A regény szabadságharc. A legfőbb zsarnok, am ely ellen a regény h a d b a m egy, m a g a a civilizáció, v a g y a n n a k egy m eg m erev ed ett fo rm á ja . E z a lázadás a regény lényegéből következik. A reg é n y a p rim itív élet szenzációinak a betörése a civilizált lélek te r ü letére. E z a b etö ré s le h et á lc á z o tt éjszakai ra b ló k a la n d , reggelre a tá m a d ó k n a k m á r ü th e tik b o tta l a n y o m á t, — ilyen v o lt a X I X . század regénye, am elyben a szenvedély és a h a lá l lo v a in ak p a tá it az ó v ato s regényíró lélek tan i és tá rsa d a lm i ürügyekkel p ó ly á lta be. D e le h et te rv sz e rű h a d m e n e t is, a civili
z á lt lélek egyik sán ca v a g y a k á r egész b iro d alm a ellen.
E z a m ai regény.
A m a i reg é n y ősei n em a te g n a p i regényírók, h an e m azok a gondolkozók, a k ik b en a v ita lisztik u s világszem lélet a leg h atáso sab b an tu d a to s o d o tt : N ie tz sche és B ergson. Nietzsche nevéhez fűződik a civilizáció a la p ja in a k b ír á la ta és az új m orál, az új érté k tá b lá k , am elyek az élet teljességét teszik a dolgok m értékévé.
Bergson nev e az in tu íció v al k ap c so ló d o tt össze. Az u tá n a k övetkező regényírók a g o n d o la ta ik a t igyekez
n ek felszab ad ítan i a g o n d o lati zsarnokok, a gépies logika, a készen k a p o tt irodalm i form ulák, a ta rta lo m
m entes csak-szavak h a ta lm a alól, ho g y k ö zvetlenül fejezzék k i m a g u k a t és v ilá g u k at, a m in t az in tu íció ju k b a n adódik. Ü gy a k a rn a k írni, m in t h o g y h a ők lennének az elsők, a k ik a m egírandó dolgot lá tjá k és m egírják.
P rincipium in itien tib u s Gallis. F ra n c ia B ergson és franciák az új reg é n y típ u s első m űvelői. Az új regény is, m in t a legtöbb szabadságm ozgalom , fra n cia földről in d u lt el. A zért k e z d jü k a fra n ciá k k al m i is.
A regénybeli lázadás n em ze ten k in t igen k ü lö n böző. M inden n em ze t a s a já t civilizációjának a m eg
m erev ed ett fo rm ája, a s a já t n em zeti tu la jd o n sá g ain a k a túlsága, a s a já t életellenes g átlásai ellen h adakozik.
N em szándék n élk ü l tö r té n t, hogy a fran ciák ró l szóló fejezetünket k é t filozófusnak a nevével k ez d tü k . M ert a m o d em fra n cia regény elsősorban egy gondolati, logikai, ism eretelm életi lázadás kifejezője, lévén a francia az ész nem zete.
N em v o lt m indig az. A k ö zépkorban a fra n ciá k is szenvedélyesen és á h íta to s a n középkoriak v o lta k , és X V I. századi iro d alm u k ir ta tla n ősrengeteg. D e a X V II. száz ad b an ők ta lá ltá k fel a R e n d et. L enotre geom etriai ren d b e h o z ta a fá k a t, a vizeket, a te rm é szetet, X IV . L ajo s u d v a ri jó m odorba szab á ly o zta az egykor oly v a d főnem eseket és D escartes a világosság nagyszerű b ö rtö n éb e z á rta az egykor oly v a d gondo
la to t. A fran cia klasszikus író k pedig m e g alk o tták a kifejezés tö rv én y e it. A ttó l kezdve a fra n cia R e n d le tt a ren d e tlen tö b b i nép b e v a llo tt v ag y be n em v a l
lo tt civilizációs eszm ényképe, m aguk a fran ciák pedig teljesen az o n o síto ttá k m a g u k a t a R enddel, a világos
28
sággal, a klasszicizm ussal, ben n e ism erték fel n em zeti jellegüket és n em zeti m issziójukat a világ szám ára.
