1 278 STATISZTIKAI tRODAtMt Hova—a ;
Ha nő volt az egyszülős család feje. ak- kor sok esetben csak nehezen talált állást.
főleg, ha legalább egy 6 évesnél fiatalabb gyermeket nevelt. 1983 márciusában az utób- biak közül 23 százalék volt állástalan, viszont 15 százaléknak nem volt munkája azok so—
raiban, akiknek a legfiatalabb gyermeke már elérte az iskolaköteles kort. A kétszü- lős családokban az anyák munkanélküliségi rátája még a felét sem tette ki az egyedül- álló családfenntartó nőkének.
A gyermeküket maguk nevelő munkanél- küli nők ritkábban éltek együtt teljes mun- kaidőben dolgozó rokonnal, mint más mun- kanélküli családfők. 1983 első negyedében mindössze 9 százalékukat sorolhatták a jel—
zett, kedvezőbb csoportba. Ezzel szemben az olyan egyedülálló állástalan férfiak közül, akik megszakítás nélkül maguk tartották el gyermeküket, 16 százaléknak volt vele élő, teljes munkaidőben dolgozó hozzátartozója, az összes munkanélküli családfenntartóférj közül 41 százaléknak.
Ha volt állása a családfenntartó nőnek.
akkor általában teljes munkaidőben dolgo- zott. 1983 márciusában igy foglalkoztatták 83 százalékukat. Amennyiben 25—54 évesek voltak, akkor 86 százalékot ért el köztük a teljes munkaidősök aránya, de 72 százalékot az előbbinél fiatalabbak, 73 százalékot az idősebbek soraiban. A jelentős arányok ar- ra mutatnak, hogy a családfenntartó nők munkavállalási szándéka igen erőteljes.
Amint a dolgozó nők általában, a család- fenntartó egyedülálló nők legnagyobb része is ügyviteli jellegű állást töltött be. Ez jel- lemezte az összes házas csoportot. Az el—
váltak, minthogy nagyrészt fiatalabbak és iskolázottabbak voltak, jelentősebb arány—
ban fordultak elő a vezetői—irányítói, vala- mint a szakalkalmazotti kategóriákban, és kevésbé a szolgáltatási foglalkozásokban,
mint más női családfenntartók.
Napjainkban a viszonylag jól fizetett ál—
lásokban legalább főiskolai, de sok esetben egyetemi végzettséget követelnek. Ámbár a ,családfenntartó nők ez idő szerint iskolá—
zottabbak, mint korábban, nagy részük nem járt — vagy nem fejezett be — főiskolát, A vizsgált csoportból 23 százalék rendelkezett főiskolai végzettséggel, a dolgozó feleségek átlagosan 15 százalékával szemben.
1970 és 1983 között sok családfenntartó, egyedülálló nőnek (főleg az elváltaknak) si- került bekerülnie a vezetői—irányítói, illetve a diplomás szak'olkalmazotti csoportba, a legtöbb ilyen asszony viszont megmaradt a rosszabbá! fizetett, egyszerűbb szakismeretet igénylő munkaköri csoportok széles skáláján.
Viszonylag szegényes foglalkozási pozíciójuk miatt teljes munkaidőben elért bérük, fize- tésük kisebb, mint a megfelelő férjeké, il- letve férfiaké. 1983 első negyedévében a
családfenntartó nők heti keresetének mea diánja 256 dollár volt. de 400 dollárt ke- restek az azonos státusú férjek, illetve csa—
ládfenntartók.
Az egyedülálló nők bérből eltartott csa—
ládjainak csak a 30 százalékában élt együtt több kereső, és itt a heti kereset mediánja 440 dollárt ért el. Ezzel szemben a házas—
pár alkotta családoknak az 56 százaléka volt többkeresős, és ők 629 dolláros me- diánt mutathattak fel (átlagos) hetikéreset-
nagyságként. '
A nők eltartotta családokban a kereset heti összege viszonylag kicsi volt, mégis az- zal a különbséggel, hogy ha a női család—
fő az év folyamán hosszabb-rövidebb ideig munkában állt, kereken kétszer akkora csa- ládi jövedelmet mondhatott magáénak.
mintha nem dolgozott. Például 1982-ben évi 14580 dollárt tett ki a családi jövedelem, amennyiben a női családfenntartó az év bi—
zonyos időszakában keresett, az ellenkező esetben viszont csak 7050 dollárt.
