Martünov, V.: A Szovjetunió és az Egyesült Államok nemzetközi összehasonlítások tükrében

742

zökkel történő felszerelését teszik szükségessé.

Az ilyen termékeket előállítani képes vállalatok között a verseny élesedni fog, s ez az eléggé elavult brit hadiiparban a versenyképes vállala- tok kiemelkedését, a többiek leszakadását, és világpiacról való kiszorulását vonja maga után. Már jelenleg is számos védelmi ipari te—

vékenység hanyatlása érzékelhető, főként a honvédelmi célokat szolgáló repülőgépgyártó és hajóépítő iparágban. Túlélésre elsősorban az elektronikára alapozott iparágakban számit- hatnak.

A brit hadiipar vállalati struktúrája az elmúlt években a különböző fúziók, a kormány által kezdeményezett privatizáció következtében mó- dosult, erősödött a magántőke szerepe, tovább nőtt a nagy európai és amerikai cégek befolyá- sa. A szerkezeti átalakulás a védelmi ipar mun- kaerőigényének változásaiban is kifejezésre ju—

tott, nőtt ugyanis a képzettebb, a kutatás és fej- lesztés területén jól foglalkoztatható szakembe- rek iránti igény.

A brit hadiipar és a polgári ipar szerkezeti átalakulása egyidejűleg és egymásra kölcsön—

hatásban történik, sőt az angol gazdaság nem- zetközi szerepére is hatást gyakorol. Az utóbbi években előtérbe került a fogyasztási cikkek előállítása és a szolgáltatások expanziója a ter- melésieszköz—gyártás terhére. Ez az átállás azon- ban nem olyan mértékű, hogy az az angol vé- delmi ipar számára is biztosítaná az ilyen jelle- gű, kevés kockázattal járó szerkezetváltást.

A fegyvergyártással foglalkozó vállalatok in- kább a szakosodás erősítését választották, s en- nek következtében módosult a változatlanul számottevő export termékösszete'tele. Az élese- dő verseny és a külpiacok bizonytalanná válása miatt a hadiipari vállalatok a hosszú távú ku—

tatás-fejlesztés helyett az egyes termékek töké- letesítésére összpontosítják tőkéjüket, illetve szakembergárdájukat. Tekintve azonban, hogy a polgári célokat szolgáló gazdaság — a már említett szerkezeti változásokból adódóan — ugyancsak kevésbé igényel hosszabb távra szóló -

kutatást-fejlesztést, mint korábban, ezen a téren a brit gazdaságban általános hanyatlás tapasz- talhatói'?

Összegezve vizsgálatainak eredményét, a szer- ző megállapítja, hogy a brit védelmi iparban a 40—es évektől kezdve egészen a hidegháború be- fejezéséig, azaz csaknem négy évtizeden keresz—

tül a tőke— és a szakember-akkumuláció volt jellemző. Az európai politikai helyzet válto—

zásával a védelmi kiadások mérséklődésére le- het számitani, de azért a világ fegyvergyártó ipara nem válik jelentéktelenné, sőt számottevő tényező marad, csupán egyre inkább kikerül a nemzeti kormányok felügyelete alól.

Az angol hadiipari cégek jelentékeny része arra törekszik, hogy a belátható jövőben is fon- tos szereplője maradjon a világ fegyvergazda- ságának. Mivel ez az iparág a magasabb fokú technikát meghonositó beruházásokban, a fel-

dolgozóipar termékexportjában és a szakkép—

zett munkaerő alkalmazásában egyaránt jelen- tős hányadot képvisel, a 90-es évtizedben min- denképpen erős hatást fog gyakorolni az an- gol gazdaság fejlődésére.

(Ism. : Szőnyi Gyuláné)

MARTüNov, v.:

A szovmrumó

És AZ EGYESÚLT ÁLLAMOK NEMZETKÖZI ÖSSZEHASONLÉTÁ sox

TÚKRÉBEN

(SZSZSZR i SZSA po materialam mersdunarodnüh szoposztavlenij OON i SZEV. — Raszesetü Goszkomsztata SZSZSZR.) _ Veszmik Sztatisztiki. 1990. 9. sz. 10—15. p.

A szerző arról a kísérletről számol be, amely a két nagyszabású nemzetközi összehasonlítási program adta lehetőségeket felhasználva össze- hasonlítást végez a Szovjetunió és az Egyesült

Államok egy főre jutó bruttó hazai termékének

volumene között.

