Budig, W.: Gazdasági jelzőszámok rendszere

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ

KULFÓLDI STATlSZTlKAl IRODALOM*

GAZDASÁGSTATISZTlKA

BUDIG, W.:

GAZDASÁGI JELZÓSZÁMOK RENDSZERE (System wirtschaftsstatistischer lndikatoren. — Die amtliche Statístík in Österreich. Gestern — Heute — Morgen. Ausgewöhlte Ergebnisse und Probleme.) Beítröge zur Ústerreíchischen Statistik. Heft 483.

Wien. 1978. Österreichisches Statistisches Zentral- amt. 171—177. p.

A tanulmány azt a mutatószám-rendszert ismerteti, amelyet az Osztrák Központi Sta- tisztikai Hivatal szükségesnek tart figyelem- mel kísérni a gazdasági helyzet jelenlegi és a jövőben várható helyzetének megitélésé- hez.

A mutatószámok elsősorban az áralaku—

lásról adnak információt. A gazdasági élet azon területeinek kiválasztásánál, amelyekre vonatkozóan árindexeket kell számítani. a ki—

indulópont a termékek és a szolgáltatások termelési. illetve felhasználási szférája. Ez utóbbiak körébe tartoznak a beruházók, az állam mint a közösségi fogyasztás finansziro—

zója és (: magánháztartások.

Tekintve. hogy a vállalatok eladják termé—

keiket, szükséges az eladási árak változását mutató indexek kiszámítása. Ezeknek területe a mezőgazdasági és az egyes iparágak ter- melői áraitól a különböző szolgáltatások árain keresztül a nagykereskedelmi és a kis-

kereskedelmi árakig terjed.

A vállalati szektor nem fogyasztásra szol- gáló termékeinek felhasználója egyrészt ma- ga a vállalati szektor mint termelőfogyasztó és beruházó, másrészt ezek a termékek a kül—

kereskedelem útján értékesülhetnek. Ugyan—

akkor mind a termelő felhasználásban, mind pedig a fogyasztásban külföldről behozott termékekre is szükség van. Ezért a belföldi termelőiár-index mellett az export- és az im- portárak szinvonalának változását is mérni kell.

A beruházók igényt tartanak mind a hazai vállalatoktól, mind pedig a külföldről besze- rezhető beruházási javak árváltozását tükrö—

ző beruházási árindex kiszámítására épüle—

tek. berendezések és felszerelések, valamint

"készletek szerinti részletezettségben.

A fogyasztásban legnagyobb jelentőségű a magánháztartások fogyasztása. Ez több szempontból vizsgálható, amelyek közül leg—

inkább az egyes lakosságcsoportok szerinti felosztás használatos.

Az árindexrendszer előbbiekben ismerte- tett modelljét, amely felöleli a piac egyes fázisaira (termelés, nagykereskedelem, fo—

gyasztás), az egyes népgazdasági ágakra (mezőgazdaság, ipar. építőipar, kereskede- lem) és a különböző gazdasági tevékenysé—

gekre (beruházás. fogyasztás, export. import) vonatkozó árindexeket. az Osztrák Központi Statisztikai Hivatal csak részben valósítja

meg.

Az árindexszámitás legrégebbi területe a fogyasztóiár-index. Már 1921-ben készült olyan jelzőszám. amely egyrészt egy bécsi család élelmiszer-szükségletének fedezésére szolgáló cikkek árainak változását, másrészt az összes kiadásukban megnyilvánuló drágu—

lást tükrözte. Hasonló vizsgálat folytatódott a háború utáni időszakban is. az ötvenes évek végén már nemcsak Bécsre korlátozód—

va. A számítások súlyrendszerét a Hivatal i966—ig három-, illetve négytagú, bérből és fizetésből álló háztartás feltételezett fogyasz—

tása alapján alakította ki. 1966 után készült először olyan árindex. amely az összes oszt—

rák városi magánháztartás fogyasztási szer—

kezetét figyelembe vette, Az átlagos fogyasz- tási struktúra használata mellett azonban hi—

ányzott azokra a háztartásokra vonatkozó ín- formáció, amelyeknek jövedelmi színvonala és fogyasztási struktúrája jelentősen eltér az

* A Statisztikai Szemle 1962. júliusi számától kezdődően a "Statisztikai Irodalmi Figyelő"-ben a külföldi statisztikai könyvek és folyóiratcikkek ismertetését havonta közli.

