A Szovjetunió és az Egyesült Államok fő gazdasági mutatóinak összehasonlítása

(1)

A SZOVJETUNIÓ És AZ EGYESÚLT ÁLLAMOK _ FÖ GAZDASÁGI MUTATÓINAK ÖSSZEHASONLITÁSA

A közelmúltban Moszkvában tudomá—

nyos konferencia zajlott le a Szovjetunió és az Egyesült Államok fő gazdasági mu-

tatóinak összehasonlítása tárgyában. A

tudományos konferencia munkájában -—

melyet a Szovjetunió Tudományos Aka—

démiájának Elnöksége mellett működő,

,,A két rendszer gazdasági versenye és a

gyengén fejlett országo " komplex prob—

lámával foglalkozó Tudományos Tanács, továbbá a Szovjetunió Központi Statiszti—

kai Hivatala, a Közgazdaságtudományi

Intézet,—valamint a Tervhivatal Közgazda-

sági Tudományos Kutatóintézete hívott össze — a felsorolt intézményeknek mintegy 300 tudományos munkatársa, főisko—

lai és egyetemi oktatók és számos más intézet dolgozói vettek részt.

A konferencia1 bevezető előadását V.

N. Sztarovszkij, a Szovjetunió Központi Statisztikai Hivatalának elnöke, a Tudo—

mányos Akadémia levelező tagja tartotta.

Előadásában rámutatott a téma fontos—

ságára a békés gazdasági versenyben be—

töltött helye szempontjából, ismertette az összehasonlítások terén az utóbbi évek—

ben bekövetkezett bizonyos szemléletbeli változásokat a tőkés országok politikusai

és vezető közgazdászai körében, vala:-

mint kiemelte a Szovjetunióban e téren folyó munkák főbb állomásait és a munka folytatásának fő irányait.

A nemzetközi összehasonlítások -—— el—

sősorban a Szovjetunió és az Egyesült

Államok közötti összehasonlításról van szó —— legfontosabb követelménye az ob- jektív, tudományosan megalapozott vi-

szonyítás a szovjet és a külföldi statisztika mutatói között. Mind a szovjet kor—

mány vezetői, mind a szovjet közgazdá- szok szigorúan ragaszkodnak a valóságos

szóló részletes beszá—

1968. évi 6. sz.

1 A konferenciáról

molót l. Vesztntk Sztattszttki, 29—73. old.

tényekhez és tudományús módszerekhez.

Ez a körülmény is hozzájárult ahhoz a változáshoz, amely az utóbbi időben a kapitalista országok politikai és tudomá- nyos vezetőinek körében a szovjet 'sta- tisztika irányában megmutatkozik; Ma

már ritkábbak a szovjet statisztika való-

sághű voltát tagadó nézetek, és _ mind gyakoribb a Szovjetunió tényleges gazda—

sági potenciálját visszatükröző szovjet statisztika adatainak elismerése.

Figyelemre méltó megállapításokat

tett V. N. Sztarovszkij a Szovjetunióban folyó nemzetközi összehasonlitása]; tár-—

L—gyáról és hasznosításáról. Az összehason—

lításra kerülő mutatók körét a személyi

kultusz időszakában közismerten leszűkí- '

tették és leegyszerűsítették, ezzel szem- ben ma a gazdasági mutatóknak széles köre kerül összehasonlításra, mégpedig nem véletlen kiválasztás alapján, banan egyre inkább egy egységes összefüggő

mutatószámrendszer keretében. Ami pe—

dig az összehasonlítás céljait érinti; V.

N. Sztarovszkij rámutatott arra, hogy az összehasonlítás nemcsak mérce, hanem

az értékes tapasztalatok átvételének és a hiányosságok feltárásának is mik alkal-

mas eszköze.