A cikk nagy vonalakban ismerteti e két pro- jekt, az ICP (az ENSZ programja) és a KGST összehasonlítási program legfontosabb jellem- zőit. Mindkét program a tételes átárazásos ösz- szehasonlítások családjába tartozik, de míg az ICP fő aggregátuma a bruttó hazai termék (GDP), a KGST-összehasonlításé a nemzeti jö- vedelem. Az ICP - legalábbis fő vonalaiban — az ENSZ Nemzetgazdasági Számlarendszerét

(SNA) követi, a KGST-összehasonlítás pedig a KGST számlarendszerét (MPS). A kettő kö- zötti alapvető eltérések jól ismertek, s nyilván—

való, hogy az összehasonlítás aggregátumait il- letően szükség van a tartalmi egységesítésre.

Többek között azért is érthető, hogy a közeli- tést, az adott szinten lehetséges mértékű egysé- gesítést a Szovjetuniónak kellett megtennie, mert az ICP hatodik, az 1990-es évre vonatko- zó fázisának munkálataiban már a Szovjet—

unió is részt vesz.

A két összehasonlítási program eredményei—

nek viszonylag egyszerű összekapcsolására azért volt mód, mert Magyarország és Lengyel—

ország mindkét összehasonlitásban részt vett, illetve vesz, és így e két országon keresztül a kiválasztott mutatók volumenindexeinek össze- kapcsolását láncolással el lehetett végezni.

Mind az ENSZ, mind a KGST nemzetközi összehasonlításának egyik legfontosabb célja a lakossági fogyasztás volumenének országok közötti összehasonlítása. Annak érdekében, hogy a KGST-összehasonlításban részt vevő releváns országok (a Szovjetunió, Magyaror- szág és Lengyelország) adatai összehasonlítha—

tók legyenek (Magyarország a KGST utolsó, 1988. évre vonatkozó összehasonlításában már nem vett részt) az ENSZ-programban szerep- lő országokéval, különböző kiegészítő táblák összeállítására volt szükség, amelyek segítsé- gével újabb, a KGST-összehasonlitásban eddig

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ

743

nem szereplő vagy az eltérő mérlegrendszerből adódóan máSfe'le tartalmú mutatókat lehetett kiszámítani.

Ezen újabb mutatók közül az egyik legfon- tosabb a teljes lakossági fogyasztás mutatója, valamint a lakosságot szolgáló állami intézmé- nyek kiadásainak mutatója. Szintén fontosak a késztermékek, készletek változásának, a befe—

jezetlen termelésnek, az állóeszközök felújítá- sának mérésére vonatkozó mutatók. E kiegé—

szítő táblák segítségével végrehajtott korrekciók eredményeként a lakossági fogyasztás és a fel—

halmozás, illetve a bruttó beruházás mutatói közgazdasági tartalmukat illetően közelebb kerültek egymáshoz. A részleteiben nem ismer—

tetett módosítások elvégzése lehetővé tette, hogy a bruttó hazai termék szerkezetét a fő aggregátumok szerinti bontásban a Szovjet—

unióra is meg lehessen határozni. Az ICP meto—

dikáját követő közösségi fogyasztást a munká- nak ebben a fázisában a Szovjetunióra még nem sikerült meghatározni (ennek az aggregátum- nak az összehasonlítása az ICP—n belül is min—

dig problémának minősült). Szerencsére azon- ban a kísérleti számítások szerint ezen aggre- gátumnak GDP-n belüli súlya elég kicsi, s kö—

zel azonos a Szovjetunióban és az Egyesült Allamokban. Ez tette lehetővé azt, hogy e tétel nélkül nagyobb torzításoktól mentes becslést lehessen adni a Szovjetunió és az Egyesült

amok egy lakosra jutó GDP—jének volu- menarányáról.