A cikk ezután külön megvizsgálja a feke- te bőrű és a spanyol eredetű családok hely—
zetét, majd megállapitja: 1982-ben a nők által eltartott családok több mint egyhar- mada szegény volt, miközben a többi csa- ládtípusból csak minden tizenharmadik. Fér- fi eltartó esetén a családok 15 százaléka
minősült szegénynek, nem egészen 8 szó-
zaléka, ha házaspár alkotta családról volt szó. de 37 százaléka, ha nő tartotta el a családot.
Amennyiben a családfenntartó nőnek bi—
zonyos ideig volt keresete 1982-ben. akkor minden negyediküknek, ha nem volt kere- sete, akkor minden másodiknak élt a csa- ládja szegénységben. Az eltérés még éle—
sebb volt az olyan családok rovására, ahol 18 éven aluli gyermekek is éltek. Ez eset—
ben ugyanis a családok 29 százaléka érte el 1982—ben az ún. szegénységi küszöbnél kisebb jövedelmet, amennyiben az anya ke- resett, és 88 százaléka, ha a családfenntar- tó nőnek ebben az évben nem volt kere—
sete. Tekintet nélkül az anya kereső vagy nem kereső voltára, a szegényekhez tar- tozás gyakorisága az otthon nevelt minden egyes gyermekkel tovább nőtt.
(ism.: Somogyi Miklós)
KRANCZER. S.:
AZ EGYESULT ÁLLAMOK NÉFESEDESI KILÁTASAl
(United States population outlook.) -— Statistical Bulletin. 1984. január—március 16—19 p.
Az Egyesült Államok népessége (a tenge-
rentúli haderőket is beleértve) az 1980. jú- niusi 227,7 millió főről 2000-ig várhatóan
STATISZTlKAl lRODALMl FIGYELÖ
1 279
268 millióra emelkedik. 2050—ig pedig elér- heti a 309 millió főt. Ez 1980 és 2000 között 17,7 százalékos, az azt követő 50 év alatt pedig 152 százalékos növekedést jelent. A következő 20 éven belül mintegy 40 millió—
val nő az ország népessége, azonban to- vábbi fél évszázad lesz szükséges egy ugyanilyen nagyságrendű újabb növekedés eléréséhez.
Az elkövetkezendő 70 év során jelentős változások mennek végbe az amerikai né- pesség karösszetételében. Az időskorúak al- kotják majd a népesség leggyorsabban nö- vekvő részét. Míg 1900—ban még az össz- népességnek csupán 4 százaléka volt 65 éves és idősebb karú, 1930—ra ez az arány- szám mintegy 5 százalékra nőtt. és fokoza- tosan emelkedve elérte a jelenlegi 11 szó—
zalékot. A népességelőrejelzések szerint azonban a 65 éven felüliek aránya 2000- ben 13, 2020—ban 17, 2050—ben pedig már 22 százalékát teszi ki az össznépességnek.
Az e korcsoportba tartozók száma az 1980.
évi 25.7 millióról 2050-ig várhatóan 67 mil—
lióra nő, ami 161 százalékos növekedés.
A 25 éven aluli népesség várható alaku- lása eltérő az idősebbekre vonatkozó előre- jelzésektől. Az e korcsoportba tartozó fiata—
lok a népesség folyamatosan csökkenő ré- szét alkotják majd az 1970 és 2050 közötti évtizedekben. 1900 óta csupán az 1950—1970 közötti időszakban növekedett a 25 éven aluliak aránya; ez a növekedés a második világháborút követő ,,baby boom" következ-
ménye volt.
