STATISZTIKAI ELEMZÉSEK
AZ 1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS ÖSSZEFOGLALÓ EREDMÉNYEI
BARTA BARNABÁS
A Központi Statisztikai Hivatal az 1980 elején végrehajtott népszámlálás anya- gának részletes feldolgozását megelőzően 2 százalékos képviseleti minta alapján adott számot az ország népességének legfőbb jellemzőiről.l E feldolgozás alapján
— a teljesség igénye nélkül —— kívánom összefoglalni az elmúlt évtized változásai- nak azokat a vonásait, amelyeket már az előzetes adatok szerint is a legjellegzete—
sebbeknek tartunk.
A NÉPESSÉG SZÁMÁNAK
ÉS DEMOGRÁFIAI ÖSSZETÉTELÉNEK ALAKULÁSA
Magyarország népessége az év elején 10709 550 fő volt, 3.8 százalékkal több.
mint az évtized elején, és mintegy kétszerese annak a lélekszámnak, amely száz
*évvel ezelőtt élt jelenlegi határaink között. Az 1970—es évtized mérsékelt ütemű né—
pességnövekedése valamivel gyorsabb volt, mint az előző évtizedben. de az 1950-es években tapasztalt gyarapodásnak csak alig több mint felét jelentette. A változás ilyen alakulására az ad magyarázatot, hogy az élveszületések száma az évtized kö—
zepéig emelkedő irányzatú volt, majd visszaesett, ezzel egyidejűleg a halálozások aránya emelkedett.
Az 1973. évi népesedéspolitikai intézkedések hatása az 1974—1976. években mutatkozott meg. és ez időben érték el a szülőképes kort az 1950—es években szüle—
tett nagyobb létszámú női korosztályok is. Az évtized második felében a házasodási korba lépő nők aránya fokozatosan csökkent. következményként a születések száma is folyamatosan mérséklődött, így az élveszületési arányszám az 1970—es évek végére -— kedvező rövid átmeneti szakasz után — az időszak eleji értékre esett vissza. E ha—
tások ellenére is az 1970—1979. évek átlagos élveszületési arányszáma 16 ezrelék volt. szemben az előző évtized 14 ezrelékes mutatójával.
Az ezer lakosra jutó halálozások száma a tíz év előtti mutatóhoz képest 17 szá—
zalékkal több. Ebben a népesség öregedése jut kifejezésre. A meghaltaknak közel 60 százalékát kitevő 70 évesek és idősebbek száma az utolsó évtizedben 20 száza—
lékkal emelkedett. A korösszetételt 1960 óta változatlannak feltételezve a két évti—
zed halálozási arányszáma gyakorlatilag azonos.
A születéskor várható átlagos élettartam az 1970-es évek folyamán a férfiaknál változatlan maradt (67 év), a nőknél 1 évvel (73 évre) emelkedett.
11980. évi népszámlálás. Részletes adatok a Zola-os képviseleti minta alapján. Központi Statisztikai Hi.
vatal. Budapest. 1980. 76 old.
6 ' BARTA BARNABÁS
1. tábla
A népmozgalom főbb adatai
Természetes Élve— Halálozások Év (évi átlag) szaporodás születések
ezer lakosra
196'0—1969 . . . . 3.5 13,9 10,4
1970 . . . . . . 3,1 14,7 11.6
1971 . . . . . . 2.6 14.5 11,9
1972 . . . . . . 3.3 14,7 11.11
1973 . . . . . . 3,2 15,0 11,8
1974 . . . . . . 5.8 17,8 12,0
1975 . . . . . . 6.0 18,4 12.4
1976 . . . . . . 5,0 17.5 12,5
1977 . . . . . . 4,3 16,7 12.11
1978 . . . . . . 2.6 15,7 13,1
1979 . . . . . . 2.2 15,0 12,8
1970—1979 . . . . 3.8 16,0 12,2
A népesség területi eloszlásában az 1970—1979-es időszak kedvező változása—
kat hozott.
Az ország népességén belül a városlakók kerültek többségbe (53.29/0). Gyors
ütemben folytatódott a vidéki városok népességének gyarapodása, és ma ezek a te- lepülések az össznépesség több mint egyharmadának, 17 százalékkal több személy- nek adnak lakóhelyet, mint tíz évvel ezelőtt. A vidéki városok népességgyarapodásá- nak forrása részben a bevándorlás (100/0), részben a természetes szaporodás (7%) volt. E folyamattal egyidőben Budapest népességhányada csökkent, ma 19.20/0 szá—zalékot tesz ki. Budapest népességének tényleges növekedése egyharmadát sem ér—
te el az előző évtizedben tapasztaltnak. és kizárólag a vándorlási többletből szár—
mazott.
2. tábla
A népesség számának változása településtípusonként
Növekedés. illetve Természetes ,BeISő, _
csökkenés (-) szaporodás VÉ'ÉfdorlP—E"
Terület kulonbozet
1 960496? 1 970—1 979
Ezer fő
Budapest . . . 218 59 0 59
Városok . . . 476 534 223 311
Községek . . . —333 —20'6 177 —-383 Százalék
Budapest . . . 122 3.0 0,0 1 3.0
Városok . . . . . . 18.1 172 7.2 10x,O
Községek . . . . . —6,0 -—3,9 3,4 4 -—7.3
A városi népesség túlsúlyba kerülésével rá kell mutatnunk az ország település- hálózatának az utóbbi két évtizedben lejátszódott városiasodási folyamatára. 1960 óta 62—ről 95—re növekedett a városi rangra emelt községek száma. Ebből 20 tele—
pülést az 1970-es évtizedben nyilvánítottak várossá. Az 1960 és 1970 között városi rangra emelkedett 13 község 153 000 főnyi népessége 6 százalékkal, _az 1970 és 1980
AZ 1980. ÉVI NÉPSZÁMLALÁS 7
között várossá nyilvánított 20 község 225 000 főnyi lakossága 9 százalékkal növelte a vidéki városok össznépességének számát. Az újonnan várossá lett községek lakos—
ságszámának emelkedése az 1970-es években tetemesen felülmúlta a már korábban is városi rangú településekét.
3. tábla
A városok népességének tényleges szaporodása
Tényleges szaporodás (százalék) M eg n evezés
1960—1969 ' 1970—1979 l 1960—1979
1960 és 1970 között városi rangra
emelkedett községek . . . . 19,1 25,1 49.0 1970 és 1980 között városi rangra
emelkedett községek . . . . 11,4 21.0 34,8
Együtt . . . . . . . . . 14,5 22.7 40,5
Régi városok* . . . 18,7 16,1 37,9
Összesen* . . . . . . . 18,1 17,1 38,3
* Budapest nélkül.
Míg a városhálózat és a városi népesség száma növekedett, addig a közsé—
geké csökkent, mert az 1970—es évtized 7 százalékos vándorlási veszteségét a 3 szá—
zalékos természetes szaporodás csak részben ellensúlyozta.
A népgazdaság szerkezeti átalakulása, a mezőgazdasági nagyüzemek fokoza- tos megerősödése az ország népességének területi eloszlásában és településszer- kezetében további lényeges változást idézett elő a külterületi lakott helyek, a to—
nyai települések gyorsuló elnéptelenedésével. A felszabadulás idején az ország né- pességének még 17 százaléka, 1.6 millió ember élt ezekben a településekben. Az 1970. évi népszámlálás már csak 852000 főt tartott számon külterületi lakott he- lyeken. ma pedig 443 000 fő, a népesség mindössze 4 százaléka (hozzá kell ten- nünk túlnyomó többségben az idősebb korosztályokhoz tartozók) él ezeken a terü-
leteken.