A nemzeti valutában számított — tehát az egyes országok saját árszerkezetét tükröző —- GDP-szerkezetet a szerző a Szovjetunió mellett az ICP—ben részt vevő országok közül Magyar—

országra, Lengyelországra, Ausztriára, a Né—

met Szövetségi Köztársaságra és az Egyesült Államokra mutatja be. A lakossági fogyasztás aránya 1985—ben az Egyesült Államokban a legmagasabb (72%), s a Szovjetunióban a leg- alacsonyabb (54%). A többi országban mért arányok közötti különbség viszonylag kicsi (65—69%). A bruttó felhalmozás esetében fordí- tott a helyzet, ami lényegében természetes: a szovjetunióbeli arány (32%) kétszerese az Egye- sült Államokénak. (A ügyeimet fel kell azon- ban hívni arra, hogy ezek nemzeti valutában számított megoszlások, ebben tehát az orszá- gok árszerkezeti különbségei is szerephez jut—

nak. Az árszerkezetek vizsgálatára azonban a cikk nem tér ki.)

A szerző a Szovjetunió egy lakosra jutó brut- tó hazai termékét, lakossági fogyasztását és bruttó felhalmozását az Egyesült Államok szá- zalékában három évre, 1980—ra, 1983-ra és 1985—re mutatja be, valamint külön a Magyar- országon és külön a Lengyelországon keresz- tüli láncolással nyert eredményeket. A tenden—

ciát illetően természetesen mindkét eredmény—

halmaz ugyanazt mutatja: 1980—ról 1985-re a bruttó hazai termék és a lakossági fogyasztás egy lakosra jutó volumenét illetően romlott a

Szovjetunió pozíciója, a bruttó felhalmozás esetében viszont erősödött.

A GDP esetében az öt év alatt 10 százalékos a romlás: a Magyarországon keresztüli lánco—

lás alapján 1980-ban a szovjetunióbeli egy 'főre jutó GDP 40 százaléka volt az Egyesült Alla—

mokénak. 1985—re a relatív szovjet szint 36 szá—

zalékra esett vissza, míg ezek az arányok Len—

gyelországon keresztüli láncolással 41, illetve 37 százalék voltak. A lakossági fogyasztásnál a szovjet relatív színvonal (az előbbi sorrendnek megfelelően) 30 és 26, illetve 33 és 22 százalék.

A bruttó felhalmozás színvonalát illetően az 1980-as 82, illetve 90 százalékos Szovjetunió/

Egyesült Államok volumenarány 1985-re 97,

illetve 103 százalékra változott.

(Ism.: Bóday Erzsébet)

SCHÖFFEL, R.:

, A NÉMET TERMELÖ ES SZOLGALTATÓ UZEMEK

TEHERMENTES VAGYONA

(Einheitswerte der gewerblichen Betriebe 1986.) — Wirt- schaft und Statislik. 1991. 2. sz. 128-134. p.

Az üzemek tehermentes vagyonát legutóbb 1986—ban mérték fel a Német Szövetségi Köz- társaságban, felhasználva a munkához az adó- nyilvántartások tartományonke'nt összesített adatait.

Az ,,üzem" mint legkisebb megfigyelési egy—

ség több telepet (fiókot, üzletet, ipartelepet stb.) is összefoglalhat, ha azok tevékenységeiket azo- nos közigazgatási egységben (településen), egy—

mással szoros (anyagi, gazdasági, pénzügyi, szervezeti stb.) kapcsolatban végzik, egységes cégként. Atehermentes vagyon a bruttó vagyon—

értéknek és a vagyont terhelő kötelezettségek—

nek a különbsége. A bruttó vagyon (az adóbe- vallások részletezése szerint) tartalmazza az in—

gatlanokat, a gépeket, berendezéseket és egyéb állóeszközöket, a tartós pénzbetéteket, az üzemi forgótőkét és a tartalékvagyont.

A vagyonfelmére'sben a természetes szemé- lyek üzemei külön is szerepelnek: összesen 272 154 üzem volt tulajdonukban, e termelő és szolgáltató üzemek bruttó vagyona 123 milliárd márka, a tehermentes nettó vagyon 60 milliárd márka értékű. A szerző felhívja a figyelmet az 1983-as felméréshez képest bekövetkezett mód—

szertani változásokra, így például az egyszerűsí—

tett adóbevallás miatti információveszteségre, az adókedvezmények mértéke változásának ha—

tására.

Az előző vagyonfelméréshez viszonyítva a megfigyelt üzemek száma 8,4 százalékkal csök- kent, a koncentrációs folyamat a természetes személyek vállalkozásai körében különösen erős volt és ezzel párhuzamos a termelő és szol- gáltató tevékenységet folytatók számának csök- kenése. A megfigyelt jogi személyiségű termelő