A Külföldi statisztikai irodalom egyes fejezetein belül az anyag általában könyv- és folyóiratcikk—

ismertetésekre tagolódik. (Ezeket " választja el egymástól.) Az ismertetések szerzők, illetve ahol szerző nincs, a címek betűrendjében következnek egymás után. '

7 Statisztikai Szemle

658

átlagétól. Ezért az Osztrák Központi Statisz- tikai Hivatal külön árindexet számít a sok—

gyermekes családokra és a nyugdíjasokra vonatkozóan.

A fogyasztóiár-indexek kiszámításánál használt súlyrendszer éveken keresztül vál- tozatlan. ldőről időre történő módosítását a fogyasztói szokások hosszabb idő alatti je- lentős változása kényszeríti ki. s a több éven- ként végrehajtott reprezentatív fogyasztási adatgyűjtések teszik lehetővé.

Az Osztrák Központi Statisztikai Hivatal a nagykereskedelmi árak indexét 1964-ig 1938—as súlyrendszerrel számította. Az áru—

szerkezet jelentős átalakulása ekkor már idő- szerűvé tette a számítások felülvizsgálatát.

Ennek során a Hivatal olyan nagykereske—

delmiár—índexet kívánt volna kialakitani.

amely kapcsolatot teremt a számításra ke- rülő ipari termelőiár-index és a fogyasztói- ár-index között. E célnak a nagykereskede- lem tevékenység szerinti körülhatárolása fe- lel meg. tehát a nagykereskedelmiár—index nek mindazokat a szervezeteket reprezentál- nia kellene, amelyek a kiskereskedelem előtti fázisban tevékenykednek. A jelenlegi nagy—

kereskedelmi kör viszont a Kereskedelmi Ka- mara által nagykereskedelmi vállalatként nyilvántartott intézményekre vonatkozik. E probléma rendezésére az ipari termelőiár- index kialakításakor kerül sor.

A témával foglalkozó irodalom korábban rendkívül jelentősnek tartotta a nagykeres- kedelmiár-index számítását a nagykereske—

delem ármeghatároző és árérzékeny volta miatt. ldőközben azonban a nagykereskede- lem tevékenységének jellege megváltozott, és inkább a termékek elosztó szervezetévé lett. Az általános árszínvonal alakulása ma már jobbára a termelői szférában dől el.

Ezért szorgalmazza a Hivatal a mezőgazda- sági és az ipari termelői árszint mérésének mielőbbi megoldását.

A teljes indexrendszer kialakítása során súlyt helyeznek arra. hogy minden árindexre egységes csoportosítást alkalmazzanak, hogy így a termelés—elosztás—fogyasztás teljes láncolatán nyomon követhető legyen az ár- mozgás. E láncolathoz kapcsolódik az im- portárak indexe, minthogy a behozott fo- gyasztási cikkek, illetve beruházási javak a belföldi ármozgásokat jelentősen befolyásol-

ják. (

Az egész gazdaságra vonatkozó árvizsgá- lat másik, a termelés—fogyasztás láncolatá- hoz kapcsolódó része az építőipari árak moz- gásának mérése. A magasépítő-ipari árak indexét az Osztrák Közoonti Statisztikai Hi- vatal folyamatosan számítja. A tanulmány beszámol az útépítési árindex előkészítő munkáiról is.

A gazdasági helyzet megítéléséhez, illetve előrejelzéséhez — az órindexeken túlmenően

- a gazdasági élet egyes tényezőire vonat- kozó további információkra is szükség van;

A szerző beszámol azokról a mutatókról.

amelyeknek kiszámítását az Osztrák Központi Statisztikai Hivatal szükségesnek tartja a megfelelő gazdasági tájékozódáshoz.

A gazdasági fejlődés egyik legfontosabb jelzőszáma az ipari termelés volumenének indexe. Ausztriában 1932-ben készült először ilyen mutató; ez akkor a termelésnek csak 10 százalékát reprezentálta. Az ipari termelés volumenindexének— legutóbbi átdolgozására 1969-ben került sor. Ekkor a számítás mód—

szerét úgy alakították ki. hogy az index ne csak az egész országnak, hanem az egyes tartományoknak a helyzetéről is informáljon.