A továbbiakban felhívta a figyelmet néhány igen aktuális, de eddig viszony—

lag keveset tanulmányozott temara. A

termelékenység általános mutatóinak

összehasonlításán kívül égetően szüksé—

ges az egyes ipari, mezőgazdasági, építő—

ipari stb. ágazatok szintjén is a konkrét műszaki gazdasági mutatók összevetéSe;

a beruházások hatékonysága és a termé—

kek minősége terén felmerülő nagysza—

bású feladatok megoldását pedig előse-

gíthetik a fajlagos beruházásokra, to- vábbá az összehasonlitásra kerülő szovjet és amerikai árucikkek használati idejére és minőségére vonatkozó elemzések; Be—

ható részletkutatásokra van szükség a

(2)

XM hasonlítása;

SZEMLE

1017

két ország életszínvonala összehasonlítá—

sának módszerei területén.

A fenti kérdésekhez kapcsolódott A. I.

Jezsovnak, a Szovjetunió Központi Sta—

tisztikai Hivatala elnökhelyettesének elő-

adása is. Kiemelte azt, hogy a nemzetközi összehasonlítások terén folyó munka ki—

kiterjedtsége megköveteli megfelelő szer—

vezeti keretek biztosítását, azaz a munka tervszerűbbé tétele érdekében az irányi—

tás és koordinálás központosítását. A

módszertani kérdésekkel foglalkozva is—

mertette a Központi Statisztikai Hivatal- ban e téren végzett munkákat, és felhívta a figyelmet több fontos, eddig még ke- véssé tanulmányozott módszertani prob—

lemara,

A konferencián 15 neves szovjet köz—

gazdász előadása hangzott el a Szovjet-

unió és az Egyesült Államok gazdasági

mutatói összehasonlításának egy-egy fon-

tos területéről.2

Az elhangzott előadások az alábbi té- mák köré csoportosultak:

1. a két ország gazdaságának főbb szintet ti s értékmutatóí és ezek egyes tényezői (nemzeti vagyon, társadalmi össztermék, nemzeti jövedelem, tarsadalmi termelékenység, _, árszinvonal);

i 2. az ipar és a mezőgazdaság mutatóinak, t, valamint az ipari munka termelékenységének

tösszehasonlítása:

3. az állóalapok és a beruházások össze-

? V. A. Szobolj: A Szovjetunió és az Egyesült Államok társadalmi összterméke és nemzeti jövedelme összehasonlitásának mód- szertana; A. I. Kac: A társadalmi. termék és társadalmi termelékenység növekedésének üteme; V. M. Kudrov: A nemzeti jövedelem és az árszínvonal statisztikai összehasonlítá- sának néhány módszertani problémája;

L. M, Cirlin: A Szovjetunió és az Egyesült Allamok ipari és mezőgazdasági mutatóinak összehasonlítása; J. A. Jaffe: A szovjet és az amerikai ipari termelés volumenének össze- hasonlítása; Ja. Ja. Kotkovszkij—L. P. Zloma-

nov: A Szovjetunió és az Egyesült Államok mezőgazdasági teljes termelése; V. 1. szoba- kinszkiá: A szovjet és az amerikai mezőgazda- sági termelés volumenének összehasonlitása;

K. G. Iljina: A szovjet 'és az amerikai ipari termelékenység összehasonlítása; A. L. Vajn- stein: A nemzeti vagyon nemzetközi össze- hasonlításának problémái; Ja. B. Kvasa: A Szovjetunió és az Egyesült Allamok beruházá- sainak és állóalapjalnak összehasonlítása;

Sz. M. Visnev: A Szovjetunió és az Egyesült Államok beruházási mutatóinak összehasonlí—

tási módszertana; B. C. Urlamsz: szovjet és amerikai népesség összetételének és dinami- kájának összehasonlítása; A. F. Revenko: A munkaidő hossza a Szovjetunió és a kapitalista országok iparában; F. G. sztarozum: A Szov- jetunió és a külföldi országok főbb életszín- vonal—mutatói összehasonlításának módszerei;

M. R. Ejdelman: A Szovjetunió és az Egyesült

?l'líamok életszínvonal—mutatóinak összehason- l t sa.