A külterületi népesség az utóbbi évtizedben így felére, a lakott helyek szá—
ma pedig kétharmadára csökkent. A háztáji gazdálkodás jelentőségének felisme- rése csak lassíthatja, de meg nem akadályozhatja a külterületi lakott helyek foko- zatos csökkenését, annak ellenére, hogy ma már a külterületi lakott helyek nem je- lentik azt az elzártságot, amit 2—3 évtizeddel ezelőtt jelentettek. A külterületi lakott helyek jelentős hányada bekötő utakkal, jó közlekedési lehetőségekkel, villanyvi- lágítással. a korszerű termelés fontos előfeltételeivel rendelkezik. Ezek a települések nem nagy lélekszámúak, a 10 OOO-ből mindössze 2000 helyen laknak 50-nél többen, 1000 helyen pedig 26—50 fő közötti a lakosság száma. A többi helyen magányos tanyákon, őrházakban és egyéb lakott helyeken egy vagy néhány család él. A kül- területi lakott helyek fennmaradásában minden valószínűség szerint a nagyüzemi gazdaságok termelési központjai kapnak szerepet jól felszerelt infrastrukturális lé- tesítményeik útján, amelyek jelentős mértékben képesek lesznek kiegyenlíteni a vá—
rosi és a falusi életforma ma még megtalálható különbözőségeit. A technika fejlő- désével a szolgálati feladatokat ellátó kis létszámú helyek száma is valószínűleg egyre inkább csökkenni fog.
A népesség területi elhelyezkedésének főbb adatai azt jelzik, hogy (: céltuda- tos ipartelepitési és településhálózat-fejlesztési politika. továbbá a települések infra- struktúrájának (lakásépítés, a közmű— és a sokoldalú intézményi hálózat kiépítése)
8 BARTA BARNABÁS
korszerű kialakítására a felszabadulás óta hozott anyagi és társadalmi ráfordítá—
sok meghoztők az eredményt. és az ,.egy" várossal rendelkező ország ma már széles körű vóroshólózotbon. nagy, közép- és kis tójcentrumokbcn tud korszerű életvitelt biztosítani a lakosságnak. A városi életformát nyújtó Budapestnek egyeduralkodó jellege megszűnőben van a mind színesebb lehetőségeket kínóló ellenpólusok erő—
teljes fejlődésével.
A nemek szerinti összetétel az utolsó évtizedben alig módosult. Az össznépes- ségből mc: is 48,5 szózolék férfi. 515 százalék nő; ezer férfira 1061 nő jut. Az el- múlt évtizedben ugyanis a népességnövekedés szinte fele—fele arányban oszlott meg a két nem között, ellentétben az előző időszakkal, amelyben a férfi népesség gya—
rapodása lényegesen kedvezőbb volt. mint a nőké. A második világháború után tapasztalt magos nőtöbblet rohamos csökkenése — elsősorban a férfiak halandósá—
gónak növekedése következtében — 1970 után megállt.
1. ábra. A népesség korcsoportok és nemek szerint, 1949—1980
H
mpmwww 0 a momwa—wwmmawzww a 0 wzwsaawowa
1101! ra ezer fő ezer fő ezer fő
mwamzaowo amazaaeov/wwo
ezenfű ezer/*ő
AZ 1980. ÉV! NÉPSZÁMLÁLAS 9
A népesség általános korösszetétele nem változott számottevően: a gyermek- korúak aránya bár kismértékben, de nőtt, a fiatal munkaképes korúaké valamivel csökkent, az idősebb munkaképes korúaké és az öregkorúaké ugyanakkor válto—
zatlan maradt.
Az egyes korcsoportokon belül (elsősorban a gyermekkorúaknál) jelentős aránytalanságok alakultak ki az elmúlt másfél évtized születési számának változása nyomán. ami igen eltérően befolyásolta az egyes korosztályokba tartozók számát.
1970 óta például az 5 éven aluliak száma egynegyeddel. az 5—9 éveseké egyötöddel nőtt, ugyanakkor a 10—14 éveseké 15 százalékkal csökkent. Könnyen belátható, hogy ezeknek az igen eltérő létszámú korosztályoknak az oktatása és egyéb irányú ellá—
tása milyen sok gondot okozó feladatot rejt a jövő számára. Nem kisebb jelentősé- gű probléma a munkaképes korúak számában mutatkozó eltérő irányú változás: a 15—19 évesek szóma tíz év alatt közel 30 százalékkal visszaesett. a 25—29 éveseké pedig több mint 20 százalékkal nőtt.
Már említettem, hogy az öregkorúak aránya nem változott, ez azonban az el—
múlt évtized ideiglenes és kivételes irányzata volt. Tíz évvel ezelőtt az első világ- háború alatt született igen kis létszámú korosztályok tagjai még 50—54 évesek vol—
tak, most tíz évvel idősebben az öregkorúak közé kerültek, s viszonylag kis létszá—
muk miatt —— a magyar népszámlálások történetében először — nem növekedett a 60 évesek és idősebbek össznépességen belüli aránya. Az öregkorúak csopor'tján belül a 60—64 évesek száma az 1970. évinél egyharmaddal kisebb, viszont a 65 éves és idősebbeké 22 százalékkal nagyobb. Ez utóbbiak szóma tíz év alatt 260 OOO—rel nőtt, és ma megközelíti az 1 450000 főt. A legidősebbek számának növekedése még jelentősebb, merta 75 évesek és idősebbek száma több mint 33 százalékkal gyara- podott az utolsó évtizedben. Az e korcsoportba tartozó közel 500000 személy jelen—
tős hányada önmagát ellátni képtelen, gondozásra szorul.
4. tábla
A népesség főbb korcsoportok szerint
Szám szerint (ezer fő) Százalékban Növekedés
Korcsoport (év) -.-,! százalékban
1960 I 1970 ] 1980 1960 ; 1970 ! 1980 (1970—1979)
0—14 . . . . . . 2 529 2177 2 353 25.4 21.1' 22.0l 8.1 15—39 . . . . . . 3 662 3 821 3 823 36.8 37.0 35.7l 0.0
40—59 . . . . . . 2 397 2 564 2 701 24.0 24.8 2521 5.3
60— . . . . . . 1 373 1 760 1 833 13,8 17,1 17,1 ; 4.2
Összesen 9961 10322 10710 1010 10005 100,0l 3,8
l ,
Az öregedési folyamat látszólagos megállása mögött további problémák is rej- tőznek. Erre akkor derül fény, ha az idős korosztályok nemenkénti megoszlását is fi- gyelembe vesszük. Az időskorúak között ugyanis a nőtöbblet fokozódott: az ezer 60 éves és idősebb férfira jutó nők száma 1325-ről 1403—ra emelkedett. A legidősebb korúaknál a férfiak és a nők száma egyenlő mértékben nőtt, és így a 75 évesek és idősebbek korcsoportjában ezer férfira ugyanannyi nő jutott, mint az évtized ele- jén volt (1683). A társadalom számára a legnagyobb feladatot a legidősebb nők közül a gondozásra szorulók ellátása jelenti, 75 százalékuk általában alacsony nyugdijjal rendelkező özvegy, sokan közülük családi kapcsolat nélkül, egyedül él—
nek.
10 BARTA BARNABAS
A családi állapot szerinti összetétel jelentősen módosult: a nőtlenek, illetve a hajadonok arányának rovására növekedett a házasok, az özvegyek. de leginkább
az elváltak hányada. A házasodási mozgalomban váltakozó tendenciák észlelhetők:
a házasságra lépők között egyfelől fiataloclás, másfelől bizonyos öregedés tapasztal- ható. A 20—24 éves korban a házasok aránya mindkét nemnél növekedett 1970-hez képest (a férfiaknál 32 százalékról 35 százalékra, a nőknél 65 százalékról 68 szá-
zalékra).