A fra n cia civilizáció a le g zá rta b b , leginkább ö n m a g áb a n teljes a fehér em ber civilizációi k ö zt. A fra n cia m in d e n t m e g talál a fran ciaság b an és a sz ám á ra m inden m a g átó l é rth e tő d é . E z a m agátó l-érth ető d ő ség az, am i a legjobban m eg rag ad ja és egyben a legjobban m e gdöbbenti az idegent, a m in t a franciasághoz köze
ledik.
A fra n cia R e n d tö k é letes kifejezője a X IX . sz ázad b an kiépülő fra n cia regény. Legfőbb m űvészi érték e a kom pozíció. Csak a fra n cia típ u s ú regénynek v a n tu la jd o n k é p p e n kom pozíciója. Az egyenes vonalú,
„ c a rte sia n u s“ , (m ert D escartes filozófiájára em lékez
te tő ) fran cia regény ta rta lm a a R e n d győzelm e a R e n detlenség fö lö tt, az örök klasszikus t é m a : Les R ouges e t les N oirs, M me B o v a ry . A fra n cia átlag reg é n y is B alzac n ag y h a g y o m á n y a it k ö v e t i : v a la k i n em r e n des, v a lak ib e n egy tu la jd o n sá g túlságos m érték b en , d iszharm ónikusan eluralkodik, ez ért szem bekerül a világgal és elbukik. A fra n cia regény ítélkezés, a R e n d ítélk ezik a R endetlenség fö lö tt. M ódszere az észszerű analízis : p o n tró l-p o n tra szétszedni a nem -rendes e m b e r lelk ét, ah o l az eltér a n o rm átó l, és hozzám ém i a norm ához. E z t az e ljá rá s t nevezik a fra n ciá k lélek
ta n i analízisnek.
A re n d és az észszerűség n em százszázalékos öröm . Az á tlag e m b e r tú lság o san k ö n n y en j u t el egy olcsó és álságos harm óniáig, a n y ársp o lg á ri m egelége
désig. Az á tla g fö lö tti em ber pedig n em tu d konform is
lenni ezzel az olcsó harm ó n iáv al, lázadó lesz, de” a m agasabb, az ig azán klasszikus h a rm ó n iá t ő sem éri el. A fra n cia átlag reg é n y az olcsó, a n y árspolgári h arm ó n ia kifejeződése. In n e n v a n , hogy F ran cia- o rszágban m in d en jó ta n u ló m eg tu d írn i egy tű rh e tő reg é n y t, u g y an azzal az örö k ö lt készséggel, am ellyel a m i jó ta n u ló in k k érv é n y e k e t tu d n a k szerkeszteni.
I n n e n v a n , ho g y a k ülföldi sz ám á ra a fra n cia regények n ag y része a n n y ira egyhangú — kellem es olvasm ány u g y an , sz ó ra k o zta t, de m ag asab b értelem b en teljesen érdektelen. H iá n y z ik belőle az igazán regényszerű, a p rim itív szenzáció, a csoda.
F ö ld rajzilag is te lje sen z á rt a fran cia regény világa : F ran ciao rszág és a franciák. F ra n ciá k o n k ív ü l legfeljebb e x ó tá k szerepelnek benne. A fra n cia h a t á ro k o n tú l fekvő E u ró p a a fran ciák sz ám á ra a v ilá g h áb o rú ig n em v o lt a világon.
Ily m ó d o n é rth e tő , ho g y az új fra n cia regény lá z a d ása elsősorban ez ellen a z á rtsá g ellen, ez ellen a m a g átó l érthetődőség ellen irán y u l, v a g y tu d o m á n y o sa b b a n m egfogalm azva : a fra n cia észk u ltú ra egy
oldalúsága ellen.
A lázadás m e g in d ító ja és vezére A n d ré Oide.
ő tu d a to s íto tta , ő fo g alm azta m eg ennek a lá z a d ásn a k a szükségszerűségét és a p ro g ra m já t. Ő éb re sz te tte lázadó m a g á ra az u tá n a következő író-nem zedéket.