, 4. az életszínvonal összehasonlításának prob- lematikája (beleértve a népesség főbb mutatói—

nak, a munkaidő hosszának és más mutatók-

nak egybevetését istamm

A nemzeti vagyon összevetése feltéte—

lezi tartalmi meghatározását. A. L. Vajn—

stez'n szerint az összehasonlítás tárgyát

az országban felhalmozott tárgyiasult munka volumene, azaz az emberi mun—

kával létrehozott anyagi javak összessége képezi rendeltetésüktől függetlenül. Az ily módon meghatározott nemzeti vagyon

elemeit újraelőállítási árakon értékelik,

a kopás figyelembevételével. Az összeha-

sonlítás bármely időpontra (például az

1960. évre) a két ország 1914. január 1—i állapot szerinti nemzeti vagyona vagy állóalapjainak aránya alapján végezhető el az alábbi képlet szerint:

MSZ

MU

KGO : Ku

ahol:

Km és Ki,, —— a Szovjetunió és az Egyesült Államok keresett mutatóinak aránya az

1960., illetve 1914. évben,

Msz és M A— a mutató növekedési koef- ficiense 1914—től 1960—ig a két országban,

változatlan árakon vagy azonos vásárló—

erejű valutában kifejezve.

X

Az ily módon kiszámított mutatók ösz-

szevetése csak közvetett úton teszi lehe—

tővé az egy főre jutó alapok kiszámí—

tását.

V. A. Szobolj előadásában ismertette a társadalmi össztermék számítására vo—

natkozó különféle véleményeket, melyek

az anyagi ráfordítások számbavételének módjában mutatnak eltérést: viták foly-

tak arról, hogy a vállalati, ágazati vagy

népgazdasági szintű módszerrel számított teljes termelésen vagy a teljes forgalmon alapuló sémák szerint történjék—e a tár—

sadalmi termék kiszámítása. A népgazda—

sági teljes termelést néhány közgazdász a feltételesen tiszta jövedelemmel, azaz a nemzeti jövedelem 4— a termelői ala—

pok amortizációja mutatójával azono-

sítja, amely tulajdonképpen megegyezik

az ENSZ nemzetgazdasági számvitele teljes termelésének kategóriájával. A társadalmi termék összehasonlító muta—

tója kiszámításának bonyolultságára és

feltételes jellegére tekintettel Szobolj elsősorban a nemzetijövedelem—számítá- sokra hívta fel a figyelmet. E célból elő—

ször ki kell számítani az Egyesült Alla—

(3)

mok nemzeti jövedelmét dollárban a szovjet metodológia szerint, másodszor pedig azonos árakra kell hozni a két ország egységes módszertan alapján meg—

határozott nemzeti jövedelmét. Ezután

kitért az Egyesült Államok nemzeti jö-

vedelme összehasonlító mutatója kiszá- mításának egyes módszertani problémái—

ra (a szolgáltatások szférájából származó jövedelem, az árakban foglalt fogyasztási adó értéke, az amortizációs kulcs nagy—

sága), végül a rubel és a dollár vásárló—

erejét tükröző index számításával foglal-

kozott. '

