jö tte k a részletrajz rekord- teljesítm ényei, m in t am ily en a B uddenbrooks, a lélek - ábrázolás Ja c o b se n és Csehov végső finom ságához v e z e te tt, a v ilágnézeti p ro b lém ák H u y sm an s g yö n y ö rű társalg ási regényeihez, ah o l a cselekm ény m á r csak egy leves elkészítésére red u k á ló d o tt.
U g y an a k k o r a m ásik oldalon k ia la k u lt a d e te k tív - regény k á n o n ja . C onan D oyle m a m á r szöveg- k ritik a i k ia d áso k b a n jelenik m eg és kom oly sherlocko- lógusok foglalkoznak H olm es életének k ro n o ló g iájá
v al. É s v a llju k be, jo ggal: a S á tá n K u ty á ja sub spécié a e te m ita tis sokkal tö b b e t ér, m in t a lélek tan i reg é
n y ek túln y o m ó többsége.
E z a dolog egyik oldala.
A legtöbb em ber a z é rt olvas reg é n y t, hogy ero tik u s ta p a s z ta la ta in a k h iá n y a it p ó to lja és m e g borzongjon a v á ra tla n és erőszakos h a lá l képein, mi-
2*
20
közb en m e gnyugodva sim o g atja m eg karosszékét, ho g y m ég m in dig él — és ilym ód részesedjék ab b a n , / am i életéből leg jo b b an h iá n y zik , a csodában. E rre az ö ssz ete tt élm ényre m o n d já k , ho g y a regény sz ó ra
k o z ta t. M inden egyéb célkitűzés az átlagolvasó sz á m á ra csak sallang, am it k é p m u ta tá sb ó l és sznobizm us
b ó l visel el.
D e m ik o r e z t m e g állap ítju k , tá v o l áll tő lü n k , ho g y a d e tek tív re g én y díc séretét énekeljük, a m in t a z t ú ja b b a n tö b b k om oly k ritik u s teszi, n a g y rem é n y telen ségében. N em dicsérjü k a d e te k tív re g é n y t tö b b e k k özt a z é rt sem , m e rt m a i fo rm á já b a n n e m felel m eg a cél
já n a k . A n n y ira sem atik u ssá v á lt, ho g y egy m ódszeres gondolkozású em berből legfeljebb a n n y i iz g alm at tu d k iv á lta n i, m in t egy k e re sz tre jtv é n y , de a nagy regényszerű b o rzo n g ást csak a m űveletlen tö m e g o lv a só n ak a d ja m eg. É s az iro d alo m n ak m égsem az a fe la d a ta , ho g y azokhoz szóljon, a k ik n ek n em való k ö n y v a kezébe és az igazi o lv a só t kielégítetlenül h a g y ja . Az új irodalom szem lélet te k in te tb e veszi, ső t az író v al m a jd n e m egyenrangú tén y ező n ek te k in ti a közönséget, de legfeljebb tu d o m á su l veszi és nem sz e n te síti az ízlés n a g y a rá n y ú elproletarizálódását, am i a X X . század.
A m in t S z e n tk u th y Miklós P ra e-jéb e n oly zseniá
lisan és a n n y i meggyőző p éld áv a l k ife jti, m ai szem lé
le tfo rm á n k a t az jellem zi a legjobban, hogy m inden dolg o t egyszerre a k é t végéről v izsgálunk meg, innen- rő l és tú lró l. P éld á u l a reg é n y t a X I X . század a köze
p é n n éz te és m űvelte: tá rsa d alm i, lélek tan i, világnézeti szem pontból. Mi eddig innenről n é z tü k : ered ete felől
in d u ltu n k ki, funkcionális jellegét vizsg áltu k , miféle em beri szükséglet h o z ta lé tre, m it je le n t ,,saehlieh“
valóságában, m in d e n fölületi rá é p ítés n élk ü l -— és így ju to ttu n k el a fe n ti m egállapításokhoz. U g y an a k k o r azo n b an tú lró l is m eg kell nézn ü n k , h o g y a k ép teljes legyen : m it je le n t a regény lélek tan o n , tá rsa d a lo m szem léleten, ső t m űvészeten és tö rté n elm i a d o ttsá g o k o n is tú l, végső összefüggését te k in tv e a dolgok rendjében.