Újabb átdolgozást majd csak az ipari terme- lés struktúrájának jelentős változása után ter—

veznek.

Az utóbbi években olyan órutermelési vo- lumenindex is készül. amely az iparvállala- tok mellett a jelentősebb kisipari vállalatok termelését is felöleli. az ipari termelés in- dexének megfelelő csoportosításban. lgy a teljes árutermelés volumenének számbavé- tele mellett az ipar és a kisipar szerepének összehasonlitására is mód nyílik. ,

Az ipari termelés volumenindexének meg- itélését segíti az ipar termelékenységének in,- dexe. amely —— az ipari termelés índexéhez hasonlóan — iparáganként készül. Kiszámitá- sánál többféle módszert alkalmaznak.

A fontosabb gazdasági mutatók közé tar- tozik a ,.kollektív szerződésekben megállapí- tott legalacsonyabb bérek és fizetések in- dexe" az ipari. a kisipari és a kereskedelmi kollektív szerződések adatai alapján. Ez az index gazdasági elemzések számára kevés- sé alkalmas, inkább a tényleges keresetek alakulásának vizsgálatára lenne szükség.

Az említett gazdasági mutatók idősora egymással párhuzamosan vagy egymással el—

lentétesen alakulhat, illetve az egyik mutató időbeli változása bizonyos időszak után hat valamely másik mutató alakulására. Feltéte—

lezve, hogy egyes idősorok egymást megha- tározott módon követik, továbbá felhasznál- va az egymást megelőző és követő sorok egymáshoz való viszonyának tapasztalatait, jól használható gazdasági előrejelzéseket

lehet készíteni.

Az előbbiekben ismertetett tényezők mel- lett figyelembe kell venni olyan jelenségeket is, amelyek a múltban mentek végbe, de csak a jövőben hatnak, illetve meghatározzák a gazdaság jövőbeni alakulását. ide tartoznak a beruházások (épületek, berendezések és felszerelések). továbbá a beérkező új rende-

lések, illetve a rendelésállomány.

A beruházások rövid távú számbavételé- nek problémái miatt az osztrák statisztikusok nagyobb figyelmet szentelnek az a_új'rendelé- seket és a rendelésáll—ományt regisitrálő'ren-

* M$: '

STATISZTIKA! lRODALMl FIGYELÓ

659

delésstatisztikának. A rendelések alakulásá- ból kiindulva jól előrejelezhető a termelés.

minthogy a kereslet —— különösen a beruházó- si javakat. illetve a fogyasztási cikkeket gyártó iparágak területén — jóval korábban és gyakran érzékenyebben reagál a gazda- sági helyzet konjunkturális változásaira, mint a termelés. A rendelésállomány változása — a termelés várható alakulásán keresztül —- megfelelő információt adhat a munkaerőpiac várható helyzetéről. Az új rendelések indexei viszont arra szolgálnak. hogy a kereslet ala- kulása. ennek az egyes iparágakra gyakorolt hatása és a jelentkező gazdasági tendenci—

ák minél hamarabb felismerhetők legyenek.

Ezért az Osztrák Központi Statisztikai Hivatal fontos feladatának tartja, hogy a rendelés—

statisztikát ne csak egyes meghatározott ága- zatokban. hanem ágazati bontásban is meg-

szervezze az egész gazdaságban.

(Ism.: Nádas Magdolna)

BUSCH. G.:

AUSZTRIA TÁRSADALOMBIZTOSITÁSI KlADÁSAl NEMZETKÖZI ÖSSZEHASONLlTÁSBAN

(Ósterreichs Sozialausgaben ím internationalen Vergleich.) — WIFO Monatsberichte. 1979. 8. sz.

379—390. p.

A cikk a társadalombiztosítási kiadások je—

lentőségét és változását vizsgálja Ausztriá- ban és az Európai Gazdasági Közösség or—

szágaiban az 1970-es években. Az összeha—

sonlítás alapját az Európai Gazdasági Kö- zösség társadalomstatisztikai számlarend- szere képezte. Az osztrák adatokat ennek megfelelően az Osztrák Gazdaságkutató ln- tézetben dolgozták át.