E sz m é it és m u n k á ssá g á t m a m á r sok te k in te tb e n te g n a p in a k te k in ti a fra n c ia irodalm i élet, am ely n e k m esterségesen g y o rs íto tt te m p ó já b a n gon d o lato k és k ö n y v ek m ég h a m a ra b b h e rv a d n a k el, m in t m ás
30
h o l ; de sem ú ttö rő m ivo ltáh o z, sem a lk o tá sá n a k é rté kéhez nem fé rh e t kétség.
1909-ben a N ouvelle R e v u e F ran caiseb o n m eg
je le n t A ndró G idenek egy ta n u lm á n y a . E b b e n g azd a
sá g tö rté n e ti analó g iáv al v ilá g ítja m eg az irodalom fejlődésére vo n atk o zó elm életét. R ica rd o sz erin t — m o n d ja — az első telepesek a legjobb földeken helyez
k e d n e k el, és csak la ssan k in t népesednek be a m ásod- és h arm a d re n d ű te rü lete k . A szerencsések és a józanok az első telepesek á lta l m egszállo tt te rü le te t m űvelik to v á b b és nem k o c k á z ta tjá k m eg m u n k á ju k a t a v a d vidékeken. A fra n cia világ o sság -k u ltú ra h ív ei — m o n d ja — hasonlókép lá tjá k az irodalom fe jlő d é s é t:
sz e rin tü k a klasszikusok, az első települők, a leg
te rm ék en y e b b lelki te rü le te k e t v e tté k m egm űvelés alá, és az igaz és m éltó u tó d o k az ő m u n k á ju k a t foly
ta tjá k , m egvetéssel fo rd u lv a el a b iz o n y ta la n és te r m ék etlen vadonoktól.
Gide R ica rd o v a l szem ben C arey ú ja b b és m eg
a la p o z o tta b b elm életére h iv a tk o zik . Az első telepesek nem a legjobb földeket fo g lalták el, h an em a leg
könn y eb b en m ű v elh ető k et. A fen n sík o k at, ahol a te rm ő ta la j u g y an csekély m élységű, de r itk á s az ős
vegetáció, n em kell so k a t irta n i, és n em fenyeget az árvízveszedelem . D e nem ezek az ig azán jó földek.
Az ig azán jó földek le n n v a n n a k a folyók árv íz - te rü lete in , b u já n benőve b o zó ttal. A telepesek la ssan k in t leszállnak a völgyekbe, k iir tjá k az őserdőt, k i
sz á rítjá k a m o c sa ra k a t és m e g h ó d ítjá k a m esésen term ő alluviális földeket.
A fra n cia irodalom , m o n d ja Gide, elm u la sz to tta
ez t az alászállást. A klasszikusok m egm űvelték a lélek f e n n s ík ja it: a m agas gondolatok, m agas érzések, nem es szenvedélyek v ilá g á t — és az u tó d o k o t t is m a ra d ta k . E z é rt a pesszim izm us, ez ért érzik, hogy m á r m in d e n t e lm o n d ta k e lő ttü k . P edig m ég o tt v a n n a k a folyóvölgyek, m egm űveletlenül.
„O á rte rü le te k !“ k iá lt fel, „új földek, nehezek és veszedelm esek, de v égtelenül te rm ék en y e k ! F u rc sa h a ta lm a to k csak a legm agasabb m űvészet e lő tt hajo l m eg — és belőletek fognak születni, jó l tu d o m , a leg
csodálatosabb alkotások. T udom , hogy ti v á rto k m in k et. M it ér n ekem ez en tú l a leg áp o ltab b T rian o n és a legünnepélyesebb V ersailles!“
Az új fra n cia írók m eg fo g ad ták Gide ta n á c s á t és „elm en tek v árosukból, családjukból, sz o b á ju k ból, m indegy h o v á, de elm e n te k ". A legészszerűbben (és ez fontos, fra n ciá k ró l lévén szó) ú g y csopor
to s íth a tju k ők et, h a m egnézzük, k i m it h a g y o tt el, várost-e, családot v a g y g o n d o la to t. E ze n az alapon a következő csoportokról leh etn e b e s z é ln i:
a) L ázad ás a racionális lélekábrázolás ellen.
b) L ázadás a racionális világfelfogás ellen.
c) L ázadás a racionális földrajz ellen.
d ) L ázadás a racionális világ ellen á lta lá b a n . e) L ázadás a racionális stílus ellen.