A XX. század kezdetén 41 millió volt az Egyesült Államokban a 25 éven aluliak szá- ma. és ez az össznépesség több mint felét jelentette. Bár számuk állandóan nőtt és 1930—ban elérte az 58.5 milliót, arányuk fo- kozatosan csökkent, és 1950—ben már csak 41,6 százalék volt. A háború utáni évek magas születésszáma következtében hirtelen megnövekedett a 25 éven aluliak száma: az 1950. évi 63,4 millióról 1960—ra 80,7 1970-re pedig 94,5 millióra nőtt. 1970 óta azonban, amikor a 25 éven aluliak a népesség 46.1 százalékát tették ki, számuk csökkenni kez- dett és arányuk 1980—ban már csak 41.3 szá- zalék volt, 2050-ben pedig előreláthatóan 29.3 százalékra csökken.
Az Egyesült Államok második leggyorsab—
ban növekvő népességcsoportja a 45—64 éves korúak. Számuk az 1980. évi 44,5 mil- lióról várhatóan 742 millióra nő 2050—ig. A 45—64 éves korúak aránya az 1900. évi 14 százalékról 1940—re 20 százalékra nőtt, és 1980—ig ezen a szinten maradt. Bár arányuk 1990—ig előreláthatóan kismértékben (18,6 százalékra) csökken, számuk mintegy 2 mil- lióval nő a 10 év során. A ,.baby boom"
generáció öregedése folytán a 45—64 évesek száma várhatóan hirtelen megugrik, és
2000-ben eléri a 60.9. 2010-ben pedig a 77,7 milliót. Ekkor a középkorúak aránya az össznépesség több mint 27 százalékát te—
szi ki. 2010-et követően kisebb-nagyobb in—
gadozásokkal a népesség mintegy egyne- gyedét alkotja majd ez a korcsoport.
A 25—44 évesek száma előreláthatóan nem változik lényegesen 1980 és 2050 kö- zött. Arányuk :: század első felében az össz—
népesség mintegy 30 százaléka volt, 1950 és 1970 között azonban 24 százalék körüli- re csökkent. Számuk jelenleg nő és 1990- ben várhatóan az össznépesség 33 százalé- kát érik majd el. míg a későbbi években hozzávetőlegesen 25 százalékos arányt ké—
peznek majd. 20150-re számuk elérheti a 77,1 milliót, ami 1980—hoz viszonyitva mint- egy 22 százalékos növekedést jelent.
A nemek arányát tekintve szintén jelentős változások következnek be a jövőben. A nők száma 1950 óta meghaladja a férfiakét és ez az aránytalanság valószínűleg nőni fog.
2050-ben mitegy 8 százalékkal lesz maga- sabb a nők száma, mint a férfiaké.
A 25 éven aluliak körében jelenleg aférfi—
ak száma nagyobb, mint a nőké. A 25—44 éveseknél a nők száma jelenleg meghalad- ja a férfiakét, 1990-ig azonban számuk vár- hatóan kíegyenlitődik. A 45—64 évesek kor—
csoportjában valószinűleg csökken a nők jelenlegi magasabb aránya. Viszonylag kis változás várható a 65 éven felüliek tekin- tetében. amely korcsoportban jelenleg 100 férfira 150 nő jut. A nemek aránya kismér- tékben ingadozhat az elkövetkezendő 70 év során, azonban 2050-ben valószínűleg az 1980. évi arány (száz férfira 148 nő) lesz jellemző.
A nagyobb népességcsoportokra jellemző trendek különbözősége ellenére arányukat tekintve igen nagy fokú konvergencia kö- vetkezik be a XXI. század folyamán. 2050- ben a 4 jelentősebb korcsoport egyenként hozzávetőlegesen egyenegyedét alkotja majd
az ország össznépességének.
A népességelőrejelzések a termékenység, a halandóság és a bevándorlás jövőbeni trendjeire vonatkozó hipotéziseken alapul- nak. Mivel ezeket a hipotéziseket előre nem látható események befolyásolhatják, az adu- tokat bizonyos óvatossággal kell kezelni.
Az előrejelzések alapja az a feltételezés.
hogy a születések száma az 1980—as évek végéig csaknem 4 millióval növekszik évente, ezután csökkenés következik be. További fel- tételezések: mintegy 450000 fős nettó be- vándorlás évente és a halandóság lassú ja- vulása, aminek eredményeként a születéskor várható átlagos élettartam 2050-ben a nők- nél csaknem 84 év lesz. a férfiaknál pedig valamivel meghaladja a 75 évet.
(Ism.: Szvitecz Zsuzsa)