A társadalombiztosítási kiadások nemzet- közi összehasonlítása során számos probléma merül fel. ilyenek például: az egyes országok statisztikai dokumentációinak, társadalom- biztosítási rendszerének. társadalmi—gazda—

sági szerkezetének stb. eltérései. Ennek kö—

vetkeztében ez az összehasonlítás lényegében csak az olyan makroökonómiai mutatókra vonatkozik, mint a társadalombiztosítási ki—

adások összvolumene, annak aránya a brut- tó hazai termékben vagy az egy főre jutó társadalombiztosítási kiadások.

Az új szerkezetnek megfelelően átszámított társadalombiztosítási kiadások 1977-ben Ausztriában 194.1 milliárd schillinget tettek ki, ami a bruttó hazai termék közel egynegye—

dének, 24,5 százalékának fele! meg. Ez az arány 1970—ben 21,2 százalék volt.

Hosszabb távon vizsgálva elmondható, hogy míg az 1977-es évet megelőző 22 év so- rán Ausztriában a társadalombiztosítási kia:

dások évi átlagban 11,7 százalékkal nőttek.

a gazdasági növekedés, a bruttó hazai ter-

7.

mék átlagos növekedési üteme ugyanezen időszak alatt 9.5 százalék volt. A társada- lombiztosítási kiadásoknak a gazdasági nö- vekedéssel szembeni rugalmassága tehát 1—

nél nagyobb.

Ez a rugalmassági együttható az 1971 és 1974 közötti időszakban a legalacsonyabb (1.038), és 1975 és 1977 között a legmaga—

sabb (1.539), azaz a társadalombiztosítási ki—

adások a súlyos recesszió következményeinek hatására gyorsabban nőttek, mint maga a gazdaság.

A társadalombiztosítási kiadások, valamint a bruttó hazai termék éves növekedési üte- meit vizsgálva. a kettő között időbeli eltoló—

dás tapasztalható. és igy (: társadalombizto—

sítási kiadások ,,anticiklikus", azaz a kon- junktúraingadozásokat csillapító jellege egy- értelműen megállapítható. A társadalombiz—

tosítási kiadások közül 1970 és 1977 között leggyorsabban a munkanélküliséggel kap- csolatos kiadások nőttek.

A társadalombiztosítási kiadásoknak a bruttó hazai termékhez viszonyított aránya alapján Ausztriának az Európai Gazdasági Közösség országaival történő összehasonli- tása során a következő megállapítások tehe- tők. 1970-benavizsgált tíz országban (Auszt- ria és az Európai Gazdasági Közösség kilenc tagállama) ez az arány átlagosan 19.3 szá—

zalékot tett ki. Legmagasabb a Német Szö- vetségi Köztársaságban volt (21,4). a máso—

dik helyet ebben a vonatkozásban Ausztria foglalta el (212). 1970 és 1975 között a min- tában szereplő országok rangsora a társada—

lombiztosítási kiadások átlagos arányának 24,3 százalékra történő emelkedése mellett némileg átrendeződött. 1975—re Hollandia az első helyre került (28.30/9), Ausztria viszont az 5. helyre esett vissza. Ez részben azzal függ össze, hogy az 1975. évi recesszió Ausztriá—

ban viszonylag enyhébb volt, mint a többi or- szágban, és ezért a munkanélküliek támoga- tására kevesebbet kellett forditani. Ezenkívül Ausztria nyugdíjas korú népessége is lassúbb ütemben nőtt, mint a többi országé.

A társadalombiztosítási kiadásoknak a gazdasági növekedéssel szembeni rugalmas- sága igen magas mind a tíz országban. A társadalombiztosítási kiadások növekedési üteme hat országban mintegy 50 százalék- kal haladta meg a gazdasági növekedés üte- mét. Legmagasabb a rugalmassági együtt- ható értéke Luxemburgban (1.922), a legala- csonyabb Angliában (1233). Az osztrák ru—

galmassági együttható értéke ezt alig halad- ja meg (1.237).

Az egy főre jutó társadalombiztosítási ki- adások összehasonlítása érdekében az egyes országok adatait a fogyasztói árparitáson átszámították schillingre, mind 1970-re. mind 1975-re. Ebben az összehasonlitásban nem volt lényeges átrendeződés az említett idő-