Nora, S. – Minc, A.: A társadalom informatizálása

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ

KU LFOLDI STATISZTIKAI IRO DALOM'

A STATISZTIKA ÁLTALÁNOS ELMÉLETE ÉS MÓDSZERTANA

NORA. S. —— MINC. A.:

A TÁRSADALOM INFORMATIZÁLÁSA

(L'informatisation de la société.) tation Franoaise. Paris. 1978. 162 p.

La Documen-

A jelentés egy divatos. mindenkit érintő jelenséget, a szómítógépesítés társadalmi ha- tásait elemzi, és ennek kapcsán új típusú

problémákat vet fel.

Giscard d'Estaing, a Francia Köztársaság elnöke megbízta Simon Norát, a Pénzügy- minisztérium főmunkatársát, hogy tanulmá- nyozza azokat a hatásokat, amelyeket a szó—

mitástechnika széles körű elterjedése gyako- rol a társadalomra. A megbízás és a mű elké—

szülte között alig több mint egy év telt el. A rövid idő — bár ezt nagyszámú szakértő és intézmény bevonásával igyekeztek ellensú- lyozni —, valamint a választások közelsége, nem tett lehetővé igazán alapos tudomá—

nyos elemzést, ily módon az elkészült anyag műfaja valóban ,,jelentés". Legfőbb erényea problémafelvetés sokoldalúsága, a figyelem- felkeltés. a további kutatásokra és politikai lépésekre való ösztönzés. Az irodalom ismere- tében viszont megállapítható, hogy a jelentés a legújabb számítástechnikai eredmények tár—

sadalmi vetületeivel kapcsolatos publikációk sorából még így is kiemelkedik.

A könyv a bevezetőn, egy történeti, tény- megállapító fejezeten kívül három részre ta- gozódik. Az első az új típusú számítástechni—

ka és a gazdasági társadalmi szféra kapcso- latát. valamint a felmerült és a várható prob- lémókat elemzi. A második rész az irányítás szféráját térképezi fel a telekommunikáció, a szómitástechnikai ipar, a közigazgatás terüle—

tén, és javaslatokat ad a továbblépésre. A harmadik rész a jövő kérdéseivel, illetve a tá—

gabb politikai, kulturális aspektusokkal fog—

lalkozik.

A jelentés főbb gondolatai az alábbi öt témakörbe csoportosíthatók.

—— Mindeddig a számítástechnika drága volt, kevéssé hatékony, ezáltal az alkalma- zók köre mind a vállalatok, mind a funkciók szempontjából korlátozott volt: a szelekció a ,,nagyoknak" kedvezett. A most beköszön- tő kor a tömeg-számítástechnikáé. Ehhez a fejlődés két iránya adja meg az alapot. Az egyik a nagy számitógépektől vezet a nagy- számú, fejlett, hatékony és olcsó kis számí—

tógépekig. A második fejlődési irány pedig az elszigetelt gépektől a mind jobban ösz- szekapcsolt hólózatokig mutat. A számítógé- peknek és a hirközlésnek ezt a folyton nö- vekvő összenövését teleíniormatikának (télé—

matiaue) nevezik. A teleinformatika — az energiával együtt — hamarosan a fejlett or—

szágok legfontosabb gazdasági szektora lesz. Tömeges elterjedése várhatóan a gaz- dasági, politikai és a kulturális élet min- den elemét szorosan érinteni fogja.

— A teleinformatika lehetővé teszi a terme- lékenység nagyfokú emelését, így a verseny- képesség növelését és a fizetési mérleg ja- vítását. Ugyanakkor azonban a nyitott piac—

gazdasággal - rendelkező Franciaországban nagyban megnövelheti a munkanélküliséget.

Eddig a termelékenység növekedése követ- keztében feIszabaduló munkaerőt a tercier szektor szívta fel. Az új tipusú számítástech—

nika azonban a szolgáltatási ágazatokban (bank. szállítás. kereskedelem stb.) is jelen- tős -— egyes becslések szerint 30 százalékos

— termelékenységnövekedést és ami fonto—

sabb. ugyanilyen arányú munkahely-felszaba—

dítást tesz lehetővé. Az exportképesség foko—

zása később újabb munkaalkalmak létesítésé- nek lehetőségét hozza magával, a közbenső időszak nehézségei azonban igen nagyok le—

hetnek. A szerzők szerint a társadalom infor-

"A Statisztikai Szemle 1962. júliusi számától kezdődően a "Statisztikai Irodalmi Figyelő"—ben a

külföldi statisztikai könyvek és folyóiratcikkek ismertetését havonta közli.

