STATISZTIKA! lRODALMl FIGYELÓ
659
delésstatisztikának. A rendelések alakulásá- ból kiindulva jól előrejelezhető a termelés.
minthogy a kereslet —— különösen a beruházó- si javakat. illetve a fogyasztási cikkeket gyártó iparágak területén — jóval korábban és gyakran érzékenyebben reagál a gazda- sági helyzet konjunkturális változásaira, mint a termelés. A rendelésállomány változása — a termelés várható alakulásán keresztül —- megfelelő információt adhat a munkaerőpiac várható helyzetéről. Az új rendelések indexei viszont arra szolgálnak. hogy a kereslet ala- kulása. ennek az egyes iparágakra gyakorolt hatása és a jelentkező gazdasági tendenci—
ák minél hamarabb felismerhetők legyenek.
Ezért az Osztrák Központi Statisztikai Hivatal fontos feladatának tartja, hogy a rendelés—
statisztikát ne csak egyes meghatározott ága- zatokban. hanem ágazati bontásban is meg-
szervezze az egész gazdaságban.
(Ism.: Nádas Magdolna)
BUSCH. G.:
AUSZTRIA TÁRSADALOMBIZTOSITÁSI KlADÁSAl NEMZETKÖZI ÖSSZEHASONLlTÁSBAN
(Ósterreichs Sozialausgaben ím internationalen Vergleich.) — WIFO Monatsberichte. 1979. 8. sz.
379—390. p.
A cikk a társadalombiztosítási kiadások je—
lentőségét és változását vizsgálja Ausztriá- ban és az Európai Gazdasági Közösség or—
szágaiban az 1970-es években. Az összeha—
sonlítás alapját az Európai Gazdasági Kö- zösség társadalomstatisztikai számlarend- szere képezte. Az osztrák adatokat ennek megfelelően az Osztrák Gazdaságkutató ln- tézetben dolgozták át.
A társadalombiztosítási kiadások nemzet- közi összehasonlítása során számos probléma merül fel. ilyenek például: az egyes országok statisztikai dokumentációinak, társadalom- biztosítási rendszerének. társadalmi—gazda—
sági szerkezetének stb. eltérései. Ennek kö—
vetkeztében ez az összehasonlítás lényegében csak az olyan makroökonómiai mutatókra vonatkozik, mint a társadalombiztosítási ki—
adások összvolumene, annak aránya a brut- tó hazai termékben vagy az egy főre jutó társadalombiztosítási kiadások.
Az új szerkezetnek megfelelően átszámított társadalombiztosítási kiadások 1977-ben Ausztriában 194.1 milliárd schillinget tettek ki, ami a bruttó hazai termék közel egynegye—
dének, 24,5 százalékának fele! meg. Ez az arány 1970—ben 21,2 százalék volt.
Hosszabb távon vizsgálva elmondható, hogy míg az 1977-es évet megelőző 22 év so- rán Ausztriában a társadalombiztosítási kia:
dások évi átlagban 11,7 százalékkal nőttek.
a gazdasági növekedés, a bruttó hazai ter-
7.
mék átlagos növekedési üteme ugyanezen időszak alatt 9.5 százalék volt. A társada- lombiztosítási kiadásoknak a gazdasági nö- vekedéssel szembeni rugalmassága tehát 1—
nél nagyobb.
Ez a rugalmassági együttható az 1971 és 1974 közötti időszakban a legalacsonyabb (1.038), és 1975 és 1977 között a legmaga—
sabb (1.539), azaz a társadalombiztosítási ki—
adások a súlyos recesszió következményeinek hatására gyorsabban nőttek, mint maga a gazdaság.
A társadalombiztosítási kiadások, valamint a bruttó hazai termék éves növekedési üte- meit vizsgálva. a kettő között időbeli eltoló—
dás tapasztalható. és igy (: társadalombizto—
sítási kiadások ,,anticiklikus", azaz a kon- junktúraingadozásokat csillapító jellege egy- értelműen megállapítható. A társadalombiz—
tosítási kiadások közül 1970 és 1977 között leggyorsabban a munkanélküliséggel kap- csolatos kiadások nőttek.