T é rjü n k te h á t m e g in t vissza oda, ah o n n a n k i
in d u ltu n k , L u k ács G yörgy regényelm életéhez. Az eposz és a d rá m a a z á r t kozm osz, a R e n d és a T ö rvény irodalm i kifejeződése, a reg é n y a n y ílt kozm oszé, a Szabadságé.
A re g é n y tö rté n e t m in d en egyes fejezete, h a tú lró l nézzük, az örök sz ab a d ság h a rc n ak egy-egy ü tk ö z e te v o lt. M ár az a n tik regény is : a n a g y -k u ltú ra v ilá g át u g y an ö sszeszűkítette, de n y itv a h a g y o tt egy k a p u t, m ely az ism eretlen sö tétségekre n y ílt. Az a n tik regény színtere a te n g er v o lt és h a a hős v án d o rság a v ég et is é rt, a regényen tú l, m etafizik ai kiegészítés
képpen, o t t zú g o tt a ten g ern ek m in d en m ég fel n em fe
d e z e tt tá ja , csalogatva a k alan d o s u ta z ó t. É s a z ó ta is a regény v alahogy összefüggésben m a ra d t a tengerrel. Az A m adis-regények m eg in t te n g e rp a rto k o n és szigeteken já tsz ó d n ak , az a n tik te n g er m in teg y elvarázsolva v á r t egy évezredig igazi h a jó sá ra , a regényolvasóra.
A szabadságharcos m o z za n ato t m in d en reg é n y típ u sró l k i le h et m u ta tn i. A pászto r- és a pikareszk- regény a b áro k m erev form alisztikus tá rsa d a lm i életé
ből k ere ste a szabadságos k ib o n ta k o zá st, a lélekkereső
22
reg é n y m in d e n új elm élyüléssel új te n g erek re v e z e te tt.
A ro m a n tik a m eseközépkora a racionalizm us b ilin cseit a k a r ta m egoldani. A szab ad ság h arc a legn y ilv án v aló b b és egyben a leg h étk ö zn ap ib b a X I X . század n a g y regényeiben : kö ztu d o m ású , ho g y a m ú lt század n ag y írói csaknem v alam e n n y ie n a p o litik ai é rte lem b e n v e t t szabadság, a liberalizm us h arcosai v o lta k . L élek tan o n , tá rsa d a lo m ra jz o n tú l ez a d ta m eg regé
n y eik belső p á to s z á t és á tü tő e re jét. N épszerűségüket a n n a k k ö szö n h ették , ho g y szán d ék u k egy b eesett az olvasó töm eg ek legbelsőbb p o litik ai a k a r á s á v a l: gon
d o lju n k D ickensre, ak i szociális reform er v o lt, gondol
ju n k a n a g y oroszok p o litik ai p ró fé taság ára. M inden k o rn a k m egvan a m ag a k ü lö n szabadság-eszm éje, — a X I X . századé a p o litik ai szabadság v o lt, m in t a X V I I I . századé a lelkiism eret szabadsága.
A sz ab ad ság h arco t m e g ta lá lju k n a p ja in k olcsó regényeiben is. A sá rg a regén y k ék b en a szabadság an g y a la v a g y dém ona a g angster, ak i daco san fel
lázad tá rsa d a lm u n k legfőbb szentsége, a m agán- tu la jd o n ellen. A d e te k tív , írja B alázs B éla, a m a i kor G rál-lovagja, a k i k iv o n u l a k o r S zen t G rálján ak , a W e rth eim -k a ssz án ak a védelm ére. Az olvasó szim p á
tiá ja ta lá n a d e te k tív felé irán y u l, de a g a n g ster sem ellenszenves, az életben sem , a m in t sok am erikai p éld a m u ta tja . K e tte jü k közül m indenesetre a gang
s te r a szükségesebb, nélküle nincs d e te k tív , ő a pozi
tív u m . A m ai em ber v alah o g y e lv á rja a sorstól a g a n g s te rt, m in t h a jd a n a csodát. H asonló ahhoz az em berhez, ak i m iu tá n m e g ép ítette gondosan k ö rü l
k e r íte tt f a rm já t, a m ai civilizációt, így im ádkozik :
A nd th is is th e curious p ray e r
T h a t h e p ray s w hen his h e a r t sickens : Oh fox, com e dow n íro m yo u r lair
A nd ste a l our chickens.
