A Nyugati-Mecsek földtani képződményei...6 3.1

(1)

Tartalom

Tartalom ... I Ábrajegyzék ... VII Függelékjegyzék...VIII Táblázatjegyzék...VIII

1. Bevezetés...1

2. A Nyugati-Mecsek helye és szerepe a dél-dunántúli régióban ...3

3. A Nyugati-Mecsek földtani képződményei...6

3.1. PALEOZOIKUM...8

3.1.1. Ófalui Fillit Formáció (fillit) ...8

3.1.2. Gyódi Szerpentinit Formáció (szerpentinit) ...9

3.1.3. Mórágyi Komplexum (gránit, granodiorit, monzonit)...9

3.2. SZILUR...10

3.2.1. Szalatnaki Agyagpala Formáció (agyagpala, konglomerátum)...11

3.3. PERM...11

3.3.1. Korpádi Homokkő Formáció (vörös, zöld homokkő, konglomerátum) ...11

3.3.2. Gyűrűfűi Riolit Formáció (riolit)...12

3.3.3. Cserdi Formáció (vörös, kavicsos homokkő) ...12

3.3.4. Bodai Aleurolit Formáció (vékonyréteges „átmeneti” homokkő, vörösesbarna aleurolit) ...14

3.3.5. Kővágószőlősi Homokkő Formáció ...16

3.3.5.1. Kővágószőlősi Homokkő Formáció Bakonyai Homokkő Tagozat (vörös, szürke, zöld homokkő, konglomerátum)...18

3.3.5.2. Kővágószőlősi Homokkő Formáció Kővágótöttösi Homokkő Tagozat (szürke és zöld homokkő) ...18

3.3.5.3. Kővágószőlősi Homokkő Formáció Cserkúti Homokkő Tagozat (vörös homokkő) ...20

3.4. MEZOZOIKUM ...20

3.5. TRIÁSZ...21

3.5.1. Jakabhegyi Homokkő Formáció (konglomerátum, vörös homokkő és aleurolit) ...21

3.5.2. Patacsi Aleurolit Formáció (vörös és zöld homokkő, aleurolit, agyagkő) ...23

3.5.3. Hetvehelyi Dolomit Formáció ...25

3.5.3.1. Hetvehelyi Dolomit Formáció Magyarürögi Anhidrit Tagozat (dolomitmárga, márga, agyagkő, anhidrit és gipsztelepekkel) ...25

3.5.3.2. Hetvehelyi Dolomit Formáció Hetvehelyi Dolomit Tagozat (dolomit- márga, márga, agyagkő) ...26

3.5.3.3. Hetvehelyi Dolomit Formáció Viganvári Mészkő Tagozat (mészkő, mészmárga-betelepüléses mészkő) ...26

3.5.4. Rókahegyi Dolomit Formáció (vörös „határdolomit”)...27

3.5.5. Lapisi Mészkő Formáció (lemezes mészkő, dolomit lencsékkel) ...28

3.5.6. Zuhányai Mészkő Formáció ...30

3.5.6.1. Zuhányai Mészkő Formáció Bertalanhegyi Mészkő Tagozat (brachio- podás mészkő, mészmárga)...31

(2)

3.5.6.2. Zuhányai Mészkő Formáció Dömörkapui Mészkő Tagozat (sárga-szürke

foltos mészkő másodlagos dolomit lencsékkel) ...31

3.5.7. Csukmai Formáció...33

3.5.7.1. Csukmai Formáció Kozári Mészkő Tagozat (vastagpados, finomkristá- lyos mészkő, másodlagos dolomittömzsökkel)...33

3.5.7.2. Csukmai Formáció Káni Dolomit Tagozat (mikrokristályos, rétegzett dolomit, dolomitosodott mészkő)...35

3.5.8. Kantavári Formáció (sötétszürke agyagos mészkő, palás agyag, agyagos homokkő, alsó részén helyenként szürke, vörösesbarna tufás sziderit, sziderites- kaolinos agyagkő)...35

3.5.9. Karolinavölgyi Homokkő Formáció (homokkő, aleurolit és agyagkő növénymaradványokkal, Phyllopodákkal) ...37

3.6. TRIÁSZ–JURA...38

3.6.1. Mecseki Kőszén Formáció (homokkő, aleurolit, palás agyag, agyagkő, kőszéntelepek) ...38

3.7. JURA...39

3.7.1. Vasasi Márga Formáció (homokkő és homokkőpados gryphaeás márga) ...40

3.8. KRÉTA ...40

3.8.1. Mecsekjánosi Bazalt Formáció (alkálibazalt telérek)...40

3.9. HARMADIDŐSZAK ...40

3.10. PALEOGÉN ...41

3.10.1. Szentlőrinci Formáció (aleurit, homokkő, konglomerátum, szenes agyag) ...41

3.11. NEOGÉN ...41

3.11.1. Szászvári Formáció (kavics, konglomerátum, homok, homokkő, agyag- márga, tufit, kőzetlisztes agyagmárga barnakőszén zsinórokkal) ...41

3.11.1.1. Szászvári Formáció Szászvári Tagozat (konglomerátum, homokkő, agyagmárga) ...42

3.11.1.2. Szászvári Formáció Mecseknádasdi Tagozat (konglomerátum, homok, homokkő, tufit, kőzetlisztes agyagmárga barnakőszén zsinórokkal)...43

3.11.2. Gyulakeszi Riolittufa Formáció (riolittufa)...44

3.11.3. Keresztúri Formáció (homok, homokkő, kőzettörmelék, agyag)...45

3.11.4. Budafai Formáció ...45

3.11.4.1. Budafai Formáció Pécsváradi Tagozat (konglomerátum, kongériás mészkő, homokkő) ...46

3.11.4.2. Budafai Formáció, Komlói Agyagmárga Tagozat (kavics, homok, homokkő, halpikkelyes agyagmárga)...47

3.11.4.3. Budafai Formáció Budafai Homokkő Tagozat (konglomerátum, kavics, homok, homokkő) ...48

3.11.5. Fóti Formáció (homokkő, márga, agyagmárga) ...50

3.11.6. Tari Dácittufa Formáció (dácittufa, -tufit)...51

3.11.7. Tekeresi Slír Formáció (kőzetlisztes, homokos agyagmárga, márga)...51

3.11.8. Pécsszabolcsi Mészkő Formáció (sekélytengeri kavicsos, homokos mészkő, konglomerátum)...52

3.11.9. Rákosi Mészkő Formáció (lithothamniumos mészkő) ...54

3.11.10. Szilágyi Agyagmárga Formáció (molluszkás agyagmárga, kőzetlisztes agyagmárga) ...54

3.11.11. Kozárdi Formáció, Tinnyei Formáció (mészmárga, agyagmárga, mészhomokkő, oolitos mészkő) ...54

(3)

3.11.12. Peremartoni Formációcsoport (kavics, homok, mészmárga) ...55

3.11.13. Dunántúli Formációcsoport (limonitos homok, homokkő, kőzetlisztes agyagmárga) ...55

3.11.14. Kállai Kavics Formáció (kavics, homok, kvarchomok) ...56

3.11.15. Somlói Formáció (homok, kőzetliszt, agyag)...57

3.12. NEGYEDIDŐSZAK...58

3.12.1. Pleisztocén...58

3.12.1.1. Lösz, löszváltozatok (kőzetliszt, agyagos kőzetliszt, homokos kőzet- liszt)...59

3.12.1.2. Folyóvízi kavics, homok, kőzettörmelékes homok, homokos agyag, agyag ...61

3.12.2. Pleisztocén-holocén...61

3.12.2.1. Lejtőüledékek...61

3.12.2.2. Forrásvízi mészkő...62

3.12.2.3. Áthalmozott lösz ...62

3.12.3. Holocén...63

4. A földtani képződmények gazdaságföldtani potenciálja...65

4.1. A gazdaságföldtan új értelmezése...65

4.2. A földtani képződmények gazdasági értékének meghatározása...69

4.2.1. A földtani képződmények mint természeti erőforrások gazdasági (pénzbeli) értékelése ...69

4.2.1.1. A gazdasági érték típusai ...70

4.2.1.2. A gazdasági értékbecslés módszerei ...75

4.2.1.2.1. Nem a keresleti görbe szerint értékelő módszerek ... 77

4.2.1.2.2. A keresleti görbe alapján értékelő módszerek ... 79

4.2.1.2.2.1. A keresleti függvény, a kereslet–kínálat–ár viszonya; a piaci kereslet ... ... 79

4.2.1.2.2.2. Az árváltozás hatásai; a hicksi és a marshalli keresleti görbe...82

4.2.1.2.2.3. A kinyilvánított preferencián alapuló módszerek...84

4.2.1.2.2.4. A feltárt preferencián alapuló módszerek...86

4.2.2. A földtani képződmények pénzbeli értékelésének szempontjai...88

5. A Nyugati-Mecsek földtani képződményeinek gazdaságföldtani értékelése...90

5.1. Az egyes földtani képződménycsoportok értékelése ...91

5.1.1. Ófalui Fillit Formáció (fillit) ...91

5.1.1.1. Ásványi nyersanyagok ...91

5.1.1.2. További értékelési szempontok...91

5.1.2. Gyódi Szerpentinit Formáció (szerpentinit) ...92

5.1.3. Mórágyi Komplexum (gránit, granodiorit, monzonit)...92

5.1.4. Szalatnaki Agyagpala Formáció (?) ...92

5.1.5. Korpádi Homokkő Formáció (homokkő, konglomerátum)...93

(4)

