Helmstädter, Ernst: A gazdasági ágak rangsorának összehasonlítása az Európai Gazdasági Közösség országaiban

924 STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELO

erre a kérdésre, véleménye szerint azon—

ban az ún. ,,human factor", azaz a tech—

nikai haladás, szervezés, képzettség sok-

kal inkább szerepet játszik ebben, mint valaha is képzelték.

Két nemzetközi szervezet —— az OECD és az Európai Gazdasági Bizottság ——ta—

nulmányokat végeztek a kérdéssel kap—

csolatban. Bár főleg negatív konkluzió—

kat vontak le, ezeket sem érdektelen

megemlíteni.

Először is a fejlődési ütemnek a vizs—

gált országokban tapasztalt különböző—

sége nem származhat a statisztikai fel—

vételből, mert a vizsgálat egységes szem—

pontok alapján történt.

Másodszor ez az ipari struktúrával sem magyarázható, mert a kérdéses európai országok egyaránt rendelkeznek expanzív és stagnáló iparágakkal,

Harmadszor —— és ez a legfontosabb ——

a tőkebefektetés volumene sem tekint—

hető a nagy fejlődési ütem fő okának, bár a korreláció kétségkívül fennáll.

Az említett szervezetek bizonyos pozi—

tív megállapításokhoz is eljutottak vizs—

gálódásaik során. Az egyik ilyen meg—

állapítás az, hogy a munkaerő és tőke áramlása az alacsonyabb termelékeny—' ségű iparágakból a magasabb termelé—

kenységgel dolgozók felé fontos ténye- zőnek számít a fejlődési ütem stimulá—

lásában. A munkaerő növekedése szín—

tén ezt segíti elő. mivel nagyobb mobi—

litást teremt a munkaerőpiacon.

A kereslet magas szintje úgyszintén előnyös a gazdasági növekedés szem- pontjából.

Végül is igen fontos tényként kell megemlíteni. hogy hosszú távra vonat- kozóan a háború által leginkább sújtott országok produkálták a leggyorsabb fej—

lődési ütemet. Ebből arra lehet követ—

keztetni, hogy működik valamiféle me- chanizmus, mely többé-kevésbé automa—

tikusan biztosítja az időleges visszaesé—

sek után a fellendülést.

Régi közgazdaságtani megállapítás, hogy a termelés a munkaerő mennyisé- gének, a tőkeállománynak és a techno—

lógiának, valamint a szervezési szintnek

a függvénye. A háború. utáni években azonban kezdett uralkodóvá válni az a

felfogás. hogy eme három tényező közül

a tőkeállomány szerepe a döntő és az egyszerűbb növekedési modellekben csu—

pán az említett tényező függvényeként tüntették fel a termelés volumenét.

Ez a nézet ma már túlhaladott. Atech—

nikai haladás is jelentős mértékben hozzájárul a bruttó nemzeti termék nö-

vekedéséhez, mint ezt az alábbi képlet,

is jelzi:

AO/O : aAK/K % b'AN/N 4- 5

ahol a bal oldalon álló kifejezés a kibo—

csátás növekedési aránya (Oz-output), AK/K a tőke, AN/N a munkaerő évi százalékos növekedését jelenti, -a és b konstansok, Z a reziduális tényező, mely—

nek értéke azt mutatja, hogy a techni—

kai haladás hány százalékos évi növeke—

dést idéz elő a kibocsátásban. A képlet—

ben a technikai haladás konstans ténye- ző, azaz változásának évi üteme állandó.

A cikk négy ország számadataival iga—

zolta ennek a feltételezésnek helytálló- ságát. Átlagosan a tőkeállomány 1 szá- zalékos növekedése a kibocsátást 0,3 szá—

zalékkal, a munkaerő egy százalékos nö—

vekedése a kibocsátást 0,7 százalékkal növelte, míg a technikai haladás hozzá—

járulása a kibocsátás növekedéséhez 1—- 2 százalék között mozog.

Megjegyzendő, hogy a. Z tényező függ-r

ve'nye a AK/K—nak, mivel a tőkeállo—

mány növekedését rendszerint technikai

haladás kíséri. Igy a fenti képlet csupán

hosszú távra érvényes, ez esetben ugyan——

is az ember belátására van bízva, hogy új technológiai lehetőségekről döntsön, melyek meghatározzák a technikai ha—

ladás gyorsaságát, figyelem nélkül arra, hogy a tőkefelhalmozás magas vagy ala——

csony szinten van—e tartva.

(Ism.: Kotász Gyuláné)

FÖRSTER, ERHARD:

A KORRELÁCRÓ- És REGRESSZIÓELEMZÉS GAZDASÁGI ALKALMAZÁSA

(Zur Anwendung der Korrelations— und Regressionsanalyse in der Ökonomie.) —' Wirtschaftswissenschaft. 1964. 11. sz. 1835——

1848. p.

A cikk a korreláció— és regresszió——

elemzés elméleti jelentőségét tárgyalja, majd néhány példán bemutatja a reg—

ressziós módszerek gyakorlati alkalma—

zását. Elsőként említi a szerző az ipar és az építőipar egy—egy üzemében Végre-

hajtott regresszióelemze'st, melynek célja

az egyes költségnemeknek a termelés volumenétől függő alakulásának vizsgá—

lata volt. Szerző a vizsgálatok menetét

egy építőipari vállalat tíz munkahelyére

vonatkozó évi termelési és költségadatok alapján ismerteti. Az összes költségek (u) és a termelés volumene (m) közötti

kapcsolatot kifejező y :: 1,56—l—-0,8l )!

lineáris regressziós függvény alapján a