A gazdasági érték típusai

A természeti erőforrások értékelése során az értékelő ember és az értékelt környezeti elem közti kapcsolatból adódóan számos értéktípust különböztethetünk meg, amelyek együtteséből alakul ki a teljes gazdasági érték fogalma. Ezen érték azért lényeges a környezeti javak eseté-ben, mert igen gyakran nem az általában ismert és figyelembe vett, használattal kapcsolatos értékekre (ásványi nyersanyag értéke) kell a hangsúlyt helyezni, hanem sokkal inkább a hasz-nálattól függetlenekre (fennőtt kristá

sználattal összefüggő értéke nincs).

A földtani képződmények esetében számos szempontot figyelembe lehet és kell venni ah-hoz, hogy az egyes képződményeknek értéket tulajdonítsunk. A különböző szempontok figye-lem

jelenlegi használatára vonatkoznak.

Eg

hulladékkezelési, illetve –tárolási módszerek fejlődését; ad abszurdum elképzelhető, hogy olyan képződmény megőrzését nem tartjuk ma fontosnak, amelyről ké-sőbb kiderülhet, hogy mondjuk veszélyes, vagy radioaktív hulladékok lerakóhelyéül kiválóan felhasználható. Még markánsabb példa lehet olyan felhagyott fejtők hulladék-elhelyezésre történő igénybevétele, amelyekről a későbbiek folyamán kiderül, hogy valamely képződmény alapszelvényeként is kijelölhető lett volna; így elestünk egy választás lehetőségétől. Tehát a

be vételével adott értékek aggregátumát nevezhetjük teljes gazdasági értéknek.

A teljes gazdasági értéket ennek következtében több összetevőre bonthatjuk fel. Ezen ösz-szetevők között a két legfontosabb elemet a használattal összefüggő és a használattól függet-len értékkomponensek jefügget-lentik, vagyis a teljes gazdasági érték nem más, mint a használattal összefüggő értékek és a használattól független értékek összessége.

Használattal összefüggő értékeknek tekinthetjük azokat az értékösszetevőket, amelyek a földtani képződmények tényleges használatából származnak; ez a használat lehet közvetlen vagy közvetett, illetve jelenlegi vagy jövőbeli (Ezen megkülönböztetések alapján a haszná-lattal összefüggő értékek további alcsoportjai képezhetők.). A kategórián belül a közvetlen és közvetett használattal kapcsolatos értékek az erőforrás

y homokréteg például közvetlenül értéket képvisel azok számára, akik a házuk vakolásához ennek a homokrétegnek a fejtéséből nyernek anyagot, viszont azok számára is jelent közvetett értéket, akik a homokrétegben tárolt talaj- vagy rétegvizet isszák, vagy öntözésre használják.

Ez az értékrész magában foglal egy harmadik komponenst is, az úgynevezett választási lehetőség értékét. Ez az értékrész az emberek azzal kapcsolatos preferenciáit fejezi ki, hogy ha jelenleg nem is használják az adott erőforrást, a megőrzést támogatják annak érdekében, hogy a jövőben lehetőségük legyen az esetleges használatra. A homokréteg példájánál marad-va, a választási lehetőség értéke azt fejezi ki, hogy az emberek értéket tulajdonítanak annak, ha a rétegből nyerhető víz tisztasága érdekében nem fejtik le a teljes homokréteget, illetve a fejtés befejezése után nem használják a felhagyott fejtőket hulladék-elhelyezésre.

Feltételezhető, hogy a tudomány fejlődésével, ismereteink bővülésével olyan értékek is nyilvánvalóvá válhatnak, amelyekről jelenleg még nincs tudomásunk, s ez esetben egy erőfor-rás megőrzése lehetővé teszi ezen új ismeretek alapján a hasznosítást. Ezt az értéktípust kvázi választási lehetőség értékének nevezzük (PEARCE,TURNER 1990). Példának tekinthetjük eb-ből a szempontból a

kvázi választási lehetőség értékét úgy foghatjuk fel, mint információs értéket, amely megőriz-hető az irreverzibilis változások elkerülésével. A kvázi választási lemegőriz-hetőség értéke már átve-zethet a használattal nem összefüggő értékkomponensekhez, hiszen nem biztos, hogy minden esetben a jövőbeli hasznosítás a megőrzés célja. Éppen ezért ezt az összetevőt mindkét (hasz-ná

van-na

rodalomban a kö

ezőképpen foglalja össze:

k-ko

lattal kapcsolatos és azzal nem összefüggő) kategóriába besorolhatjuk.