Az özvegyek arányának növekedése - mint a fentiekből is kitűnik — a leg—
öregebbek arányának emelkedéséből következik. az elváltaké viszont a válások szá-
mának növekedésével és az újraházasodások gyakoriságának csökkenésével magya- rázható. Az elváltak száma 1970 és 1980 között mind a férfiak, mint a nők körében több mint másfélszeresére emelkedett. Első ízben fordul elő. hogy a férfiaknál az elváltak aránya meghaladja az özvegyek úgyszintén növekvő hányadát. illetve az.hogy a nők között több az özvegy, mint a hajadon.
E folyamatok eredményeként társadalmunk egy új jelenséggel, az .,egyedülál—
lók" problémájával találja magát szemben. Az egyedüllét és az ellene való küzde- lem világjelenség a technikai. gazdasági fejlődés és az erőteljes városiasodási fo- lyamat kísérője. Adataink is azt mutatják, hogy a magánosok elsősorban a váro- sokban tömörülnek. Budapesten például kétszer annyi az elvált férfiak aránya. mint a községekben. A főváros női népességének egytizede elvált, ami a községek ho—
sonló arányának háromszorosa.
2. ábra. A természetes népmozgalom főbb adatai, 1960—1979
5291! fa"
20 0 790 780 770 160
150 ,
140 Elveszti/etés
730
720 Hali/azás
7 70 700
90
Házasságka'fés
80
7960 7.970 7.979
A népszámlálás adatai jelzik, hogy a termékenységben az elmúlt tíz évben to—
vábbi -— bár az előző évtizedhez képest lassúbb — csökkenés következett be. A há—
zas nők az élveszületett gyermekeik száma szerinti megoszlásának 1970 és 1980 közötti változását egyfelől a kétgyermekesek arányának erőteljes növekedése (31 százalékról 39 százalékra), másfelől a gyermektelenek, az egy-. valamint a három—
gyermekesek hányadának csekély mértékű. továbbá a négy- és ennél több gyer- mekesek arányának jelentős csökkenése (13 százalékról 9 százalékra) jellemzi.
AZ 1980. ÉVI NÉPSZAMLÁLÁS 11
A termékenység korcsoportonként is eltérően alakult. A 35 éven aluliak vala-
mennyi korcsoportjában a száz házas nőre jutó élveszületett gyermekek száma 1970—hez képest emelkedett, leginkább a 15-19 és a 20—24 éveseknél. mérsékelten a 25—29 évesek körében. Az előbbi korcsoportokban a mutató értéke jóval megha- ladja, az utóbbiban csak megközelíti az 1960. évit. A 30—34 évesek termékenységi mutatója alatta marad ugyan a 20 évvel korábbinak, de az 1970. évihez viszonyítva valamivel kedvezőbb.
5. tábla
A száz házas nőre iutó élveszületett gyermekek száma
l ' Növeked és,
1960. 1 1970. ! 1980. illetve
csökkenés
Korcsoport (év) (-)
1970—1979
évben között
(százalék)
15—19 . . . . . . . 43 l 45 54 20,0,
20—24 . . . . . . . 98 90 107 189
25—29 . . . . . . . 161 143 158 10.15
30—34 . . . . . . . 205 181 186 2.8
35—39 . . . . . . . 233 203 193 -4.9
40—44 . . . . . . . 252 215 199 —7,4
45—49 . . . . . . . 264 227 2011 —11.5
Propagatív korú . . 198 176 171 —2,8
50—59 . . . . . . . 289 242 211 —12.8
60—69 . . . . . . . 328 265 230 —-13,2
70— . . . . . . 398 294 249 ——1 5.3
Osszesen 232 201 188 —ó,5
A száz házas nőre jutó élveszületett gyermekek száma 1970 és 1980 között a fővárosban kissé emelkedett. a vidéki városokban mérsékelten, a községekben erő- sebben csökkent. A népszámlálási termékenységi adatok alakulása is alátámasztja azt a feltételezést, hogy a következő évtizedben a népesség stagnálása, egyes évek-
ben lassú fogyása várható.
A felszabadulás óta az iskolázási lehetőségek nagymértékben bővültek, ez fel—
keltette a lakosságnak a magasabb szintű iskolai végzettség iránti érdeklődését, ez—
ért a közép- és felsőfokú végzettségűek száma és aránya az elmúlt évtizedben gyors ütemben nőtt. Ezzel egyidejűleg a befejezetlen általános iskolával rendelkezőké csökkent, és főleg az időskorú — felszabadulás előtt iskolázott —- személyekre kor- látozódik. A magasabb végzettségűek állománya szám szerint az 1970—es évtized- ben nőtt legjelentősebben, a növekedés aránya azonban a korábbi évtizedhez ké-
pest visszaesett.
A nők között továbbra is jóval erőteljesebb a közép- és felsőfokú iskolai vég- zettségűek számának növekedése, mint a férfiaknál. A nők képzettségi szintjének növekedésével egyre inkább lehetővé válik. hogy nagyobbrészt a férfiak által be—
töltött, magasabb végzettséget igénylő, főleg vezetői, irányítói munkaköröket a nők nagyobb arányban láthassanak el. Férfiaknál a középiskolai végzettségűek számá- nak növekedése tíz év alatt 40. a nőknél 60 százalékos volt. A felsőfokú végzettsé- gűek száma 1970 és 1980 között a férfiaknál 40, a nőknél 113 százalékkal növeke—
dett, szemben az előző tíz év 52, illetve 133 százalékos emelkedésével.
Fentiek következtében a nemek iskolázottsági szintje közötti eltérés mérséklő-
dött: a középfokú végzettségű férfiak hányada 1970-ben még másfélszeresen, 1980-12
BARTA BARNABAS
ban csupán egyharmaddal múlta felül a hasonló végzettségű nőkét, a felsőfokú végzettségűek körében a mutatók egymáshoz viszonyított aránya két és félszeresről
másfélszeresre módosult.
3. ábra. A népesség iskolai végzettség, korcsoportok és nemek szerint, 1970—1983
7.9 70 7.980
á?
HWÉM am NOIW 0 0 M7ZW amaw nm MMűW am MU Mlo 0 lm an MVMMJW
ezer fő eza-r' f'l eze/' fa zzz/' f'ő
_ 35/3722th felsőfokú lan/Mámi [: legab'ób befejeze/f [lázak/Stáb
legalább az álla/inas Asia/a 8. asz/3739
Befejezett általános iskolai végzettséget az elmúlt tíz év alatt 1,5 millióan sze—
reztek. A tanköteles korból kilépők 93—94 százaléka végezte el az általános iskola 8. osztályát, ennek ellenére a 15—49 évesek 12 százaléka még mindig nem rendel-
kezik befejezett általános iskolai végzettséggel.
A középfokú végzettségűek száma 64 százalékkal növekedett 1970 és 1980 kö- zött: figyelemre méltó,.hogy a szakmunkásképző iskolai bizonyítványt szerzettek szá—
ma megkétszereződött.
A felsőfokú végzettséggel rendelkezők száma 63 százalékkal magasabb, mint tíz évvel korábban. A befejezett felsőfokú végzettséggel rendelkezők közül legin—
kább a közgazdasági. az oktatási. tudományos, közművelődési, valamint a műszaki jellegű végzettségűek száma emelkedett.
A végzettség színvonalának igen eredményes változása mellett nem hallgathat—
juk el a népesség iskolázottsági szintjének településtípusonkénti jelentős eltéréseit sem. A községek 15 éves és idősebb népességének csupán 56 százaléka végezte el az általános iskola 8. osztályát, az ilyen végzettségűek aránya a fővárosban 78. a vidéki városokban 74 százalék. A 18 éves és idősebb népességből a legalább kö-
zépiskolai végzettséggel rendelkezők aránya a fővárosban több mint háromszorosa
a községek megfelelő arányszámának. A színvonalkülönbségek kiegyenlítése érde—kében a keleti országrészben — elsősorban Szabolcs-Szatmár megyében. ahol a 15 éves és idősebb népességnek több mint 40 százaléka az általános iskola 8. osztá—
lyát sem végezte el —— megfelelő intézkedésekkel. az iskolahálózat fejlesztésével az elmaradást csökkenteni kell, illetve meg kell szüntetni.