5.1.6. Gyűrűfűi Riolit Formáció (riolit)...93

5.1.7. Cserdi Formáció (kavicsos homokkő)...94

5.1.8. Bodai Aleurolit Formáció (homokkő, aleurolit)...94

5.1.9. Kővágószőlősi Homokkő Formáció (homokkő) ...95

5.1.9.1.1. Uránérc... 95

5.1.9.1.2. Feketekőszén... 95

5.1.9.1.3. Építőkő... 96

5.1.10. Jakabhegyi Homokkő Formáció (konglomerátum, homokkő)...96

5.1.10.1.1. Építőkő... 96

5.1.11. Patacsi Aleurolit Formáció (aleurolit, homokkő)...97

5.1.11.1.1. Rézérc ... 97

5.1.12. Hetvehelyi Dolomit Formáció (aleurolit, dolomit, dolomitmárga, mészkő)...98

5.1.12.1.1. Gipsz–anhidrit és magnezit... 98

5.1.13. Rókahegyi Dolomit Formáció, Lapisi Mészkő Formáció, Zuhányai Mészkő Formáció, Csukmai Formáció (mészkő, dolomit) ...99

5.1.13.1.1. Építőkő... 99

5.1.13.1.2. Rézérc ... 100

5.1.14. Kantavári Formáció (agyagos mészkő, agyagos homokkő, sziderites agyagkő) ...102

5.1.14.1.1. Feketekőszén... 102

5.1.14.1.2. Olajpala ... 102

5.1.14.1.3. Rézérc ... 103

5.1.14.1.4. Építőkő... 103

5.1.15. Karolinavölgyi Homokkő Formáció (homokkő, agyag, aleurolit) ...103

5.1.15.1.1. Feketekőszén... 104

5.1.15.1.2. Vasérc ... 104

5.1.15.1.3. Építőkő... 104

(5)

5.1.16. Mecseki Kőszén Formáció (homokkő, márga, kőszéntelepek)...105

5.1.16.1.1. Feketekőszén... 105

5.1.16.1.2. Vasérc ... 106

5.1.17. Vasasi Márga Formáció (homokkő, márga) ...106

5.1.18. Mecsekjánosi Bazalt Formáció (bazalt) ...107

5.1.19. Szentlőrinci Formáció (konglomerátum, szenes agyag)...107

5.1.19.1.1. Barnakőszén... 108

5.1.20. Szászvári Formáció (kavics, homok, aleurit, agyag)...108

5.1.20.1.1. Barnakőszén... 108

5.1.20.1.2. Kavics ... 109

5.1.20.1.2.1 . Szászvári Tagozat...109

5.1.20.1.2.2 . Mecseknádasdi Tagozat ...109

5.1.21. Gyulakeszi Riolittufa Formáció (riolittufa)...111

5.1.22. Keresztúri Formáció (kőzettörmelék, kavics, homok) ...111

5.1.22.1.1. Uránérc... 111

5.1.23. Budafai Formáció (homokkő, konglomerátum, kavics, agyagmárga) ...112

5.1.23.1.1. Barnakőszén... 112

5.1.23.1.2. Olajpala ... 113

5.1.23.1.3. Építőkő... 113

5.1.23.1.4. Durvakerámiai nyersanyagok ... 114

5.1.23.1.5. Kavics ... 115

5.1.24. Fóti Formáció (homokkő, márga, agyagmárga))...116

5.1.25. Tari Formáció (dácittufa és -tufit) ...117

5.1.25.1.1. Bentonit... 117

5.1.26. Tekeresi Slír Formáció (agyagmárga, márga) ...117

(6)

5.1.27. Pécsszabolcsi Mészkő Formáció (mészkő, homokkő) ...118

5.1.27.1.1. Barnakőszén... 119

5.1.27.1.2. Építőkő... 119

5.1.28. Rákosi Mészkő Formáció (mészkő) ...120

5.1.29. Szilágyi Agyagmárga Formáció (agyagmárga)...120

5.1.30. Kozárdi Formáció, Tinnyei Formáció (mészmárga, agyagmárga, oolitos mészkő)...121

5.1.30.1.1. Bentonit... 121

5.1.30.1.2. Építőkő... 121

5.1.31. Peremartoni Formációcsoport (kavics, homok, mészmárga) ...123

5.1.31.1.1. Barnakőszén... 123

5.1.31.1.2. Bentonit... 123

5.1.32. Kállai Kavics Formáció (kavics, homok, kvarchomok) ...123

5.1.32.1.1. Építőkő... 123

5.1.32.1.2. Homok... 124

5.1.33. Somlói Formáció (homok, kőzetliszt, agyag)...125

5.1.33.1.1. Barnakőszén... 125

5.1.34. Löszváltozatok...126

5.1.35. Folyóvízi képződmények...128

5.1.36. Lejtőüledékek ...129

5.1.37. Forrásvízi mészkő...129

5.1.38. Holocén...130

(7)

5.2. A képződmények pontértékeinek összesítése ...131

5.3. A pontértékek közgazdasági értelmezése ...134

6. Összefoglalás...139

7. Summary ...141

8. Irodalom ...144

9. Függelék ...151

Ábrajegyzék

1. ábra A kutatási terület helyzete...4

2. ábra A Nyugati-Mecsek egyszerűsített földtani térképe...6a 3. ábra. A Nyugati-Mecsek Szigetvár felől nézve (10-szeres túlmagasítás) ...6

4. ábra A Nyugati-Mecsek földtani képződményeinek elvi rétegoszlopa ...8a 5. ábra. A Bodai Formáció feltárása Boda D-i végén...15

6. ábra. A Kővágószőlősi Homokkő rétegei Cserkúttól D-re...17

7. ábra. Jakabhegyi Formáció, főkonglomerátum. A "Babás szerkövek" Kővágó- szőlőstől É-ra ...22

8. ábra. Patacsi Formáció. Vörös, sárga, zöld aleurolit és homokkő rétegek a patacsi Lőtér-dűlőben ...24

9. ábra. Hetvehelyi Formáció, Magyarürögi Tagozat. Dolomitmárga és aleurolit váltakozása Pécsett, a Bárány út mellett...25

10. ábra. Hetvehelyi Formáció, Viganvári Tagozat. Erősen gyűrt mészkő-rétegek az abaligeti út mellett...27

11. ábra. Lapisi Formáció. Gyűrt vékonyréteges mészkő a Lapisi úton...29

12. ábra. Zuhányai Formáció Dömörkapui Mészkő Tagozat. Vastagpados mészkő a Misinára vezető út mellett. Karrosodás nyomai a mészkő felületén ...32

13. ábra. Csukmai Formáció Kozári Tagozat. A felhagyott kozári kőfejtő, azuritos- malachitos bevonat a mészkő repedésében...34

14. ábra. Kantavári Formáció. A felhagyott kantavári kőfejtő és jellegzetes fekete agyagos mészköve ...36

15. ábra. Karolinavölgyi Homokkő Formáció rétegei és durvaszemű homokköve a pécsi Lámpás-völgyben ...38

16. ábra. Mecseki Kőszén Formáció. A Pécsbánya és a Misina közötti működő külfejtés...39

17. ábra. Szászvári Formáció Szászvári Tagozat. Homokkő és polimikt kavics- anyag egymással váltakozó rétegei a Hosszú-völgyben...42

18. ábra. A 9019. fúrás részlete, földes-fás barnakőszén betelepülés közép- durvaszemű homokban ...44

19. ábra. Kongériás homokkőpad a Háromházpusztától Ny-ra lévő völgyben ...46

20. ábra. Halpikkelyes agyagmárga az orfűi szerpentin kanyarjában ...47

21. ábra. Budafai Formáció Budafai Homokkő Tagozat. Durvakavicsos konglomerátum rétegek Magyarhertelendtől DK-re ...49

(8)

22. ábra. Tufás, homokos, kőzetlisztes márga feltárása a Herman Ottó tó

D-i gátjánál ...52 23. ábra. Enyhén gyűrt lajtamészkő-rétegek a bodolyabéri szinklinálisban.