A használattal nem összefüggő érték kérdése jóval bonyolultabb. A teljes gazdasági ér-ték ezen összetevőjének a bevezetése közgazdaságtanba azon elmélet alapján áll, hogy

k olyan személyek, aki hajlandók fizetni egy mással nem helyettesíthető erőforrás megőr-zéséért, még akkor is, ha az adott erőforrásnak nem aktív fogyasztói (KRUTILLA 1967). Ezek az értékek azon a feltételezésen alapulnak, hogy az emberek használatuktól függetlenül is pénzbeli értéket tulajdonítanak a természeti erőforrásoknak. A közgazdasági i

rnyezeti javak használatától független értékösszetevőket eltérő elnevezésekkel illetik: ne-vezik létezési, megőrzési vagy nem használati értéknek. Számos szerző osztja további alko-tókra a használattal nem kapcsolatos értékeket is, amelynek során a kialakuló komponensek tulajdonképpen az értékelt javak jellemzőitől is függnek.

A használattal nem összefüggő értékek közé soroljuk az úgynevezett örökségi értéket, amit abból származtathatunk, hogy a környezeti javak jövő generációk számára történő meg-őrzésének akkor is értéket tulajdonítunk, ha jómagunk sem ma, sem a jövőben nem akarjuk az adott jószágot használni. Az örökségi értékek létezésére számos magyarázat van. Ezeket FREEMAN III(1994) a követk

• az a szándék, hogy bizonyos erőforrásokat örökül hagyjunk leszármazottainknak, illetve a jövő generációknak;

• felelősséget érzünk a természeti erőforrások, illetve azok bizonyos tulajdonságai-nak megőrzésével kapcsolatban;

• az az óhaj, hogy megőrizzük a kérdéses természeti erőforrás mások által történő használatának lehetőségét.

Ha olyan erőforrást értékelünk, amelynél a használattal nem összefüggő értékkomponen-sek dominálnak, vagyis a teljes gazdasági érték jelentős részét ezek az értékrészek adják, a

r azok mellőzése komoly tévedéshez vezethet az erőforrással kapcsolatos döntések során.

Ez annyit jelent, hogy azoknak a földtani képződményeknek, amelyek nem minősülnek hasz-nosítható ásványi nyersanyagnak, illetve, amelyek közvetlen használatát sem a tágabb, sem a szűkebb (környékbeli) társadalom nem érzékeli és értékeli, jóval nehezebb értéket adnunk még akkor is, ha a szakmai közvélemény tudja: az adott képződmény tudományos értéke

olyan jelentős, hogy megőrzése mindenképpen fontos. A kelet-mecseki globotrunkánás márga rétegtani értéke, vagy a Káli-medence tájképi értékei nehezen számszerűsíthetők, mégis, nem-csak szakmai, hanem társadalmi szempontból is rendkívüli értéket képviselnek.

A környezet-gazdaságtani szakirodalomban viták folynak a használattól független érték-komponensek definíciójáról és csoportosításáról is. A probléma egyik jellemző megközelítése a használattal összefüggő értékekből indul ki, amelyeket a környezeti jószág in situ (helyben való) használatából származtatnak. A jószág teljes értékét annak jelenlegi állapotában történő megőrzésére vonatkozó fizetési hajlandóság határozza meg. Ha ez a teljes érték meghaladja a használattal kapcsolatos értékeket, akkor a különbség a használattal nem összefüggő értékeket fogja jelenteni (FREEMAN III 1994). Egyszerűbben fogalmazva ez annyit jelent, hogy ha a globotrunkánás márgát ásványi nyersanyagként — mondjuk cementgyártáshoz — akarják fel

a másodlagos értékek kö

jellemzői éppen a létező kép-ződmén e

Máskén rület földtani felépítése a belőle fakadó, a környezet

különböző yütt és csakis ebben a rendszerben

tudják ra

gazdasági érték egy 200 m mélységben lévő ásványi nyersanyag akkor, ha kitermelésével a teljes földtani szerkezet, vízháztartás, a környezet különböző elemei károsulnának, nem lenne használni, akkor a jelenlegi állapotában való megőrzés költsége (a helyettesítő nyers-anyag megkutatásának és szállításának költségei) megadják a használattal összefüggő értéket, s az adott képződmény használattal nem összefüggő értéke ennél mindenképpen nagyobb, hiszen különben senki nem gondolt volna alternatív megoldásra.

