Hansluwka, Harald: Ausztria gazdaságilag aktív népességének előreszámítása az 1980-as évig

1164

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

következtében a termelékenység növeke—

désének velejárója.

Az osztályösszetétel alakulása a Szovjetunióban (az összes foglalkoztatottak százalékában)

1] 1939 1959 1963

!

Munkások ... 32,2 48,2 %m; 6 Alkalmazottak ... 17,5 20,1 " , Kolhoztagok ... 445 31,4 ! 26,3

Egyéni parasztok és !

magánkisiparosok 2.6 03 0,1

A fenti adatok az 1939—1959. évek vo—

natkozásában azt is szemléltetik, hogy

a munkások számszerű növekedése vala—

mivel meghaladta az alkalmazottak szá—

mának növekedését (a növekedés 1,5, illetve l,1—szeres volt). Szerző ismerteti az elkövetkező húsz évre várható ten—

denciát, amikor is az alkalmazotti réteg

növekedése felül fogja múlni a munká—

sok számának növekedését. E tendenciát egyrészt a termelés műszaki színvonalá—

nak (komplex gépesítés, automatizálás,

villamosenergia-ellátottság) növekedése

következtében a munkás-műszaki arány

lényeges változásai, másrészt a nem ter—

melő ágazatokban (tudomány, művészet, oktatás- és egészségügy, szolgáltatások

stb.) foglalkoztatottak számának gyors

növekedése támasztja alá.

A cikk második részében szerző azokat a nézeteket cáfolja, amelyek szerint a

kapitalista országokban a dolgozók kii—

lönböző rétegei közötti átrétegeződés azonos a szocialista országokban végbe—

ment hasonló folyamatokkal. Véleménye

szerint, ha külső hasonlóság van is, de mind közvetlen kiváltó ok, mind szociá—

lis tartalom tekintetében a két folyamat

nem azonosítható. Ezt szerző többek kö—

zött az értelmiség iskolai végzettség, to—

vábbá szociális származás és helyzet sze—

rinti összetételének adataival illusztrálja.

(Ism.: Fóti Istvánné)

HANSLUWKA, HARALD:

AUSZTRIA GAZDASÁGlLAG AKTIV NÉPESSÉGÉNEK ELÖRESZÁMíTÁSA

Az 1980-AS ÉVIG

(Vorausberecnnung der berufstatigen Bevöl—

kerung Österreichs bis zum Jahre 1980)—

Statlstische Nachrichten. 1964. 10. sz. 499—507.p.

Ausztria népességének 1980-ig történő,

már korábban elvégzett előrebecslését a foglalkoztatott népesség előreszámítása

követte. Szerző a prognózisok általános jellemzésének bevezetője után az előre-—

számítás metodikájának demográfiai bá—

zisát vázolja. Az egyik előrebecslési hipo—

tézis az a feltételezés, hogy az 1959——

1961. évi időszak születési és halálozási viszonyai változatlanok maradnak. A másik feltételezés, amelyet az 1949/51.

és az 19591'61. évi halandósági táblák

halálozási valószínűségeinek lineáris extrapolációjára alapoztak, a halandóság csökkenésével számol. A halandósági Vi—

szonyok igen kedvező alakulásának fel—

tételezéseként, illusztrálás céljából olyan' számításokat is végeztek, hogy az 1—45.

életévek között nem történik halálozás.

Végül az előreszámítás mellőzte a ván—

dorlás és a külföldi munkavállalás prob—

lémáját.

Az 1951. és 1961. évi népszámlálás ada—

tai szolgáltatták az alapot a foglalkozta—

tottak életkor, nemek és családi állapot

szerinti bontására. A gazdaságilag aktív férfiak aránya minden korcsoportban magasabb a nőknél. A csúcspontot a 30——

35 éves férfiak érték el, míg a nőknél

a 18—20 évesek csoportja. Ez azzal ma—

gyarázható, hogy a nők férjhezmenés

után rendszerint kiválnak a gazdasági

életből. 25 és 55 év között gyakorlatilag minden egészséges férfi dolgozik. A nők—

nél valamennyi korcsoportban magas a dolgozó nők aránya a hajadonok és ele vált asszonyok között és alacsony a há—

zas nők és özvegyek között.

Szerző ezután összehasonlítja a kere—

sők arányát az egyes korcsoportokban és elemzi a változások okait. Vázolja azo—

kat a feltételeket, melyek szerint a gaz—

daságilag aktív népesség hányadának jövőbeni alakulását becsüli, korcsopor—

tok és nemek szerint megadva a prog—

nózisszámításnál felhasznált százalék—

arányt. Összehasonlításul az Osztrák Gazdaságkutató Intézet 1965—re és 1975—1-e vonatkozó becsléseit is közli a gazda—

ságilag aktív népesség kor és nem sze—

rint várható hányadairól. Szerző egyes csoportoknál alternatív számításokat is végzett.

A tanulmánynak az eredményeket elemző része először a népességszámítá—

sok eredményeit foglalja össze a külön—

böző halandósági feltételek mellett 1980—

ig, ötévenként. Közli azokat az ered- ményeket is, amelyeket 1970—re a szerző a gyermek korcsoportok lélekszámának meghatározására különböző (1. változat—

lan halandóság és termékenység, 2, emel—

kedő termékenység és csökkenő halan—

dóság, 3. változatlan termékenység és

csökkenő halandóság) feltétel—kombiná—

ciók figyelembevételével határozott meg

STA'I'IS'A'I'IKAI IRODALMI FIGYELÖ

Megállapítja, hogy a demográfiai bizony—

talansági tényezőknek a gazdaságilag aktívak 1980—es prognózisában aránylag

csekély jelentősége lehet.