Echinodermata-maradvány ...53 24. ábra. Kállai Formáció. Kvarchomok-kibúvás az egykori bükkösdi

homokbányában...57 25. ábra. Somlói Formáció. 10 cm-es elmozdulás kőzetlisztes homokban a szent-

lőrinci homokbányában ...58 26. ábra. Vályogszintek és lösz-szintek váltakozása triász mészkő egyenetlen

felszínén Bükkösdnél...60 27. ábra. Forrásvízi mészkő Pécstől É-ra, a Melegmányi-völgyben ...62 28. ábra. A különböző értéktípusok kapcsolata (MARJAINÉ SZERÉNYI 2001,

CHIKÁN 2002 után) ...75 29. ábra A mosott folyami kavics egyszerű keresleti függvénye ...80 30. ábra A mosott folyami kavics kínálati függvénye ...81 31. ábra Az árváltozás hatásai a fogyasztóra (Hicks módszere, KOPÁNYI

1993 után) ...83 32. ábra. Az abaligeti cseppkőbarlang bejárata ...102

Függelékjegyzék

Függelék 1. táblázat. A kutatási terület településeinek területi és lakossági adatai .153 Függelék 2. táblázat. A Patacsi Tagozat ritkaelem átlagai ...155 Függelék 3. táblázat. A Magyarürögi Tagozat képződményeinek MgO-tartalma ...157 Függelék 4. táblázat. A Mánfai Sziderit néhány laboratóriumi vizsgálati

eredménye...159 Függelék 5. táblázat. A XI., szerkezetkutató fúrásban harántolt széntelepek

elemzési eredményei...161 Függelék 6. táblázat. Miocén kavicsminták technológiai vizsgálati eredményei...163 Függelék 7. táblázat. Nyugat-mecseki agyagminták technológiai vizsgálatának

eredményei...165

Táblázatjegyzék

1. táblázat. A pénzbeli értékelési módszerek összefoglalása

(MARJAINÉ SZERÉNYI 2001 nyomán) ...77 2. táblázat. A nyugat-mecseki földtani képződmények gazdasági pontértéke ...133 3. táblázat. A nyugat-mecsek földtani képződményeinek egyéni

preferenciasorrendje ...134

(9)

1. Bevezetés

A hazai ásványi nyersanyagok számbavétele, nyilvántartása hosszú évek óta eredményes munkával folyik az erre hivatott intézményekben. Nyersanyagkészleteinkről típus és vagyon szerinti kimutatások készülnek évről-évre, segítve a bányászati perspektívák felmérését és a termelési lehetőségek megtervezését. A gazdaságföldtani vizsgálatnak azonban ugyanakkor nemcsak a nyersanyagokra, hanem más, a földtani képződmények sajátosságaiból eredő gaz- dasági perspektívákra is ki kell terjednie. Az Európai Unióhoz történő csatlakozás regionális szemléletet követel meg a földtani képződmények gazdasági potenciáljának értékelésében is.

Dolgozatomban a Dél-dunántúli Régió egy, az ország területének mintegy 0,6%-át kitevő területének, a Nyugati-Mecseknek a földtani adottságaival foglalkozom annak a koncepció- nak az alapján, hogy a földtani felépítés, a földtani képződmények sokkal jelentősebb szerepet játszanak egy térség életében, mint ahogy azt a közgondolkodás számon tartja. Dolgozatom arra mutat rá, hogy bár az élet nagyon sok területére közvetlen gazdasági hatással vannak a földtani képződmények, a geológiai folyamatok, a földtani ismeretek országosan messze az elvárható szint alatt vannak.

A dolgozat első részében kutatási terület néhány földrajzi és népességi adatát és informáci- óját foglaltam össze. A második részben ismertetem a területet felépítő földtani képződmé- nyeket, a róluk kialakult szakmai ismereteket és álláspontokat. A harmadik rész a földtani képződményeknek, mint természeti erőforrásoknak gazdasági értékelési lehetőségeivel fog- lalkozik. E fejezetben a szükséges mértékig bizonyos közgazdasági alapismereteket is tárgya- lok. A negyedik részben meghatározott szempontok szerint értékelem az egyes képződmé- nyek gazdaságföldtani jelentőségét, az ötödik fejezetben ezt összefoglalom, s következtetése- ket vonok le belőle. Az összefoglalásban vázolom a gazdasági értékelésen túlmutató pénzbeli értékelés fontosságát, az ahhoz szükséges további feladatokat, s a távlati kutatási célt: a terü- let földtani képződményei piaci viszonyok között meghatározott gazdasági-pénzbeli értéké- nek folyamatos karbantartását.

A függelékben helyeztem el azokat a felhasznált adatokat, amelyek táblázatos módon jobban áttekinthetők, s amelyek a szöveg megértéséhez nem feltétlenül, de alátámasztásához annál inkább szükségesek. Illusztrációként néhány fényképet helyeztem el a szöveg között, amelyek a legfontosabb képződményekről készültek. Ezeket magam készítettem.

(10)

Köszönetemet szeretném kifejezni dr. NÉMEDI VARGA Zoltán professzornak (Miskolci Egyetem) megértő és lelkesítő támogatásáért, dr. BARACSKAI Zoltán professzornak (Budapes- ti Közgazdaságtudományi Egyetem) a vezetői döntéstámogatási rendszerrel való bánásmód megismertetéséért, KÓKAI András, dr. KOLOSZÁR László és dr. MARSI István kollégáimnak támogató türelméért, RÓTH László kollégámnak az informatikai segítségéért, BODNÁR Eriká- nak hazai és külföldi szakmai szerepléseim menedzseléséért, valamint Matthias ECKSTEIN, Marielle FRAEFEL, Izabela WÓJCIK és Öykü AŞIKOĞLU IAESTE-hallgatóimnak a számomra nyújtott technikai segítségért.

(11)

2. A Nyugati-Mecsek helye és szerepe a dél-dunántúli régióban

Kutatási területem a Mecsek hegység nyugati részét foglalja magában (1. ábra). A mintegy 500 km²-nyi terület Pécs megyei jogú várostól ÉNy-ra helyezkedik el, s a baranyai megyeszékhely közelsége különösen kiemelt jelentőségűvé teszi a terület földtani felépítésének a gazdasági folyamatokra gyakorolt hatását, illetve a földtani felépítés gazdasági szempontból történő hasznosíthatóságának elemzését.

A Nyugati-Mecsek földtani-földrajzi szempontból az a tagolt dombvidék, amely Pécstől ÉNy-ra helyezkedik el, s felépítésének meghatározója a perm-triász képződmények alkotta antiklinális. Délen a Pécsi-víz völgye, nyugaton és részben É-on a Zselic, míg keleten a Kele- ti-Mecsek határolja. Az értékelésbe bevont terület ennél valamivel nagyobb, a Magyar Állami Földtani Intézet által 1985-ben kiadott, a Nyugati-Mecsek földtani térképe (2. ábra) területé- vel egyezik meg. Közigazgatásilag Pécs város egy része, Komló város egy része, Tormás, Mindszentgodisa, Oroszló, Varga, Liget, Mecsekpölöske, Bakóca, Kisbeszterce, Kishajmás, Bodolyabér, Magyarhertelend, Magyarszék, Almamellék, Csebény, Horváthertelend, Szentkatalin, Husztót, Kovácsszénája, Ibafa, Okorvölgy, Abaliget, Orfű, Almáskeresztúr, Dinnyeberki, Nyugotszenterzsébet, Nagyváty, Helesfa, Bükkösd, Hetvehely, Cserdi, Boda, Bakonya, Kővágószőlős, Kővágótöttös és Cserkút községek különböző nagyságú része esik a területre (a területre és népességre vonatkozó legfontosabb adatokat a Függelék 1. táblázat foglalja össze).

Morfológiailag a terület nagy része tagolt dombvidék, amely DDK felé fokozatosan emel- kedve hegyvidéki jellegűvé válik, s ezt D felől a Pécsi-víz völgye határolja le. Legmagasabb pontja a Tubes 612 m tszf magassággal, míg legmélyebb pontja a Baranya-csatorna völgyé- ben található (130 m tszf). A domborzati formák nagymértékben függnek az alapot adó föld- tani képződmények kifejlődésétől. A karbonátos mezozoos képződménysor egy része karszto- sodott, itt a karsztjelenségek gazdagítják a formaelemeket. A homokkő-kifejlődésű alaphegy- ségi képződmények területén ismét más formák uralkodnak, míg a fedőhegység nagy- részt laza képződménysorával borított területeken a dombvidéki formák uralkodók, viszonylag mélyen bevágódott völgyekkel, meredek völgyoldalakkal, de kis relatív szintkülönbsé- gekkel.

(12)

1. ábra. A kutatási terület helyzete (a vékony vonal a földtani térkép határa)

Vízrajzi szempontból a terület legnagyobb része a Dráva vízgyűjtőjéhez tartozik, ettől Csebény, Karácodfa, Tekeres, Orfű közt húzható zegzugos vonallal választható el a Kapos vízgyűjtőjéhez tartozó kisebb területrész.

Természetes növénytakaró nagyrészt csak a hegyvidéki területeken található meg, itt is erősen érvényesül az emberi tevékenység hatása, máshol a természetes növénytakarót teljesen felváltotta a kultúrnövényzet. Az úthálózat közepes fejlettségű, a községek nagy része épített úttal rendelkezik; a Budapest-Pécs vasúti fővonal egy szakasza átszeli. A mezőgazdasági mű- velés a terület nagy részére jellemző, de ipari tevékenység is folyik, s néhány kisebb, helyi jelentőségű építőanyag-bányán kívül a Mecseki Ércbányászati Vállalat (MÉV) is e területen belül fejtette ki bányászati és ércdúsítási tevékenységét a bánya 1997-ben történt bezárásáig.

