Bayer, K.: Fúziók és érdekeltségi részesedések

638

lását és diadalútját felvázoló tizenhatodik fe- jezetben.

A további fejezetek a főkomponens-elemzés- sel és a faktoranalízissel, a bayesi módszerek—

kel, a nem kontrollált kísérletek (megűgyeléses vizsgálatok) és a programértékelések, valamint a nem paraméteres és robusztus eljárások egyes jellegzetességeivel foglalkoznak. Ezek közül különösen érdekes a megfigyeléses vizsgálatok- kal és programértékele'ssel foglalkozó s ennek kapcsán az okozati magyarázatok problémáira és buktatóira is kitérő huszadik fejezet. Az ezt követő fejezetből főleg az exploratív adatelem- zéssel foglalkozó rész tarthat számot érdeklő- désre.

A huszonkettedik fejezet a statisztika történe- tének tömör összefoglalása, s azzal a nem elég- gé hangsúlyozhatő és megszívlelhető ajánlással

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ

zárul, hogy a statisztika feladata sohasem egy- szerűen a számlálás, mérés, hanem mindig va- lakinek valamilyen célból történő informálása.

A sajátos tárgyalásmód általában nem megy a bemutatott statisztikai alapelvek és módsze- rek érthetőségének rovására, néha azonban megbosszulja magát. Egyes esetekben -— például a főkomponens—elemzést és a faktoranalízist vagy a bayesi gondolkodásmódot illusztráló fe- jezetben — talán nem ártott volna a didaktiku—

sabb, közérthetőbb kifejtés. Ezt leszámítva a könyv érdekes, új színfoltot jelent a statisztikai szakirodalomban, laikus és szakember egy- aránt haszonnal forgathatja. A mű külön érde- me az, hogy felkelti az olvasó figyelmét a sta- tisztika klasszikusainak alapművei iránt,

(Ism.: Vita László)

G AZDASÁG STATISZTIKA

BAYER, K.:

FÚZIÓK ÉS ÉRDEKELTSÉGI RÉSZESEDÉSEK (Fusionen und Beteiligungen. Was bedeutet die inter- nationale Fusionswelle für Österreich?) —— WIFO Monarsbe- richte. 1988. 10. sz. 560-574. p.

A szerző számos adattal bizonyítja -— min- denekelőtt az Egyesült Államok, az Európai Gazdasági Közösség és Ausztria példáján —, hogy a nyolcvanas években ismét felerősödött a vállalatok teljes vagy részleges ,,felvásárlásá- nak" tendenciája. Az irányzat közgazdasági megítélése nem egységes, különösen az ún. ,,el- lenséges" átvételek esetében, amelyekkel az át- vett vállalat vezetése nem értett egyet.

Egyes ellenzők előnynek tartják, hogy ma már nem csak ,,a nagyhalak falhatják fel a ki- csinyeket". Ugyanakkor növekszik azon szak- írók száma, akik a tőkepiac integritását és a pénzügyi intézmények biztonságát féltik az új ,,felvásárlási hullámtól". Ezek a tőkebefektetők ugyanis nem a hosszú távú iparpolitikai célok elérésében, hanem a gyors nyereségszerzésben érdekeltek. Eleve nem megtartani akarják a részvények felvásárlásával megszerzett vállala- tot, hanem már rövid távon a lehető legelőnyö- sebb értékesítésére törekszenek. Ezek a pénz- ügyi lépések sok esetben a vállalat ,,szétzúzásá—

hoz" vezetnek, ami a legjobb részek kiárusítá- sát, ugyanakkor a ,,maradék" üzemek likvidá- lását jelenti.

Bár 1987 őszének tőzsdei válsága ideiglene- sen lefékezte ezt a folyamatot, mégis ismét vi- lágméreteket kezd ölteni. Az EGK-n belül nagy arányban vásárolják fel a régi és az újabb tag—

országok (például Spanyolország) vállalatait.

Az utóbbi években svéd és ünn cégek egész sor EGK—vállalatot vettek át, míg az Egyesült Ál- lamokban főleg a japán és a brit vállalatok be—

hatolásától tartanak.

A cikk áttekintést nyújt a felvásárlási hullám hátteréről, hatásairól, és felhívja a ügyeimet azon vonásaira, amelyek új lehetőségeket, illet—

ve veszélyt jelentenek az osztrák vállalatoknak.