A. [. Kac a társadalmi termék és ter- melékenység növekedési ütemének kér- déseivel foglalkozott. A társadalmi munkatermelékenység meghatározásának feltételei a termelés volumenének össze—

hasonlítható mutatói. E tekintetben Kac az éves társadalmi végtermék mutatója mellett foglalt állást, amely a felhasznált nyersanyagok és félkésztermékek halmo—

zódásának levonása után a társadalmi teljes termékből maradó értékrész. Az éves társadalmi végtermék mutatójának meghatározása érdekében : Szovjetunió nemzeti jövedelméhez hozzá kell adni a

termelési állóalapok éves amortizációját,

az amerikai hivatalos adatokból pedig le kell vonni a szolgáltatások halmozott ér- tékét. Kac Véleménye szerint az éves társadalmi végtermék összehasonlító ára—

kon kifejezett dinamikus mutatóinak összehasonlítása módszertani szempontból pontosabb, mint a két ország ipari ter- melési mutatóinak közvetlen egybeve- tése. Ezt a szerző az éves társadalmi vég- termék dinamikus sorainak és az acél—

termelés dinámikáia összehasonlitásának arányaival illusztrálta.

V. M. Kudrov a nemzeti

összehasonlitásával kapcsolatban megál-

lapította, hogy az összehasonlítás elvé—

gezhető mind a termelés, mind a végső

felhasználás oldaláról s a két számítás összehasonlitása egyben ellenőrzésül is szolgál. Gyakorlati szempontból a máso- dik eljárás az egyszerűbb, mert ez esetben az összehasonlítandó áruk köre csu—

pán a végtermékekre korlátozódik ter—, mészetes mértékegységekben vagy értéki kifejezésben. Az előadás második része az átszámítási árak kérdéseivel foglalko—

zott. Bár a leghelyesebb eljárás a két ország nemzeti jövedelmének világpiaci árakon történő összehasonlítása lenne, a gyakorlati nehézségek miatt mégis a ru—

belben vagy dollárban történő összeha—

sonlítások gyakorlata érvényesül. Ezen belül legáltalánosabb a vásárlóerő indexe és a naturális mutatók súlyozása alapján jövedelem

történő átszámítás. A megfelelő módszer

kiválasztása után természetesen még fennáll egyrészt az áruképviselők meg—

felelő reprezentációja biztosításának, va—

lamint a minőségi különbségek miatt

szükséges korrekciók és a helyes súlyo—

zási rendszer megválasztásának szüksé—

gessége.

Az ipar és a mezőgazdaság termelési és termelékenységi mutatóinak összehason—

lításával öt előadás foglalkozott. Az elő—- adók előrebocsátották a statisztikai adat—

gyűjtés jellegében meglevő azon különb—

séget, mely szerint a szovjet statistzika

mind az ipari, mind a mezőgazdasági

termelés mutatói tekintetében teljeskörű

számbavételre, az amerikai mutatók azon—

ban csupán képviseleti termékekre, illetve nem nagyszámú farm adataira támasz—

kódnak.

L. M. Cirlz'n előadása a Központi Sta—

tisztikai Hivatalban folyó összehasonlí—

tási munkálatok során szerzett tapaszta—

latok alap-ján igazolta, hogy a látszatra teljesen azonos összehasonlítandó muta—

tók esetében is gondos tanulmányozásra

van szükség, mert gyakran még itt is tartalmi vagy egyéb eltérések fordulnak elő.

Ezek kiküszöbölése érdekében nemegyszer

becslésekhez kell folyamodni mindkét ország adatainak korrigálására. A továb—

biakban kitért az ipar és a mezőgazdaság volumenindexeinek összehasonlitására és

más módszertani kérdésekre.

J. A. Jaffe előadásában az ipar ágazati

struktúrájának összehasonlitásával fog—

lalkozott. Az ágazati szerkezet összeha—

sonlítását legcélszerűbb a termelési ada—

tok alapján elvégezni, mert sem a foglal—

koztatottak, sem az állóalapok ágazaton—

kénti összehasonlítása nem ad megfelelő pontosságú képet. Jaffe a termelési adatok közül a legcélszerűbbnek a teljes ter—

melés mutatóját tartotta, mert az a tár—

sadalmi ráfordítások minden elemét tar- talmazza. Az e mutatóval kapcsolatos

fenntartások oka a halmozódás; a nem-

zetközi összehasonlításoknál azonban nem a halmozódás abszolút nagysága, hanem annak aránya, illetve aránykülönbsége jön számításba. Tekintettel arra, hogy az

Egyesült Államok iparában a specializá-

ció és a kooperáció fejlettebb, mint a szovjet iparban, ezért a halmozódás ará—

nya az amerikai ipar teljes termelésében magasabb, mint a Szovjetunióban, bár mégsem annyira, hogy az ipar szerkeze—

tét lényegesen torzítaná. Az ipari struk—

túra összehasonlításához szükséges érték- (ár-) különbségek kiküszöbölése a már korábban ismertetett módokon történhet.