A rendszerváltás utáni súlypont-áthelyeződések, a privatizációs és gazdaságossági szempontok előtérbe kerülése következtében a terület elvesztette korábbi központi helyzetét. Mind a szénbányászat visszafejlesztése, mind az uránérc-bányászkodás befejezése negatív hatással

(13)

volt a terület fejlődésére: nagy számú munkahely szűnt meg, amelyek helyett kevés új munka- lehetőséget kínált az elmúlt 10-12 évben a viszonylag kevéssé szerencsés geopolitikai helyzet is: a délszláv válság és a háborúk, illetve az Európai Uniónak a délszláv térség megítélésében mutatkozó fenntartásai a befektetők számára sem tették túl vonzóvá a területet.

A Nyugati-Mecsek az ország ritkán lakott részei közé tartozik (Függelék 1. táblázat). Az átl

gek a térség gazdaságának új ala

agos népsűrűség csak az országos átlag kétharmada még akkor is, ha a Pécset (1005 fő/km²) és Komlót (609 fő/km²) teljes egészében ide számítjuk. Ezek kihagyásával alig több, mint 30 fő/km² az átlagos népsűrűség. 39 önálló település található a területen, s van, ame- lyiknek lakosságszáma nem éri el még a 100 főt sem. A hatvanas évektől kezdve érzékelhető elvándorlás falvak megszűnéséhez (Gyűrűfű, Korpád), összevonásához (Mindszentgodisa, Szentkatalin), később üdülőfalvak kialakulásához (Orfű, Kán, Gorica) vezetett. A területre korábban jellemző gazdasági tevékenység is erősen átalakulóban van: a szénbányászat vissza- fejlesztése, az uránbányászat befejezése az ipari infrastruktúra hanyatlását idézte elő, jelentős munkaerő-piaci gondokat okozva. A térségben a sajátos mikroklíma következtében a mező- gazdasági ágazatok közül elsősorban az erdőgazdálkodásnak lehet kiemelt szerepe, a talajok minősége sok esetben nem megfelelő a hatékony kultúrnövény-termesztéshez. A korábban itt folyó kézműipari tevékenységek nagy része is hanyatlóban van, az értékesítési nehézségek miatt például a fazekasság korábban működött műhelyei (Kishajmás, Bakóca) is eltűntek a piacról.

A terület földtani adottságaiban rejtőznek további lehetősé

pokra, az európai uniós követelményeknek is megfelelő irányba állításához. Ehhez az szükséges, hogy a szakemberek kiértékeljék, a terület „gazdáihoz” eljuttassák, velük megér- tessék a természeti erőforrások e fontos csoportjának ismeretében rejlő lehetőségeket, hogy akár a mezőgazdasági, akár a távlati ipari tervezés, akár a turizmus, akár a környezet- és ter- mészetvédelemhez kapcsolódó beruházások új és magasabb szintre emelhessék a régión belül ezt a tájegységet, amely a Dél-Dunántúli Régió három nagyvárosának, Pécsnek, Kaposvárnak és Dombóvárnak a háromszögében, igen jó stratégiai helyzetben foglal helyet.

(14)

3. A Nyugati-Mecsek földtani képződményei

A hegység földtani felépítése elég részletesen ismert (2., 3. ábra). A korábbi kutatások során elkészült a hegység 1:25 000-es fedetlen földtani térképe (CHIKÁN,CHIKÁNNÉ,KÓKAI 1985), s részletes értékelő munka született a hegység kainozoos földtani képződményeiről (CHIKÁN, 1991). A negyedidőszaki fedőképződmények vizsgálatára, térképezésére az Egységes Orszá- gos Földtani Térképrendszer 1:100 000-es térképsorozatának elkészítése kapcsán került sor (CHIKÁN 2002).

3. ábra. A Nyugati-Mecsek Szigetvár felől nézve (10-szeres túlmagasítás)

A területről rendelkezésünkre álló földtani adatok megszerzése, értékelése érdekében végzett munkák közül az alábbiakat emelem ki.

Az első földtani adatok a múlt század első évtizedeibő1 származnak. B^EUDANT(1822) útleírása a permi képződ- ményekre vonatkozó adatokat tartalmaz. LIPOLD (1852) alsó, középső-triász képződményeket ismertetett a terü- letről. HAUER (1870) a Jakabhegyi Formáció képződményeit típusos alpi alsó-triász képződményeknek tartotta.

Az 1870-es években a Magyar Királyi Földtani Intézet megkezdte az ország részletes földtani térképezését. A

35) megalapozó tevékenysége a jellemző. Kezdetben B^ÖCKH Nyugati-Mecsek területe BÖCKH és TELEGDI ROTH felvételi területe volt. Összefoglaló mű csak BÖCKH (1876) működéséről született. A területről készült 1:28 800-as térképe és rétegtani megfigyeléseinek jelentős része ma is helytálló. A térképezés során gyűjtött növénymaradványok meghatározásával STUR (1874) és HEER (1878) a rétegtani besorolás pontosításához járultak hozzá.

A századforduló utáni időszakra V^ADÁSZ (1912–19

rétegtani beosztását használta, azonban 1935-ben megjelent 1:75 000-es térképe és a hegységről írott monográ- fiája már teljes egészében saját véleményét és eredményeit tükrözi (meg kell azonban jegyezni, hogy térképén a

(15)

Goricai-völgy triász képződménysora nyomdahibásan permként szerepel). Munkája alapul szolgált a későbbi térképezési munkákhoz is. A neogén képződmények faunisztikai és szerkezeti vizsgálatával S^TRAUSZ(1923–52) foglalkozott részletesen.

A terület K-i részére a második világháború után a feketekőszén bányászathoz kapcsolódó térképezési munkák

atáro-

ABÁS (1955)

etről rendelkezésre álló földtani adatoknak a Magyarország 1:200 000-es föld-

éhány publi-

A terület földtani felépít nek ertetéséhez a litosztratigráfiai besorolás szerinti ism

egy része is kiterjedt. Ekkor készült el IFJ.NOSZKY (1948–50) részletes, 1:25 000-es földtani térképe, mely tek- tonikai adatok nélkül ábrázolja Magyarszék környékének földtani viszonyait. Ugyancsak a szénbányászat felfej- lesztéséhez kapcsolható, Komló város vízellátásának megoldását célzó munkát végzett W^EIN (1955).

Új szakasz kezdődött a Nyugati-Mecsek területének térképezésében 1955-ben, amikor a Földtani Tanács h zatot hozott a Mecsek-hegység földtani újrafelvételére. Ezt részben a feketekőszén bányászat további pers- pektíváinak feltárása, részben a Nyugati-Mecsekben akkor felfedezett uránérc hasznosíthatóságának eldöntése, elterjedésének megismerése indokolta. A térképezési munkát a K-i Mecseknek a Ny-i Mecsekkel határos részén a Magyar Állami Földtani Intézet szakemberei: FÖLDI,HÁMOR,NAGY E., ÉS NAGY I. végezték, míg a Nyugati- Mecsekben a MÉV kutatói térképeztek 1:10 000-es és 1:25 000-es méretarányban: JÁMBOR, GLÖCKNERNÉ, KASSAI,KASZÁS,KOVÁCSNÉ PRANTNER,SOMOGYI,SOÓS,SZABÓ,SZEDERKÉNYI,TÖRÖK,TŐZSÉR,VÁRSZEGI, W^ÉBER járultak hozzá térképszerkesztéssel a terület földtani megismeréséhez.

Ezzel egyidejűleg üledékföldtani, rétegtani, ősföldrajzi összefoglalások is születtek a területről.BAR

a felső-permi, NAGY (1968) a triász képződmények monográfiáját készítette el. A Keleti-Mecsek térképezésének eredményei alapján született, de a területre is érvényes, általánosítható törvényszerűségeket is feltárt H^ÁMOR (1970) miocén monográfiája. A részletes térképezés eredményeiről néhány térképmagyarázó is megjelent. A részeredményeket tárgyaló publikációk közül kiemelendő az alaphegységre vonatkozóan BARABÁS (1961–1979) J^ÁMBOR, S^ZABÓ (1961), M^ÉHES, A^LFÖLDI (1960), K^OVÁCSNÉP^RANTNER, J^ÁMBOR (1963), J^ÁMBOR(1962–

1964), SZABÓ (1964), VIRÁGH (1960), VIRÁGH,VINCZE (1964, 1966), BALLA (1965, 1967), BARABÁSNÉ STUHL

(1962, 1963, 1969, 1972, 1975, 1981), WÉBER (1965, 1978, 1981), a fedőhegység vonatkozásában HÁMOR

(1970), HÁMOR,JÁMBOR (1964), JÁMBOR, SZABÓ (1961), KROLOPP (1966), MOLDVAY (1964, 1965), SOÓS, JÁMBOR (1960), BÓNA,KERNERNÉ SÜMEGI (1966), valamint a Keleti-Mecsek neogénjének vizsgálata kapcsán megjelent monográfiákat: BÔHNNÉHÂVAS (1973), K^LEB(1973), KÔRECZNÉLÂKY (1968), NÂGYNÉ(1969), RAVASZNÉ BARANYAI (1973).