A Külföldi statisztikai irodalom egyes fejezetein belül az anyag általában könyv— és folyóiratcikk- ismertetésekre tagolódik. (Ezeket ' választja el egymástól.) Az ismertetések szerzők. illetve ahol szerző

nincs, a címek betűrendjében következnek egymás után.

922 STATISZTIKAI IRODALM! FIGYELÓ

matizálása mindezeket figyelembe véve is elkerülhetetlen, sőt szükségszerű a gazdasá-

gi fejlődés biztosítása végett.

— A számítástechnikában növekszik az ál- lam szerepe. Franciaországban eddig az ön- álló nagyszámitógépek kifejlesztését, majd az egész számítástechnikai ipart a katonai önállóság jelszavával támogatták. A szerzők ezt az irányzatot még ma is szükségesnek, de nem elégségesnek tartják, mivel az IBM új kihívást intéz a nemzeti önállóság ellen saját telekommunikációs rendszerének kifej- lesztésével. Egyrészt a számitógép-hálózat birtoklásával, másrészt a nagy amerikai adat- bankokhoz való hozzáférés biztosításával ket—

tős (technikai, kulturális) elidegenedéssel fe- nyeget, miközben egy hagyományos állami monopóliumot, a hírközlés monopóliumát ve- szélyezteti. Ezért állami szinten kell a kihí- vással szembeszállni — szövetségesül más európai nemzeteket vagy az IBM amerikai konkurrensét, az ATT-t (American Telephone Telegraphe Co. Ltd.) választva -— a követke- ző programok felhasználásával: hálózatok fejlesztése, távközlési műholdak felbocsátása

és adatbankok létesítése.

—— A központi hatalom azonban nem növe—

kedhet minden téren, az államnak elő kell segítenie a decentralizációt. A teleinforma—

tika pedig nagyobb lehetőségeket teremt e téren is. Az irányítás és információbeszerzés áj módozataival növekedhet a kisebb egysé—

gek autonómiája. A teleinformatika csök—

kentheti a hivatalok struktúrájának merev—

ségét; javíthatja az adminisztráció hatékony—

ságát. az ügyfél és a hivatal viszonyát; na—

gyobb szabadságot biztosíthat a helyi szer—

veknek, és növelheti a kis- és közepes nagy—

ságú vállalatok versenyképességét.

— Az információáromlás útjainak bolyga—

tása hatalmi harcot indíthat meg; az infor- máció maga a hatalom. Az információ mo—

nopóliuma. illetve az információk önkényes, ellenőrizhetetlen felhasználása joggal kelt—

het félelmet az állampolgárokban. A vissza—

élés veszélyét semmiféle technikai eszközzel nem lehet elhárítani, az állampolgárok szó- mára az egyetlen biztosíték a hatalom, il- letve a kormány jellege lehet.

Érdemes megvizsgálni, hogy a jelentés megjelenése óta eltelt egy év alatt milyen hatása volt az abban foglaltaknak, illetve milyen kormányintézkedésekben ismerhető fel a fenti gondolatok szelleme. Három jelen—

tős döntés és egyéb jelek arra utalnak, hogy a francia számítástechnikát irányító politiká- ban a teleinformatika központi tényezővé

lett.

Elsőként a TRANSPAC francia országos számitógép—hálózat 1978. decemberi megnyi- tása említhető meg. A hálózatot üzleti vál—

lalkozásként 67 százalékos állami részesedés- sel üzemeltetik, ezzel is igyekezve a posta

s

hatósági és szolgáltató funkcióját különvá- lasztani. 1979 elején a hálózatnak 12 kom- munikációs központja volt —- 1980-ra már kb.

25-öt terveznek — s több mint 300 előfize- tője. Az előfizetők a nagy- és közepes nagy—

ságú vállalatok köréből kerültek ki, tehát a ,,kicsik" még nem érvényesülhettek kellőkép-

pen.