(4)

SZEMLE

1019

és közismerten nagy nehézségeket okoz.

Az egyes ágazatokon belüli termelési szerkezetnek döntő jelentősége van a modern ipari struktúra vizsgálatában, s erre tekintettel Jaffe —- ahol ez lehetsé—

ges —— a természetes mértékegységben történő számbavételt tartja célszerűnek.

A mezőgazdasági termelés összehason- litásával két előadás foglalkozott. Kot—

kovszkij és Zlomanov ismertette a mező—

gazdasági teljes termelés összehasonlítá—

sára a Szovjetunió Tervhivatala Köz—

gazdasági Kutatóintézetében alkalmazott módszert. Ennek értelmében közvetlenül számba veszik mindkét ország mezőgaz- daságának teljes termelését a saját és a másik ország valutájában is, s emellett elvégeznek még más számításokat is,

amelyek lehetővé teszik a mezőgazdasági

termékek teljes forgalmának, valamint árutermelésének összehasonlitását. Az át—

számításokat minden esetben összehason—

litható termékekre vagy termékcsopor—

tokra vonatkozólag végezték el, melyek a Szovjetunió mezőgazdasági összes terme—

lésének mintegy 90 százalékát teszik ki, s így az eredmény kiterjeszthető az egész

mezőgazdaságra. Az összehasonlítások érdekes strukturális eltéréseket mutattak ki a mezőgazdaság fő termelési ágaiban.

így például a Szovjetunióban az élelme——

zési gabona aránya 2,5—szer magasabb a növénytermelésben, mint az Egyesült Ál—

lamokban, vagy másképpen kifejezve az

Egyesült Államokban a takarmányga-

bona aránya lényegesen magasabb, mint a Szovjetunióban. Az összehasonlítás ér- ték—, illetve árproblémáival kapcsolatban a legelfogadhatóbb megoldásnak nem az amerikai dollárban kifejezett árakat. ha—

nem mind az amerikai. mind a szovjet ár— és termelési struktúrának megfelelő indexekből számított geometriai átlagm—

dexeket tartják.

V. I. Szobakz'mzkij előadásában többek között a két ország mezőgazdasági ter-

melése dinamikájának összehasonlításá—

val foglalkozott. Rámutatott arra, hogy az összehasonlítás csak azután végezhető el, ha a két ország indexeit azonos ala- pokra helyezték, ugyanis az amerikai mutatószám (farm output) a termelés ki- sebb körére terjed ki, mint a szovjet teljes termelési mutató. A szovjet statisztika ugyanis a mezőgazdasági teljes terme—

lésbe olyan elemeket is belevesz, amelyek a dinamikát csökkentik (befejezetlen ter-

melés, a haszonállat állomány), s ame—

lyek az amerikai mutatóban nem szere- pelnek. Ennek kiküszöbölése az ún, gross farm production mutató alapján számí—

tott dinamikus indexsorral érhető el, amely tartalmában közelebb van a meg—

felelő szovjet indexhez. Rövidtávú össze—

hasonlítás céljaira azonban gyakorlatilag

alkalmazható a legelterjedtebb és rend—

szeresen publikálásra kerülő index is, melyet az előbb említett farm output alapján számítanak ki.