É s a legvégére h ag y ju k , m agányos n ag y ság áb an , a z t a fra n cia író t, ak i nem csak elin d u lt, h an e m el is é rk e z e tt v alah o v á, akiben az összes szétszórt ten d en cia összetalálkozik, ak i m á r n em is lázadás, h an em h o n foglalás az új birod alo m b an , M arcel P ro u sto t,
32
a ) Lázadás a racionális lélektan ellen.
A ndré Gide 1902-ben m egjelent regénye, L 'lm - moráliste (m agyarul A meztelen cím en je le n t meg), m é r m a g áb a n fog lalta G ide későbbi v ilág n ézetét, v ita iizm usát, egy „ é le tre eszm élés“ tö rté n e té b e öltö ztetv e.
D e form ai szem pontból ez a regény, v a la m in t k ö v e t
kező regénye, a L a porté étroite, a régi típ u sú , cartesia- nus regény nagyszerű példája.
A regény tö rté n e té b e n A ndré Gide a L es Gaves d u Vatican c. m űvével v á lt d ö n tő jelentőségűvé.
I n n e n le h et sz ám ítan i a regény újjászü letését.
A Les Caves d u V atic a n eg y éb k én t 1914-ben je le n t m eg, te h á t a regény m etam orfózisának kezd ete egybeesik az egész világ sa rk a lato s n ag y á t a lak u lá sán a k a kezdetével. (M agyar fo rd ításá n ak cím e : A V atikán pincéi.)
A Les Caves d u V atica n m á r n em cartesian u s regény. Az egyenes v o n alv ezetést a k u sz a egym ásba bonyolódó m eseszálak v á ltjá k fel, m in t a X V II I.
század végén a versailles-i m in tá ra é p ü lt k e rte k egye
nes ú tja it az angol p a r k k anyargós ösvényei. Sorsok h a la d n a k egym ás m e lle tt, ta lá lk o z á su k a t a v a k vélet- lenség irá n y ítja és éppen a véletlenszerűségben fejező
d ik k i az ú j életérzés, a lázadás a racionális világ
„szükségszerűségei" ellen.
D e a legfőbb lázadás a rac io n alista lélek tan , a hagyom ányos fran cia regény lélekábrázolása ellen irán y u l. A b alzaci és fla u b e rti típ u s ú regény legfőbb célja az v o lt, hogy észszerűen m egm agyarázza az em b ere k cselekedeteit. M ódszere ab b ó l á llt, hogy vagy
előzőleg lélektanilag előkészítette, szükségszerűvé és érth e tő v é te tte a fo rd u la to t, v ag y p edig u tó la g m eg
indo k o lta.
D e m eg lehet-e m a g y aráz n i az em berek cselekede
te it ? Ig en , m eg le h e t m a g y aráz n i belőlük a n n y it, a m e n n y it m eg le h et m ag y arázn i, am i b e n n ü k ész
szerű : az érdek és a h iú ság in d íték a it, az erotikus életn ek a z t a felü leti és je len ték te len réte g ét, am it á lta lá b a n szerelem nek sz o k tak nevezni. D e ab b a n a m otívum -töm egben, am ely a cselekedetet elő
idézi, ezek a m eg m ag y arázh ató réte g ek úgy viszony- la n a k a m élyebb irracionális állaghoz, m in t a föld hideg kérge a belső izzó lávatöm eghez.