AZ 1980. ÉVl NÉPSZÁMLÁLÁS 13
A FOGLALKOZTATOTTSÁG ALAKULÁSA, AZ AKTlV KERESÖK ÖSSZETÉTELÉNEK VÁLTOZÁSA
A legutóbbi népszámlálás megállapítása szerint a népesség 47 százaléka aktív kereső, 21 százaléka inaktív keresőnek minősülő nyugdíjas és gyermekgondozási se—
gélyen levő volt, 32 százalék pedig az eltartottak csoportjába tartozott.
4. ábra. A népesség gazdasági aktivitás, korcsoport és nemek szerint, 1980
1980
éves 70- X
65—89 60—61.
55—59 50—54 ao—aa 30-59
25—29
20—2b 15-19 14
[él/v Inaktív [III:-fall [— : r- : : d'
Az 1970 óta eltelt tíz év alatt az aktív keresők száma mérsékelten (76 OOO-rel), az inaktív keresőké jelentősen (800 OOO-rel) nőtt. az eltartottaké viszont nagymérték—
ben (közel 500 OOO-rel) csökkent. Ahhoz, hogy az utolsó évtized foglalkoztatottsági struktúrájának e jellemzőit megvilágíthassuk, vissza kell tekintenünk az 1960. évig.
, 1960 és 1970 között az aktív keresők számának alakulása gazdasági és demog—
ráfiai okok következtében nem volt egyenletes. A növekedés üteme 1968—1969—ben felgyorsult. Erősítette ezt a folyamatot az 1950-es évek elején született nagy lét—
számú évjáratokba tartozók fokozatos bekapcsolódása az aktív keresők soraiba. A ,.demográfiai hullám" levezetését részben elősegítette, hogy az 1968—ban bevezetett gazdasági Szabályozórendszer kezdetben ténylegesen nem ösztönzött a takarékos létszámgazdálkodásro, sőt bizonyos mértékig kedvezett a létszámemelési törekvé- seknek. A növekedés ütemére viszont mérséklőleg hatott az 1967—ben bevezetett gyermekgondozási segély igénybevételének fokozódása. Mindezek alapján az ak—
tív keresők száma 1968—1969 folyamán 200 OOO-rel nőtt. 1970 elején a népesség 48 százaléka volt aktív kereső.
Az 1970-es évek közepéig folytatódott —— de a korábbinál jóval mérsékeltebben
—- az aktív keresők számának növekvő tendenciája: 1970—1973—ban évi átlagban 21 000 fős. 1974—1975—ben pedig évi 10 000 fős gyarapodás jelentkezett. A népesség gazdasági aktivitása az 1970-es évek közepén tetőzött. Az 1976 és 1980 közötti idő-
szak egészét tekintve már mérsékelten (évi átlagban 5000 fővel) csökkent a gazda-
ságilag aktívak száma, így népességen belüli arányuk a húsz évvel korábbi szint alá esett. A csökkenés több tényező hatására következett be. Jelentősebb mobili—1 4 BARTA BARNABÁS
zálható munkaerő-tartalék már nem állt rendelkezésre, egyre kisebb létszámú év-
jára'tok léptek munkaképes korba. s ezek közül is többen tanultak tovább, így fo- kozatosan csökkent az ifjúsági utánpótlás,is.?(Ugyanakkor növekedett az időskorúak száma és aránya, 5 mivel hazánkban a nyugdíjjogosultság általánossá vált, tovább nőtt a nyugdíjasok aránya. Ezenkívül csökkentőleg hatott a foglalkoztatottságra a korkedvezményes nyugdíjazás kiterjesztése; a rokkantsági nyugdíjasok számának folyamatos növekedése (napjainkban csaknem 350000 a rokkantsági nyugdíjasok száma); a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok korábbi magasabb nyugdíj-korhatárának fokozatos leszállítása, valamint a gyermekgondozási segély fokozot-
tabb igénybevétele.Az inaktív keresők száma az 1960—as évtizedben több mint háromszorosra, majd 1970 és 1980 között további 57 százalékkal emelkedett, így 1980 elején a népesség
egyötöde — közel 2 200 000 fő — tartozott e csoportba. Az eltartottak húsz évvel ez—
előtt még az aktív keresőkkel azonos arányt képviseltek a népességen belül. Szá- muk demográfiai okok, valamint a nők fokozatos munkába állása következtében fo- lyamatosan csökkent. 1970-ben a népességnek 38 százaléka volt eltartott, 1980-ban pedig 32 százaléka, akiknek közel fele nappali tagozaton tanult.
Az előzőkben vázolt különböző irányú és mértékű változások következtében a száz aktív keresőre jutó inaktív keresők száma jóval több. az eltartottaké viszont lé—
nyegesen kevesebb, mint húsz, illetve tíz évvel korábban. Míg az eltartottak ese—
tében -— a jelentős csökkenés miatt — az aktív keresők gondozási, ellátási terhei eny—
hültek, az inaktív keresők növekvő száma elsősorban az egész társadalom terheit.
ellátási gondjait fokozza.
6. tábla
A gazdasági aktivitás főbb mutatói
Száz aktiv keresőre jut inaktív
ÉV inaktív kereső és
kereső elta "Ott elta rtatt
együtt
1 960 . . . . . . 9 l 00 1 09
1 970 . . . . . . 28 79 107
1980 . . . . . . 43 68 'l 1 1
A férfiaknál az utánpótlás már hosszabb ideje nem fedezi a nyugdíjazásból és halálozásból adódó veszteséget. Ily módon a korábban férfiak által betöltött több mint 200 000 munkahelyre az elmúlt két évtized alatt nők kerültek.
Az aktív keresőkön belül a nők aránya az 1970-es évtizedben mérsékeltebb ütemben emelkedett, mint 1960 és 1970 között. 1960—ban az aktív keresőknek 36 százalékát tették ki a nők. arányuk 1970-ben 41 százalék volt, jelenleg 43 százalék.
Az 1960-as évtizedben 364 OOO—rel, 1970 és 1980 között pedig 144000 fővel növeke—
dett a gazdaságilag aktív nők száma, ami azt jelenti, hogy az összes aktív keresők létszámának húsz év alatti emelkedését kizárólag a nők fokozott foglalkoztatása tet—
te lehetővé.
A munkaképes korban levő 15—59 éves férfiak között a foglalkoztatottság már több évtizede teljesnek mondható. Az ebbe a korcsoportba tartozó férfiak foglalko—
tatottsági szintje az elmúlt évtizedben 87 százalékot némileg meghaladó szinten lé- nyegében stabilizálódott, a fennmaradó hányad túlnyomó többsége pedig nappali tagozaton tanul. vagy korkedvezményes, illetve rokkantsági nyugdíjas.
AZ 1950. ÉVI NÉPSZAMLALAS 15 A nők a korábbi évtizedekben még számottevő munkaerő—tartalékot jelentettek.
jelenleg teljes foglalkoztatottságuk már csaknem megvalósult. Napjainkban a nap- pali tagozaton nem tanuló, ún. ,,egyéb eltartottak" közé a 15—54 éves nőknek alig több mint egytizede (valamivel több, mint 300000 fő) tartozik. Munkaerő—tartalékot elméletileg ez a réteg képez, de figyelembe kell venni. hogy közöttük jelentős azok—
nak a száma, akik különböző okok — képzettség hiánya, családi lekötöttség, beteg- ség, megfelelő helyi munkalehetőség hiánya, magasabb kor —- miatt nem tudnak munkát vállalni. Ez azt is jelenti, hogy azok a nők. akik akarnak és képesek munkát vállalni, az utóbbi évtizedben nagyrészt meg is tették. A 15—54 éves nőknek ugyan- is ma már 71 százaléka ténylegesen aktív kereső, s ha ehhez hozzászámítjuk a gyer—
mekgondozási segély miatt a munkából átmenetileg kikapcsolódott fiatal anyák je- lentős számát. akkor a munkaképes korú női népesség foglalkoztatottsági szintje 80 százalék, vagyis nem sokkal alacsonyabb, minta férfiaké.