A másik jelentős döntés a francia minisz- tertanács december 6—i ülésén született, ami—

kor is megszavazták a IV. Számítástechnikai Terv költségvetését. E szerint öt év alatt 2,25 milliárd frankkal támogatják — a jelentés ajánlásainak megfelelően — (: perifériabe—

rendezések, a software és az alkatrészek gyártását.

A harmadik lényeges lépésként értékelhe- tő, hogy még ez évben fellövik Guadeloupe szigetéről a közös piaci országok első, fran- cia Ariane rakétával meghajtott, távközlési műholdját. A francia minisztertanács febru—

ár 20—i döntése szerint 1983-ra a TRANSPAC és a francia műhold összekötésével üzembe helyezik a TELECOM távközlési rendszert.

A távközlési kormánybizottság egy párizsi külváros 3000 lakójának részvételével kísér- letet inditott számítógépes szolgáltatásoknak telefon és televízió segítségével való igény—

bevételére. A televízió is tervezi —— először meteorológiai és tőzsdei hírekkel — infor—

mációs műsorok sugárzását. A francia ipar- ügyi minisztérium 10000 kis számítógépnek a középiskolákban való kiosztásával kívánja a számítógépes kultúrát széleskörűen terjesz- teni. Ezenkívül kutatási csoportokat hoztak létre a számítástechnikának a foglalkozta- tásra, a munkahelyi környezetre gyakorolt

hatásainak vizsgálatára is.

Érdemes kitérni a jelentéssel kapcsolatos birálatokra is. Egy év alatt már két könyv je- lent meg Franciaországban, amelyeknek té- mája kizárólag Nora és Minc jelentése. !.

Bonníne és B. Lussato könyvükben (Téléma—

tiaue ou privatiaue? Ouestions C': S. Nora et 6 A. Minc. Ed. lnformatiaue. Paris. 1978.) azt állítják, hogy felesleges az információt több ezer kilométeren át áramoltatni, ezzel szem—

ben a józan alternatíva az önálló adatbank létesítése kis számítógépek segítségével. Y.

Stourdzé pedig vitatja könyvében (Les ré- seaux pensants. Ed. Masson. Paris. 1979.), hogy a kétoldali információáramlás igazán érdekelné az egyéneket. Inkább felesleges technikai eszköznek tartja, s feltételezi, hogy a tömegeknél az egyoldalú információáram—

Iással jellemezhető tv-szemlélet győz. Ami a politikai szervezetek reakcióját illeti, csak a politikamentes ökológusok reagáltak, és ha- tározottan elítélték a teleinformatikát mint az elidegenítő technika újabb változatát.

Nora és Minc jelentése elsősorban az ipar—

tervezés és kutatásfejlesztés, valamint az irá- nyítós szempontjából értékes döntéselőkészítő

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ 923

tanulmány. Feltételezhető, hogy az újfajta számítástechnika a termelés és irányítás ma- gasabb fokát teszi majd lehetővé.

A franciák az amerikai vagy japán ,,kihí- vás" megválaszolására erőteljes központi, ál- lami intézkedéseket szorgalmaznak. A fran- cia elnök felkérése, illetve a neki szóló je—

lentés publikálása azonban más politikai szempont szerint is értékelhető. A nagyfokú nyilvánossággal egyrészt a számítástechnikai programokhoz, nagy összegű kiadásokhoz ki- vántak minél nagyobb társadalmi igazolást szerezni, másrészt a számítástechnika révén is úiabb rétegek politikai támogatását akar- ták megnyerni a kormány általános politiká- ja számára.

Ami az állami telekommunikációs monopó- liumnak az amerikai kihívással szembeni fel- használását illeti. eddig a franciák bizonyos részsikereket mondhatnak magukénak. példá- ul sikerült az IBM-mel is elfogadtatni a TRANSPAC hálózati szabványát. A jövő azon- ban még nyitott, és érdemes felfigyelni arra a jelenségre, hogy az amerikai kormány libe- ralizációs politikája új alapokról kiindulva kezeli a telekommunikációt is. Első lépésként a Telekommunikációs Hivatalt a kormány közvetlen irányítása alól a Kereskedelmi Mi—

nisztérium alá rendelték. Ezt követően az 1934—es kommunikációs törvény várható mó- dositásával véget kívánnak vetni az ATT mo- nopóliumának, és a kommunikáció területén is a szabad versenyes piac tönrényeit kiván-

ják érvényesiteni.