Fontos összefoglalása volt a terül

tani térképsorozatához kapcsolódóan összeállított pécsi térképmagyarázó (F^ORGÓ et al. 1966).

Az 1978-ban megkezdett újrafelvétel során szerzett újabb ismereteket tükrözi az azóta megjelent n

káció: CHIKÁN,KONRÁD (1982), CHIKÁN (1983), CHIKÁNNÉ JEDLOVSZKY,KÓKAI (1984), CHIKÁNNÉ,KÓKAI

(1984), CHIKÁN,WÉBER (1984), CHIKÁN (1991),BARABÁS,BARABÁSNÉ (1998), valamint a részletes térképe- zéshez és Pécs város térképezéséhez kapcsolódó kéziratos földtani magyarázók (CHIKÁN,CHIKÁNNÉ,KÓKAI

1985, C^HIKÁN,C^HIKÁNNÉ,K^ÓKAI 1986).

ésé tömör ism

ertetést választottam. Ez a tagolás kiválóan alkalmas ugyan a földtani viszonyok önma- gukban való ismertetéséhez, azonban a gazdaságföldtan általam adott értelmezéséhez ez a

(16)

tagolás kevés. Ahhoz ugyanis, hogy egy-egy képződmény-együttes gazdaságföldtani jelentő- sége többféle szempontból értékelhető legyen, a litosztratigráfiai besorolás sok esetben túlzot- tan nagyvonalú: egy „szürke aleurit, molluszkás agyagmárgás aleurit és finomszemű homok, benne huminites és szenes agyaggal, ritkábban sárga, szürke és zöld tarkaagyaggal, valamint vékony lignit és dolomit rétegekkel” (Tihanyi Formáció; CSÁSZÁR 1997) leírású képződ- ménynek e leírásából sem ásványi nyersanyagtartalmára, sem vízföldtani, sem mérnökgeoló- giai, sem környezetföldtani jelentőségére vonatkozóan nem lehet gazdasági jellegű következ- tetéseket levonni. Ugyanakkor azonban a geológusok számára a litosztratigráfiai ismertetés a legkézenfekvőbb, és a legjobban érthető. A nem szakmai felhasználó számára azonban feltét- lenül ki kell emelni minden egyes képződmény esetében a felhasználás szempontjai szerint kiválasztott legfontosabb tulajdonságokat, mert egy építőipari homok iránt érdeklődő felhasz- náló számára teljesen közömbös, hogy hány millió éve keletkezett az adott homok: őt a szem- cseméret, az ásványos összetétel, esetleg a koptatottság és a mésztartalom érdekli, s nem a rétegtani szint. Regionális szemlélet kialakításához azonban igen jól használhatók a litosztratigráfián alapuló, általánosítható ismeretek.

A rétegtani ismertetést alulról felfelé haladva, erősen tömörítve adom meg, mellékelvén a terület összevont, elvi rétegoszlopát (4. ábra).

Az ún. kristályos alaphegység felszínen és fúrásokból a térkép által ábrázolt terület Ny-i és távolságra lévő körzetben ismert: DK-en Pécs város ter

A terület DK-i részén csak néhány feltárásban ismert képződmény. Pécsen az Aradi vérta- Fekete úton kibúvásokban szürke, zöldesszürke, mállott, pa

3.1. PALEOZOIKUM

D-i részén, két, egymástól kb. 20 km

ületén, Ny-on Almáskeresztúr és Dinnyeberki környékén.

3.1.1. Ófalui Fillit Formáció (fillit)

núk útja mentén építési feltárásban, a

lás-vékonyréteges megjelenésű, selyemfényű, helyenként sok kloritot, szericitet tartalmazó fillit és szericites fillit formájában található. A Mórágyi Komplexum képződményeivel a fent említett feltárásokban tektonikusan érintkezik. JANTSKY (1979) szerint a migmatitosodott kép- ződményekkel minden általa ismert előfordulásban tektonikusan érintkezik. Képződményeit főleg pelites, kisebb mértékben karbonátos üledékek felső proterozoikumbeli zöldpala fáciesű metamorfózisával származtatja. LELKESNÉ FELVÁRI, SASSI (1983) a K-mecseki előfordulás

(17)

területéről származó minták amfiboljainak K/Ar módszerrel meghatározott 317±34; 343±20 millió év koradatokat említenek. A képződmények kőzettani jellegét értékelve úgy vélik, hogy a „zöldpala fáciesű” komplexum egy része az amfibolit fáciesbe tehető.

3.1.2. Gyódi Szerpentinit Formáció (szerpentinit)

A terület déli részén a Helesfa–l és Helesfa–2 fúrások pannóniai képződmények alatt apliterekkel átjárt szürkészöld, helyenként fillit, és magnezit-dolomit közbetelepüléseket tar-

szerint a szerpentinit főleg antigoritbó1 áll

ERKÉNYInek (1970) az a vé

kított feltárásokban a Hunyadi Já- nos, Bartók Béla, Damjanich és Fekete utcákban, valamint a Csoronika-dűlőben és a Makár- an található. A zöldesszürke- vö

talmazó szerpentinitet tártak fel. Röntgenvizsgálatok

. Míg a Helesfa–l fúrás 650 m-ben e képződményben állt le, addig a Helesfa–2 fúrás a 381,2 m-ben lévő tektonikus érintkezés után gránitba hatolt.

JANTSKY (1979) szerint a fúrások által harántolt képződmény olyan, eredetileg a felső proterozoikumban, zöldpala fáciesű metamorfózison átesett ultrabázit volt, amely egy késői, eddig ismeretlen gránitintrúzió utómagmás hatására alakult át. SZED

leménye, hogy az eredeti alapkőzet gránátos amfibolit volt, amely tektonittá alakulva, Mg- metaszomatózison átesve szerpentinesedett. WÉBER (1977) — BARANYI et al. (1970) nyomán

— légimágneses mérések alapján a nagy nyugat-mecseki antiklinális alatt, megközelítőleg 2400 m-es mélységben feltételezi a szerpentinit jelenlétét.

3.1.3. Mórágyi Komplexum (gránit, granodiorit, monzonit) Pécs város területén kibúvásokban és építés során kiala

hegy D-i oldalán többnyire erősen mállott, repedezett formáb

rösesbarna kőzetben szabad szemmel megfigyelhető ásványok között domináns a világos- szürke és halványvörös, többnyire szericitesedett földpát, amely mellett zsírfényű kvarc és zöldesszürke, mállott színes elegyrészek ismerhetők fel. Vékonycsiszolatban a kataklázos, porfíroblasztos szövetű anyagban a világos elegyrészek között orientáltan réteges elrendező- désű biotitok és egyéb színes elegyrészek figyelhetők meg. A töredezett, xenomorf kvarcok hullámos kioltásúak. A Báránytetőn 1977–78-ban, a MÉV által mélyített 4716. érckutató fú- rás 870,4-1614,2 m között tárta fel ezeket a képződményeket. A fúrás elsődleges dokumentá- ciója szerint a rétegsort nagy földpáttartalmú kőszén és grafit csíkokat tartalmazó metahomokkő, metagrauwacke; metaarkóza, szericitpala, kvarc-szericitpala, szericit- kloritpala, kvarcitpala, kvarcit-fillonit, biotitpala, réteges migmatit, szkialitos aplit, biotitos

(18)

porfíroblasztos gránit és mikrogránit képződmények alkotják. A fúrás által feltárt migmatitos képződményeket LELKESNÉ FELVÁRI, SASSI (1983) a K-mecseki magas (>34°C/km) termikus gradiens mellett metamorfizálódott granitoid-migmatit komplexummal korrelálhatónak tart- ják. Egyes vélemények szerint e képződmények egy része a Baksai Komplexumba sorolható.

Nyugotszenterzsébeten és Nagyváty községektől É-ra néhány kibúvásból és számos, a kör- nyéken lemélyült fúrásból ismert képződmény. Dinnyeberki környékén alsó-perm, ettől É-ra, K-re és D-re miocén, Ny-ra pannóniai üledékek települnek rá.

Felszínen erősen mállott, vörösesbarna-vörös színű. JANTSKY (1979) szerint a fent említett kib

zonylag kevés kvarcot tar- tal

titz

redményét közli. Ezek a követ- ke

úvásokban földpát porfíroblasztokban és sötét szkialitokban szegény biotitos gránit, illetve apró szemű, szkialitokban és nebulitokban gazdag porfíroblasztos gránit és diatexit található.

Fúrási adatok szerint a nagy mennyiségű vörös földpátot és vis

mazó grániton a fedőképződmények alatt változó vastagságú, 0-35 m, mállott, erősen kilú- gozott kéreg található. Az üde kőzetben gyakran figyelhetők meg ankerites-sziderites repedés kitöltések, ritkábban kvarc erek. Az egyhangú képződményben ritkán megfigyelhető pegma-

árványok, pszeudopegmatit tömzsök és mikrogránit-aplittelérek, valamint a szintén ritka kőzetszerkezeti jelenségek — nebulitok, agmatitok, pszeudoagmatitok — a metamorfózis (gránitosodás) előrehaladott állapotára utalnak.