Gide á llá s p o n tja a regénybeli lé lek tan n a l szem ben teljesen neg atív . Az em berek cselekedeteit nem csak hogy n em le h et kielégítően m egm agyarázni, h anem v a n n a k o lyan cselekedetek is, am elyeket eg y á lta lá n nem le h et m egm agyarázni. C selekedetek, am elyek elő tt a racionális lé lek tan leteszi a feg y v ert és ije d té b e n a ho m o k b a r e jti jól á p o lt fejét. „R a iso n “ nélküli, oknélküli cselekedetek, b ű n ö k , am ely ek et n em le h e t a cui p ro d e st elve a la p já n felderíteni, m e rt nem szol
g áln ak sem m iféle érd ek et, nincsenek a h a sz n á ra se n k i
nek. Csodák, a racionális lé lek tan szem pontjából. É s i t t kezdődik az igazi regény.
Az ilyen lé lek tan i c so d át nevezi Gide ac tio n g ratu ite-n ek . A L es Caves d u V atican k ö zé p p o n tjá b a n egy a c tio n g ra tu ite áll. A regény hőse a Gide szerin t ideális em ber, fia ta l, szép és n em ism er sem m iféle erkölcsi k o rláto zást. E z az em ber egyszer u ta z á s k ö z ben a v a s ú ti fülkében összekerül egy ellenszenves kis
Szerb: Hétköznapok. 3
34
n y ársp o lg á rra l. M ikor a n y ársp o lg ár k ih ajo l az a b la kon, a fiatale m b er hab o zás nélk ü l k irú g ja a robogó v o n atb ó l.
N em le h et ta g a d n i, ho g y ez a cselekedet nem csak a racionális lé lek tan n a l ellenkezik, h an e m m inden valószínűséggel is. „Ily esm i nem sz o k o tt m e g tö rté n n i" , m o n d ja az olvasó kedvetlenül. K ülönösen n e m szo
k o tt m e g tö rtén n i a b b a n a tú lz ó a n m in d e n n ap i v ilá g b a n , am ely et a realisztikus regény ábrázol. A valóság v ilá g áb a n m ég esetleg m eg tö rtén ik , m e rt a valóság sosem olyan valószínű, m in t a re a lista irodalom . D e h a m eg tö rtén ik , u tó la g m eg m agyarázzák, félrem ag y aráz
zák, felfedezik benne a cui p ro d e ste t. M ert, am in t ism eretes, csodák nincsenek.
V ajjo n ? Az ilyen csodák, m in t té n y ek , csakugyan n ag y o n r itk á k , de m in t lelki r e a litá s o k . . . a leg
m in d e n n ap ib b ak . A ki sosem a k a r ta ú titá r s á t kirú g n i az ablak o n , az vesse rá az első k ö v e t. A ki m ikor egye
d ü l m a ra d , nem csinál különös g rim aszo k at a tü k ö r e lő tt. Az ac tio n g ra tu ite m in d n y á ju n k b a n benne él.
Az ac tio n g ra tu ite n em p u s z ta ta g a d á sa a régi racionális lélek tan n a k , h a n e m e g y ú tta l egy új lélek- lá tá s k ezdete is. T u lajd o n k ép p en m in d e n igazi csele
k e d e tü n k ac tio n g ra tu ite . T e tte in k észszerűen m eg
közelíth ető in d íté k a i m in d csak a felü lete t érin tik . N em ezek h o zzák lé tre a te tte k e t, h a n e m m élyebb, m a g u n k n a k b e n em v a llo tt ösztön-erők. Az észszerű in d íték o k csak igazolják, előzőleg v a g y u tó lag , a t e tte t, am ely nélk ü lü k is b ekövetkeznék. G ide egy szélsőséges p éld á n m u ta tta be a t e t t születését a lélek
m egközelíthetetlen khaoszából, és a z t a fe jv e sz te tt m egdöbbenést, ahogy az észszerű em beriség az igazi te ttr e reagál.
B e n em v a llo tt titk o k , félelm etes m élységek, őserdők és á rte rü le te k , ez az A ndré Gide veszedelm es és lázadó világa. A felszín k ertjein e k á p o lg atá sa h e ly e tt alászállás a tá rn á k b a , a norm ális alá, ahol a lélek csodái és szörnyetegei születnek.