Az aktív keresők népgazdasági ágak szerinti összetételének változását az jel—
lemzi, hogy mérsékeltebb ütemben folytatódott a mezőgazdaságból az átáramlás (: nem mezőgazdasági ágazatokba, ez utóbbiakon belül pedig egy átrétegződési folyamat indult meg, főleg a szolgáltatás jellegű ágazatok területére. Ily módon az ipar és az építőipar aktív keresőinek szóma az 1970—es évek közepétől már csök—
kent. Az átáramlás következtében a szolgáltatás jellegű ágazatok mellett a szállí—
tás és a hírközlés, valamint a kereskedelem aktív kereső állománya is jelentősebben gyarapodott.
5. ábra. Az aktív keresők száma népgazdasági ágak és nemek szerint, 1949—1980
fú,/' fb"
0 200 14170 600 800 7000 7200 7000 _7500 7800 2050 220ű
7.949
Ip", Égi/ám:;- ' , N
Mpza'yaziasáy
§-
X
Szá/Wés, kem/mm, ' MW
kaazdáűadás Aú!/"anyagi ágak
penig/wa;- W *
Megágszdaság — _ W
IV:/n away/' ágat ' ' W
wanfpi/í/mp _ , i. __ W
Magya—dass? ' , , M
5%Z$%7555M" , . :. W
Nem anyag/ága!— . 3 mm
...
mén/w , " - _ MW
Mezőgazdaság ' ' ' M
Srí/gigász?" ' xxxxxxxxxxxxxx .
Mmanyayia'gak , ," MW fir/"i NI
A szolgáltatásjellegű ágak dolgozóinak együttes állománya az 1970—es évek—
ben sokkal jelentősebben (310/0) emelkedett, mint az azt megelőző tíz év alatt (110/0).
Az életmód és az életszínvonal változásával ugyanis mindinkább előtérbe kerültek a gazdasági. az egészségügyi, a szociális és kulturális, valamint az egyéb szolgál—
tatások fejlesztéSével kapcsolatos igények. A szolgáltatások többsége viszont —- jel- legénél fogva — erősen létszámigényes, a fejlesztés tehát szükségképpen a munka- erő-állomány növelését vonta maga után. A nem anyagi szférán belül az elmúlt év-
16 BARTA BARNABAS
tizedben a közösségi, a közigazgatási és az egyéb szolgáltatás területén dolgozók létszáma lényegében nem változott, míg a személyi és gazdasági szolgáltatásban.
valamint az egészségügyi, a szociális és kulturális szolgáltatás területén dolgozóké egyaránt másfélszeresre növekedett.
Az aktív keresők foglalkozás szerinti összetételét jellemzi, hogy a korábbinál mérsékeltebben ugyan, de tovább csökkent a fizikai foglalkozásúak, ugyanakkor növekedett a nem fizikai (szellemi) tevékenységet végzők aránya. A fizikai foglal- kozásúak létszámának csökkenését főleg a mezőgazdasági tevékenységet végzők számának jelentős visszaesése. valamint a semmiféle képesítést nem igénylő. álta- lában segédmunkás munkakört ellátók állományának csökkenése okozta. Ezzel egy- idejűleg a valamilyen képesítéshez kötött vagy betanulást igénylő munkakörökben dolgozó fizikaiak száma elég jelentősen emelkedett.
A nem fizikai (szellemi) tevékenységet végzők között a műszaki foglalkozásúak
állományának korábbi, igen gyors ütemű növekedése mérséklődött, az egészség—ügyi és a kulturális munkakörben dolgozóké viszont felgyorsult. Az igazgatási._gaz- dasági. valamint a számviteli, ügyviteli dolgozók létszámának emelkedése az 1960—
as évtizedhez képest jelentősen lassult.
AZ AKTlV KERESÖK OSZTÁLY— ÉS RÉTEGTAGOZÓDÁSA
A foglalkozási struktúrában történt változások jelentősen befolyásolták a társa—
dalmi szerkezet átalakulását. az aktív keresők osztály— és rétegtagozódásának mó—
dosulását. bár az elmúlt tíz év alatt bekövetkezett változások folyamata a korábbi évtizedekhez képest viszonylag mérsékelt volt. Mind a munkásosztályhoz, mind az értelmiségi és egyéb szellemi réteghez tartozók állománya jóval kisebb mértékben nőtt. mint korábban. A szövetkezeti parasztság számának előző évtizedben tapasz—
talt emelkedő irányzatát pedig csökkenés váltotta fel.
Összesen 4 989 5 055 mm 1010 101,5
7. tábla
Az aktív keresők osztály- és rétegtagozódása
Szám szerint (ezer fő) Százalékban Index:
Osztály, réteg 1970. év ::
— : 100,0
1970 l 1 980 1 970 1950
Munkásosztály . . . 2819 l 2 926 l 55,5 57,8 ) 103,8 Szövetkezeti parasztság . . . . , . 879 607 ' 176 120 69,0 Értelmiségi és egyéb szelleml* . . . . 1 129 1 388 226 _ 27.11 123,0
Kisárutermelő, kiskereskedő . 162 144 3,3 [ 2.8 88.7
l
' Közvetlen termelésirányitók nélkül,
A munkásosztály központi rétegét képező, iparban foglalkoztatott fizikai dolgo—
zók létszáma 1980 elején 1310 000 fő volt. 6 százalékkal kevesebb, mint az 1970.
évi. A többi népgazdasági ágban dolgozó fizikaiak állománya az ágazati szerkezet
változásának megfelelően — a mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás, valamint a közösségi, a közigazgatási és az egyéb szolgáltatások kivételével — 1970 óta min—denütt gyarapodott.
Minthogy az elmúlt évtizedben a nők foglalkoztatása még elég jelentősen emelkedett, az aktiv kereső férfiak száma viszont tovább csökkent, így az egyes osz-
AZ 1980. ÉVI NEPSZAMLÁLÁS " 17 tályokhoz, illetve rétegekhez tartozók száma és összetétele a nőknél erőteljesebben változott, mint a férfiaknál. Bár a munkásosztályhoz tartozó aktív keresők száma 1970 óta mindkét nemnél növekedett, a férfiaknál azonban mérsékeltebben, mint a nők- nél. Az aktív kereső nők gyarapodásának általános tendenciájával ellentétben 1970 óta a szövetkezeti parasztsághoz tartozó nők szóma jelentősen (38 százalékkal) csök- kent. A visszaesés erőteljesebb volt. mint az e kategóriába tartozó férfiaknál. Az ér- telmiségi és egyéb szellemi rétegbe tartozók állományának növekedése volt a leg- erőteljesebb, különösen a nőknél (330/0). A különböző irányú és mértékű létszám—
váitozások befolyást gyakoroltak a férfiak. illetve a nők osztály— és rétegösszetéte- lére. Az aktív kereső férfiak között 1970 óta a munkásosztályhoz tartozók túlsúlya tovább emelkedett (62 százalékról 65 százalékra), a szövetkezeti parasztság aránya visszaesett (18 százalékról 14 százalékra), ugyanakkor az értelmiségi és egyéb szel- lemi rétegbe tartozóké 2 százalékkal magasabb. Az aktív kereső nők között a mun—
kásosztályhoz tartozók aránya változatlan maradt, a szövetkezeti parasztságé 7 szó- zalékkal alacsonyabb, a szellemi réteghez tartozók aránya pedig 8 százalékkal ma-
gasabb.