JANTSKY (1979) szerint a 9006–9615. sz. fúrások olyan ”apró-középszemcsés, rózsaszín földpátos, kloritosodott, bontott, kataklázos vagy milonitosodott gránitokat harántoltak”, amelyek jobban homogenizálódtak, mint az Erdősmecske–Fazekasboda környéki porfíroblasztos gránitok. A területről három radiometrikus kormeghatározás e

zők: Dinnyeberkitől Ny-ra 3 km-re bontott gránitból szeparált biotit K/Ar módszerrel 284±10 millió év; ugyaninnen a teljes kőzetből Rb/Sr alapján 1150±50 millió év; míg a Nyugotszenterzsébet–l fúrás 61,5 m-éből származó porfíroblasztos gránitból azonos metódus- sal (Rb/Sr) 406 millió év adódott.

Miocén törmelékes üledékekben kavicsok formájában ún. „fehér gránit” található. Szálban álló előfordulása azonban eddig sehol sem ismert.

3.2. SZILUR

Egyetlen fúrásból ismerünk a területről bizonytalan szilur korú képződményeket.

(19)

3.2.1. Szalatnaki Agyagpala Formáció (agyagpala, konglomerátum)

tt agyag- palából és konglomerátumból álló képződménysort harántolt, amelyet a Szalatnaki Formáció- ismert. A Keleti- Me

b képződményeitől elkülönítve foglalkozom a permi, nem metamorfizálódott képződményekkel.

3.3

ősza- ki képződmények fedik, viszont a fúrások teljes vastagságban harántolták. A gránit felszínére

elék vastag- ság

y kisebb ciklus

A MÉV által 1986-ban lemélyített Horváthertelend–1 fúrás 720,0–853,2 m közö

val azonosítottak (BARABÁS et al. 1995). További elterjedése nem

csekben, Magyaregregy környékén áthalmozott formában található magnetit-ércet e kép- ződményhez kötik. Rétegtani fedőjét és feküjét sem ismerjük; pollenvizsgálatok szerint esetleg fiatalabb (felső-triász–alsó-liász) korú is lehet.

3.3. PERM

A paleozoikum többé-kevésbé metamorfizált időseb

.1. Korpádi Homokkő Formáció (vörös, zöld homokkő, konglomerátum)

Képződményeit kizárólag fúrásokból ismerjük. Dinnyeberkitől ÉNy-ra csak negyedid

diszkordánsan települ. Az aljzat differenciált felszínére a gránit anyagú lejtőtörm ának változása, esetenkénti hiánya utal (JÁMBOR 1964).

Az uralkodóan vörös, gyakran zöld és szürke rétegek ciklusos felépítésűek (konglomerá- tum, homokkő és aleurolitos finomszemű homokkő rétegekből állnak). A képződménycsoport egyetlen nagy üledékciklust képvisel, amelyen belül JÁMBOR (1964) szerint nég

különíthető el. A 3-400 m vastag formáció képződményeinek legnagyobb részét homok- kövek alkotják. Az üledékek gyakran párhuzamosan rétegzettek, de előfordul hullámos réteg- zettség is, míg a keresztrétegzettség a durvább homokkövekben is ritka. A réteglemezek eny- hén ívelt lefutásúak. A finomszemű kőzetekben gyakori a gömbhéjas-csomós elválás. Általá- nosan jellemző a réteglapokon gyakori muszkovitoknak a rétegzettséggel párhuzamos elhe- lyezkedése. A durvább szemű homokkövekben többnyire irányítottan elhelyezkedő kavicsok anyaga részben a fekvő (gránit, aplit), részben a területtől D-re ismert kristályos alaphegység képződményeivel (csillámpala, gneisz, kvarcit, szericitpala) azonosítható. A ritkán előforduló kvarcporfír kavicsok a későbbiekben ismertetésre kerülő Gyűrűfűi Riolit Formáció képződ- ményeitől eltérő litofáciest képviselnek. A fent említettek mellett saját anyagú homok és aleurolit kavicsok is megfigyelhetők az anyagban. Amíg a fekvő gránitra települő konglome- rátum jellegzetesen zöld, addig a Formációt alkotó kőzetek zöme — 90% — vörös, alárendel-

(20)

ten zöld és szürke színű. Az eltérő színek határa a réteglapokat metszi. Az üledékek kötő- anyaga leggyakrabban kova. Karbonátos kötőanyag részben önmagában, részben kovával együtt fordul elő. A finomabb szemű homokkövekre inkább az agyagos-szericites kötőanyag a jellemző.

3.3.2. Gyűrűfűi Riolit Formáció (riolit)

Eddig csak Bükkösdtől Ny-ra ismertek képződményei. Felszínen Gyűrűfűtől D-re, az is- tenkúti erdészháznál található néhány kibúvásban. Ezen kívül néhány fúrásból is ismert.

, valószínűleg az egyveretű kifejlődés miatt, egyetlen

fú- rás

mertek teljes egészében. Az eddig végzett kuta- tások eredményeit összegezve megállapítható, hogy a „bükkösdi szerkezeti vonal”-tól Ny-ra

ze közötti kapcsolat egyelőre nem tisz- táz

l É-ra és Ny-ra találhatók. Emellett számos fúrás feltárta képződményeit, melyek ált

A területtel foglalkozó, korábbi munkák

, összefüggő, a fekü és a fedő üledékekkel konkordáns 70-100 m vastag riolit-testet feltéte- leznek. A fekü homokkő a riolit-test alsó határán „pörkölődött”, oxidálódott, a néhány

ban feltárt, megközelítőleg 5 m vastag, zöld-zöldesszürke tufa a lávaömlést megelőző tufa- szórást jelez. A fluidális szövetű lila, szürkéslila kőzet főleg felzites alapanyagában halványvörös és fehér földpát, színtelen kvarc és elszórtan sötétbarnásszürke biotit figyelhető meg. A földpátok legnagyobb részét ortoklász alkotja, a plagioklászok mennyisége elenyésző.

A képződmény litológiai vizsgálatát SZEDERKÉNYI (1963) és FAZEKAS (1978) végezte el.

KASSAI (1976) a Villányi-hegység É-i előterében végzett kutatások eredményeit összefoglaló munkájában a felső-perm végéig tartó riolit-vulkáni tevékenységet ismertet. Szerinte — rész- ben hivatkozva JÁMBOR (1967) megállapítására — e tevékenység termékei, illetve hatása a Ny-mecseki felső-permben is kimutathatók.

3.3.3. Cserdi Formáció (vörös, kavicsos homokkő) A Formáció képződményei egyelőre nem is

az alsó, K-re a felső része ismert, de a rétegsor két rés ott.

A „bükkösdi szerkezeti vonal” Ny-i oldalán a riolit erodált felszínére általában szögdisz- kordancia nélkül települ. Fedője ezen a területrészen nem ismert. Természetes feltárásai Diny- nyeberkitő

alában rosszul osztályozott vörös konglomerátumból és homokkő rétegekből állnak. A fekü közelében előforduló zöld agyag betelepülések a kvarcporfír kiömlést követő tufaszórást jeleznek. A konglomerátum és homokkő rétegek kötőanyaga limonitos, agyagos, karbonátos,

(21)

ritkán kovás. A kavicsok anyagát főleg riolit alkotja. Ezeknek megközelítőleg 50%-a a Gyű- rűfűi Riolit Formáció képződményeivel azonosítható, ugyanakkor hasonló gyakorisággal egy olyan, magas biotittartalmú változat is előfordul közöttük, amely eddig szálban álló módon nem ismert. A kristályos alaphegység anyaga — gránit, gneisz, csillámpala — csak minimális mennyiségben fordul elő a kavicsok között. A rétegzetlen, vagy rosszul — leggyakrabban horizontálisan párhuzamosan — rétegzett üledékekben a kavicsok felszínét jellegzetes kar- bonátos bevonat borítja. A finomabb szemű rétegekben gyakoriak a mészkonkréciók.