A beruházások és állóalapok összeha—

sonlításának problematikájáról két elő—

adás hangzott el. J. E. Kvasa kitért a valuták vásárlóerő-paritása kiszámításá—

nak problémáira a beruházások területén.

Vitába bocsátkozott a korábban javasolt módszerrel, amelynek értelmében a vá—

sárlóerő—paritások a beruházások elemeinek területi indexei voltak. Véleménye szerint a paritásnak a termelőkapacitá—

sok és egyéb építőipari termékek (lakás, iskola, kórház, utak stb.) beruházásigé—

nyesse'ge nemzeti értékeinek átlagos ará- nyát kellene kifejezni Az ilyen teljes paritások valóban visszatükröznék a be—

ruházások volumenét meghatározó összes feltételek eltéréseit az összehasonlítandó

két országban. A feladat úgy oldható

meg, hogy az általános teljes paritást a beruházások elemeinek (az építőipari dolgozók nominálbére, munkájuk terme—

lékenysége, a fajlagos építőanyag—felhasz—

nálás stb.) nemzeti árarányainak súlyo—

zott átlagaként számítjuk ki. A további—

akban az állóalapok volumenének össze—

hasonlításával foglalkozva. megállapította.

hogy e célra megfelelő adatok rendelke—

zésre állnak ugyan, de nehézségek itt is felmerülnek az összehasonlítás során. Az

elvégzett számítások eredményei azt mu—

tatják, hogy 1959—ben a Szovjetunió inari

állóalapjainak értéke az amerikai ipari

állótőke teljes értékének mintegy 47—48

százalékát tette ki.

Sz. M. Vísnev előadásában a beruhá—

zások nemzetközi összehasonlításának gyakorlati jelentőségével foglalkozott.

Véleménye szerint a beruházások terü—

letén folyó összehasonlítások fő célja a

beruházások hatékonyságát növelő tarta- lékok feltárásában van. Előadásában ki—

emelte a kapacitásegységre jutó fajlagos beruházások összehasonlításának fontos—

ságát, és foglalkozott a kapacitásnagyság különbségeiből adódó eltérések kiküszö- bölésével. Rámutatott a komplex, a köz—

vetlen és a kapcsolódó beruházások ösz—

szehasonlításának problémájára is.

A további előadások a lakosság élet—

színvonal-mutatóinak összehasonlítási módszereivel foglalkoztak.

F. I. Sztarozum előadásában a fogyasz—

tási cikkek és szolgáltatások egy főre jutó mutatójának összehasonlitását vetette

(5)

fel. Véleménye szerint az egy főre, jutó mutató szocialista és kapitalista viszo—

nyok összehasonlítására nem alkalmas, mert az átlagok a kapitalista országok esetében egymástól igen élesen eltérő nagyságokból tevődnek össze, és elmos—

sák a dolgozó és kizsákmányoló osztályok helyzetének különbségét.

M. R. Ejdelman az amerikai és a szov—

jet életszínvonal—mutatók összehasonlítá—

sával foglalkozva elöljáróban megemlí—

tette e probléma aktualitását és gyakor—

lati jelentőségét a két rendszer békés versenyében. Utalt azokra a történelmi és gazdasági adottságokra, amelyek a két

ország életszínvonalának alakulására és

jelenleg is fennálló eltérésére befolyást gyakorolnak. Az életszínvonalat —— köz—

ismerten —- nem lehet egyetlen univer—

zális mutatóval jellemezni, hanem csakis a lakosság, illetve egyes szociális csopor—

tok életének különböző oldalait vissza—

tükröző mutatók rendszerével. Ezek kö- zül a legfontosabbak: az egy főre jutó nemzeti jövedelem nagysága, a fogyasz—

tási alap és annak egy főre jutó mennyi—

sége társadalmi csoportonként, a munká—

sok, az alkalmazottak és a dolgozó pa—

rasztság reáljövedelme, a béren felüli juttatások mennyisége, a lakás- és élet—

viszonyok az egyes osztályok és csoportok vonatkozásában, a munkakörülmények, a munkalehetőségek, illetve a munkanélkü—