(És ez a különös im a, m e ly et o lyankor m ond, m ikor szíve fáj : ó ró k a, gyere le rejtek h ely ed rő l és lopd el a csirkéinket.)
É s i t t , ném i k an y a ro d ó u tá n , m eg in t visszaérkez
tü n k a csodához. H a tú lró l nézzük, a k k o r is a csoda a regény közép p o n tja. A regényben csodának kell lenni, m e rt ebben n y ilv á n u l m eg a szabadság princi- pium a. A m int a szabadság, a csoda is v álto zik a tö r té nelem folyam án, m in d en csoda rela tív . A görög ta lá n csodának t a r t o tta v o ln a a tö ltő to lla t. A közös m inden csodában az, ho g y tilta k o z á s a m erevvé v á lt tö rv én y e k ellen, a k á r a term észet, a k á r az em ber tö rv én y eirő l v a n szó.
A X X . század regényeinek, a h á b o rú u tá n , legfontosabb közös v o n ásu k az, hogy m egint a csoda lép előtérbe, á tv esz i ered eti, ő t m egillető hely ét.
A re a lista regény m ö g ö tt álló n a g y m ozgató eszm ék, liberalizm us, te rm ész ettu d o m án y o s gondolkozás, te c h nik ai optim izm us, elv e sz te tté k h a tó e re jü k e t. É s egy új, n em p o litik ai és n em is világnézeti, h an em valam i m e g h a tá ro z h a ta tla n v itá lis szabadság v a jú d ik a k or h arc aib a n , a n em zetekben, m elyek eg y m ást fen y e
g etv e feszülnek n ek i szűkké v á lt h a tá ra ik n a k , az em berek és te rm én y ek gig an tik u s tú lsza p o ro d á sáb a n és
24
a töm egek m ú lta t rom boló n y u g ta la n sá g á b a n . A ki n e v e t tu d m a jd a d n i ennek az új szab ad ság n ak , aki k i tu d ja m a jd m ondani, m i az, a m it m in d n y á ja n a k a ru n k , az a k o r m essiása lesz — de ad d ig is, já tsz v a és h a z u d v a, a reg én y az, m ely az új csoda, az ú j sz a
b ad ság fo rm á já t keresi. Jo y c en a k , P ro u stn a k , Pow ys- n a k a regényeiben m á r az új világ k ezdődik — olyanok ők, m in t azok a n o rm an n hajósok, a k ik jó v a l Colum- bus e lő tt já r t a k A m erikában.
T erm észetesen az új regény n em v e th e ti el m ag á
tó l a re a lista reg é n y n a g y stílu s-v ív m á n y ait, az á b r á zolás p o n to sság ára irányuló h a ta lm a s felszerelését, ez végzetes könnyelm űség v o ln a — am in th o g y n em is fo rd ít h á t a t a re a lista regény tá rsa d a lm i és lélektani gazdagságának sem. Csak éppen hogy lényegében in n e n és tú l v a n r a jta . In n e n : m e rt m eg in t bőségesen m e rít az ősregény p rim itív szenzáció-készletéből.
T ú l : m e rt a legnagyobbak m űveiben v alam i olyan sz ab a d régiókba tu d em elkedni, ah o l m á r nincsen lélek tan , tá rsa d a lo m és világnézet, v alam i o ld o tt khaoszba, m elyből egykor isten ek fognak születni!
A X IX . században, am ikor az euró p ai k u ltú r á n a k nem zeti k u ltú rá k ra való széth u llása véglegesedett, a reg é n y ú tja is sz étá g a z o tt n em zetek szerint. A m ai reg é n y is o rszágonkint igen különböző a s p e k tu st m u ta t. A szabadságharc közös, de m indig az ellen a k ö tö ttsé g ellen irán y u l, am ely az illető országban különösen erős, a fa ji v a g y tö rté n elm i a d o ttsá g o k fo ly tá n . A fra n cia regény a racionalizm us ellen lázad, az angol a konvenciók ellen, a n ém et a túlságos tu d a to sság ellen. Á lta láb a n élesen elválik a n y u g a ti és
keleti típ u s, a m in th o g y a n em zetek sorsa is élesen elválik egym ástól, a szerint, hogy a R a jn á n innen v ag y tú l élnek. A R a jn á n tú l, N y u g a t-E u ró p á b a n és A m e
rik á b a n , a reg én y te lje seb b e n á ten g e d h eti m a g á t a csodának, az új fejlődési fázis csak o t t n y ilv á n u l meg a m a g a tisz ta sá g á b a n . A R a jn á n innen, n álu n k , a ném eteknél, az oroszoknál a regény m ég a v alóságot áb rázo lja. De m ilyen m ás, szörnyű csodákban gazdag, trag ik u s valóság ez, n em az, a m it a X I X . század b an valóság a la tt é rte tte k . A regény i t t m in teg y szándék nélkül, az á b rá z o lt élet m egv álto zása rév é n m egy á t az új csodálatosság felé.