A társadalombiztosítási kiadásoknak a bruttó hazai termékhez viszonyított aránya alapján Ausztriának az Európai Gazdasági Közösség országaival történő összehasonli- tása során a következő megállapítások tehe- tők. 1970-benavizsgált tíz országban (Auszt- ria és az Európai Gazdasági Közösség kilenc tagállama) ez az arány átlagosan 19.3 szá—
zalékot tett ki. Legmagasabb a Német Szö- vetségi Köztársaságban volt (21,4). a máso—
dik helyet ebben a vonatkozásban Ausztria foglalta el (212). 1970 és 1975 között a min- tában szereplő országok rangsora a társada—
lombiztosítási kiadások átlagos arányának 24,3 százalékra történő emelkedése mellett némileg átrendeződött. 1975—re Hollandia az első helyre került (28.30/9), Ausztria viszont az 5. helyre esett vissza. Ez részben azzal függ össze, hogy az 1975. évi recesszió Ausztriá—
ban viszonylag enyhébb volt, mint a többi or- szágban, és ezért a munkanélküliek támoga- tására kevesebbet kellett forditani. Ezenkívül Ausztria nyugdíjas korú népessége is lassúbb ütemben nőtt, mint a többi országé.
A társadalombiztosítási kiadásoknak a gazdasági növekedéssel szembeni rugalmas- sága igen magas mind a tíz országban. A társadalombiztosítási kiadások növekedési üteme hat országban mintegy 50 százalék- kal haladta meg a gazdasági növekedés üte- mét. Legmagasabb a rugalmassági együtt- ható értéke Luxemburgban (1.922), a legala- csonyabb Angliában (1233). Az osztrák ru—
galmassági együttható értéke ezt alig halad- ja meg (1.237).
Az egy főre jutó társadalombiztosítási ki- adások összehasonlítása érdekében az egyes országok adatait a fogyasztói árparitáson átszámították schillingre, mind 1970-re. mind 1975-re. Ebben az összehasonlitásban nem volt lényeges átrendeződés az említett idő-
660 STATISZTIKAI iRÖDALMl FIGYELÖ
szakban. 1975-ben Ausztriában az egy főre jutó társadalombiztosítási kiadások 20 930 schillinget tettek ki, amelynek alapján Auszt- ria a hetedik helyet foglalja el a mintában szereplő országok rangsorában. Legmaga- sabb az egy főre jutó társadalombiztosítási kiadások színvonala a Német Szövetségi Köz- társaságban (29 820 schilling), a legalacso- nyabb lrországban (10710 schilling).
Az egy főre jutó társadalombiztosítási ki—
adások reálértékének növekedési üteme érté—
kelhető eltérést mutat az egyes országok kö- zött. lrországban és Belgiumban a legmaga- sabb a növekedési ütem (10,5, illetve 9.00/0), leglassúbb az emelkedés Angliában (5.9%) és Olaszországban (6.00/0). Ausztriában a nö- vekedés üteme éví 6.2 százalék.
A társadalombiztositási kiadások eltérő relativ súlya ellenére az összehasonlításban szereplő tiz ország meglehetősen homogén csoportot alkot a társadalombiztositás in- tézményi háttere szempontjából. A fenti nem—
zetközi összehasonlítás során párhuzamos tendenciák figyelhetők meg. A társadalom—
biztosítás rendszerének fokozatos kiépítése minden országban azzal járt ugyanis, hogya társadalombiztositási kiadások aránya a bruttó hazai termékekben fokozatosan emel- kedett. Ennek a finanszírozása a gazdasági növekedés gyors üteme mellett vált lehető- vé. A fenti tendencia folytatódása azonban az 1975. évi súlyos recesszió utáni mérsékelt növekedési perspektívák hatására minden or- szágban kérdésessé vált.
(lsm.: Nagy Sándor)
HOUTHAKKER. H. S.:
NUVEKEDÉS ÉS INFLÁCIÓ:
IPARÁGANKÉNTI VIZSGÁLAT
(Growth and inflation: analysis by industry.) -- Brookings Pupers an Economic Activity. 1979. 1. sz.