A formáció felső része a „bükkösdi törésvonal”-tól K-re, a bodai őrház közelében kibúvás- ban, valamint néhány fúrásból ismert. Vastagsága a természetes feltárások és a fúrások adatai alapján valószínűleg 750 m-nél nagyobb. A vörös konglomerátum és homokkő váltakozásá- ból álló, eddig ismert rétegsor két részre osztható. Az első ciklus képződményei rosszul réteg- zettek, osztályozatlanok. A durva konglomerátumok sok finomabb frakciót, a homokkövek kavicsot és agyagot tartalmaznak. A 0,1-0,8 m vastagságú rétegekben helyenként a jelentékte- len szemnagyság változás ellenére osztályozottság, a kavicsok elhelyezkedésében irányított- ság figyelhető meg. A ciklust felépítő üledékritmusok vastagsága 2-4 m között változik. A ritmusok főleg konglomerátum és durvaszemű homokkő rétegekből állnak, alárendelten finomabb szemű homokkövek is előfordulnak. A ciklus üledékeinek 70-80%-át konglomerátum rétegek alkotják. A konglomerátum, durvaszemű homokkő és finomszemű homokkő váltako- zásából álló felső ciklus tagoltabb. Az üledékritmusok vastagsága 2-10 m között változik. A rétegsorban alulról felfelé haladva a konglomerátum rétegek részaránya — a finomszemű homokkövek javára — fokozatosan csökken. A gradált rétegzettség, a kavicsok irányítottsága és a csillámoknak a rétegzettséggel párhuzamos elhelyezkedése általános, bár ritkán megfi- gyelhető jellegzetesség. A ciklus felső részén a finomszemű homokkövekre gömbhéjas szét- esés jellemző. A homok és kavicsszemcsék anyagi összetétele egységes. A homokszemcsék anyagát főleg kvarc, kisebb mennyiségben ortoklász, egyéb földpát és muszkovit alkotja. A közepesen koptatott kavicsok leggyakrabban metamorfit anyagúak; 35-50%-ban zöld, vörös földpátokat tartalmazó gneisz, muszkovit csillámpala, kétcsillámú pala; 21-41% gránit; 20- 50%-ban vulkanit, 1-8% felzit. A szemcséket mindkét ciklus üledékeiben főleg kovás kötő- anyag cementálja, bár a felső ciklusban felfelé haladva fokozatosan növekszik a meszes dolomit mennyisége is.

(22)

A formáció képződményeiből ősmaradványok eddig nem ismertek, kronosztratigráfiai be- sorolásukat közvetett módon BARABÁSNÉ STUHL (1981) palinológiai vizsgálatai tették lehető- vé

ai Aleurolit Formáció (vékonyréteges „átmeneti” homokkő, vörösesbarna urolit)

ifej- lődő ún összlet” a Cserdi szőlőhegyen és a bodai őrház környékén kibúvásban és me

fejlődése adja. A képződmények szí

.

3.3.4. Bod ale

A Cserdi Konglomerátum Formáció képződményeiből rétegváltakozásos átmenettel k . „átmenti

sterséges feltárásban, valamint néhány fúrásból ismert.

A kb. 150 m vastag rétegsor elnevezését a Cserdi Konglomerátum Formáció folyóvízi fáci- esű és a Bodai Aleurolit Formáció állóvízi üledékei közötti ki

ne főleg vörösesbarna-barna, gyakran azonban zöld, zöldesszürke. Alsó részén a középsze- mű homokkövekben még szórványosan előfordulnak kavicsok. Az átlag szemcseméret alulról felfelé fokozatosan csökken. Ennek eredményeként a felső részen dominánssá váló finom- szemű homokrétegek között gyakoriak a finomhomokos aleurolit közbetelepülések. A kép- ződménycsoport üledékei jól rétegzettek. A rétegek vastagsága a szemcseméret csökkenésé- vel együtt fokozatosan csökken. Az alsó rész közép és apró szemű homokkövei 10-50 cm, a felső rész finomszemű homokkövei, aleurolitjai 1-5 cm vastag rétegeket alkotnak. A rétege- ken belül jellemző az osztályozottság, a finomszemű üledékeiben a párhuzamos mikrorétegzettség. Az utóbbi képződményekben több helyen hullámfodrokat észleltek. Ezek térbeli helyzetét SOMOGYI (1965) határozta meg. Az adatokat értékelve az üledékek felhal- mozódását néhány méteres vízmélység mellett feltételezte. A rétegsor felső részén a vékony- réteges aleurolitokban helyenként száradási repedések is előfordulnak. Míg a homokszemcsék főleg kvarcból, vörös földpátból és gyakran vörösre színezett muszkovitból állnak, addig az alsó részen ritkán előforduló kavicsok anyaga a Cserdi Konglomerátum Formációból ismer- tekkel azonos. A szemcsék kötőanyaga főleg dolomit, bár a homokkövekben alárendelten kova is előfordul. A finomabb szemű üledékekben a dolomit mellett az agyag is jelentős, mint kötőanyag. Ugyanakkor e képződményekben dolomit konkréciók és rétegek is előfordulnak.

A képződménycsoport finomszemű, mikrorétegzett üledékeiben gyakoriak a féreglakócső- kitöltések, ritkábban szenesedett növénymaradvány töredékek figyelhetők meg a zöld- zöldesszürke színű aleurolitokban, TŐZSÉR (in JÁMBOR et al. 1961) szerint a Cserdi–3. kutató- árokban feltárt zöld agyagos aleurolit rétegből tömegesen kerültek elő Phyllopodák. Ugyan-

(23)

ebből az árokból származó mintából BARABÁSNÉ STUHL (1979) nagy mennyiségű Lueckisporites virkkiae-t (norma Aa forma) határozott meg.

5. ábra. A Bodai Aleurolit feltárása Boda D-i végén;

a feltárás részlete

Boda, Egéd-puszta számos térképező és

érckutató fúrásban ismertek a Bodai Aleurolit Formáció típusos kifejlődésének képződményei (5.

és Bakonya környékén kibúvásokban, valamint

ábra). Teljes egészében eddig még egyetlen fúrás sem harántolta. Felszíni és fúrási adatok alapján feltételezhető, hogy vastagsága eléri a 900 m-t. Az „átmeneti összlet”-től nem lehet egyértelműen elkülöníteni. A térképezési gyakorlat során egyszerűen az utolsó finomszemű homokkő betelepülés adta a határt. A terület intenzív kutatásának kezdetén BARABÁS, KISS

(1958) három részét különítették el — vörösagyag és aleurolit, vörösagyag, dolomitos márga

— a rétegsornak. Később több megfigyelés alapján JÁMBOR (1964) négy szintre tagolta. Az egyes szintek közötti rétegváltakozásos átmenet miatt térképi elkülönítésük nem oldható meg egyértelműen. Az alsó, 100-120 m vastag szint képződményei az „átmeneti összlet” felső ré- szénél világosabb árnyalatú vörösesbarna, vékonyréteges aleurolitokból állnak. Az 1-20 cm vastag, horizontálisan párhuzamosan rétegzett aleurolitok részben gömbhéjasan-szemcsésen szétesők, részben homogén szövetűek. Erre kb. 300 m vastagságban fakó lilásbarna, vékonyrétegzett, a réteglemezeken belül homogén és mikrorétegzett, a szemcsék felületén vékony hematit bekérgezést tartalmazó aleurolit települ. Fölötte fakó téglavörös dolomit és dolomitos aleurolit váltakozásából álló, mintegy 350 m vastag rétegsor található. Az egyes

(24)

rétegek vastagsága 2-40 cm között változik. A rétegek lemezesen, szemcsésen szétesők, illetve a rétegen belül homogén szerkezetűek vagy párhuzamosan mikrorétegzettek. Képződmé- nyein gyakran figyelhetők meg száradási repedések. A formáció legfelső részét sötét- barnásvörös, egyenletesen alacsony dolomittartalmú aleurolit alkotja. Egyes rétegeinek vas- tagsága 2-50 cm között változik. Ezek általában egyenlőtlenül-szemcsésen széteső szövetűek, helyenként párhuzamos-mikrorétegzett közbetelepüléseket tartalmaznak. Az egész képződ- ménycsoportra jellemző az albitosodás és a hematit jelenléte. A második szint képződményei között ritkán férgek által „átgyúrt” szöveti bélyegek figyelhetők meg. A Fűzi-erdészháztól ÉK-re lévő kibúvásból TŐZSÉR (in JÁMBOR,GERZSON 1960) szerint Phyllopodák kerültek elő.

A harmadik „tagozat”-ból féreglakócső kitöltések, a férgek által végzett bioturbáció nyomai ismertek. BARABÁSNÉ STUHL (1979) igen nagy mennyiségű Lueckisporites virkkiae (norma Aa forma) alakot határozott meg a Formáció rétegsorainak felső részéből származó min- tákban.

A formáció képződményei SOMOGYI (1965) szerint 10-30 m vízmélység mellett rakódtak le. BARABÁS (1955) a helyenként előforduló, átkristályosodott Brachiopoda maradványok és do

A terület legrészletesebben megkutatott képződményei a felső-permben lerakódott törme- végzett felszíni és fúrásos kutatás során számos üle

tszólag egyhangú, tör

lomit rétegek megjelenése alapján nem tartja kizártnak a sekélytengeri üledékképződést.

3.3.5. Kővágószőlősi Homokkő Formáció

lékes üledékek. A közel 30 évig intenzíven

dékföldtani, faciológiai, és földtani elemzés (BARABÁS 1955; 1961; 1963; 1964; NAGY

1958-59; JÁMBOR, SZABÓ 1961; MÉHES, ALFÖLDI 1960; KOVÁCSNÉ PRANTNER, JÁMBOR

1963;JÁMBOR 1964;SZABÓ 1964;KASSAI 1963;1969;1971,BARABÁSNÉ STUHL 1969; 1973) célozta a perm üledékképződés sajátosságainak megismerését.