M indkét típ u s b a n közös a m eg n ö v ek ed ett életé r
zés, a m o tt a groteszk, i t t a tra g ik u s oldaláról te k in tv e . M ert k o ru n k nem dekadens kor, az U n terg a n g n ém et professzorok életidegen agyrém e. Ellenkezőleg, k o ru n k n a g y v ajú d ó gyö trelm e o n n a n ered, hogy m inden tú lság o sa n n a g y ra n ő tt és fa la k b a ü tk ö zik . A m o d e m regény a m a m ég oly fo rm á tla n új sz ab a d ság h a rc n ak a tükröződése, p ro fé tik u s szöveg, a benne foglalt csodák m a g y a rá z a tá t legfeljebb se jtjü k , de nem é rtjü k .
I. FRANCIA REGÉNYÍRÓK.
A regény szabadságharc. A legfőbb zsarnok, am ely ellen a regény h a d b a m egy, m a g a a civilizáció, v a g y a n n a k egy m eg m erev ed ett fo rm á ja . E z a lázadás a regény lényegéből következik. A reg é n y a p rim itív élet szenzációinak a betörése a civilizált lélek te r ü letére. E z a b etö ré s le h et á lc á z o tt éjszakai ra b ló k a la n d , reggelre a tá m a d ó k n a k m á r ü th e tik b o tta l a n y o m á t, — ilyen v o lt a X I X . század regénye, am elyben a szenvedély és a h a lá l lo v a in ak p a tá it az ó v ato s regényíró lélek tan i és tá rsa d a lm i ürügyekkel p ó ly á lta be. D e le h et te rv sz e rű h a d m e n e t is, a civili
z á lt lélek egyik sán ca v a g y a k á r egész b iro d alm a ellen.
E z a m ai regény.
A m a i reg é n y ősei n em a te g n a p i regényírók, h an e m azok a gondolkozók, a k ik b en a v ita lisztik u s világszem lélet a leg h atáso sab b an tu d a to s o d o tt : N ie tz sche és B ergson. Nietzsche nevéhez fűződik a civilizáció a la p ja in a k b ír á la ta és az új m orál, az új érté k tá b lá k , am elyek az élet teljességét teszik a dolgok m értékévé.
Bergson nev e az in tu íció v al k ap c so ló d o tt össze. Az u tá n a k övetkező regényírók a g o n d o la ta ik a t igyekez
n ek felszab ad ítan i a g o n d o lati zsarnokok, a gépies logika, a készen k a p o tt irodalm i form ulák, a ta rta lo m
m entes csak-szavak h a ta lm a alól, ho g y k ö zvetlenül fejezzék k i m a g u k a t és v ilá g u k at, a m in t az in tu íció ju k b a n adódik. Ü gy a k a rn a k írni, m in t h o g y h a ők lennének az elsők, a k ik a m egírandó dolgot lá tjá k és m egírják.
P rincipium in itien tib u s Gallis. F ra n c ia B ergson és franciák az új reg é n y típ u s első m űvelői. Az új regény is, m in t a legtöbb szabadságm ozgalom , fra n cia földről in d u lt el. A zért k e z d jü k a fra n ciá k k al m i is.
A regénybeli lázadás n em ze ten k in t igen k ü lö n böző. M inden n em ze t a s a já t civilizációjának a m eg
m erev ed ett fo rm ája, a s a já t n em zeti tu la jd o n sá g ain a k a túlsága, a s a já t életellenes g átlásai ellen h adakozik.