A népességszám és a gazdaságilag ak—

tív népesség száma, nemek szerinti bon—

tásban 1951—től kezdve 1980—ig kísérhető figyelemmel. Az adatok 1961—től 1970—ig az aktívak számának csökkenését, majd újbóli emelkedését mutatják. 1980-ban a gazdaságilag aktív férfiak száma a fel—- tételek szerint magasabb, a nőké ala-

csonyabb lesz, mint 1961-ben volt. A né—

pesség növekedésével szemben a gazda- ságilag aktív népesség száma stagnálni fog, az aktívak aránya tehát csökken.

A mélypont ——-— amely 1975-ben lesz — egyben a kereső—eltartott arány rosz—

szabbodását is maga után fogja vonni.

Ezen munkaerő—tartalékok munkába ál—

lítása vagy külföldi munkaerő segíthet.

Míg a népesség száma Ausztriában 1980—ig 11 százalékkal lesz magasabb, mint 1951—ben volt, addig a gazdaságilag aktívak száma 1970 és 1975-ben alacso—

nyabb lesz az akkorinál, és csak 1980

körül emelkedik újra az 1961—es szintig.

A munkaerőhelyzet kritikus időpontja 1975 körül lesz, utána javuló tendencia mutatkozik. A gazdaságilag aktív népes—

ség korstruktúrájában fiatalodás áll be, főleg a férfiaknál (míg 1951—ben az aktiv

férfiak 27 százaléka volt 50 év feletti,

addig 1970-ben csak 21—23 százalékuk lesz az). Mivel pedig a férfiaknál alig van munkaerő—tartalék, a férjes asszo—

nyokat lehet csak munkába állítani. Az 1951—1961 közötti évtized bizonyítja, hogy erre megvan a lehetőség. Ekkor ugyanis a nagyszámú munkaalkalom és a csábító anyagi lehetőségek következ—

tében mind több házas és gyermekes nő állt munkába, vagyis a gazdasági indo—

kok túlsúlyra jutottak a demográfiai in—

dokokkal szemben.

(Ism.: Réthí Sarolta)

K EYFITZ, N.:

A TERMÉSZETES NÖVEKEDÉS INTRINSIC ARÁNYA És A PROJEKCIÓS MAme

DOMINÁNS GYÖKE

(The intrinsic rate of natural increase and the dominant root of the projection mátrix.) mpopulation Studies. 1965. 3. sz. 293—308. p.

Az A. J. Lotka által definiált termé—

szetes szaporulat intrinsic mérőszámát

egy adott népesség a fejlődése során Vál—

tozatlan (rendszerint egy adott naptári évben megfigyelt és a továbbiakban ál- landónak feltételezett) továbbélési rend és korspecit'ikus termékenység érvénye-

sülése mellett érheti el egy bizonyos idő

után. Ez az arány lehetőséget ad a kor- specifikus születési arányszámok nemzet—

közi és időbeli, könnyen áttekinthető

összehasonlítására és rávilágít azokra a

folyamatokra, amelyek szerint a vizsgált

népesség fejlődik. Az irodalom több módszert ismer a mutató kiszámítására N. Keyfitz, a Chicagoi Egyetem ismert szociológiai professzora dolgozatánajk célja a népesség stabil állapot felé köze—

ledésének egy empirikus vizsgálata, amely egyben lehetőséget ad az intrinsic sza—

porulati arányszám kiszámítási módjai—

nak bemutatására, valamint ezek egy—

máshoz viszonyított vizsgálataira. Az el—

járásokat két nagy csoportra osztja a szerző. Az első csoportba azok a mód—

szerek sorolhatók, amelyek a népesség- szám perspektivikus előreszámításaival kapcsolatosak; a második csoportba tar—

tozók a Lotka—fe'le népességi modell alap- integrál egyenletére támaszkodnak.

1. A matrix—operációkkal végrehajtott népesség—előreszámítások (kidolgozásuk éppen a dolgozat szerzőjének nevéhez

fűződik) például a 0—44 éves női népes-

ségre vonatkozóan egy 9X9—es M pro- jekciós matrixra alapulnak. Ennek első sorában a továbbélési valószínűségekkel szorzott 5 éves korcsoportok szerinti kor- specifikus leány élveszületési arányszá—

mok, és az i—edik (i : 2, . . ., 9) sor i-edik helyén az í—edik korcsoport továbbélési valószínűsége, a többi helyen pedig 0 áll. (A használt korlimitáció a numeri—

kus munkát jelentősen csökkenti, de a

szerző céljainak megfelel, hiszen a nők

propagatív periódusát, amelynek felső határát gyakran 44 évnek tekintik. még magában foglalja. (A kiindulási női né—

pesség ötéves korcsoportok szerinti szá—

mát a bázisévre egy 9 dimenziós oszlop—

vektorként lehet felírni. Ekkor a női né—

pesség korcsoportok szerinti számát 5 év múlva (a népesség-előreszámítások szo—

kásos feltételei mellett) a

KlemKo

oszlopvektor szolgáltatja. Az eljárást folytatva 5 évvel később a női népesség korcsoportok szerinti megoszlását a K "

:MnxKn oszlopvektor jellemzi. E szá—

molási processzus feltételei egybeesnek az intrinsic szaporulati mérőszám által jellemzett népességfeilődéssel. ezért ért—

hető, hogy az M " matrix n növelése mel—

lett egy stabil struktúrához tart. A sta—

bilitást az M'Hl és az M" hatványmat—

rixok megfelelő elemeinek (vagy a meg—

felelő oszlopokban álló elemek összegei—

nek) hányadosai jelzik, amelyek 12, nö—