liség, a társadalombiztositás, az egészség—

ügyi ellátás, a kulturális szinvonal, a lakosság népmozgalmi mutatói. Az érték- mutatók összehasonlításának itt is leg—

főbb nehézsége a rubel, illetve dollár át—

számítása volt. A rubelről dollárra tör—

ténő átszámítás a munkások által meg- vásárolható áruk és szolgáltatások árai—

nak reális arányai alapján történt. Az át- számítási koefficiensek megállapítása so- rán azonos választékú és minőségű konk—

rét árukat., illetve szolgáltatásokat hason—

lítottak össze. Tekintettel arra, hogy a rubelről dollárra történő átszán'iltás leg—

főbb feladata annak megállapítása volt,

hogy milyen mennyiségű árut Vásárol—

hatna egy szovjet munkás a maga fize—

tésen abban az esetben. ha az árszínvonal a Szovjetunióban az amerikai szinten

lenne, ezért súlyként a szovjet munkások

fogyasztási szerkezetét vették. Ejdelman

nagy jelentőséget tulajdonított a mutatók, dinami—kában történő összehasonlításának.

Az előadásokat széles körű Vita kö—

vette, amelyben sokoldalúan megtárgyal—

ták az elhangzott előadások egys kérdé—

seit, kiegészítéseket, észrevételeket és javaslatokat tettek. így Sztrumilín aka- démikus a termelékenység összehasonlí—

tásának az egységnyi munkaidőre jutó termékvolumenen alapuló összehasonlí- tása helyett. javaslatot tett ún. fogyasztói kosár alapján történő összehasonlításra.

E módszert már korábban javasolta a nemzetijövedelem—számítások összehason-

lítására is, de az eddig még nem került

alkalmazásra. L. E. Alte'r javaslatot tett a társadalmi termék struktúrájának ösz—

szehasonlítására a Szovjetunió és az Egyesült Alllamok között az ágazati kap- csolatok mérlege alapján. P. Sz. Msztisz-

lavszkij hiányolta az életszínvonal össze——

hasonlításokról szóló előadásokból a szűk—

ségletek és azok kielégítését jellemző mu-

tatók meghatározását. A legtöbb hozzá—

szólás a szintétikus értékmutatók megha—

tározásával, közgazdasági értelmezésével, illetve nemzetközi összehasonlításával foglalkozott.

A konferencia résztvevői végül határo- zatot fogadtak el, melynek értelmében a nemzetközi összehasonlítások terén folyó egész munkát a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Tudományos Tanácsának hatáskörébe, ,,A két rendszer gazdasági versenye és a gyengén fejlett országok"

c. komplex problémakörbe utalták. A ha—

tározat felsorolja a fő kutatási feladato—

kat is.

Fóti Istvánné

MAGYAR SZAKIRODALOM

SZEDERKÉNYI HENRIK:

AZ ÁLLÓESZKÖZÖK ÚJRAÉRTÉKELÉSÉNEK PROBLÉMÁI Az ÁLLAM! GAZDASÁGOKBAN

Mezőgazdasági üzemszervezési Kutatóintézet közleményei 3. szám. Földművelésügyi Minisz- térium Allami Gazdaságok' Főigazgatósága, Budapest. 1963. 88 old.

A tanulmány az Állami Gazdaságok Fő—

igazgatóságának megbízásából készült

azzal a céllal, hogy a Mezőgazdasági

üzemszervezési Kutató Intézet készítsen

előkészítő tanulmányt az állami gazda-

ságok állóeszközeinek újraértékelésére;

mérje fel az ipari árrendezés következ—

tében a mezőgazdaságban is szükségessé vált újraértékelésnek az önköltségre és

a jövedelmezőségre gyakorolt hatását; a kutatás eredményei alapján következik-3—