N em szándék n élk ü l tö r té n t, hogy a fran ciák ró l szóló fejezetünket k é t filozófusnak a nevével k ez d tü k . M ert a m o d em fra n cia regény elsősorban egy gondolati, logikai, ism eretelm életi lázadás kifejezője, lévén a francia az ész nem zete.
N em v o lt m indig az. A k ö zépkorban a fra n ciá k is szenvedélyesen és á h íta to s a n középkoriak v o lta k , és X V I. századi iro d alm u k ir ta tla n ősrengeteg. D e a X V II. száz ad b an ők ta lá ltá k fel a R e n d et. L enotre geom etriai ren d b e h o z ta a fá k a t, a vizeket, a te rm é szetet, X IV . L ajo s u d v a ri jó m odorba szab á ly o zta az egykor oly v a d főnem eseket és D escartes a világosság nagyszerű b ö rtö n éb e z á rta az egykor oly v a d gondo
la to t. A fran cia klasszikus író k pedig m e g alk o tták a kifejezés tö rv én y e it. A ttó l kezdve a fra n cia R e n d le tt a ren d e tlen tö b b i nép b e v a llo tt v ag y be n em v a l
lo tt civilizációs eszm ényképe, m aguk a fran ciák pedig teljesen az o n o síto ttá k m a g u k a t a R enddel, a világos
28
sággal, a klasszicizm ussal, ben n e ism erték fel n em zeti jellegüket és n em zeti m issziójukat a világ szám ára.
A fra n cia civilizáció a le g zá rta b b , leginkább ö n m a g áb a n teljes a fehér em ber civilizációi k ö zt. A fra n cia m in d e n t m e g talál a fran ciaság b an és a sz ám á ra m inden m a g átó l é rth e tő d é . E z a m agátó l-érth ető d ő ség az, am i a legjobban m eg rag ad ja és egyben a legjobban m e gdöbbenti az idegent, a m in t a franciasághoz köze
ledik.
A fra n cia R e n d tö k é letes kifejezője a X IX . sz ázad b an kiépülő fra n cia regény. Legfőbb m űvészi érték e a kom pozíció. Csak a fra n cia típ u s ú regénynek v a n tu la jd o n k é p p e n kom pozíciója. Az egyenes vonalú,
„ c a rte sia n u s“ , (m ert D escartes filozófiájára em lékez
te tő ) fran cia regény ta rta lm a a R e n d győzelm e a R e n detlenség fö lö tt, az örök klasszikus t é m a : Les R ouges e t les N oirs, M me B o v a ry . A fra n cia átlag reg é n y is B alzac n ag y h a g y o m á n y a it k ö v e t i : v a la k i n em r e n des, v a lak ib e n egy tu la jd o n sá g túlságos m érték b en , d iszharm ónikusan eluralkodik, ez ért szem bekerül a világgal és elbukik. A fra n cia regény ítélkezés, a R e n d ítélk ezik a R endetlenség fö lö tt. M ódszere az észszerű analízis : p o n tró l-p o n tra szétszedni a nem -rendes e m b e r lelk ét, ah o l az eltér a n o rm átó l, és hozzám ém i a norm ához. E z t az e ljá rá s t nevezik a fra n ciá k lélek
ta n i analízisnek.
A re n d és az észszerűség n em százszázalékos öröm . Az á tlag e m b e r tú lság o san k ö n n y en j u t el egy olcsó és álságos harm óniáig, a n y ársp o lg á ri m egelége
désig. Az á tla g fö lö tti em ber pedig n em tu d konform is
lenni ezzel az olcsó harm ó n iáv al, lázadó lesz, de” a m agasabb, az ig azán klasszikus h a rm ó n iá t ő sem éri el. A fra n cia átlag reg é n y az olcsó, a n y árspolgári h arm ó n ia kifejeződése. In n e n v a n , hogy F ran cia- o rszágban m in d en jó ta n u ló m eg tu d írn i egy tű rh e tő reg é n y t, u g y an azzal az örö k ö lt készséggel, am ellyel a m i jó ta n u ló in k k érv é n y e k e t tu d n a k szerkeszteni.