A Les Caves d u V a tic a n b a n és m ás fia ta la b b k o ri m űveiben Gide m ég csak á lta lá b a n és se jte tő e n beszél a tito k ró l, am ely et hordoz és am ely lázad ó v á teszi a n o rm á k v ilág áv al szem ben. K ésőbb sz ín t vall, le leplezi m a g át. K id erü l, h o g y nem titk o k ró l, h a n e m csak egy tito k ró l v a n szó, és Gide h ív ein ek n em kis csalódására k id erü l az is, h o g y ez a tito k n em is any- n y ira s ö té t, m in t in k á b b csúnya. E z a tito k a nem n o r m ális szerelem . Corydon cím ű tra k tá tu s á b a n elm életileg védelm ébe v e tte a férfit férfihoz vonzó e ro tik á t és S i le grain ne m eurt c. ö n é letrajzá b an leplezetlenül elm o n d ta m agáról, a m it ad d ig titk o lt.
N em Gide az egyetlen író, akiről tu d o tt dolog, hogy a V enus U rá n iá n a k h ó d o lt, hogy előkelőén feje z
zük k i a té n y t. Az iro d alo m tö rtén e tíró feljegyezheti ezt, m in t az éle tra jz egy fo n to s a d a tá t. H a pszicho
lógus h ajlam ú , k ö v etk e z te té se k e t is v o n h a t belőle az író m űveire vonatkozólag, m in t haj d a n á n H eine, m ik o r P la te n g rófot tö n k re k ritiz á lta . D e á lta lá b a n véve ez az a d a t n em ta rto z ik az iro d alo m tö rtén e t anyag áh o z ; h a tu d ju k , nem á r t, h a n em tu d ju k , m ég kevésbbé.
Ö rök v ita , hogy M ichelangelo és S hakespeare v a jjo n csakugyan ennek a szenvedélynek h ódoltak-e, a m in t
3*
36
verseik b iz o n y íta n i lá tsz a n a k — de a lk o tá s u k a t és je len tő ség ü k e t ez a kérdés eg y á lta lá n n em érinti.
E gészen m ás a h ely ze t A ndré Gide esetében. I t t a különös szenvedély n em p u s z tá n lelki kuriózum , n e m p u sz tá n utólagos m a g y a rá z a to t n y ú jth a t a reg én y ek szám ára, h an e m i t t elvi állásfoglalásról v a n szó. Gide szenvedélye n em ö n m a g áé rt fontos, m ű v ei
b e n n em az az ú j, ho g y elődeivel ellen tétb e n nem a nőkhöz, h an e m a férfiakhoz vonzódili, h an e m az, hogy ez a b e v a llo tt vonzódás e g y ú tta l lázadás m in d en ellen.
L áz ad á s a n o rm á lt tá rsa d a lo m ellen, a fra n cia tá rsa s k u ltú r a szép ero tik u s h ag y o m án y a i ellen, lázad ás a szerelem ellen, a szerelem nek az ellen a véglegesnek látszó fo rm á ja ellen, am ely évszázadok ó ta a fra n cia irodalom éltető k ö zé p p o n tja v o lt. L áz ad á s a francia- ság ellen.
M ás o rszágban G ide sz ín tv a llásán a k ta lá n nem le tt voln a o lyan jelentősége, m in t F ran ciao rszág b an , ah o l az ak ad ém iai v á lasz táso k tó l kezdve az üzleti életig m in d en a férfi— nő v isz o n y ára v a n építve, n o rm á iv á és kiegyensúlyozva, ah o l a szerelem nem r e j t e t t in tim itá s, h an e m félig-m eddig közügy. F ran cia- ország b an a k k o r a Gide á lta l h ir d e te tt szenvedélyt m ég ú gyszólván csak a k ü lfö ld et já r t a k ré m tö rté n e te i
b ő l ism e rté k és m alad ie germ an iq u e-n ak nev ezték u g y an azzal az irtózással, ahogy a X V I. sz ázad b an n áp o ly i betegségnek n ev e zték a szifiliszt, am elyet m in d e n ü tt m ásh o l fra n cia k ó rn a k becéztek. Más ország b an G id et ta lá n ag y o n h a llg a ttá k volna, esetleg b e c su k tá k vo ln a, m in t fiatalk o ri b a r á tjá t, W ildet. — F ra n cia o rszág b a n az író k ünnepélyesen visszak ü ld ték
nek i d ed ik ált k ö n y v e it és fellépése iro d alo m tö rtén e ti fo rra d a lm a t je le n te tt.