A munkásosztályhoz tar—tozó fizikai foglalkozásúak szakmai képzettségének foko- zódását jelzi, hogy állománycsoport szerinti összetételük az elmúlt évtizedben a képzettebb munkások javára tolódott el. Közel 250000 fővel nőtt a szakmunkás munkakörben dolgozó munkások száma, így arányuk a munkásosztály fizikai dolgo- zói között tíz év alatt 39 százalékról 46 százalékra emelkedett. A gazdasági, műszaki fejlődés kísérő jelensége, hogy a szakmunkások mellett a betanított munkások szá—
ma és aránya növekszik. 1970-ben a munkásosztályhoz tartozó száz fizikai dolgozó közül 34 volt betanított munkás. 1980-ban viszont már 39. A képzettséget nem igény- lő segédmunkás munkakörben dolgozók száma — az előbbiekkel ellentétben — jelen—
tősen, több mint 300000 fővel csökkent a munkásosztályon belül. ennek megfele—
lően arányuk az 1970. évi 27 százalékról 15 százalékra esett. E kedvezőnek mond—
ható tendencia azt is jelzi, hogy a segédmunkás munkaerő-kínálat egyre inkább szűkül.
A HÁZTARTÁSOK ÉS CSALÁDOK NAGYSÁGA ÉS ÖSSZETÉTELE
1980. január 1—én az ország 10709 550 főnyi népessége 3718000 háztartásban élt. A háztartások 78 százaléka családból álló háztartás (ún. családháztartás) volt.
A háztartások közel egyötödét az egyedülállók alkotják. elenyésző hányadban pe- dig családot nem képező rokon. illetve nem rokon személyek élnek együtt.
Mivel az átlagos családnagyság több évtizede folyamatosan csökken — jelenleg a száz családra jutó családtagok száma 294 —, ezért az 1970-es években a háztar—
tások nagysága is jelentősen csökkent. 1970 és 1980 között a háztartások száma 10, míg a háztartásokban élőké csak 4 százalékkal nőtt. Külön figyelmet érdemel, hogy a teljesen egyedül élő személyekből álló. ún. egyszemélyes háztartások száma to—
vábbra is sokkal jelentősebben (22 százalékkal) növekedett, mint a családból álló háztartásoké (7 százalékkal). Jelenleg 720000 személy él egyedül. akiknek mintegy kétharmada nő, közel fele pedig özvegy. Korösszetételükre jellemző, hogy mintegy 70 százalékuk az idősebb. 50 éven felüli korosztályokhoz tartozik.
A háztartások nagyságának csökkenő tendenciáját tükrözi a száz háztartásra jutó személyek számának alakulása is. E mutató értéke jelenleg 280 fő, szemben a húsz évvel korábbi 310, illetve az 1970. évi 295 fővel.
A családból álló háztartások több mint 94 százaléka egycsaládos, ebből 83 százalékot képviselnek azok a családok, amelyekben sem rokon, sem idegen sze-
2 Statisztikai Szemle
1 8 BARTA BARNABÁS
mély nem él. Az egycsaládos háztartások száma mintegy 8 százalékkal több. mint tíz
évvel korábban, a kétcsaládosoke' 13 százalékkal csökkent, míg a három- és ennél
több családosoké 1970 óta lényegében nem változott. Ez utóbbiból mindössze 5300 van az országban. A kétcsaládos háztartások túlnyomó többségében szülők élnek együtt egy lakásban gyermekük családjával. A kétcsaládos háztartások csökkenése jelzi. hogy jelenleg már kevesebb szülő és gyermek házaspár lakik együtt. mint tízévvel korábban.
Az 1980. évi népszámlálás előzetes anyagából a háztartások vonatkozásában mint jellegzetes vonást említhetjük meg. hogy 1970 óta jelentősen növekedett azok- nak a háztartásoknak a száma, amelyekben csak inaktív kereső van. Az aktív ke- resővel rendelkező háztartások között pedig -— az elmúlt évtizedben — növekedett
a két keresővel, ugyanakkor csökkent az egy, illetve a három- és több keresővel ren-
delkező háztartások aránya.A háztartások osztály- és rétegtagozódásában csak lényegtelen változások ta—
pasztalhatók. A homogén háztartások közül valamelyest emelkedett a munkásosz-
tályhoz, kissé jelentősebben az értelmiségi és egyéb szellemi réteghez tartozó ház-—
tartások aránya, míg a szövetkezeti parasztoké csökkent. A heterogén összetételű háztartások közül továbbra is a legjelentősebb a munkás. valamint értelmiségi és
egyéb szellemi összetételűek aránya, továbbá a munkásokból és szövetkezeti pa—
rasztokból álló háztartásoké. bár arányuk 1970 óta kissé csökkent. _ 1980 elején az ország családi háztartásban élő 9440 000 főnyi népességéből 8991 OOO-en éltek 3053 000 családban, s mintegy 450 OOO-et tett ki a családdal együtt élő rokon és nem rokon személyek száma. A családok számszerű növekedése az elmúlt tíz év alatt 6 százalék volt, ugyanakkor a családokban élőké alig haladta meg a 3 százalékot, ezért —- mint említettük -- az átlagos családnagyság csökkent.
bár a csökkenés üteme mérsékeltebb volt, mint a korábbi évtizedben.
6. ábra. A háztartások és a családok a tagok száma szerint,
1960—1980
0 J.! u " " ll " ll %
máz-m
m 1970 TM
m
W
"
!"
A családok nagysága elsősorban a családban élő gyermekek számától—függ.
A csökkenésben szerepe van a termékenység alakulásának, de emellett befolyásol- ja azt a házasságtartam. a gyermekek korábbi kiválása a családból (korai házasság- kötés miatt, keresővé válással bizonyos önállósulás folytán stb.). Számottevően nö- velte a gyermek nélkül élő családok számát és arányát a meghosszabbodott élet- tartam; több idősebb házaspár maradt gyermek nélkül. részben mert a gyermekek
AZ 1950. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS
19
kiváltak a családból. részben mert megnövekedett az idősebb korban kötött házas- ságok száma, amelyekből már nem születik gyermek. Mindezen okok következté- ben az 1970-es évtizedben tovább növekedett a gyermek néküli családok aránya, jelenleg a családok 35 százalékában nem él gyermek. Az egygyermekes családok aránya kissé csökkent, a kétgyermekeseké 18 százalékkal emelkedett, részben a népesedéspolitikai intézkedések hatására, részben azért. mert az 1970-es években érték el a szülőképes kort az 1950-es évek elején született nagy létszámú korosztá—
lyokba tartozó nők. A kettőnél több gyermekkel élő családok aránya mérsékelteb—
ben csökkent. mint az előző évtizedben. A korábbi tendenciával ellentétben a gyer- mekkel élő családok között jelentősen növekedett a két 15 évesnél fiatalabb gyer—
mekkel élő családok aránya.
A LAKÁSVISZONYOK ALAKULÁSA
1980 elején az ország lakásállománya 3540 000, 13 százalékkal több, mint az évtized elején volt. Az állomány 14 százaléka a századforduló előtt, 30 százaléka 1900 és 1944 között. 56 százaléka pedig a felszabadulás óta épült. A lakásépítések száma a te'rvidőszakok célkitűzéseinek megfelelően. a mindenkori gazdasági lehe- tőségek figyelembevételével a felszabadulás óta fokozatosan emelkedett. és az
utóbbi tíz évben már 846000 lakást építettünk fel. Az eddig soha nem tapasztalt
mértékű lakásépítés mellett lehetővé vált az is. hogy az elavult és gazdaságosan már fel nem újítható lakásokat is nagyobb mértékben bonthatták le. Az építések és a bontások egyenlegeként a lakásállomány szaporulata (418000 lakás) is az 1970- es évtizedben volta legmagasabb a felszabadulás óta.8. tábla
A lakásállomány alakulása
Növekedés
Év Lakás Időszak '—
(ezer) szam száza-
szerint lékban (ezer)
1949 . . . 2385
1960 . . . 2758 1949—1959 . . . . 373 15.6 1970 . . . 3122 1960—1969 . . . . 364 132 1980 . . . 3540 1970—1979 . . . . 418 13,4
!