Részben a fent említett munkák eredményeit összegző, a modern rétegtani osztályozás alapelveit alkalmazó, vázlatos szintézist BARABÁS (1979) adott. Ebben a lá

melékes, folyóvízi medri és ártéri üledékképződéssel jellemezhető felső perm képződmé- nyeket Kővágószőlősi Homokkő Formáció néven ismertette. A korábbi gyakorlatban „tarka összlet”, „szürke összlet” és „zöld homokkő” valamint „felső vörös homokkő” néven ismert képződmények Bakonyai, Kővágótöttösi és Cserkúti Homokkő Tagozatként lettek elkülönít- ve. BARABÁSNÉ STUHL (1969) értékelését felhasználva megállapította, hogy „A formáció ta- gozatai nem alkotnak kronosztratigráfiai egységeket. Rétegtani egységeknek az üledéksor

(25)

ciklusos felépítése alapján azonosítható szakaszokat tartjuk. Ebben a formációban 18 aprócik- lust különböztetünk meg. Ezeket 4 ciklusban vonjuk össze,...” „ A ciklusok határait a tagozatok határai sok helyen metszik,...” Azaz a tagozatok laterálisan és vertikálisan összefogazó- dó, részben egymást heteropikusan helyettesítő geokémiai fácieseket jeleznek.

A formáció képződményei a fekvő Bodai Aleurolit Formáció üledékeire rétegváltakozásos átmenettel települnek. Ennek ellenére, valószínűleg a későbbi szerkezetalakulás hatására (KASSAI 1976) a két formáció érintkezése általában diszkordáns. A rétegsor vastagsága vál- tozó, de BARABÁSNÉ STUHL (1969; 1973) szerint 18 apróciklus kimutatható volt. Míg Kővágószőlős és Pécs környékén (6. ábra) a formáció üledékeinek összvastagsága 950-1500 m,

6. ábra. A Kővágószőlősi Homokkő rétegei Cserkúttól D-re

addig az ún. Hetvehely–Magyarszék szerkezeti vonaltól Ny-ra Gorica környékén lemélyített fúrásokban harántolt legnagyobb vastagság 241 m. Ezen a területen a felső-perm rétegsor lényegesen kisebb vastagságú, ugyanakkor durvább szemnagyságú, mint a korábban bányá- szott uránérc-lelőhelyen. Az egyes szintek nem jelentkeznek egyértelműen, a ciklusok kifej- lődése gyakran bizonytalan.

A Formáció képződményeinek a korábbi érclelőhely környezetében megismert jellegzetes- ségeit az alábbiakban foglalom össze.

(26)

3.3.5.1. Kővágószőlősi Homokkő Formáció Bakonyai Homokkő Tagozat (vörös, szürke, zöld homokkő, konglomerátum)

Boda, Bakonya és Kővágószőlős környékén számos kibúvásban ismertek képződményei.

rös aleurolit r e kimosásos felszínre települő, 2-30 mm átmérőjű szemcsékből álló konglomerátummal kezdődik az apróciklus, amely zöld homokkő rétegekkel folytatódik, majd barnásvörös aleurolittal zárul. A rétegsorban felfelé haladva a vörös konglo- merátum rétegek kimaradnak, az apróciklusok zöld homokkővel kezdődnek. A folyóvízi apró- ciklusokat 4-12 m vastagságú üledékek képviselik. A zöld homokkő rétegek durva-, közép- és finomszeműek. A szemcsék anyagát kvarc, halvány vörös és fehér földpát, valamint muszkovit alkotja. A felső-perm homokkövek között ez tartalmaz legnagyobb mennyiségben földpátot. A konglomerátum kavicsainak anyagát kvarcporfír, felzit, muszkovitgneisz és grá- nit alkotja. A tagozat kőzeteinek kötőanyaga kovás-szericites. A képződményben mért ferde rétegzettség dőlési arányai SZABÓ (1964) szerint ÉÉNy-ról DDK-re tartó üledékszállítási irányt jeleznek. A finomszemű zöld homokkövekben KASZÁS (1967) szerint kalkopirit, gale- nit, pirit, ritkán kovellin és bornit található. SZEDERKÉNYI vizsgálatai alapján az ércásványok vagy „rézpala” fáciesű sötétszürke fekete aleurolit törmelékhez kötődnek, vagy laterálszekréciós telérekként, litoklázisokban, vékony rodokrozit, kalcit és kvarc erekhez kap- csolódva jelennek meg. A zöld homokkövekből különböző megtartású növénymaradványok, Arenicola-szerű féreglakócső kitöltések, az aleurolit-rétegekből Euestheria sp. maradványok ismertek.

A nagy antiklinális területén, felszínen tanulmányozhatók képződményei. A fiatalabb —

tiklinális központi részén nem csak a teljes „B”, hanem az „A” és „C” kisciklusokban is meg- találhatók az ide sorolható képződmények (BARABÁSNÉ STUHL 1969; 1977). ÉÉK felé a fekvő és fedő tagozatok heteropikus helyettesítése következtében, vastagsága jelentősen csökken.

A fekvő képződményeire üledék-megszakítás nélkül, folyamatosan települ. JÁMBOR (1967) szerint ez a felső-perm rétegsor legegységesebb kifejlődésű összlete, amelynek vastagsága a Bakonyai Homokkő Tagozat képződményeinek rovására Ny-ról K-felé haladva, fokozatosan növekszik. A tagozat legnagyobb része szürkés finom és középszemcsés homokkő, sötétszür- Barnásvörös konglomerátum, zöld homokkő, vörös, finomszemű homokkő és barnásvö

étegekből áll. Alul vörös, többnyir

3.3.5.2. Kővágószőlősi Homokkő Formáció Kővágótöttösi Homokkő Tagozat (szürke és zöld homokkő)

triász — üledékek kibúvási területén lemélyített érckutató fúrások többsége elérte. Az an-

(27)

ke aleurolit és aleurolitos, finomszemcsés homokkőrétegekből áll. Emellett aprókavicsos konglomerátum, kavicsos, durvaszemcsés homokkő, a felső részén szürke, aleurolit-kavicsos, dolomitkonkréciós, közép- és durvaszemcsés homokkőrétegek is előfordulnak képződményei között. A homokszemcsék anyagát kvarc, világosszürke földpát, kevés muszkovit és pirit alkotja. A kavicsok között főleg metamorf kőzetekből származó kvarc, kevesebb gneisz, csil- lámpala, és alárendelten kvarcporfír fordul elő. A tagozat kőzetei általában jól osztályozottak, főleg kovás, kisebb részben karbonátos kötőanyagúak. Többnyire padosan-vékonypadosan rétegzettek, helyenként ívesen keresztrétegzettek. A szürke homokkő gyakran tartalmaz szenes, szenes-pirites és kovás növénymaradványokat. Ezek többnyire rossz megtartásúak.

KASSAI (1973, 1976) a fácies meghatározás ellentmondásának tartja, hogy a képződmény szürke színét mocsárlápi fáciessel magyarázták, ugyanakkor az átlag szemcsenagyságban ez nem tükröződik. A tagozat felső részét alkotó „zöld homokkő”, érctartalma miatt a legrészle- tesebben megkutatott felső-perm képződmény. Természetes feltárásainak száma csekély. Az érckutató fúrásoknak csaknem mindegyike harántolta, ismeretességét a bányászati kutatás adatai jelentős mértékben gazdagították. Különböző szemcsenagyságú, leggyakrabban közép- szemcsés zöld homokkőből, alárendelten zöld, zöldesszürke aleurolitból állnak képződmé- nyei, melyek szenesedett-kovás fatörzs maradványt, vékony kőszénzsinórt és kovás- szenesedett ágdarabkákat tartalmaznak. A homokszemcsék anyaga főleg kvarc, halványvörös földpát és alárendelten muszkovit. A rétegekben ritkán megfigyelhető kavicsok anyagát kvarcporfír, gránit, metamorfit és kvarc, valamint elég sok, az „összleten” belüli lepusztulás- ból származó zöld aleurolit és finomszemű homokkő alkotja. A törmelékszemcséket általában kovás szericites, alárendelten karbonátos (dolomit) kötőanyag cementálja. A képződmény határai KASSAI (1965) és BARABÁSNÉ STUHL (1963; 1969) vizsgálatai szerint az apróciklusok határait metszik. Átmeneti geokémiai fáciest képvisel a reduktív környezetet jelző fekvő és az oxidált fedő képződmények között. A képződmény ércesedését KISS (1958; 1960; 1961), BALLA, DUDKO (1972), VINCZE (1965), VIRÁGH, VINCZE (1966), VINCZE,FAZEKAS (1979) vizsgálta. Az ércásványok különböző mértékben oxidált naszturánból, alárendelten coffinitból, valamint vas-, réz-, és ólom-szulfidokból állnak. A műrevaló előfordulások VINCZE, SOMOGYI (1984) szerint „...a redukált (szürke) és oxidált (vörös) redoxfáciesek kö- zött, a ritmusváltási és kimosási felületek szintén létrejött redox frontokon alakultak ki”.