Még egy sajátos érték-megközelítéssel találkozunk az irodalomban az ökoszisztémák mint környezeti javak értékelésére vonatkozóan (TURNER et al.1994). Véleményük szerint „egész-séges” ökoszisztémák létezése szükséges ahhoz, hogy ezek képesek legyenek a nekik tulajdo-nított használattal összefüggő, illetve az attól független értékek szolgáltatására. Éppen ezért a teljes ökoszisztémának egy úgynevezett elsődleges értéket tulajdonítanak. Az eddigiekben tárgyalt használattal kapcsolatos és attól független értékeket viszont így

zé sorolják, vagyis a teljes gazdasági érték fogalmán belül megtalálható különböző össze-tevők a teljes másodlagos értékhez tartoznak, és e szerint a rendszer elsődleges értéke nem kerül be a teljes gazdasági érték koncepciójába. Ez a megközelítés nemcsak az ökosziszté-mákra, hanem a földtani képződmény-együttesekre is megállja a helyét, hiszen egy adott terü-let mai tájképe, mai ökoszisztémája, mai talajtani, vízföldtani

y- gyüttes bolygatatlan, jelenlegi állapotának eredményei.

t megfogalmazva: egy adott te

elemeiben jelentkező következményekkel eg

a jtuk kialakult társadalom különböző igényeit kielégíteni. Hiába lenne bármilyen

szabad ennek kitermelését megkísérelni (jellemző példa lehet erre akár a nyírádi bauxit, akár a mányi barnakőszén példája…). Itt kell néhány mondat erejéig visszatérnem KOZÁK szerző-társakkal készített munkájára (1998), amely hasonló megközelítésben próbál értéket adni a különböző földtani képződményeknek. Az általuk ajánlott értékminősítés lényegében két részre osztja a földtani képződmények értékét: számszerűsíthető tényezőkre (ennek tekintik a hasznosítható ásványi nyersanyagokkal kapcsolatos kiadások–bevételek összesítését) és ún.

eszmei értékre, amely nem számszerűsíthető, s amely a különböző „egyéb szempontú eszmei értékeket” volna hivatott meghatározni. Úgy gondolom, hogy ez utóbbinak egy része, a szak-mai-tudományos érték nem más, mint a képződmények elsődleges értéke. Ugyanakkor az ebben foglalt további tényezők (mérnökgeológia, hidrogeológia, tájképi-turisztikai értékek stb.), ha bonyolultan is, de számszerűsíthetők, sőt, forintosíthatók, bár ehhez bonyolult kérdő-ívek, számítások egész sorára van szükség. Nem tekinthető azonban hiábavalónak ez a kísér-let, mert az eszmei érték meghatározására tett javaslat, az ahhoz kapcsolódó, szakmai szem-pontrendszer kialakítása lehetővé teszi, hogy Magyarországon is elkészülhessen a „legértéke-sebb 100 (vagy 200, 500) földtani objektum” katasztere. Egy adott terület, vagy régió eseté-ben azonban nem a legfontosabb képződmények értékelésére, hanem minden képződmény értékelésére szükség van. A fentiekben vázolt, különböző értéktípusok egymáshoz való vi-szonyát szemlélteti a 28. ábra.

értékek

összetevők

létezési

Örökségi Használattól

független

választási

érték Közvetlen összefüggő Elsődleges

Tiszta érték

Érték- érétkek érték

Kvázi lehetőség

értéke Másodlagos

értékek

Teljes gazdasági

érték

Választási lehetőség

értéke Használattal

összefüggő értékek

Közvetett használattal

összefüggő

használattal érték