Meg kell jegyeznünk, hogy adataink nem tartalmazzák azoknak a lakásoknak egyre növekvő számát, amelyeket kizárólag üdülés, hétvégi pihenés céljára idősza- kosan használnak. A népszámlálás alkalmával 117000 idényszerűen használt, sze-—
mélyi tulajdonban levő üdülőegységet vettek számba.
A lakásállomány 129000 olyan lakást is magába foglal, amelyeket a lakás-—
összeírás idején már nem használtak. Az ilyen lakások száma a legutóbbi lakásösz—
szeírás óta növekedett, elsősorban az aprófalvak. tanyák elnéptelenedése miatt.
Településhálózotunk új arculatának tudatos kialakítása következtében a lakás——
állomány növekedésében első helyen a vidéki városok (270/0) állanak, Budapesten
csak szerényebb mértékben (160/0), a községekben pedig mindössze 5 százalékkal!nőtt a lakásállomány. A
A lakásállományon belül egyre nagyobb hányadot képviselnek a nagyobb, több szobás lakások. A lakásoknak ma már közel fele kétszobás. és igen jelentősen;
2—
20 BARTA BARNABÁS
(515 OOO-rel) nőtt a három- és több szobás lakások száma. Az évtized elején ezek- nek a lakásoknak aránya a 11 százalékot sem érte el. ma pedig az állomány egy—
negyede ilyen lakásokból áll. A szobaszámmal együtt az alapterület is figyelemre—
méltóan nagyobbodott, mert az egy lakott lakásra jutó alapterület az 1970. évi 51 négyzetméterről tíz év alatt 60 négyzetméterre nőtt. Ha visszagondolunk a gyer—
mekszám. a családnagyság alakulására, akkor a lakásállomány összetételének ked- vező alakulása reményt ad arra, hogy lakásépítési tevékenységünk a nagyobb gyer—
mekszám és a népesebb családok részére is megfelelőbb feltételeket teremt.
A lakások nagyság szerinti összetételével kapcsolatban érdemes felhivni a fi- gyelmet arra, hogy a községekben kiemelkedően magas a három- és ennél több szobás lakások állományának emelkedése: számuk tíz év alatt több mint kétszere- sére nőtt, arányuk itt a legmagasabb. Ez a folyamat a községi lakásállomány lénye-
ges minőségi változását jelzi. Egyes vidékeken, főként az aprófalvas területeken és
a tanyás vidékeken a népesség csökkenését a régi, részben egyszobás lakások meg—üresedése, romossá válása kíséri. Ugyanakkor a fejlettebb mezőgazdasági területek és az ipari vonzáskörzetek községeinek jelentős részében megújul a lakásállomány.
a lebontott —- általában egyszobás lakások — helyébe több szobások épülnek.
9. tábla
A lakások a szobák száma szerint, településtípusonke'nt
Egy ( Kettő ] Három- és több
Terület szobás lakások aránya (százalék)
1970 1980 l 1970 l 1980 l 1970 l 1980
Budapest . . . 49,0 34,6 35,0 ] 42,4 160 23,0
Városok . . . 45,i 23,6 43.11 524 115 24,0
Községek . . . 45,5 26,6 46,4 49,i 8,i 24,3
Osszesen 46,1 27,3 43,2 48,8 10,7 23,9
A lakásállomány fentiekben vázolt nagyság szerinti összetételét alapul véve, ma a száz lakott lakásra jutó szobák száma 201. Tíz évvel korábban e mutató értéke 164 volt. A változás jelzi, hogy hazánkban első ízben a kétszobás lakások jelentik az átlagot. Mivel a lakott lakások állományának gyarapodása (12 százalék) jelentő- sen meghaladta a lakásokban lakók számának növekedését (5 százalék), ezért a lakások laksűrűsége —— a száz lakott lakásra jutó lakók száma az évtized eleji 327- ről 304-re — csökkent. A szobák számának a lakásállomány emelkedési ütemét há- romszorosan meghaladó növekedése kedvezően befolyásolta a szobánkénti laksű- rűséget is: a száz szobára jutó lakók száma az 1970. évi 199—ről l51-re csökkent.
A lakásellátás kedvező jelenségei ellenére az egyes társadalmi—foglalkozási csoportok laksűrűségi mutatóinak korábban meglevő különbségei ma is megvan- nak. A lakások laksűrűsége jelenleg is a mezőgazdasági és a nem mezőgazdasági fizikai foglalkozású aktív keresők lakásaiban a legkedvezőtlenebb ahol száz szo—
bára 183. illetve 173 személy jut, lényegesen több, mint a nem fizikai (szellemi) fog—
lalkozású aktív keresők lakásaiban (137). Továbbra is legalacsonyabb a laksűrűség az inaktív kereső ház'tartásfők által lakott lakásokban, ahol száz szobára 127 sze-
mély jut.
Területi vonatkozásban a száz szobára jutó laksűrűség továbbra is Budapesten a legalacsonyabb (145). Jelentős szerepet játszik ebben az. hogy a fővárosban ma- gas az időskorúak száma, akik részben több szobás lakásokban laknak. A vidéki vá-
AZ 1930. ÉVI NÉPSZAMLALAS 21
rosok száz szobára számított laksűrűsége 150, a községekben pedig 155, tehát ez utóbbiakban a legmagasabb, a községi lakásállomány nagyság szerinti összetéte- lének kedvező alakulása ellenére. A településtípusonkénti differenciák azonban az utóbbi évtizedben jelentősen mérséklődtek.
Az erőteljes lakásépítési tevékenység a lakások minőségi összetételében is ered- ményeket hozott, amit a különböző minőségi mutatók jeleznek.
10. tág! , A száz lakott lakásra jutó helyiségek számának alakulása
a K h , F" a" b , E 'I: §Z.Pbók
ÉV heti/11259 Szoba föggflnlfe muáscfáfzmkg heSly/iese'g koly' ve"foldes
1960 . . . . 375 ; 148 l 98 l 17 I 112 49
1970 . . . . * 458 164 100 32 162 24
1980 . ; 571 l 201 ( 104 i 61 ! 205 6
!
Tíz év alatt 507 OOO-rel csökkent és ma 214000 a vert földes padozatú szobák száma. A lakások fürdőszobával, illetve mosdófülkével való ellátottsága utal a lakó- sok higiéniás szintjére. A fürdőszoba-ellátottság tekintetében már nincs lényeges eltérés Budapest és a vidéki városok között. A községekben azonban a helyzet je- lentős javulása ellenére a lakásoknak csak kevesebb mint felében van fürdőszoba.
A lakások különböző közművekkel való felszereltsége a települések fejlesztése nyomán tovább javult, s így az életmód alakulására a közművek által nyújtott szol- gáltatások lényeges befolyást gyakorolnak a városi és falusi településekben egy- aránt.