Kitér annak vizsgálatára is, hogy vajon csak a tulajdonosi, illetve a gazdasági ellenőrző struk—

túra változása útján valósítható—e meg az oszt- rák vállalatok kívánatos mértékű szerkezeti al—

kalmazkodása, vagy ugyanezek a célok elérhe—

tők más módon, kisebb társadalmi ráfordítá- sokkal is? A vizsgálat az osztrák iparral foglal- kozik, de legtöbb megállapitása érvényes a gaz- daság más területeire is, különösen a bankokra és biztosítótársaságokra, a kereskedelemre és más szolgáltatási ágazatokra.

A vállalatátvételek hatásaival a szerző elő- ször elméleti síkon foglalkozik, majd szembesí- ti az elvárásokat a gyakorlati tapasztalatokkal.

Mivel a szakirodalmi források igen széles köré- re támaszkodik, a következőkben csak példa- szerűen említhető ezek néhány lényeges megál- lapítása: ,,A tőkepiac akkor lehet hatékony, ha a részvények árfolyama teljesen kifejezi a vál—

lalattól elvárt relatív jövedelmezőséget, elegen—

dő információ áll rendelkezésre a vállalat belső működéséhez, és a vállalatot átvevők potenciál—

ja elég nagy ahhoz, hogy gyorsan kihasználhas- sák a vállalat tényleges és potenciális jövedel—

mezősége közötti eltérést." ,,Ilyen tőkepiacon hosszú távon csak a maximális nyereSéget nyúj—

tó vállalatok, illetve vállalatrészek maradhat—

nak életben." ,,A fúzió akkor tekinthető ered- ményesnek, ha az összeolvadt vállalatok tőzs- dei értéke nagyobb, mint az átvételt megelő- zően az egyes cégek értékei vagy egy kontroll—

csoport tőzsdei kurzusa." Az utóbbi hipotézis—

sel kapcsolatban a szerző —— főleg amerikai for- rásokra hivatkozva - utal arra, hogy teljesülése az ún. CAP-modell (Capital Asset Pricing) alapján elemezhető.

STATI SZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ

639

Tipikusnak tekinthető, hogy fúzió esetén a tőzsdei árfolyamok a következőképpen alakul- nak.

— Az átvevő cégek tőzsdei kurzusa a fúzió előtt viszony- lag erősen emelkedik, de mintegy hat hónappal a fúzió előtt esni kezd (legalábbis egy kontrollcsoporthoz viszonyitva), amint információk kerülnek nyilvánosságra a tervezett fú- zióról. Ugy tűnik tehát, hogy a felvásárló vállalat részvé- nyesei vagy a "piac" a fúzió nehézségeit az időpont ismertté válásával egyre negatívabban ítélik meg. (Ez részben arra vezethető vissza, hogy ún. ..bonusként" jelentős összeget kell fizetniük az átveendő cég részvényeseinek, mintegy a jö- vőbeli kurzusnövekedés diszkontálásaként.)

— Legkésőbb az átvételi ajánlat nyilvánosságra hozatalá- nak időpontjától a részvényárfolyam ismét emelkedni kezd, de általában csak időlegesen.

A tapasztalatok szerint gyakran nyitott kér—

dés marad: ki nyert valójában a fúzión? Leg—

valószínűbb, hogy az átvett cég részvényesei és a felvásárló cég vezetősége. Az utóbbiak gyak- ran piaci hatalmuk fokozása érdekében, a tőke- hozadék növelésének reményében támogatják a magas ,,bonusok" kifizetését. (A menedzserek érdekeltsége ugyanis nem esik egybe a részvé—

nyesek érdekeivel.)

Az osztrák iparban az utóbbi években jóval gyakoribbá váltak a tulajdonosváltozások.

Ezek azonban nagyrészt a piaci konkurenciára, a gyártással kapcsolatos speciális okokra ve—

zethetők vissza, s csak kivételesen tulajdonít- hatók árfolyam-spekulációs törekvések követ- kezményének.

A széles bázison működő részvénypiac hiá- nyából Ausztriában előnyök is származnak: a vállalati fúziók vagy a részesedést növelő vásár- lások sokkal inkább közép- vagy hosszú távú ,,reáleélokat" szolgálnak, mint rövid távú pénz—

ügyi lépéseket.