G idetől tu d t a m eg a fia ta l irodalom , hogy ilyesm i csak u g y an v a n , m ég F ra n cia o rszág b a n is. H o g y v a n n a k szörnyű titk o k , am elyekről n e m ir t d rá m á t Com eille és R acin e, jellem ek, am elyek n em szerepel
n e k Moliére v íg já té k a ib a n , b ű n ö k , am ely ek et n em le p lez ett le szellem es aforizm ában L arochefoucauld v ag y kedves á lla to k m eséjében L afo n tain e, de m ég a ro m a n tik a sem é p íte tt belőlük m erész és zengő an tith é zise k et. A z író k ú g y érezték, hogy Gide fel
fedezte a szám u k ra A m erik á t v a g y az alvilágot. (A k e ttő egyre m egy, az alvilág is a kincsek h a z á ja az a n tik szem lélet szerin t.)
A közv etlen k ö v etk ez m én y az le tt, hogy a görög szerelem a ffek tá lá sa egyidőre r o p p a n t álta lá n o s le tt fia ta l irodalm i k ö rö k b en ; de ez a z tá n elm últ, m in t m inden d iv a t. K ésőbb a szerelem eltévelyedése az átlag - és giccsregény elk erü lh etetlen kelléke le tt F ran ciao rszág b an , és m in t ilyen, m a is n a g y n é p szerűségnek örvend. A k ö z v e te tt, fontos k ö v etk ez
m ény pedig az v o lt, hogy Gide sz o k atlan v allom ása n ag y o n n ag y m é rték b en előre v itte a fra n cia író k a t az oldódás, a racionális k ö té sek tő l való m egszabadulás, az őszinteség és az ú jsz erű lé lek tan felé vezető ú to n .
A Les Caves d u V atica n u tá n Gide egy évtizeden á t n em ír t te lje s reg é n y t, csak kisebb jelentőségű elbeszéléseket, m íg végre m egjelent a L es F aux- M onnayeurs. E b b e n regényszerű fo rm á t ö lt szerelm i lázadása, ső t m a g a a regény fo rrad a lm a is. H őse
38
u g y an is regényíró, ak i a regény folyam án regényét írja , ú g y a m in t az új reg én y író n ak írn ia kell.
E z a k ö n y v , a racionális lé le k ta n tó l m á r teljesen fü g g etlen ü lt m eséjével, vegyes érzést h a g y h á t r a az olvasóban. A L es Caves d u V atie a n -n a k m ég csak egy a c tio n g ra tu ite je v o l t ; a F aux -M o n n ay eu rsb en az a c tio n g ra tu ite k egym ásra licitáln ak . F ia ta le m b erek m in d en ok n é lk ü l p é n z t h a m isíta n a k és forgalom ba hozzák, fia ta l lányok m in d e n ok nélk ü l eld o b ják m a g u k a t, szerelm esek gázm érgezést k a p n a k és kisfiúk főbe lövik m a g u k a t. A végén az em ber m á r sem m in sem csodálkozik.
E z a regény az a la p ja ib a n h az u g valahogy. Az egynem űekhez fűző szerelem p ro b lé m á já t M arcel P ro u s t is részletesen tá rg y a lja n ag y m űvében, am ely ből sem m iféle em beri érzés analízise nem h iányzik.
P ro u s t r á m u ta t a n ag y igazságra ebben a p ro b lém á
b a n : az ilyen em bereknek a b ű n e n em az, h o g y a t e r
b a n : az ilyen em bereknek a b ű n e n em az, h o g y a t e r