241—256. p.
Az az elképzelés, hogy az árakat — leg- alábbis rövid távon —- a keresleti tényezők határozzák meg, változatlanul él még azok között is, akik a neokeynes-i makroökonómiai elméleteket elvetik. Az a széles körben ta—
pasztalható meggyőződés pedig, hogy az áre—
melkedéseket csak a gazdasági tevékenység lassulása enyhítheti implicit módon, elfogad—
ja a Phillips-görbe koncepcióját, annak el- lenére. hogy azt egyre kevésbé lehet ökono-
metriai módszerekkel igazolni.
A tanulmány célja az, hogy nagyon dez- aggregált (mintegy 80) iparágra vonatkozó- an felmérje az Egyesült Államok gazdaságá- ban a keresleti és kínálati tényezők relatív jelentőségét.
A Phillips-reláció lényege az, hogy pozitív kapcsolat van a tényleges kibocsátás és az
árváltozások között. Ha ez igaz, akkor azt je—
lenti. hogy végeredményben a keresleti Vál-' tozása ellensúlyozza a kínálat változását. A tanylma'ny kimutatja, hogy iparágak szintjén a kibocsátás változása valóban együtt jár ár- változással, de azok korrelációja negativ mind az iparágak között, mind azokon belül. A ki—
nálat változása tehát a meghatározó.
Az elemzés alapjául szolgáló adatok az Egyesült Államok nemzetijövedelem- és ter- melési adataiból származnak. amelyek ipar- ági szinten rendelkezésre állnak. Az elemzés során elsősorban a bruttó termelés (GPG) volt a vizsgálat tárgya folyó és 1972-es ára- kon. valamint a bérek és a munkaórák szá- ma. Egyéb adatok segitségével számították ki a bruttó hozzáadott értéket (GVA), amelyet a GPO-hoz hasonlóan definiáltak, értelem- szerűen levonva az indirekt adókat és a transzfereket, hozzáadva a szubvenciókat.
A tanulmány első táblája részletes átte- kintést ad a két számjegyre specifikált ipar- ági adatok alakulásáról az 1974 és 1977 kö—
zötti időszakban. Ezek az adatok röviden vá- zolva azt jelentik. hogy az összehasonlitható áron számitott GPO és a megfelelően deflált GVA növekedési ütemei lényegében meg—
egyeztek majdnem minden iparág esetében.
Néhány figyelemreméltó különbség csak olyan iparágban mutatkozik. amelyeknek ter- mékei kereskedelmi vagy manopoladókkal
terheltek. _
A termelés változása és az árváltozások közötti kapcsolat iparágak közötti kereszt—
metszeti ábrázolását a szerző grafikusan mu- tatja be. Az itt feltüntetett ár— és kibocsátási változások mind viszonylagosak, azaz az át- lagos ár- és kibocsátásváltozáshoz viszonyi- tottak. Az ábra világosan jelzi a negativ kor- relációt. amennyiben az infláció azokban az iparágakban volt a legnagyobb, ahol leg—
alacsonyabb volt a növekedési ütem. Mivel azonban a korreláció meglehetősen laza. na—
gyon sok a kivétel.
A tanulmány szempontjából az a legfon—
tosabb kérdés, hogy mit jelent az aggregált termelés és áralakulás között kimutatható határozott negatív korreláció? Ezt a jelensz—'):
get részben (de a szerző véleménye szerint nem döntően) befolyásolhatják bizonyos szá—
mitástechnikai és statisztikai problémák is.
Annak érdekében, hogy a kérdést mélyeb—
ben megvilágítsák, célszerű a vizsgált 30 éves időszakot három részre bontva is elemezni.
Az iparáganként súlyozott eredmények egy—
értelműen jelzik, hogy a 10 éves időszakok átlagát tekintve, a negativ korreláció hatá- rozottan növekvő tendenciájú, amennyiben az 1947 és 1957 közötti időszakban gyakor- latilag zérus korrelációs együttható az 1967—- 1977-es időszakban már 0,6 naayságrendűvé válik. Az egyes iparágakon belül a Vizsgált időszak során a korreláció alakulása még