Nemzetközi fúziós szándékaik tekintetében azonban a szerző igen nyomatékosan nagyobb óvatosságra hívja fel az osztrák vállalatok

figyelmét. Az Egyesült Államokban és több

nyugat-európai országban ugyanis számos bank beruházási ügynökség szakosodott vállala- ok felvásárlására kifejezetten a gyors nyereség—

szerzés érdekében.

Országos szinten a fúziók előzetes és utólagos őrzési mechanizmusának kialakítását, a ytlvánosan hozzáférhető információs bázis megteremtését tartja a szerző fontos, mielőbb

lósítandó feladatnak.

(Ism.: Tűű Lászlóné)

DIETZ. O.:

az EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK PÉNZUGYEI, l984—l988

. m... der Europáisehen Gemeinschaften.) — Wirt- Smlm'k. 1988. 11. sz. 799—802. p.

Európai Közösség rendelkezésére álló források közé tartozik az élelmiszer- M és -kivitelhez kapcsolódó pénzalap (bbiakban agráralap), a vámbevételek

meghatározott része, valamint a forgalmi adók egy részének nemzetközi elszámolása. A tagor- szágok l988-tól olyan arányban viselik a közös pénzalapból nem fedezhető kiadásokat, ami megfelel az Európai Közösség piaci áron szá- mított bruttó társadalmi termékéből való része- sedésüknek. Az Európai Közösség tagországai- nak összes befizetésére felső határt állapítottak meg: ez nem haladhatja meg a bruttó társadal—

mi terméknek l,2, az összes kötelezettségnek pedig az l,3 százalékát.

Az Európai Közösség költségvetésének ösz—

szes kiadása (ECU-ról nyugatnémet márkára átszámítva) gyorsan nőtt : 1984-ben 61,6 milliárd márka; 1985-ben 62,6 milliárd márka; 1987- ben 78,1 milliárd márka; 1988—

ban (a tervek szerint) 90,3 milliárd márka volt; a kiadások összege 1968-ban 5 milliárd márkát tett ki. Az Európai Közösségben az egy lakosra jutó közös kiadás 1968 és 1988 között 22 márkáról 279 márkára nőtt.

A közös agrárpolitika köti le a közös kiadá- sok legnagyobb részét: 1984-ben 69,4 százalé- kos, 1988-ban 66,2 százalékos részesedéssel 42,7 milliárd márkáról 59,7 milliárd márkára nőttek.

A fontosabb felhasználási célok közé tartozik az agrártermékek magán- és közraktározása, a termelés támogatása, az értékesítés (ezen belül az export) elősegítése, a valutaárfolyamok elté- réseiből adódó hátrányok kiegyenlítése. Ez utóbbi azonban csak meghatározott termékek- re (tejre, gabonára, marhahúsra, cukorra) ve—

hető igénybe. E termékek a közös agrárrend- tartás hatálya alá tartoznak. Az l984—l985-ös gazdasági évtől az emlitett piaci rendtartás sze- rint nyújtott támogatásokat erőteljesen vissza- fogják, nehogy túllépjék a rendelkezésre álló pénzalapokat. A tej árához juttatott támogatá- sokat l984-tól csak az 1981. évi termelésnek megfelelő mennyiségig folyósítják. A közös agráralap hozzájárul a struktúraátalakításhoz is, gyorsítva mindazon műszaki fejlesztéseket, ame- lyek növelik a termelékenységet és a hozamokat.

A területi egyenlőtlenségek mérséklése érde- kében támogatást nyújtanak a tagországok re—

gionális fejlesztéseihez. E célra az Európai Kö- zösség 1984-ben 3,1 milliárd, 1985-ben 3,7 milli- árd, 1986-ban 5,4 milliárd, 1987-ben 5,9 milliárd, 1988-ban 6,6 milliárd márkát folyósított. Gyor- san emelkedtek a szociális hozzájárulások is:

1984 és 1988 között értékük 4,6 milliárd már- káról 5,9 milliárd márkára nőtt. Céljaik között szerepel a szakmai képzés, a munkaerő mozgá- sának könnyitése, a munkakörülmények Javí- tása és —— 1983-tól — a fiatal munkanélküliek munkához juttatásának segítése, a kis és köze- pes vállalatok korszerűsítése. Az ,elmaradot- tabb körzetekben élő fiatal munkanélküliek tá- mogatására fordították a szociális alapból 1984 óta kifizetett összegeknek mintegy három—

negyedét.

Az Európai Közösség szervezeteinek működ- tetésére 1984-ben 2,7 milliárd, 1988-ban 4,l mil—