11. tábla
A lakott lakások felszereltségének alakulása
i Szám szerint (ezer) ! Százalékban
Felszereltség 1 ' ,
1960 : 1970 ! 1980 ! 1960 1970 1980
Villanyvezeték . . . . . . 2021 2782 l 3345 74,6 91,7 98.1
Vízvezeték . . . . . . . 615 1096 2215 22.7 36.1 64.9
Hálózati gól . . . . . . 286 491 765 10,6 16,2 224
Palackgáz . . . . . . . 85 1068 1872 3,1 35,2 54,9
Vlzöblítéses vécé . '. . . . 436 825 1815 1Ó.1 27,2 532
1149 ! 2319 . 37.9 68.0
Köz—, házi csatorna . . . . *
A lakások lakóinak csaknem mindegyike villannyal, kétharmada vízvezetéki víz—
zel, négyötöde gázzal és jóval több mint fele vízöblítéses vécével ellátott lakásban lakik. A lakott lakásoknak 51 százaléka tartozik a komfortos lakások közé, mintegy
12 százalék félkomfortos és valamivel több mint 37 százalékuk komfort nélküli.
A nagyobb lakások arányukat tekintve általában jobban felszereltek, mivel ezek többsége az utóbbi tíz évben épült.
Összefoglalóként elmondhatjuk, hogy az ország népessége az elmúlt évtized- ben örvendetesen gyarapodott. Elégedettek ezzel mégsem lehetünk. mert hosszabb
22 BARTA BARNABÁS
távon -— a jelenlegi körülményeket figyelembe véve - lassú csökkenéssel kell szá-
molnunk. A vidéki városok lendületes fejlődése nyomán a városi népesség került
túlsúlyba. A nemek iskolázottsági szintje közötti eltérés tovább mérséklődött, így a nők mind nagyobb eséllyel tölthetnek be magasabb képzettséget kívánó munkakö—röket is. Ma már a nők nem jelentenek munkaerő—tartalékot, a férfiakéhoz hason- lóan teljes foglalkoztatottságuk csaknem megvalósult. A korábbi évtizedekben vég—
bement jelentős osztály- és rétegeltolódások az elmúlt évtizedet nem jellemezték, csak kisebb mértékű változások tapasztalhatók, társadalmunk azonban nyíltságát megőrizte. Tovább javult a lakásellátottság, valamint a települések fejlesztése nya—
mán a lakások komfortossági szintje, elsősorban a lakásállománynak abban az 56 százalékában, amely a felszabadulás után épült.
PESIOME
ABTOp Ha acuosaum oőpaöomn Zo/o—oü BHÖOPKH BeHrepcxoi—i nepenncu Haceneunn 1980 rona nonsnomuaae'r aamHeümue Heprl nemorpacpmecmx u oőmecraenublx nepemeu, nmeamux mecro : regen-me nocneAHero Aecnmnemn.
Pocr Hacenenm BeHl'pHH :; nepnoA c 1970 no 1980 rop. ősm YMepeHHbiM " coctasun 3,8%. LlHCIIO )KHBOpOMAeHHü Koneöanoma, a uucno CMepTeü — : peayns'rare aospacmoü CTPYKTYPH Hacenemm " oőmero yaenuueuun npononmurenbuocm mmm—1 _ aospocno.
Pocr Hacenenun ByAaneun-a Sun Heőonbmum, a HaceneHHe Aperx ropogos aoapocno a auauurenbnoü Mépe, TBK HTO anepsbie B ucropuu crpaubi ropopcxoe Haceneuue no ninc—
nem-loan npenbicuno cenbcxoe Haceneuwe (530/0).
VlaMeHei-me oömei'i sospacmoü CTpYKTYPbl HaceneHns c 1970 I'OAB aaMeAnnnOCb, no—
CKOI'ley pomgeunbie BO BpeMsi nepsoü Mupoaoü BoüHbi manouucneunbie aoapacmbie rpynnbi apeMeHHo ocraHosunu npouecc crapei—ms.
Cocras Hacenem—m no cemeüHOMy nonomeumo snaum'enwo H3MGHHJ'ICH! sozpocno uncno cacronumx : Spane, anoaux %, ocoöeHHo pasaeneunux. Hponomxana neücraosan TeHAeHuun cnumenun nnonoaurocru saMymHux menni;—m.
Ynyuumnca yposeub umomanoro oőpaaoaauun Hacenennn u npousoumo p.ansHei—imee coxpameuue paanuunü !: oöpasoaauuu memAy nonemu.
kiemel-innen, crpykrypa Hacenem—m no xossücraeuuaü neareneuocw; norm aKTHBHbIX camern-renbuux HeCKoano couparunacs, a Heaxmaublx caMermeansix -- snauurenbno Boapocna; a uncneuuocrs umnuseuuea Aanee coupemnacu. l'io cym nena ocymecrsneua
norman 3aH$1TOCTb mer-rumos.
B nepuop. c 1970 no 1980 ron conpamnacs l-IHCHeHHOCTb aaHnTblx a npOMblmneHHOCTH.
B censenaM xoanücrae conpameune öbmo MeHbLUHM, nem B 1960-hie ronu. Llwcno camo-
.nem—enbnux a oőnacm oőcnymuaanua cytuecraeuuo Bo3pocno. yMepeHHHM TeMnom con- pamanacs norm paőorHuKaa musnuecxoro prna " Aanee aospacrana Aonn DBÖOTHHKOB YMCTBeHHOI'o prAa.
Hmeno Mecro nanbneümee conpamel—me Benn-mm,: AOMÖUJHHX xosm'a'cra u ceMeü,
xom TeMnbl arcra npouecca Gunn Hecxonsko Hume, nem :; npenmecvaymmem necnru—
nemn.
Pocr " ynyumeune Kauecraa munoro menne a peaynbrare prnuoro munumuoro crpourenbcrsa ősmu Hanőonee suaumenbnbmu : fene!-me nocnennero Aecsrunemn. Boa- pocna Benn—ima KBapTHp, cyuiecraei-mo ynyumunacs ux KOMMYHansHan ocuameHHocrb u KOMCPOpTaőeHbHOCTb. 310 causauo : nepsyio ouepenb c SonsmuM uucnom KoMHaT " ny- umeü xompopraőenbuocrbio HOBBIX Ksapmp, : Taxme c nocrenennoí—i cuocxoü Hauőonee ycrapeameü uacru munoro cpouga.
SUMMARY
The study summarizes the main features ,of the demographic and social changes in the past decade on the basis of the 2 per cent sample of the Hungarian population census
1980.
The population of Hungary increased moderately i. e. by 3.8 per cent between 1970-—
1980. The number of live births fluctuated while the number of deceases increased — due .to
AZ 1980. ÉVl NÉPSZÁMLÁLÁS
23
the age-specific composition of the population and to the slow-down of the increase of the average lifetime.
The population of Budapest increased only slightly; the population growth was signifi- cant in the towns of the country, so that the urban population was in majority (amounting
to 53 per cent) for the first time in the history of the country.
The change in the general age—specific composition of the population has slowed down since 1970 as the low—number generations born during World War l temporarily stopped the ageing process.
The composition of the marital status modified significantly; the rate of the married, the widowed and especially of the divorced has increased. The decreasing trend in the fertility of married women continued. The aualification level of the population further improved and the differences in the oualification level between the sexes further decreased, as well.
The composition of the population by economic activity has been modified; the rate of active eorners slightly decreased, that of inactive eorners significantly increased, while the number of dependants further decreased. The nearly full-scale employment of women was
practically realized.
Between 1970—1980 the number of workers employed in the industry decreased. The re- gression in the agriculture was less extent than experienced in the sixties. That number of earners in the services' sector significantly increased. The rate of manual workers slightly
decreased and that of the intellectual occupations further increased.
The size of households and families further decreased the rate of which, however, was slower in the seventies than in the previous decade.
The increase in the housing stack and the improvement in its ouality reached its highest level in the last decade owing to the large-scale housing construction program. The size of dwellings increased, the level of outfitting and services improved. To the above fact contrib- uted primarily the higher number of rooms and higher level of comfort of the newly-built dwellings and the gradual liouidation of the housing stack of the most unfavourable ciuality.
on the other hand.