I n n e n v a n , ho g y a k ülföldi sz ám á ra a fra n cia regények n ag y része a n n y ira egyhangú — kellem es olvasm ány u g y an , sz ó ra k o zta t, de m ag asab b értelem b en teljesen érdektelen. H iá n y z ik belőle az igazán regényszerű, a p rim itív szenzáció, a csoda.
F ö ld rajzilag is te lje sen z á rt a fran cia regény világa : F ran ciao rszág és a franciák. F ra n ciá k o n k ív ü l legfeljebb e x ó tá k szerepelnek benne. A fra n cia h a t á ro k o n tú l fekvő E u ró p a a fran ciák sz ám á ra a v ilá g h áb o rú ig n em v o lt a világon.
Ily m ó d o n é rth e tő , ho g y az új fra n cia regény lá z a d ása elsősorban ez ellen a z á rtsá g ellen, ez ellen a m a g átó l érthetődőség ellen irán y u l, v a g y tu d o m á n y o sa b b a n m egfogalm azva : a fra n cia észk u ltú ra egy
oldalúsága ellen.
A lázadás m e g in d ító ja és vezére A n d ré Oide.
ő tu d a to s íto tta , ő fo g alm azta m eg ennek a lá z a d ásn a k a szükségszerűségét és a p ro g ra m já t. Ő éb re sz te tte lázadó m a g á ra az u tá n a következő író-nem zedéket.
E sz m é it és m u n k á ssá g á t m a m á r sok te k in te tb e n te g n a p in a k te k in ti a fra n c ia irodalm i élet, am ely n e k m esterségesen g y o rs íto tt te m p ó já b a n gon d o lato k és k ö n y v ek m ég h a m a ra b b h e rv a d n a k el, m in t m ás
30
h o l ; de sem ú ttö rő m ivo ltáh o z, sem a lk o tá sá n a k é rté kéhez nem fé rh e t kétség.
1909-ben a N ouvelle R e v u e F ran caiseb o n m eg
je le n t A ndró G idenek egy ta n u lm á n y a . E b b e n g azd a
sá g tö rté n e ti analó g iáv al v ilá g ítja m eg az irodalom fejlődésére vo n atk o zó elm életét. R ica rd o sz erin t — m o n d ja — az első telepesek a legjobb földeken helyez
k e d n e k el, és csak la ssan k in t népesednek be a m ásod- és h arm a d re n d ű te rü lete k . A szerencsések és a józanok az első telepesek á lta l m egszállo tt te rü le te t m űvelik to v á b b és nem k o c k á z ta tjá k m eg m u n k á ju k a t a v a d vidékeken. A fra n cia világ o sság -k u ltú ra h ív ei — m o n d ja — hasonlókép lá tjá k az irodalom fe jlő d é s é t:
sz e rin tü k a klasszikusok, az első települők, a leg
te rm ék en y e b b lelki te rü le te k e t v e tté k m egm űvelés alá, és az igaz és m éltó u tó d o k az ő m u n k á ju k a t foly
ta tjá k , m egvetéssel fo rd u lv a el a b iz o n y ta la n és te r m ék etlen vadonoktól.
Gide R ica rd o v a l szem ben C arey ú ja b b és m eg
a la p o z o tta b b elm életére h iv a tk o zik . Az első telepesek nem a legjobb földeket fo g lalták el, h an em a leg
könn y eb b en m ű v elh ető k et. A fen n sík o k at, ahol a te rm ő ta la j u g y an csekély m élységű, de r itk á s az ős
vegetáció, n em kell so k a t irta n i, és n em fenyeget az árvízveszedelem . D e nem ezek az ig azán jó földek.
Az ig azán jó földek le n n v a n n a k a folyók árv íz - te rü lete in , b u já n benőve b o zó ttal. A telepesek la ssan k in t leszállnak a völgyekbe, k iir tjá k az őserdőt, k i
sz á rítjá k a m o c sa ra k a t és m e g h ó d ítjá k a m esésen term ő alluviális földeket.
A fra n cia irodalom , m o n d ja Gide, elm u la sz to tta
ez t az alászállást. A klasszikusok m egm űvelték a lélek f e n n s ík ja it: a m agas gondolatok, m agas érzések, nem es szenvedélyek v ilá g á t — és az u tó d o k o t t is m a ra d ta k . E z é rt a pesszim izm us, ez ért érzik, hogy m á r m in d e n t e lm o n d ta k e lő ttü k . P edig m ég o tt v a n n a k a folyóvölgyek, m egm űveletlenül.