Valószínű. hogy a fejlemények. valamint Nora és Minc jelentése nyomán felélénkült szakmai és nyilvános viták eredményeként mozgalmas volt az 1979 júniusában Párizs- ban rendezett ,.Teleinformatics" elnevezé- sű konferencia is. mely szintén a jelentés egyik következményének tekinthető.

(Ism.: Somlai Tibor)

*

SZABVÁNYOS

NAGYVÁROSI STATISZTIKAI OSZTÁLYOZAS (Standard Metropolitan Statistical Classification.) - Statistícal Reporter. 1978. november. 53-70. p.

A szabványos nagyvárosi statisztikai terü- let (Standard Metropolitan Statistical Area

— SMSA) problémáival foglalkozó szövetségi bizottság közleményének bevezetője arról tá—

jékoztat, hogy az Egyesült Államokban az 1980. évi népszámlálás előkészítése kapcsán már hosszabb ideje napirenden szerepel e területek ismérveinek újabb megállapítása.

Az SMSA—kat először az 1940-es évek vége felé határolták el. A most javasolt ismérvek alapján, valószínűleg 1982 elejéig ismét meg—

határozzák minden egyes nagyvárosi statisz- tikai terület határait. Az SMSA-kat ,,statisz—

tikai szabványnak" szánták azzal a céllal.

hogy a statisztikák konzisztenciáját biztosít- hassák általuk. Az utóbbi években azonban ezeket sok egyéb. nem statisztikai megfigye- lés és adatgyűjtés területi egységeiként is alkalmazzák. Ennek következtében a területi egységek határainak újabb megállapítása

különleges jelentőségű.

Az Egyesült Államokban több mint egy év—

százados az a törekvés. hogy körvonalazzák a nagyvárosi területeket. Területi elhatárolá—

sok (város környéki területek és a fontos vá- rosok kijelölése) egyébként már az első. 1790.

évi népszámlálás óta megfigyelhetők. A nagy—

városi területeket (központi város külvárosok- kal) először hivatalosan az 1910. évi népszám- Iálás kapcsán definiálták, ettől kezdve 1940—

ig a ,,nagyvárosi körzet" (metropolitan dist- rict) megnevezés volt használatban. E terü—

leti egységek alapján (amelyeknek határai különböztek a város közigazgatási hatóraitól) pontos összehasonlításokat végeztek az or- szág fontos városi központjaira.

Az 1930. évi népszámláláskor a ,,nagyobb város" (greater city) fogalmat használták, s e meghatározás szerint követelmény volt, hogy a központi városnak (central city) leg- alább 50000 lakosa legyen. Egyébként az 1910 és 1940 közötti időszakban egyes álla- mok megkísérelték, hogy maguk definiálják nagyvárosi területeiket, s a követelmények között olyanok szerepeltek, mint a magas népsűrűség, a központtal való szoros belső kapcsolatok. a mezőgazdasági népesség ala—

csony aránya stb.

1910-től 1940-ig a ,,nagyvárosi terület" fo- galmát elsődlegesen a népszámlálási ada- tok közlésénél használták, és ezt a járások és hasonló területek figyelembevételével ala- kították ki. A szövetségi, az állami. a helyi és a magánstatisztikák adatainak alkalmazá- sa így sokszor nehézségekbe ütközött. ezért a második világháború után 'az Összeirási Hivatal alternatív nagyvárosi terület fogalmat fejlesztett ki, egész megyékre alapozva.

Ezt követően született a ,,szabványos nagy- városi terület" (Standard Metropolitan Area) fogalma. röviddel az 1950. évi népszámlálás előtt, és ezt alkalmazták a szövetségi statisz- tikák területi egységeként. A rendszert a Költ- ségvetési és Ellátási Hivatal (Office of Mana- gement and Budget) dolgozta ki. s 1977 ok- tóberében utalta azt Carter elnök a Keres—

kedelemügyi Minisztériumhoz tartozó Szövet- ségi Statisztikapolitikai és Szabványügyi Hi- vatal (Office of Federal Statistical Policy and Standards) hatáskörébe. A ,,szabványos nagyváros terület" (1959 óta szabványos nagyvárosi statisztikai terület) egész megyék- ből (county) és nem kisebb területi egységek- ből áll. Kivétel New England, ahol a megyé—

nél kisebb területi egységeknek nagy helyi jelentőségük van, míg másutt a megyék mint