„O á rte rü le te k !“ k iá lt fel, „új földek, nehezek és veszedelm esek, de v égtelenül te rm ék en y e k ! F u rc sa h a ta lm a to k csak a legm agasabb m űvészet e lő tt hajo l m eg — és belőletek fognak születni, jó l tu d o m , a leg
csodálatosabb alkotások. T udom , hogy ti v á rto k m in k et. M it ér n ekem ez en tú l a leg áp o ltab b T rian o n és a legünnepélyesebb V ersailles!“
Az új fra n cia írók m eg fo g ad ták Gide ta n á c s á t és „elm en tek v árosukból, családjukból, sz o b á ju k ból, m indegy h o v á, de elm e n te k ". A legészszerűbben (és ez fontos, fra n ciá k ró l lévén szó) ú g y csopor
to s íth a tju k ők et, h a m egnézzük, k i m it h a g y o tt el, várost-e, családot v a g y g o n d o la to t. E ze n az alapon a következő csoportokról leh etn e b e s z é ln i:
a) L ázad ás a racionális lélekábrázolás ellen.
b) L ázadás a racionális világfelfogás ellen.
c) L ázadás a racionális földrajz ellen.
d ) L ázadás a racionális világ ellen á lta lá b a n . e) L ázadás a racionális stílus ellen.
É s a legvégére h ag y ju k , m agányos n ag y ság áb an , a z t a fra n cia író t, ak i nem csak elin d u lt, h an e m el is é rk e z e tt v alah o v á, akiben az összes szétszórt ten d en cia összetalálkozik, ak i m á r n em is lázadás, h an em h o n foglalás az új birod alo m b an , M arcel P ro u sto t,
32
a ) Lázadás a racionális lélektan ellen.
A ndré Gide 1902-ben m egjelent regénye, L 'lm - moráliste (m agyarul A meztelen cím en je le n t meg), m é r m a g áb a n fog lalta G ide későbbi v ilág n ézetét, v ita iizm usát, egy „ é le tre eszm élés“ tö rté n e té b e öltö ztetv e.
D e form ai szem pontból ez a regény, v a la m in t k ö v e t
kező regénye, a L a porté étroite, a régi típ u sú , cartesia- nus regény nagyszerű példája.
A regény tö rté n e té b e n A ndré Gide a L es Gaves d u Vatican c. m űvével v á lt d ö n tő jelentőségűvé.
I n n e n le h et sz ám ítan i a regény újjászü letését.
A Les Caves d u V atic a n eg y éb k én t 1914-ben je le n t m eg, te h á t a regény m etam orfózisának kezd ete egybeesik az egész világ sa rk a lato s n ag y á t a lak u lá sán a k a kezdetével. (M agyar fo rd ításá n ak cím e : A V atikán pincéi.)
A Les Caves d u V atica n m á r n em cartesian u s regény. Az egyenes v o n alv ezetést a k u sz a egym ásba bonyolódó m eseszálak v á ltjá k fel, m in t a X V II I.
század végén a versailles-i m in tá ra é p ü lt k e rte k egye
nes ú tja it az angol p a r k k anyargós ösvényei. Sorsok h a la d n a k egym ás m e lle tt, ta lá lk o z á su k a t a v a k vélet- lenség irá n y ítja és éppen a véletlenszerűségben fejező
d ik k i az ú j életérzés, a lázadás a racionális világ
„szükségszerűségei" ellen.
D e a legfőbb lázadás a rac io n alista lélek tan , a hagyom ányos fran cia regény lélekábrázolása ellen irán y u l. A b alzaci és fla u b e rti típ u s ú regény legfőbb célja az v o lt, hogy észszerűen m egm agyarázza az em b ere k cselekedeteit. M ódszere ab b ó l á llt, hogy vagy
előzőleg lélektanilag előkészítette, szükségszerűvé és érth e tő v é te tte a fo rd u la to t, v ag y p edig u tó la g m eg
indo k o lta.
D e m eg lehet-e m a g y aráz n i az em berek cselekede
te it ? Ig en , m eg le h e t m a g y aráz n i belőlük a n n y it, a m e n n y it m eg le h et m ag y arázn i, am i b e n n ü k ész
szerű : az érdek és a h iú ság in d íték a it, az erotikus életn ek a z t a felü leti és je len ték te len réte g ét, am it á lta lá b a n szerelem nek sz o k tak nevezni. D e ab b a n a m otívum -töm egben, am ely a cselekedetet elő
idézi, ezek a m eg m ag y arázh ató réte g ek úgy viszony- la n a k a m élyebb irracionális állaghoz, m in t a föld hideg kérge a belső izzó lávatöm eghez.
Gide á llá s p o n tja a regénybeli lé lek tan n a l szem ben teljesen neg atív . Az em berek cselekedeteit nem csak hogy n em le h et kielégítően m egm agyarázni, h anem v a n n a k o lyan cselekedetek is, am elyeket eg y á lta lá n nem le h et m egm agyarázni. C selekedetek, am elyek elő tt a racionális lé lek tan leteszi a feg y v ert és ije d té b e n a ho m o k b a r e jti jól á p o lt fejét. „R a iso n “ nélküli, oknélküli cselekedetek, b ű n ö k , am ely ek et n em le h e t a cui p ro d e st elve a la p já n felderíteni, m e rt nem szol
g áln ak sem m iféle érd ek et, nincsenek a h a sz n á ra se n k i
nek. Csodák, a racionális lé lek tan szem pontjából. É s i t t kezdődik az igazi regény.
Az ilyen lé lek tan i c so d át nevezi Gide ac tio n g ratu ite-n ek . A L es Caves d u V atican k ö zé p p o n tjá b a n egy a c tio n g ra tu ite áll. A regény hőse a Gide szerin t ideális em ber, fia ta l, szép és n em ism er sem m iféle erkölcsi k o rláto zást. E z az em ber egyszer u ta z á s k ö z ben a v a s ú ti fülkében összekerül egy ellenszenves kis
Szerb: Hétköznapok. 3
34
n y ársp o lg á rra l. M ikor a n y ársp o lg ár k ih ajo l az a b la kon, a fiatale m b er hab o zás nélk ü l k irú g ja a robogó v o n atb ó l.
N em le h et ta g a d n i, ho g y ez a cselekedet nem csak a racionális lé lek tan n a l ellenkezik, h an e m m inden valószínűséggel is. „Ily esm i nem sz o k o tt m e g tö rté n n i" , m o n d ja az olvasó kedvetlenül. K ülönösen n e m szo
k o tt m e g tö rtén n i a b b a n a tú lz ó a n m in d e n n ap i v ilá g b a n , am ely et a realisztikus regény ábrázol. A valóság v ilá g áb a n m ég esetleg m eg tö rtén ik , m e rt a valóság sosem olyan valószínű, m in t a re a lista irodalom . D e h a m eg tö rtén ik , u tó la g m eg m agyarázzák, félrem ag y aráz
zák, felfedezik benne a cui p ro d e ste t. M ert, am in t ism eretes, csodák nincsenek.
V ajjo n ? Az ilyen csodák, m in t té n y ek , csakugyan n ag y o n r itk á k , de m in t lelki r e a litá s o k . . . a leg
m in d e n n ap ib b ak . A ki sosem a k a r ta ú titá r s á t kirú g n i az ablak o n , az vesse rá az első k ö v e t. A ki m ikor egye
d ü l m a ra d , nem csinál különös g rim aszo k at a tü k ö r e lő tt. Az ac tio n g ra tu ite m in d n y á ju n k b a n benne él.
Az ac tio n g ra tu ite n em p u s z ta ta g a d á sa a régi racionális lélek tan n a k , h a n e m e g y ú tta l egy új lélek- lá tá s k ezdete is. T u lajd o n k ép p en m in d e n igazi csele
k e d e tü n k ac tio n g ra tu ite . T e tte in k észszerűen m eg
közelíth ető in d íté k a i m in d csak a felü lete t érin tik . N em ezek h o zzák lé tre a te tte k e t, h a n e m m élyebb, m a g u n k n a k b e n em v a llo tt ösztön-erők. Az észszerű in d íték o k csak igazolják, előzőleg v a g y u tó lag , a t e tte t, am ely nélk ü lü k is b ekövetkeznék. G ide egy szélsőséges p éld á n m u ta tta be a t e t t születését a lélek
